Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

Eltűnik Európa? A volt hidroplánpilóta „jóslatai" eddig igazolódtak Európát vagy Észak-Ame- rikát öt és fél évszázad múl­va állítólag szörnyű kataszt­rófa semmisíti meg. Hasonló természeti csapás érte boly­gónkat az i. e. 10 431-ben, vagyis 12 400 évvel ezelőtt, amikor eltűnt a föld színéről az Atlantisz. Tehát 2521-ben, vagyis 552 esztendő múlva. Amerika vagy Európa eltűnik. Ez lesz időszámításunk utolsó eszten­deje. Az emberiségnek az a része, amely a katasztrófát túléli, ismét elölről kezdi majd az időszámítást. Ez a prognózis Rafael Ben- danáitól, az Emili-Rogana olasz tartomány Feamza vá­rosában működő rezgéstani állomás igazgatójától szárma­zik. Obszervatórium a barlangban Bendandi az első világhá­ború idején hidroplánpilóta volt. Az Adriai- és a Földkö­zi-tenger felett repülve meg­figyelte az árapályjelensége­ket, amelyek annyira érde­kelték, hogy a háború után teljesen átadta magát a szeizmológiának. Faenza kö­zelében a Segno folyó fölött egy barlangban obszervató­riumot rendezett be és maga állította be a szeizmográfot. Vissza a halálból Felsőtárkányban, a falu de­rekán, kerítés nélküli, zsúp- fedeles ház nyújtózik az ud­var végéig. A keskeny por­tán hárman laknak. A közép­ső ajtót tárva-nyitva találtuk. Konyha, egy fekhellyel. Forró a levegő, a vetett ágy­ban gyötrődő asszony fekszik. Izületes. A váratlanul érke­zett látogatókkal tele. van a tenyérnyi helyiség, egy'leány-: gyerek aszomszédba' szalad, kölcsönkérni széket, újság­papírral ieteriti’/' hellyel kí­nálnak bennünket. — A balesetre már nem is gondolok, csak ezek a koráb­bi betegségeim ne jöttek vol­na elő. Csigolyaferdülésem van — sorolja panaszait, a fejpáma alól orvosi papíro­kat szed elő. — Néha naphosszat feküd­nöm kell, annyira hasogat­nak a tagjaim. Ilyenkor a 8.0 éves Teréz néne jön át se­i gíteni. Ül az ágyban, a nagy hő­ségben mégis kötött sapkát visel. Beszél, gesztikulál, a kislányát közben boltba kül­di, mozdulataiból látszik, legszívesebben most is talpon lenne. A nagy igyekezetben még a sapkáját is lekapja fejéről... Döbbenetes lát­vány. A koponyáján egy ször­nyű sebhely. A haj helyén friss forradású bőr, iszonya­tos érzést kavar fel az em­berben. Amikor a gép elkapta a munkásasszony haját, az egész koponyáról letépte a ' fejbőrt. Döbbenten állták 1 körül. Orvos, mentők, azon- í Hali műtét. Az átültetéshez 1 combjáról szedtek le a bőrt •— s az egész idő alatt nem í, “Vesztette el eszméletét. Lá­tott, hallott — és érzett min- 1 dent. t Most várom az SZTK-tói ' a parókát — mondta az asz- i iszony. Riadt csend telepszik kü- Ténk. Szanaszét pillogunk, a deszkamennyezeten rajzszeg- f gél feltűzött, cifra papír, a í petróleumlámpa mellett ge- i fendára akasztott Sokol rádió. '( Farkas Albert, a gyári mű- \ feeiybizottsági titkár töri meg a nehéz csendet: — Miben j «tudnánk legjobban a segít- ’őségére lenni, Juliska? £ Szadai Jánosné, nőbizott- lisági felelős összeírja a leg- í szükségesebbeket. A gyári i szakszervezet javaslatára a I Gyermekvárosban helyeznék 1 el a gyerekeket. ★ f* Az asszony pár nap múl- 1- *va bejött a Finomszerelvény- l gyárba. Belépett oda, ahol a ( tragikus baleset történt, ahol 1 eddig kenyerét kereste. Dol- > gozni akart. Már tud dolgoz­ik ni... Amíg beteg volt, mun- tatársai segítették. r Simon Imr% A nagy tudás és szívós munka bámulatos eredmé­nyeket hozott. Bendandi már 1919-ben előre megmondta, hogy a legközelebbi hónapok­ban nagy földrengés éri Kö- zép-Olaszországot. Következ­tetéseit félvállról vették, „jós­lásnak” tartották, amelynek semmi köze a tudományhoz. A „jóslatok” azonban- szóról szóra beteljesedtek. „Toscanát katasztrófa fenyegeti Bendandi azóta minden esetben hónapokkal előre ki­számította, s megjelölte a ter­mészeti csapások helyét és időpontját, s erről tájékoz­tatta a közvéleményt. 1966- ban, három hónappal a fi­renzei árvíz előtt, Bendar.di nyilatkozatot adott a sajtó­nak arról, hogy Toscanát ka­tasztrófa fenyegeti. Figyel­meztetésével azonban nem törődtek, egyes szerkesztősé­gek tréfának vették. A va­lóság azonban kegyetlen volt: Firenze és fél Toscana mind a mai napig nem tud kigyó­gyulni az óriási árvíz okoz­ta sebekből. Mire is építi Bendandi eze­ket a prognózisait? A magya­rázat egészen leegyszerűsít­ve a következő: földünkre a naprendszer minden bolygór- jának vonzóereje hat. Ezek­nek az erőknek a nagysága a bolygónak a Földhöz vi­szonyított pillanatnyi hely­zetétől függően változik. Ha a bolygók úgy helyezkednek el pályáikon, hogy együttes vonzásuk fokozott erővel hat ' a földkéreg adott övezetére, akkor ez a kritikus helyeken megzavarja a földi gravitá­ció kiegyensúlyozottságát és földrengésekre kerül sor. Uj bolygó 20 év múlva Bendandi ezt a számítási - rendszert a . napgravitáció vizsgálatára is alkalmazta,, s közben új bolygót fedezett fel, amelyet a Faenza névvel jelölt meg. Amikor ugyanis összeállította a Merkur, a Venus, a Föld és a Jupiter vonzóerejének paralelog­rammáját, az olasz tudós meg­állapította, hogy az említett bolygók együttes vonzóereje zavarokat idéz elő a napban, elősegíti a napfoltok és nap­kitörések, amolyan sajátos „naprengések” keletkezését. Ezek a jelenségek azonban ram mindig feleltek meg Bendandi paralelogrammái­nak. Ebből a tudós arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a Merkur pályáján túl, még közelebb a Naphoz kell len­nie egy ismeretlen bolygónak. A további számítások igazol­ták ezt a feltevését. Így fe­dezte fel a bolygót, amelyet eddig még senki sem látott, mert teljesen beolvad a nap­sugárba. Ennek az ismeret­len bolygónak a tömege fele akkora, mint a Merkúré, s a Napra gyakorolt vonzóereje azonos az összes belső boly­gók együttes vonzóerejével. Ez az oka annak, hogy a nap­ban a Faenza idézi elő a leg­nagyobb zavarokat. Bendandi azt állítja, hogy a Faenza felfedezését húsz év múlva a közvetlen távcsöves megfigyelések igazolni fog­ják. Földrengés, szokoar A földi gravitáció megráz­kódtatásaira vonatkozó szá­mításokat Bendandi egészen az időszámításunk 3000. esz­tendejéig elvégezte. A számí­tásokból kitűnik, hogy boly­gónkat szörnyű földrengés, óriási szökőár, vagy hallatlan áradások fogják sújtani 1980 áprilisában, 1990 februárjá­ban, 1993 májusában, 1999 októberében, és 2001 októbe­rében. A legszömyűbb katasztrófa azonban 2521 márciusában következik be. Egy újonnan keletkező óceán mélységei­ben eltűnik vagy Európa, vagy Észak-Amerika. Nos, ezeket mondja Ben­dandi. Pesszimista prognó­zisai miatt még jó ' néhány nemzedéknek nem fog fáj­ni a fejé, rtíi pedig ab­ban reménykedve, hogy ci­vilizációnk nem fogja elő­mozdítani talán még az ele­mi katasztrófáknál is sokkal borzalmasabb önnön pusztu­lását. Krimi Palócház A virágoskertben együtt ül a család. Vacsora után jólesik a jégbe hűtött sör. Ahogyan sötétedik, illatok keverednek, hűvösebb lesz a levegő, és kibontja szirmát az éjjeli viola. Denevér húz el a gyümölcsfák kö­zött, de mire Józsika felkiált, már el is tű­nik az est sötétjében. A villanyégő körül bo­garak röppennek és perzselt szárnyú lepkék járnak tehetetlen táncot a fényben. — Józsika! Hozz magadra kabátot! A gyerek oda sem figyel, mert elemlámpá­val éppen békát keres a földön, A mama megunja a hiábavaló kérést, és maga indul meleg holmiért a szobába. — Csak akkor veszem fel, ha nézhetem a tv-l! Miközben mama és fia alkudoznak, Jós­ka barátom újratölti a söröspoharakat. A tv-híradót inár a rekamiéról nézzük, a fiúcska külön párnázott fotelban foglal he­lyet. — Látod, a jó gyerekek már a mackóval aludni mentek — hallom anyuka szavát, de Józsika se nem lát, se nem hall, óriási izga­lommal várja a tizenhat éven felülieknek szó­ló filmet. Délután egyébként elmesélte, miért tetszett neki a legutóbbi Kék fény és hogy nagyon szeretné megnézni a szombat éjjeli műsorokat is, de azt apuék nem engedik... Vége a híradónak. A meteorológia holnap­ra jó időt jósol. Javában tart már a krimi. Valamennyien izgalommal nézzük. Józsika arca szinte át­szellemül. Pisztolydörrenés, kéjes sikoly ... — Kisfiam, nem alszol?? A gyerek dühösen csap az anyja kezére, és parancsolóan kiált: csönd! Fél tizenegy, mire vége a műsornak. Jó­zsika a jutalomfilm után karikás szemmel in­dul ágyba, ahol puszit kap a mamától, amiért szót fogadott és vacsora után-mégiscsak fel­ővette a kabátot^­F orró júliusi délelőtt. A Mátrának tá­maszkodó falu a maga megszokott életét éli. A presszó előtt kirándulók seregle­nek és versenyt nyalják a fagylaltot. A ben­zinkút előtt megáll egy Moszkvics, a benne ülők a múzeum iránt érdeklődnek. Lánctal­pas fordul be az egyik mellékutcába, a trak­torosfiú oldalt pislog a miniszoknyás lányok­ra. Az utcák tiszták, virágosak, a házak két- harmada az utóbbi tíz esztendőben épült. Nyíl mutatja az utat a palócház felé. Közönséges hétköznap délelőtt van, még­is, a szó szoros értelmében tömve az épület. Idegen szavak keverednek a magyarral, egy szakállas férfi lelkesen fényképez. Bepréselődünk a pitvarba. A rám szakadt múlt döbbenetével bámulok mindent, mintha nem is gyermekkorom valóságát látnám itt, ebben a bogárhátú házikóban. — Apu! Mi ez? — Szuszék, kisfiam, az pedig ott a kuc­kó. Nézd csak a kenderszőttest. Valamikor ti­lóval tilollák a kendert. Az udvaron, a szín alatt a régi fogat. A szekéren faeke, borona. A gyerek újra ideki- váncsislcodik: — Járom, tézsla,- pacskó ... Tőről szakadt ősmagyar szavainkat értet­lenül hallgatja a kisfiú, miközben tele van újabb kérdésekkel. Az udvarról ólba, onnan újra a házba ke­veredik a nép. Magamfajta, középkorú embe­rek, állunk csodálkozva a búbos mellett, vagy ücsörgünk le a karos lócára. Vadidegen férfi, a „kortárs” őszinte bizalmával tekint rám. — Gyermekkorom kristálytiszta emléke ez, kérem. Es mégis, mégis mintha valahol Afri­kában járnék... Az ámbituson mély lélegzetei veszek. Az udvar eperfáján már megérett az eper, a gé- meskút kövei között verébfiókák csipognak. Becsukódik mögöttünk a fakilincses ajtó, nagyot himbálódzik rajta a zsíros húzómad­zag. Üjra kint állunk a falu közepén. A déli autóbusz utasokkal érkezik, akik közül so­kan látni akarják a palócházat, amely ma már csak ott felejtett emlék és egyben történelmi lecke As. . \ | J A GOMBA (Molnár Gyula felvétele: 5 pont) Mai lapszámunkban meg­kezdjük „Fotózzon a Népúj­ságnak” című pályázatunkra beérkezett fényképek közlé­sét. Mint ahogyan pályázati felhívásunkban közöltük, de­cember 15-ig lehet beküldeni a fényképeket. A beérkezett fotókat 1-től 10-ig pontozzuk. A fő dijakat azok nyerik, akik december 15-ig a leg­több pontszámot érik eL Pályázatunk I. díja: 1 db 3800 Ft-os Praktica fényké­pezőgép, II. díj: 1 db 2500 Ft-os Sonar teleobjektív (135 ram-es), III. díj: 1 db 1270 Ft-os nagyítógép. Vígaszdíj: 1 db minivaku. A pontozásban olvasóink is segíthetnek, tetszésük szerint kiválaszthatják egv-egy hó­nap legjobb fotóját s nyílt levelezőlapon közölhetik a szerkesztőséggel. A legtöbb szavazatot elért fénykép kü­lön 10 pontot kap. Első alka­lommal július 20-tól augusz­tus 31-ig közölt fényképek­KONCERTEN (Répássy István fel vétele: 3 pont) bői választhatnak olvasóink s kérjük, szavazataikat szep­tember 5-ig küldjék be cí­münkre. Érdeklődéssel várjuk a to» vábbi fényképeket A szerkesztőség Bélapátfalván is könnyebb már lakást építeni □ Kamatmentes kölcsön a vállalattól □ Indokolt esetben: térítés nélküli segítség A cement- és mészművek az idén fejlesztési alapjából nem kevesebb, mint 10 millió forin­tot ad dolgozóinak lakásépí­tésre. Tíz gyára közül ötben — közöttük a bélapátfalvi- ban — éltek is a lehetőség­gel s kértek a pénzből. Mint a Bélkő alatti gyár vezetői elmondták, törzsgár­distáik közül eddig kilencen vették igénybe az OTP-n ke­resztül felhasználható, ka­matmentes kölcsönt. Egy mű­szaki állományban dolgozó, fiatal házasember kivételé­vel valamennyien fizikai munkások, akiknek az épít­kezés kezdetén rendelkezé­sükre állt már a telek, a terv­dokumentáció és a kivitelezé­si költség 15 százaléka. Kette­jüknél az anyagi és szociális körülmények a többinél is nagyobb segítséget tettek szükségessé, ezért a nagy vál­lalat nyereségéből külön fél­retett, 300 ezer forintból hat­támogatásként kaptak. A ki­egészítő összeg többi részét kell csak — társaikhoz ha­sonlóan — 25 éven belül megtéríteniük a cement- és mészművek részére. Az alapozáson már mind­annyian túl vannak, sőt, akad olyan is, akinek tető alatt van a háza. Az idén azonban mindannyian telje­sen felépítik lakásaikat — mivel ez egyben követelmény is. Egyébként, ahogy értesül­tünk: a bélapátfalvi gyárban összesen nyolcszázezer forint áll rendelkezésre ilyenféle lakásépítkezésre s mert még maradt a pénzből — néhány új igénylő jelentkezését is elfogadják. (—ni) L2ESM7 Jt^atezret visszafizetés nélküli 1969. július 20., vasárnap /

Next

/
Thumbnails
Contents