Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

Ki mennyit keres ? „Nem a másoké sok, a miénk lehetne több... Eger, Homok úti téglagyár. A kemence körül 50—70 fok között ingadozik a hőmérsék­let. Áll a levegő, forró a be­ton, a tégla. Arcát, meztelen felsőtestét, nyakát haját rozsdabarna téglapor, s iz­zadságkeverék borítja. Már a tizedik talicskát rakja meg, s tolja ki; Visszafelé vesz csak észre... — Jó napot kívánok. Mar­moly Antal vagyok. Csak nem ide akar jönni dolgoz­ni? — ffn ajánlaná? — Ugyosa, kérem. Nézzen rám Kevés ember bírja ezt la. Napunta 6—7 ezer téglát cserepet felrakni a taflics- kára, aztán kitolni az udvar­ra, majd lerakni. Nagyon ne­héz kenyér ez. kérem; Erő­vel bírná az ember, de a tég­lapor nagyon nagy ellenség. Beleeszi magát az ember tes­tébe, már, szúr, csíp, ropog a fogak között. De hát mit csináljon az ember, valami­ből élni kell. Ilyen korban már nem lehet élőiről kez­deni az életet Nem fogadja el a ciga­rettát Nem dohányzik. Épp elég méreg jut anélkül is a tüdejére... — Naponta 6—7 ezer tég­lát kétszer kézbe venni és el­szállítani. És mindezért csak 100—110 forint a fizetség. Nagyon kevés. Arról aztán nem is beszélek, hogy ami­kor nincs téglagyártás, csak hét forint 75 fillér az órabé­rem. Télen jó ha megvan az 1800—1900 forint A gyártás­ban több a kereset 2800 fo­rintra is felmegy. De csak ha a vasárnapokon is dolgo­zom és ha mindennap meg­van a hat-hétezres tégla „fej­adag”. Kevés ez a pénz. Ezért, s ennyi munkáért na­gyon kevés. — Felesége is dolgosak? — Igen, itt van ő is. 1400 forint a fizetése. Nehéz az ő munkája is. Két kezével ke­resi ő is a pénzt — Gyereke? — Egy van. Kilencéves. Hárman élünk a két kere­setből, És tessék, számolja csak ki: ne is a téli 1900 fo­rintos keresetet, hanem a „csúcsplafonomat”, az én 2800 forintomat és a felesé­gem 1400 forintját vegyük. Ez összesen 4200 forint. Eb­ből vonjuk le a szakszerve­zeti díjat, az SZTK-t kere­seti adót, a minimum 1500 forintot havi kosztra, a rá­dió, televízió, a különböző részletek díját, közel ezer forintot. Ami marad, ossza el hárommal, bár még a ruház­kodásról, a gyerek költségei­ről nem is szóltam. Higgye el. egy fillért sem tudunk féiretenni. Mi az OTP-betét- könyvet csak fényképről is­merjük. Éppen csak hogy ki­jövünk ebből a pénzből. És milyen nehéz munka áll mö­götte. A téli hónapokról pe­Ipari tanulókat beiskolázunk kőműves, ács, parkettás, műköves fehérmunka, hi­degburkoló szakmákra. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaru­háról, bakancsról gondos­kodunk. • « Jelentkezés személyesen, vagy levélben a 43. sz. Ál­lami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári Út 19. dig ne is beszéljünk, hiszen ezer forinttal is kevesebb a jövedelmünk. — Kölcsönt mikor kért utoljára? — Nem szokunk kölcsön­kérni. Ne értsen félre: nem élünk mi rosszul. Ha sör kell veszünk, ha hús kell — és sokszor kell, mert ilyen munkához jól kell táplálkoz­ni — húst veszünk. Jut meccsre, totóra is. De. És ez-'az érem másik oldala. Ez az ami kicsit bánt bennünket. Nekem naponta 400 mázsa téglát kell elhordanom és a vasárnapokon is dolgozom, hogy legalább a gyártás ide­jén megkeressek 2800 forin­tot. Ugyanakkor az íróaszta­lok mellett, a fehérköpenye­sek, az elegáns nyakkendősök játszva, pihenve, szórakozva megkeresik ezt a pénzt. Vagy itt vannak a gyárigazgatók, az osztályvezetők és a többi magas beosztású dolgozók. Kétszer, háromszor, ötször, vagy ki tudja hányszor ke­resnek többet a magamfaj­táknál. Nem tudom, mert ezt az újság sem írja meg. A Népújság múlt vasárnapi számában is volt hasonló cikk, de abban sem szóltak egyetlen igazgató, főnök jö­vedelméről sem. így aztán csak találgat az ember. De az biztos, hogy sokszorosan töb­bet keresnek nálunk. Nem azt mondom én, hogy ne ad­janak nekik többet, mint ne­künk. Gondolkodniuk kell, a felelősség is a vállukon van, s a tudást is meg kell fizet­ni. De ne ennyire, ne ilyen nagy megkülönböztetéssel, hogy egy melós az egész évi munkájáért kap 1500—1600 forint nyereséget, a főnök meg ötszörösét, tízszeresét. De hallottam már ennél na­gyobb összegekről is. Pedig higgye el nekem: lehet egy főnök akármilyen okos, ügyes, jóeszű, de ha a melós nem hajtja meg a munkát, akkor se neki, se nekünk nem jut egy fillér sem. Mert a pént mégiscsak mi, a me­lósok teremtjük elő. És erről mostanában elég gyakran megfeledkeznek. Pedig érde­mes ezen elgondolkozni;.. Holló Andrásnénak hívják. Magas, napbarnított asszony. Kék overállját rég kikezdte már a cseréppor. Nem is cso­da: 1951 óta csinálja, és egy műszakban „csak” 18—20 ezer cserepet kell a géptől elszednie. Nem tévedés: 18— 20 ezer cserép naponta.;. — Nem is tudom hányán mondták már: ezt a munkát havi háromezerért sem csi­nálnák. Pedig én csak a fe­lét keresem meg. A férjem a Bervában dolgozik, és sok­szor még annyit sem keres, mint én. Van egy 18 éves lá­nyunk és az édesanyám is velünk van. Négyünk össz- keresete; 4200 forint. Annyi mint egy üzemvezetőé. Né­gyen érünk egy embert. De azért nem kenyerünk a pa- naszolkodás. Ez van, ezt kell megbecsülni. — Mennyi a család havi kiadása? — Csak az OTP-részlet ezer forint. Vettünk 16 ezer forint értékű bútort — ter­mészetesen részletre — a lá­nyomnak. Ezenkívül a rádió, televízió, a házbér, a víz-, a villanydíjak. Aztán négy ember ruhája, kenyere. Nem nehéz kiszámítani: a hónap végére már elfogy a pénz. Pedig mi is szeretnénk szó­rakozni, moziba, színházba járni. Sajnos, ezekre egyelő­re nem jut. — Ha maga lenne a gyár tulajdonosa, mennyi fize­tést adna ezért a munkáért? — Sokkal többet, mint én kapok. Egyrészt, mert 18—20 ezer cserepet naponta kézbe venni nem éppen szórakozás. És másrészt: hányán keres­nek többet a hűvös irodák­ban, az íróasztalok mellett Talán számukat se tudni. Mi végezzük a nehéz munkát, s mégis övék a nagyobb pénz: nem azt mondom, aki tanult, okos ember, aki felelős vala­miért, az kapjon többet. De azért most már nagyon nagy a különbség a vezetők és a munkások bére között. Aránytalanul és igazságtala­nul nagy. A zsír, a cukor, a hús, a ruha ára pedig min­denkinek egyforma. És ez­előtt tíz évvel 50 forintból is kijött egy vasárnapi ebéd, de most már 100 forint is kevés. Nem sajnálom és senkitől sem a pénzt, hiszen minden­ki abból él. Csak az egyik családban négyen keresnek annyit, mint a másikban egy. Ezen kellene változtatni. En­gem a magam, s a családom sorsa érdekel elsősorban. Ezért hát nem is a mások fi­zetését tartom soknak, ha­nem a miénk lehetne több. .. Kevés a munkások fizeté­se? Aránytalanul nagy a ve­zetők s a munkások jövedel­me között különbség? A fenti két szubjektív véleménnyel ez alkalommal nem kíván­tunk vitába szállni. A témára visszatérünk. Koós József 1/Az elmúlt év decemberében avatták fel í» Sair£ I* iß mfa* Balassagyarmaton a Nógrád megyei Fém­ipari Vállalat új gyárát. A felavatás óta 1500 traktor- és dömperfülkét készítettek. A BNV-n Ausztria, NSZK és Csehszlovákia szakembereivel szerződést kötöttek 6000 dollár, illetve tízmillió rubel értékben kábeldobok szállítására. Az új balassagyarmati gyár idei tervében körülbelül százmillió forint értékű árut készít, amelynek fele exportra kerül. Ké­pünkön: szállításra váró kábeldobok a gyár udvarán. (MTI foto: — Mező Sándor felvétele) Versenyben a kisipar Modem társadalmakban az életszínvonalat nemcsak az egy főre jutó fogyasztási cikkek, hanem a szolgáltatá­sok mértékével is mérik. A fejlődő lakáskultúra, a tar­tós fogyasztási cikkek, az elektromos háztartási gépek, a rádió, a televízió térhódí­tása viszont megfelelő javí­tó—karbantartó szakember- gárdát követel. Pártunk és kormányunk nemcsak ren­deletekkel, hanem komoly beruházásokkal is támoga­tást nyújt az ipari javító— szolgáltató hálózat megte­remtéséhez, bővítéséhez. A szolgáltatóházak, autó­javító üzemek, szövetkezeti műhelyek csak nagyobb vá­rosokban, járási székhelye­ken rentábilisak. A kisebb te­lepüléseken, községekben a lakosság javító—szolgáltató igényeinek kielégítéséhez égető szükség van a kisipa­rosokra. (Egyébként az ilyen jellegű munkák közel 50 szá­zalékát ténylegesen a kisipa­rosok végzik el.) S a népgazdaság részére is olcsóbb a kisipari engedély — hiszen így beruházás, koc­kázatvállalás nélkül oldható meg a lakosság ellátása. Dr. Gervai Bélával, a KIOSZ elnökével a kisipar helyzetéről, szerepéről, pers- - pektívájárói beszélgettünk. — Mivel támogatja álla­munk a kisipari munkát, s ezzel a lakosság ellátásának megszervezését ? — 30 szakmában megköny- nyítették az új iparok kiadá­sát. Az ötezer, vagy ennél ki­sebb lélekszámú községek­ben nincs mestervizsgához kötve az iparkiadás, elég a kétéves szakmai gyakorlat. Lehetőség nyílt a munkavi­szony melletti ipargyakor­lásra — állami vállalatok, üzemek, termelőszövetkeze­tek, tsz-ek dolgozói másod­foglalkozásban kaphatnak kisipari működési engedélyt. Néhány hónapja a nyugdí­jas szakemberek, nyugdíjuk meghagyása mellett kivált­hatnak ipart a javító—szol­gáltató szakmában. A csa- ládiház-építési igények ki­elégítése, a lakáskarbantar­tás érdekében — építő—javí­tó engedélyeket is adnak ki mestervizsga nélkül, szak­munkásvizsgával rendelke­zőknek. A kis községek új iparosai a korábbi egyévi adómentesség helyett kétévi mentességet kapnak. Széle­sítették az átalányban^ adó­zók számát — komoly támo­gatást jelent az önkéntes be­tegbiztosítás és az újabban bevezetett különböző nyug­díjkedvezmények, a megnö­velt hitellehetőségek. — A tanácsok, az ipart kiadó hatóságok, hogy élnek a megnövekedett lehetőség­gel? Találkoztam az igazival. De itt marad ő, aki rendes, jó és talán biztos. Elhívom. — Kérlek, Bandi, gyere el velem az útra. Adok pénzt kölcsön. — Tudod, hogy most nem mehetek. Szép lesz a tenger nélkülem á, — Tegnap a kártya azt mondta: az úton találko­zom valakivel. — A jósla­tokban nem hi­szek. Szerel­medben igen. ★ A tenger. Tetszik a kék. Mindig színeim volt. A hajó kellemesen ring, olyan közérzetet bó- dítóan. A ru­háim illenek a tengeri úthoz, sok a halvány­kék, az alma­zöld, a türkiz, a pasztell. Én azt hiszem, most olyan va­gyok, mint a hullámzó víz, a szírtek, a part s a ragyogó égbolt. Szép. Olyan jó messze lenni. Magamtól is távol. Bízni. Nézni mindent és várni. Valaki néz, lehet, hogy vár. Erősen néz a két bar­na szem. Igen, biztosan vár. Meg kell indulnom felé. Nem lehet ellenállni ennek a né­— Uram ... Nem túl beszédes. Karon fog aranygyűrűs ujjaival, s visz. Sétál velem, s mel­lettünk a tenger. Azt hiszem, ez szuggesztio: barna, bar­na szem. Szívkirály. — Igen, este a bárban. Konyak, tánc. A tánc kel­lemes, olyan közérzetet hódí­tó. Karon fog és visz. Ka­binsor. Kabinajtó. Csillogó két barna szem. ö az... Ragyog a nap. Most bizto­san idejön, rám mosolyog, karon fog aranygyűrűs ujjá- val, s visz, sétál velem. Nem látom a barna szemet, elfor­dul, visszamegy. Mennem kell a szívkirályhoz, de a tenger kék. Én azt hiszem, most viha­ros vagyak, mint éjszaka a víz. Tükör. Megnézem magam. A hullámzó víz, a szírtek, a part, a ragyogó égbolt szebb. De én is szép vagyok. Olyan jó messze lenni. Magamhoz sem túl közel. Bízni. Nézni mindent és várni. Nem néz, de vár. Igazi férj­típus. Jólelkű lehet és hű­séges. Meg kell indulnom fe­lé. Nem szabad ellenállni az igazinak. — urasa.*: Sétál velem. Nem karol belém aranygyűrűs ujjaival. Beszél. Hogy beszél! Olyan jó, olyan hűséges, olyan igaz. Szívkirály. — Este találkozhatnánk a bárban. Gin. Beszél, olyan közérze­tet bódítóan. Karon fog. Ka­binsor, kabinajtó. Jóság, fi­nomság. 5"az... Ragyog a nap. Nem fog idejönni. Reggel megmondta, nem szeretné, ha együtt lát­nának. Nem vagyok viharos. Sima, átlátszó, mint a víz. Szebb vagyok, mint a hul­lámzó víz, a szírtek, a part, s a ragyogó égbolt. Igen, a jóslat nem csal! Az igazi itt van körülöttem. — Uram . .. elnézést... fiatalember .. . bocsánat... uram ... uram... uram ... A fiatal matróz, azt hi­szem, nem szívkirály. De le­het az igazi. Nappal nem sé­tál velem, este nem visz bárba, mert ő ott nem szóra­kozhat. Csak kabinsor, ka­binajtó ... Ö az?... ★ Nem találkoztam az igazi­val. De itt maradt ő, aki rendes, jó és talán biztos. Felhívom... Fóti Péter — A tavalyi párt- és kor­mányhatározat nyomán a megyei, járási, községi taná­csi szervek a megnövekedett, törvényadta lehetőségek közt keresik a legelőnyösebb meg­oldást. Ha vannak is kivéte­lek — általában ahol a tör­vényes feltételek biztosítot­tak, s a lakosság igényli, — kiadják az ipart. Olykor ma­guk a tanácsok keresik fel a szakembereket; lakást, mű­helyt biztosítanak számuk­ra. Az új iparok kiádása a lakosság kényelmét szolgál­ja, a meglevő iparosok mo­nopolhelyzete megszűnik, megindul a verseny a meg­rendelőért. — Miben áll a verseny? — Az új gazdasági mecha­nizmus 15 havi gyakorlatát vizsgálva az a tapasztala­tunk, hogy a kisiparosok működése nyomán verseny indult a kisiparosok, a szö­vetkezeti és állami vállala­tok között a megrendelőért. A verseny pozitív jelei máris mutatkoznak. Több kisipa­ros garanciát vállal az álta­la javított termékért. Soron kívül javítják a nélkülözhe­tetlen használati cikkeket (órát,- cipőt), részletfizetési ‘ kedvezményt adnak a na­gyobb összegű vásárlásoknál (kárpitosok, asztalosok) el- és visszaszállítják a javítani va­lót. Székesfehérváron például a gépjárműjavítók megszer­vezték a vasárnapi ügyele­tet. Másutt csererádiót, órát adnak a megrendelőnek a ja­vítás idejére. Ezek még nem általános szokások, de egyre inkább azzá válnak. Hiszen a verseny megköveteli a kis­iparosoktól is a megrendelők eddiginél is udvariasabb, gondosabb, jobb kiszolgálá­sát. — Hogyan alakult a kis­iparosok létszáma? — Márciusban 76100 kis­iparos dolgozott, 3400-zal több, mint tavaly. S a kis­iparosoknál foglalkoztatott munkavállalókkal és az ipa­ri tanulókkal együtt 104 ez­ren állnak a lakosság szol­gálatában. Örvendetes, hogy a kisiparosság zöme vidékei^ kis településeken él — ott, ahol valóban a legnagyobb szükség van rájuk. S az össz­termelésnek 82,2 százaléka, a javításból, szolgáltatásból adódik. Bekapcsolódnak a kisiparosok az export-ter­melésbe is, ebből tavaly 1 millió 650 ezer dollár és 3 millió 200 ezer rubel értékű bevétel 'i-’ármazott. '-'Ar}nr Márta 1969. jsahis 14,, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents