Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
I A nevelésügy: társadalmi ügy A fogyasztók érdekében A tanító, a tanár, az egész pedagógustársadalom tevékenységének talán legjellemzőbb vonása, hogy a jelenben végzett munka értékét csak évek múltán lehet lemérni. A diákok szakmai tudása, erkölcsi magatartása, jelleme, amelyet a pedagógus oly nagy türelemmel, szeretettel és odaadással formál, csak jóval később értékelnető: akkor, amikor az egykori tanulók belépnek a felnőttek társadalmába és önálló, felelősségteljes feladatot végeznek. A pedagógia-tudománynak időről időre alaposan mérlegelnie kell, hogy milyen új feladatokat ró rá a tudomány és a technika szédületesen gyors fejlődése. Az új, felnövekvő generáció iránti felelősség is azt sugallja, hogy kellő időben és reálisan megállapítsák a szakemberek, mire van szüksége az új évezred küszöbén tevékenykedő 20—60 éveseknek ahhoz, hogy kulturált, szakmailag jól képzett emberekként helytállhassanak. Röviden szólva: tudományos megalapozottsággal, kellő előretekintéssel meg kell határozni a korszerű alapműveltség kereteit és tartalmát. Szerte a világon, különösen a szocialista országokban a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak ezzel a rendkívül fontos témával. Hazánkban a jövő év őszén rendezik meg az V. nevelésügyi kongresszust. A kongresszus anyagának kidolgozása a szervező bizottság irányításával már hosszabb idő óta folyik a legjobb szakembereink bevonásával, a hazai és külföldi tapasztalatok fel- használásával. Gondos mérlegelés alapján a szervező bizottság az V. nevelésügyi kongresszus napirendjére négy témát tűz ki. Ezek a következők: Társadalmi—gazdasági és tudományos-technikai fejlődésünk várható követelményei a nevelésügy iránt; az iskolai és az iskolán kívüli nevelő tényezők, szervezetek szerepe, együttműködésük szorosabbá tétele; a pedagógushivatás és a pedagógus-továbbképzés; a neveléstudomány helyzete, feladatai, intézményei, kapcsolatai más tudományokkal. A gondos előkészítő munkát dicséri, hogy a megállapított témakörökből már elkészültek a vita alapját képező tanulmányok és azokat nyomtatásban már közre is adták. így lehetőség nyílik arra, hogy a nyári szünidőt felhasználva a pedagógusok tanulmányozhassák ezeket a tudományos dolgozatokat, kellő mérlegelés után megtegyék észrevételeiket és ezzel is hozzájáruljanak a magyar pedagógiai tudomány gazdagodásához, fejlődéséhez. Várhatóan azonban, hogy a viták az új tanév első hónapjaiban csúcsosodnak majd ki, amikor a tantestületek nyilván alkalmat találnak arra, hogy kollektív eszmecserét folytassanak és megtegyék észrevételeiket mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. így lehetőség nyílik arra, hogy az egész pedagógustársadalom, mindazok, akik felelősséggel munkálkodnak az új generációk magasabb kulturális színvonaláért, részt vegyenek a kongresszus előkészítésében. A kongresszus napirendjének témáit egyenként szemügyre véve, annyi már eleve megállapítható, hogy valóban a jelen és az eljövendő évtizedek leglényegesebb, pedagógiailag a legfontosabb problémákat veszi tudományos vizsgálat alá. Társadalmi—gazdasági fejlődésünk üteme azon múlik, hogyan tudjuk gyorsítani a szocializmus építését politikai, gazdasági, kulturális és közéleti vonatkozásban. A kérdés helyes, reális megválaszolásánál természetesen fegyelembe kell venni egyrészt a tudományos—technikai fejlődés lehetőségeit általában, de különösen arról az oldalról, milyen mértékben tudjuk alkalmazni a tudományos felfedezéseket, új technikai vívmányokat, hazai körülményeink között. A korszerű nevelésügy megalapozott, az élet követelményei alapvetően figyelembe vevő oktatási programot valóban csak úgy tud kialakítani, ha számba veszi azokat a növekvő követelményeket, amelyeket korszakunk támaszt társadalmunk minden egyes tagja iránt. A z is természetes és szükséges, hogy kellő pontossággal számba vegyük az iskolai és az iskolán kívüli nevelő tényezőket és azok hatását a tanuló if júságra.Ebben a témakörben különösen sok tapasztalatot szereztek a különböző társadalmi szervezetek, elsősorban a KISZ- és a Nőszövetség. Az ő közreműködésük teszi teljessé az elmélet és a gyakorlat egységét. A tanító, a tanár csak úgy taníthat, ha ő maga is állandóan tanul, ha lépést tart saját szaktárgya fejlődésével, figyelemmel követi saját tudományágának életét. Fejlesztenie kell teljes szellemi „izomzatút”, vagyis általános műveltségének, politikai, társadalmi ismeretének korunk színvonalán kell állnia. Már ebből a vázlatos képből is kiderül, hogy a magyar nevelésügy nem csupán a pedagógusok, hanem egész társadalmunk ügye. Érthető tehát, hogy az V. nevelésügyi kongresszus előkészítésében különböző állami és társadalmi szervezetek is részt vállalnak. A Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ központi bizottságának intéző bizottsága, az Üttörőszövetség országos elnöksége csakúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia. A Művelődésügyi Minisztérium a szakszervezetekkel közösen az iskolák tantestületeiben és a pedagógusképző intézményekben rendezi meg a vitákat. Bekapcsolódik a munkába a Honvédelmi és a Munkaügyi Minisztérium is. Természetszerűleg részt vállal a kongresszus előkészítéséből a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet is. É Ei rthető és indokolt a gondos előkészület, hiszen ifjúságunkról és ezzel együtt országunk jövőjét érintő alapvető kérdéseket vitat majd meg az V. nevelésügyi kongresszus. r b. r. A járási szakmaközi bizottság társadalmi ellenőrével indutam ellenőrző „portyára” Egerben. Azt vizsgáltuk, hogy forintjaiért megfelelő értékű, menyiségű árut kap-e a fogyasztó. Jártunk vendéglátóipari egységekben, zöldségboltokban, ÁBC-áruházakban és presszókban... Buszmegálló, Kacsa: minden rendben A körutat a MÄVAUT- pályaudvar büféjénél kezdtük. Az ellenőr két konyakot kért. Előkerült az igazolvány és a hiteles mérőhenger. Az eredmény megnyugtató: a mennyiség hiánytalan volt. Tíz cent lett a Kacsában kért két fél szilvapálinka is. Áttanulmányoztuk a borszámlákat is. Semmi hiányosság. „Látnivaló” azért akadt! Az italbolt piszkos falai festés után sóvárogtak. Mint sürgető igény került be ez a mondat az ellenőrzési könyvbe. Bő ebéd a Platánban Az étteremben az ellenőr rendelt: — Két adag sertéssültet, párolt káposztával! Gyors kiszolgálás után máris kezdődhetett a mérlegelés. Külön tányérban került mérlegre a hús, a burgonya és a káposztaköret. A „zsűrizés” eredménye meglepetést kelthet a fogyasztókban. A hús szabvány szerinti súlyban került az asztalra, ám a burgonya és káposztaköret majdhogy kétszerese volt az előírt mennyiségnek. Az az érzésünk, hogy ez a túl magyaros vendéglátás a vállalatot vagy a későbbi vendégeket rövidíti majd. Megtörtént az árellenőrzés is, az összeg egyezett az étlapon feltüntetett 13 forint 20 filléres árral. Súlycsonkítás a Kék Szőlőben Frank Tivadar út 2., Kék Szőlő Bisztró. Éppen fizetés napján érkeztünk. Hosszasan figyeltük a sörcsapolást. A poharakba bőkezűen került a hab. A télikertbe is sietve hordta a felszolgáló a korsókat, hiszen némelyikben mind észrevehetőbbé vált a több ujjnyi hiány. Erkeztünkig két hekf*ó sör fogyott már el. A másodhe- helyettest kérdem: — Mi lesz a többlettel? — Elosztjuk, kérem. No, nem olyan sok az egész, mert néha a hordók is folynak... Fura elképzelés: „PréAx ember tragédiája — tv-filmen ir™f sávai háromórás tv-film készül Madách Imre világhírű drámájából. Főszereplők: Adám — Huszti Péter, Éva — Moór Mariann, Lucifer — Mensáros László, operatőr Sík Igor. A képen Huszti Péter a pím egyik jelenetében. t (MTI Foto — Tormái Andor felv.) MOLNÁR KÁROLY* 4. Név nélküli emberek a toborzóirodában Számíthatott a francia hadügyminisztérium arra, hogy a légió Spanyolországban fel- \ őrlődik az örökösödési háború kegyetlen harcaiban? Párizsban már eleve az elindulásnál az egész alakulatot a veszteséglistára írták. Erre vall, hogy még 1835 decemberében, tehát alig öt hónappal, hogy a 4000 katona elindult, megkezdték egy új idegenlégió szervezését. Nagyarányú munka folyt a Központi Toborzó Irodában. A franciák szívesen adtak útbaigazítást a külföldieknek, hogy hol jelentkezhetnek a légióba. Nem önzetlenül voltak ilyen előzékenyek, mert pénzjutalmat kaptak, ha egy idegent rábeszéltek *69- június *«»» vasárnap. a belépésre. A Központi To- borzó Iroda a Rue Saint Do- minique-en kezdte el működését. Később ez már kevés volt és ezenkívül csak Párizsban még öt más helyen is lehetett jelentkezni. Fokozatosan kiépült a toborzóirodák hálózata és Franciaország valamennyi városában aláírhatták a külföldiek a belépési nyilatkozatot. A légió parancsnoksága eleinte civil ruhás ügynököket küldött a francia főváros vasúti pályaudvaraira és már ott igyekezett rábeszélni az érkező külföldieket, hogy jelentkezzenek. Később már ugyanez történt a nagy kikötőkben is. A beszélgetések ezzel az ártalmatlannak látszó kérdéssel kezdődtek: — Mit szándékozik tenni uraságod Franciaországban? . Ha a külföldi bizonytalan választ adott, vagy nehéz anyagi helyaete yagK »ötét múltja miatt valóban, nem tudott mihez kezdeni, akkor következett az ügynöknek ez a kérdése: — Miért nem áll be az idegenlégióba? Ha a külföldi érdeklődését sikerült felkelteni, akkor megindult a szóáradat: — Mi is az idegenlégió? A nyugtalanok, a kalandvágyók, a világot megismerni akarók, az otthon nélküliek menedéke. Ott minden ember úgy érzi magát, mint otthon. Magányos férfiak találkoznak ott össze, akiknek nincs rokonuk, vagy ha van, akkor pedig megszakították velük a kapcsolatot. Aki a légióba lép, új és egyúttal nagyobb családba kerül. Ott elfelejt minden kellemetlen előzményt, mert új tájakra, új emberek közé kerülnek. Ne felejtse, uram, hogy ott a nők is mások. A légió olyan vi lékein jár a világnak, ahol még ma is háremeit vannak, nem úgy, mint nálunk, Európában. A légió segít felejteni és megóv az anyagi gondoktól. Már a jelentkezésnél pénzt öt évig pedig magas zsoldot, utána pedig francia állampolgárságot... Az ügynök a jóakaró álarca mögé bújt és hogy a szép szavak hatásosabbak legyenek, meghívta a mit sem sejtő külföldieket egy üveg italra a pályaudvarok kávéházaiba. Ha még nagyobb bizalmat akart kelteni, akkor kisebb kölcsönt is felajánlott, majd pedig szívesen elkísérte az idegent a Rue Saint Dominique-en levő irodába, ahol eleinte ilyen egyszerűen történt a jelentkezés. Általában egy százados, de legalább egy főhadnagy fogadta a külföldit. —Jelentkezni óhajt, uram? — kérdi a tiszt. A külföldi egy pillanatra elhallgat, talán most kezd hatni az alkohol. — A százados megismétli: — Közénk akar állni? — Igen. — Tudja, hogy mit vállal, uram? — Nem egészen. A tiszt rámutat egy falragaszra: — Olvassa el, uram. A külföldi csak töri a francia nyelvet, ezért a százados olvassa: — A hadügyminiszter, tekintettel a király 1831. március 9-én kelt rendeletére, intézkedett az idegenlégió felállításáról... azt hiszem, ennyi elég uram... ebből a hosszú, de fontos hirdetményből. Elmondom, hogy mi a lényeges belőle... Ahogy jelentkezik, aláírja az íveit, jutalmat kap. Világos, uram? — Értek mindent, százados úr. — öt esztendőre kell köteleznie magát. A tiszt ennél a mondatnál kivár egy kicsit, hogy megfigyelje, miként hat az idegenre. — Jól van, értem, százados úr. — Ha akarja, akkor meghosszabbíthatja újabb öt esztendőre. Rangot is kaphat. Altiszt is lehet, uram. A százados következetesen „uram”-nak szólítja az idegent, aki nem sejti, hogy az elkövetkező öt esztendőben nem lesz része hasonló udvariasságban. Már áz asztalon van a belépési nyilatkozat. — Aláírom — mondja az idegen. — Papírjaim nincsenek. — Nincs is szüksége rá. Mi hiszünk önnek, uram. — Köszönöm — mondja az idegen és majdnem meghatódik. A megalakításról szóló rendelet hetedik cikkelye intézkedik az újoncok felvételéről. E szerint a jelentkezéshez nem szükséges semmiféle igazolvány, vagy hivatalos irat. Bármiféle álnéven aláírhatja valaki az ötéves szerződést. Csak a toborzóiroda ügyeletes tisztjétől függ, hogy elfogadja az illető jelentkezését, vagy sem. Ez mindenesetre egyedülálló, még hasonló sincs a világon egyetlen más katonai alakulatánál seaa, mium” a vendégek forintjaiból! Két fél konyakot kértünk. Mérőhenger nélkül is észlelhető volt a szűkmarkú adagolás. — Egy cent a hiány. Értéke I forint 20 fillér. Jegyzőkönyv készül. A kimérő mentegetőzik: — Nagy a sietség..; A vendégek különben nem kifogásolták soha . a mennyiséget. Az is lehet, hogy a felszolgáló löttyintette ki a hiányzó mennyiséget... Ez is magyarázat, a súlycsonkítás viszont tény, s ezt rögzíti a jegyzőkönyv. A másodhelyettes megkésve látja be: — Jobb lenne az ilyet (elkerülni ..; Próbavásárlások: csonkítás nincs Próbavásárlásra tértünk be a Lenin úti 1102-es ÁBC- áruházba. Az ellenőr kosarába ötfajta árú került. Az ellenőrzés igazolta a pontos mérést és hibátlan számolást. \ A Gólya úti 1135-ös Fűszer- Csemegében egy vásárlót' kértünk meg arra, hogy ellenőrzésre átengedje a vásárolt árukat. A mérleg bizonyította a pontos mérést, a számlakontroll a pénztáros hibátlan munkáját. Az eredményt a vásárló elégedetten nyugtázta: öt félkilós porcukor kerül mérlegre. A hiány közel kilenc deka. Kontroliképpen most már darabonként mérünk. Semmi hiány. A diagnózis kész: rossz a mérleg. Nézzük a másikat is a kórtünet hasonló. Többtételes áruk eladása esetén tehát a bolt veszít. A boltcsoportvezető ígér: — Holnap cseréljük a mérlegeket. Hamarabb kellett volnál , Uborka — feláron A Hibay Károly úti 10. számú zöldségboltban fél kiló meggyet s ugyanannyi uborkát kértünk. Túl gyors mérés, még sebesebb számolás. A végösszeget az ellenőr korrigálja: — 36 fillér többletfizetés! Előkerül az ellenőrzési napló. A feláron eladott uborka mellett akad még bejegyezni való. A mérőkosarakon nincs feltüntetve a önsúly. Így nem tudja ellenőrizni a vásárló a mérlegelés pontosságát. S marad végül egy-két észrevétel a MÉK- nek is: — Magvas a retek, rossz a karalábé. A földieper kilója II forint, de nem kell senkinek mert szirupossá törődött, mert aprószemű. Árulkodó kávéskönyv Kávéellenőrzés a Dobópresszóban. Az ellenőr leméreti a kávékészletet, összeszámolja a feltűzött blokkokat s vallatóra fogja a kávéskönyvet. Az eredmény elszomorító. A kávéskönyv ugyanis árulkodik. Kilenc dupla többletet jelez. Nem kis mennyiség ez, hiszen három óra alatt 79 duplából „spórolták”. A kávéfőző idegesen tanácstalan: — Nem tudom, honnan adódott... Talán kétszer tettem le a személyzet részére külön vett öt dekát.. Van ennél kézenfekvőbb megoldás is. Erre céloz az e- lenőr is, s jegyzi a tényeket; kilenc dupla valahonnan! ★ A „portya” mérlege a fo* gyasztó számára végső soron megnyugtató. A súlycsonki- tás, hamis számolás — bár kisebb számban fordult elő — viszont arra figyelmeztet, hogy nem lehet elégszer ellenőrizni. Az ilyen esetek elkerülésében a fogyasztói éberség is sokat segít (ftoiy tatjuk) I Ellenőrző „portyán" Egerben
