Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

1 tudomány nemzetközisége r iji TUDOMÁNY nemzet- ^ közisége”: ma közhely. Nem 1 volt ez azonban mindig így. Az ókor Püthagorasza vagy Arkhimédésze magányos láng- . elmeként lobogott. A lengyel Kopernikusz, a német Kep­ler, az olasz Galilei, az an­gol Newton és a francia Descartes azonban már or­szághatárokon keresztül fe- lelgetett egymásnak, építve egymás kutatásainak ered­ményére. A XVI. század ele­jei tekinthetjük úgy a tudo­mány történetében, amely­től kezdve fokozatosan ki­alakult a természettudomá­nyok, ezt követően pedig más tudományok művelésé­nek nemzetközi jellege. A könyvnyomtatás révén a tudomány új megállapításai gyorsan hidalhatták át a te­ret és az időt. viszonylag .kurta időn belül terméke­nyíthettek meg agyakat mind nemzeti, mind pedig nemzet­közi keretekben. S amilyen mértékben tágult a tudomá­nyos információk cseréje a közlekedés és a hírközlés mind újabb eszközeinek ' a Tévén, olyan ütemben bő­vülhetett a nemzetközi együttműködés is a tudo­mányban. AZ EBBEN VALÖ részvé­tel hasznára van az egyes nemzeteknek és a maga ne­mében pótolhatatlan módon járul hozzá a nemzeti kere­tekben ápolt tudományok haladásához. Ma nincs a föl­dön olyan nemzet, amely ön­magába zárba, elszakítva más nemzetek tudományos vívmányainak megismerésé­től. ugyanolyan eredmények­hez juthatna el. mint a tu­domány nemzetközi áramá­ba való bekapcsolódással. NAPJAINKBAN nem egy olyan feladat áll a tudo­mány előtt, amelyet kizáró­lag több nemzet tudományos kutatási erőfeszítéseinek egyesítésével lehet megvaló­sítani, minthogy nincs olyan nemzet, amely egyedül ren­delkeznék az ehhez szüksé­ges pénzzel, ipari és tudomá­nyos kutatási potenciállal, képzettséggel, képességgel. Gondoljunk csak a geofizi­kai évekre, vagy például az űrkutatás nagy vállalkozásai­ra. A Hold meghódítása pél­dául lehetetlen volna, ha az űrkutatásban korábban elért tudományos eredményeket nem kamatoztatnák a soron lévő kutatásoknál. Ha nap­jainkban emberek indulhat­nak el, hogy felkeressék bolygónk állandó égi útitár­sát, akkor ebben látnunk kell mindazokat a tudományos és technikai felfedezéseknek a gyümölcsét, amelyeket köz­vetlenül az űrkutatás kezdete óta értek el. A HOLD-EXPEDICIÖ ma­gába olvasztja a kutatás vív­mányait attól kezdve, hogy 1957. október 4-én a Szov­jetunióból felbocsátották a világ első mesterséges hold­ját, a Szputnyik 1-et — egé­szen máig. Hasznosítják ben­ne azokat a tapasztalatokat, amelyeket 1957. november 3-án a Szputnyik 2., az első élőlényt szállító mesterséges égitest felbocsátásával (Dajka kutya volt az utasa), majd a Lunák, az első embert szál­lító űrhajó, a Gagarinnal a fedélzetén 1961. április 12-én felemelkedő Vosztok 1.. a Rangerek, a Surveyorok, a Zondok, és a korábbi Apollo- űrhajók útján szereztek. Sőt, a sort talán jóval korábbi időponttól kellene kezde­nünk. Ha Ptolemaiosz (i. e. a II. században), Arisz- tarkhosz (i. e. 320—250), vagy Hipparkhosz (i. e. 150 körül) valamikor tudományosan megbecsülte a Holdnak a Földtől való távolságát, ha valamikor Galileo Galilei (1564—1642) távcsővel ku- • tatta a Hold ábrázatát, ak­kor ma túlzás nélkül állít­hatjuk: az ő gondolataik, eredményeik is beépültek a napjainkban útra kelő űrha­jók ‘falába. KIZÁRÓLAG nemzetközi együttműködéstől lehet re­mélni azoknak a jelentős fel­adatoknak a teljesítését, amelyeket az ENSZ nemrég .— 1968. augusztus 14. és 27. között — tartott űrkutatási konferenciáján kerültek szó­ba, mint elérhető célok. Itt kilenc szocialista ország ja­vaslatot tett mesterséges hol­dakkal működő hírközlő vi­lágrendszer (Interszputnyik) létrehozására és számos olyan területet körvonalaz­tak, amelyen az űrtechnika már elért vívmányainak al­kalmazása igen sokat segít­hetne az emberiség számos égető problémájának a meg­oldásában. E területek -r hogy csak távirati stílusban utaljunk rájuk: — a híradás- technika, a meteorológia, a navigáció, az adatgyűjtés, a földi energiaforrások föltárá­sa, a biológia és orvostudo­mány, az űrkutatás eredmé­nyeinek elterjesztése az iparban, a híradástechnikai műholdak hasznosítása a nevelésben és a képzésben. Napjainkban rendkívül gyakorivá váltak a tudósok személyes találkozásai, kü­lönböző konferenciákon, kongresszusokon, szinpozio- nokon, szemináriumokon. Intézmények épültek, s épülnek ki. amelyek a nem­zetközi együttműködés kere­teiként szolgálnak, vagy szolgálhatnak. HAZÁNK a maga erejével igyekszik előmozdítani a nemzetközi tudományos együttműködést, amelyet szükségesnek és hasznosnak ítél, mind a szocialista, mind pedig a fejlődő kapitalista országok vonatkozásában. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb irányelveket foga­dott el tudománypolitikánk­ra vonatkozóan. Ezek az irányelvek hangsúlyozták, hogy a magyar tudomány nö­velni kívánja részvételét a nemzetközi tudományos együttműködésben. Cs. I. Nagy az exportforgalom Látogatás a MÉK egri hűtőházában Káposztával, hagymával, paradicsommal, paprikával, kajszibarackkal megtöltött rekeszek hosszú sora, TER- IMPEX, HUNG ARÓFRU CT felirattal szállításra kész csomagok, zsákolt áruval megpakolt guruló targoncák, serényen dolgozó emberek. Ez a kép fogad a MÉK egri hűtőkezeléses raktárának 1600 négyzetméteres „mani­puláló” csarnokában, ahol Bán Imrével, értékesítési és áruforgalmi vezetővel beszél­getünk a jelenlegi munkák­ról, a forgalomról és a jövő tervekről. Mélyhűtés mínusz öt fokon — Mivel foglalkoznak most, mi a fő profil? — Hat teremből álló hőké* zeléses raktárunkban mínusz 5 Celsius fokig zöldség- és gyümölcsáruit nűtését, táro­lását végezzük. Célunk Eger város, az egri, a hevesi járás területén elhelyezett zöld­ség-gyümölcs üzletek fokoza­tos ellátása 'friss áruval. Hr tókörünkbe jelenleg 54 bolt tartozik. 1967. első felében 17 üzletünk működött, s ez ma már 54-re emelkedett. Két üzletünk Miskolcon és égi Borsodnádasdon is működik. Boltjaink 1969. első felében 3.4 millió forintot forgalmaztak. Üzlethálózatunk további nö­velésére Ózdon is felállítot­tunk egy zöldség-gyümölcs pavilont. A pavilonokat Lanr tai Tibor műszaki vezető kollégámmal terveztük. Fá­ból készültek és hőszigeteltek, így télen is üzemeltethe­tők. Ezenkívül üdülőknek, Kezdődik o csúcsforgalom a csepeli szabad kikötőben. A MAHART csepeli szab abad kikötője a tervek szerint az évben 1 millió 900 ezer tonna áru forgalmát bonyolítja le. Ezzel a mennyiséggel a közép­európai folyami kikötök között az első helyek egyikét foglalja el. A szabadkikötö első hat hónapjának forgalma jól sikerült, darabáruból lényegesen több „ment keresztül” a kikö­tőn, mint amire a szakemberek számítottak. Az utóbbi napok ban egymás után érkeznek a hajók Csepelre, kezdődik az őszi csúcsforgalom. Jelenleg fa rönköket „hajóznak” be Linz felé. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele) — Hát akkor elkészült — dörzsölte össze megelégedet­ten a kis község régi bútor tanácselnöke a kezét, és úgy nézett a népfront helyi el­nökére, aki civilben a hely­beli szövetkezet magtárosi tisztjét is ellátta —, mert hogy valamiből élr.i is kell —, mintha a világbékét je­lentette volna be. — Az elkészült. Hála a jó istennek, aki erőt adott, meg a szövetkezeti brigádnak, ab­ban is a Godó Jóskának — bólintott helyeslöleg Sándor Péter, a népfrontelnök és magtáros, s egy pillanatra töprengve ó'sszehúzta a szem­öldökét, nem hagyott-e ki va­lakit a felsorolásból. Egy pil­lanatra felvillant előtte a szövetkezet elnökének az ar­ca is, aztán legyintett, van itt az ügyben már két elr.ök, minek a harmadik. — ... és felavatjuk? — kérdezte inkább. — Fel bizony — lelkesedett a tanácselnök, s rögtön az jutott eszébe, nogy itt most nem más folyik, mint a ta­nács és a legszélesebb tömeg- szervezet kapcsolatának gaz­dagodó csermelye: a forrás, az ötlet, a népfront; a meg­hallgató és kivitelező, a ta­nács. — Szép, szerény avató ünnepséget tartottunk. Ahogy illik. Mégiscsak új létesít­mény ez a mi falunkban. Ko­fából, társadalmi munkából, egyszóval saját erőből ké­szült. Így illik is megünne­pelni a felavatását. Egyetér­tek, Péter bátyám, a javas­lattal. Maximálisan egyetér­tek — fűzögette tovább a gondolatot a tanácselnök, és cigarettával kínálta a nép­front tisztes elnökét. — Ne krtirsd az istent, da éngem se . Egy hete nem dohányzc - sóhajtott 1 fel tiltakozva .Sándor; Péter, a bütykös ujjait, amelyek ra­koncátlanul már kaparásztak volna a Simphonia felé, úgy kapta vissza, mintha parázs­hoz ért volna. — Nem? Hát aztán miért nem? — tátotta kerekre szá­ját is, szemét is a tanácsel­nök, aki naponta két csomag­gal pöfékelt el, s hajnalonta falrepedésig köhögte tele a házat. — Az orvos. A fene vitte volna el a tudományt. Ba- zsom Mari néne megkent volna azelőtt a köhögés miatt. Ez meg csak úgy ci­tálta, asztma, magas vérnyo­más, meszese- dés... Dohány­zás. az nincs, ha meg aka­A tanácselnök nagyot nyelt a füstből, hogy köhögni kez­dett. Mert rendben van', hogy a legszélesebb tömeg­szervezet, meg a kezdemé­nyezés is, de hogy minden ennek jusson eszébe és nem neki, aki mégis az államha­talom itt... . — Az avató beszédet én mondom — mordult egyet dühösen, aztán engedéke­nyen hozzátette — vagy ma­ga, Péter báttyám... — Én? Azt nem. így tudok beszélni, meg úgy is, ha dü­rom emi Gyurkő Géza: Furcsa történet a tsz-nyug- ______________ d íjat... Hát ~ egy hete nem szívom — pa­naszolta Sándor Péter rész­vétet koldulva az elnöknél. — Ne is szívja akkor. Ha a tudomány azt mondja, hogy nem, akkor nem — ütött az ujjával az asztalra, nyoma­tékül az elnök, aztán a ciga­rettafüstről, dohányzásról! is­mét az avatásra fordította a szót... — Aztán kit hív­junk meg? — Hová? — maradt el a témától az öreg Sándor. — Hát az avatásra... Kit hívjunk meg? A járást is, az rendben van. A megyét is? Esetleg valami országos em­bert. Mondjuk; a képvise­lőt? — Hm. . . A képviselőt is? ÍAz lehet. Úgyse volt itt, csak egyszer azóta, hogy megvá­lasztottuk. Ez fain alkalom lesz. És ő mondaná az avató 'beszédet—. Mi? hős vagyok, de annyi nép előtt, ünnepien ... Tud a nyavalya, nem én. Beszélj csak te ... Ebben maradtak. A pillanatnyi töprengő csendet rémült és tanácsta­lan sóhaj törte meg. A ta­nácselnök volt. — Na, mi baj? — riadt fel Sándor Péter. — Hogy mi? Hát nincs ha­lott. S kérdés, hogy akkor lesz-e? — Halott? Minek az? — rémüldözött a népfront el­nöke. — Minek, minek? Kurta a gondolkodása, népfrontelnök elvtárs ... Hát hogyan lehet halottasházat, ravatalozót, amit a falu épített annyi év után, az elsőt, úgy avatni, hogy nincs benne halott. Na, ugye? . Sándor Péter töprengeni látszott, csavargatta az orrát bütykös ujjaival, ami nála a legnagyobb fokú gondolko­dás jele volt, aztán rezignál­ton bólintott: — Van igazságod, hallod — Van. Fonák egy eset, annyi szent. Ha nincs halott, nincs avatás? — Nincs. Nem lehet. Stí­lustalan ! — vágta ki büsz­kén a legfőbb érvet az el­nök. — És nincs senki... aki ugye ... szóval, aki meghal­hat rövidesen? A tanács­elnök a fejét rázta. Nem tudni keserű­ségében, vagy csak tárgyi­lagosságában: — Nincs. Amióta or­vos van. a ____________községben. a lig halnak az emberek. Juli néne ta­valy. De az is a kórházban halt meg. A Pista gyerek, a kondás, ki majd a nyakát törte, az is ott kódorog már megint a gépek körül... Ez az orvos, ez az orvos — ingatta a fe­jét a tanácselnök, nem tudni, hogy dicsérve, vagy méltat­lankodva. — Cöcö — motyogott ta­nácstalanul a népfrontelnök. — Márpedig, ha nincs halott, nincs avatás. Ez világos — pislogott az ablakon túli vi­lágra, és nagyon töprengeni látszott. — Te, mi lenne, ha... szó­val, mi lenne, ha — törte meg a csendet kisvártatva Sándor Péter —, ha adnál egy cigarettát? — Tessék... Azazhogy, nem adok — kapta vissza a zacskót a tanácselnök. — Ma­ga mondta az imént... vagy­is hogy az orvos mondta, hogy nem dohányozhat, mert... — Na. éppen erről van szó — sóhajtott nagyot, és el­szántan Sándor Péter, a népfront nemes helyi elnö­ke... — Erről van szó. Hát nem érted? A tanácselnök egy pillana tig értetlenül bámult, aztán ámulva kezdte bámulni Sán­dor Pétert: — Maga ..; maga képes lenne, csak azért, hogy avat­hassunk? — Én igen. Az avatásért Vágj', hogy inkább a közsé­gért. Tudom mi a kötelessé­gem, ha a közről van szó. Nincs halott? Hát majd lesz. Adj egy cigarettát... az egész zacskót! — nyúlt a simphoniákért Sándor Péter, oly elszántan, mintha méreg­pohárért nyúlna. A tanácselnök szeme könnybe lábadt az ily hősi önfeláldozás személyes lát­tán és gyorsan rácsapott a cigarettákra — Nem! Nem engedem! — kiáltotta vadul. — Az ilyen embereknek élniük kell! Ér­ti? Élni! Majd várunk. Egy hónapot, egy évet, ha kell. tíz évet! Várunk és nem ava­tunk. De ezt nem engedem. Ezt megtiltom! — húzta ki maglát, hogy Sándor Péter szinte összeroskadt elszállt hősi tette lehetőségének a nyomasztó súlya és tekinté­lye alatt..; i.. az avatásra még azóta is várnak, de Sándor Péter azóta sem dohányzik. Moz­gósítva van a falu, hogy- ahol neitalíántán látták füstölög­ni, ott vegyék el tőle a ci­garettát, pipát, vagy akár a szivart i*. szállodáknak, üzemi kony­háknak is szállítunk. Foglalkozunk bértárolással is. Az Országos Húsipari Vállalatnak zsírt tárolunk, a Miskolci Tejipari Vállalat­nak sajtot és túrót', melyeket legutóbb a TER1MPEX útján New Yorkba szállítottak. Ér* dekességként említem meg, hogy1 a MAVAD-dal is kap­csolatban vagyunk, két vagon lőtt vadat (vaddisznót, őzet, fácánt, nvuiat) hűtünk és tá­rolunk mínusz 25Ctl-ig a nemrég vásárolt Vesco nyu­gatnémet hűtőgéppel. Bér* munkát is vállalunk. Szep­tember 1-től vöröshagyma válogatását. osztályozását végezzük. Kétszázötven va­gonra van megrendelésünk a HUNG AROFRUCT-tól. Itt 120 női munkaerőt foglalkozta­tunk. 1300—1500 forintos át* iagkeresettel. Göngyölegtelepünk a rak­tár mellett működik. A ter­melőszövetkezetek számára gyűjtjük, javítjuk és forgal­mazzuk □ göngyölegeket. Szeszfőzdénkben a saját fel­vásárlásból beszerzett szilvát dolgozzuk fel. savanyító üze­münkben pedig uborkát, pap­rikát. paradicsomot és ká­posztát tartósítunk. Ennek körülbelül 30 százalékát zöldséges üzleteinkben érté­kestjük. — Mikor jelentkezik a munkacsúcs? — Július, augusztus és szeptember hónapokban. Ilyenkor 150 embert foglal­koztatunk. Jelenleg 64 lány dolgozik, főként diákok. Két műszakban válogatják, osztá­lyozzák. mérlegelik az árut. Paradicson és meggy — A közelmúltban milyen áruféléket szállítottak export­ra? — A HUNGAROFRUCT-tal együttműködve a szezonnak megfelelően 20 vagon zöld­borsót szállítottunk Ausztriá­ba, a Német Demokratikus Köztársaságba és a Német. Szövetségi Köztársaságba, míg 25 vagon konzervborsót Csehszlovákiába, 26 vagon zöldbabot Svájcba, és 15 va­gon üveg meggyet a Német DemoKiatikus Köztársaságba. — Most mit exportálnak? — Meginciult a paradicsom és a paprika szezon. Naponta öt vagonnal szállítunk Auszt­riába és az NDK*ba, a gyü­mölcsfélék közül tíz vagonnal az NDK-ba és hat vagonnal a Német Szövetségi Köztár­saságba. — Az elmúlt évek tapasz­talata alapján, melyek a kül­föld által legkeresettebb exportcikkek? — A zöldségfélék közül a paradicsom, paprika, a gyü­mölcsökből meggy, kajszi és a görögdinnye. Ebből 500 va~ gonnal exportálunk. Mirelit Egerből — Várható-e a közeljövő­ben az üzem továbbfejleszté­se? — Igen. 1970-ben kezdik el egy melegeljárásos tartósító üzemrész építését négy és fél-ötmillió forintos beruhá* zással. Az itt előállított sa­vanyúságok szavatossági ide­jét a melegeljárással lénye­gesen meg tudjuk növelni. Az áruk ezzel még zamato­sabbak, ízletesebbek lesznek. Egy új göngyölegtárolót Is tervezünk, amellyel raktáro­zási problémáink is megol­dódnak. A jövőben hámozott burgonya, sózott bab, gyalult tök előállításával és forgal­mazásával is foglalkozunk. Elkezdjük a málna, eper, zöldborsó mirelit áruk elő­, állítását, melyekből boltjain­kat megfelelő mennyiségben el fogjuk látni, — fejezte be nyilatkozatát Bán Imre. (mentusz) 1969. július 17., csütörtöÉ

Next

/
Thumbnails
Contents