Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Miért csatóftott G?sdár István? Pihentető félhomály az •sztergomi bazilikában. Bach muzsikája „bűvöli” • turistákat. Az orgonánál a huszonegy- néhány éves fiatalember. Gajdár István pedagógus... Amikor ezeket a perceket idézzük munkahelyén — a Szihalmi Általános Iskolában — arca átszellemül. — Ott az orgona mellett, s itt a pedagógusmunka hétköznapjai. Egyeztetni tudja? Meglep válaszának őszintesége : — Magamra maradtam. Nem találom a helyem, elpályázomElkeseredésének okairól faggatom: — Nem rövid történet. Ám ha érdekli... Ambíciók... — Nem véletlen lettem pedagógus. Családunkban hagyomány ezt a pályát választani. Öröklődő vonzalom a zene, a hangszeres muzsika szeretete is. Szabad időm jó részét gyermekkoromtól kezdve vagy a zongora, vagy a hegedű mellett töltöttem. Képzős koromban foglalkoztam behatóbban zeneelmélettel. Nemegyszer cikkeztem is szakfolyóiratokban. Kezemben a friss diplomával, nem fanyalogtam falura menni, mert úgy éreztem, van mit adnom a gyerekeknek. Mennyi tervem volt. Szerettem volna énekkart szervezni, úgy gondoltam, praktikus módszertani útmutatókat készítek, majd a gyakorlatban próbálom forTájékoztatás — emberségből Ez évben a megye legtöbb középiskolájába sokszoros volt a túljelentkezés. így érthető, hogy 617 nyolcadikos részére küldtek felvételi kérelmet elutasító értesítést a középfokú oktatási intézmények. Az elutasítottak elkeseredése is indokolt, hiszen a társadalmi igény által megszabott szűk felvételi keretszámok miatt igen sok jó képességű és jeles eredményű tanuló sem nyert felvételt. A fellebezé- seket elbíráló bizottság — tekintettel korlátozott lehetőségeire — szintén nem tudta az elutasítottak jogos igényeit kielégíteni. Tanulók és szülők tanácstalanul keresik az esetleges lehetőségeket. Az ő gondjaikon akart enyhíteni a Heves megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya, amikor felmérést készített arról, hogy milyen középfokú intézmények várnak még tanulókra. A felmérés szerint megyénkben hat iskola — elsősorban iparitanuló-intéze- tek — tud még felvenni 413 fiút és lányt. Erről értesítette figyelmes levélben a művelődésügyi osztály a tanácstalan szülőket, akik az eligazító levélhez mellékelten még egy értesítést is kaptak, melyben az Egri Dolgozók Gimnáziuma segítő szándékkal táékoztatia őket arról, hogy fiaik-lánya- ik — amennyiben négyórás munkaviszonyban állnak — esti tagozaton folytathatják tanulmányaikat. Ha a figyelmes tájékoztatás nem is tudja eloszlatni a tanulók és szülök csalódottságát, mint segítség akkor is sokat jelent, mert felesleges utánajárástól, többletköltségektől mentesít azzal, hogy lehetőségekről informál. Éppen ezért csak üdvözölni lehet a művelődésügyi osztály emberségből fakadt kezdeményezést, mert törődést, gondoskodást jelez, ami különösen jólesik azok nak a szülőknek, a kik jia- ik-lányaik sorsát kívánják a lehetőségekhez mérten legjobban rendezni. (P—i) mába önteni az improvizáció lehetőségeit az általános iskolai ének- és zenetanításban- E témakörből készítek ugyanis egy nagyobb tanulmányt. Tanulni is vágytam, megszerezni a főiskolán az ének—zene szakos tanári oklevelet. Emellett amatőr régészkedést és néprajzi gyűjtőmunkát terveztem. Menynyi ambíció, s majd mind Zátony im adódtak. Jólesett volna a segítség, mert nem elég a hibákat észrevételezni, hanem meg kell mutatni a helyes út lehetőségeit is. Anyagilag sem volt könnyű. Túlóradíjjal együtt 1400 forint havonta a keresetem. Ebből kell fizetnem albérletet, a heti esztergomi utazásokat, a heti főiskolai utak költségeit, a szakkönyveket- S maradni kell még vacsorapénznek is, mert a tejtermék is pénzbe kerül. S mindehhez a fokozatosan erősödő magány. Sajnos, mint zenerajongó, erősen érzelmi han- goltságú alkat vagyok. Ha egyszer kértem és hiába, akkor újra nem teszem. Oda. ahol a lehetőség 1969. június 8., vasárnap Más kiutat nem találtam: elpályázom. Esztergomba szeretnék kerülni. A pályázat elutasítása kellemetlenül érint, mert ott laknak szüleim, s megszűnnének a heti utazgatások, megtalálnám a gyakorlási lehetőségeket, zenekedvelő baráti vitakört. Ügy tűnik — felületesen szemlélve —, hogy „ugrani” akarok faluról városra. Ám ez nem így van, mert elmennék én itt a megyében is olyan falusi iskolába, ahol igénylik, s segítik a községi kultúrélet jobbítani kívánó tevékenységét, ahol lehetőségem van a gyakorlásra, ahol megtalálom a zenekedvelő és értő baráti kört, ahol az iskolavezetés segít. Hiszem, hogy nem egy ilyen hely van, s állítom, ha itt mindezt megkaptam volna, nerp lennék „gyökértelen”. ★ Értelmes, nyílt tekintetű fiatalember. Hibáit nem kendőzi, de segítséget várt és vár. Most elpályázik, most csalódott. Vezetői pedagógusígéretnek tartják- Lenne is belőle átlagon jóval felüli szakember, ha az első lépések buktatóin átsegítenék. Nem elsősorban hivatalosan, de emberséggel, jó tanáccsal, bizalommal. Ezt nemcsak másutt, Szi- halmon is megkaphatná ... Pécsi István „Ban ír lat" — Milyen fagylalt van? — Csak szamócával szolgálhatok... — Kérek egy üveg sört... — Semmilyen sörünk nincs! — Akkor egy hideg nagyfröccsöt! — Csak hétdecis üveg bort tudok hozni! — Akkor legyen egy nagy szóda! — Sajnos, csak a dugaszolt borhoz tudok szódát adni! Ha ajánlhatok valamit, kiváló kisüsti szilvánk van. Ez a párbeszéd egy szomjúhozó vendég és a recski „Hangulat” nevét viselő másodosztályú presszó felszolgálója között játszódott le a napokban. El lehet képzelni, milyen hangulatban távozott a másodosztályú vendéglátó üzemből a „kedves” vendég! (—ács) Egri nyár 69 Lesenyei Márta tárlatáról Az Egri nyár képzőművészeti nyitányaként a művelődési ház kamaratermében Lesenyei Márta szobrászművész 22 alkotása látható. A meghitt környezetben, a logikusan felépített kiállítási anyagban különböző színű és minőségű, márványból faragott figurák, kompozíciók, lemezdomborítások, bronzszobrok sorjáznak. Első pillanatra feltűnik és törvényszerűnek látszik ezeken az alkotásokon, hogy az élményt megfogalmazni kényszerítő figurákon elsősorban a dinamikus test arányai fejezik ki azt, ami a kiválasztott kompozíciós hősben végbemegy. Drámai pillanatokat örökít meg néha Lesenyei Márta, de éppen asszonyisá- gától nem áll messze a líra sem. A drámai hangvételt a Próféta — talán a kiállítás legjobb alkotása — a Vitorlás feliratot viselő köpeOD... — Ahogy így felsoroltam a sok elképzelést, azt is gondolhatja: no, ez sokat markolt, s persze, hogy jó része kihullott a kezéből. Mégsem csak én tehetek róla. Az első hónapok rendben indultak. Apró gondok ugyan akadtak: lakást ígértek, ám még albérlet után is nekem kellett szaladgálnom. Hamar feledtem az első kellemetlenségeket, s kezdtem terveim valóra váltani. Megszerveztem a felnőttkórust. Névsorral kézben jártam a falut, s összejött az énekkar, meg is tartottuk az első próbákat. Az iskolában délelőtt—délután tanítottam. Megkezdtem az újabb főiskolai tanulmányokat. Felkutattam a falu egyetlen zongoráját, hogy esti szabad óráimban gyakorolhassak. Elkészítettem módszertani útmutatóm, s a kora éjszakákon készült a tanulmány- Az órákat kedvvel tartottam, igyekeztem közvetlen lenni a gyerekekhez. És ekkor jöttek az első csalódások. Kész útmutatóm nem kellett senkinek. A próbák lassan abbamaradtak, mert az ősz beálltával jelentkezett a teremhiány- Nem mehettünk a kultúrházba, mert omlásveszély miatt már egy éve zárva tart. Egyedül képtelen voltam szervezni, szaladgálni és vezetni is. Fokozatosan éreztem, hogy elszigetelődtem. A kollégákkal nem baráti, csak kartársi hangnemet sikerült kialakítani. Mivel sosem voltam eltelve önmagámtól, igényeltem az iskolavezetés pedagógiai, módszertani segítségét. Tudtam, hogy vannak hibáim: nem tekintem lelkiismereti kérdésnek a pontos adminisztrációt, fiatal korom, tapasztalathiányom miatt kisebb fegyelmezési problémáJ j-ijvu---mr-nnjTru-Lrv-jTJ^ar-'iru-u-vv>ifVWV~ SZALMAÖZVEGY — Visszament az anyjához. Szedd össze a társaságot és gyertek azonnal Weltwoche karikatúrája.) PINTÉR ISTVÁN: 23. A nagy kavarpdásban nem is tudtam megállapítani, mi történt. Mindenki Csánkó és Terner köré gyűlt. Én is közelebb furakodtam. Temer a földön hevert, véres, átlőtt fejjel. Ketten is guggoltak mellette, nézték a pulzusát, a szívműködését, s intettek, hogy meghalt. A két FBI-os, aki ide is elkísért, már kicsavarta Csánkó kezéből a fegyvert. Vasmarokkal tartották a gyilkost, úgy, hogy moccanni sem tudott. Aztán bilincset kattintottak a csuklóira. Nem vártam tovább. Lerohantam a lépcsőkön, ki a szabadba. Most nem jöttek utá- nak a kísérőim: mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szabadon, őrizet nélkül maradtam. Abba a vendéglőbe rohantam, ahol Ruthtal volt randevúm. A lány még nem volt ott. Leroskadtam egy asztal mellé. — Múló rosszullét — feleltem a pincérnek, aki hogylé- tem felől érdeklődött. — Hozzon egy dupla whiskyt... az talán jót tesz! Mohón ittam. És újra rendeltem. Idegeim kissé megnyugodtak, de becsíptem. Egyébként sem szoktam az iváshoz, és most rajtam is beigazolódott, hogy a felzaklatott embernek könnyebben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. — Majd velem megnyugszol, drágám — mondta olyan odaadóan, hogy muszáj volt megcsókolnom. És ami ezután történt, még ma is álomnak tűnik fel szamomra. Szép álomnak. És bocsássa meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszkréció is van a világon. Csak azt mondom el, ami szorosan az ügyhöz tartozik. Szóval... Hajnali háromkor, amikor épp hogy elszuny- nyadtam Ruth oldalán, zörögtek az ajtón. Ezúttal azonban nem a rendőrség volt. — Lewis vagyok! — hangzott a válasz Ruth félénk kérdésére. — Ki? — Lewis, az Ewening News munkatársa. Ruth nyakig betakaródzott. én pedig kinyitottam az ajtót, majd ismét visszabújtam az ágyba. Valóban Lewis lépett a szobába. — Mi az, Mr. Lewis, hát maga nincs a Fülöp-szigete- ken? A riporter nevetett: —Ugyan... miért lennék? Helyi riporter vagyok én Nemigen szoktam utazni. A főnök utasította a telefon- központot, hogy ezt mondja magának, ha keres. Ugyanis nem foglalkozhatok tovább a maga ügyével... — Miért? — — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez . — A CIA-é. — Maga mondta, nem én.. És, hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra volt szükségem. Csánkó András lelőtte Terner Gusztávot, az emigráns magyarok egyik összejövetelén. .. És maga szemtanúja volt az esetnek .. Mondja el nekem, lehetőleg minél részletesebben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó, elmondom — feleltem—. de hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol ki egykönnyen az embereket a markából, ha már egyszer ajánlatot tett. — Ezt bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalember — mondta az újságíró, aki alapjában véve jóindulatú fickó volt. — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie a7. Emigration Service fogdájába. .. — Vissza? Miért? — Azért, mert visszavonták a tartózkodási engedélyét. — Az igaz, de olyan indokolással, amelyről bebizonyosodott, hogy koholmány... — Nem tesz semmit — malehetnek akkor a fiatalok? A szokott szállodájukban... Kikötöttem, hogy csak akkor szolgálok részletes felvilágosítással, ha ő is segít nekem, legalább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelenlegi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenyeget többé, hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm helyette. Sok mindent megtudtam, amit jobb nem tudni. És a CIA nem ereszti gyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogy kinek ad tartózkodási engedélyt, és kinek nem. Ha egyszer visszavonták, újra kell kérelmezni, és kérdés, hogy megkapja-e, vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncoljálc oda, ahonnan Amerikába jött. Sőt, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is to- loncolták volna. — Értem. De hát óvadék ellenében továbbra is szabadlábon maradhatok... — Az óvadék ellenében nyes nő, a Sizínész portréja, a vázlatban még kétalakos Szilágyi Erzsébet, aki végül is reneszánsz időket idéző ruhájában és mozdulatával kifejez egy korszakot ás az anyai sóvárgást az ismert irodalmi, versbe zárt világból. Nemcsak az Arany-ballada mutat irodalmi érdeklődésre és ennek során az olvasás élményéből születő szobrász: megmunkálásra. Cyrano pompás lemezborításban kel életre, Homérosz fehérmárvány feje a vak költő mesz- szelátását jelzi. Az érzelmi telítettség az ülő Asszony márvány alakjában, a Koldus asszony testi harmóniájában, az Anya gyermekkel című alkotásban és a Tükrös fejben felkínálkozóan érzékelhető. Könnyed játékosság fut át a pajzsos Egri várvédő asszony sudár alakján, a márványháttér előtt elhelyezkedő Állapotoson, a Furulyázó artiszükus alakján. Az élet zord síkjáról is láthatók itt anyagba mintázott élmények. A bronz hatfigurás kompozíció, a Halott- siratók és a Siratok című bronzrelief, a tömbjében is egy tömegre formált Kuporgó, a nehéz perceket és tájakat idéző Sziklás, a ború. a szorongás, az elmúlás, a tragédia levegőjét árasztják. A Pusztulás — mint alkotás — azonban ebbe a kategóriába sem illik bele. Ügy érezzük, anyagában, megformálásában és ijesztő harsogásával elüt a kiállítás harmóniájától, művészi szintjétől is. Ebben az egy műben mintha engedett volna az egyébként komoly gondolatokkal és érzelmeket keltő művész a divat és szónokló raagyotmondás hatásvadászó csábításának. A kiállítás vonzza a közönséget s bizonyára maradandó élménnyel szolgál az egri közönségnek és az idegenforgalom érdeklődő vendégeinek. (farkas) WWVWWtfWW'€VW,VVV^v%--v igen. De a pénzt a lap kölcsönözte. Egy nagyobb riporthoz szükség volt rá, hogy maga a rendelkezésünkre álljon. Ez az ok viszont most megszűnt, s így megszűnt az okozat is. Forster ügyvéd, az Ewening News megbízásából hétfőn eljár a bíróságon: indítványozza az óvadék visz- szafizetését és a maga letartóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az indítványnak helyt is fognak adni. — Ejha! — füttyén tettem. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben optimistább volt, mint én. Igaz, neki még soha nem kellett a saját vérével táplálnia őket. — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — bíztatott. — Néhány éjszakát? És aztán mi lesz? — Vagy új tartózkodási engedélyt kér és kap — és kénytelen igent mondani Banless úrnak, vagy pedig belenyugszik, hogy kiteszik a szűrét és viszik Bécsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében... — Én is azt választom — feleltem. — Bécstől már csak egy ugrás Magyarország... — Igen, ha az ember közel van a hazájához, könnyebben viseli el az életet idegenben. — Téved, Mr. Lewis! Én haza akarok menni. Bécsből már könnyebben hazajutok. Innen soha nem lenne pénzem útiköltségre. Az amerikai állam megszabadít ettől a gondtól. Köszönöm előre is. Lewis jóindulatúan nevetett. — Furcsa, de igaza van. Tudja, nálunk a törvények és a szabályok nem mindig logikusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, de akadnak esetek, amikor kifejezetten «■'“lencsét jelente- r-' '.Folytattak)
