Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek nem volt szakálla kender, de merész és bátor volt mégis. Nyíltan, őszintén, kertelés nélkül megbírálta feletteseit. Es a felettesek nemcsak elfogadták a bírálatot, hanem ennek nyomán kijavították a hibákat is, az egyszer volt, hol nem volt embert pedig dicséretben, sőt prémiumban is részesítették. Az egyszer volt, hol nem volt ember azóta ki nem nyitja a száját, egyszerűen nem mer bírálni, mert a többi egyszer és többször is volt ember, mind azt mondja körülötte: csak azért bírál, hogy prémiumot kapjon, s nem azért, hogy a hibák kijavítását segítse elő. Itt a mese vége, fuss el véle: aludjatok szépen Kis Balázsok! Tente, tente. (—ő) Egy bírói megrovás története | Hol kutat az ásó? Múzeumi „kulisszák* mögött Kamrák és padlások kincsei — Kínai pap a Bükk- íennsíkról — Milyen tanuló volt Gárdonyi? Bakó Ferenc igazgató a múzeum legújabb „szerzeményével”. ' «— Állj! — hangzott hirtelen a felszólítás a sötétből. A közeledőik megtorpantak. A fegyveres határőr hozzájuk lépett: — Igazoljiák magukat! — Előkerült a két személyazonossági. — Hóivá indultak? — A.. .ahol az a fény lát- EEáku.. — mutatnak előre. Abba a faluba... — Ott már Csehszlovákia van — jegyzi meg a határőr. Tudjuk... Egy lány és egy fiú. Fiatalkorúak mindketten. Űti- céljuk Csehszlovákián, Ausztrián, Svájcon át Anglia. Ox- íordban él egy nagybácsi, a nevét nem ismerik— oda készültek. Miért? Megszerették egymást, az ifjúság türelmetlen hevességével, és elhatározták: ez év augusztusában összeházasodnak. A lány apja: Nem egyeztem bele. Tanuljon előbb a fiú is, szerezzen magának szakmát. Aztán még fiatalkorúak mindketten, a gyámhatóság semmiképpen nem egyezett volna bele a házasságba... Csak ezért indultak volna el az országhatár felé? A lány szüleit néhány hónapja elhagyta, nagyanyjához költözött. A szomszédokkal állandó a perpatvar, ideges, nyugtalan emiatt az otthoni légkör. A szomszédok provokálják az apát — egyébként köztiszteletben álló ember —, de a lányt is. Szülei szigorúan fogták) otthon. — Nem engedtek el szórakozni. Börtönnek éreztem az otthont. Az apa: Nyughatatlan természetű, tiszteletlen. Pedig mindent megkapott otthon. És a fiú? Otthagyta az ipari tanuló- iskolát, hogy ne a szülei, maga gondoskodjon magáról. Baj volt otthon? Az anya: Második férjemmel élek együtt Négy éves volt a fiam, amikor elváltam az első uramtól. Csendes, tisztelettudó a gyerek. Nemcsak velünk, mással szemben is. Nevelőapjával is szeretik egymást. Mindig ön- ájilóságra törekedett, s talán ezért nem akart tovább tanulni... A kislányt szerettem, őhozzá kötötte a fiamat első komoly érzelme. A nevelőapa: Nálunk van helye a fiúnak, visszavárjuk. A két fiatalt tiltott határ- átlépés kísérlete miatt bíróság elé állították. Az ítélet: mindketten bírói megrovást kaptak. L 1869. június &* vasárnap És tovább? A lány: Hazamegyek, tanulni akarok. Szeretném elvégezni a gyors- és gépíróiskolát. A fiú: Már van jó állásom, meós vagyok, és 1500 forintot keresek. Néhányszor meglátogattam az ifjúságvédő intézetben a kislányt, de már nem fogad... Megbántam, amit tettem. Tudom már, hogy értelmetlen, meggondolatlan dolog volt A lány szülei: Mi is hibásak vagyunk, érezzük. Hazavárjuk a gyereket, és ígérjük, hogy jobban vigyázunk rá, segítünk megnyugtatni. Öt is kérjük, hogy jöjjön haza. „A jelentősen megváltozott körülmények alapján a. bíróság úgy találta, hogy a vádlottakkal szemben a fiatalítani vádlottak nevelése érdekében büntetés kiszabására nincs szükség. — olvassuk az ítélet indoklásában. — Cselekedetüket mindketten megbánták, biztosítottak számukra a rendezett családi körülmények.” 'Vajon — mindenütt így van-e?... kátai Ki a felelős?... Utoljára egy elmaradt rendezvényről A kelleténél élesebben fogott, és megcsúszott a toll — mentségünkre mondva, a reklamált két glosszánk majd ezer hoppon maradt könnyűzenei rajongó érdekében író. dott —, amikor a többszörösen is elmaradt tánczenei hangverseny miatt emeltünk szót. A két cikkre válaszolt az Országos Rendező Iroda. Közölte, hogy a tánczenei hangverseny nem ORI-ren- dezvény volt (igaz, ezt mi sem írtuk, hanem a helyi rendezőszerv dilemmáját emlegettük), így az őket ért bírálat nem helytálló. Az ŐRI ebben az esetben csupán a hangverseny rendezését engedélyezte, és a kért szereplők kiközvetítését intézte, ez azonban — sajnos — nem jár semmiféle kötelezettséggel. Ha járna, bizonyára nem marad el a hangverseny, s élményekkel gazdagon térnek haza a könnyűzene rajongói. A rendezvény helyi ügyintézője jóhiszeműen fogadta azt a javaslatot, hogy a műsorral kapcsolatban kössön megállapodást HalmiTJá- bor konferálóval, aki nem az ŐRI alkalmazottja, de vállalta a műsort, vállalta a szereplők biztosítását... Az ilyen — nevezhetnénk magánjellegűnek — akció, ahogy a megtörtént sajnálatos eset is tanúsítja, nem a legjobb „életbiztosítás” egy műsor számára, s gondoljuk, hogy az egrihez hasonló eset sem az egyetlen. „Ismételten közöljük — írta az Országos Rendező Iroda —, hogy az egész ügyért Halmi Gábor a felelős, aki a rendező szervvel megállapodást kötött”. A felelősség kérdése tehát megoldódott, mely egyúttal tanulságot is szolgált: egyhamar, s így, nemigen vállal könnyűzenei, vagy más, „hakni jellegű” műsort egyetlen helyi rendező szerv sem! Hogy az ilyen félreértéseket, csalódásokat, kellemetlenségeket elkerüljük, javasolnánk, hogy az ŐRI csak olyan — mégha nem is saját — műsorra adjon engerélyt, melynek rendezését biztosítva látja. így nem fordulhatna elő többé, hogy valamilyen felelőtlenség miatt, szinte fél évig tartó szervezés után vissza kelljen fizetni a jegye, két a csalódott közönségnek. K. G. Az egri vár gótikus épületének reprezentatív kiállítótermeitől —, ahol a vár, a város £s a környék történetét bemutató régészeti, műemléki, iparművészeti és hadtörténeti emlékek láthatók — mindössze fél emelet választja él azt a szobát, amelyben a legújabb „szerzeményeit” bemutatja a Dobó István Vármúzeum. A nagyközönség előtt csak nagyon ritkán nyitották meg ennek ajtaját, a feliratok és magyarázó szöveg nélküli kiállítást a közel, múltban lezajlott régészeti vándorgyűlés alkalmából rendezték. Így az itt bemutatott tárgyak is éppúgy a múzeum „kulisszatitkai” közé tartoznak, mint mindaz, ami a kutatók és munkatársak évtizedes munkája nyomán előkerült a föld mélyéből, az öreg lakóházak kamráiból és padlásairól. o o o o — Megengedik, hogy benézzünk a kamrába, a pad- jlásra? — kérdezzük a ház gazdáit, s a már nem használt, porosodó, rozsdásodó limlom között gyakran ránk mosolyog a szerencse és megtaláljuk múzeumunk számára a legújabb „kincseket”. Bakó Ferenc, a Heves megyei múzeumok igazgatója, néprajz szakos muzeológus gyűjtőmunkájának egy jól bevált módszere ez, amelynek nagyon sok tárgyi bizonyítéka látható itt —, illetve a közönség számára még ■nem látható, csali valamelyik későbbi kiállításon. — Legújabb darabunk — mutatja az igazgató — ez a búzás, gabona és liszt tárolására használt, faragott láda, amelyet Noszvajon vásároltunk. Valószínűleg Cserépfalun készült, a gömöriek hozhatták magukkal a felvidékről. Hozzájutottunk egy nagyon ritka üvegflaskához, amelyet az egykori, vándorüveghutákban, a Bükk-fenn- síkon készítettek. A borosüveg egy kínai papot ábrázol. Ilyen üvegből csak Miskolcon és az Iparművészeti Múzeumban őriznek egy- egy darabot. Nekünk ez a harmadik. Egyiket a három közül színesen festették. Vásároltunk a múzeum szamára egy új képet, amelyet restaurátorok vettek kezelésbe. A kép egy XVII. században élt spanyol festő munkája. o o o o nak ' és gyűjtőmunkájánál# legszebb eredményeit mutatták be. A népvándorlás és késő avar kori leletek között ékeskedik az ország talán legszebb bőröve, amelyet ezüst és más fémveretekkel díszítettek. A XV. századi öv a kisnánai ásatások során került elő. Honfoglalás kori ingdíszek, varkocsra erősített díszek, s a különböző etnikák nyomait viselő leletek mellett sok más, korunkhoz közelebbi érték sorakozik itt. Rupert Antal egri kádár mester munkáját azért is őrzik oly nagy gondossággal, mert kapcsolatban van Gárdonyi Gézával. Az író gyakori vendég volt a Rákóczi út 6. szám alatti műhelyben, a mesterrel jó barátságban voltak, s egy-egy látogatás alkalmával órák hosszat időzött a mesteremberek között. Itt mutatták be először Gárdonyi Sándor hagyatékát. Az író néhány levele, két fényképe, az Isten rabjainak kézirata, titkosírásos naplója látható az üvegvitrinben. Tanítói okleveléből arra is választ kaphatunk, milyen tanuló volt Gárdonyi Géza? Nos, a 19 éves fiatalember erkölcsi viseleté „dicséretes”, szorgalma csak „kellő” volt. Anyanyelvéből viszont „jeles”-re vizsgázott az oklevél tanúsága szerint, amelyet kézjegyével látott el Zsendovics József kanonok, a „fitanítóintézet” igazgatója is. A kiállítást reneszánsz székek, íróasztal, szekrény, az elmúlt két évszázadból származó titkos fiókokat, rekeszeket is őrző szekreterek, néprajzi sarok egészítik ki. o o o o ■ - -. 'Ö«t " Az utóbbi évtizedben legalább annyi „kinccsel” gazdaü godott a múzeum, mint azelőtt összesen. Az utókor számára restaurált és tartósított tárgyakat a raktárak mélyén őrzik, sokáig rejtve maradnak a közönség előtt. Az újabb kiállításokon, a szak- irodalom segítségével előbb. utóbb napfényre kerülnek. Ilyen célt szolgál a közelmúltban megjelent Heves megyei műemléki topográfia első kötete és a nyomdai sokszorosításra előkészített második kötet. A múzeum kevéssé ismert munkatársai szorgalmasan végzik továbbra is munkájukat. A föld mélyét vallatja az ásó, falujárásra indulnak a kutatók. Egerben több helyen folynak ásatások. A Szépasz- szony-völgyben honfoglalás kori temető maradványaira akadtak. A Sirok-Csörgőn, az akasztómáj i részen avar és szkíta kori leletek kerültek elő. Hétfőn látnak munkához Aldebrő határában, ahol Árpád-kori település maradványait tárják fel. Gyöngyöspatán megkezdik a templom renoválását, amelynek során építészettörténeti és régészeti kutatásokat végeznek. Az egri püspöki palota után legjelentősebb XV. századi gótikus épület sok titkot rejthet, s mert az Aba nemzetség központi települése is itt volt, a kutatások összefüggnek az öt megyére kiterjedő palóckutatások programjával is. PUisy Elemér Tisza II. ✓ Ó riás nyakát nyújtogatja a hatalmas daru a munkagödör szélén. — Három év múlva itt folyik majd a Tisza, — magyarázza a szinpatikus mérnök, miközben csillagászati számokat közöl. Innen a partról a munkagödörben betonozást végző emberek törpének látszanak. A naptól csokoládébarnára égett testük meg-meg- csillan a fényben. Lábuk alatt több méter mélységben vasbeton. Ez parancsol majd megálljt a rakoncátlan Tiszának és kényszeríti a vízre az ember akaratát: forgass turbinákat, termelj áramot! A szél toronymagasra kavarja a homokot, boszorkánytáncot jár a légörvényben egy arra tévedt falevél. Gépek, teherautók dübörögnek el a frissen felépített presszó mellett, copfos csitrilányok, kék overallban, fiúsán fütyörész- nek. Fütyörésznek és nem gondolnak arra, hogy történelmet írnak. Izzadva és fütyörész- ve teremtenek itt teljesen új világot. Ki kalapáccsal, ki vakolókanállal, ki a barakk szobában a mérnöki asztal mellett. Ök kétezren, az építők, sutba vágják a földrajzkönyveket, a térképeket és újakat írnak, rajzolnak helyettük. Valahogyan ilyen szöveggel: Kisköre. Tisza II. vízlépcső. Tófelület a Balaton egyötöde. Az öntözött területen a szövetkezetek belterjes gazdálkodást folytatnak. A termelt energiát bekapcsolták az országos áramkörbe. A tóparton jól érzik magukat a vikendezők és a vízisport kedvelői... Néhány száz méterre, túl a fűzeseken, még most sem sejtve sorsát, régi medrében folydo- gál a Tisza. Békésen, csendesen. A mérnök milliókban és milliárdokban beszél, apró pálcikával a messzeségbe mutat: — Itt gépház lesz, amott szálloda. A víz itt folyik majd és nem ott, a zsilipen Tokajig úsznak majd fel a folyami hajók... Gyerek trappol az agyagos ösvényen. Az apját keresi, aki a fiának-épít-új világot itt, a Tisza-parUm. Érettségi z arcokon megilletődött mosoly, a szívekben vibráló félelem. A tanteremben gyöngyvirág, és kakukkfűillat keveredik, a kopott öreg táblán egy félbehagyott egyenlet látható. Egy matrózruhás lány tételt húz. Először tétováznak az ujjak, aztán elszánják magukat: Költői sorsok a huszadik században... Mosoly és mély sóhaj. A szemmel látható megnyugvás után toll és papír kerül elő. Nézem a névsort, olvasom a neveket: Jutka, László, Mária... Nevek és emberek. Megannyi induló élet, bízvást hisszük, nagyszerű jövő. Az egyik lány gyógyszerész szeretne lenni, a másik fiú gépészmérnök. Valakinek közülük kitűnő nyelvérzéke van, az egyetem után külügyi pályára készül. Mennyi terv, mennyi ragyogó szándék! Néhány pillanatra csönd van a tanteremben. A felkészülök lélegzetvételét is hallani lehet. A térképtartóban kivénült atlaszok dűlőn- gélnek, a kísérletező asztalon kémcsövek és spirituszlámpák unatkoznak. A sarokban fekete köpennyel a vállán ácsorog „Andris” — a csontváz. A matrózruhás kislány megnyugvással kel föl a helyéről. A szaktanár arcáról mindent leolvashat: jól sikerült a felelet. Kilépek a folyosóra. Ott sétálnak azok, akik már végeztek. Vidámak és jókedvűek. — Nem is olyan nehéz ez az érettségi, — rándít vállat az egyik legény. A lányok még nem oldódtak fel, ők még mindig tele vannak izgalommal és szurkolnak azokért, akik csak most, vagy ezután felelnek. Az érettségi után fehér asztal mellett találkozunk. Most már nyugodt, derűs az egész osztály. Ital kerül a poharakba. Egész ifjúságunk egészségére és boldogságára koccintunk. Kívánjuk, legyen nagyon gazdag és bőkezű hozzájuk az élet... — S3* — A „házi múzeumban” az utóbbi tíz esztendő ásatásai-
