Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

RAWALPINDI (TASZSZ): A pakisztáni kormány hi­vatalos képviselőjének nyi­latkozata szerint felszámol­ták a Peshawar közelében mű­ködő amerikai kémbázist, amely egy tíz évvel ezelőtti amerikai—pakisztáni kor­mánymegállapodás alapján jött létre. A támaszpont fel­adata többek között a szov­jet rádiótelefon-beszélgetések lehallgatása volt. „A pakisz­táni kormány az USA követe­lésére sem hajlandó meghosz- szabbítani ezt az egyezményt — közölte a szóvivő. MOSZKVA (AGERPRES): A Moszkva környéki „Luber- ci” textilgyárban pénteken szovjet—román barátsági gyűlést tartottak. A gyűlésen felszólalt Clement Rusu, az RKP kb. tagja, a Szovjetunió, ban tartózkodó román kül­döttség vezetője is. POZSONY (CTK): A csehszlovák állambizton­sági szervek feltartóztatták, majd július 18-án kiutasítot­ták az országból Quignon André Albert francia állam­polgárt, aki Közép-Szlovákia térségében katonai repülőte­reket és más katonai objek­tumokat fényképezett. PRAG A (MTI): Az Érsekújvár környéki Kameninben 400 csehszlová­kiai magyar főiskolás, közép- iskolás és dolgozó fiatal gyűlt össze a „Magyar ifjúság V. országos találkozójára”, amely július 27-ig tart a szlo­vák i. mzeti felkelés 25. év­fordulója jegyében. A szom­bati ünnepélyes megnyitón megjelent és beszédet intézett a magyar fiatalokhoz Robert Harencar, a szlovákiai gyer­mek- és ifjúsági szervezetek szövetségének elnöke is. LONDON (MTI): Szombaton Londonban negyvenhat főútvonalon bér­sztrájkba léptek a fővárosi autóbusz-vállalat alkalma­zottai. A sztrájkolók heti egy font béremelést követelnek. VIETNAM TSiicii elveti Mixon csapatkivonási elképzeléseit SAIGON: Thieu a dél-vietnami re­zsim vezetője szombati saj­tóértekezletén gyakorlatilag elvetette Nixon amerikai el­nök csapatkivonási elképzelé­seit Mig Nixon legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, reméli, hogy 1970 végéig, vagy még előbb ki lehet majd vonni az összes szárazföldi harcoló csapatokat Dél-Viet- namból — otthagyva azon­ban a légierőt és a műszaki csapatokat — Thieu kijelen­tette: „Dél-Vietnam nem tud­ja felváltani saját katonáival az összes amerikai harcoló csapatokat 1970-ben”. Hozzá­fűzte: „Amennyiben azonban az amerikai kormány elegen­dő felszerelései és pénzzel támogat bennünket, azt mond­hatjuk, hogy 1970 végéig a harcoló csapatok igen jelen­tős részét felválthatjukA háború ilyetén átalakulásá­nak üteme az amerikai segít­ség ütemétől és mértékétől függ majd — fejtegette Thieu. Thieu megismételte propa- gandaszólamait választási ja­vaslatairól. Mint ismeretes, Thieu legutóbb „nemzetközi ellenőrzéssel” úgynevezett „szabad választásokat” java­solt Dél-Vietnamban, illetve egész Vietnamban az ország egyesítésére, azonban egy szót sem szólt arról, hogy ilyen választásokat nem le­het tartani addig, amíg ame­rikai megszállók tartózkod­nak az országban. Thieu saj­nálkozását fejezte ki, hogy a VDK és az ideiglenes forra­dalmi kormány elutasította a' javaslatokat, s kifejezte re­ményét, hogy a másik fél felül fogja vizsgálni állás­pontját. A harctereken a szombat­ra virradó éjszaka nyolc ra­kéta- és tüzérségi támadást hajtottak végre a szabadság­harcosak. 122 milliméteres rakétalövedékek robbantak Hűé városában. Kisebb csatá­rozásokra került sor Tay Ninh közelében, továbbá Da Nang térségében. Háromezer ember vesztette életét a Salvador—Honduras közötti „háborúban” SAN SALVADOR: Ellentmondásos hírek ér­keznek a két közép-amerikai köztársaságból, a tűzszüneti felhívás péntek esti elfoga­dása után» A Reuter szerint befejeződött az ötnapos há­ború, hiszen a salvadori kor­mány végül is elfogadta az Amerikai Államok Szerveze­tének tűzszüneti felhívását. Az AFP értesülése szerint vi­szont pénteken éjjel minden fronton folytatódtak a har­cok. Fidel Sanchez Hernandez Végleg legénység nélkül maradt a papíruszhajó salvadori elnök pénteken rá­dió- és televíziós beszédben jelentette be, hogy a salva­dori csapatok mindaddig folytatják a harcot, amig Hondurás nem szavatolja az országban élő salvadori ál­lampolgárok biztonságát. Az elnök közölte hogy kormá­nya elfogadta ugyan az AÁSZ tűzszüneti javaslatát, de a salvadori csapatokat nem vonják ki Honduras te­rületéről. Mint emlékezetes, az AÁSZ tűzszüneti javasla­tának egyik pontja volt a csapatok kölcsönös visszavo­nása. Salvadori újságíróktól szer­zett értesülések szerint a harcokban több mint három­ezer ember vesztette életét. (MTI) Tizenöt évvel GENF UTÁN MÁSFÉL ÉVTIZEDE, hogy Genfben megszületett a má­sodik világháború utáni évek egyik legjelentősebb nemzet­közi megállapodása. Nemcsak azért volt fontos ez a konfe­rencia, mert véget vetett a francia imperializmus „szeny- nyes háborújának” Vietnam ellen. Különleges jelentősé­get adott a tanácskozásnak, hogy a megbeszéléseket a francia haderő vereségének kibontakozása után tartották, s azon nemcsak a háborúban közvetlenül részt vevő erők — tehát Franciaország és Vi­etnam — képviselői vettek részt, hanem az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, a Kínai Népköztársaság, Kam­bodzsa és Laosz megbízottai is. Genfben, 1954. június 16-a és július 21-e között tehát nemcsak egy kis nép szabad­ságharcéinak győzelme kapott nemzetközi elismerést — ha­nem egyben az egész indokí­nai félszigeten kirajzolódtak a reális, békés rendezés körvo­nalai! A genfi tanácskozás első világpolitikai jelentőségű eredménye a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ha­talmának politikai és szerve­zeti megszilárdítása volt — oly sok esztendő véres és ál­dozatos küzdelmei után, az ország összefüggő, északi te­rületein, a 17. szélességi fok­tól északra. A második eredmény az volt. hogy előírták: Vietnam­ban a függetlenség és az or­szág területi egységének alap­ján kell rendezni a politikai kérdéseket, ezért két eszten­dő múlva (tehát 1956 júliu­sában) nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett általános választásokat kell tartani az országban. Ennek a döntés­nek szerves részeként az ér­tekezlet kimondta, hogy a 17. szélességi fok mentén húzódó sáv egyszerű demarkációs vo­nal, amely ideiglenes — és sem politikai, sem területi határnak nem tekinthető. Végül, de nem utolsósor­ban: a genfi konferencia részvevői úgy döntöttek, hogy tiszteletben tartják Kambodzsa és Laosz semle­gességét és önrendelkezési jogát. Nem tesznek kísérletet arra, hogy ezeket az országo­kat bevonják bármiféle kato­nai csoportosulásba. MAR TIZENÖT esztendő­vel ezelőtt sem volt két­séges, hogy a genfi értekez­let az amerikaiak délkelet­ázsiai politikájának veresé­gét jelenti és nem egyeztet­hető össze politikai törekvé­seikkel. Látványos szimbólu­ma volt ennek, hogy Dulles amerikai külügyminiszter fa­képnél hagyta az értekezle­tet, s a konferencia részvevői közül egyedül az Egyesült Ál­lamok képviselői nem írták alá a határozatokat. Ugyan­akkor azonban az amerikai kormány hivatalos nyilatko­zatot tett arról, hogy támo­gatja az egyezményeket, azo­kat sem „megfélemlítéssel, sem a fegyverek erejével” nem sérti meg és megszegé­süket „a béke, a nemzetközi biztonság elleni súlyos fe­nyegetésnek” minősíti! Ezek a tizenöt esztendővel ezelőtt elhangzott szavak, amelyeket az amerikai kor­mány nevében és megbízásá­ból Bedell Smith, az ameri­kai delegáció helyettes veze­tője mondott el — ma úgy hangzanak, mint a mai ame­rikai politika felett kimon­dott elmarasztaló ítéletet! Az Egyesült Államok ugyanis a legbrutálisabb mó­don megszegte a genfi egyez­ményeket Dél-Vietnamot ka­tonai támaszponttá változtat­ta, bábkormányt hozott létre és megakadályozta az egyez­ményekben előírt választások megtartását. Később e politi­ka „továbbfejlesztéseképpen” nyílt agressziós háborút indí­tott a dél-vietnami nép sza­badságharca ellen, amelyet egy adott szakaszban a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság elleni fegyveres táma­dással tetézett. Ezzel párhu­zamosan az egész tizenöt esztendős időszakban soro­zatos kísérleteket tett arra, hogy beavatkozzék Laosz éa Kambodzsa belügyeibe. En­nek az aknamunkának az eredménye volt Laosz terüle­tének gyakorlati kettészakí- tása. A történelmi események tanúsága szerint a genfi ha­tározatok megsértése nem vitte közelebb az Egyesült Államokat délkelet-ázsiai ha­talmi céljaik eléréséhez, sőt, még inkább elmélyítette ázsiai politikájuk válságát és visszahatott belpolitikai hely­zetükre is. Johnson elnök lé­nyegében a vietnami háború­ba bukott bele, miután kény­telen volt 1968 májusában Pá­rizsban tárgyalóasztalhoz ül­ni a VDK, majd a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front küldötteivel, s arra kényszerült, hogy felhagyjon a VDK elleni bombatámadá­sokkal. Közben — mialatt a párizsi tárgyalásokon a Nixon-adminisztráció uralma alatt is tovább folytatják a halogató taktikát — megala­kult a Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormánya, amellyel számos ország, köztük hazánk is, fel­vette a diplomáciai kapcsola­tot! TIZENÖT ESZTENDŐVEL ezelőtt a genfi értekezleten a francia imperializmus ag­ressziója omlott össze és fel­csillant a békés, az indokínai félsziget minden országának sorsát jótékonyan befolyásoló rendezés reménye. Ezt a re­ménységet az amerikai poli­tika zúzta össze, amely most változott erőviszonyok között és megváltozott helyzetben — éppenúgy kilátástalan zsák­utcában botorkál, mint tizen­öt évvel korábban a francia gyarmatosítók! ■—ie— 25 éves a lengyel nép országa í. Az Odera—Neisse határ Thor Heyerdahl, norvég vi­lágutazó péntken este társai­val együtt úgy döntött, hogy végképp elhagyják hajójuk, a „Ra” fedélzetét. Heyerdahl úgy nyilatkozott, hogy vér­ző szívvel szánja rá magát erre a lépésre, de a vihar­vert és erősen átázott papi­ruszhajó megmentésére jó­formán semmi remény sincs, mert a közelében nyüzsgő Eger, 2000 néző, V.: Vu- szek. Eger: Rüll—Ringelhann dr., Pócsik — Katona, Bolya, Frank. Kovács R. Csere: Re­gős. Edző: Baranyai György. FTC: Steinmetz — Bányai, Kásás — Kárpáti dr. — Kö­vecses, Felkai, Martin. Cse­re: Bolváry, Wiesner, Edző: Gyarmati Dezső. Góldobók: Bolya 2, Pócsik 2 (mindkettő 4 m-esből). Kovács R. illetve Martin, Kö­vecses, Kárpáti dr. A kiállítások száma: Eger 8, FTC 7. A mérkőzés kezdetére zsúfolásig megteltek az uszo­da lelátói, úgy tűnt, hogy töb­ben vannak a nézőtéren, mint az elmúlt évi bajnok­ság kilenc hazai találkozóján együttvéve. Az első negyed­ben régen látott, izgalmas **»9. július 20* vasárnap cápák megakadályozzák a ke­letkezett károk kijavítását. Heyerdahl közölte: bárhogy végződjék is ez a mostani út, a Ra útját feltétlenül sikeres­nek kell tekinteni. A kis ha­jó ugyanis a Marokkó Safi kikötőjéből kiindulva, eddig lényegesen nagyobb távolságot tett meg, mint a legkisebb távolság az afrikai és az ame­rikai kontinens között. küzdelem alakult ki. az eg­riek villámgyors akció végén szereztek góljukat — az FTC emberelőnyből egyenlített . A második ötpercben foko­zódott az iram, a hazai csa­pat kezdeményezett többet, a csatárok lövései azonban nem sikerültek. Három esetben a kapufa mentett. A harmadik negyed hozta a legmozgalmasabb játékot, a lényegesen gyorsabb egri csapat fokozatosan fölénybe került és három góllal elhú­zott ellenfelétől, amely időn­ként sportszerűtlen eszközök, hoz is folyamodott. A hajrá­ban az egri csapat, három­gólos előnyének birtokában ügyesen lelassította a játékot és végeredményben akár na­gyobb arányban is nyerhetett volna. Az egri csapat vala­mennyi tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott, közü­lük is ki kell azonban emel­nünk Rüllt, aki a mezőny legjobbjának bizonyult, va­lamint Bolyát és Pócsikot Az európai biztonság egyik alapfeltételeiként jelö­lik meg a status quot, a há­ború után kialakult határok sérthetetlenségét. Ezek közül az egyik legfontosabb Len­gyelország nyugati határa: az Odera—Neisse vonal. Az el­múlt hetekben alkalmam volt meglátogatni Lengyelország nyugati és északi területeit. A potsdami konferencia dön­tése alapján 1945-ben vissza­kapott területeik nagysága 102 ezer négyzetkilométer, mint­egy egyharmada Lengyelor­szág egész területének. Jelen­leg 8 és fél millióan élnek itt, az egész ország lakosságának több mint egynegyede. A történelem folyamán az Odera és a Neisse folyóktól keletre elterülő vidékek Len­gyelországhoz tartoztak, de az elmúlt évszázadok során — a keletre irányuló német expanziós politika (Drang nach Osten) következtében — Németország fennhatósága alá kerültek. A németek min­dent elkövettek a terület la­kosságának germanizálásáért. valamint a nyugatról érkező telepesek számának növelé­séért. A második világháború befejezése, a hitleri hadsereg legyőzése után visszakerült ősi lengyel területekről a potsdami döntés értelmében az 1945—48-ban áttelepítet­ték a németajkú lakosságot Németországba. Byrnes amerikai államtit­kár 1946-ban e területekkel kapcsolatban azt jósolta: „... legalább félszázados pangás és elmaradottság vár­ható”. Jóslatát azonban már az elkövetkező esztendők megcáfolták, és e területeket hamarosan benépesítették, gazdaságát fellendítették a lengyelek. Honnan jöttek ezek az em­berek? Mindenékelőtt a fa­siszták által elpusztított vá­rosokból, Varsóból, Lodzból, és a leégett falvakból, Hama­rosan visszatelepültek azok is, akik a két világháború közötti munkanélküliség kö­vetkeztében nyugatra (Bel­giumba, Franciaországba, a Ruhr-vidékre) mentek és a felszabadulás után hazatér­tek. Sok lengyel maradt itt azok közül, akiket a német fasiszták a háború idejgn kényszermunkára odahurcol­tak. S itt maradtak végül azok a lengyelek, akiket ne­vükben germanizáltak ugyan, de megtartották lengyelségü­ket. Az új területek fiatal lakossága — mert hiszen többségükben fiatalok voltak — hazafias lelkesedéssel fo­gott az építőmunkához. S az eredmény: virágzó városok és falvak, s olyan arányú iparo­sodás, amely sok tekintetben felülmúlja Lengyelország egyéb területeinek egyébként ugyancsak nagy arányú ipari fejlődését. Az itteni ipari ter­melés ma már háromszor nagyobb a háború előttinél. Üj nyersanyaglelőhelyek, tel­jesen új iparágak jelzik az országrész dinamikus fejlő­dését. Az új iparágak közül az egyik legjelentősebb a ha­jóépítés, amely a háború előtt itt úgyszólván ismeretlen volt és Lengyelország ma — há- három gigantikus hajógyárá­val — a világ tíz legnagyobb hajóépítő állama közé sora­kozott fel. A halászhajók gyártásában pedig Japánt megelőzve, első a világon. A potsdami döntés alapján Lengyelországnak ítélt terü­leteket a lengyel nép virágzó földdé fejlesztette. S bárhol jártam, bárkivel beszéltem, meggyőződtem róla, hogy az Odera és Neisse vonalától a Bug folyóig, a Balti-tenger­től a Kárpátokig, és a Szudé- tákig elterülő ország egyet­len szerves egész: a népi Lengyelország területe. A potsdami határozat nem­csak a sok évszázados német hódító politikát torolta meg. Az Odera—Neisse határ ta­nulság is: tanulság, hogy az agresszió nem fizetődik ki, hanem végül is katasztrófá­hoz, bukáshoz vezet. Min­denkinek, aki a békét szereti, támogatnia kell azt a törek­vést. hogy az NSZK-t is rá­szorítsa az Odera—Neisse ha­tár végleges elismerésére. (Folytatjuk.) Gáti István ' fcéo&i • fejtet*ss én A Cikket § Magnézium kés Lengyelország északi és nyugati területei, az Odera—Neisse __ határral. * PORTJEI ENTE SUNK Remek játékkal nyerte Eger a vízilabda-rangadót EGRI DÓZSA—FTC 5:3 (1:1, 1:1, 3:0, 0:1)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents