Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Világirodalmi Magazin Hemingway amerikai filmen A valóság és a képzelet. Kezdetben volt az Orion űrhajó ... Valamivel még előbb Daedalos és Icaros története. S nemcsak lehet, de biztos is, hogy még annak előtte is „Science fikción” — fantáziáivá, tervezve, a megismer- hetetlent megismerhetővé kutatva tekintett, az emberré vált ember a csillagokba, hogy azok mit mondanak a — jövőről. Ha r.«m tudott mit mondani a holnapról, vagy ha mondandója bor- zasztotta volna társait, hát fordult az „aranykor” a múlt felé, ám ekkor is a megis- merhetetlen megismerésének titkait, módjait kereste. Most divatja van a „sci-fi”, a jövő század nem is regényének, de filmjei, novellái, színdarabjai, sőt igenis regényei műfajának. Ha hazai földön alig, vagy egyáltalán nem is született érdekesebb, vagy jelentősebb alkotás eddig, az örök emberi érdeklődés mai nagy .reneszánszának hallatlanul széles a magyar tábora is» Elismerésre méltó, hogy az utóbbi időkben kissé megfáradtnak tűnő, szerkesztésében, rendezésében, sőt díszleteiben is túlságosan leegyszerűsödött Világirodalmi Magazin önmaga újjáterem. téséhez e népszerű műfaj neves külhoni szerzőihez nyúlt, nem feledkezve meg azonban azokról a magyar írókról sem — Madách,., Kosztolányi —, akik az emberi lét megismerésének titkait nem is eredménytelenül kutatták. Újjászületést írtam, cteltls- sé keserű rezignációval értem és gondolom ezt. Tudom, hogy az ember önmagának és holnapjának megismerése, a mából á holnapra vonatkoztatható következtetései — éppen a ima nagy ellentmondásai miatt! — nemcsak optimizmusra adhatnak okot. Sőt! Tudom, hogy az emberképes önmagét is elpusztítani, ehhez már van hatalma, s ahhoz is feltétlenül van, hogy önmagát tegye végül is a gép rabszolgájává. De azt is tudom, hiszen és bízom is ebben, hogy az ember, a felszabadult ember képes oly hatalommal is rendelkezni, amely az emberi társadalom virágzását szolgálja, & amely hatalom nyomán a gép urává válik a maga boldogulására. Értem és megértem Stanislaw Lemet, aki az abszurditásban addig; a realitásig elmegy, hogy feltegye a kérdést: „Létezik On, Mr. Johns?”, vagy Ray Bradbury, alti már a gépek, automaták, ltompjú terek mögött az emberi társadalom létét is kétségbevonja, — oly társalom képét vetítik a jövőbe, amely aligha ígérhet többet, jobbat és emberibbet. Mégsem értem, a Magazin ' összeállításának, a szerzők kiválogatásának e túlságosan is egysíkú, csak a reménytelenség, a bizonytalanság, az ember elembertelenedésének . irányába ható tendenciáját. Erre utal egyébként nemcsak a válogatás, a szerkesztés — Szántó Erika munkája —, de Dömölky János rendezése, s ennek megfelelően még a jelmezek, díszletek hatása is. A visszafojtott, egyébként egységes stílusú, zömében így is megnyerő színészi alakításokra épült előadás nem sok optimizmussal kecsegtetett, s felállva a képernyő elöl össze-összekoccanó térdekkel, szorult torokkal vo-j nulhatofct a néző az ágyába aludni ■— ha tudott; j i. Akiért a harang szól. Hemingway világhírű és lassan már halhatatlan regényének 1943-ban készült (ma elkészítenék-e?) amerikai filmváltozata egyszerre példázta a negyvenes évek elejének holywoody stílusát és eszközeit, valamint azt az akkori amerikai politikai közhangulatot, amelyben lehetett és kellett ilyen filmet produkálni. Ha a film Hemingway feszes stílusát, atmoszférájának zárt, mélységesen reális levegőjét nem is tudta s nem akarta visz- szaadr.i, mégis elsősorban Ingrid Bergman és Gary Cooper, de legalább ugyanennyire Katina Paxínou ma- gávalragadó játéka miatt eljutott az igazi élmény szintjéig. Ügy vélem és gondolom, hegy ebben hallatlan nagy érdeme van Bitskey Tibor, Várady Hédi, Tolnay Klári és a többiek szinkronhangjának, amelyben valósággal felfrissült ez a több mint negyedszázados filmalkotás. (gyurkó) KErdei Ljós, a népművészet a 8%ur mestere 15 éve készíti a híres szűröket, szűrrátétes térítőkét és pelerineket. ‘ (MTI foto) >mm* EE Történelmi méretű tömeggyilkosság Május 8-án. amikor Dien Bien Phu erődrendszerének romjai fölött már a vietnami szabadságharcosok vörös zászlói lengtek, Genfben megkezdték az indokínai béke tárgyalását. A franciáltat kijózanította a nyolcesztendős háború legnagyobb ütközetének elvesztése. Igyekeztek levonni a fájdalmas vereség következményét, fokozatosan kivonták csapataikat Vietnamból. á légiós egységeket is hajókra rakták. Az irány: Eszak-Afrika. A megtépázott alakulatokat Algír és Oran kikötőjéből tették partra, innen Szidi bel Abbesz-ba szál(||69. július 1., kedd lították őket, hogy a halottak, a sebesültek és a fogságba esettek helyére friss erőket szállítsanak. Megint csak az történt, mint korábban, annyiszor, oda vezényelték a légiósokat, ahol a legforróbb volt a helyzet. Hűen a hagyományokhoz, Négrier tábornok mondásához: „Az a hivatásotok és én ódé vezényellek benneteket, ahol meghalhattok”. 1954 november első napjának éjszakáján plakátok és röplapok jelentek meg Algéria városaiban és falvaiban. Közölték a „Front de la Libé- ration National” az FLN, vágyéi a Nemzeti Felszabadulás Frontja kiáltványát, amely■:i ezt követelték a franciáktól: .1. Hivatalos nyilatkozatban ismerjék el az algériai nemzetet, érvénytelenítsék mindazt a törvényt, rendeletet, dekrétumot, amely francia területté változtatja Algériát és tagadja az algériai nép történetét, nyelvét, vallását és szokásait. 2. Folytassanak tárgyalásokat a nép meghatalmazott képviselőivel, de még előtte ismerjék el Algéria szuverenitását és területi egységét. 3. Állítsák helyre a bizalmat azzal, hogy szabadon bocsátanak minden politikai foglyot, érvénytelenítenek minden kivételes rendszabályt és megszüntetik az algériai hazafiak üldözését.” A drámai hangú nyilatkozat a'gy fejeződött be: „Súiyos feladatokat kell megoldanunk, ez megköveteli a nép minden erejének és tartalékának mozgósítását. A küzdelem hosszú lesz, de az eredménye nem kétséges!” Erre a jeladásra kirobbant a háború. Támadások érték ; francia csapatokat, a harc óráról-órára szélesedett. Egri Nyár 69 Sztárparádé - divatbemutatóval Az Egri Nyár eddigi legnagyobb közönségsikerét hozta vasárnap délután é3 este a Gárdonyi Géza Színházban az a beat-muzsi kával kísért és fűszerezett műsor, amelyben a táncdaléneklés és a könnyű múzsa sztárjai léptek fel, hogy keretet adjanak az OKISZ-labor divatbemutatójának is. Vannak manapság műfajok, amelyekhez a legkisebb propaganda is elegendő s mégis a legnagyobb vonzást gyakorolják a közönségre. A legtipikusabb bizonyítéka ennek ez a show-műsor. Olyan időjárással szerencséltetett ez a vasárnap, hogy a legsá- tanabb kutyát is sajnálták kiverni a kuckójából, mégis a legtöbb pótszéket kellett becipelni a színház nézőterére. Erre a pár órára úgy hisszük, — hogy a legmagasabb hőmérsékletet itt mérték Észak-Magyarországon, mert nemcsak a reflektorok fűtötték a nézőteret, hanem az Express-zenekar hangtömbjei is villanyozták a levegőt: harsogott minden hangerősítő és sokszor az volt a legmeglepőbb, hogy a gitárszólókat meg tudtuk különböztetni az énekesek és a többi hangszerek hanghatásától. Ekkora energiát egy műsorban! S most veszem csak észre, hogy eddig csak felsőfokú jelzőt használtam beszámolómban. És szükségszerűen! Magay Klementina volt a legelső énekes-sztár, aki a legrövidebb miniben énekelt a szerelemről és a jókedvről, de a legerényesebben is, mert ruhájának a nyakrésze — a többiekéhez viszonyítva is — a legmagasabb és legkényelmetlenebb volt. Viszont Kovács Katinak volt a leghosszabb kosztümje, mert nadrágszoknyája bokán alul ért Ki érti ezt az éneklési divatot? S hogy a két nő sikere ne maradjon teljesen férfi nélkül, besorakozott Payer András is, saját számaival és természetesen angol táncdalokkal is, mert az ilyesmi hozzátartozik a hatás fokozásához. A műsor második felében kellemes meglepetésre Liszkay Judit tánc- és énekszámát élvezhette a közönség, ízelítőt kapva a revütáncos csillogásából, A legnagyobb érdeklődés természetesen a Hofi—Koós párost fogadta. Erre a félórás időtartamra még a beat- zenészek is mérsékelték hangerejüket, mert helyet kelllett adniok a két szórakoztató egyéniségnek. Hofi és Koós ugyanis egyéniségek, az ő mondanivalójukat nem kell Algéria népe, amely már többször, nagy áldozatok árán próbálta meg visszaszerezni szabadságát, úgy érezte, elérkezett a régóta várt lehetőség. 1945 május 8-án, amikor a hitleri Németország összeomlott, a „Győzelem napján” több ezer ember gyűlt össze Constantine-ben, Szétif-ben. Ünnepelték a győzelmet, emlékeztek azokra az algériai katonákra, akik a szövetségesek oldalán harcoltak, és egyúttal követelték azokat a jogokat, amelyekét a franciák ígértek nekik a háború alatt. Sortűz dörrent az algériai városokban és falvakban. Egy francia cirkáló parancsot kapott, hogy ágyúzza a part menti vidéket. Tűzparancsot kaptak az Idegenlégió egységei, rendfenntartó alakulatai: lőttek minden eleven célpontra, férfira éppen úgy, mint öregre. Kímélet nélkül. Negyvenötezer algériai halt meg. Történelmi méretű tömeggyilkosság! Felzúdult a világ. Az egymást követő francia kormányok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzetközi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algériának. 1954 végén megkezdődött Algériában a szervezett fegyveres harc. Cherriere tábornok, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe az érthetetlenségig hangerővel lefüggönyözni. Náluk nincsenek bakik, mert mindent természetes jókedvvel figuráznak ki. Paródia-sorozatuk talál, mert mások rovására sziveién kajánkodunk, főként akkor, ha ebben a nem köny- n>ú munkádban utánzási készségüket is csillogtatjuk. Hofi Géza és I. oós jól kiegészítik egymást, ismert részleteikkel is meg tudták nevettetni a közönséget. A divatbemutatót Balassa P. Tamás orgonaszámai kísérték, a ruhadarabokat Molnár Margit, a tévé riporternője ismertette — egyébként az egesz mezőnyben ő volt a lege cgánsabb dáma. A legnagyobb élmény mégis az volt, hogy a színház pótszékekkel tele volt és a nagyrészt fiatatokból álló közönség jókedvűen, felzaklatott extázis nélkül bírta ki a három órát. Hiába, ilyen ez az Egri Nyár! (farkas) Hogyan születik a show? Beszélgetés Hofi Gézával A debreceni Csokonai Színház színpadán láttam először. Ennek jó néhány éve. Akkor még színészként kereste az érvényesülés útjait. Hiába sarkallta egészséges becsvágya, a megérdemelt sikerért éveket kellett várnia. Amikor osztatlan elismerést arató egri műsora szünetében öltözőjében beszélgettem vele, mindjárt az útkereső, egyéniségkutató évekre utaltam. — Miért kellettek évek az egyéni hang megtalálására? — Ifjúkorában az emberben körvonalazottan él az önkifejezés vágya. Akkor úgy éreztem, hogy színészként tudok majd eredetit nyújtani. Ezért választottam ezt a pályát. Sikerült, ám ahogy a színpadra léptem, mindjárt éreztem: nem ez az igazi, valami másra él bennem kifejezési törekvés. Nem akartam pályazárásig mellékúton járni, ezért mondtam búcsút a színháznak. Nem volt könnyű feladni a biztosat, s elindulni a bizonytalanba, mégis meg kellett tennem, mert éreztem: tévúton járok, s csak erről letérve találom meg a valódit. Jöttek a „verekedés”, az elismeréskutatás pesti évei. Ha valaki újat akar adni. sokáig kell önmagában nyomozni annak legeredményesebb módozatait. Az iskolapénzt mindenkinek le kell róni. — Hogy jutott el a showig? — A show-t Nyugatról importáltuk. Ott elsősorban a látványos műsorokkal azonosítják. Nálunk természetesen divat lett. Én úgy éreztem, ez lesz az a műfajkeret, amelybe elképzeléseim besorolhatók. A meglátás szavakkal alig kifejezhető örömével fogadtam, s „megszólaltak” bennem a keresett, a szuny- nyadó készségek és közönség elé álltam. 1967. Szilveszkerült. Erősítést kért Párizstól. A franciák helikoptereket és páncélos alakulatokat vetettek be az algériaiak ellen. Cherriere csapatait viszont nagy kiterjedésű területen, s a legváratlanabb helyeken érte támadás. A parancsnoksága alatt álló egységeknek mindössze egy hányada volt légiós, ám minthogy ők szerezték a legtöbb tapasztalatot a gyarmati háborúkban, s értük volt a „legkevésbé kár”, őket vezényelték a legkényesebb pontokra. Üjabb érzékeny veszteségek érték az alakulatot. Ezért az újoncok toborzása 1954 végén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügynökök egyre több közép- és nyugat-európai városban jelentek még. 1955 tavaszán Svájc megelégelte, hogy polgárait ismeretlen személyek arra bíztatják: lépjenek be a francia idegenlégióba. A Manchester Guardian genfi levelezője május 6-án ezt írta: „A svájci hadügyminisztérium április 26-án propagandahadjáratba kezdett a francia idegenlégió ellen. Azt mondják, hogy körülbelül kétezer svájci állampolgár szolgál a légióban és mintegy háromszáz férfi távozik el tente Svájcból, hogy belép- n az alaku’atba”. ("oly irtjuk) tere hozta számomra a sikert. A magyar show szerencsére nem erőtlen másolat, hanem eredeti, sokszínű műfaj. Meghatározni? Talán így lehetne: könnyed, de verejté- kes munka eredményeként született móka, szellemes, parodikus játék, amely komplex kifejezőeszközeivel elbűvöli, elgondolkodtatja az embereket. Én ezt kerestem. ezt kutattam éveken át. És tetszett nekem, mert ösz- szetett készségeket igényel. Színészt, énekest, táncost, parodistát, abszolút biztos zenei szakismeretet, friss rögtönzőkészséget kíván egy- személyben. — ön a műfaj egyik reprezentáns hazai képviselője. Elmondaná: hogyan születik a show? — Az ötletektől a kivitelezés legapróbb mozzanatáig, minden a show-man feladata. Műsoraimat magam írom, rendezem, játszom. Az ötletkészlet a show lelke. Enélkül öncélú mókázás lenne az egész. Ha az ember nyitott szemmel jár hétköznapjainkban, meg kell hogy lássa azokat a visszásságokat, amelyeket a humor eszközeivel nagyszerűen lehet, nyesegetni. A többi már a kivitelezés dolga. Érről nehéz precízen nyilatkozni, hiszen ez úgy magától jön. Sőt, a színpadon is teremtődik. Ebben a műfajban bő lehetőség adódik improvizációra. A számok közötti egységet ebben a műsorban is rögtönöztük Koós Jánossal. Ilyenkor a partnernek azonnal venni kell a lapot. Izgalmas játék ez, mert abszolút biztonságot kíván, s érezni kell a közönséget. Ha talált az ötletrakéta, úgy újat kell kilőni. — Táncdalénekeseink kö-' zül miért éppen Koós Jánost választotta állandó partneréül? — Képletesen szólva a lapjaiban ugyanolyan színek voltak, mint az enyémben. Ő rendelkezett azokkal az összetett készségekkel, melyek nélkülözhetetlenek a show-man számára. Muzikalitása elsőrangú, mimikája változatos, rögtönzőkészsége biztos, egyszóval ideális partner, akivel együtt még sok érdekes elképzelést tető alá hozhatok. — Egy éve a Mikroszkóp Színpad tagja. Egyre-másra születnek új műsorai. Milyen tervei vannak? — Tömören szólva: szeret-^ néni képességeim maximumát nyújtani. Ügy érzem,' még nem kevés új elképzelés él bennem. Ezeket szeretném „világra hozni”, igaz, ez a távolabbi jövő. Pillanatnyilag két dolog van. Egyrészt: kitartok továbbra is a show mellett. Ezt akarom nyújtani saját eszközeimmel, egyéniségemmel. Másrészt nagy lehetőséget látok a Mikroszkóp Színpadban. A politikai kabarét akarom saját eszközeimmel színezni, egyszóval újat, érdekeset, megragadót mondani az embereknek. Ha ez sikerül, elégedett leszek. Hívják a színpadra. Kezdődik a Hofi—Koós-show. Az első mondatok után felhangzik a vastaps. A közönséf méltatja kedvenceit,,, II
