Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

Rtfm KOSSUTH 8.15 Könnyűzene 9,00 Kamarazene 10.05 Elbeszélés 10.25 Versenyművek 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népi .zene 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak 14.00 Badura Skoda zongorázik 14.33 Operettrészletek 15.10 Vivaldi: A négy évszak 16.05 Nóták 16.38 képszokások 17.20 Operarészletek 18.00 Szálas! naplója 18.18 Népzenei magazin 19.25 Patacliou új dalai 19.55 Közvetítés az U. Dózsa— Newcastle United VVK- döntőről 22.15 Törökországi útijegyzet III. 22.25 Weiner: fisz-moü szonáta 22.50 A francia politika és a forradalmi Magyarország 23.05 Tánczene 23.13 Kórusművek 0.10 Filmzene PETŐFI 8.05 Balettzene 9.00 Ezercgy délelőtt 11.55 Tudományos könyvespolc 12.00 Opcrarészletek 13.05 Két szimfónia 14.00 Kettőtől — hatig .., Zenés délután 18.10 Utak, tervek, emberek .., 18.50 Hangverseny a stúdióban 19.35 Franciaországi napló II. 20.28 Gondolat 21.08 Népi zene 21.28 Bölcső, nyoszolya, koporsó. I. rész 21.48 Áriák 22.20 Könnyűzene 23.10 Kamarazene 23.43 Dalok MAGYAR 17.58 Hírek 18.05 Dzsesszlskola 18.30 Pontosan 03-kor. (Magyarul beszélő jugoszláv Ilim) 18.55 Esti mese 19.95 Portrélilm Lénárd Sándorról 29.35 Tv-hiradó 19.55 Az U. Dózsa—Newcastle VVK-döntő kbzveiütése 22.00 Tv-hlradó POZSONYI 17.10 Fúvószene 10.00 Tv-hiradó 20.15 Anatole France: Jelenkori történet. (Tv-véltozat) 22.00 Tv-híradó EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 22-33) A szeszélyes nyár EGRI KERT MOZI: Érzelem EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) En szerelek, le szeretsz EGRI BÉKE: Egy remete Rómában GYÖNGYÖSI PUSKIN: A rezidens jelentkezik Nyári ifjúsági mozibérlet, kötött- szelvények beválthatók. GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Egy férfi és egy no GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Oltárfal HATVANI KOSSUTH: Van, aki forrón szereti ÜGYELET Egerben; 19 órától csütörtök reg­gel i óráig a Bajcay-Zslllnszky utcai rendelőbén. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek ré­tiére is. Elmondja a berepülőpilóta... Óránként kétezer-ötszáz kilométer a TU—144-gyel 1900 méteres nekifutás után a négy sugárhajló- mű levegőbe emeli ezt a repülőgépet. amelynek utazósebessége 3500 km/óra. Leszállás nélkül 6500 km távolságra képes elrepülni és 30 km ma­gasságba emelkedhet. A gépről és az első felszál­lásokról beszél Jelján, a Szovjetunió érdemes be- repülőpilótája. Az összes közlekedési eszköz fejlő­dése a sebes­ség növekedé­sének útján halad. Minden — a legki­sebb — előre­lépés hihetet­len erőfeszí­téseket köve­tel. De néha az a fejlődés — amint azt mondani szokták — hébmérföldes léptekkel ha­lad. A szovjet polgári repü­lőgép-gyártás fejlődésének egyik ragyo­gó bizonyíté­ka a TU—144, amelyet Tu- poljev akadé­mikus irodája tervezett, a professzor fia, — Alexej — irányításával. Ez a világ első szuperszoni­kus utasszállítógépe. Moszk­vából a Távol-Keletre három, Indiába két és fél, London­ba kevesebb, mint két óra alatt repül majd ez a gép. Le- és felszállásához a jelen­leg használatos nemzetközi repülőterek adta lehetőségek elégségesek. A nyújtott törzs és a vé­kony deltaszárny kiváló aero­dinamikai tulajdonságot és a lehető legkisebb légellenállást biztosít a szuperszonikus se­besség esetén is. A kilátás biztosítása érdekében az orr lefelé billenthető. A kezelő- személyzet két pilótából és hajózómérnökből áll. Az irányítási rendszer — ideértve a robolpilótát is — lehetővé teszi, hogy a repü­lést optimális feltételekkel — a rossz időjárás, vagy az éjszaka körülményei között is lebonyolíthassák. A legfonto­sabb berendezések működését külön automaták is ellenőr­zik. Az utasok két szalonban helyezkednek el. A kényel­mes ülések, az új konstruk­ciójú légkondicionáló beren­dezés, a hő- és hangszigetelés megteremtik majd a komfor­tot. A négy hajtómű a szárny alatt, a hátsó részen helyez­kedik el. Típusúk, elhelyezé­sük, műszaki jellemzőik ki­választása a zaj és vibrációs hatásuk minimális szintjét eredményezte. A gép szerkezete alumíni­umalapú ötvözet, a hőigény­bevételtől függően utánötvö- zött, és ahol fokozott szilárd­ság szükséges, acél. . egyéb berendezések próbáját is jelentette. Aztán 1968. december 31-nek fagyos reg­gelén ez a hatvanméteres száztonnás óriás készen állt a felszállásra. A hajtóművek feldübörögtek. — Hát akkor szép csend­ben induljatok, de a jóked­vetek ne hagyjátok itthon! — hallatszott a fülhallgató­— A gépóriás repülés közben A kohászok különleges hő- álló ötvözeteket, a vegyészek hőálló szigetelő és belsőtere­ket díszítő anyagokat készí­tettek. Az elektrikusok új be­rendezéseket és vezetékrend­szert terveztek. A rádiótech­nikusok komplex, automata vezérlőberendezést bocsátot­tak a tervezők rendelkezésé­re. A végleges forma megvá­lasztása előtt aprólékos kuta­tást végeztek a szélcsatorná­ban. A O-széria első darabjá­nak építésekor az egyes al­katrészeket, szerkezeti eleme­ket a tényleges igénybevéte­leknek megfelelő körülmé­nyek között-vizsgálták. Ehhez a munkához repülő-labora­tóriumokat és számítógépeket is felhasználtak. A gép levegőbe emelkedése előtt már jóval korábban — élethű maketten — gyako­rolt a személyzet. A szerelési munkák utón a gép készen állt a berepü­lésre. Először futópróbát tartottak a felszállás kezde­téig fokozva a sebességet. Ezután elemezték a fékezési tulajdonságokat. Ez egyben a felfüggesztés, a rádió és ban a főkonstruktőr hangja. Egyre gyorsuló sebességgel futottunk. Az irányt köny- nyű tartani. Egy könnyed mozdulattal felém húztam a botkormányt A gép engedel­mesen követte mozdulato­mat. Nem is éreztük, amikor elszakadtunk a betonszalag­tól. Mind magasabban száll­tunk. A gép engedelmes. A beosztottak jelentik, a be­rendezések megfelelően üze­melnek. Üjabb fordulópróba, minden úgy történik, ahogy akarom. Megértjük egymást a TU—144-gyel, mint régi baráttal. A legénység végzi a dol­gát. A hajózómérnök halkan maga elé dúdol. Kitűnő a hangulatunk. Elérjük az elő­írt magasságot, hozzákezdünk a feladat következő fázisá­nak végrehajtásához. A berepülés alkalmával nyert adatokat most értéke­lik. Mielőtt a TU—144 mun­kába lép, még egyszer pró­bán esik keresztül. így kí­vánják az emberi élet biz­tonságának írott és íratlan szabályai. APN Postánkból KISZ-fiatalokról . . . Elkészült a község története . . • Bosszúságok . . . Bosszúságok . . . Ecsédről Nagy Piroska 'e-' velezőnk a legifjabbak ün­nepségéről számolt be. Régi hagyomány, hogy az óvodá­tól elbúcsúzó gyerekeket az iskolások köszöntik és fogad­ják, 25 kisgyerek búcsúzko- dott az óvónénitől, kedves műsor keretében mutatták be a szülőknek, mi mindent tudnak mar. Az iskolások fogadták az óvodától elkö­szönő gyerekeket, a kiscso­portosok pedig búcsúztatták őket. A szülők nevében Fe­kete Lászlóné köszönte meg az óvónők gondoskodását. Sajnos bőven akadt az el­múlt héten is • olyan levél, melynek megírásához a bosz- szúság adta a levélíró kezébe a tollat. Kalocsai Richard mátrafüredi lakos az AKöV- re panaszkodott. Mióta a 24-es számú útvonalat kor­szerűsítik, a Gyöngyösről in­duló autóbuszok csgk Gyön­gy össoly moson át mehetnek a Mátrába, így a Mátrafüred- re utazók Is kénytelenek „kerülő úton” hazamenni. A probléma ott kezdődik, ami­kor nem a gyöngyös—mát­rafüredi járatra szállnak fel a bérletesek, hanem valami­lyen okból kifolyólag a gyön­gyös—gyönögyössolymos— mátrafüredi buszra kell fel- szállniok. Erre ugyanis egy furcsa elképzelés folytán nem érvényes az a bérlet, amivel a közlekedési út javítása óta egyébként is ugyanezen az útvonalon járnak. Vajon jo­ga van-e erről a másik já­ratról leszállítani az utaso­kat a kalauznőnek? — teszik fel levélírónkkal együtt töb­ben is a kérdést. Klátyik János herédi leve­lezőnk bemutatkozóban a KISZ-szervezet kirándulásá­ról számol be. 28 fiatal indult útnak, hogy megismerkedjék Esztergommal és Visegrád- dal. Jóval az indulás előtt összegyűltek a kirándulók. Az útirány Hatvan—Aszód— Gödöllő—Budapesten keresz­tül vezetett Esztergomba. A jókedv egyre fokozódott, ahogy közeledtek a cél felé. Beszélgettek, rádiót hallgat­tak, természetesen nem ma­radtak el a tréfás történetek sem. Délelőtt érkeztek meg Esztergomba, megnézték az Árpád-házi épületek marad­ványait, ismerkedtek a vá­rossal, és délután kettőkor indultak tovább, érdekes mozzanata volt a kirándu­lásnak, hogy Esztergomból végignézték a csehszlovák te­rületen lezajló motorosver­senyt. Természetesen megnéz­ték a Bazilikát és lementek a kazamatákba is. Délután Visegrádra láto­gattak át, megnézték a vi­segrádi fellegvárat, a Sala­mon tornyát, a visegrádi pa­lotát. Sokáig gönyörködtek a Duna-kanyar panorámájá­ban. Élményekben gazdagon indultak vissza az esti érák­ban. Nagyon jól sikerült ki­rándulás volt — mint levél­írónk is írja —, úgy véljük, más községek KlSZ-fiataljai- nak is érdemes hasonló ki­rándulásokat szervezni, hogy megismerkedjenek ha­zánk szép tájaival. Elkészült Boldog község története — adta hírül Püs­pöki Győző Gyöngyösről. A régóta igényelt helytörténti anyag a község fejlődését öle­li fel, 1424-től napjainkig. A község történetének összeál­lításában ez csak az első lé­pés. Nagyon sok néprajzi vo- vatkozású anyag van még a községben és ma is élő népi szokások. Ezek összegyűjtése és megőrzése a ma élő embe­rek kötelessége. Remélhetően a községi tanács ehhez is se­gítséget nyújt, mint ahogy segítséget nyújtott a helytör - téret-írás során is. Üj szakasza kezdődött Pé- lyen a KISZ-munkának, ami­kor a fiatalok átvették re­mélhetőleg végleges helyüket, új székhazukat — írja pélyi levelezőnk. Az épület rend­betételéhez nagyarányú tár­sadalmi munkával járultak hozzá maguk a fiatalok is. Ünnepélyes keretek között vették birtokukba az épüle­tet a KISZ-szervezet tagjai. A KISZ-élet egyik esemé­nye volt az elmúlt napokban egy KISZ-esküvő, amelyen képviseltette magát a járási KISZ-bizottság is. Cjfí&ketz-fakíi „Hű, milyen ravasz ez a jövendőbeli!’’ — gondoltam, de efölötti elmélkedésemet meg­Telefonált az öcsém: dhalasztja az esküvő­ét. — Miért? — Nem ér­em! — hebegtem. Megkedveltem az ifjú rá t. összeillenek. Izonkívül elég nehe- :en intéztem el a sza­badságomat a m eny- lyegzö napjára. Tanú ettem volna. A vidé- ci rokonságot is fel- •söditettük... — Mi örtént hát? — Fekete—fehér esz! — mondta. Dermedten bámul- am a kagylót. Elöfor- lul, hogy a nagy bol- iogság elveszi az em­ber szép elméjét. — Jól vagy? — kér­leztem. bár nem akar­om feleslegesen inge- ■elni. Közben lázasan mutattam emlékeze­tűiben, előfordult-e a paládban elmebeteg- lég vagy tudatzavar, /alami felrémlett xagyanyám elbeszélé­seiből. Bizonyos Hanzi bácsi, aki tekintélyes városi tanácsnok lété­re elment tengerész­nek, faképnél hagyta családját, három szép gyermekét és hitvesét. Ű volt az egyetlen ki­mutatható bolond. Vagy mégsem ...? — Miért ne lennék jól? Sőt; nagyon is jól vagyok! — ütközött meg öcsém. — Csak az a bökkenő, hogy csúszik az esküvő, s elvész a beutaló. De hát... Tehát lesz lakoda­lom, csak . .. — Miért kell elha­lasztani? Nem értem! — Mondtam már. Igen — nem! A kerü­letünk vetélkedik! Az „asszír—babiloni ék­írás hatása a rovás­írásra és viszont” asz­talán a főválaszoló második segédje le­szek! Na, búcsúzom, még meg kell vizsgál­nom a margitszigeti sírkövet... — Várj! — rikkan­tottam. — Mi lesz a násznéppel? — Intézkedj! Te vagy a násznagy! — mond­ta. — Mit szól az eskü­vő elhalasztásához a jövendőbeli? — kí­váncsiskodom tovább. — Nem mond sem­mit, hiszen a fekete— féhéiről van szó! zavarta az asszír fővá­laszoló második se­gédjének, a vetélkedő fölkent mágusának (ci­vilben gyógykovács) lelkesítő szónoklata. Jaj neki, ha lemarad! Ló­gó orral sompolyogna majd, s az emberek tudni fogják: képtelen volt megmondani, hogy Árpád apánk ide­jében hány sátor állott azon a helyen, ahol ma a Nadrággomblikaszló V. raktárai roskadoz­nak ... — Majd intézke­dem, öcskös ... — sza­kítottam félbe, már csak azért is, mert a kagylót markoló te­nyerem elzsibbadt és elhangzott a vacsorára szóló felhívás. Aztán lezajlott a mi kerületünk vetélkedő­je. (Az öcséméké még nem). És tegnap, ami­kor a szenes ember­nek szégyenlősen a markába akartam csúsztatni a borravalót, végigmért és imigyen szólt: — Ezt a. kerületet nyolc másodperccel le­pipáltuk. Azt képzeli, hogy ezek után elfoga­dom? Hát. ez már ere ( mény. A zsebemnek. Csenkaréti Károly Gyöngyösről érkezett pa­nasz gipszhiány miatt is. Az iparcikk kisker. boltvezetői sajnálkozva közlik a vevők­kel, hogy körülbelül másfél hónapja nem tudnak gipszet adni, mert a TÜZÉP nem szállítja le a megrendelt árut. A TÜZÉP-en van gipsz. Bőven. De csak 50 kilós té­telekben. Mit csináljanak a fennmaradt 40—45 kilóval, akiknek csak néhány kilóra lenne szükségük? Szövetkez­zenek talán többen és osz­tozzanak a gipszeszsákon? Talán egyszerűbb lenne, ha gondoskodnának a szállítás­ról és 2—3 kilós tételekben is vásárolható lenne. Sok embernek okoz panaszt a rádió, a tévé késedelmes javítása is, s mint a levelek bizonyítják, a GELKA is, a ktsz is hozzájárul ehhez. Komlói olvasónk televízió­ját még április 2-án vitte el a ktsz hevesi kirendeltsége. Márciusban vásárolták, — a javítás garanciális. Közölték a tulajdonossal, hogy nem lehet alkatrészt kapni, aztán azt mondták, a képcső hibás, május közepén 'már meg­ígérték, hogy egy-két nap alatt készen lesz, de még ma sem kapta vissza. Ilyen hosz. szadalmas javítás alatt igaz­ság szerint cserekészüléket lehetne biztosítani. Attól fél a tulajdonos, hogy lassan már a garanciális idő is le­jár és tévé sehol. Kun Anna az egri GELKA- hoz vitte be táskarádióját. Felvilágosították, hogy a ké­szüléket Pestre kell küldeni. Sokszor ellátogatott a GELKÁ-hoz, de a válasz mindig az volt, nem érkezett még vissza a készülék. Végül is elkérte volna a pesti címet és akkor kiderült, hogy a rá­dió ott van a GELKA-nál, de hiányzik belőle az akkumu­látor, mert azt egy másik ja­vításához használták fel. És azóta újra hetenként sétál a GELKA-hoz, s a válasz min­dig ugyanaz: fáradjon el a jövő héten. Reméljük, az illetékesek, az AKÖV, a GELKA, a ktsz, a TÜZÉP nem hagyja vála- szolatlanul ezeket a panaszo­kat. 1969. június 11., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents