Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
A BEZOSZT^JA-1 ATYTA Esettben a napokban hasinkban tartózkodik P. P. Lukjanyenko szovjet akadémikus, a világhírű növénynemesítő, aki munkatársaival együtt évek óta dolgozik a nagy hozamú, intenzív búzafajták kinemesítésén. Nevéhez fűződik a magyar kenyérgabona- termesztésben sikeresen bevált Bezosztája—1 búzafajta kinemesítése. Ezért a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa P. P. Lukjanyenko akadémikusnak a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A földművelők világszerte ismerik Pavel Lukja- •nyenko állami és Lenin- díjas akadémikus nevét, akinek nagy hozamú búzafajtái hozzájárulnak a gabonaprobléma megoldásához. Mintegy 30 búzafajta nemesítése fűződik nevéhez. A tudós a krasznodári agrártudományi kutatóintézetben dolgozik, ahol munkatársaival együtt arra törekszik, hogy dőlésmentes, a betegségekkel szemben ellenálló, több szemet adó búza- hibrideket adhasson a mező- gazdaságnak. Az intézetben rendelkezésükre áll az ösz- szes hazai és több ezer külföldi búzafajta, így a legmerészebb keresztezésekkel hozhatják létre az új fajtákat,, A híres Bezosztája—1 elődjének, a Bezosztája—4-nek családfájában például megtaláljuk a különböző olasz, japán, spanyol, argentin és más fajtákat, A nyolcadik nemzetség irányított egyedi válogatásából született a Bezosztája—1, amelynek elterjedése révén a Kubányban egész közigazgatási körzetekben gyűjtenek be hektáronként 40, vagy még több mázsa búzát. Ennek segítségével érték el, hogy e hatalmas területen tavaly meghaladták a hektáronkénti 30 mázsás átlagtermést. A Bezosztája—1-nek tíz éven át nem volt vetélytársa. s valószínű, nem is akadt volna, ha Lukjanyenko nem ad át 1967-ben az állami fajtakísérleti gazdaságoknak két, újabb búzafajtát, a Kaukázust és az Aurorát, Ezek — mint a tudós minden más nemesítési eredménye, a korábbiakra alapultak.- A krasznodári agrártudományi kutatóintézetben az Aurora hektáronként 6,7 — a Kaukázus pedig 7,1 mázsával nagyobb termést ad, mint a Bezosztája—1. A Kubányban, öntözött területeken rekordtermést adott: a Kau- kázus-fajta, hektáronként 87,4 mázsát, A krasznodári határvidéken tavaly az Aur nvs noVtá’,nhVó.it f)R—70 n — P. P. Lukjanyenko akadémikus a kitüntetéssel. Kaukázus pedig 66—72 mázsát termett. Ezek a fajták egyébként különösen a hegyaljai körzetekben válnak be, és mint a Bezosztája—1 is, — kitűnően meghálálják az öntözést. Lukjanyenko akadémikus krasznodári agrártudományi intézete koordinálja a KGST- íagországok búzanemesítési tevékenységét. A testvéri országok tudósaival fennálló szoros kapcsolatok, az új fajták kipróbálásának eredményei segítik a szovjet akadémikus munkáját is. A világhírű tudós most van alkotóerejének teljében. Elegendő arra utalni, hogy évente 3 új búzafajtát ad át kipróbálásra az állami kísérleti gazdaságoknak. Feltételezhetjük tehát, hogy az utóbbi évtized munkássága csak előkészület a további sikerekhez, A tudós és munkatársai hektáronként 76—80 mázsás termést biztosító, új hibridek létrehozásán munkálkodnak. A másik irányzat — az új, minden betegséggel szemben rendkívül ellenálló, öntözéses nagyüzeni termelésre alkalmas faj taku tatás — annál fontosabb, mert a Szovjetunióban évről évre növekszik az öntözéses földművelés alá eső terület. A munka lényege — a produktívabb kalásznevelés. Míg a korábbi búzafajtáknál a szem az egész növény tömegének 30—35 százalékát tette ki, a Lukjanyenko-féle búzáknál ez az arány eléri a 40, sőt néhol az 50 százalékot. Az intézetben azonban már vannak olyan fajták, amelyeknél ez az arány 85 százalék. Jurij Zenyuk APN HMkaulaMMi Bükkszék ügyében Interpellálunk Fodor Istvánná országgyűlési képviselőhöz Vége volt már a hivatali munkaidőnek, de a szokásos „világmegváltási vita” még nem ért véget. Sorra szedtünk valamennyi mostanában szóba került javaslatot, érvet, amely a megye fejlődésével volt kapcsolatos, s mikor már vége felé járt az eszmecsere, a beszélgetők egyike újabb témára váltott. — Itt van például a bükk- széki história... Világos, hogy a községi tanács nem tud ebben az ügyben „csodát tenni”. Saját erejéből 70—80 ezer forintot költhet évente a falu fejlesztésére. Éppen most kaptam egy jelentést a pénzügyi osztálytól, hogy az utóbbi két évben csak a patakmedret rendezték. az iskolakerítést hozták rendbe, a locsolóberendezést, némi járdásításra jutót pénz. Ezzel aztán vége. A járás is keveset tud segíteni. — Egyszóval az ilyen esetben tovább kell menni a megye határán is. — Sajnos, igen... és ilyenkor már nehezebb az ügy, A gyógyvíz egy budapesti vállalat kezében van, s pénzt legfeljebb #az Egészségügyi Minisztériumtól, vagy a Gazdasági Bizottságtól kaphatna a megye, illetve Bükkszék, amelyből valóban híréhez, érdeméhez méltó fürdőhelyet lehetne építeni. —- Igen... de miként jut el a sok érv, indok, kérés oda, ahol segíteni tudnak az ügyben? Ennél a kérdésnél vett a vita olyan fordulatot, amely Mostoha föld — ügyes emberek A dombok hátán lerohanó víz elhordta a termőföldet, a homokkő itt is, ott is kibukkan a fű alól. A növények csenevészek, erőtlenek. A szederkénypuszta—isten- mezejei Béke Tsz 1968. évi bevétele nyolcmillió forint volt. Ebből öt és fél milliót a termelőszövetkezet építő részlege hozott a „konyhára”. — Tavaly alakult az építési részleg, — mondja Murányi László művezetőhelyettes. — Igaz ugyan, hogy akkor még csak egyetlen brigád dolgozott, de azóta már nyolcvan munkása van a tsz fő bevételi forrásét biztosító részlegnek. j — Milyen építkezéseknél dolgoztak ebben. az évben? — Járjuk a megye minden. részét. A napokban adtuk át a terpesi üzletházat, s ugyanakkor félmillió forint értékű munkával építjük a tar- naleleszi tanácsházát. A Nóg- rád megyei Zagyvaróna erö- mű-kazánházában a vízlágyító berendezés felújítását augusztus 20-ára fejezzük be. Építőrészlegünk eljut az ország más tájára is. Jelenleg a gödöllői kisállattenyésztő teleppel tárgyalunk csibenevelők építéséről. — Ki szerzi, hogy úgy mondjam, ki hajtja fel az üzletet a részleg számára? — A műszakvezető, aki egyben üzletkötő is. Az elnök hozzájárulása nélkül nem vállalhat el munkát. Közösen döntenek a szerződések ügyében. Hogy visszakanyarodjak a megyei vonalra, most kezdjük el Istenmezején az fmsz-vegyesbolt átalakítását és a közeljövőben Makiáron 60 férőhelyes ser- tésfiaztatót építünk. Munkánk eredménye a tenki kultúrház is. Gondolunk a termelőszövetkezet alkalmazottjaira, még ebben az évben öt 'kislakást adunk át részükre. — Eddig ötmillió forintot már szerződéssel biztosítottunk a termelőszövetkezeteknek. Így próbáljuk a rossz föld által okozott hátrány* valahogy kiegyenlíteni. Lehet, hogy Istenmezején így módosul a közmondás; ügyes ember a rossz föld hátán is megél. (sz. a.) Az ember és a babona Ha ásítunk, szájunk elé tesszük a kezünket. A régi babona, amely szerint így akadályozzuk meg. hogy gonosz szellem hatoljon be testünkbe, ártalmatlan szokássá, sőt illemszabály- lyá alakult át. Nem ártalmatlan babona, a sajnos még ma is élő „boszorkányhit”, amint az ásotthalmi ügy is mutatja. Betegséget okozó „megrontással” vádoltak és súlyosan fenyegettek egy idős parasztasszonyt. Érdemes szemügyre venni a babona eredetét, továbbélő formáit, és a jövőjét illető ellentétes felfogásokat. I. A megismerés tévútjai őseinket az egymással köl- önhatásban fejlődő agy és sz, a beszéd és a munka nelte magasan az állatvilág lé. Az a lény, akit az em- sr elődjének nevezhetünk, ; önfenntartás ösztönétől rjtva, a természet megisme- sére kényszerült, hogy úr- , legyen létfeltételeit meg- itározó környezetén. Kezűben csupán nyers erejére .maszkodott. de mindinkább t értelmével is. Életének vé- ílmezésére, a táplálékszer- ss megkönnyítésére fizikai ípességeit fokozó eszközö- ít, szerszámokat, fegyverest készített, összefüggéseket riezett fel a természeti (idő- irási) jelenségek és a táplá- ■kot adó növények, állatok ete között. Röviden: hasz- os tapasztalatokra tett szert s azokat továbbadta utódai- ak. A megismerés magasabb ínyéről tanúskodik a. jelen-. ségek magyarázatára irányuló törekvés. S miközben a gyakorlat egyre tökéletesedett, az elmélet, az értelmezés tévutakra került. Szükségszerűen alakult így a fejlődés, hiszen csak az évezredekkel később kialakuló tudományos szemlélet a megfelelő eszközök és módszerek tárházával együtt ad lehetőséget a valóság pontosabb’ megfigyelésére és a helyesebb követ, keztetésekre. Az ősidőkben azonban érthetetlen volt az égzengés a villámok tüzes nyilaival, az elhunytak álombéli megjelenése, érthetetlen volt a betegség, és a születés éppen olyan borzongató titoknak tűnt fel, mint az elmúlás. A valóságos világ mellett létrejött őseink agyában és képzeletében a szellemek, a varázslat világa. Létrejött a természeti (tételek, dogmák nélkül) válás és aJkésőbbt-toabpajáfe nak nevezett szokások, eljárások egész rendszere. Eredetüket tekintve nem választható külön a vallások és a babonák vizsgálata. Mind a két „megismerési” forma szülőanyja a félelem a természet roppant túlerejétől, rettegés az ártó hatalmaktól és igyekezet azok közömbösítésére vagy kiengesztelésére. Vallás és babona egyaránt a valóság téves tükrözése, egyformán megkettőzik a világot: a látható dolgok mögött vagy fölött van a láthatatlan hatalmak egész apparátusa. Ezek az erők (lények) tevékenyen és önkényesen beavatkoznak a földi történésekbe, irányítják az emberek életútját, jó vagy rossz kapcsolatot lehet velük teremteni. Ne feledjük el, hogy már az ősember is ösztönösen az összefüggéseket, más szóval az igazságot kereste. Tudásvágya azonban elkerülhetetlenül korlátokba ütközött, s ha hiányzik az ok és okozat rendjének felismerése, akkor minden lehetséges. Á nyilvánvaló képtelenség is, például a halott és eltemetett ember testi visszatérése az álomban. Lehetséges ok és okozat felcserélése is: nem 3 kidőlt fa ütötte agyon az embert, hanem az ember elfogyott életereje miatt dőlt ki a fa. A babona forrásainál egyrészt szükségszerűen hiányos vagy téves ismereteket, val- . lási képzeteket .találunk. Másrészt a babona szülte kibogozhatatlanul összeszövődik az emberi képzetet szép alkotásaival, a mítoszokkal és mesékkel. A boszorkányok mellett garabonciás diákok, ördögök, varázslók, sárkányok és táltosok népesítik be ezt a világot. A babonakutatás tehát értékes adatokat túr fel a néprajz és a néplélektan területén, napvilágra hozva a 'távoli korok szokásainak és hagyományainak rendszerét. Kérdés ezek után: lehet-e valamilyen pozitív jelentőséget tulajdonítani a babon álínak? A mai helyzetet illetően a válasz határozott nem, erről következő cikkeinkben szólunk részletesebben. Más a múlt megítélése. Az újabb kutatások szerint a totemizmus, a mágia és minden más babona az ősember és az előember magas fokú aktivitását bizonyítja a természeti erőkkel szemben,. A varázslati módszerek írja J. D. Bemal professzor, abban a hitben fogantak, hogy az ember ..becsaphatja a természetet és rábírja, hogy segítséget nyújtson számára. A mágia azért alakult ki, hogy áthidalja a technika korlátozottságaiból eredő hiányokat.” Így volt ez 10—20 ezer évvel ezelőtt, vagy még régebben. A fejlődés későbbi szakaszaiban már semmilyen tekintetben sem igazolhatók a megismerés tévútjai, a babonák elvesztették létjogosultságukat, káros továbbélésük edlen küzdeni kelL (Folytatjuk) Gyene# István más esetekben is megszívlelendő tanácsokkal szolgál. Olyan más ügyek megoldásához, amelyre kevésnek bizonyult a falu, a járás, vagy a megye ereje, amikor a szükséges anyagi erők, intézkedések- mái' az országos szervek hatáskörébe tartoznak. A kérdésre kérdés következett. — Miért nem fordul az új-, ság ilyen esetekben ahhoz a képviselőhöz, akihez az a körzet tartozik — történetesen Fodor Istvánnéhoz? — Biztos tudna segíteni, hiszen máshol is volt erre példa. Említhetném például a zsóri- fiirdőt. Szinte hihetetlen' fejlődésen ment keresztül néhány év alatt, mert a borsodiak minduntalan sürgették korszerűsítését és — nem utolsósorban országgyűlési képviselőik segítségével — „kiverekedtek” az ehhez szükséges pénzt is. — ... De itt van például a másik „testvérfürdő”, a Vas megyei Bük, ott nemrég tört fel a bükkszékihez hasonló gyógyvíz, s rövid néhány év alatt négyezer férőhelyes öltöző, üzletsor, konyha. vasút, autóbusz-megálló, váróterem, kemping és autóparkoló épült. Fásították az egész környéket, parcellákat mértek ki. hétvégi házaknak, üzemi üdülőknek és a volt Szapáry-kastélyban termelőszövetkezeti tagok részére alakítottak ki szép pihenőhelyet. — Bükkszék 40 év alatt tizedrésznyit sem fejlődött. — Sajnos, nem. És a fejlesztési terve is igen szerény, míg a „testvérfürdő- nél”, — ahogy a Népszabadság is írja — hamarosan újabb éttermet, 400 személyes gyógyszállót, egy másik szállodát is építenek, befedik a medencéket, kád- és súlyfürdőt is létrehoznak. — De honnét szereznek ehhez elegendő vizet... és pénzt? — A kettő összefügg —, nyugtatta meg az aggodalmaskodót a Népszabadságból idéző vitapartner. — Ott is kevésnek mutatkozik a most feltörő vízmennyiség, tehát.... — ... Tehát új kutakat fúrnak. Természetesen ehhez meg kell szerezni a nem kevés milliókat. Ebben a megye országgyűlési képviselői is szerepet játszottak, bizonyítottak, érveltek, kilincseltek. hiszen meggyőződésük, hogy jó ügyet szolgálnak, választóik jogos líérelméneb teljesítéséért fáradoznak. — Akárcsak a mi képviselőink ... hiszen majd minden ülésen felszólalnak, interpellálnak. — Most is ez kellene! Bükkszék ügyében sem demagóg pénzkövetelésről lenne szó, de nagyon indokolt beruházásról. Ráadásul jól jönne, ha még azelőtt el- hangzana az interpelláció, mielőtt — előreláthatólag ezen az őszön — a kormány elé kerül a Heves megyei gyógy- és üdülőhelyek fejlesztési terve. Tehát interpelláljon az újság, a képviselőhöz... Nos, megtesszük. S mivel e körzet választóinak képviseletét Fodor Istvánná országgyűlési képviselő látja el, hozzá szólunk Bükkszék fejlesztésének ügyében, s e helyről interpellálunk..., hogy képviselőnk is interpelláljon. Kovács Endre Enni9 vagy mennyit enni ? E% itt a kiskörei kérdés . . . Jól emlékszem, a dán ki. rályfi, Hamlet fejtegette barátjának, Horationak, hogy különb dolgok vannak égen és földön, mintsem az emberi elme felfogni képes. Nos, ilyen különb dolgok nemcsak a helsingöri várban fordulhatnak elő, hanem ma is, egy modern építkezésen is, amelyről talán soha sem írnak majd drámát, hogy töprengésre késztessék a nézőt, de amelyekről, illetőleg amelyről egy kis megjegyzést írmi mégsem elvetendő, hogy töprengésre késztessék az illetékeseket. A kiskörei vízilépcső új, modern, nem kevés millióból épült éttermében zajlik le a szerény kis „dráma" nap mint nap. Tudni kell, hogy két vállalat, a vízügy és az építőipar dolgozik ennél az országhatáron is túlnövő jelentőségű építkezésen. A két vállalat úgy a n- azo n az építkezésen, ugyanabból a célból, egymás mellett dolgozva és munkásai egymás mellett étkezve. Ez eddig rendben van. A dolog ott válik pél_ dául fonákká, amikor az ugyanazon az építkezésen dolgozó munkások sorban állnak az önkiszolgáló konyha előtt, s csodák csodája, aki az építőipari vállalat munkakönyvét bírja, az 10 deka húst, aki a. vízépítő vállalatét az csak hét deka húst kap ebédre. Egymás mellett. A dolog nyitja ott van. hogy az építőipar dolgozói 4,80-at fizetnek egy ebédért, míg a vállalat 7,20-at térít. A vízügyiek 5,50-et fizetnek (tehát a dolgozó itt többet fizet!), de a vállalat csak 3,50-et térít. Így aztán az a fonák helyzet alakul ki hogy aki többet fizet a kosztért, az kevesebbet kap. mint aki kevttebbel fizet, — a két vállalat térítési normája miatt. A különbség 206 fillér! Nem nagy összeg? Nem. De üzemi konyha normát tekintve ez a különbség a tányérokon nagyon is lemérhető,.. Már egymagában ez a tény is szó érdemelne, hiszen egyazon munkán dolgozó, ugyanazon a konyhán, egymás mellett étkező mun- kások Kapnak más adagot, sőt mát ételt a különböző normák miatt. De ez a példa egyben kissé elgondolkodtató más szempontból is. Nemcsak Kiskörén, de másutt is. nemcsak üzemi konyha vonatkozásában, de mondjuk a bérezések tekintetében is — ét sok más szempontból is —• néha egészen érthetetlen különbségek adódnak, — indokolatlanul: Azt mindenki megérti, hogy az ország különböző részein dolgozó, akár hasonló jellegű üzemben is más-más lehet a bér: g munkaerő-helyzet, a vállalati gazdálkodás szintje, az állami támogatás, vagy annak hiánya, a munkások összetétele stb. — ezt magyarázza és indo- kolja is. De mi indok lehet abban, hogy ugyanazon a munkahelyen gyakran ugyanazon a munkáért más bértétel, más ételnorma, más szociális gondolkodás jár egyik, vagy másik dolgozónak? Valóban különb dolgok vannak...? Vagy csak egyszerűen néhány vállalat nem megfelelő „emberi” kooperációjának hiányáról van szó? Én az utóbbira szavazom! fgyurkó) 1969. június 10., keét
