Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
Hétköznapok uz aranyhomokon Három kívánság — Lányok a szőlőben Miss Helvécia — „Gugyerák" vendégségben — Ki lesz a győztes? Homok borítja a Kecskemét környéki határt, amelybén kiváló termést hoz a gyümölcsfa és a szőlő. A mező- gazdaságnak aranyhomok ez; a kecskeméti barackból és az egyre keresettebb alföldi borokból magas a jövedelem. De mit sem ér a kiváló termőhely, ha nincs aki a termőfákat, szőlőtőkéket ápolja. A messze földön híres, Helvéciái Állami Gazdaság mintegy 12 ezer holdas területen gazdálkodik, ebből háromezer hold szőlő, másfél ezernél több a gyümölcsös. A sok gép mellett nélkülözhetetlen a munkáskéz — amelyből ők is mostohán állnak —, ezért is hozták létre itt, az aranyhomokon a Há- mán Kató önkéntes ifjúság5 építőtábort. A már harmadik éve működő tábor nélkül a gazdaság nem is tudná megoldani problémáit a nyári csúcsmunkák idején... A Hámán Kató önkéntes ifjúsági építőtábort erre a nyárra „kibérelték” a Heves megyei diáklányok. Az egyemeletes épület új, a körülményekhez képest minden kényelmet biztosít; szobái 4—6 ágyasak, a homlokzati ajtók egybefüggő erkélysorra nyílnak, van klubszoba, a földszinten és az emeleten egyaránt található zuhanyozó. A közös mosdókban és a szobákban egyaránt Van hideg és meleg víz. A tábornak jelenleg 214 lakója van, akik mindössze néhány napja vették birtokukba az előző turnus — az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola — helyét. Az arány megegyezik, fele „szilágyista”, fele „gárdonyis”. Nagy Istvánná — „Ági néni” — szerint teljes az egyetértés, csupán a munkahelyen válik ketté a tábor a brigádok, illetve a két iskola versenye miatt. A diákok titkárt és táborvezető tanácsot választottak, akik a program szervezésében, a menü kiválasztásában és sok más területen működnek közre. — Jó a „kaja”, csak előre kiszedik, s mire kezet mosunk, hozzáfogunk, legtöbbször kihűl az ebéd... — Nagy a verseny a brigádok között, szeretnénk győzni. A beszélgetésnek tanúi voltak a tábortanács tagjai, Búzás Mária, a szilágyisok, Tóth Mária a gárdonyisok titkára. — Mindenben egyetértünk, sok jót tapasztalunk és még több jóindulatot, segítőkészséget a gazdaság vezetői részéről. Menet közben sikerül sok apró bosszúságot megszüntetni. — Mit csinált eddig a tábortanács ? — A két titkár mellett 14 tagot is választottunk még otthon a tanácsba. Valameny- nyien részt vettünk a napi menü kiválasztásában. Bar- tus Sanyi bácsi, a konyhavezető már az első napon kikérte a véleményünket és a lehetőségekhez mérten olyan ételeket írt be az „étlapra”, amit mi kiválasztottunk. — Kihúztuk például a tökfőzeléket, pedig a lányok legnagyobb része szereti... — Én szerettem volna, de leszavaztatok... — Mi volt a mai étlapon? — Reggeli:, kenyér, tepertő, paprika, kakaó („Itt egy kicsit melléfogtunk, mert a zöldpaprika és a kakaó nem nagyon megy össze...”). Tízórai: mézes puszedli. Ebéd; almaleves, csíktészta, pörkölttel. („Hiányzott mellőle a savanyúság”.) Vacsora: krumplifőzelék. —- És a program? — Hétfőn ügyességi játékokat rendeztünk. Meglátoga- gatott bennünket az MSZBT művészegyüttese, amely a Szovjetunióba utazás előtt táborunkban tartotta a főpróbáját. Másnap a „Bajtala trió” volt a vendégünk. Az együttessel öt beaténekes jött. („Miklósi Péter olyan aranyos volt, hogy a szereplés előtt asztaliteniszezett velünk.‘Nem hittem volna, hogy ilyen szerény...”) Gálvölgyi János parodista jóvoltából „Gugyerák” is itt volt Helvécián. — Mi a vélemény az első napok után? (Többen válaszolnak.) — A kezdet és a folytatás bíztató... — Az épület éppen olyan, mint tavaly, Balatonbogláron volt... Mi máris otthon vagyunk. — Tavaly hosszú sorok áll-, tak az ebédlőben, itt azonnal sorra kerülünk. — Nincs sok kötött program, tudunk olvasni, pihenni, napozni... 4. sz. Autóközlekedési Vállalat gyöngyösi üzemegysége felveszs au tószerelőket,' segédmunkásokat, 44 órás munkahétre, rakodómunkásokat, gépkocsivezetőket. Díjtalan aütóbuszutazást és jő keresetet biztosítunk. Jelentkezés: Gyöngyös, Fő tér 10. Munkaügy. ■wa, július 20. vasáraag ~r Ä lányoknak nagyon tetszett. — Tervek? — Katónak adnak műsort, táncestet tartunk, megválasztjuk a „Miss Helvéciát”, a záró tábortűznél vidám műsort adunk.... Ä nyitó tábortűznél, ahol ■ Horpáczi Juciit és Bőgős Zsu- ' zsa közreműködésével emlékműsort ad talc Hámán Kató- ' ról, részt vettek a gazdaság vezetői is. Verők István, a hatalmas gazdaság igazgatója, szívesen is tett eleget a meghívásnak, mert ezúton is igyekezett köszönetét mondani a Heves megyei lányok nagyszerű munkájáért. — A gyümölcstermesztés és a szőlőtermesztés szakvezetői egyaránt jónak értékelik a lányok munkáját, szorgalmasak, magatartásukkal szemben sincs semmi kifogásunk. Nagyon szeretnénk, ha ez a kapcsolat megmaradna, a jövőben csak Heves megye diákjai jönnének hozzánk. A megyei vezetőkkel éppen arról szeretnénk tárgyalni, ha arra lehetőség van, az őszi betakarítási munkákban is kérnénk a segítségüket. Bárdos Benjámin, a tábor műszaki vezetője, mindezt a •- cMjnnjg nyolyéo - is kifejezte. A gárdonyista lányok 9-es; számú brigádja. — A napi terv 25 forint! átlagkereset. Az első három! napi átlag 38,40 forint. A szí-! lágyisok 16-os számú brigád- < ja lett a győztes. Az első turnusban, amikor a hevesi, a) hatvani Bajza'Gimnázium, a< káli gimnázium és a péter- J vásári diákok csapatait lát- í tűk vendégül, a két hetes át- 5 lag 29,05 forint volt. A he- 5 vési gimnazisták 13. számú í brigádjának teljesítménye) 40,63 forint volt. Az iskolák; között is a hevesiek végeztek] az első helyen, második helyre szorultak a hatvaniak. A! második turnus átlaga 29,56. A gárdonyisták és „keristák” brigádjai közül a legjobb a) keristák 19. számú brigádja; volt. A lányok fél ötkor keltek, majd reggelizés után autóbusszal, teherautókkal utaz- J tak Jakabszállásra, Ágasegy-! házára. A „Farkasszőlőben” Rozsnyói Béla kerületvezető-he- < lyettes „táblájában” 110 lányi kötözte a szőlőt. Mindenkori ! kísérőnk, Balogh György, agrármérnök, személyzeti veze-< tőn kívül velünk tartott Dr. < Pólyák Éva, a tábor orvosa is. < (A mohó napozók közül töb-í ben felégtek, ezért mindig < magánál hordott több tubus < hűsítő krémet is.) Mikó Tünde, Deti Agnes, ] Szikszai Erzsébet, Sulyok Lí-] via és Pánthó GabriéÜá a fi-] atalok között is az ;,ifjabb"] korosztályt képviselte. — Mi lenne a három kívánságotok? — Szeretnénk a Szalajka-j völgyben, a vízesés mellett,; az árnyas fák alatt hűsölni...; — Szeretnék az egri stran-í dón lenni... — Harmadiknak sok-sok limonádét, fagylaltot, gyümöl-; csőt... A kívánságok közül mind-! össze az utolsót sikerült teljesíteni. A gazdaság vezetői! egy kocsi barackot küldtek! tízóraira a szőlőben kötöző! lányoknak... A következő napok még; sok jót is tartogatnak a tá-; bor lakóinak, hamarosan; megkezdődik ugyanis a ba-; rackszüret. Eldől majd az is,; melyik brigád a legjobb? Ez; anyagiakban is sokat jelent.; A hétköznapok sorában gyakran lesz tehát „ünnep” is itt,; az aranyhomokon. Az ecsédi „csoda", avagy egy „szent ember* huncutsága Pllisy Elemér Kiss Béla 1898. SZEPTEMBER 15-ÉN erős fegyveres csendőri különítmény egy 48 esztendős, „veszedelmes népcsaló”-t, a „szent , ember” hírében álló Rozgonyi János karancssági illetőségű embert tartóztatott le Ecséden és kísérte be Hatvanba. A kis Mátra alji falu népe elfojtott indulattal szemlélte az eseményt s a bennfentesek már a legrosz- szabbtól, lázadástól is tartottak ... Na de hát mi is történt 71 éve ott. Heves megye nyugati szélén? A nincstelen Rozgonyi szorgalmasan járta a Mátra alji falvakat s „azzal bolon- dította-zsarolta a tudatlan népet”, hogy „ő isten fia” és képes siketeknek, némáknak, nyomorultaknak és eddig még tudós orvosok által sem meggyógyítható betegeknek visszaadni természetíelettí erejénél fogva egészségüket. Az egész környék egyszerűen csak „SZENT EMBER”- nek emlegette és nevezte. A szerencséje éppen Ecséd- re vetette, ahol azt hallotta, AAAAAA\\WAAAAA/WWWüVWW Az építőtábor „otthona?. hogy van a falu határában egy Szentlapos nevű vizenyős térség, egy nyárfa tövében fakadó kis kúttal. A ravasz kópénak gyorsan forgott az esze; kitelepedett a „szent ember” a „Szentla- pos”-ra és — mint a falu plébánosa, a tudományos és becsületes ember hírében állott Dolánszky Alajos jelentette— azt terjesztette, hogy megjelent neki Szűz Mária s azt mondotta, „hogy megunta már a lakását Máriaverebé- lyen ..., ahonnan átteszi hajlékát Ecsédre, a Szentlaposra és kívánja, hogy ott neki templomot építtessen.. Széltében-hosszában terjesztette. hogy a Szentlapos kútjában látta is fürdeni a Szüzet. „A nép vakon hitt a nép- ámítónak — írta a Hevesvármegyei Hírlap — s nemcsak Ecsédről, hanem a közeli falvakból is tömegesen zarándokoltak a szent vízhez”, hol természetesen busás ajándékokkal kedveskedtek a „szent ember”-nek felcsapott Rozgonyi Jánosnak. A plébános jelentéséből tudjuk, hogy napról napra szaporodtak a „Mária-látók” és szombat- vasárnap egyre több és több nép zarándokolt a szentlaposi kúthoz. „Éjjeleken át ott virrasztóitok, énekeltek, imádkoztak és várták a Szűz Mária megjelenését és sajnos mindig akadtok jámbor képzelgők. kik hol fehér, hol piros, hol kék, hol meg fekete ruhában vélték látni a Szűz Máriát”. ROZGONYI AZT TERJESZTETTE, hogy szavait kétségbe ne vonhassák: a kútban lubickoló Máriát csak azok láthatják, akik nem bűnösök ... És ó, csodák csodája! — szól a korabeli híradás — máris van Ecséden egész csomó leány és öregasz- szony, kik erősen állítják, hogy a Szűz Máriát ők is látták, amint a kút vizében lubickolt”. Az „ecsédi csoda” első idejében még az elöljáróság is szembefordult a „szent em- ber”-rel és bekísértették Hatvanba, a járási főszolgabíróhoz, a kemény ember hírében állott Zalesky Imre uramhoz. Ö azonban annyira komolytalannak vette az esetet, hogy szabadon engedte a behurcolt „szent ember”-t, aki nyomban visszatért az ecsédi Szentlaposra és vérszemet kapván sikerén, azt mondotta, hogy isteni segítséggel „annyira ráijesztett a főszolgabíróra, hogy az azonnal szabadon bocsátotta”. Ettől kezdve ugrásszerűen nőtt az Ecsédre érkező zarándokok száma. A plébáno- si jelentésből tudjuk, hogy szinte az egész akkori ország területéről érkeztek csodavárók, Kassáról, Kalocsáról, Dunaföldvárról, Kecskemétről. Ceglédről s még Debrecen tájékáról is. Volt olyan vasárnap, hogy 8 ezer ember csődült össze a Szentlaposon s a legtöbb nem üres kézzel jött. Kisabb-nagyobb ajándékokkal kedveskedtek az „ecsédi szent ember”-nek, aki értette is a módját a hiszékeny nép zsarolásának. \ Mán nemcsak elfogadta ajándékokat, de egyenesen kért is. Például egy alkalommal csizmát kért a Szűz Mária számára, „mert télen fázott a Szűz lába”! Volt rá eset, hogy már annyira válogatott a tengernyi sok jó falat között, hogy egyszer „töltött káposztát rendelt magának, mert éppen arra fájt a foga”. A falu plébánosa, hogy lecsendesítse a szélhámos keltette hullámokat, elment a Szentlapos telkének tulajdonosához, aki —, hogy a komédia még teljesebb legyen — véletlenül protestáns ember volt és egyenesen élvezte a területén lezajló eseményeket. „A bigott pápisták hadd imádják ott a Máriájukat, hadd csinálják a komédiát, ameddig tetszik, ő bem bánja, még drága pénzen el is adja azt a helyet, csak vegyék meg és csináljanak ott amit akarnak”. A BOMBA AZUTÁN 1898. szeptember 8-án, Kisasszony napján robbant. Már a községi bíró, a hitesek és egy sereg elölj árósági tag is hitt a csodában és.Dolánszky plér. bános úr elé járultok, hogy.; engedélyezze azt, hogy temp^ lom! zászlókkal és a Mária- szoborral mehessenek precesszióba a szentlaposi kúthoz. A pap kereken megtagadta a kérést, mire a parókia előtt összeverődött hatalmas tömeg felzendült, kővel bezúzta a plébános valamennyi ablakát, szidalmazta, sőt mivel nem hitt az „ecsédi szent” ember által tolmácsolt csodákban, „kálvinista pap”-nak kiáltotta ki. Végül azután zászlók és szent szobor nélkül vonult ki a „duzzogó tömeg” Rozgonyi János nyárfáiéhoz, mely akkor már gazdagon fel volt díszítve, egész sor koszorúval, keresztekkel és szentképekkei. Az ecsédi csoda lassan-las- san már országos botrány hullámait keltette s végül is Heves vármegye alispán ia utasította Zalesky Imre hat- \'ani főszolgabírót, hogy tartóztassa le a csalót. Tizenegy szuronyt tűzött csendőr „szétrobbantotta” azután végül 'is a szentlaposi hépcsődületet és megbilincselve bekísérték, az országosan hírhedtté 'vált Rozgonyi Jánost Hatvanba, ahol azután néhány napra elcsukatta a főbíró uram s kitoloncol tat to a vármegye területéről a szélhámost. DE MÉG HOSSZÚ HÓNAPOK múltán is a felizgatott hiszékeny falusi nép méltatlannak érezte a „szent em- ber”-rel elkövetett ..istentelen tett”-et és mint Dolánszky jelentette, „még most is minduntalan látni vélik beteges, ideggörcsökbem szenvedő, elagott nőszemélyek” a Szentlaposon megjelent Máriát ... „és erősítgetik, hogy addig nem nyugosznak, amíg ott a Máriának új kegyhelya nem lesz .. Az idő azután meggyógyította a megzavart ecsédie- ket. .. Hogy miért kívánkozott ebbe a sorozatba ez a furcsa, országos port felvert botrány? Nem a távoli „sötét középkor”-ban, nem valami félreeső kis hegyi faluban, hanem csupán 71 esztendeje történt, hogy egy csaló felültetett sok-sok ezer hiszékeny embert, hogy közben megzsarolja őket a kiagyal» ecsédi csoda” révén. Sugár Istvánt >
