Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
— Te nem nézed a Mr. Coxot? — Nem! A kérdésre adott válaszom úgy hatott, mintha legalább is ezt jelentettem volna be, hogy igenis a föld mozog a hold körül és nem megfordítva ... — És miért nem nézed ezt az állati jó krimit? — hitetlenkedett a következő kérdés. Tényleg, miért nem nézem én ezt a Cox urat, akinek kriminális kalandjai állítólag nem a legsületlenebbek közül valók, sőt... Akinek van humora, s aki a kellő izgalomhoz kellő mennyiségű logikai fejtörő játékot is felszolgál. Mondhatnám azt is kifogásnak: nem nézem, mert nem szeretem, ha a televízió szabja meg az esti programjaimat, arra kényszerítve, hogy szakítsak félbe szerelmet, munkát, könyvet, utazást és loholjak a fotelomba, Cox urat nézni. Ezt js mondhatnám. S talán túlságosán nem is tódítanám meg az igazságot. Ám én mégsem ezért nem nézem Cox urat, legyen bármilyen átlagon felüli magánnyomozó, legyen bármilyen derűsen krimis és krimisen derűs ez a film. Én ugyanis megfogadtam, hogy egy ideig önmegtartóztató életet élek: megtartóztatom magam a krimiktől. Pedig szerettem és szeretem őket. A logika játékát és a játék logikáját. Szeretem és megértem, hogy hulla nélkül nem krimi á krimi, egy embertársam halála alapos ók arra, hogy komolyan és felelősséggel végigjátsszam a logiAliért nem nézem Mr. Coxot? kai játékot, s hogy a játék végén együtt lelkesedjek a hivatásos, vagy amatőr nyomozóval: lám, a bűnös nem bújhat el, bűn népi maradhat megtorlatlanul. De szeretem például a pecsenye- kacsát is, róseibnivel és párolt káposztával. Mégsem eszem mindennap, még minden héten sem, s nem is csak szorosabban vett anyagi szempontok miatt, hanem sokkal inkább azért, mert kinek van gusztusa naponta pecsenyekacsát enni. Bármily jó is. Senkinek, gondolom. Tudom, a krimi az nem pecsenyekacsa. Szellemi tápláléknak is csak „üzemi ebéd”, s lukullusi lakoma. Ám még ez sem lenne baj, hisz nem kötelező a szellemet nap mint nap agyontraktálni ünnepi koszttal, mert megkopna a kosztnak az íze, az ünnepnek a fénye. Az azonban már felettébb idegesít, hogy hazámat könyvön és filmen, színpadon és televízióban, mint valami gurgulázó, hulláktól véres áradat, úgy öntötte el a krimik árja. Már a „buzgároknál” gyanakodtam, de akkor még azt hittem, hogy a könnyűbúvárok kritikai tevékenysége a szellem mély vizeiben gátat vethet annak, ami bekövetkezett Ügy látszik, nem sikerült Hullahegyek tornyosulnak könyveimben, hullahegyek a moziban, hullahegyek a televízióban, még jó, hogy néhány hullát márványporba palástoltak. Ám ez sem tudta elpalástolni, hogy a krimik iránti igényt szinte Ecseri piaci szinten rohanták meg a kultúráért felelős tényezők, s e rohanás közben gyorsan felpattantak a „gazdasági mechanizmus” agyonlovagolt paripájára is, mondván: igény a2 igény, a kielégítése pedig anyagi haszon. Az anyagi haszon meg természetesen népgazdasági érdek. Természetesen ! Mert nálunk népgazdasági érdek a magyarba oltott James Bond csak gúnnyal szemlélhető csetlés-botlása a nem hogy ugrani készülő, de kimúlni is gyenge oroszlán miatt — például. De ez a példa csak egyetlenke, szerényke a sok száz közül, amely mind azt példázza, hogyan lehet lejáratni teljes sikerei egy különben jobb sorsra valóban érdemes műfajt. Olyan műfajt, amelyet nem szégyellt művelni sem Csehov, sem Capek, mert ezt is lehet művelni művészi színvonalon, vagy ha nem lehet, akkor kell a szakmai igényesség, az iparos gondos büszkeségével csinálni. Amit azonban az esetek túlnyomó többségében láttam és láttunk, sőt félek, hogy még látni is fogunk, az igény kielégítésének és a pénz. a nyereség jelszavának rabszolgaságában, nos azok. mint ipari tevékenységek is csak a selejt közé tartoznak, amelyeket egy önmagára valamit is adó első éves jó „inas” sem adna ki a kezéből. Mert van. igenis van, nekem is van igényem krimire. Jóra, nem dömpingáruként, de nem is titkolt és titokban adagolt „külföldi áruként”. De ezeknek az áruknak csak áruk van, amely korántsem az értéküket fejezi ki. Mert. ha úgy lenne, egy fityinget sem érnének. Mint ahogy nem is érnek. Nos, mondom még egyszer, lehet, hogy „ráfáztam”, mert éppen Mr. Coxnál vesztettem azt amit itt most oly nagy hangon kifogásolok. Mindegy. Még mindig jobb nem látni egy jó krimit, mint nézni tíz rosszat... Ezért hát elnézést, tisztelt Mr. Cox! Ideges munkások Gyöngyösön Részleges munkanélküliség — Létbizonytalanság — Túl a kritikus helyzeten — A fejlesztés körvonalait vizsgálják Nem orvosi segítségre szorultak a KAEV gyöngyösi üzemének dolgozói. Idegességüknek egészen más oka volt. Azt sem merem állítani, hogy már teljesen nyugodtak. Ahogy mondták: várakozó álláspontot foglaltak el; majd kiderül, mi lesz. Bíznak az ígéretekben, de a tetteket jobban szeretik. Mi kavarta meg az üzem hangulatát az utóbbi hónapokban? Menjünk végig az események során. mi alaptalan hangulatkeltés volt ez. Éppen ezért volt komoly a helyzet Érthető, hogy a városi párt- és tanácsi szervek is kénytelenek. voltak felemelni a szavukat, és kérték a megnyugtató megoldás lehetőségét. Még tavaly decemberben kezdődött. A kibővített pártvezetőségi ülésen hangzott el először a megállapítás: a következő hónapok, hetek termelési programját senki sem tudja bizonyosai). Vannak gyártási feladatok, amik már ismertek, de vannak olyan területek, üzemrészek is, amelyeknek munkával való ellátása egyáltalán nem megnyugtató. . Részleges munkanélküliség állt be a KAEV gyöngyösi üzemében. És ennek következtében ideges hangulat alakult ki. — A pártszervezet a dolog politikai oldalát vizsgálta elsősorban — mondja Térjék Lajos párttitkár. — Ennek kihatása az egész városban érződött. A feszültség egyre fokozódott. Kénytelenek voltunk k szükséges lépéseket megtenni. A jelzést először az egri 10-es gyárnak juttatták el, amihez tartoznak. Aztán a városi pártbizottság segítségét is kérték. A végén a KAEV vezérigazgatója is foglalkozott az üggye-l, a városi tanács épületében tartott hivatalos konzultációval téve pontot a végére. Most itt tartanak. i — Nem kiabált nálunk senki — közli Pilinyi Tibor, a vasszerkezet 2-es brigád tagja. — Csak elkérték magukat innen. — Tizennyolcból öt ment el — jegyzi meg Horváth Mihály keserűen. — Mi maradtunk, mert itt kezdtünk, még a volt XII-es aknánál, és bízunk abban, hogy lesz ez még jobb is. — Rezsiben kell dolgoznunk — panaszolja Tóth István —, ami a fizetésnél is megmutatkozik. Legalább öt-hatszáz forinttal kevesebb most a havi átlagunk, mint tavaly volt. Megtették azt is, hogy a földet vakartatták órabérben a munkásokkal. De ezt szó szerint kell venni. A festéket kapartatták fel a földről hogy tudjanak elfoglaltságot biztosítani néhány embernek. A létbizonytalanság hónapjai nagyon megviselték az embereket. El is keserítették #>két, mondjuk ki, minden ' .crtelés nélkül. És-nem valaÉpül a nagycsarnok, aminék a fele még ebben az évben kész lesz, a másik felét pedig jövőre fejezik — hivatkozik az egyik meg- ' nyugtató tényre Lakatos Imre, üzemvezető. — De történt szervezeti változás is. Az egri gyártól átvesz bennünket a budapesti 2-es gyár. Ez a szervezeti változás nemcsak a profilunkat határozza meg, hanem a kapacitásunk lekötését is biztosítja. Itt említsük meg, amivel büszkélkedtek is az üzem vezetői, hogy a közeljövőben mintegy hatvan új gépet kapnak a nagycsarnokba. Eddigi gépparkjuk ettől sokkal szerényebb keretet tett ki. A nagycsarnok építkezése is csak az utóbbi hetekben lendült fel. Korábban itt is csak néhány ember csellengett. — Tavaly év végén úgy tűnt, hogy el kell bocsátanunk a dolgozóinkat. — halljuk Chilkó Józseftől, a személyzeti előadótól. — Ennek felelősségét nem válalhattuk. Túl is jutottunk már ezen a kritikus helyzeten, és a jövő iránti optimizmussal már a fejlesztés körvonalait vizsgáljuk. íme: ezek a megváltozott helyzet bíztató vonásai, amelyek érvként is hatásosak. És még egy jellemző körülmény: az utóbbi időben mintegy tíz dolgozó kérte a felvételét a pártszervezetbe. Ha most már nem hinnének az üzem jövőjében, bizonyára nem jelentkeztek volna a pártszervezetbe. pedig a legutóbbi napokig sem oszlott el. A munkások most már nem lelkesednek az első pillanatra a kedvező szót hallgatva. —■, Nem vagyunk mi bizalmatlanok — hangsúlyozták a vasszerkezet 2-es brigád tagjai —, de hát már megégettük a szánkat. Mégis azt várjuk, hogy azok, akik nemrég adták be a felmondásukat, azok is visszavonják és maradnak. Szocialista brigád volt a miénk. Az idén széthullottunk. Mit kezdjünk most így? Legyünk csak egyszerű munkabrigád? Ez visszafelé való lépés lenne. Ezért is várjuk, hogy újra együtt legyen a brigád. ,Ime: a bizalom megnyilvánulása. Még annyit szeretnék hozzáfűzni az eddigiekhez, hogy gazdaságtalan üzemre senkinek sincs szüksége. Valamit csak erőnek erejével fenntartani, értelmetlen dolog. Ha a felelős szervek és személyek úgy látják, a KAEV gyöngyösi üzeme hasznosan működhet, akkor adjanak is meg minden lehetőséget a közhasznú üzemeléshez. Az ím- mel-ámmal való foglalkoztatás keserű következményeit most láthattuk. Az adott szót komolyan vesszük, ezért értjük meg a KAEV gyöngyösi üzemének mostani bizakodó hangulatát. G. Molnár Ferenc Segítek anyukának (MTI foto) „Leinformálható hölgy"... (?!) (A házassági hirdetések nyelvéről" A házassági hirdetések szövegével kapcsolatban is az a követelmény elsősorban, hogy a megfogalmazása legyen világos, tömör, kerülje a felesleges szavakat. Az erőltetett finomkodást, a modorosságot, a kétértelmű, bizonytalan jelentéstartalmú kifejezéseket nem szabad megtűrni. A címben idézett „leinformálható hölgy" nem felel meg sem a közlés céljának, sem a közlendő tartalomnak, sem a hirdetést megfogalmazó társadalmi helyzetének, egyéni körülményeinek, sem azoknak, akiknek szánta a közölnivalót. A rostára tett nyelvi formát a következő szövegből emeltük ki: „Egyedülálló szakmunkás keresi leinformálható hölgy ismeretségét 18—26 évig...” A leinformálható idegen szó jelentésköre nagyon tág, az előtte álló igekötő is felesleges. Az olvasó, az érdeklődő csak sejtheti, milyen követelményre utalhat ez az idegen szó. Egyértelműbb, világosabb lett volna a közlés, ha a házasulandó a következő kifejezésekből válogatja ki a szándékának legmegfelelőbb szót: becsületes, tisztességes, szolid, házias, a legjobb információt, tájékoztatást, felvilágosítást is kiálló, kifogástalan viselkedésű stb. A jelzett szóként szereplő hölgy használatát is erői te-» tettnek tekinthetjük. A pontosabb fogalmazásban jobban teljesítette volna a nyelvi szerepet akár a nő, a leány, vagy az asszony szó is. A hölgy hangsor ugyanis mai nyelvhasználatunkból lassan kikopik, s ha a köznyelvi szó- használatban találkozunk is vele, már megváltozott tartalmi és hangulati értéke kerül előtérbe, s inkább a felesleges finomkodást, műveltkedést tükrözi. Nem véletlen, hogy mai köznyelvünkből kihullanak a hölgyfodrász, a hölgykoszorú, a hiJlgyvivó, a hölgyúszó összetételek is. A nő szó veszi át ezekben a kifejezésekben is a nyelvi szerepet. Egyik napilapunk apróhir. detései között találkoztunk a „reprezentatív külsejű, szuperintelligens hölgyike” nyelvi formával is. Ezt a jelzős szerkezetet nehéz komolyan venni, mert gunyorossága, sőt cinikussága szinte kiabál. Ha egy szó, kifejezés az irónia, a gúny és a cinizmus forrása, elveszti a jogot arra, hogy komolyan számoljunk vele. A régi közmondás megváltozott formájában itt is érvényes. Madarat tolláról, házasulandót nyelvi formálásáról ismerhetjük meg. Dr. Bakos József Nincs értelme annak, hogy a múltat bolygassuk, azt firtassuk, hogyan juthatott egy háromszáz főt foglalkoztató üzem szinte a felszámolás szélére. Méghozzá egy olyan üzem, amit alig néhány éve telepítettek le Gyöngyösre, amiről úgy beszéltek annak idején, hogy alig belátható fejlődés előtt áll. Hagyjuk a múltat, nézzük a jövőt. Ha van kétkedés még a fejekben ma is, ne botrán- kozzunk meg ezen. Az eddigi hat hónap során sok minden elhangzott már ígéretként, de ezekből nem valósult meg minden. A bizonytalanság Nem ér a neve — Uram, az istenért! — kaptam a férfi után, aki a száguldó autó elé akarta magát vetni. — Hagyjon meghalni, hagyjon... Nem bírom már tovább — nézett rám életunt, reménytelen arccal, amelyet néhány véraláfu- tás, számos behegedt seb borított. Teste is vékony volt, szikár, mint akit sokat és gyakran vernek. — Miért hagynám, jó ember ... Higgye el, szép az élet és minden rendbe jön. Ha otthagyta a felesége, majd talál másikat, ha meg- tudtáJc, hogy sikkasztott, legfeljebb leültetik, aztán majd kijön, nálunk akár megint lehet főpénztáros is . — Mit gondol maca rólam? — húzta ki magát az öngyilkosjelölt, — A feleségem szeret a gyermekeimet példásan nevelem, s az én kezemhez soha egyetlen idegen fillér nem tapadt. — De akkor miért akart meghalni? — kérdeztem teljes joggal, bár közben az is eszembe jutott, hogy lehet egy férfi azért is öngyilkos, mert a felesége az istennek sem akarja otthagyni. — A nevem miatt, uram, a nevem miatt... — Miért, hát hogy hívják? — József József... — És a vezetéknevét is, ha szabadna ... — Mondom, József ... — A vezetéknevét, jó ember! — Látja, maga is kezdi... Hát ezt nem bírom már... Ezt. Bele lehet őrülni, s mielőbb beleőrülnék, inkább megölöm magam ... — Mit kezdek, meg mit nem lebet bírni? — mordultam rá dühösen, és már bántam, hogy elrántottam autó elöl... az mondom: József József ... Erre először udvariasan szólnak rám, hogy ne a keresztnevemet ismételgessem, nem vagyunk az utcasarkon ... Erre mondom, hogy József, — A nevemet nem bírom. Képzelje el, bemegyek egy hivatalba, kérdik a nevem, én erre már rám kiabálnak, hogy a nyavalya sem kiváncsi kétszer a keresztnevemre, a vezetéknevemet mondjam, ha nem vagyok teljesen hülye.. < És akkor én mondom, és akkor engem kirúgnak .,. Uram, nem bírom már... Nézzen rám. Engem naponta háromszor vernek meg a nevem miatt. Azt hiszik, gúnyolódom, szemtelenkedem, pedig tehetek én arról, hogy a keresztapámnak az apám nem adta meg a kölcsönt és ezért dühből a József vezetéknév mellé a József keresztnevet adta nekem... Hát tehetek én róla? — mondta és könnyes szemmel könyörgött, engedjem az első autó elé feküdni. — Egy frászt, jó ember ... Hogy aztán én legyek a tanú, én mondjam el, hogy magát hogyan is hívják és emiatt engem verjenek meg? Majd előbb elmegyek — szóltam neki, és sietve távoztam, (egri)
