Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
Beruházások más-más nézőpontból Az 1969-es népgazdasági terv 72—73 milliárd forint értékű beruházás megvalósítását irányozta elő. Heves megyében az idén közel 4 miHiárdoí fordítanak beruházásokra, ami 30 százalékkal több az 1968. évi teljesítésnél. Hogyan gazdálkodunk ezekkel a jelentős ösz- szegekkel? Mi várható jövőre és előreláthatóan hogyan alakulnak a közgazdasági szabályozók a Kővetkező években ? Beruházási rendünk időszerű kérdéseiről tanulságos, érdekes vitát rendeztek szerdán Gyöngyösön. A TIT közgazdászklubja, a Mátraalji Szénbányák, valamint a Magyar Beruházási Bank Heves megyei fiókja dr. Szabó Lászlót, a Pénzügyminisztérium Beruházási Főigazgatóság vezetőjét kérte fel a bevezető előadásra. A konzultáció főbb megállapításait és a megoldást sürgető problémákat ismertetjük lapunkban. A beruházási piac feszültsége nem oldódott fel, mert a vállalatok és a tanácsok 1968-ról több pénzmaradványt hoztak át, mint amennyire az irányító hatóságok előzetesen számítottak. A fokozott keresletnek főleg az építőipar nem tud eleget tenni — állapította meg a Pénzügyminisztérium képviselője. Az apci Qualitál Vállalat élesebben fogalmazott: a beruházók reménytelenül hadakoznak az építőipari és szerelőip;yi Vállalatokkal. Biztató jelek — sürgős feladatok A feszültségek ellenére az ország első félévi beruházási teljesítése 25—26 milliárd. Biztató jel, hogy csökkent a folyamatban levő beruházások száma. Kevesebb újabb munkához kezdtek hozzá, de az első fél évben kevesebbet is adtak át, mint az elmúlt év azónos időszakában. Országos goind, hogy a beruházási munkákon dolgozó vállalatok termelékenysége nem kielégítő. Biztató jel, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat az első fél évben 107,1 százalékos termelést ért el, az Egri Közúti Építő Vállalat és a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalat termelékenységi előirányzatát mind a tervhez, mind az előző év azonos időszakához képest jelentősen túlteljesítette. A fejlesztési alapból megvalósuló vállalati beruházások jól haladnak. Saját. pénzükkel a vállalatok jól gazdálkodnak, általában iparkodnak, hogy az elkezdett fejlesztés minél előbb megvalósuljon és a termelés eredményéből pénzük megtérüljön. Azonban több megyei vállalat nem fizette be az éves amortizáció előírt részét, illetve a nyereség fejlesztési alapba helyezendő hányadát. A vállalatok átmeneti pénzügyi nehézségekre hivatkoznak. A bank, illetve a Pénzügyminisztérium ' eddig türelmes volt, de a sorozatos mulasztások zavarják az áttekinthetőséget, akadályozzák a folyamatban levő beruházások befejezését és á korábbi kötelezettséget nem teljesítő vállalatok a jövőben aligha jutnak hitelhez. i Több kedvezmény a szolgáltatásokra Több kérdés hangzott el, hogy mi várható 1970-ben és a későbbi években? Vajon a kis vállalatok könnyebben juthatnak hitelhez? Változnak-e a közgazdasági szabályozók, több és hosszabb lejáratú hitelhez hogyan lehet majd jutni? Az idén jóval több hitel- kérelmet nyújtottak be, mint amennyit a hitelpolitikai irányelvek, a rendelkezésre álló anyag és építőipari, szerelőipari kapacitásnak megfelelően a bankok adhattak. Az idén is és jövőre is az a vállalat jut hitelhez, amelyiknél leghamarabb megtérül és minél rövidebb idő alatt vissza tudja fizetni a kölcsönt. A következő évben a beruházási hitelek összege néhány százalékkal emelkedni fog, de ugrásszerű változásra senki sem számíthat. De a Pénzügyminisztérium és a bankok a hitelezés időtartamát, olyan mértékben kívánja hosszabbítani, ahogyan azt az ésszerű gazdálkodás igényli, illetve a pénzügyi helyzet lehetővé teszi. A kis vállalatok nehezebben állják a hitelversenyt, ezt a bank fokozottabban figyelembe Veszi. A közeljövőben a Magyar Nemzeti Bank felhívást tesz közzé, hogy a vállalatok vas- és műszaki cikkeket gyártó kapacitást bővítő beruházásokhoz is igényelhetnek hitelt. A lakosság joggal panaszolja, hogy több városban és községben az alapvető szolgáltatásokat sem kapja meg. A következő évtől a pénzügyi szervek fokozott hitelkedvezményben fogják részesíteni a szolgáltatások bővítését, javítását célzó beruházásokat. A vállalatok képviselői kifejtették, hogy a preferált hitelek aligha oldják meg a problémát,, egyéb intézkedésekre is szükség van. A bányászokért és a lakásépítkezésekért A Gazdasági Bizottság határozatot hozott a lakásépítkezések fokozottabb segítésére és ennek megfelelően telekkisajátításra, közművesítésre, tervezésre és lakásépítésre szükséges pénzügyi fedezetről a negyedik ötéves terv jóváhagyásával gondoskodnak. Most még lehetnek átmeneti nehézségek, de az elfogadott lakásépítési programot pénzügyi fedezethiány nem hátráltathatja. A Mátraalji Szénbányákat képviselő szakemberek szóvá tették, hogy miért esnek el a 30 ezer forintos állami kedvezménytől azok, akiknek saját vállalatuk, saját rezsiben épített lakást? Másrészt a mélyművelésű bányákban felszabaduló munkaerőt foglalkoztatni tudnák, ha a bányaüzemek építőipari jellegű és egyéb vállalkozásaikhoz kedvezőbb beruházási hitelt és megfelelő forgóalap-ellátást kapnának. A szolgáltatások javítását, a bányászcsaládok problémáinak megoldását, valamint a lakásépítkezések gyorsítását részletesen megvitatták a gyöngyösi tanácskozáson. A Pénzügyminisztérium, a bank és a vállalatok képviselői egyetértettek abban, hogy központi intézkedéssel az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az építőanyag-, az építőipari kapacitás bővítésére, a tartalékok, a rendelkezésre álló munkaerő és gépek hatékonyabb kihasználására. F. L. Utazó baromfiistálló Pénteken útnak indítottak Bábolnáiul azt a 3 óriás kamiont, amely a Moszkvában augusztus 20-án nyíló magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra viszi a baromfiistálló épületelemeit, berendezéseit. A 396 négyzetméteres alumíniumistállót, a helyszínen szerelik össze a bábolnai szakmunkások. A teljesen automatizált épületben külön bemutatják azokat a technológiai berendezéseket, amelyek a bábolnai iparszerű tartási rendszer nélkülözhetetlen részei. A szárnyasokat a jövő hónap közepén indítják útnak két gondozó kíséretében egy IL— 14-es külön repülőgéppel. A kiállítás kéthetes időtartamára a speciális takarmányokat is Bábolnáról szállítják. Fellebbezés balügyben Q93 Kellemes környezetben fekszik a verpeléti Dózsa Tsz 12 kb-nyi víztároló tava. Az ember teremtette „tengerszem” ma már nemcsak az e táj korábban teljesen ismeretlen víziszárnyasok népes seregét vonzza, mindennapos vendégek a horgászat szerelmesei, s hét végén szép számmal érkeznek ide kiránduló csoportok, hogy megkóstolják az erdei tanyán főzött, jóízű halételeket. Megjelentek a tó partján az első víkendházak is, amelyeket hamarosan újabbak követnek. 1960-ban létesítették a víztárolót, s ez új gazdálkodási tevékenységnek, a haltenyésztésnek is kezdete Verpeléten. Az évek során halállományuk szépen gyarapodott, s eléri a 4—5 vagonnyit. Van pontyuk, fehér amuruk bőséggel. Sőt: most. már a pisztrángok is „lakhelyet” kaptak a tóban. A kísérleti nevelésre hozott ivadékok fele idő alatt ugyanolyan súly- gyarapodást értek el. mint a szilvásváradi szálajka-völgyi haltenyészet pisztrángjai, állandó gondozás és etetés mellett,, • A verpelétiek haltenyésztési eredményei igen kedvezőek, s éppen ez okoz igen sok gondot és fejtörést a szövetkezet vezetőinek. Értékesítési nehézségekkel küzdenek. Naponta csak 250 kg-nyi halat tudnak értékesíteni, s ebben már a horgászok által kifogott halmenny i- ség is benne van. A szövetkezet vezetői már tárgyaltak illetékesekkel, hogy Egerbe „bebocsátást” nyerjenek, ez azonban nem hozott semmi sikert. Az egri halpiacot rendíthetetlenül uralja a Hortobágyi Állami Gazdaság, s kereskedelmi érdek is fűződik ahhoz, hogy a hortobágyiakat valamiféle konkurreneiával el ne riasszák. A kereskedelmi érdek: a Hortobágyi AG nemcsak halat, hanem baromfit, bárány- és malac pecsenyehúsokat is hoz értékesítésre Egerbe, s konkurrencia esetén mindez megszűnhetne. Mert a Hortobágyi ÁG sebezhető. Nem nyújt a halakból kellő válasz-* ték, s a halak nem élve jutnak cl a fogyasztókhoz. A verpelétiek a ponty és a fehér amur mellett pisztrángot is kínálnak, s ami fő — élőben. Megértjük a kereskedelmi érdeket, s azt. is, hogy nincs mód helyet biztosítani a piacon — verpeléti halnak. Arra azonban van lehetőség véleményünk szerint, hogy ..távolabb” a piactól. halszaküzletet létesítsenek. mert ennek van létjogosultsága Egerben. Ezért is fellebbezünk halügyben — a verpelétiek pártján.. . (pataky) Tsx-elnökiik — szocialista menedzserek Uj viszonyok köpött korszerűbb vezetés Pélyen Kalmár Jánosnak, a pélyi -Tíszamente Termelőszövetkezet elnökének ezúttal nehezebb dolga akadt, mint máskor. Elsősorban nem a közös gazdaság eredményeire voltunk kíváncsiak, inkább arra kértük, próbálja néhány jellemző vonással megrajzolni elnöki tevékenységét, azt, hogy az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között mivel és mennyiben növekedtek feladatai. Igazodni az adottságokhoz — hl ív el a gazdálkodást nem lehet elválasztani az adott körülményekről, hadd mondjam el, hogy a gazdasági reform előtt nagyon sok kötöttség gátolta a munkánkat. Mi például — a tervfel- adatoknak megfelelően — elég nagy területen termeltünk cukorrépát, annak ellenére, hogy ráfizetéses volt. Nos, amikor megszűntek a kötelező tervelőírások, alaposan átszerveztük a gazdaságot. Felmértük az adottságainkat, s ennek alapján beszüntettük a cukorrépa termelését, csökkentettük a kukorica területét. A faluban szinte hihetetlen újításnak tűnt, amikor megkezdtük a takarmánygabona termesztését. Ezek csupán példák, mindössze azt illusztrálják, hogy a megváltozott körülmények között rendkívül •fontossá vált a gazdálkodást a lehetőségekhez igazítani. Régen, ha egy növény nem bizonyult kifizetődőnek, akkor azt mondta az elnök a tagságnak: nem én akartam, előírta a terv. Ma már erre aligha hivatkozhat valaki. S a tagság számon is kéri, a búza miért, csak ennyit adott, vagy ehelyett a növény helyett, miért nem mást termelünk. Megnövekedett tehát az elnök felelőssége, s ha nem jól irányít, akkor ma már a tagságnak kell „megmagyarázni a bizonyítványát.” Munkakörök tisztázása Hogyan irányít ma aiz el; nők? — Elsősorban talán azt mondánám el, hogy nagyon elmélyült munkával meghaA. I. Matvejev: lljics ajándéka A „Moszkovszkij Rabocsij” Kiadó Lenin születésének 100. évfordulójára a többi között „A mi Iljicsünk” címmel kötetet jelentet meg, amelyben 19 visszaemlékezést találni olyan munkásoktól, parasztoktól, munkatársaktól, forradalmároktól. akik ismerték Lenint, együtt dolgoztak, együtt harcolták vele. Az egyik, először megjelenő visz- szaemlékezés szerzője Alek- szej lljics Matvejev erdész, aki annak idején a moszkvai kormányzóság zavidovói erdészetében dolgozott. AZ OKTY ABRSZKAJA vasútvonal Resetnyikovó állomása 100 kilométernyire fekszik Moszkvától. Az állomástól öt kilométernyire, fenyők és nyírfák között állt a zavidovói erdészet rozoga erdészháza. „Fekete postakocsi-állomás” volt ji neve. Apám itt volt erdész, családunk hosszú éveken át itt élt. De főképpen azért emlékezetes számomra ez az erdészház, mert tizenkét éves fiúcskaként itt találkoztam kétszer is Leninnel. 1920. május 10-én délután kint üldögéltünk apámmal a tornácon, amikor az úton négy vadász közeledett. Közülük hármat nemegyszer láttunk már erre vadászni, moszkvai állami hivatalok felelős munkatársai voltak, a negyediket nem ismertük. Zömök, vörös szakáll ú. közepes termetű férfi volt. Nem sietett, mozdulatai valahogy mégis gyorsak voltak. Hosz- szú kabát volt rajta, a fején hátratolt sapka, a lábán egy- szerű csizma. A beszélgetés; re anyám is kijött, köszönt, s mosolyogva kérdezte: — Ma még egy bácsikát is hoztak magukkal? — Amint látja, nem akartam lemaradni a fiataloktól. — Ám, ez a bácsika elevenebb, mint mi. fiatalok, — tréfálkozott az egyik vadász. Anyám leültette a vendégeket. — Hát te, tanulsz? — fordult hozzám váratlanul az ismeretlen vadász. — Nem, bácsi, nem tanulok. Apám beteg, helyette kell dolgoznom — feleltem bátortalanul. SZAMOVÁR KERÜLT az asztalra. A tea mellé anyám tojást és forralt tejet adott. Kenyerünk nem volt, cukorról meg akkoriban szó sem lehetett. — Nem tudom mással megkínálni magukat — mondta bocsánatkérőn anyám. — Ugyan! Nálunk Moszkvában tojásnak, és ilyen finom tejnek még a színét se látjuk, — szólt az ismeretlen vadász. Az asztal sarkánál ült, nem volt hajlandó az asztalfőre ülni. Tea után a vadászok felkerekedtek. Engem bíztak meg az új ismerős kísérésével. Fogtam én is régi, agyondrótozott puskámat, s mindenben igyekeztem utánozni a felnőtteket. A vendég elvette a fegyveremet, gondosan megvizsgálta, aztán kijelentette : — Ez nem fegyver, lövés közben felrobbanhat! — Dehogy robban, bácsi. Már sokat lőttem vele, — erősködtem, de ő nem engedte magammal vinni a puskát. A vadászhely közel volt. Mindenki elfoglalta a helyét. Rövidesen meghallottuk a szalonkák kurrogását. — Vonulnak már, nézze csak! — suttogtam a vendégnek, de ő nem emelte fel a fegyverét, csak mosolyogva nézte a madarakat. — Ej. hát hogy lehetett ezt elszalasztani ? — bosszankodtam. — Miért nem lő, bácsi? Már a negyedik szalonkát szalasztotta el. — Mit gondolsz, Ljosa, — mondta barátságosan a moszkvai — • feltétlenül lőni kell?... — De hát akkor miért jött ki ide? — Nagyvárosban lakom, nem látom a természetet, nem érzek jó fenyőillatot, ám a természet nélkül meglenni nem lehet. Ezért jöttem ide pihenni. HAMAROSAN RÁNK SZAKADT az éjszaka, és hazamentünk. Üjból teáztunk, s apám az asztalnál megkérdezte a vendégeket: — Mondja, legyen szíves, hogyan hívják önt? — Vlagyimir lljics a ne, vem — válaszolt egyszerűen a vendég Nem tudom, megsejtette-e apám, kivel beszél, de a nehézségekre, az élelmiszerhiányra, s a saját betegségére fordította a szót. — Hát bizony beletelik vagy másfél év. amíg mindenünk tesz! — mondta Vlagyimir lljics és rögtön így folytatta: Ilja Pavlovics, jöjjön a városba lakni. Moszkvában tapasztalt orvosok vannak, meggyógyítják magát. Anyám nem volt hajlandó Moszkvába költözni. A megszokás hatalma meggátolta a családot abban, hogy a számára leghelyesebb utat válassza. — Ahogy gondolják — zárta le az ügyet Vlagyimir II- jics. — Hanem Ilja Pavlovics, elhatároztam, hogy megajándékozom a fiát. Úgy látom, szenvedélye a vadászat. Fegyver nélkül pedig a vadász; olyan, mint az ács fejsze né^ kül. Magunkkal visszük holnap Moszkvába, s választunk neki egy igazi fegyvert. Remélem, nem ellenzi? Apám természetesen beleegyezett A beszélgetés elhúzódott, a vendégeknek pihenniük keltett. Nem akartak a házban aludni, a pajtát választották, ahol a tavalyi szénát tartottuk. Vlagyimir lljics a párnát és a takarót sem fogadta el. — Ez a Vlagyimir lljics nem Lenin? — kérdezte az apám suttogva az egyik vadászt. amikor kifelé indultak a házból. — De igen — mondta a kérdezett. ANYÁM MEGNÉZTE, hogyan helyezkednek el a vendégek, és segíteni akart nekik. — Vlagyimir lljics, miért nem fogadja el az ágyat? — Jó itt, Marja néni, hamarosan elalszom, — hallatszott a sötétből lljics hangja. Nehezen aludtam eL Hol annak örültem, hogy Moszkvába megyek, hol apámat sajnáltam, hol elfogott a türelmetlenség, hogy minél előbb elmesélhessem pajtásaimnak, amit Leninről megtudtam. Mire anyám reggel felkeltett, már mindenki talpon volt. Lenin ismét engem vett maga mellé a vadászathoz, de éppen úgy nem lőtt, mint tegnap. A vonathoz anyámmal mentünk a vendégekkel. A közeli falvak parasztjai már meghallották, hogy itt jár Lenin, és az állomáson tekintélyes tömeg gyűlt össze. Moszkvában gépkocsi várt ránk, engem egy nyaralóba vittek, ahol két napot töltöttem. A fegyvervásárlásra Lenin is eljött. Nekem egy nik- kelezett vadászfegyver tetszett meg a legjobban. — Ha tetszik, fogjad — mondta meleg hangon lljics. Külön embert küldtek értem, aki hazakísért, s akire rábízták a fegyver őrzését, amikor megérkeztünk Reset- nyikovóba, sokan megcsodálták a fegyveremet. — Maga Lenin ajándékozta! — mondogatták. Mindenki irigyelt, nekem meg lángolt az arcom az örömtől és az izgatottságtól. Lenin azután is többször eljött hozzánk vadászni. APÁM RÖVIDESEN meghalt. Amikor Lenin1 hírét vette, utasította az erdészetet, hogy gondoskodjék a családunkról. Ellátogatott hozzánk az erdőfelügyelő és ezt mondta: — Egy jó ember jóvoltából a lakás íl maguké marad, te pedig Alekszej, apád helyére állsz..: tároztuk mindenkinek a munkakörét. Mindenki tisztán látja, hogy mi a feladata, s tudja, hogy miért felelős. Hetenként összeül nálunk az „ötösfogat”, az elnök, a párttitkár, a főmezőgazdász, a főkönyvelő és a főáliatte- nyésztő. Megbeszéljük a munkát, mindenki beszámol arról, hogy milyen elképzelései, ötletei vannak. Kiválasztjuk a legjobb módszereket, s mindenki ennek alapján dolgozik. Természetesen nem apró-cseprő ügyeket tárgyalunk ilyenkor, hanem az egész gazdaságot érintő, fontos dolgokat. Kisebb ügyekben mindenki maga határoz. Érdemes megemlíteni, hogy az egyes szakterületek vezetői maguk döntenek arról, hogy az egyes munkákra hány munkaegységet hasznainak fel, természetesen ők felelnek az eredményességért iá. Az elnök ma már nem közvetlenül irányítja a munkákat, hanem megbízza és be- iszámoltatja a szakfelelősöket. Ma már a brigádvezetőnek is van döntési köre, sőt arra is van lehetősége, hogy kisebb pénzbírságot rójon ki. Ez a munkaszervezeti forma kizárja, hogy valaki másra hárítsa át a felelősséget. így a beosztott vezetők is jobban részeseivé váltak a vezetésnek. Rugalmasság, üzleti ambíció — Van-e teljesen új vonása az elnöki munkának? — Régebben úgyszólván szükségtelen volt, hogy az elnök rugalmasan irányítson. Nem is volt lehetősége rá. Ma egészen más a helyzet. Ha szükséges, gyorsan meg kell szüntetni egy üzemágat, s másikat létrehozni helyette. A közelmúltban létesítettünk egy szövetkezeti sütőüzemet, kenyérboltot. Néhány hónap alatt készült el, de ha nem cselekszünk gyorsan, nem mérünk fel minden lehetőséget, akkor jó, ha a jövő év végére működésbe lépett volna. Ma már mindennap friss kenyérhez juthatnak a falu lakosai, sőt a környező községek is. Rövidesen Hevesen is megnyitjuk a kenyérboltot. — Ehhez kapcsolódna az is, hogy ma már az is szükséges, hogy egy elnöknek üzleti érzéke, üzleti ambíciója tegyen. Tárgyalni kell a különböző vállalatokkal. egyre több konkurrens cég is belép, s nem mindegy, hogy kinek és mennyiért adjuk el a termékeinket. Ma már az elnöknek nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a kereskedelemben is jártas üzletembernek kell lennie. Kaposf Levente1969. július 26., szómba*
