Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
FALURA MENNEK tabbak a kulturális lehetőségek. De azért megyünk mi oda, hogy fellendítsük a kulturális életet. Terveink vannak. Én néptánc-csoportot szeretnék szervezni. Ha sikerül, elégedett leszek. Gazsi Katalin: — Én is falusi vagyok. Bács-Kiskun megyéből, Kerekegyházáról jöttem a főiskolára. Szakom is — a biológia—mezőgazdasági ismeretek — falura rendel. Egyébként szívesen megyek. Nekem a falusi gyerekek sokkal szimpatikusa'obak mint a városiak, mert tisztelettudób- bak, hálásabbak a kapott tudásért. Nógrád megyében, Bercelen voltam falusi gyakorlaton. Ott olyan pedagógusgárda volt, amely nemcsak tartalmas pedagógiai, hanem nívós közéleti tevékenységet is végzett. Jólesett a fogadtatás is, az, hogy a tapasztalt kollegák igényelték a főiskoláról frissen hozott módszerek átadását. Besenyőtelket pályáztam meg. Jó lenne, ha megkapnám, mert családi körülményeim kötnének oda. Annyi tervem szeretném falun megvalósítani! Szerveznék sportkört, agitálnék a község parkosítására. Én tudom, hogy bennünk nemcsak az akarás lelkesedése, hanem a kivitelezés , szívósága is megvan. Nehézségekre számítok, de ezek nem fognak besavanyítani. Minden faluban van néhány újat, jobbat akaró pedagógus s ha azok összefognak s együtt ütik a vasat, nem lehet megoldatlan probléma. A (Városi élet sokrétűbb kulturális programja nem hiányzik majd, mert elsősorban dolgozni megyek falura. Dr. Szecskó Józsefné: — Természetesnek tartom, hogy falura kerülök. Szá, momra azonban nem közömbös, hogy hova Férjemet ugyanis többéves szerződése- köti Gyöngyösre.. Hogy ne folytassuk a távházasságot, ahhoz a gyöngyösi járásba kellene kerülnöm. Ezért pályáztam meg Szűcsit. Nem sikerült s most pillanatnyilag állás nélkül vagyok. Nincsenek nagy. igényeim, kijárnék naponta akár harminc kilométerre is, csak a férjem közelében kapjak állást. Remélem, majd sikerül valahogy. Mint kijáró pedagógus, nem szeretnék rossz értelemben vett ingázó lenni, akinek az utolsó csengetés a munkaidő végét jelzi. Tanítási gyakorlaton Ándornaktályán voltam. Itt még jobban megkedveltem a falusi padagógusmunkát. Kar társaim bevezettek a falusi közélet mű- helytikaiba, ötleteket, tippeket adtak az eredményesebb munkához. Itt láttam meg, mennyi a tennivaló, s milyen sokat tehetünk mi, fiatalok. Üjszerűen akarok tanítani, alkalmazni a matematika— fizika tanításában a főiskolán elsajátított leghatékonyabb módszereket. Csoportos. foglalkoztatás, játékos alkotómunkára nevelés, mindezekre vár a falusi pedagógia. Délutánonként szeretném megtanítani „gyerekeimet” a fotózás fogásaira. Ügy érzem, hogy amit eddig kaptam, azt kell majd továbbadnom s ott, ahol erre leginkább szükség van: falun. ★ NÉHÁNY HÉT MÚLVA az Egri Pedagógiai Főiskolán közel 140 tanárjelölt kapja kézhez a friss diplomát. A megye falvai, iskolái állások sorát kínálják az új tanároknak. Közülük sokan mégis húzódnak, mert bűvöli őket a városi élet illúziója. Ezért nem hallják a falu hívó szavát. Akikkel beszéltem, kedvvel, tervekben gazdagon mennek a kisiskolákba. Bennük fenntartások nélkül él a hivatásérzet. Ok hisznek abban, hogy jól választottak, hogy nem csalódnak. Pécsi István A Magyarország e heti száma a szokásosnál is változatosabb tartalommal jelent meg. Tudósítás Moszkvából, a nagy tanácskozásról, bonni telefon a koalíció válságáról, beszámoló a csehszlovákiai helyzetről, s így tovább. Miért vakarják le Pe- kingben a falakról a plakátokat? Miért robbantották fel arab kommunisták az olajvezetékeket? Miért haltak meg olasz olajszakemberek Biafrában? — a kérdésekre egy-egy izgalmas cikk adja meg a választ. De Gaulle életútját ismerteti a lap egy cikksorozata. Üj cikksorozatok is indulnak ebben a számban: az egyik a nők világhelyzetét öleli fel, a másik a nemzetközi bűnüldözés egyik fontos szervét, az Interpolt mutatja be. A tudományos rovatban olvasni a régészet új eredményeiről és az orvostudomány gondjáról, a vérbaj terjedéséről. A mezőgazdaság gépesítésének eredményeiről éppúgy szó esik a lap hasábjain, mint a Hortobágy új arcáról, idegenforgalmi vonzerejéről. A sportrovat mondanivalója: rendet kell teremteni a ringben! A Magyarország népszerű külföldi lapszemléjében a legizgalmasabb az a beszámoló, amely az Apollo 10. űrutasainak egymás közti és a földi irányítóközponttal folytatott beszélgetéseit rögzítette. Kicsinye» a főnök ÖÁt'TÍjttZái. — A főnököm olyan kicsinyes. Ragaszkodik hozzá, hogy az A után a B, a B után a C jöjjön és így tovább... , (A Weltwoche karikatúrája.) Mi, Lajos Fülöp, a franciák királya elrendeljük Nem 1830-ban fordult elő először, hogy a francia király külföldi zsoldosokat hívott a zászlaja alá. 1481-ben 1. Ferenc gyalogoscsapata inak legnagyobb részét idegenekből állította össze: 16 000 svájci, német, savoyai és piemonti katonája volt. 1569-ben a moncontouri csatában a fraeiák 6500 lovasa közül 2000 volt francia, a többi svájci és német. 1792-ben olyan sok külföldi szolgált a francia hadseregben, hogy megengedték nekik: harcoljanak a saját zászlójuk alatt. Először megalakult a Lüttichi Légió, ezt követte a Belga Légió, majd a Német Légió, végül az olaszok és a lengyelek közös katonai alakulata. Különösen sok svájci harcolt §969. június-13.péntek a francia hadseregben, az ő számukat az 1700-as esztendők végén 16 000-re becsülték. Az idegen zsoldosokból álló alakulat gondolata tehát Franciaországban egyáltalán nem volt új, ezért Lajos Fülöp 1831. március 9-én elfogadta báró Boegard javaslatát, annál is nyugodtabban tette ezt, mert előzőleg diplomáciai úton megnyerte tervéhez néhány európai ország: így Anglia, Belgium, Porosz- ország, Spanyolország és Oroszország beleegyezését. — Mi, Lajos Fülöp, a franciák király hadügyminiszterünk javaslatára, elrendeljük a következőket: 1. Külföldiekből légiót kell alakítani. Ezt az alakulatot nevezzék idegenlégiónak. 2. A légió zászlóaljainak ugyanaz az összetétele, mint a francia gyalogos zászlóaljakénak. Az egyforma nemzetiségű es- nyelvű, katonák ler tokban egymás mellé. 3. A zsold és az adminisztráció ugyanaz, mint a francia ezredekben. 4. Minden külföldi, aki be akar lépni, ezt minden különösebb formalitás nélkül megteheti. 5. A szolgálat tartama három, legfeljebb öt esztendő. 6. A jelentkezők alsó kor- ■ határa 18, a legmagasabb korhatár pedig 40 esztendő. Intézkedett a királyi rendelet az egyenruháról is. Színe: a kék, a sárga és a piros keveréke. Valamennyi uniformison ott kell lennie a felírásnak is: „LÉGION ETRANGERE”. Később ezt a rendeletet többször módosították, így például 1854. november 14-én és 1878. július 26-án. Mindez azonban a lényegen nem változtatott, csak a mellékes körülmények változtak, lehetővé tették, hogy az öt esztendő élteiével az idegenlégionista újabb öt évre írjon alá szerződést. Hamarosan megkezdődött a szervezés, a parancsnoki tiszttel a svájci származású Stoffel ezredest bízta meg a francia hadügyminisztérium. Az első katonák németek, lengyelek, hollandok, svájciak, spanyolok és önmagukat belgának mondó franciák voltak. Stoffeltól ered ez a mondás: — Mi nem kérdezzük, ki fia vagy? Mi csak azt kérdezzük, akarsz-e harcolni Franciaországért? Két zászlóalj, 1512 ember várta az ezredes parancsait. A csapatok egy része arra kap>ott utasítást, hogy Bonéban maradjon. A tisztek a város végén, messze az utolsó lapostetejü fehér házaktól parancsoltak „állj”-t a légionistáknak. , — Itt lesz a gamizonotok — mondta Stoffel ezredes — munkához... Eli csodálkoztak a katonák. Amikor a Marseille-ben behajózták őket Afrika felé, aligha hitték, hogy a laktanyájukat is önmaguknak kell felépíteniük. Követ törtek és faragtak a tűző napon. A tiszteket nem is látták, ők biztonságosabb helyre vonultak, amikor a légiósok fogas falú, lőréses kaszárnyáját építették. Minden hatalom az altisztek kezébe került. Rekkenő forróságban, napkeltétől estig folyt a kemény munka. Éjszaka pedig a teljesen lehűlt levegő miatt szenvedtek a katonák. De nem tudtak aludni a sakálok panaszos üvöltözéseitől sem. Még be sem fejeződött az építkezés, amikor varai lan Válogatás Lukács György tanulmányaiból A Művészet és Társadalom című válogatás (Gondolat 1968, szerkesztette Fehér Ferenc) elsősorban azt szolgálja, hogy a művészetekkel kapcsolatos marxista elmélet iránt érdeklődő olvasóközönség vázlatos képet alkothasson Lukács Györgynek, a marxista esztétika egyik legjelentősebb művelőjének életművéről, , eszméiről. A válogatás áttekintést ad arról a fejlődésről, amelynek során Lukács György az idealista, szellemtörténeti gondolkodásmód korlátain túljutva fokozatosan marxistává fejlődött. Különösen jól látjuk ezt, ha a drámai forma elvi kérdéseiről, illetve a regényről az 1910-es években írott tanulmányok felfogásmódját összehasonlítjuk például az 1932-ben megjelent Tendencia vagy pártosság című írásával. E fejlődés során ismerte fel a materialista filozófia és a munkás- mozgalom mellett magát elkötelező esztéta azt is, hogy a marxizmus klasszikusainak munkássága esztétikai szempontból is alapvető jelentőségű, egy összefüggő, rendszeres esztétika kiindulópontjait is tartalmazza. E következtetések levonása során Lukács György — több más jelentős marxista esztétával együtt — szembekerült azokkal a dogmatista törekvésekkel, amelyek a személyi kultusz időszakában alakultak ki a marxista esztétikában. Lukács György ezekben a vitákban a pártosság, a szocialista realizmus és általában a szocialista kultúra elméleti kérdéseit illetően olyan nézeteket is (kifejtett, amelyek részben ma is vitatottak (s értelmezésük is többféle); de általános érvényűnek lehet tekinteni azt a szemléletet, amelynek jegyében Lukács György társadalmi viszonyokkal, a társadalmi tudat egyéb szféráival való összefüggésben vizsgál mindéin művészeti kérdést, nem valamiféle önálló „művészetfilozófia”, hanem a marxista—leninista világnézet szerves részét 'képező filozófiai esztétika kidolgozására törekszik. Nyomon követhető a válogatást olvasva Lukács Györgynek az a törekvése is, amely a polgári gondolkodással való szakítástól kezdve mindmáig végigvonul életművén: a polgári kultúra és művészet bírálata melparancs és néhány tiszt érkezett — Sorakozó! — ordították az altisztek. Csak aránylag kis őrség maradt Bonában, a többiek zárt sorokban, meneteltek nyugati irányban. Ismeretlen céllal és rendeltetéssel. Két óra gyaloglás fél óra pihenő. Másnap egy katona kidőlt a sorból. Hang nélkül elterült az út szélén. Valahol Bona és Algír között. A nevét nem jegyezték fel a légió krónikásai, ö volt az első áldozat. Az egyik őrmester elvette a katona puskáját. Néni érdekelte őt sem az eszméletlen ember neve, de még az azonossági száma sem. A francia légió a világ egyetlen olyan katonai alakulata, ahol a hozzátartozókat nem értesítik a halálról vagy az eltűnésről. — Mi történt? — kérdezte az ,élen lovagoló tiszt az őrmestertől. — Semmi — mondta. — Egy ember napszúrást kapott. Lefegyvereztem. — Helyes — válaszolt a tiszt. — Egy közlegény miatt nem állhat az egész zászlóalj. Tovább! Soha nem derült ki, hogy a légió első áldozatát a sötét beálltával vadászni induló sakálhordák faltak fel, vagy már előzőleg végzett vele az afrikai nap. iFolytutjuk), lett Igyekszik felhívni a figyelmet e kultúra maradandó értékeire, fejlődésmenetének történelmi tanulságaira. A XIX. és a XX. század polgári irodalmának (részben egyes alkotók életművének, máskor egy-egy műfaji problémának, ismét máskor egész irányzatoknak) elemzése során azt is kimutatja Lukács György, hogy miért válik a polgárság egyre inkább képtelenné arra, hogy igazán pozitív életprogramot sugalló művészetet hozzon létre, miközben a proletariátus legnagyobb művészei, a társadalmi-történelmi értékeknek az egyén életében is érvényesülő hatását, mozgósító erejét ábrázolják alkotásaikban. Elsősorban tehát a történelmi korszakváltásnak a kulturális, művészeti vonatkozásai állnak Lukács György eme tanulmányainak középpontjában. Ez különösen A művészet és az objektív igazság, az Elbeszélés, vagy leírás, a Bevezetés a marxi esztétikába és A perspektíváról című tanulmányokban figyelhető meg. A gazdag életút tudományos tapasztalatainak átfogó összegezésére először a Különösség, mint esztétikai kategória (1957), majd az Esztétikum sajátossága (magyar kiadás: 1965) című művekben került sor. Az e két műből készült szemelvények elsősorban azt láttatják az olvasóval, hogy Lukács György az emberi gyakorlat egészének jellemzéséből, a marxista ismeretelmélet általános érvényű tételeinek értelmezéséből kiindulva kezd az esztétikum sajátosságának elemzésébe. Az emberi gyakorlat különböző szférái közötti összefüggés szempontjából rendkívül fontos a mindennapi gyakorlat és a mindennapi tudat problémáinak figyelem- bevétele — hangsúlyozza Lukács György. E problémákkal a marxista filozófia mindezideig igen keveset foglalkozott. Lukács György nemcsak bebizonyította az e kérdésekkel kapcsolatos kutatások fontosságát, hanem jó néhány kérdésben maga is megpróbál új eredményekhez jutná. Rámutat arra, hogy a mindennapi gyakorlat természetéből kiindulva kell jellemeznünk a tudományos tevékenységet, amelynek legfontosabb jegye ismeretelméleti szempontból az. hogy a szubjektív elemeket minél inkább kiküszöbölő, tárgyszerű szemléletre törekszik. A művészet viszont, amely szintén a mindennapi élet tapasztalati anyagának meghaladását és magasabb szintre emelését, speciális tudatosítását szolgálja, a tudománynyal szemben éppen a szubjektív szféra fokozott kifejezésére, a külvilág szubjektív elsajátításának intenzívebbé tételére irányuló tevékenység. ZS mindennapi, a tudo- rnányos és a művészi tevékenység szétválása, amely igen bonyolult, több lépcsős társadalmi folyamat formájában ment végbe, természetesen csak viszonylagos. Abszolút szétválasztásról nem beszélhetünk .hiszen az emberi praxis organikus egységet alkot: a művészet állandóan a mindennapi életből merít, a tudomány eredményei minduntalan a művészi és a mindennapi élet szférájába is belekerülnek, stb. Épp ennek az egységnek a figyelembevétele — ami Lukács György gondolatainak legfőbb értékét jelenti — különbözteti meg a marxista esztétikát azoktól az esztétikáktól, amelyek az anyagitársadalmi gyakorlat világától elszakított eszmei értékek világának tekintik a műalkotások világát. r Görgényi Ferenc _ f NÉHÁNY HÉT MÜÉVA az •rszág tanárképző főiskoláinak 575 negyedéves hallgatója kapja kézhez a friss diplomát. Elhelyezkedési nehézségeik nincsenek, mert 1921 állás várja az új tanárokat. Ezek jó részét a vidék, a falvak iskolái kínálják a végzős tanárjelölteknek. Igény, lehetőség van, csak a jövő tanárai vonakodnak élni vele, mert vonzza őket a város. Emiatt sokan nem is pályáznak, emiatt kevesebb azok száma, akik kedvvel, jobbító tervekkel gazdagon indulnak szeptembertől falura. Közülük kerestem meg három fiatalt az Egri Tanárképző Főiskolán. Arról beszéltek, hogy miért életcél számukra falusi pedagógusnak lenni... Szloboda Ágnes: — Falun — Szilvásváradon — születtem, éltem s ezért értem meg, mennyire „hiánycikk” it a közéletben is tevékenykedő, fiatal pedagóe gas. Amikor a főiskolára kerültem, már elhatároztam, hogy ha végzek, falura megyek. Ezért fogadtam el a ?: felajánlott társadalmi ősz- í; töndíjat is. Mi tagadás, a vá- ros engem is elbűvölt. Eger- tí ben színház, a legfrissebb-sí filmek s olyan kollégiumi eh-« helyezés, amely egyedülálló^ az országban. Mindez termé-4* szelesen vonz, de tudom: a» falu vár, S hogy egészen a őszinte legyek, van ebben n| döntésben nem kis adag jó-M zan számítás is. Megkapom^? a diplomát s mellé havonta 1200 forint fizetést. Ebből vá-|j rose® megélni nem könnyű dolog: drága az albérlet, mi~y; nimális az esetleges túlórá-fe bői adódó mellékjövedelem!; A falu ennél sokkalta jobbat j és többet kínál. Én Sziha- ; lomra megyek. Ott fele áron I jutok majd albérlethez meg- lesz a pedagógusföld és jó ' néhány túlóra. Ügy hiszem, J igy anyagi gondoktól mente- '■ sen kezdhetem a pályát. Ez* azért jelent sokat, mert lehetőségem lesz a nívós munkára koncentrálni. Igaz. városra pályázó kollegáim kérdezhetik: „Mi pótolja majd az elveszett szórakozási és kulturális lehetőségeket?” Nemegyszer válaszoltam már nekik: „Falun is van televízió és rádió, sőt moziba is el lehet menni. Egyébként is egy fiatal tanár nem elsősorban szórakozni, hanem szakmája gyakorlati fogásait elsajátítani megy falura. És Sziha- !om se a világ vége. Onnan is megközelíthető Eger!” Természetesen falun korlátozót-
