Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

Városiéi-­be­JŰLIUS 13-AN kéthetes időtartamra építészeti kiállí­tást rendeztek az egri Gár­donyi Géza Színház előcsar­nokában. Nemcsak a történe­ti hűség kedvéért, de azért is, hogy a kérdés sokoldalú­ságát, bonyolultságát bizo­nyítsuk, leírjuk, hogy a kiál­lítás létrehozásában a He­ves megyei Tervező Vállalat mellett a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat, az Egri Városi Tanács VB és a Megyei Művelődési Ház is részt vállalt. Maguk a kiállí­tók is érezték ezt a problé­magazdaságot, mert nem elé­gedtek ' meg plakátjaikon a tárlat általánosságban mozgó megnevezésével, de ilyen al­címeket is adtak a látható tárlatanyagnak: Építészet a mai ember szolgálatában. Az új Eger építészete, Komplex tervek, makettek, lesztés. Aki erre a kiállításra téved, és nem sajnálja a fá­radságot az elmélyedésre, sok-sok érdekes gondolatot láthat törekedni a megvaló­sulás irányába. Ehhez a vizs­gálódáshoz ínycsiklandónak rögtön a bejáratnál kitűnő az a széles látkép Egerről, amely várfaltól várfalig el­vezeti a néző szemét a ma látható és felfogható Égerbe. Mi is végignéztük már sokszor* ezt a kedves barokk várost Kerecsend felől haza­térőben, a vár nyugati bás­tyájáról, Felnémet felől, s mozgalmas sziluettje, a há­zakkal benépesített völgy és a körülfekvő dombok har­móniája mindig megejtett minket. Ebben a városban ugyanis évszázadok óta — és most rohamos fejlődésében egyre pezsgőbben — bujkál az alkotó láz lobogása és lel­kesedése, és újabb formákat keres az épületekben önmaga kifejezésére. MINDENEKELŐTT a már megvalósult épületek fényké­peit regisztrálva nyugtáz­nánk, hogy a barokk várgs múltba néző részeit modern elgondolásokkal, a mai élet követelményeit is kielégítve igyekeznek körülvenni, ki­egészíteni, korszerűvé tenni az építészek. Nem akar ez a beszámoló leltárszerű felso­rolása lenni apróbb vagy na­gyobb részleteknek, de az vi­lágosan látszik, az eddigi megvalósultakból is, hogy a város rendezett fejlődését biztosítják a mérnökök. Ügy érezzük, hogy a Hadnagy és a Csákány utcai lakótelep ki- fejlesztésével — itt a legerő­sebb az építkezés dinamiká­ja — megtalálták a helyes irányt a város kiszélesítésé­hez. Sok-sok még megoldásra váró feladatot is beleszámít­va, ez az egység ad most leg- átütőbben új arculatot az ide érkezőnek. Nagy góndot jelent, stílus, hasznosság és technikai megoldások terén is a város belső részein található építé­szeti kérdések megoldása. Csak a legutóbbi hónapok tervbírálati és döntési esemé­nyeihez tartozik, hogy a Le­nin út és a Grónay utca sar­kát lebontják, mozgalmas vonalú több szintes épület­tömbbel váltják le a jelen­legi, semmitmondó és joggal lebontásra ítélt házakat. Ez az épülettömb már önmagá­ban véve is megnyitja a to­vábbi igényeket ebben a tér­ségben. A tervekről is leol- vashatóan, új utcák keletkez­nek a Lajosvárosban, a Gró- nay tömb-belsőben. A Haj­dúhegyen is egyre újabb te­leksorok épülnek be villa­szerű családi házakkal, nem­sokára — ha eddig késésben is van — megindulnak a Fel­német és . Eger közötti ká­posztásföldek munkálatai hogy ott 4210 lakás az alköz­ponti létesítményekkel együtt egy teljesen önálló rendszer­ré alakuljon ki. Tervek és makettek adják hírül, hogy a Kertész utca környékét ho-' gvan rendezik majd és azt is, hogy az óváros égetően sür­gős építészeti problémáit, az Alkotmány utca, dr. Sándor Imre utca földszintes és stí­lustalan házainak eltünteté­sét hogyan kívánják tető alá hozni. A TERVEKHEZ ÉS ma­kettekhez nincsenek szám­adatok a kiállításon, hogy mindez mikorra kerül a pa­pírról a valóság térképére és arról sincs adat. hogy mind­ez mibe kerül majd. Mindez nem is lehet a kiállítás fel­adata. Az építészek — töb­bek között Fekete Miklós és eress Zoltán is — a maguk tudását, művészi elgondolá­sát, építészeti álmait írták bele a vonalakba és formák- ha, amelyeket ez a város, Eger inspirált nekik. De az Almagyar-domb épületeinek festői esti sziluettje, az autó­busz-megálló játékos korong­ja a mellé képzelt, és majd megvalósuló szálégházzal, a Malomárok rendezése, a Ker­tész utcai megoldás makett- sok más, a kiállításon latható rajz és felvétel, ma- §a. a ,város. mint emberek számára szolgáló történelmi képződmény és technikai va­lóság, felvet néhány kérdést. Ezeket a kérdéseket éppen a fejődés sokirányúsága veti fel bennünk, ahogyan ezt a gondolatokban gazdag és építészeti megoldásokban sokfele tárlatot szemléljük. Úgy tudjuk, és az eddigi adatok ezt nem teszik kétsé­gessé, hogy Eger egy-két év­tizeden belül mintegy 80 000 lakost fogad be falai közé. Kérdés, milyen irányba, az ipari fejlődés milyen vonzá­sának engedve képes ez a város ennyi embernek mun­kaalkalmat teremteni? Van-e olyan határozott irány, szán­dék. elképzelés, amely már most megcélozza, mikor és hogyan gondoskodunk az jde- áramló ezreknek az ipari ter­melésben való részvételéről? A kérdésre van egy félig megnyugtató válasz: már ma 6300 körül van azoknak a száma, akik Eger és környező falvak között ingáznak. Ha a népesség beáramlására gondolunk, éppen a gyorsuló urbanizációs folyamat ered­ményeképpen, nem kellene-e elébe mennünk ennek a fo­lyamatnak dél felé, Andor- naktálya, Makiár és Füzes­abony irányába, ahonnan a feláramlást nagyobb töme­gekben és nagyobb felhajtó­erővel várhatnánk, mint Fel- sotárkány irányából? Ma­gyarán: térképileg is. kör­nyezetileg is az innen közelí­tőknek kellene kedvezni a déli részek fejlesztésével? ha A DEMOGRÁFIÁI Ug­rásra gondolunk Egerrel kap­csolatban, az ipari fejleszté­sen túl nem kellene-e arra gondolnunk, hogy ez az is­kolaváros a jövőben nagyobb részesedést kapjon a felsőok­tatásban, vagy olyan intéz­mények letelepítésében a vá­ros falai között, amelyek a varos eddigi profilját mar­kánsabbá tennék? Milyen lé­tesítmények szolgálnának igazan e tekintetben is, hogy a város hagyományai mellett a jövő évtizedek egri lakos- saga is kellemes otthont ta­láljon Egerben? A tárlat inkább felvetette bennünk ismételten a kér­dést: hogyan születik össz­hang az ipari Eger és a kedélyes, az idegenforgalmá iá méltán büszke, bortermő gyógyító vizeket adó, az Egri nyarat teljes komolysággal vevő, muzsikát és irodalmat, barátságot és vendégszerete­tet kínáló Eger között? Árt-e az Egernek, a lakosságnak, ha a felnémet» mészőrlő fi nőm porleplével túlteljesíti ; tervet és hogyan kell elkép­zelni a Sas úttól délre fekvő ipari övezetet? JÖL TUDJUK, a feltett kérdésekre ez a kiállítás nem adhat választ. Ez a néhány kép, makett, terv, mint csepp a tengerben, mutatja, milyen kerdeseket vet fel a fejlődés. Jo, hogy ilyen gondjaink vannak, ezért elébük kell mennünk érdeklődéssel rá­kérdezéssel. Nem árt, ha t köz érdeklődése kíséri eze két. mert itt is áll a drama­turgiai szabály: a néző tetszé­se jó iránytű lehet a művé­szek számára. Mert a jövő építészeti formálásához művészet kell. méghozzá okos művészet Mert minden épület számokra épülő való ság és ebből a valóságból ké­rünk minél többet és gazda­gabbat! Farkas András Metrlelent a bcue és Szocializmus júliusi száma A folyóirat legutóbbi szá­ma közzéteszi a kommunis­ta és munkáspártok júniusi moszkvai tanácskozásának dokumentumait. A magyar- országi lapok közül csupán a Béke és Szocializmus közli a Vádirat az imperializmus el­len című dokumentumot, amelyet a Tanácskozás elő­készítő bizottságának megbí­zásából készítettek elő a kommunista és munkáspár­tok. Zénón Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, a Lengyel Népköztársaság negyedszá­zados fennállása alkalmából ismerteti az országnak a 25 év alatt elért politikai és gazdasági eredményeit. A lap a „Lenin születésé­nek 100. évfordulója előtt” című rovatban Rodolfo Ghioldi, az Argentin Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága végrehajtó bizott­ságának tagja, A lenini érve­lés ereje című cikkében megemlékezik a Kommunis­ta Internacionálé 1921-ben tartott III. kongresszusáról, melynek munkájában párt­ja küldötteként részt vett. A könyv- és folyóiratszem­léből felhívjuk a figyelmet az Ernst Fischer és Francz Marek Amit l^enin valóban mondott című könyvéről írt bírálatra, melyben E. Wim­mer osztrák publicista töb­bek közt azt veti a szerzők szemére, hogy teljesen — és nyilván, nem véletlenül — figyelmen kívül hagyták Le­ninnek a jobboldali opportu­nizmus ellen vívott harcát. Darvas József: Zrínyi _________ ( Kedd, 20.25). Dráma két részben, a Tbá- lia Színház előadása, felvé­telről. Másfél éve mutatták be a kiváló író drámáját, apielyet annak idején a Ba­ranya megyei Tanács felké­résére írt, a szigetvári ostrom 400. évfordulója alkalmából. szerű. Az elvhűség példáját, modem felfogását adja a Zrínyi, őszintén közelítve a lényegesebb kérdésekhez is. Az iró maga vallotta művé­ről: „A megalkuvás és az el­kötelezettség; az árulás és a hűség, a kiábrándult cini- kusság és a csalódásokon is úrrá levő hit; ezek a drámai alternatívák ragadtak meg engem Zrínyi sorsában. A Jelenet az Augusztusi kaland című ív-filmből. (Július 31., csütörtök). A mű először a pécsi Jelen­kor című irodalmi folyóirat­ban jelent meg, s később eb­ből formálódott igazi drámá­vá. A nemzeti múlt új szem­mel történő kutatása ebben a drámában is izgalmasain idő­FEhHABORl TO — Egy hajszál van az én levesemben1 ;(A Wochenpresse karikatúrája) választás drámáját, a hűség drámáját akartam megírni”. Nem a tettet, hanem az odá­ig vezető utht, a csalódások árán is megérlelődő elhatá­rozást jelenítette meg Dar­vas József: az egyedül, tá­mogatás nélkül maradt Zrí­nyi — családja tanácsa el­lenére — sem adja fel a vá­rat. Kórkép (Szombat, 17.40). Az országos népművelési konferencia előtt. A Körkép ezúttal nyári egyveleget kí­nál a népművelésből. Az el­múlt év őszén jelent meg a Művelődés-Statisztikai Adat­tár; ebből tallóztak a szer­kesztők, s vizsgálták az ada­tok mögött rejlő összefüggé­seket. A színházi műsorpoli- tika, a filmek látogatottsága — és ennek okai —, az írók, a könyvek népszerűségi lis­tája, s egy sereg más tény, figyelmeztető szám: olykor azért, mert gyanúsan kedve­ző, máskor azért, mert a ne­gatív eredmény érdemel gon­dos, értő figyelmet. Példa­ként említve; szó lesz arról, hogy miért csőikként a gim­náziumok száma, s hogy ez helyes-e, vagy: mi volt a légi utóbbi 5 év legnagyobb szín­házi és filmsikere, és mi­ért... A. Gy. Turistataláikozó Szegeden Pénteken befejeződött Sze­geden a II. nemzetközi turis­tatalálkozó. Az elmúlt tíz nap alatt 10 országból érke­zett több száz vendég ismer­kedett a várossal és tekintet­te Ineg az ünnepi hetek kü­lönféle eseményeit Nemzet­közi előadó gárda eszperantó, lengyel, német és más nyel­veken tartott e'őadást Sze gedről, Csongrád megyéről hazánk nevezetes tájairól, szocialista országok közötti együttműködés eredményei­ről. 1969. július 36., szombat & *>Z£P£L NYAK : 2. — Ismétlem, Hermann Kreiss a nevem — folytatta a fogoly. — Valódi német va­gyok. de szovjetu^ióbeli. Bi­zonyára hallott mar a Volga menti német autonómiáról. |. Ott születtem, és növekedtem. Később a Távol-Keletre utaz­tam, önkéntesként jelentkez­tem a hadseregbe, 1934-ben pedig felvettek a páncéltörő iskolába. ..önkéntes,! — ízlelgette a szót Szobko. — Be akart fű­rakodni a hadseregbe. A né­meteket nyilván nem hívták be. Ezért aztán önként jelent­kezett!...” — Cserkasszk megyében es­tem át a tűzkeresztségen. Eb­ben az időben a felderítőknél szolgáltam, egy páncéltörő­század parancsnokaként. „Az ilyen a pokolba is be­jut, nemhogy a felderítőkhöz” — gondolta némi elismerés­sel Szobko. — Szeptemberben sebesül- Hem meg a lábamon, vissza­vonulás közben, Osztyemél. Nagy nehezen, elkúsztam a mezőkig. Két’ napig rejtőz­tem a napraforgóban. A hely­beliek végül is rám találtak, elrejtettek. Még egy öreg fel­cser is előkerült. Amputál­ni akarta a tört lábamat. „Ellenőrizzem a sebhelyet? — fordult meg a gondolat Szobko fejében. — De hiszen egy ilyen madár sebhelyről is gondoskodik. A kém min­denre kapható...” — Nem egyeztem bele a műtétbe. 42 tavaszáig feküd­tem egy parasztasszony há­zában. A csont beforrt, de ez a lábam valamivel rövidebb lett. — Megértem, hogy önnek mindezt ellenőriznie kell. Hu­szonnégy óra áll rendelkezé­semre. Legkésőbb holnap reggelre vissza kell térnem. Ellenkező esetben bajba so­dornám a bajtársaimat. Gon­dolom, egy nap elég rá, hogy felvegyék a . kapcsolatot a ­Nagy Földdel, s megkapják a kellő információkat. „ Ha 1 szükségesnek tartja, embere­immel együtt csatlakozom önökhöz... Vagy pedig to-; vábbra is a németeknél dol­gozom majd, min* az önök felderítője és — sofőrje. Száz kilométerre is elvihetem önö­ket, ha akcióról van szó... Az egység nyomait nyilván az akció körzetében keresnék, önök pedig nyugodtan ülhet­nének itt, és készülhetnének a következő feladatra. „Mindez nagyon csábító. — gondolta a parancsnok. — De miképpen ellenőrizzelek? Rá­diónk nincs. S ha lenne is, nem sokra mennénk vele. Az adataid bizonyára helytálló­ak. Nincs kizárva, hogy a fa­siszták foglyul ejtettek egy , valódi, német nevű szovjet tisztet, s te most az ő adatai­val „futsz”. Lehetséges az !s, hogy valóban az vagy, akinek mondtad magad, csak éppen áruló. A harmadik változat: a teljes igazat mondtad. Ez a legvonzóbb változat a mi szá­munkra és a te számodra is. S a legkockázatosabb... Az egység sorsával nem játszá- dozhatom. Mit is tehetek én amúgy istenigazából? Az ör­dögbe is, miféle „népi bosz- szúállók” vagyunk mi, ha itt rostokolunk ebben az átko­zott horpadásban, ahelyett, hogy az ellenséget ütnénk? Én is megérem a pénzem: végre itt a reália lehetőség. hogy kikecmeregjünk a sztyeppéről, s akkor habozom. Valamit ki kell találnom...” — Hallgasson ide, főhad­nagy -r szólalt meg Szobko. — Még ma beszélünk a hát­országgal és ellenőrizzük az elbeszélését. De ön is tudja, hogy ez kevés. Bármennyire is szeretnék hinni önnek, kö­telességem, hogy — amint mondják: szúrópróbát te­gyek... Így hát az a javaslat tóm, vegye oda egy embe-; rünket a garázsba. Egysei günk tartózkodási helyéről egyedül neki lesz tudomásai Csakis rajta keresztül tartjuk a kapcsolatot. Azonkívül: tu-; domásom van róla, hogy Nyi- kolajvka falu környékén nag$ élelmiszer- és lőszerraktárt létesítettek a németek. Öt emberével és tíz harcosom­mal zsákmányoljanak minél több hadianyagot, utána pe­dig robbantsák fel a raktárt. — Megértettem. Nyikola-; jevka ötven kilométerre van. A raktárról én is tudok. Elég hanyagul őrzik: arrafelé nem jártak még a partizánok. Mégis javaslom, hogy az ak­cióban részt vevő csoport öl- tözzzön német egyenruhába. A felszerelésről gondosko­dom. Egy német utászcsapat tagjaiként érkezünk a raktár­ba,- robbanóanyagot vételez«). Az iratokat megszerzem. A többit — meglátjuk. IFolytatjuk/ CGR/ NYÁR 69 Építészeti kiállítás,- inától a jövőig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents