Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
Majd a Leoniine! Francia film A mindennapi polgár el sem hiszi, hogy valaha is közelébe férkőzhet azoknak az aranytéglákmak, amikből ebben a filmben, mint tétről beszélnek a milliomos gengszterek. Mert tévedés ne essék: ezek a bankrablók nem apró nyomorgók, akik a kapitalizmus farkastörvényei szerint kényszerülnek, igyekeznek minden módon és bármi áron megszerezni a vagyont, hanem a társadalomban, annak a felsőbb régióiban helyezkednek el, luxusban és feltűnő jólétben. Minden gondolatuk a gátlástalan harácsol ás és annak ki- eszelése, hogyan lehet egy téten minél többet nyerni. Emberélet? Becsület? Betyárbecsület? Tekintély? A pisztoly lő, a csel mindenütt segít, s aki túléli a másikat, annak van igaza és pénze. S közben mintha a normális társadalom, a törvények közé szorított emberek milliói csak a®ért lennének, hogy ezeket az alvilági, szemüvegesen is szemtelen fickókat kiszolgálják és eltűrjék. Ha egyáltalán néha olvas róluk az átlagpolgár az újságban, ott is inkább a megdicsőitte. tés hangján emlegetik őket. Mindez eszünkbe jut eme film után is, amelyben ez a még mindig vonzóan nagyvonalú, nagyon szépen megöregedett Francoíse Rosay eljátssza franciás szellemességgel és elevenséggel a fő- banditanőt, akitől még a kisebb benditakupacok vezérei is tartanak. Mindaz, ami körülötte történik, a luxusszálloda, a hatalmas tengerparti palota és kertje által körülhatárolt világban, csinált környezet, csillogás azért, hogy a krimi silányságát ez a nagynevű francia színésznő egyéniségével elfedje. És ez a csomagolás — megtoldva még azzal a filmbeli megjegyzéssel, hogy a bűnözés nem kifizetődő mesterség — csábítás is ennek a romantikának a követésére. Pedig ez nem romantika! A film írója és rendezője, Michel Audiard, nem bízhatott valami nagyon a film meséjének eredetiségében és abban, hogy emiatt tódulnak majd a nézők a moziba, ezért egy kis szerelmet is csepegtetett hellyel-közzel a film- szalagra. Persze ágyc, hogy A városi kősivatagban eléggé nehéz megfelelő kondícióban tartani a szemet-lelket gyönyörködtető fasorokat, ligeteket. Sokszor valóságos sebészeti beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a fák életét meghosszabbítsák. A fasebészet egyik legkényesebb művelete a plombá- lás. A tavaszi ellenőrzéseknél ugyanis gyakran találnak egyre jobban mélyülő üreget a törzsben, és ilyenkor nem marad más hátra, mint valamilyen anyaggal kitömni a mélyedést Erre a célra különleges összetételű, cementtel szilárdított habarRitát lehetőleg a legszükségesebb ruhák nélkül lássa a közönség és Tiburce, a szerelmes fiú, mert azt mindenkinek meg kell értenie, hogy a banditavezérek csakis a lelkiekre nevelik magzataikat, testi és lelki gyermekeiket. A film legfőbb élménye a bevezető főcím' szellemes durrogtatása és az a néhány igazán jó felvétel, amely a tengerpartot és Francoise Rosay arcát térképezi fel nekünk. Bernard Blier — any- nyi jé alakítás után — most elhízva és komikusi szerepben jelenik meg előttünk.. Mintha kicserélték volna. A szeplős Ritát talpraesetten, és Rita Pavonét idéző játék-' modorban Marlene Jobert esőt használnak feL Megfigyelték, hogy az ilyen plom- bálás akkor a legcélszerűbb, ha több rétegben, szakaszonként készítik el a tömítést, így sokkal rugalmasabb, a fa mozgásának jobban engedelmeskedő plombát képezhetnek ki. A fasebészetben „végtag- pótlásra” nincs lehetőség, ellenben sokat tehetnek egy- egy vastagabb gyümölcstermő ág megmentéséért. A tehertől roskadozó, már-már elrepedő ágat régebben ácskapcsokkal erősítették a törzshöz. A kertészek azonalakítja. (farkas) Fasebész A tadományos integráció és a kutatások hatékonysága Vállalati gazdálkodás a kutatóintézetben A közelmúltban tartották meg Bulgáriában a Tudományos Dolgozók Világszövetsége rendezésében a szocialista országok képviselőinek tanácskozását. A nemzetközi eszmecserén dr. Majáik Ferenc, a veszprémi Nehéziparvegyipari Kutató Intézet igazgatója képviselte a hazai vegyipart. A tanácskozáson olyan határozat született, amely elősegíti, illetve meggyorsítja a tudomány termelővé válásának folyamatát. Első helyen foglalkoztak például a tudományos integráció szükségletével, valamint a kutatások hatékonyságának mérésével és az azt befolyásolható tényezőkkel. Az MTI munkatársa ezek alapján kért választ dr. Majdik Ferenctől arra a kérdésre, hogyan értékeli a hazai vegyipari kutatások hatékonyságát és mit tesznek a magyar tudományos intézmények az integráció megvalósításáért? A tudományos munka ha- f tékonyságát tekintve hazánkban nagyjából a többi szocialista országéhoz hasonló a helyzet. A vegyiparban általában a ráfordítás kétszeresét hozzák az új módszerek, eljárások. Kivételes helyzetben van a gyógyszeripar. Ott a tudományos befektetés háromszoros hasznot is produkál. Intézetünk ;— a Nehézvegyipari Kutató Intézet — i az elsők között tért át a vállalati gazdálkodásra. Ez azt i jelenti, hogy szakemberein- * két, kutatásainkat az ipari ‘ üzemek finanszírozzák. Ez a . forma az új mechanizmus ' szülötte, és biztosítéka an- nak, hogy csak a hasznos és if valóban szükséges kutatá- ' sokra fordítsunk szellemi £ energiát. A hatékonyság fo- S kozásában jelentős szerepet ban kiderítették, hogy ez végzetes hiba, mert a vas környékén elapad az élet, súlyos heg keletkezik, ami gyorsan az elszáradáshoz vezet. A fasebészet újabb re- cesptje: átfúrják az ágat, a lyukba fából készített csavart helyeznek el és ennek kivezetett végét erősítik a törzsre. Ez „a végtagmegerősítés” sokkal eredményesebb. Üjabban van még egy kényszerű sebészeti műtét: sokszor azért kurtítják meg a fákat, mert az épülő városrészekben nem fémek el a daruk és az építőszerkezetek alatt. játszanak a szociális és a pszichológiai tényezők. A szocialista országok közül a Szovjetunióban Novo- szibirszkban alakították ki azt a tudományos kombinátot, amelynek tevékenysége a tudományos integráció modelljének tekinthet. A veszprémi intézetek ennek a példáját követik. A dunántúli város előnyös helyzetben van, hiszen a vegyipari egyetem, a Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, valamint a Műszaki-kémiai Kutató Ini tézet együttesen hazánk egyik vegyipari centrumává tette. Ezt a sajátos helyzetet igyekszünk kihasználni. Elkészítettük a négy intézmény közös kutatási programját, ennek alapján egy-egy közös témára koncentrálják erőinket. így olyan feladatok meg. oldására is vállalkozhatunk, amelyekkel az egyes intézetek önmagukban nem tudnának megbirkózni — fejezte be nyilatkozatát dr. Majdik Ferenc igazgató. (MTI) Zenei Figyelő (Kedd, 21.55) A tv zenei újságja. Ezúttal egy interjúval kezdődik az adás: az ősszel bemutatásra kerülő, a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-regényből készült új magyar opera zeneszerzőjével, Petro- vits Emillel beszélget Fábián Imre műsorvezető. Képillusztrációkkal ad hírt a Figyelő a Ferencsik János vezényelte Zeneakadémiai Bar- tók-bangversenyről. A felhangzó mű: a Magyar képek egy részlete. Ugyancsak képriportban kapunk hírt az Erkel színházi Hattyúk tava felújításáról, aminek táncait a híres szovjet koreográfus, Meszerer tanította be; és az ugyancsak az Erkel Színháziban sorra került Honegger- opena, a Jean d’ Arc új szereposztású előadásáról, amit Horváth Ádám rendezett. Érdekességként illik az adásba, az amerikai Nicolais Táncszínház budapesti vendégjátékáról készült riportfilm, s végül — az új nemzetről, a könyvhét zenei kiadványairól és a zenei világ eseményeiről szóló tájékoztatás után — a világhírű angol zongoraművész, Clifford Grúzon magyarországi vendégfelléptéről készült tv-fel- vétel vetítésére kerül sor; a művész Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét adja elő. Külpolitikai Fórum | (Szerda, 20.20) Változatlan az elv: „az adást a nézők szerkesztik”; huszonnégy telefon áll a kérdezők rendelkezésére A műsorvezető Vitray Tamás. A stúdióban a következő külpolitikai újságírók foglalnak helyet: Hajdú János a Nép- szabadságtól, Réti Ervin, az Esti Hírlaptól, Róbert László a rádiótól és Korolovszky Lajos a televíziótól. Természetesen bekapcsolódnak a televízió külföldi tudósítói is a válaszadásba. A szerkesztők meglepetéseket is terveznek a nézők számára — ám ez csak akkor maradhat megteltéi, ha mi sem említjük előzetesen meg. A földtörvény | (Szombat, 15.00) . . hogy ilyenek léteznek a nagy fontoságú törvény végrehajtásának munkálataiban, az tagadhatatlan. A társadalmi és egyéni érdekek összehangolása korunkban még nem mindig és nem teljes értékűen harmonikus. A megoldásokat is közösen kell megkeresnünk, valameny- nyiünk érdekében, s azok figyelembevételével. Erről tanúskodnak a levelek, amelyeket az érintettek küldtek a rádiónak és a televíziónak. Kérdések, gondok, észrevételek vannak ezekben a levelekben, s a műsor résztvevői ezekre igyekeznek majd világos, őszinte és egyértelmű válaszokat adni. Csak kiragadva néhányat a kérdések közül: mi lesz a pártoló tsz-tagok földhasználatával, ki és milyen feltételek mellett kaphat mentesítést, ki [MOLfÍÁS KÁROLY?:* R 4000 katona eladó Eleinte Bonéban és Orán- ban állomásozott a légió két zászlóalja A fehér falú, erődszerű laktanyából indultak el egyre délebbre, a Szahara felé. A franciák előrenyomulását azonban megakadályozta Abd el Kader emír, aki Mascarából irányította az ellenállást. Az emír székhelye mindössze száz kilométerre volt a légiósok orani laktanyájától, kisebb összetűzésekre került sor itt. A franciák nem érezték elérkezettnek a pillanatot a döntő összecsapásra, mert az 1830-as esztendők elején még nem rendelkeztek az általános támadáshoz kellő túlerővel. Tízezer katona tartózkodott ebben az időben az észak-afrikai partvidékeken, közülük 5538 volt a légiós. 1969. június 14., szombat 1835-ben váratlan fordulat történt Lajos Fülöp segítséget ígért Izabella spanyol királynőnek, aki heves harcot vívott a trónra pályázó Don Carlosszal. A francia uralkodó 500 000 aranyfrankért felajánlotta az egész idegen légiót Spanyolországnak. Lajos Fülöpöt a pénz- arisztokraták segítették a trónfa, tőlük kapott azután ilyen tanácsokat. Az üzletet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjei tiltakoztak ellene. — Még sem kérdeztek bennünket — mondták, de a francia hadügyminisztérium semmibe vette a tisztek véleményét. Így válaszolt: — Majd az altisztek ellátják azokat a feladatokat, amelyeket néhány töprengő tiszt, bár ez lenne a hivatása, nem óhajt ellátni. 1835. augusztus 18-án a légió 125 tisztje, több mint 4000 altisztje és katonája szállt partra a spanyolországi Tarragonában.' Nehéz harcok vártak az alakulatra. Gyakran nagy túlerővel találták magukat szembe így történt ez nem messze a spanyol— francia határtól, Tirapegui- nál is, 1836. április 26-án. Don Carlos tízezer emberével kellett megküzdeniük a légiósoknak. Ügy harcoltak; mint akik nem sokra becsülik az életüket Cordova spanyol tábornok napiparancsba foglalta vakmerőségüket: — Katonáim, a francia idegenlégió tagjai megmutatták nektek, spanyoloknak, hogyan kell győzni vagy meghalni! Drága árat fizettek a légiósok ezért a dicséretért számuk alaposan megfogyatkozott, ugyanúgy mint 1836. augusztus elsején a Zubiri mellett vívott csatában. Ahogy csökkent az alakulat létszáma, úgy sorakozott egyre több kitüntetés Bemelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”-nek neveztek, ö fehér lován minden csata előtt végigjárta az i alakulatot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehajtót- t ta-e parancsát és lelkesítő beszédet intézett a katonák- 1 hoz. A harciszellem ugyanis állandóan romlott, a légiósokat a spanyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahol az egykorú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele volt a légiónak, ’•»mint Dan Carlos hadserege. 1 Az alakulat kitartása a végé- ír hez közeledett ‘ 1837 nyarán a légiósok felszerelése már teljesen elhasz- * nálódott, egyenruhájuk szét- - rangyolódott, sokan pedig ‘ mezítláb meneteltek a rossz ( spanyol utakon. Június elején Don Carlos csapatai támadásra lendültek Huesca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóaljból állt. A katonák formálisan éheztek. Az ellenfél első lovasrohamait még úgy-ahogy nagy áldozatok árán feltartóztatták. Azután lélekzetvé- telnyi szünet következett. Conrad ezredes kivont karddal száguldozott a légiósok megingó arcvanalának teljes hosszában. Ellentámadásra akarta vezetni katonáit. — Előre! — kiáltotta az ezredes. Arca azonban hirtelen eltorzult. Eltalálták az ellenség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mondják meg a tábornoknak. Vegye át valaki a parancsnokságot. .. Kocsit hoztak. A sebesült ezredes ekkor már haldok- lott. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott. Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata befejeződött, a légió mindössze egyetlen zászlóaljból állt. öt- száztízennégyen maradtak a négyezerből. Ök is fáradtan, sebesülten, rongyosan, meggyötörve várták további sorsukat. Cordova tábornok akkoriban már így vélekedett róluk: — Szánalmasak. Nem hiszem, hogy kibírnak még egy telet a Pireneusokban. Engedjük haza őket, ha egyáltalán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spanyol hegyvonulat hágóin. II. Izabella kegyes volt a légiósokhoz, — az egykorú leírások szerint — elbocsátó levelet és néhány kitüntetést kaptak a katonák. Megindultak a francia határ felé. Élelmezésükről senki sem gondoskodott. Kisebb csoportokra bomlott a légió maradványa. A spanyol tábornoknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől összeesett és meghalt a Pireneusok hágóiban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj megmenekült töredéke 1838 decemberében érkezett meg a dél-franciaországi Pau városába. Mezítláb, éhesen, rongyosa n. fegyvertelenül. (Folytatjuk) kaphat községen kívüil háztájit, mi lesz a helyzet a zártkertekkel, mi a térítés rendje és ütemezése és így tovább. A válaszokat fjedig a legilletékesebbektől: a törvény előkészítőitől, valamint a minisztérium és az érintett országos hatáskörű szervek vezető képviselőitől kaphatjuk meg. A. Gy. Ilössegédet ad a Heves megyei Tanács Kórháza, Eger L Pf.: 15. Jelentkezni lehet a kórház személyügyi csoportjánál (Eger, Széchenyi u. 27.). ______________
