Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
Nyolc évtized terhétől hajlott, fejkendős özvegyasszony. Tekintete a múltat kutatja. Itt, az Emlékezés Házában, ki tudja hányadszor készít tépelődő számvetést. Nem tud dűlőre jutni, végül, már csak kérdez: — Kilenc gyereket neveltem becsülettel. Hárman még élnek, ám egyikük sem akar tudni rólam. Elűztek otthonról, hallani sem akarnak rólam. Én mindent megtettem értük, hogy emberré nőjenek. Meg sem látogatnak, levelet sem küldenek. Ugye, egyszer csak eszükbe jutok, ugye egyszer csak eljönnek? Megtorpan a beszédben, mintha rádöbbenne, hogy hiába reménykedik. Tekintete segélykérő: — Ha megtenné, ha elmenne hozzájuk, ha rá tudná venni őket, hogy érteni jöjjenek. Ugye, tud segíteni, ugve meggyőzi őket.. ! Éppen a lánya levelét olvastam. ő volt Balogh néni legkedvesebb gyermeke. A sorok mégis ridegen elutasítónk: .,Tisztelt Intézetvezető! Hozzám érkezett levelére válaszolok. Édesanyámat ne tessék elengedni! Amit ő mond, az nem igaz... mert ő azt a kijelentést tette, hogy inkább a kútba ugrik, de a szociális otthonba nem megy vissza... Az én férjemet úgy megbántotta, hogy mar meg sem bocsát neki— Nagyon szépen kérem, hogy édesanyámat ne tessék többet elbocsátani, mert ő nagyon sokat hazudik”. Mondjam el ezt Balogh néninek, mikor ő kér, mikor 6 reménykedik? Nem találok se bíztató, se nyugtató szavakat, csak hallatom a nyolc évtized terhétől hajlott öregasszony té- pelődését. Megborzongat annak az embernek a magánya, akinek három, jómódú gyereke s tizennégy, már felnőtt unokája van... Hallgatom és jegyzem a keresetlen, őszinte szavakat... — Nem lenne rossz itt lenni, hiszen minden kényelmiint mwp-an. Tisztaság, jó ellátás, pihenea, csend. Ez a sok jó mégis kevés, mert hiányzik a nyugalom. Tudja, itt mindenki emlékeiről beszél vagy gondolkodik. Itt elkerülhetetlen, múltunkról tépelődni. Itt az ember nem maradhat nyugton az emlékeitől. Majd mindenki sebzett, majd mindenkit hálátlan gyerekei űztek ide. Legtöbbet délutánonként beszélgetünk. De sokan szidják ilyenkor gyerekeiket. Azt mondják, kár volt világra hozni és felnevelni őket Igaz, engem is kisemmiztek. engem is elűztek, mégsem tudnék így beszélni a gyereX&rSSSSSSSSSjfSSSSSSSSSSSSSSSS/ keimről, mert csak az enyé mek ők, ha én nem is kellek nekik. — Nem tudom, miért lettem teher a számukra. Én mindent megadtam nekik. Kilenc gyereket nem könnyű felnevelni. Férjem bányász volt. Nyugdíjas korában érte a halált okozó szerencsétlenség. Miután egyedül maradtam, minden időm már felnőtt gyermekeimé lett. Uus lányom 1946-ig volt velem. Ekkor ment férjhez. Egyedül maradtam. Nem volt egyszerű, megszokni a magányt. Nagyon jólesett, hogy akkor legalább néha, néha meglátogattak a gyerekek. Eljött Karcsi fiam is. Azt szerettem volna, ha közelükben, ha nem is velük, legalább mellettük élhetek. Ilus lányom biztatott is: — Anyus, hagyja ott a magányt, építünk, jöjjön át hozzánk. Négyszobás, emeletes házat tervezünk, jut itt hely magának is. Mentem, hogyne mentem volna. A pénzt nekik adtam, s odavittem az összes ingóságot. Aztán megváltozott minden. A vejem úgy mutatta, hogy megsértődött valamin. Megmondták, hogy nem kellek tovább, hogy menjek szociális otthonba. Nem akartam, előbb egy ismerősömhöz költöztem, húztam, amíg bírtam erővel, de nyolcvan év az nagy teher, s be kellett jönnöm. Máig sem értem, miért űztek el, hiszen nem mondtam én nekik egyetlen rossz szót sem, s csak egy szoba kellett volna a négyből. Ha valaki, benn már az öregkorban, az csak otthont akar, otthon szeret lenni. ★ A legrosszabb az egészben az, hogy ha visszagondolok életemre, azt kell látnom, hogy értelmetlen volt. A másik fiam — higgye el, felidézem majd minden gyerekkori csínytevését, örömét — úgy költözött el a faluból, hogy még máig sem tudom, merre él. Nem akarta, hogy keressem? Mit mostam, vasaltam, dó> «óztam rájuk, óvtam őket min:lan bajtól. Nem volt szívem rá. hogy durván szóljak hozzájuk. S most én nem kellek nekik! Négy éve vagyok itt. Nehezen szokom meg. Megmondom őszintén, el is szöktem innen. Hazamentem. ismerősökhöz, csakhogy gyerekeim közelében lehessek. Még a kenyerük sem kell nekem. Van nyugdíjam, ellátom én magam, csak ne legyek egyedül. Sorra vitt el az élet tőlem minden közelállót. A többi gyerek meghalt. Egyik fiam a Donnál maradt. Akkor azt mondták: hősi halott, én csak egyet éreztem: elvették tőlem, megölették, jóformán még az élet előtt, fiatalon. Már csak .SSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjVSSJSSSSSSS//s.. t SATUNOVSZKIJ: 13. "ÉP Iliim *'* i/wy nezreksi IKUMRci 133SE3353 Elég, ha azt mondják ...- ..Bob”, „Michel”, hn”, „Alexis” és más erikái tisztek oktattak műnket. Ezek azonban ídnyájan alá voltak ren- ve a vezetőtanárnak, An- ak. Andi állította össze rendünket, ő felügyelt az kon, ő utasította az fcruktorokat, és néhány tár- tt ő maga adott elő. Andi : származású volt, és fel- etőleg a háború előtt is Lettországban élt. amerikaiak: nagyra tották Andit, akinek vi- nt az volt a véleménye, ly az amerikai kémiskolák [anyaga és a felderítőköz- it instrukciói nem veszik hárman maradtak, köztük akarok lenni. Nem kérek mást, nem panaszkodom rájuk, mert szeretem őket. Ve- jemre és menyemre se neheztelek. Talán a pénzem volt minden baj oka. Menyem azóta haragszik. Azt mondja, miért nem nekik adtam szörnyű a gondolkodás, kimerítenek a délutánok. Ilyenkor az emlékek rohannak meg. Karcsi fiam szalad elém: — Anyus, kaptam egy almát. Kóstolja meg. Én csak azután eszem belőle! Ilus betegeskedik: — Mama, add ide a kezed, félek egyedül... Bandi este mesémet hallgatja. Rám csimpaszkodik, amikor fáradtan befejezem: — Anyus, mondd tovább, még tovább... Mondja, sokáig lehet ezt bírni, mondja, nem érthető, hogy hazavágyom, hogy vonzanak a gyerekek, az unokák, az ő apróságaik? Ha már meghallgatott, legalább azt ígérje meg, hogy segít. De, ha elmegy hozzájuk, ne keményen beszéljen velük, csak úgy, mintha én mondanám. Ügy, ahogy én szoktam, úgy próbáljon a szívükre hatni. Ugye, megteszi, ugye megígéri? ★ Jó néhány napja beszélgettünk. Azóta annyi apróbb, nagyobb dolog történt, de Balogh nénit, ezt a nyolc évtized terhétől hajlott, idős asszonyt nem tudom feledni. Három gyermeke elutasította, ő mégsem vádolja őket, ő csak kér, csak hazavágyik, s remél, hátha megenyhülnek. Levelet vár, látogatót remél, otthont keres... A gyerekeit... Pécsi István Azok szerint, akik július elseje, a lébbelifélék árának változása óta vásároltak bőrtalpú cipőt —, igen. Forgács Györgynek, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetőjének és Zslinka Jánosnak, az Észak-magyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat Heves megyei le- rakata vezetőjének más a véleménye. Szerintük — noha ezt a vásárlóközönség csak néhány hónap múlva fogja érzékelni — általában, valamennyi lábbeliféle árának változását figyelembe véve: árcsökkenés következik be fokról fokra. A dolog azért mégsem egészen ilyen egyszerű, mert — a vásárló szemével nézve — van ennek az árváltozásnak egy-két fájó pontja, amelyen esetleg enyhíteni kellene, s van egy olyan látszólagos ellentmondása, amelyről beszélni kell. — Mivel magyarázható ez az ellentmondás? — kérdeztem a nagy- és a kiskereskedelem vezetőitől. — A világpiacon valóban csökkenő tendenciát mutat a bőr árának változása. A hazai termelési árszínvonal viszont eddig — a magas állami dotáció miatt — lényegesen alacsonyabb volt a világpiaci árszintnél. Az új gazdasági mechanizmus egyik sarkalatos elve szerint az állam fokozatosan elvonja a dotációt, hogy a fogyasztói és a termelési ár közötti különbség kiegyenlítődjön. Részben ezzel magyarázható a viszonylagos áremelkedés a bőralapanyagból készült cikkek vonatkozásában. Van azonban egy másik árpolitikai tényező is: megváltozott a kereskedelmi forgalmi adózás rendszere, amely — függetlenül a termelési ártól — ugyancsak kihat valamennyi cipőfajta árának alakulására. Azelőtt ugyanis szinte árufajtánként más és más — több mint száz — különböző nagyságrendű adókulccsal számoltatta el az állam a kereskedelmi vállalatokat. Július elseje óta az adókulcsfajták 15—20-ra való lecsökkentésével egységesítették a forgalmi adózás rendszerét, amely ezáltal lényegesen egyszerűbbé, áttekinthetőbbé vált. A cipőárakat azonban kétféle módon befolyásolta: vannak olyan cipőfajták, amelyek korábban alacsonyabb forgalmi adókulccsal kerültek forgalomba, mint' most — ezért július elseje előtt olcsóbbak is voltak —, de az adókulcsfajták egységesítése után egy magasabb adójú kategóriába kerültek. Ennek természetesen a fordítottja is előfordul, mert összességében csökkent a forgalmi adó mértéke, vagyis eszerint a cipőárakat a forgalmi adó rendszerének változása egészében inkább csökkentette. — Az érvelés meggyőzé, s annak, hogy egészében csökken — ha fokozatosan is — a lábbelik fogyasztói ára, bizonyára valamennyi vásárló örül. Azonban nem elhanyagolható az a „részletkérdés” sem, hogy mi lett drágább? — Általában azok a lábbelifélék, amelyeknek a talpa és a felső része egyaránt bőrből készült, főleg a ktsz- és az importcipő. Ezzel még nem is lenne különösebb probléma, hiszen az ilyen alapanyag-összetételű cipők CICAVÍZIÓ /■SSSSSSÍfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, ryssssSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/./SSSSSSSSVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSs sérti az a körülmény, hogy Szovjet-Lettországba tervezett bevetésünket nem ő, hanem Cull fogja irányítani. De az ezredes kemény dió volt. Kiváló összeköttetései voltak Washingtonban, s azon kívül tapasztalt felderítő volt. — Hosszú éveken át tanulmányozta Lettország városait, iparát, közlekedését, s lakóinak szokásait. Lettország ismeretében csak Andi mérkőzhetett vele az amerikai felderítésnél. Cull tisztátokat. AndivaJ együtt beültetett minket a Chevrolet-jébe, és szórakoztató körútra vitt Nyugat-Németország városaiba. Éjszakai mulatókba és bárokba jártunk, részeges- kedtünk. Cull szemmel láthatólag rokonszenvünk megnyerésére törekedett, s meg akarta szerezni támogatásunkat Andi-ellenes intrikáihoz. — Mindenhol ő fizetett. Mellesleg a pénz az amerikai felderítésé volt. A rendelkezésére bocsátott összegeik nagy részét Cull megtaka19, július 20., vasárnap eléggé figyelembe a szovjet sajátságokat, s ezért ő maga merészen eltért a megadott sablontól, a saját módszereivel dolgozott. — A gyakorlati kiképzés amerikai repülőtereken és az amerikai egységek gyakorlóterein folyt instruktoraink és az amerikai tisztek vezetésével. A végén úgy bántunk a rádióval, mint az első osztályú rádiósok, megtanultuk a térkép alapján való tájékozódást, a fényképezést, a bélyegző- és okirathamisítást. — Andi szerint már alkalmasak voltunk bevetésre, ezért hozzáfogott feladataink és „életrajzunk” kidolgozásához. — Ekkor érkezett meg a washingtoni kémközpont képviseletében Cull ezredes. Már az első napon kitört a háborúskodás Cull és Andi között. Ügy látszott, Andit ban volt ezzel. Éppen nem szívelte Andit és tartott is tőle. Megérkezése utón a ■■■ des rögtön lefújta az ezért kis í An. által kidolgozott részfelada- rította, s végül mindig zsebre vágta. Az ilyen megtakarítá- : kból komoly tőkét gyűjti"1'. s ■ tervezte, hogy va'"■n; ”■•/' >ibe kezd. — Nem sokkal visszatérésünk után Andit szépen hangzó ürüggyel eltávolították a felderítőiskólából, s többé nem is láttuk. A hátralevő időben Cull vezette az iskolát ö dolgozta ki részfeladatainkat, s ő maga is kísért bennünket a határig. — Szeptember eleje volt. Vonakodva kezdtem a feladatba, mert véleményem szerint az ősz felelt meg legkevésbé e munkára, ezért azt javasoltam, hogy várjuk meg a tavaszt — Cull, aki különben is nyugtalan volt a felkészülés idő elhúzódása miatt, nem tűrt ellentmondást: — „Ha megtagadnák a határátlépést, ez kedvezőtlenül befolyásolná a karrierjüket. Mit érnek önök nélkülem? Kezeskedem biztonságos visz- szatérésükért! Ehhez csak a norvég vagy finn határt kell átlépniök, vagy tengeren Svédországba jutniok. A határon már várni fogják önöket embereim de elég bemenniük bármelyik amerikai követségre és azt mondani: Paul Daxter embere vagyok, s a többi már nem a maguk dolga. — Végül átléptem a határt. Lettország területén találkoznom kellett volna ..Imanttal” és „Herberttel'’. Ám a megbeszélt találkahelyre nem mentem el, hanem egyenesen szülőfalumba sie' tem. (Folytatjuk) nagyrészt gála-, illetve divatcipők, s az áremelkedés is mérsékelt: 5—10 százalékos. Sajnos azonban — a már említett forgalmi adókulcs változása miatt — néhány tö- megjellegú strapacipő ára it emelkedett (5—10 százalékosan!) így például a Tisza Cipőgyár vulkanizált gumitalpú félcipői. Ezeknél a cipőfaj- táknál valóban sokakat érintő kérdés az áremelkedés. — Nem lehetne — esetleg központilag — az árpolitikát intézkedést ezen, s az ehhez hasonló „fájó pontokon” némileg enyhíteni? — A kérdés jogos, mert ezeknek a termékeknek sem az előállítása nem kerül többe, mint eddig, sem a minőségük nem lett jobb. A kereskedelmi vállalatok azonban nem „nyelhetik le” azt a többletköltséget, amit a forgalmi adókulcs változása jelent. Megnyugtató megoldáshoz csak az vezethet, ha ezeket az árukat alacsonyabb nagyságrendű forgalmi adókulcs szerint hozhatjuk forgalomba. Erre azonban egyetlen kereskedelmi vállalat sem jogosult a központi, állami szervek határozatai nélkül. — A közvélemény bizonyára azért tartja a mostani cipőárváltozásokat általában emelkedő tendenciájúnak, mert eddig még csak azoknak a lábbeliknek az árváltozásáról értesült, amelyek emelkedtek. Milyen cipöfélék ára csökken és mikor? — Eddig valóban csaik az áremelkedés volt észlelhető. Ugyanis — a Belkereskedelmi Minisztérium utasítása alapján — a kiskereskedelmi vállalatok a korábban beszerzett készleteikből — először, egyszerre és azonnal — csak az áremelkedést hajtották végre. A csökkentést fokozatosan — a július elsejét követő új készletek beszerzésének arányában — lehet végrehajtani, mert az átárazást leltározás nélkül csak így lehet lebonyolítani. (Köztudott, hogy a korábbi — hasonló árváltozásokat is hasonlóképpen vezették be országszerte). Ennek alapján a cipőfélék árának csökkenését az év végén tapasztalhatják vásárlóink. Ez a csökkenés jelentős lesz, hiszen — a korábban említett Tisza cipőgyári termékek kivételével — elsősorban a tömegcikkek ára csökken. Néhány példa: a női és a gyermek tornacipő 44,60- ról 37-re, illetve 53 forintról 42 forintra „megy le”. Kedvelt cipő a francia műlakkból (pums) készült női körömcipő és szandál, amely az eddigi 220—250 forintról 160— 180 forintra csökken. (És ami nem közömbös: bőven kapható és javult a minősége is!) Ugyanakkor mintegy 15—20 százalékkal csökken az úgynevezett kombinált anyagú lábbelik ára is, hasonlóképpen a bőr felsőrészből — műtalpból készült cipőké is. Keresett cikk — a csehszlovák import és a hazai gyártmány egyaránt — a férfi gumicsizma is, amely 268-ról 210-re, illetve 274 forintról 196 forintra csökken. Ugyanígy csökken az összes női és gyermek hócipők ára is, közel 25—30 százalékkal. — Végezetül az is jelentős pozitívum, hogy az idei őszi— téli ellátás — választékban és minőségben egyaránt — gazdagabb lesz, mint tavaly. Ugyanis 10 százalékkal nagyobb készleteket engedélyeztek központi szerveink. Á cipőárak változásának egyes ellentmondásai tehát (a bőr világpiaci és hazai ára között) csupán látszólagos ellentmondás. Az is tény, hogy ami az áremelkedéseket és az árcsökkenéseket egészében véve illeti, nincs okunk a vészharangot kongatni. Ugyanakkor nem lehet vitás: egy ilyen átfogó árváltozást, teljesen hibamentesen aligha lehet az első „nekifutásra” végrehajtani. Központi szerveink minden bizonnyal — menet közben — korrigálni rogják majd azokat a részin- 'zkedéseket, amelyek széles órétegeket érintenek — 1 'lányosán. Falud i Sándor honából előzve is« alogh néni hazavágyik Drágább lett-e a ML« di ?
