Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
a ii’sígok Tények Ami asztalra kerül... A számok meghökkentően nagyok. 1969 áprilisában a hazai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 S80 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat termelt, 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a kereskedelemnek. Egyetlen hónapban, 1969 áprilisában 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszerboltok pénztáránál. A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965-ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 milliárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszer-ellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények Az elmúlt hetekben- olvasóink több ízben találtak a lapok hasábjain olyan riportokat, cikkeket, melyek az élelmiszer-ellátás sokrétű, bonyolult kérdéseivel foglalkoztak. A legfőbb tanulság: a növekvő igények — hiszen 1969 első negyedévében 12 százalékkal volt nagyobb az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, mint 1968 hasonló időszakában — nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar s a kiskereskedelem napról-napra állni kényszerül a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán-, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kritikai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igénynövekedésnek az ipar és a kereskedelem egészében megfelel, sok részletet tekintve azonban nem. Különösen a kenyér- és húsellátásban vannak időszakos, újra meg újra visszatérő nehézségek... A hús- és -töltelékárunál elsősorban mennyiségi, míg a kenyérnél minőségi okok miatt hangzanak el a fogyasztói panaszok. E két alapvető árucsoport egyben érzékeny műszerként is jelzi az élelmiszerpiacon- meglévő feszültséget, nevezetesen azt, hogy „lépésváltásra’’ van szükség. Láncszemekből — lánc Az élelmiszergazdaság lényegében lánccá fűzi egybe az eddig különálló láncszemeket ... A termelés-előkészítéstől egészen az értékesítésig, a szállítást, tárolást, tartósítást is beleértve. Nagy szükség van erre. Mint a lapok adta helyzetkép tanúsítja. ma még sűrűn függetlenek egymástól a láncszemek. Ez károkat okoz a népgazdaságnak, megakadályozza a termelési költségek csökkentését, s ezzel a fogyasztót sújtja. Az évről-évre ismétlődő panaszok, az áruk fölösleges szállítgatása miatt, félreérthetetlenül rámutatnak arra hogy szerkezeti-szervezeti kérdések sokasága halmozódott föl az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon "lévő feszültségek enyhítését — ki. indulópontként elősegítette < Mezőgazdasági és Élelmezés ügyi Minisztérium — tehát az „egykéz” — létrehozása.. Folytatódott a megyei irá r.yító szerveknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással, s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. (Például igen rövid idő alatt sikerült nemrég tisztázni a tejellátás akadozásé nak okait.) Hiba lenne azonban- arra gondolni: most már egyenes az út. Rendkívül sok a teendő az élelmiszeripar vállalatai közötti verseny kibontakoztatásáért, a választékbővítést szolgáló érdekeltségi rendszer megteremtéséért ,\s nem kevésbé az élelmiszer-kereskedelem anyagi-technikai bázisának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több, mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban- — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazathoz mérten — az ország minden lakosa fogyasztja... Így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. A forgalomig k ő áruk nagy tömegére tekintettel nern lehet mentség a roscz minőség, az kiírásoktól való eltérésre. Márpedig ma még sok a termékek minőségére tett panasz. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről- évre növeli a termelést, 1968-ban 1965-höz mérten 15 százalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el- eltűr.ik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész-ételek, bizonyos fűszerek stb.) A termelés s az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s arra, hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megváltozott körülmények közepette... A területi elv feladása — tehát az állami és szövetkezeti kereskedelem együttes jelenléte a településeken —, a beszerzési megkötöttségek föloldása, az árképzésben rejlő, a keresletet-kínálatot tükröző lehetőség már ma módot ad a kereskedelemnek arra, hogy rugalmasabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát. Sajnos, még igen kezdetiek csupán az ilyesfajta törekvések. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőségek mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszer-ellátás. Azaz: nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítő-' vei, a bolthálóz t átgondoltabb fejlesztésével — az új településeken előbb nyitnak presszót, mint élelmiszerüzletet ... — gyorsan fölszámolható sok, ma még meglévő visszásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van ... Ezt figyelembe véve kell munkáját végeznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egy pillanatra sem feledkezve: több, mint tízmil- lióan ülünk az asztal mellett ...! r f! ■ I k. s. Az egri városháza kistanácstermében ülésezett hétfő délelőtt a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, ahol vízgazdálkodási és talajvédelmi kérdésekről, a fontosabb közérdekű bejelentések utóvizsgálatainak tapasztalatairól tárgyaltak, s jóváhagyták a bizottság második félévi munkatervét. A tanácskozás fő napirendi pontja volt az Eger—Las- kó-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat 1968. évi egyes munkáinak teljesítéséről és elszámolásáról készített népi ellenőri jelentés, amelyet — szóbeli kiegészítés után — Csanádi Gyula, vizsgálatvezető terjesztett a testület tagjai, s a meghívott vízügyi szakemberek elé. A súlyos tényeket megállapító jelentés hosszan tartó és szenvedélyes vitát kavart. A vitában elhangzottak és a vizsgálati anyag részletesebb ismertetésére lapunkban visz- szatérünk. Az olvasó írja Felesleges sértődések ... Ügy érzem volt értelme annak a bizonyos közvéleménykutatásnak, mely nemrégiben zajlott le az Önök kezdeményezésére. Örömmel tapasztaljuk, hogy napról napra találkozhatunk a lapban olyan írásokkal, amelyek éppen azokra a témakörökbe tartoznak, melyeket a közvélemény-kutatás alkalmával — mi megkérdezettek — megjelöltünk! Ilyen írásnak tartom a „Legjobb védekezés a cselekvés” című írásukat. Ami nekem ebben tetszett a következő: az, hogy közérdekű problémákról ír... ahogy válaszoltak a helyre- igazítást kérő levélre... és legjobban az, hogy tudjuk kikről van szó, az adott írásban. Nem célom, hogy a magam részéről is véleményt mondjak a szövetkezet vezetőiről, őszintén szólva csak sajnálkozni tudok azon, hogy éppen az új gazdaságirányítás esztendeiben találkozunk ilyen és ehhez hasonló esetekkel. Tudom, hogy mennyire bosz- szantó ez az ott lakóknak, és még bosszantóbb a kirándulóknak, az átutazó vendégeknek, és még nagyon sokunknak, akik nem ezt várjuk az új gazdasági lehetőséA munkásőrök vasárnapi gyakorlata érdekes, és izgalmas volt, s nemcsak az ország belső biztonságára alaposan felkészült munkásőröknek, hanem az „ellenségnek” is, és — a gyakorlat vendégeinek is. Éjszaka érkezett meg a riadóparancs, mikor az álomba merült város a lehető legbékésebb arcát mutatta. A kék egyenruhás munkásőrök egymás után igyekeztek kijelölt körletük felé. S rövid idő' alatt már mindenki tudta a feladatát. Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkára, Sipos István, az egri városi pártbizottság első titkára és a gyakorlatot megszemlélő más vendégek: üzemek, intézmények vezetői a hajnali órákban érkeztek meg az egri munkásőralegység túl a városon berendezett, ideiglenes parancsnokságára. Kovács László parancsnok ismertette á helyzetet: — A feltételezés szerint harcra mozgósították a honvédséget; a háborút közvetlenül megelőző szakaszban vagyunk. A munkásőrség is riadót hajtott végre. A jelzés szerint Dormánd és Heves között ejtőernyős, diver- zár.s csoport ereszkedett le, és halad Sírok, illetve az egri Finomszerelvénygyár felé, felderítő és diverziós szándékkal. A feladatunk: megHazai Béla, a megyei pártbizo tíság titkára és Sipos István,, az egri városi első titkára a gyakorlaton. akadályozni az ellenséges elemek beszivárgását, felszámolni esetleges rejtekhelyüket, illetve megakadályozni, hogy rejtekhelyei építsenek ki maguknak. A megerősített két alegység már elfoglalta kijelölt helyét. Hajnali öt órakor délről mozgást észleltek ... Elindultunk, meglátogatni a „lépcsőket”. A kijelölt helyeket elfoglalt munkásőrök- Te vezető nélkül nehezen bukkantunk volna. Figyelési pontjaikról viszont a szükséges területet szemmel lehet tartani.' A jó összeköttetést rádióik biztosították, így tudtuk meg mi is, hogy az út körül „valami már van” ... A műút szélénél szolgálatot teljesítő munkásőrök valóban „megszaporodtak”! Két, terepszinti ruhába öltözött fiatalember üldögél mosolyogva az árok szélén. Már „lebuktak”. Katonák — a gyakorlat kedvéért az elfen- ség szerepében. Ök szivárogtak be tizenketten a területre, őket kellett elfogni. A két katona még csak az első vesztesége az „ellenségnek”. pártbizottság (Foto: Pilisy) Mire visszaértünk a parancsnokságra, már hallottuk az új jelentést: sikerült eddig ^het „ellenséget” ártalmatlanná tenni. És fél tízkor be is fejeződhetett a gyakorlat. Hogy milyen sikeresen, azt Hazai Béla értékelő szavaiból is megtudhattuk: a riadó, a gyors elhelyezkedés, a szakszerűen felszerelt állások, a példás éberség jeles eredményt hozott. e fontos kiképzési feladat végrehajtásában K. C. gek idején. A lehetőségek adva vannak, miért ez az üzleti nemtörődömség? És ha mindez megtörténik, és a sajtó „megszellőzteti” miért kell megsértődni, reklamálni, elmarasztalni a lap munkatársait, akik jelen esetben is a bosszankodók érdekeit képviselik? Varga Gyula Kál ÄZ udvariasságról... Szorgalmasan olvasom többek közöt az „Én, te, mi...” írásait. Igen az életből valók. Sőt, február 9-én a 15. évet jubilálóban telitalálatot kaptam. Pont akkor jubiláltam én is. és sajnos pont olyan körülmények között. Később az udvariassággal kapcsolatos megállapításai ragadtak meg, annyira, hogy sok halogatással, de kapcsolódok a témához. Ugyanis én már régen forrongok amiatt, hogy a még így is szépen fejlődő kereskedelem hol tartana, ha az eladók az udvariasságban versenyeznének, és nem az ellenkezőjében. Ha bemegyünk egy bolt, ba, — tegyük fel, hogy ész- revesznek, és esetleg tessé- ket morognak, — de a legtöbb helyen úgy kezdik az árusítást, hogy: tessék kérni! így parancsoló módban. De sokszor milyen hangon?! Különösen fiatal lányok recs- csentenek úgy a gyanútlan' vevőre, hogy annak a vásárlástól is elmegy a kedve. Vajon ezek a kereskedelmi dolgozók attól félnek, hogy a „Kérem mit parancsol?”, „Mit tetszik óhajtani”, „Mivel szolgálhatok”, — szép kifejezések használata lealacsonyítja őket? Pedig ez a módszer nem szolgaivá tenné őket, hanem éppen a helyzet magaslatán lévő kereskedőkké. A cikk írója, úgy érzem, közügynek tekinti a felvetett témát, s mivel módjában van, tesz is hathatós intézkedést. Ezt vásárlóim nevében is köszönöm. Varga Gy. Eger — Berva Figyelembe vették véleményünket... Alig telt el egy hónap, azóta, hogy az olvasók véleményét, javaslatát kérték. A kérdőíveket én is kitöltöttem, s azóta örömmel tapasztaltam, hogy szinte minden kérésem teljesítik. Nagy örömmel fogadtam a keresztrejtvényt is. Ezúton kívánok a Népújság szerkesztőségének sikeres munkát. Farkas Adámné Verpelét Többlet 125 ezer tonna Befejezéshez közeledik az almásfüzítői Timföldgyár bővítése. A munka eredményeként 155 ezer tonnáról 280 ezer tonnára emelkedik évente a gyár termelése. A közelmúltban megkezdődtek a bauxit-körtároló próbái. Elkészült a vagonbuktató, befejeződött a vörösiszap-tá- rolótér bővítése. Képünkön: • francia gyártmányú bauxit-felszedő- gép, amelynek teljesítménye óránként 150 tonna. (MTI foto — Mező Nándor felvételed Az egri közúti igazgatóság figyelmébe! A veszélyt jelző táblák elkerül Siető vé tették volna... Az utóbbi napok zivataros időjárása a megye közútjait több helyen is megrongálta, egyes útszakaszokon veszélyeztetve a közlekedés biztonságát. Ezért történt a közelmúltban, egymást követő két napon az alábbi két baleset is. Mátraballa és Mátrade- recske között egy kanyarban, az előző napi esőzés, mintegy százötven méter hosszúságban vastag iszapréteggei borította el az úttestet. Több szabályosan közlekedő vezető ügyességét tette próbára — az egyébként már száraz országúton — váratlanul előbukkanó veszélyes szakasz. Nem tudta idejében elkerülni azonban a veszélyt a 4-es számú AKÖV tehergépkocsija, amely megcsúszva fának ütközött. Hárman sérültek meg, szerencsére könnyebben, de jelentős kár keletkezett. Másnap ugyanilyen okok és körülmények között ismétlődött meg az eset az Eger és Egerszólát közötti útszakaszon, ahol egy pótkocsis teherautó pótkocsija csúszott a feliszaposodott úttestről az árokba. Itt személyi sérülés ugyan nem történt, de jelentős. anyagi kár keletkezett. A baleseteket megelőzően, a két eliszaposodott útszakaszon már az előző napon is, több kisebb, de veszélytelen „megcsúszás” történt. A szeszélyes időjárásra való tekintettel, s azért, hogy hasonló balesetek ne fordulhassanak elő, hívjuk fel az egri közúti igazgatóság figyelmét, hogy a veszélyeztetett útszakaszokon, a viharok, esőzések elvonulása után, minél előbb tegyék ki az ideiglenes veszélyt jelző táblákat! Ezek ugyanis, a fenti két balesetet is elkerülhetővé tették volna. (b—i) 1969. július 1„ kedd fl NEB-ülés napirendién Vízgazdálkodási és talajvédelmi fedései I 1 fontosai]!) közérdekű n bejelentések utóvizsgába- i 1 u rr tanai tapasztalatai Gyakorlaton
