Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

Szeretem a komédiát. Né­ha meg az éleiben is. Filmen, színpadon, vagy a televízió­ban különösen. Ha az ember nem főszereplője, hanem csak nézője egy komédiának, ter­mészetes, hogy sokkal kriti­kusabb szemmel, nézi a dol­gokat, mintha őt néznék egy olyan komédiában, amelyben akaratlanul is a főszerep ju­tott a számára: így válik a komédia tragédiává. Eme kis elmefutattást azért bocsátot­tam előre, mert ennek a tele­víziós komédiának, amely a Pásztoróra nevet viselte, jó­magam egyszerre voltam né­zője, s mint ilyen szereplője is. Ami a képernyőn történt, az állítólag komédia volt, ami velem, ha nem is tragédia, de csalódás mindenesetre. Merthogy pikáns kis cím, a könnyed ajánlás — komé­dia; — mind azt sejtette ve­lem, hogy szombat estém hu­mora biztosítva van. jót de­rülök, miközben biztosítva lesz napi sexszükségletem is, ami különös tekintettel a szombat estére, egyáltalán nem megvetendő valami. Nos. a sokat ígérő, komédiái mére­tekben nagy lélegzetű kezdés után tragikusan komikum­mentessé, helyenként kimon­dottan vontatottá és unal­massá vált a történet, amely a végén nem is az lett, ami­nek indult. Nem egy életében egyszer kellemes ferde útra lépő férj és vállalati vezető komikus bukása bonyolódott le, hanem egy teljesen feles­leges éjszakai pásztoróra megszervezése egy mindent megértő asszony révén... Félix László Rendezése nem tudott mit kezdeni ezzel a „tévékomédiával”, de maguk a szereplők sem tudták, hogy mit játszanak: vígjátékot-e, komédiát-e, avagy csak egy olyan müvet, amelyben egy asszony elmondhatja, hogy még néhány éve van iratra, — a szerelemhez. Bánki Zsu­zsa a játék elején kitűnő, a végén tehetetlen volt, So- mogyvári Rudolf mindent el­követett, nem rajta múlt a sikertelenség. Várhegyi Teréz jól játszott, — a hajával, Körtvélyessy Zsolt nem érte el a műkedvelő szintet sem. És hogy mégse fanyar íz­zel búcsúztunk a szombat es­Az ízgíftmaktoan nem»*»uM hiány Gyöngyösön az elmúlt héten, mert a .szabadtérivé}ö- adások megnyitóját elég-sok kellemetlen körülmény- tette kétségessé. Kezdődött 0 szereposztás változásaival. Az NDK'->beii vendégénekes alig néhány nappal az előadás előtt mondta le szereplését váratlan «tech­nikai akadályok miatt.«Sze­rencsére helyette Lonens Kornélia meállalta a fellépest. Az utolsó pillanatban pedig Btlicsi Tivadart, akadályozta meg a betegsége abban^bogy megjelenj«! gyöngyösi kö­zönsége előtt. Ekkor kezdő­dött meg a telefonálás ^kü­lönböző színházakhoz, míg a debreceni Csokonai Színház művésze, Tréfás György vég­re igent mondott, hiszen a közeli napokban ő maga is Tchöll üvegfestő mestert ját­szotta otthon. Mindezek mellett még -az időjárás is elég sok feszült­séget adott. Arra még mer­tek vállaHtozni,. hogy az ifjú­sági előadásokat bent tart­sák meg a művelődési ház­ban, de a felnőttek részére mór sehogysem lehetett a nagy színpadot kihagyni: A tömegjelenetek máshol gro- teszkül hatottak volna. Ér­demes azt is megemlíteni, hogy a két diákelőadás forró sikert hozott, a fiatalok nem­egyszer újráztatták az éneke­seket. Vasárnap, június tl-án este — némi kétségek között — mégis kigyulladtak a fények a szabadtéri színpadon. Igaz, a nézők közül csak a legbát­rabbak merték megkockáz­tatni, hogy megnézzék az elő­adást. Kár, hogy az óvato­sabbak otthon maradtak, mert nagy élményt mulasz­tottak el. Azt már szinte hangsú­lyozni sem kell, hogy a sza­badtéri előadások minden év­ben kiemelkedő eseményei a város kulturális életének. A Háry János, a János vitéz és a Parasztbecsület után most Schubert Három a kislány című daljátéka került sorra. Nagyszerű énekesek. Lorenz Kornélia. Bartha Alfonz és Turpinszky Béla tették em­lékezetessé az előadást. A helybeliek közül J. Beghy Emília, Tihanyi Éva és Ba- dóczi Zsuzsa emelkedett ki érett hangjával, rutinos já­tékával. A prózai szereplők sorá­ból mindenekelőtt. Tréfás Györgyöt kell említeni, aki ügyesen illeszkedett be az együttesbe, vette üt a játék légkörét, maga is segítve an­nak továbbfejlesztését. Guthy Tamás játéka szin­tén sokak emlékezetében megmarad. A rendező Jankómts Jenő a romantikus daljáték han­gulatát megtartotta, annak szellemét híven visszaadta. Gondja volt arra is, hogy a színpad nagy arányait a sta­tisztériával kitöltse. Záborszkp József vezetésé­vel a zenekar most is az elő­adás egyik legfőbb tényező­je volt. Muzsikálásuk lendü­letet adott az előadáshoz, vitte magával a szereplőket is. Záborszky József most már évek óta bizonyítja, hogy a színpadi zene is erős ol­dala. Nagy örömmel hallgattuk meg az idei első szabadtéri előadást, aminek sikerében mintegy háromszáz közre­működő osztozik: i(<g. molnár) (étől, abban a Bóbita együt­tes rövid műsorán. Delly Ró­zsi emlékezetes portréfilmje mellett Gilbert Bécaud-nak van felejthetetlen érdeme. A hang és a játék, a zene és a szöveg, a ritmus és a lírai fi­nomság ötvözésének ez a zse­niális mestere ismert és új dalaival, igényesen megvá­lasztott partnereivel valóban nagy élményt jelentett — gondolom — mindenki szá­mára. Mindent tud. amit eb­ben a műfajban tudni kell7 Igen. Meg még egy kevéssel többet. S ez a kevés, talán a minden: fájdalmas dalaiból is az örök ember, a rendíthe­tetlen optimizmus, az élet szépségebe vetett naiv, tiszta emberi hit csendül ki. Művé­szetének ez a mélységes hu­manizmusa teszi őt nemcsak egyszerűen nagy művésszé, de igaz és nagy emberré is. Ügy vélem, nincs most itt arra szükség, hogy egy köny- nved, de mégis lényegre ta- píntóan invenciózus színházi bevezető után — dr. Váradi György fölényes magabiztos­sága külön is tiszteletre mél­tó volt —. most a Csibe, mó- riczi drámáját % értékeljem. Ügy gondolom, elég annyit megjegyezni, hogy a televízió kitűnő szolgálatot tett, ami­kor a Thália Színház valóban í igényes és sikeres előadását képernyőre ltozta. A Csibe em irodalomtörténeti kurió­zum, hanem tiszta, szép és mélységesen emberi dráma, (amelynek gondolatai eml'é- /'keztetően sem méltatlanok a nagy íróhoz és a jelenhez is akad mit bőven szólnia. Esz­tergályos Cecília, Horváth Te- pri, Kovács Károly, Nagy Atti­la és többiek, Kazimir Ká­roly rendezése nyomán kaca- góan könnyes drámát terem­tettek a Thália színpadán. Örvendetes, hogy mindezt millióan tekinthették meg. t Gyurkó Géza Egerben tartották a tanácsköztársasági szemle megyei döntőjét Párnás tánc. Előadta az erdőtelkiek népi tánccsoportja. (Foto: Pilisy A megelőző városi, járási •'elődöntők legjobbjai adtak f"találkozót egymásnak varér- ■Iknap délután az egri Gárdo- t-nyi Géza Színházban, a ta­nácsköztársasági szemle nagyszabású megyei döntő­jén. Az együttesek, a szó­listák jelesre vizsgáztak, így aztán valóban nehéz dolga volt a zsűrinek az arany, ezüst és a bronz oklevelek odaítélésében. A népi tánc­csoportok igyekeztek és tud­tak is újat nyújtani — kü­lönösképpen a gyöngyösi A lézer mint kém A lézersugár ideálisan felhasz­nálható kémfel­szerelésként. Ezt mutatta be Lon­donban dr. L. Pil- kington, egy an­gol üveggyár ve­zetője. Felhasználta a lézersugárnak azt a képességét, hogy visszaverődik az ablaküvegről, amely a szobában folytatott beszél­getés légrezgései­nek hatására ál­landó rezgésben van. Az ablaküveg rezgése modulálja a lézersugár visz- szaverődesét. A rezgést a vevőké­szülék felerősíti. Megfelelő beállí­tás esetén az ab­laküveg egy rend­kívül érzékeny mikrofon memb­ránjának szerepét töltheti be. Vidróczki együttesnek sike­rült ez; megérdemelten kap­tak arany oklevelet. Hangu­latot teremtő, ötletes műso­rukért a Heves és Vidéke Körzeti Fmsz erdőtelki tánc­csoportja, és a petőfibányai népi táncosok ezüst oklevelet kaptak. Az alig egy éve megalakult parádi ve- gyeskórus nehéz, de jól meg­oldott műsorral lépett a kö­zönség elé. Különösen nagy sikert ara­tott a megyei döntőn a felné­meti citeraegyüttes, és szólis­tája, Abóczki János is. E három utóbbi műsor szintén arany oklevelet kapott. Molnár Sándor énekszólója — népdalokat adott elő — a zsűri bronz oklevelét nyerte el. A szavalok közül Fülöp János és Novák Franciska megérdemelten kapták meg szép teljesítményükért az arany oklevelet Az ezüst Gyurlcó Sándorné, a bronz­fokozat pedig Pirinyi Katali­né és Balogh Ferencé lett a versmondók kategóriájában. Meg kell említenünk, hogy szavalok közül különösei Novák Franciska előadás; — népballadát szavalt - aratott nagy sikert, átél' meggyőző, szép stílusa miatt A sifoki irodalmi színpa; Történelmi lecke című érdé kés, jól sikerült összeállt tásáért szintén a zsűri aran oklevelét kapta meg, míg hatvani Kovács Zsuzsa ének szólója érte el ezt a fokoza tot. A három fellépő táncze nekar közül a legjobbnak - arany oklevéllel jutalmazta teljesítményét — a lőrinc együttes bizonyult. Ezüst ok levelet kapott az andornak tályai és az ’egri gépjavít állomás tánczenekara. Hamarosan eldől majc hogy a megyei bemutatói legjobban szerepelt együtte sek és szólisták közül ki képviselik megyénket — egy órás műsorral — a salgótar járd országos döntőn. k. g. lim. ynntws ><*■> kedd PINTÉR rSTffÍN: Az újságíró tapintatos (ember volt, nem erőltette a dolgot. Elment Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről be­zártam, felhajtottam a taka­rót, hogy Ruth szemébe néz­zek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegy­zem, így még talán szebb volt, mint amikor mosoly­gott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vi­gasztaltam egész vasárnap, egészen hétfő reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvigasztalódott. Amikor hétfőn reggel ránk­virradt. szipogva bár, de mo­solyogva így szólt: az óceánon túlra, többé nem tartozom neked számadással. Hiszen többé nem látjuk egymást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg, kopasz és visszataszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem elfe­lejtettem, hogy olyan kövér, mint egy vaddisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hang­súlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhat­nál róla valami jót is. Vágj7 annyira utálod Mr. Cuc- ke-ol? mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visz- szaemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűk­markú lenne... Ezek után azt gondolhat­ják. hogy méltatlanra paza­roltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira sze­retett, hogy inkább engedett Mr. Cucke-nak, csakhogy ne­2«. Lewis búcsúzóul a -telkem­re kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig ön­ként vonuljak be az Emigra­tion Service fogdájába. Fors­ter ugyanis már kilenc óra­kor bejelenti, hogy az óvadé­kot vissza kívánja. A pénz nagy úr, nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, viszi nek, a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként megyek... Kezet fogtam az újságíró­val. aki Ruthtól is megpró­bált elbúcsúzni, de nem si­került neki, mert a lány lát­hatatlanná vált. Csak a ta­karó alatt meg-megrázkódó emberforma mutatta, hogy mégis jelen van. — Darling, fáj, hogy el­mész, de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, csele­kedj belátásod szerint, csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csikósgörlöket öle­led . Ezt könnyű szívvel meg­ígérhettem. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. •— Mihez kezdenék? —■ csodálkozott Ruth. — Vissza­megyek a Hotel Cliveba ... — Vissza? —L emeltem fel a hangomat. — És Mr. Cuc­ke? Nem fog békén hagy­ni... — Egy nőt csak addig ül­döz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal —, amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer megindul ~a géped — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. — Nem vall éppen nemes lélekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hi­szen soha é: etedben nem lát­tad. — Persze, hogy nem. Te kém ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt, aki csakis az enyém. Inkább másé lett, mert nem bírta látni a férfikönnyeket. így hát elbúcsúztunk szépen én men­tem az Emigration Servicé­hez, Ruth pedig a Hotel Clive-ba. Az Emigration Serviceben azóta sem pusz­tultak ki a poloskák, a Hotel Clive viszont továbbra i megmaradt féregmente luxusszállodának. Ámd most/ hogy tudtam, hog; előbb-utóbb ingyen és bér mentve hazajutok, már nen zavartak annyira a kellemet len háziállatok. Mindössz egyetlen éjszakát kellett mé; a társaságukban töltenem, ekkor meglehetősen passzí van viselkedtek. Lehet, hog; épppen munkaszüneti nap juk volt... Feltettek egy repülőgépre amely Becsig vitt. Óránkén ezer kilométeres sebességgé hasította az eget az óceái felett, de nekem nagyon las sónak tetszett a mozgása Szerettem volna még sötété dés előtt Pesten lenni. Vég tere is. Becsből csupán né hány ófát kell vonatozni Bu dapestig, és ha háromra meg érkezünk a swechati repülő térre, estére otthon is lehe tek. A repülőgépben nem i. csalatkoztam; pontosan há romkor landolt, ámde amiko leszálltam róla. ismét ké tagbaszakadt férfiú lépet mellém. Éppolyan modorta lan fickóknak látszottak mint akik New Yorkban kö. vettek napokig. De tévedtem mert udvariasan bemutat­koztak. — A rendőrségtől va. gyünk! — örülök, uraim, hogy ta­lálkoztunk — mondtam ne­kik meglehetősen szemtele­nül, mert féliábbal már ott­hon éreztem magam. — Mi­ben lehetek szolgálatukra' De vegyek tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára in­dul a vonatom... (A befejező rés: fkezik^ I Tévékomédia — komédia nélkül Gilbert Beeaud show A Csibe története milliók előtt Jó rendezés, jó együttesek Izgalmas szabadtéri nyitány Gyöngyösön

Next

/
Thumbnails
Contents