Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
'SSfS7/YSSrSS/V/rS/SS/7/rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* v srss/ssssss/ss/ssssssssssrsrsssss. — Mibe kerül? — Hát. hogy tfc0 .ube került, azt tudom, illetőleg azt tudom, hogy tegnap mibe került... De nem, mégiscsak azt tudom, hogy a múlt héten mibe került. Bolondos párbeszéd? Esküdni mernék rá, hogy nem is annyira az, igazolhatják ezt nemcsak a kedves vevők a boltokban, de maguk a kedves eladók is a pult másik oldalán. Valóban, aligha vagyok meggyőződve arról, hogy a kereskedelem dolgozói önmaguk is és mindig és fejből tisztában lennének — milyen árváltozások voltak és emiatt hogyan alakultak akár le-, akár felfelé az árak. A piac, á hagyományos, a köznyelvi értelmű piac betört a gazdasági élet egész területére és a fixáras termékféleségeken kívül e „piacnak” törvényei megkezdték hatóerejük kifejtését. És ez nem baj. Sőt! Nem ez a baj — ugyanis. A baj az, hogy a „piac törvényének” helyes, gazdasági szabályozókkal karámba fogott fiatal és fejlődni képes csikókat néha csalfa lovasok akarják betömi — a mi üzemünk láttára. Pontosabban nem is csikókat, hanem rafinált gebéket, amelyek képesek rövid távon úgy viselkedni, mintha minden ló olyan lenne, mint Ők. Így aztán a háziasszony, a bérből élő családapa egyaránt felszisszenhet, mondván ...: „anyám, én nem ilyen lovat akartam”. Mert nendber.' van: az árak fejezzék ki, vagy legalábbis megközelíA megnyergelt virslinek való tőén próbálják kifejezni a ráfordításokat, a bennük levő társadalmilag „hasznos” munkát, így elképzelhető, hogy például a legkeresettebb Ingfajtákon belül a minőségi ingek ára emelkedik, az egyszerűbb, előállításában1 és anyagában igénytelenebbek ára csökken. Csakhogy ficánkolni kezd ama bizonyos gebe, s az árváltozásokon belül például az egykor olcsó freskó- és flanelingek ára emelkedik! Pedig ezek valóiban nem „Váci utcai” modellt jelentenek, a fizikai dolgozók jelentős része ezt hordja munkába, és lám, mégis ennek az ára emelkedik. Meg ki érti, hogy árváltozás ide, árváltozás oda, sem új, sem régi áron, sőt semmi áron nem kapható női fehér Krisztina-blúz, aligbébi- ruhai, a teltkarcsúbbnál valamivel erősebb hölgyek számára fehérnemű, női és gyermekszandálok... Talán csak nem azért, mert a gyermek- szandálok árát mégsem lehet megemelnie a kereskedelemnek, s ha nem lehet, akkor hol az üzlet és hol a magasabb nyereség? Országos és megyei vizsgálatok bizonyítják, hogy a kereskedelmi szervek, vagy egyes termelő vállalatok esetenként tudatosan, máskor pedig az árak felelőtlen, sőt hozzá nem értő alakítgatásával, a vásárlóközönség kárára növelik árbevételüket, s ezzel nyereségüket. Ezen is túlmutató példa, hogy például ez olvasható volt a csomagolt baromfi „címkéjén”: „kacsamell és -comb...” És csodák csodája, mire felbontásra kerül a csomag, a vevő kezén, mint valami Rodolfo ujjain, fejre, nyakra, lábra változott, a kacsa imént felsorolt kétségtelenül nemesebb része... És még azt merik egyesek mondani, hogy csodák nincsenek. Nos, igaz, a kereskedelem dolgozói is egyrészt vásárlók más üzletben, másrészt maguk is dolgozók a saját üzleteikben —, hát nekik sem könnyű. Példát erre is: a poroszlói általános felvásárlási és értékesítési szövetkezet, amely viszonylag nem nagy árukészlettel rendelkezik, ez év első hat hónapja alatt kereken1 há- romnegyedszázszor végzett ármódosítást. Nem tudom eldönteni, hogy minden esetben szükség volt-e erre, s hogy egyáltalán van-e szükség ennyi ármódosításra Poroszlón, és szerte az országban. Egyet azonban tudok. Mindezek lehetőséget adhatnak a tévedésre, a szándékos fintaságra s ezek miatt a legalabois gyanakvó bizonytalanságra, a vevők részéről. Az oktondi fecsegők, a rosszmájú rosszindulatúak nem érdekelnek. A józanul gondolkodók pedig tudják és értik, hogy semmi sem örök: még az árak sem. Űj, luxus, vagy legalábbis igényes termék ára nyilvánvalóan magasabb, mint egy be- sőt már lefutott régi terméké. Az is nyilvánvaló, hogy az állam még rövid távon sem vállalhatja magára olyan termékek dotálását, amelyeket egyszerűen a dotálás ténye miatt termelnek kényelmes munkával és avitt technológiával. S abban sem kell újabb közgazdasági stúdiumot rendezni, hogy egy árufajtán belül is lehet, sőt kell is nivellálni az árakban, irányítani egyrészt ezzel is a fogyasztást, visszahatni a tarne- lésre, formálni, alakítani az igényeket és az ízlést. A baj azonban ott van, hogy nem is kevés gebe adja ki magát telivér csikónak és a gazdasági élet különböző szféráiban nem kevesen álcádnak, akik tüzes musztángként akarják eladni is a virslinek való gebét. Ügy látszik, mégis lovas nemzet vagyunk ?1 wssssssssssssssssss/sssssssssr 'ss///srsssssssssssmsfsfsssssss*rmsssfsssssssrss/sssssrsss/ssM W///////////' '/■ ' Az „elcsábított" lány Ha már valakit elcsábítanak, akkor úgy illik, hogy sajnálkozzunk felette és haragudjunk arra, aki a rossz útra vitte mit sem sejtő, szegény, ártatlan* jóhiszemű áldozatát. Most mégsem az elcsábított lány pártján állok, tót...! Hogy miért? Hallgassák végig a történetét. o o o o Az üzemben ott áll a sor végén, mindjárt a bejárat mellett az a gép, amelyen dolgozott. Most egy hozzá hasonló korú fiatal lány irányítja a masina munkáját. Vékony, barna lány, kendővel kötötte le a haját, a keze csuklóig olajos. Megfeszülnek a keskeny izmok a karján, ahogy a gép egyik emelőjét megmozgatja. — Nehéz? — Ki lehet bírni. Nem kell nagy erő hozzá. — Mióta csinálja ezt a munkát? — Két éve. Akkor szabadultam. — Mit keres? — Az ezemyolcszázat átlagban. — És amikor kezdett? — Akkor ezerháromszázat — Mennyi itt az át'ag? — Ezernyolcszáz. Akik jobban igyekeznek és már legalább tíz évet ledolgoztak, azok a kétezret, a kétezerkétszázat is elérik. Nem rossz munka ez. Nem is nehéz. o o o o — Jutka munkájáról mi a véleménye? — Jutka?... Mindent tudott amit egy szakmunkásnak tudnia kell. Bár az igaz, soha nem hajtotta megát. Mosolygott, amikor először meghallotta Jutka nevét. — Miért mosolygott rögtön? — Gondoltam, hogy róla akar kérdezni. A műhelyben most Jutka a téma. De rajta kívül azok is, akik szintén kiléptek a munkahelyükről vagy bejelentették a kilépésüket. Valameny- myien fiatalok, most végezték el a szakmunkásképzőt. Máshová akarnak menni dolgozni. — Megértem, ha valaki jobb helyet talál — mondta Jutka főnöke. — Ha a másik helyen több fizetést kaphat ugyanezért a műnkéért De Jutkát...! — Ű arra hivatkozott, hogy beteg. Bokasüllyedése van, azért kelj innen elmennie. Azért akar irodában dolgozni. — Erre itt szinte mindenki hivatkozhatna. Kinek nem sínyli meg a bokája a hosszú éveken át tartó álldogálást? No és? Mit kereshet meg itt egy ember és mit kaphat valaki az íróasztal mellett, ha csak nyolc általánosa van meg? — Megakadályozza, hogy kilépjen? — Nem tudom megakadályozni, mert tűihez joga van. De gondolja csak el, menynyibe kerül a cégnek, az államnak egy szakmunkás kitanít tatása! És akkor, ahogy megkapja a bizonyítványát, fogja magát és odébb áll. Neki íróasztal kelL O O O 0 I Judit nagyon csinos. Olyan a megjelenése, hogy azonnal felhívja magára a figyelmet Rendszeresen sportol és ez meglátszik az alakján. „Azért akarok irodai munkát, mert bokasüllyedésem van.” Ezt olvashatjuk a kérvényében, amit az egyik vállalathoz adott be. Ott nem sok jóval biztatták, mivel csak általános iskolája van és a szakmája Adminisztratív munkakörbe még gimnáziumi érettségivel se nagyon lehet bejutni. Jutka egy kis faluból került a városba. Otthon, a hegyek között egészen más volt az élet, mint a nyüzsgő, ezer hangú és arcú városban. Az új környezet nagyon gyorsan meg is változtatta. Először csak a haját vágatta le, divatos frizurát csináltatott, majd a szoknyája lett olyan mini, ami még a városban is ritkaság, aztán festeni kezdte a körmét is. Egyre több félhangos megjegyzést hallott az utcán a fiúk szájából, ahogy elment mellettük. Eleinte megriadt ezektől a nyálkás szavaktól, aztán megszokta őket. Jó csaj. Klassz nő. Frankó baba. És akkor ő ott melózzon nyakig olajban a gép mellett? Elképzelte magát a jól fűtött, elegáns irodában, ahol nagyon dekorativan hatna az idősödő főnök mellett. Esetleg a hét végén még vállalati autóval is mehetne haza. Egy ilyen klassz nő, mint ő, megérdemel ennyit az élettől. Hogy egyelőre kevesebb lenne a fizetése, a keresete? És akkor mi van? Nem halna éhen. De az iroda mégiscsak iroda és nem olajbűzös műhely. o o o o Kikérte magát az üzemtől és mojt egyelőre sehol nincs állásbán, mert a reprezentatív 'kvjlsőt — úgy látszik -T- mégsem méltányolják annyira a különböző vállalatok vezető emberei, mint gondolta és elvárta volna. Egyéni tragédia ez? A kívülálló inkább megmosolyogni kész ezt a korszerűt^ lennek minősíthető szenti- mentalizmust, ami Jutkát az elhatározó lépésre ösztönözte. De nemcsak Jutka az egyetlen a vállalatnál, aki ott akarja hagyni a szakmát és irodába akar kerülni. Íróasztal mellé. Kisasszonynak. Ez már tragédia. Nemcsak ezeknek az éretlen és meggondolatlan fiataloknak a tragédiája, hanem mindazoknak, akik foglalkoztak eddig ezekkel a fiatalokkal. Íme, a múlt kísértete: az uraskodás. Nincs erre más szó. Ki csábította el Jutkát és a többieket? U. Molnár Ferenc IZGALMAS KÉRDÉS (APN-fotoí <£02>tti*vk éo Feleslegesen sok a „kérdés” Szakmai körökben s a hivatalok szobáiban sok olyan „kérdés” hangzik el, amelyre valójában senki sem vár feleletet, választ. Ezek a „kérdések” nem is közvetítenek érdeklődést, tudakozódást Legtöbbször nincs is egyáltalában szükség a kérdés szó használatára. Az alábbiakban azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a hivatalos felterjeszések, iratok tanúsága szerint nálunk már minden „kérdéssé” válik. Ezt bizonyítja jegyzetfüzetem is. A következő nyelvi formák kerültek bele: „Még mindig jelentkeznek problémák a szakmunkás kérdésben”. — „A gyógyvizek hasznosításának kérdésében előbbre jutottunk”. — „A körzetekben úgy néz ki a kérdés, hogy nehéz mozgósítani a hallgatóságot” stb. Az idézett példatárból kitűnik, hogy alig van ügy, teendő, feladat, kötelesség, ügyes-bajos dolog, csak „kérdéssel” találkozhatunk. Mi az oka annak, hogy a rostára tett „kérdés” oly gyakran vállal szerepet? Elsősorban az, hogy egyesek azt hiszik, hivatalosan nem lehet, nem szabad egyszerűen, egyértelműen fogalmazni. Vannak, akiknek pl. a következő mondat nem elég hivatalos: „A gyűlésen beszéltünk az önköltségről”. Hivatalosam: „Beszéltünk az önköltség kérdéséről is”(?). A közlendő tartalomnak sem használ, ha a „kérdés” gyakori és szükségtelen emlegetésével feleslegesen el- vontabbá tesszük az információt. A „gyógyvizek feltárásának kérdése” valójában nem kérdés, hanem komoly ügy, elvégzendő vagy megáldott feladat. Vannak kifejezések, amelyekhez szinte állandó jelleg gél társul a „kérdés”. Különösen gyakran halljuk a „gyakorlat kérdése” nyelvi képletet. Ilyen párosításban nincs szükség erre a kifejezésre. Benne nemcsak a kérdés szó, hanem a gyakorlat hangsor is felesleges. Nem véletlen, hogy ezt a szót is sokan és sokszor rostára tették, s nem értjük, hogy egyesek miért ragaszkodnak ezekhez az agyonhasznált, elcsépelt szavakhoz, kifejezésekhez: „Az üzemben az a gyakorlat, hogy a termelés kérdésében nincs megalkuvás”. Ez a tartalmában s megfogalmazásában nagyon elvont mondat önmagában véve alig érthető. Meg is kérdeztük a mondatot használót, mit akart vele mondani. A mondat „értelmezése” egyszerű és érthető: „Az üzemben nagy a munka- fegyelem, mindenki becsületesen dolgozik.” íme, a gyakorlat és a kérdés szó nélkül is ép a mondat, és „hivatalból is” elfogadható. Éljünk tehát bátran az ilyen egyértelmű, világos mondatszerkesztéssel. Dr. Bakos József Ismét hatmillió — vízre A Gyöngyösi Városi Tanács legutóbbi ülésén hagy- :a jóvá azt a javaslatot, ímelynek értelmében a kö- aeli jövőben újabb hatmillió Eorintot fordítanak a vízellátás bővítésére. Ebből az ősz- szegből két új kutat fúrnál: Atkár tőségében, és kötik be annak vizét a városi hálózatba. Az előzetes smrrutá- *ok szerint ugyan a két új kút min.agy ezer köbméter vizet ad majd, ami a mostani hét-nyolcezer köbméteres teljesítményhez képest jelentős növekedést eredményez, de még mindig nem fedezi az igényeket. Különösen a nyári időszakban lesz vízhiány továbbra is. Furcsa adat: Györgyösön egy lakosra naponta 52 liter víz jut, ami jóval alacsonyabb az országos átlagtál. , — Sire, volna egy kitűnő elgondolásom az ön számára, pontosabban önön keresztül, hazája számára ... Különben Jonathan Swiftnek hívnak — mutatkozott be a szakállas férfi. — Foglaljon helyet. Tessék. Hallgatom — intettem Mr. Swiftnek, — Szeretnék írni egy szatirikus regényt, Megvan a témája is, hallatlanul érdekes, higffye el, uram, harap az ilyesmire az olvasóközönség. Megnyugtathatom, ismerem a közönség ízlését. Amit írni akarok, az komoly dolog, ahogy megírom, úgy mesének is beillik. A fantázia vidám, szabad csapongásával akarok érdekeset és fontosat SWIFT . INOGHASD mondani. Gulliver a törpék országában. Igen, az lenne a regényem címe. Itt imám meg, az ön országában, s akkor irodalmunk, önteltség nélkül mondhatom, nagy nyereséghez jutna szellemileg, de gazdaságilag sem lenne megvetendő vállalkozás. Hihet nekem, Sire, ehhez is értek. — Mr. Swift, rendkívül lekötelez az ajánlatával és valóban nagyon kedvezőnek is tűnik — válaszoltam kellő diplomáciai tapintattal. — De m'.:i t tudja, az én szakmá n nem tartozik ahhoz, ahol döntéseket hoznak. Tehát miben lehetnék segítségére... — 0, uram, ezt én jól tudom. Az újságíróknak megadatott az a lehetőség, hogy a közvélemény nevében szólhassanak, s ez nér ha többet jelent, mint egy-egy döntés lehetősége. Szeretném felöltöztetni hőseimet. Ehhez kérném a segítségét. — Bocsásson rneg, de nem értem pontosan, hogy mit kíván tőlem. — bámultam ségem van a számukra igen kis és nagy méretű ruhákra. Voltam néhány üzletben önöknél. de kinevettek az urak és a hölgyek a pult mögött. Nos, ha fin. mint újságíró meg- imá. hogy e ruhák megszerzése nemzetgazdasági és irodalompolitikái érdek... Szóval. érti? — Ahá... Hogyne. Tökéletesen értem. Nyugodjon meg, uram, e kérdést megírom, s bízzon a magyar sajtó ereiében. Meglesznek azok a kis. és nagyméretű ruhák... — Akkor viszont, uram. önöké a regény dicsősége és a fordítások jelentős tantiéme — búcsúzott Jonathan Swift derűs magabiztossággal. A regényt, mint tudják, Angliában írták meg! A kis- és nagyméretű ruhák miatt. (egri) tanácstalanul Swift urat, aki finoman elmosolyodott, mintegy jelezve, hogy nehéz felfogásom ellenére bír türelemmel és értelemmel is ahhoz, hogy megmagyarázza közlendői célját. — A Gulliver egy meglehetősen nagy testű fiatal matróz... A törpék meg törpék. Ez eddig világos. Nos, ahhoz, hogy felöltöztethessem őket, szűk-
