Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-11 / 132. szám
En szeretek,te szeretsz Olasz-francia film E kedves-játékos téma és film kapcsán ugyancsak el lehet gondolkodni arról, mi is a filmszerűség, hol vannak ennek a műfajnak a határai. Itt nincs szó összefüggő meséről. apró és nagyobb produkciók követik egymást, amelyek közvetlenül vagy közvetve a szerelemhez fűződnek. Mi is a szerelem, vagy hányféle? Európa nagyvárosait, Párizs, London, Berlin, Moszkva és Róma utcáit, mulatóit, járja a kamera felveszi Don Yada japán revű- jet, a dél-amerikai éneklőtáncoló aszonyok bölcsődalát, fellép ebben a filmben néhány világsztár, Cairoli, Fat- tini, a Mamhy trió, halljuk Edit Piafot, bábjával játszik nekünk Szergej Obrazcov, táncolnak a Mojszejev-együt- tes táncos akrobatái — és elkápráztatnak. Valamennyi a szerelem lényegét igyekszik felmutatni a nézőnek a művészet eszközeivel Mégsem ezek az élmények ivódnak legmélyebbre bennünk. Líraibb — és így iga- zabb — a londoni cirkusz gyerekserege, ahogy a játék bűvöletében a pöttömnyi lányok és fiúk egy-egy mozdulatban, egy kézcsúsztatásban, vagy egy távolról odadobott bohőci csókra adott válaszban kifejezik érzelmeiket, szerelmi indításukat. A film négy olasz írója a líra szűkszavúságával és őszinteségével kíséri el a süldő lányt szerelmes randevújára, hogy az első csók gyámoltalan, de mosolygós pillanatánál jelen legyen. Alessandro Blasetti rendezői munkája nem feledkezik még a humorról sem. A sztriptíz színházszerű előadásán lopva filmez le arcokat, egyéniségeket, akiket sehol a világon filmen nem lehetne egyébként megtalálni. A lokálszakma minden fortélyát ismerő „művésznő” te- lefonál-forog-hempereg a he- verőn, miközben a vasalt arcú és dagadt tokájú üzletember meredt tekintettel kíséri a látványos mozgást. Ez az arc élvetegségével többször visszaér, hogy aztán a produkció befejezése előtt a kamera váltson egy bajuszoskopasz aggastyánra, aki már horkol az őt elcsigázó hatástól. Néhány nagyon csinos és dekoratív nő alakítja szótlanul önmagát ebben a filmben, míg az érzelmi alaptónust a többször felhangzó Fibich-szerzemény, a Les poémes nosztalgikus dallama szabja meg. Van ebben a lassú, ringatódzó ritmusban valami abból a szerelmi vágyódásból és a szerelemnek abból a kielégülni vágyó fájdalmas reménykedéséből, amit a nők magányos szenvedélyének ellesésével érint a film. Aldo Tonti képei forró pillanatokat tesznek érzelmileg telítetté, s megörökítenek olyan arcokat és helyzeteket, amiket a néző szívesen felismer — még filmvásznon is. idealizáltan is, színesen és megragyogtatva. (farkas) Csütörtöktől: A látható Í r • r egio címmel megkezdjük új, folytatásos regényünk közlését, amelyben a francia idegenlégió történetét írja le Molnár Károly, a hírhedt katonai intézmény megalakulását és működését egészen napjainkig. Az érdekfeszítő, számtalan titkos dokumentumot feltáró regényből az első folytatást lapunk június 12-i számában adjuk közre. Kedvező lehetőségek végzős hallgatók elhelyezkedésére A Művelődésügyi Minisztériumban összeállítás készült arról, milyen elhelyezkedési lehetőségek várják a különböző felsőfokú oktatási intézményekben végző fiatalokat. Ebben az esztendőben a tudományegyetemek tanárképző szakain, a tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképzőkben összesen 3018-an fejezik be tanulmányaikat, közülük 270 társadalmi ösztöndíjas. így pályázatra 2748-an jogosultak. A meghirdetett álláshelyek száma 4170 —, tehát az elhelyezkedési lehetőség 152 százalékos —, ezekből 372 budapesti, 3705 vidéki, 93 megyei jogú városi. Bár az elhelyezkedési lehetőségek bőségesek, bizonyos aránytalanságok tapasztalhatók. A három tudományegyetemep 1010 pályázatra jogosult végzősnek például 550 középiskolai tanári állást hirdettek meg. A tanárképző főiskolák pályázatra jogosult 575 hallgatóját viszont 1921 (334 százalék) állás várja. Az előző évekhez hasonlóan a közgazdaságtudományi egyetemről kikerült tanárszakos hallgatók elhelyezkedése most is biztosított. A tanító- és óvónőképzők egy-egy végző hallgatóját átlagosan másfél állás várja. A vidék óvónő- igénye azonban előreláthatólag csak részben elégíthető ki, mivel a főváros is 118 óvónői munkakört hirdetett meg. A gyógypedagógiai tanárképző főiskolán végzők egyenként csaknem négy hely között válogathatnak. A nem pedagógus hallgatók közül a műszaki egyetemen végző 915 pályázatra jogosult fiatal számára 3500 állást hirdettek, s ennek csaknem fele fővárosi. A műszaki egyetemek valamennyi karán lényegesen meghaladja a pályázatokra jogosultak számát az állások száma. A közgazdaságtudományi egyetemen tanulmányait befejező 317 pályázatra jogosult hallgatót 1146 állás várja, s ebből 737 Budapesten van. Az agráregyetemek 199 végzősének 385 — zömmel természetesen vidéki — munkahely áll rendelkezésére. A felsőfokú ipari technikumokban 1263-an végeznek, s 1838 munkahelyet, a felsőfokú mezőgazdasági technikumok 257 hallgatójának 219, többségében vidéki állást hirdettek meg. A felsőfokú szakiskolák végzőseiből 239- en jogosultak pályázatra —i részükre 922 munkahely JdH nálkozik. Az idén 814 űj fiatal orvosi vár elhelyezésre. Részükre 3> különböző egészségügyi intéz; mények 850 állást hirdettek meg. Biztosított a munkahelye annak a 165 végző gyógyszerésznek is, akik most kezdték meg az államvizsga előtti szakmai gyakorlatot. A számok azt bizonyítják; hogy a felsőoktatási intézJ ményekben idén végző hallgatók elhelyezkedési lehető-- ségei az elmúlt évihez viszo-j 'nyitva mennyiségileg és minőségileg is kedvezőbbek. (MTI) ‘ss/sss/s/s/ss////s/s/ssssssf/ssssssssssss//s/sss//i's/ss//ssssssss//sssssssjsys//sssssss/ss/ss//s/sssss/y//ss/ssss//ssssss/ssss/s/sssfs//ss/ssssssssssss/ssssssssyssssssss/sssssssss/ssssssss//ssss/sss/ssssss///sssssssssssssssssss/ssss//ssssssssssssssssssssssssssssssfjr Hogyan születik a siker? Újsághír: Az országos tanulmányi versenyen angol nyelvből első helyezést nyert Papp Nándor, a hatvani Bajza József Gimnázium negyedik osztályos tanulója. Hetekkel a siker előtt mondták róla tanárai, társai: — Nemcsak bejutott az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe, hanem ott is helytállt. Híbe- szük, hogy ott lesz az elsők közt Egy hibája azért van; túlzottan szerény. Ebről győződtem meg beszélgetésünk során is, mert őszintén hárította az elismerést. — A siker titka csak any- nyi, hogy kedvelem a nyelv- tanulást. Ami szabad időm adódik, szótárak, nyelvkönyvek mellett töltöm. Számomra ez nem megerőltető muri- Ica, hanem szórakozás. Ilyenkor észre sem veszem, hogy órák telnek el. — Nehéz vollt bejutni az országos döntőbe? — Adni kellett a legtöbbet. Az írásbeli dolgozatot itt írtuk a gimnáziumban. A cím sem volt mindennapi. Érdemes Idézni: „A tegnap luxuscikkei a ma és a holnap szükségcikkei.” Erről a fura fogalmazásé témáról írtam szótárhasználat nélkül hat gépelt oldalt. A dolgozatot kitűnőre értékelték, s a megyei művelődésügyi osztály véleménye alapján vehettem részt a döntőn. Ott az ország más megyéiből tizenhárom versenytársam volt. Itt helytállni valóban nem volt könnyű. — Remélte a sikert? — Utolsónak kerültem sóira, persze, hogy látszott rajtam az izgalom. Amikor végeztem, Orszagh László, az angol nyelv legismertebb hazai professzora így biztatott: „Utolsókból is lehetnek elsők.” Reméltem, hogy ott leszek az első tíz között, de hogy enyém legyen az első helyezés, legfeljebb csak álmodni mertem. Túl szerény az alig tizennyolc éves fiatalember, pedig a siker mellett sok egyébre is búsaiké lehetne. Beszél még oroszul, eszperantóul és németül is. Kimagasló eredmény ez ilyen fiatal korban.. Ám ő ismét mentegetőzik: — Ha a befektetett munkát, energiát nézzük, akkor érthető az eredmény. Azt mondják, fogékony vagyok a nyelvek iránt. Kettős öröm Papp Nándor számára az első helyezés, mert nemcsak elismerést jelent, hanem egyben belépő is az egyetemre. — Angol—orosz szakos tanár szeretnék lenni, s közben újabb nyelvekkel megismerkedni. Későbbi eredményeinek is biztos alapja lesz az a „recept”, amit így fogalmaz: — Munka, szorgalom, kitartás! (pécsi) PINTÍR ISTVÁN: 27. A barátságos szóra meglehetősen mogorván Válaszoltak. Elmagyarázták, hogy egyetlen órát sem tölthetők Ausztria területén, mert nem kapok tartózkodási engedélyt. Azonnal haza. kell utaznom. Ök addig el sem búcsúznak tőlem, amíg a vonatom ol nem hagyja az osztrák határállomást. — Nagyszerű, uraim — mondtam —, legalább nem kell egyedül kuksolnom a vonatban. Úgyis utálom a magányt, kivált most, amikor örömöm van. Már az elemiben, a Rottenbiller utcai iskolában megtanultam, hogy jobban esik az ilyesmi, ha lötíl). június 11., szerda másokkal is megoszthatja aa ember... Tőlem akár indulhatunk is. A két miiember erre azt felelte, hogy tőlük ón is akár azonnal mehetnék a fenébe, de a dolog nem olyan egyszerű. Magyarországra csak akkor engednek be, ha hazatérési engedélyem van. Úgyhogy nekem előbb el kell mennem a magyar követségre, hazatérési engedélyért. De Bécs nagyváros, könnyem eltévedhetek, s ezért ők is velem tartanak. Beültünk egy kocsiba —, mert mondanom sem kell, hogy nem gyalogszerrel vártak egy ilyen előkelő vendéget —, és félóra múlva már ott is voltam a magyar követség előtt. De hiába minden: a kapun tábla hirdette, hogy csak kettőig van félfogadás. Mégis becsöngettem, de csak a portással tudtam beszélni. Készségesen elmagyarázta. hogy reggel kilenckor menjek. Azonnal meg fogom kapni a hazatérési engedélyt, és már utazhatok is. Most viszont semmit sem tehet az érdekemben, mert már mindenki hazament, aki ügyemet elintézhetné. A két detektív csöppet sem lepődött meg, amikor elmagyaráztam a helyzetet. Nagyon jól tudták, hogy már hiába megyek, mégis odakalauzoltak. — Most mi lesz? — kérdeztem. — Reggelig kénytelen vagyok maradni. Talán velem méltóztatnak jönni a szállodámba? — Miféle szállodába? — csodálkoztak. — Valahol azért meg kell szállnom, nemde? — Pénze van? — Annyi van, hogy ne ’'elljen a szabad ég aln+‘ sv lenem az éjszakát. — Adja ide a pénzét! — De mkrtl — Mert őrizetesnél nem lehet pénz!... Kása Bertalan, a törvény nevében őrizetbe vesszük. Jöjjön! Eddig is kénytelen voltam követni őket, s nem értettem, miért lettek egyszerre még határozottabbak. De elmagyaráztak, hogy engedély nélkül tartózkodom Ausztria területén. Egy percig sem hagyhatnak szabadon, amíg el nem indulok hazafelé. És szó se lehet róla, hogy szállodában éjszakázzak. — De hát akkor hova menjek? — kérdeztem. — A vizsgálati fogházban akad szabad prices! A bécsi vizsgálati fogházban valóban akadt szabad fekhely. Még tiszta ágyneműt is kaptam s így igazán nem panaszkodhattam a vendéglátásra. Cellatársam pedig, aki Sepiként mutatkozott be. mindent megtett, hogy ne legyen rossz véleményem az osztrák vendégszeretetről. Nagyon kedvesen fogadott, nem kezelt idegenként, és még bizalmas titkai1 is megosztotta velem. Elmondta például, hogy miként rabolta ki a grazi postát, két nappal azután, hogy behatolt egy magányos vénkisasszony villájába, kloroformmal elaltatta a nőt, és két kiló aranyat zsákmányolt. De mesélt más betörésekről is-, és én úgy tettem, mintha érdeklődével hallgatnám, pedig tulajdonképpen hidegen hagyott a dolog. Mi ez ahhoz a kalandsorozathoz képest, amelyben nekem részem volt!? Néha azért közbevetettem egy-egy kérdést, nehogy Sepi azt higgye, lenézem őt. És azt se árultam el .neki, hogy ón már reggel szabadulok. Nem akartam fájdítanl szegény fiú szívét. Saját becslése szerint is legalább öt év börtön várt rá! Olyan érdeklődéssel faggattam a helyi viszonyokról, mintha legalábbis öröklakásul kívánnám megvásárolni a cellát. — Tűrhető hely — mondta Sepi. — Legalábbis sokkal jobb, mint a fegyház. A fegyházban kosarat kell fonni... Túlságosan közömbös arcot vághattam, mert Sepi rámszólt: — Nem érted? A fegyház- ban kosarat kell fonni! — Na és aztán? — vontam meg a vállam. Sepinek nem ment a fejébe, hogyan lehet valaki eny- nyire tájékozatlan. — Te talán még soha nem fontál kosarat? — kérdezte. — Nem! — feleltem. — De órakallantyúkat már szereltem... Az is elég pocsék dolog. — Nem lehet olyan pocsék, mint a kosárfonás! — jelentette ki Sepi meggyőződéssel. — Inkább ülnék tíz évet öt helyett, csak ne kellene kosarat fonni. És az se érdekek hogy a fegyházban jobb á koszt. Inkább koplalok itt, mint hogy kosárfonás után jóllakjak... Éppen hozták a vacsorát. Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfanyalodjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkára, hogy majd meghasadt a szívem. És ezek után csak természetes, hogy érintetlenül eléje toltam az én adagomat is. Egy szempillantás alatt behabzsolta. Aztán jóllakottan elnyúlt a priccsen. Én is ledőltem, örültem, hogy cellatársam elcsendesedett, és átengedhettem magam gondolataimnak, amelyek már hazafelé kalandoztak. Az órámat is elvették, és nem tudom, mennyi idő telhetett el, amikor Sepi egyszer csak hörögni kezdett. Felugrottam. Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú, nagyon nehezen kapkodta a levegőt. Kétségbeesetten dörömbölni kezdtem az ajtón, és hamarosan meghallottam a foglár közeledő lépteit. Ezzel nyitott be a zárkába: — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hívok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nem én ‘. agvok rosszul, hanem oepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meghalt. Szegény feje megmenekült a kosárfonás-! tói. Milyen szerencse, hogy Se- pinek adtam az adagomat! Reggel a feketekávét azonnal a küblibe öntöttem. Majd bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Banless úr bebizonyíthassa, milyen messzire ér a keze... Aztán ismét dörömbölni kezdtem a zárkaajtón: követeltem, hogy azonal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, de útközben gúnyosan mosolyogtak, hogy kár annyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is beletelhet, amíg Budapestről megérkezik a hazatérési engedély! Addig pedig nem fogom kibírni étlen-szomjan. Mosolyuk azonban lehervadt az arcukról, amikor hazatérési engedéllyel a kezemben léptem ki a követség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megértőnek bizonyult, és nemcsak a papírt adta ki azonnal, hanem velem is tartott, ő is elkísért 4 határig... Egy fél l*úd téli-, szalámit is hozott magával! hogy útközben ne unatkozó zunk. Azt rágcsáltuk, és ügyet) se vetettünk a két detektívrej akik meglehetősen savanyú képet vágtak, amikor a vonat elindult Hegyeshalom íeié. Így aztán mostanában BuJ dapesten élek. Átkozottúl jó dolog ez, különösen, ha aa ember már megjárta a tengerentúlt, és annyi mindenen ment keresztül, mint én Ezt a történetet is azért meséltem el, hogy ki-ki láthassa: néha a kalandokból is megárt a sok. Egyébként nem vagyok irigy ember, sem titkolózó, és nem bánom, ha bárki tovább meséli. Csak egyet kérek: Ruthról hallgassanak. Fiatal házas vagyok, a feleségem féltékeny természetű, s a végén még a fülébe jutna a db; log. v E-a t
