Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

Ki mennyit keres?

Mindnyájan többet akarunk

I A bérek és a ' jövedelem

alakulásáról, gazdaságpolitikai céljaink és az ösztönző bérezés összefüggéseiről. a Népújság június 1-i számúban írtunk. Ezt követően munkatársunk két «glagya- ri munkást kérdezett fel. Ok azt mondták, hogy nem a mások kernele sok, hanam az övéké lehetne több. Ezzel a véleménnyel aligha lehet vitába szállni. De csak a megkérdezett két akar többet keresni? Nem, szinte kivétel nélkül min nyáján többre vagyunk. Va ion mi szükséges ahhoz, hogy közös célunkat elerÍUAz egri téglagyárban Marmoly Antal kevesli 2800 to rintos keresetét, mart nehéz

vé,s,r »siiiSSo

Ä T^ÍhoUÓ

né kevesli az 1500 forintot mert azért a munkáért, amit r4ef szerinte 3000 forin se lenne sok. Marmoly Antal igazságtalannak tartja, hogy a gyárigazgatok és az os tályvezetők háromszor, szőr. vagy ki tudja hányszor keresnek többet, a

munkásember. Hollo Anjhasné azt szova’ hogy,

egyik családban négyen keresnek annyit, mint a másikban egy.

Jogos igény. de...

Kétségtelen, a nehéz fizikai munkát jobban kellene fizetni. De ha többet kap a szakmunkás, akkor még többet kell fizetni a ]o szakmunkásnak, mert lehet-e a béreket csak ahhoz szabn ,

hogy milyen nehéz és müyen

kellemetlen a munka? Nem, ez nem lenne helyes és nem

16Tzt ^figyelembe kell venni, hogy milyen bonyolult a munka, mennyi szaktudást es milyen felelősséget igényéi;

Az semmiképpen sem 1 hét vitás, hogy az igazgató a főmérnök és az > sokkal fontosabb munkát végez és több felelősséget vállal, mint a segédmunkás,

tehát jogos, bogy a magasabb beosztásban többet ke ressenek. De mennyivel? Ezt nemcsak az egri tégagyAj> ban, hanem másutt js sokan vitatják. /

A kereseti aranyokat emberek általában salat helyzetükből kiindulva Ítélik meg és egyrészt szubjektív okok, másrészt kellő ismeretek hiányában túlzásokra hajlamosak. Az igaz&iok ötször, tízszer annyit keres nek, mint a munkások? Nem. Nálunk az igazgatok havi fizetése 3500—5000 forint kozott változik, a vállalat nagysága, a munka jellege és a

vezető rátermettsége, képzettsége szerint. Ez a jellem zó átlag, persze akad néhány kisebb és nagyobb igazgatói fizetés is. .

De a vezetők prémiumot és busás részesedést is kapnak a melósnak meg alig jut 'valami. Igazságosabban kell elosztani a pénzt es akkor több jut nekünk mondják a munkások^ De mennyivel jutna több • A nagyobb vállalatoknál, például

a Finomszerelvénygy arban,

a Mátravidéki Fémművek- ben és az AKÖV-nél háromezer, vagy enne! is tobb

Szállodai árak

A belkereskedelmi miniszter most kiadott utasításában az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben, újból szabályozta az egyes szállodai árakat. Mivel olyan szállodánk is épül, amelynek színvonala minden meglevő szállodánkénál magasabb lesz, az utasítás értelmében bevezetik a „Luxus osztály” kategóriáját, ahol a szobák árai a szabad árformába tartoznak. A luxus osztályban a szálloda valamennyi szobájához tartozik fürdőszoba, a szobák és a közös helyiségek légkondicionáltak, s a szálloda rendezvénytermekkel is rendelkezik. A miniszteri utasítás további része két kategóriába flpolja a turistaszállásokat.

munkás és csak egy igazgató dolgozik. Ha nemcsak az igazgató, de a felsőbb vezetők jelenlegi magasabb jövedelmét több mint háromezer felé elosztanánk, egy-egy munkásra csak pár forint jutna.

Kinek fizetnek többet ?

Sokan nem törődnek azzal, hogy mennyit keresnek a vezetők, csak nekik jusson több. Mit jelent a „nekik”? Kinek a fizetését emelnék, ha rajtuk múlna? Mindenekelőtt a nehéz testi munkásokét és azokét, akik 1500 forintnál kevesebbet keresnek.

Nézzük csak, megyénkben hányán keresnek 1500 forintnál kevesebbet? Heves megyében 113 350 ember él bérből és fizetésből és ezek közül mintegy 36 százalék, azaz 40 806 dolgozó keresete nem éri el az 1500 forintot. Országosan is hasonló az arány, tehát a legkisebb keresetűek kategóriájába

olyan sokan tartoznak, hogy a valamelyest számottevő béremelés milliárdokat jelentene.

„Terülj asztalkám” csak a mesében létezik, az igazságot sokkal jobban megközelíti az a paraszti észjárás, hogy a félig üres kamrából a legügyesebb gazdaasszony sem tudja jól ellátni a családot. Ez átvitt értelemben érvényes a népgazdaságra is. Csak azt és annyit oszthatunk el, amennyit megtermeltünk.

Nem jelent megoldást, ha a vezetők aránylag nagyobb jövedelmét elosztanánk és nincs rá fedezet, azért nem lehetséges, hogy mindnyájan többet kapjunk?

Ismételten utalni szeretnénk arra, hogy az állam — éppen úgy mint a család — csak azt oszthatja el, amivel rendelkezik, amit megtermelt. Pontosabban fogalmazva: a népgazdaságban foglalkoztatott összes munkások és alkalmazottak átlagos keresete attól függ, hogy mekkora a nemzeti jövedelem egyéni fogyasztási alapja.

Ezt a hírt elsősorban annak a két fiatalembernek ajánlom figyelmébe, akikkel együtt utaztam a pétervásári. buszon. Nem éppen csendesen vitatkoztak ugyanis arról, hogy milyen előnyökkel, hátrányokkal jár, ha falujuk, Kisfüzes, „egyesül Péterké- vel”.

— Képzeld él hogy a művezetőm azt mondta az építkezésen, hogy az iiyen ember mint én, akinek faluja sincs... az ne ugráljon.

— Hogy-hogy faluja sincs?

— Mert azt mondták, hogy Kisfüzes, ahogy egyesül Péterkével, csak harmadik kerület lesz.

— Istemuccse. most már nem is merem mondani, hogy kisfüzesi vagyok, mert ha ránézek a legközelebbi térképre, nem találnak ilyen falut.

Lesz-e Kisfüzes? Kisfüzes megmarad-e a térképen? Nem a legkönnyebb viták témája közé tartozott az elmúlt hetekben, hónapokban. Azt ugyanis, hogy közös tanácsa lesz ezután Erdőkövesdnek, Pétervásárának és Kisfüzesnek, csakhamar elterjesztették. Pontosabban, javasolták ennek a három falunak: fontolják meg, jobban tudják-e pénzüket, lehetőségeiket, helyi adottságaikat kihasználni, ha közös tanács irányítja e tevékenységet, s a három szövetkezet is együttesen gazdálkodik.

A javaslatot nem fogadták el első hallásra a kisfüzesiek sem.

Kis község — nagy múlttal

A Sóhegy és Csengerár- nyék alatt elterülő völgyben majdnem 700 éve élnek »emberek, akiknek íatafácóf az első írásos emléfafflt IgSjzes néven -enüékeznefct'lÉBSS« A

Ha rosszul dolgozunk, ha keveset és drágán termelünk, akkor kevés a nemzeti jövedelem és kevés jut béremelésére. Csak az eddiginél is jobb és eredményesebb munkával lehet megteremteni a munkások és az alkalmazottak széles rétegének nagyobb keresetét.

Egyenlőtlen

egyenlőség

Minden korszak és minden társadalmi rendszer különbséget tett a szakképzet- len munkás, a nagyobb képzettségű munkás és a vezető között. Törvényszerű, hogy a mi társadalmi rendszerünk mindenkinek megadja a lehetőséget a tanulásra és az érvényesülésre, nálunk is többet fizetnek a vezetőknek, mint a segédmunkásoknak. A jelenlegi arányokat vitathatjuk, azokat a párt- és az állami vezetés felülvizsgál; ja, annál is inkább, mert a kereseti arányok változása politikái félreértések forrása lett. De a szocialista állam különböző értékű munkáért egyenlő arányban nem fizethet, mert ez egyenlőtlen. egyenlőség lenne, sértené az igazságot és gazdaságilag, politikailag is káros lenne.

Nemcsak a vezetők, hanem a munkások és az alkalmazottak keresete között is lényeges különbséget kell tenni aszerint, hogy a maga posztján a vezető és a munkás hogyan dolgozik, kiváló munkát végez, vagy csak dolgozgat. Nem a vezetők aránylag magasabb jövedelmét kell felosztani, hanem a vezetőket és a munkásokat is érdekeltté kell tenni, hogy eredményesen dolgozzanak. Nem az egyenlősdi megkö- vesedésével, hanem a megfelelően differenciált ösztönzési-bérezési rendszerrel lehet elérni, hogy a vállalat és az állam tiszta jövedelme nagyobb mértékben és gyorsabban nőjön. Ha ezt elértük, akkor a munkások és az alkalmazottak keresetét is növelni lehet

Dr. Fazekas László

Kisfüzes.

történelem viharai úgy bolygatták ezt a kicsiny települést, mint a Mátrából jövő szeszélyes szelek, amelyek le-lecsapnak erre a kis hegyi ... majdnem hegyi falura. Lakosainak száma így fél évezrede nem jutott túl az ötszázon. Birtokolta a török, az egyház, sokféle földesúr, az Iványi családtól kezdve gróf Keglevich Gáborig. Ami közigazgatási történelmét illeti: a falunak

1850 óta van önálló tanácsa. Azelőtt a pétervásáiri körjegyzőséghez tartozott. Utolsó postája és távírdája Péter- vásárán, legközelebbi vasútállomása Párádon volt, s a vármegyei út öt kilométerre volt a községtől.

Most Kisfüzes 280 lakosának feltették a kérdést: beleegyeznek-e, hogy közös tanácsuk legyen Pétervásérával és Erdőkövesddel, „feladják-e önállóságukat”, s élni akamak-e az egyesítésből adódó nagyobb lehetőségekkel, vagy megmaradnak a sóhegyi, csengerámyéki elszigeteltségükben.

Heti két busz

Elszigeteltség ..Ha valahol, itt, Kisfüzesen nyugodtan lehet ezt a szót a szó teljes értelmében* használni. A gépkocsivezetők nagy része szinte alig tud eljutni ebbe a kisközségbe, ahonnét „a meszes is farral jön ki”. Tudniillik; egyetlen kanyargós bekötő út vezet csaík ide. Ide... és nem tovább, mert Kisfüzes utakkal mérve a világ végén van.

— Az egyesüléstől várnánk, hogy bekapcsolódhassunk mi is a forgalomba — mondja a falu sok-sok Kovácsa közül az elnöki tisztséget - betöltő Ágoston. —- Itt,

Nem mellékes a melléküzemág

Annak idején, amikor a termelőszövetkezetekben erőteljesen fellendült a melléküzemági tevékenység, nagyon sok aggodalmaskodó hang is elhangzott. Sokan úgy vélték. hogy a feldolgozó, ipari vagy szolgáltató jellegű munka elvonja a dolgozókat a mezőgazdasági tevékenységtől s végeredményben inkább károsnak, mint hasznosnak bizonyul. Mások úgy gondolták, hogy a melléküzem táptalaja lehet a különböző visszaéléseknek s ha ilyen esetek előfordulnak, rontják a szövetkezeti gazdaságok jó hírét.

Nos,' túlzás lenne azt állítani, hogy a melléküzemági tevékenység mindenhol zökkenő nélkül, gondok, problémák nélkül alakult ki s lett szerves része a gazdálkodásnak. Kezdetben ezer és ezer probléma felmerült s ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen hiányoztak a kellő tapasztalatok. Az is bizonyos, hogy néhány szövetkezetben nem elég alapos és körültekintő gazdasági döntés előzte meg a melléküzem létesítését s egyes tevékenységeket meg kellett szüntetni. Néhány szabálytalanság, visszaélés is előfordult — mindez azonban nem rontotta, nem is ronthatta a melléküzemek, ezen túl a közös gazdaságok hitelét.

A helyi lehetőségek jobb kihasználása, mint például

kőbányák, sóderóányák nyitása, mészégetós, építőipari tevékenység, gépjavítás, szeszfőzés, borpalackozás,_

borkóstolók létesítése, kon-' zervipari tevékenység — mind nagyon hasznosnak bizonyult. Megyénk szövetkezeteiben a bevétel jelentős hányadát a melléküzemek biztosítják s emellett azért is rendkívül jelentősek, mert hozzájárulnak a szövetkezeti tagság állandó foglalkoztatásához.

Problémák természetesen ma is vannak, de általános- ságban mégis azt lehet elmondani, hogy a melléküzemek szervesen beleilleszkednek a szövetkezetek gazdasági profiljába, sőt jó néhány közös gazdaságban újabb melléküzemek létesítését tervezik. Különösen hasznos ez a gyenge termőterülettel rendelkező, hegyvidéki , szövetkezetekben, ahol különösen fontos a lehetőségek -még jobb kihasználása.

Kezdetben sokan tartottak attól, hogy a melléküzemek miatt háttérbe ker.ül a mezőgazdasági termelés, elvonja a munkaerőt a földekről. A tapasztalatok egyáltalán nem ezt bizonyítják. A szövetkezetek tisztában vannak azzal, hogy a melléküzem, mint nevében is benne van, csupán kiegészül a jövedelmet s nem válhat fő üzemággá. A közös gazdaságok a különböző tevékenységek ellenére időben és jó minőségben elvégzik a szükséges mezőgazdasági munkákat. Aligha lehetne erre jobb példát felhozni, mint a tavalyi aszályos esztendőt. A rendkívüli csapadékhiány ellenére sem következett be sehol sem katasztrófa, s az éppen a kellő mélyszántásnak, növényápolásnak, öntözésnek, egyszóval a jó munkának volt köszönhető.

Az utóbbi időben egyre több olyan példa is elhangzik, hogy egy-egy szövetkezet éppen a melléküzemágak bevételéből műtrágyát vásárolt, korszerű gépeket vett, vagy hajtatóházat épített.

Mindez eleven cáfolata a mélléküzémekkel szemben támasztott aggodalmaskodásnak. Bizonyítja, hogy a melléküzemágak nemhogy gátolnák a mezőgazdasági termelést, inkább elősegítik azt.

(kaposi)

Vasbetonmunkák — Kiskörén

Kiskörén, a Tisza TI. vízlépcső létesítésénél kimélyitették a 64x44 méter alapterületű majdani vízierömü helyét és a 22,5 méter mély munkagödörben építik a vasbeton alapot. A fundamentumba 6200 köbméter vasbetont építenek be.

(MTI foto — Kunkovács László felv.)

.. Kisfüzes marad

a falu alján, a termelőszövetkezet már megalapozta a

bekötő utait Száj Iára, csak szilárd burkolat kellene rá és ezzel a falu nem lenne kizárva a közlekedésből.

Most ugyanis ki van zárva, mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, Kisfüzesről hetente (!) két busz indul és érkezik. Két buszjárat Egerbe. S ha valaki a hétfői csatlakozást lekésd, amely alig egy órét ad az ügyintézésre, vásárlásra, csak pénteken délután juthat vissza falujába. Se mun- káisautó, se alkalmi járat, semmi más nem köti össze a szomszéd községekkel Kisfüzest, s akik a környékbeli üzemekbe, vállalatokhoz, Recskre, Sírokba, Bükkszékre, Pétervásárára, vagy máshová mennek műszakba, azok gyalog, kerékpáron, motoron, erdőkön, hegyi ösvényeken, földutakon közelítik meg munkahelyeiket, nemegyszer több órás, 10—20 kilométeres gyaloglással

Nem véletlen, hogy a falugyűlésen, amikor szóba került az egyesítés, illetve a közös tanács, elsősorban azt sürgették a kisfüzesiek, hogy épüljön fel végre ez a bekötő út. Miután a szövetkezet is egyesülni akár a pétervá- sárival — az utat használó szajlai közös gazdasággal, s a tanáccsal együttműködve, kiszabadíthatnák végre a falut ebből a zsákutcából.

A tsz is „házasodna”

Meglepő, hogy ebben az isten háta mögötti faluban müyen józanul mérlegelik a termelőszövetkezet lehetőségeit és mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy miután a falunak közös tanácsa lesz Peter vasaraval, a termelő;

szövetkezet is egyesüljön. Kovács D. István azon az emlékezetes falugyűlésen, amelyet a napokban tartottak az egyesülésről, szépen elmondta az egyesülés indokait.

— Pétervásárán a vezetés

nagyobb szaktudású, a gazdaság megalapozottabb. Nálunk mindig a kapa, kasza járja. Egy-két év múlva nem tudnánk versenyezni az ilyen jól gépesített szövetkezetekkel.

Ráadásul a kisfüzesiek tanyája is közel van a péter- vásáriakéhoz, s így szinte önként adódik a döntés^ hogy a jövő évtől együtt gazdálkodjon a két termelőszövetkezet.

Aggódnak is . —

A beszélgetések során a taggyűlésen, falugyűlésen nemcsak azokat az érveket sorolták, amelyek az egyesülés után a falu fejlődését előmozdítják, de hangot kapott az aggodalom is.

Különösen az idősebbek kérdezték: azzal, hogy megszűnik Kifüzes önálló tanácsa, vajon nem jön-e visz- sza az a múltbeli rossz emlék, amikor a füzesiek adóztak és a pétenkeiek arattak. Ugyanis Kisfüzes lakosai, amikor a pétervásári körjegyzőséghez tartoztak, viszonylag több adót fizettek — lévén jobb módúak — ám a falu szépítésére, fejlesztésére aránytalanul kisebb összeget kaptak vissza,

Fennáll-e most ez a veszély, jogos-e az aggodalom?

— Nem hinném — válaszolja Ivády László, a Pétervásári Községi Tanács vb-el- nöke, aki maga is sokat fog- lailkoaifc ezzel a kérdéssel. —

Sőt, igen sok régóta vajúdó kérdést oldhatunk meg közösen és a kisfüzesieknek nem lesz okuk a „válásra”.

A kisfüzesiek egyébként a falugyűlésen sorra szedték azokat a gondokat, amelyeknek megoldásét éppen az egyesüléstől, az anyagi, társadalmi erők koncentrálásától várják. Ezek közé tartozik a közlekedés 1 kriminális állapotának megszüntetése, a gyakoribb autóbuszjáratok szervezése a jobb élelmiszer-, hús-, kenyér- s közszükségle- ticikk-ellátás, a falu útjainak, hídjainak rendbe hozása, az orvosi rendelő jobb felszerelése, segélykérő telefon bekapcsolása, s nem utolsósorban a hangoshiradó. Talán egyetlen községe ez a megyének, ahol még mindig a kisbíró verte dobszó útján értesül a lakosság a fontos eseményekről és hogy más, szomorú rekordot is megemlítsünk, itt épült meg a megyében az utolsó falusi bekötő út.

Kisfüzes tehát.'. 1 Kisfüzes marad. A falu neve nem változik, de olyan lehetőségei adódnak, amely eddigi elszigeteltségében, magára - hagyatottságában soha nem lett volna elképzelhető. A tervek szerint kijárnak majd ide az ügyintézők, az orvos, az óvónő, a fodrász, s remélhetőleg a javító vállalatok szakemberei... és az autóbuszok is. Ezáltal Kisfüzesnek nem kárára, de hasznára válik az egyesülés.

Ezért várható, hogy a tanácsülésen is igent mondanak az egyesülési javaslatra.’

Kovács Endre

1969, június 15., vasárat/}