Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
Onmaguktől válnak-e a község vezetőivé a falusi diplomások ? A NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN jelent meg a „Falusi vezetők-e a tsz-vezetők” című cikk. Olyan téma ez, amely a faluban valamilyen formában szakadatlan napirenden van. Hogy az értelmiség milyen tevékenyen veszi ki részét a közéletből, arra nagy általánosságban azt lehet válaszolni, hogy a falu kulturális életének előbbre vitele mégiscsak a faluban élő értelmiségiek keze munkája. E téma tárgyalásánál szerintem nem lehet megkerülni olyan kérdést, hogy a falusi értelmiségiek milyen segítséget kapnak ahhoz, hogy a falu vezetőivé váljanak. A válaszkeresést véleményem szerint azzal kell kezdenünk, hogy a technikumok és egyetemek padjaiban milyen felkészítést kapnak a fiatal értelmiségiek, hogy falura kerülve mielőbb a község vezetőivé váljanak. Tapasztalatból is mondhatom, hogy a falura került értelmiségi ilyen vonatkozásban az iskola padjai közül nagyon kevés útra valót hoz magával. Az egyik napról a másikra kikerült fiatal szakember szinte új világgal találja magát szembe munkahelyén. Itt azt várják tőle, hogy tanult ember lévén azonnal kapcsolódjék be a falu kul- j turális életébe és új ötletekkel járuljon hozzá annak 1 fejlesztéséhez. Erre pedig nem készítette fel az egye- , tem. Ennek ellenére azt is látnunk kell, vannak fiatal falura került értelmiségiek, akik tehetségüknél, ambíciójuknál fogva nagy lendülettel kapcsolódnak be a falu kulturális életébe és rövid idő múlva ez a lendület alábbhagy. HOGY MIÉRT VAN ÍGY, a kérdés a maga valóságában sokkal bonyolultabb, minthogy néhány soros cikk keretén belül ezt tárgyalni lehetne. Itt vetődik fel azonban a kérdés, hogy a falusi értelmiségiek a falu vezetőivé válhatnak-e megfelelő segítség nélkül? A falusi értelmiségnek sajátos helyzete van és az a tapasztalatom, ha egy községen belül a pártvezetőség, a községi tanács vezetői, nem utolsósorban a termelő- szövetkezet vezetői kellő tervszerűséggel nem foglalkoznak a falusi értelmiségiek megfelelő bevonásával a közéletbe, akkor ez magától csak akadozva megy. És ha igyekszünk a község értelmiségi dolgozóit bevonni a közéletbe, még nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a község vezetőivé váljanak. Természetesen az is igaz, hogy egy agrárszakember nem attól válik a falu vezetőjévé, hogy fontos beosztást kap és mert vezetőnek nevezzük. A falu dolgozói előtt a maga tekintélyét mindenkinek ki kell vívni. Ehhez viszont egymagában nem elegendő a kiváló szakmai ismereten alapuló mindennapi munka. A gyakorlat bizonyítja, hogy nem mindig esik egybe a kinevezett vezető a dolgozók által elismert vezetővel. A dolgozók azt ismerik el vezetőjüknek, aki a mindennapi munkában, a társadalmi életben, a falu társadalmi életében példaképül szolgálhat. Azzal nem értek egyet, hogy a közéletben való részvétel nem mindig jár együtt az erkölcsi elismeréssel. A közéleti szereplés alapfeltétele annak, hogy a falu vezetője legyen a falusi szakember. és ha a dolgozók vezetőnek ismernek el valakit, az a legnagyobb erkölcsi elismerés. TÖBB BAJ VAN VÉLEMÉNYEM szerint az anyagi elismeréssel. Ügy érzem, e kérdéssel nem foglalkozunk kellő súllyal, amikor a közéleti szereplésről van szó. Ha egy falusi értelmiségi pasz- szív magatarfSást tanúsát, vagy a társadalmi életbe való lendületes bekapcsolódás után visszahúzódik, csaknem minden esetben anyagi okai vannak. Nézzük meg közelebbről a kérdést. Nem mondok újat, ha arról szólok, hogy az agrárértelmiség falusi lakás- problémájával jelenleg sem foglalkozunk súlyának megfelelően. A több milliós, modern istállók építése mellett legalább ilyen komolyan kellene az agrárértelmiség lakásépítésével foglalkozni. Az orvost, a gyógyszerészt, legtöbb esetben a pedagógust készen várja falun a szolgálati lakás. Ezzel az állapottal bizonyos fokig mesterségesen fenntartjuk azt a kategorizálást, hogy az egyetemet végzett agrármérnök még most is lejjebb helyezkedik el a falusi társadalmi ranglétrán, mint az orvos, vagy a pedagógus, vagy gyógyszerész. Bár hogy így legyen, annak semmi alapja nincs. Sőt községünkben az a furcsa helyzet, hogy például a KISZ-tit- kártól kezdve, a tanács vb-n Prédikáció és balesetek Érdeme* lenne statisztikát készíteni arról, hogy megyénk üzemeiben évente összesen hány órát fordítanak baleset- védelmi oktatásra, hány oktató, mennyi embernek magyarázza a szabályokat, hogy mit, hogyan kell csinálni. De rendelkezésünkre áll egy másik adat, ami gondolkodásra késztet és meghökkent. Megyénkben 1968-ban 4734 üzemi baleset történt, munka közben 25 ember lelte halálát. Az utóbbi évben 550 balesettel több történt és 12 emberrel több halt meg könnyelműség és a szabályok megsértése miatt, mint egy évvel korábban. Mielőtt az új dolgozó munkához lát, az üzem vezetősége köteles a munkavédelmi szabályokra kioktatni, a legtöbb szocialista brigád vállalásában szerepel, hogy a szabályok szerint dolgoznak és egymás testi épségére vigyáznak. Az ipari- tanuló-iskolában kötelező tantárgyként oktatják a szabályokat. De az egyik oktatótól azt hallottam, hogy a tanulók üres prédikációnak csúfolják a balesetvédelmi oktatást. Az egyik fiatal felháborodva, a másik gúnyosan mondja, hogy a munkahelyen semmibe veszik, amit az iskolában oktatnak. Egerben rövid sétára indultam, hogy az oktatás igazáról, illetve a gyakorlati munka ellentmondásáról megg3rőződhes- sem. A vasútállomás melletti víztorony tetején villanyfúróval dolgoztaid. Forrón tűzött a nap, dübörgött, rázott a villanyfúró, de a munkás kikötés nélkül dolgozott a magasban. A Sas út és a Lenin út sarkán épülő bérház harmadik emeletén még hiányzott az erkélykorlát. Hordóládában törmeléket cipelt két fiatal munkás, vagy ipari tanuló és a korlát nélküli erkély széléről, a harmadik emeletről ledöntöt- ták a törmeléket. Lent a földön sem volt korlát, ha a földszinti ajtón kilép valaki, agyon- a tégladarabok. Es mi történik, ha a teherrel együtt a mélybe zuhan a munkás? Két pallónál kevesebben a kőműves és a festő nem dolgozhat az állványon, fgy „prédikálnak” az iskolában. Erre azt kérdik a tanulók, hogy mit tegyenek, ha a mester csak egy szál pallót rakott fel. Akkor ne menjenek fel az állványra — hangzik a válasz. Próbálnánk csak megtagadni a parancsot — mondják kórusban a tanulók. A Foglár utcai építkezés mellett, a keskeny utcát sokszor teljesen elfoglalják a dömperek és a teherautók. Közben csigával és egy szál kötélen jókora deszkaköteget húznak fel a magasba. Az épület és a járművek mellé húzódva a nap minden szakában sokan iparkodnak a buszpályaudvar, a bíróság, vagy a járási tanács felé. Es ha egyszer csak egyetlen szál deszka kicsúszik a kötés alól, vagy a szokottnál jobban kileng, akkor kit üt agyon? A nagytemplom mellett új pinceéttermet építenek. Több mint öt méter mélységben, a függőleges fal tövében munkások dolgoznak. Fent, a magasban aggregátor zakatol, dübörögve érkeznek—indulnak a nehéz járművek. Sehol sincs dúcolás, pedig ilyen talajban és ilyen körülmények között feltétlenül kötelező. Eddig itt még nem történt baleset? Ez csak a véletlen műve. De az törvényszerű, hogy a szabályok ilyen durva megsértése miatt az elmúlt évben 550-nel nőttt a balesetek száma. Ha csak prédikálunk, ha nem ellenőrzik a szabályok betartását, ha az üzemeket nem szorítják rá arra, ami kötelező, akkor továbbra is emelkedni fog a balesetek száma. Ezért felelős a művezető, az igazgató, a balesetvédelmi megbízott, de bűnrészességgel vádolható mindenki, aki szó nélkül tűri az emberélet veszélyeztetését. F. h. keresztül, a pártpropagandistákig — majdnem mindenhol agrárszakember tevékenykedik. Véleményem szerint nem helytálló megállapítás, hogy a közéleti szereplés nem vonzó a mai fiatalok számára. Nagyobb problémának látom, hogy nem mindenütt kapják meg a kellő bizalmat a fiatalok. Konkrét példával így bizonyítanám: termelőszövetkezetünkben a vezetőválasztó közgyűlés fiatal agrár- szakembert választott elnök- helyettesnek. Más vezető beosztásban lévők közül csodálkozva kérdezték, hogy jó lehet-e ilyen megoldás? Azzal érveltek, hogy a vezetői tekintély szempontjából megszokottabb az idősebb, a kisparaszti gazdálkodás idején is tekintélynek örvendő tsz-tag elnökhelyettes. Véleményem szerint az is, ez is lehet jó megoldás. NEM LEHET FIGYELMEN kívül hagyni, hogy az elmúlt tíz évben a parasztemberek tudás iránti érdeklődése a többszörösére fokozódott. A termelőszövetkezeti dolgozók a szó szoros értelmében igénylik a vezetőket Olyan vezetőket, akik a szakmai tudásuk mellett minden más problémát illetően is értik a nyelvüket és akarnak is velük egy nyelven beszélni. Véleményem szerint lehet a faluban akármilyen képzettségű. akármilyen területen dolgozó értelmiségi, aki a faluban élő, körülötte mozgó emberek gondját, baját nem akarja megismerni, az csak szakember marad a dolgozók szemében és nem vezető. Az értelmiségnek erkölcsi feladata, hogy az új, a fejlődés irányába mutassa az utat, s ha valaki az értelmiség sorában van, nincs joga kibúvót keresni a fáklyavivés elől. Ha ebben az egyéni gondok és bajok hátráltatják, ne hagyjuk azokat figyelmen kívül. Mert ha igaz az, hogy a vezető mindig emberekkel és az emberekért dolgozik, akkor egy pillanatra sem lehet mellékes, hogy a vezető is ember. Nem kell bizonygatni, hogy az elmúlt tíz évben a falusi diplomások, különösen a termelőszövetkezetekben, kemény, eredményes munkát végeztek a múltból örökölt kisparaszti gondolkodás megváltoztatása terén. HOGY A FALURA áramló fiatal diplomások a dolgozók valódi vezetőivé váljanak — közös feladata a falu vezetőinek, a szakembereknek és nem utolsósorban a község dolgozóinak. Varga Zoltán agrárközgazdász, az ostorosi Kossuth Tsz elnöke Gombok és műmalacok gyára Innen a domb oldalából alig egy karnyújtásnyira látszik a község széle. Pedig az egykori, eső áztatta úton jó időbe telik felkapaszkodni a volt bányaüzem épületei közé. A portásfülke elhagyatottan, leromlottan ásít szembe a kíváncsiskodóval. Az udvar sem tartozik a legtaka- rosabb helyek közé, mégis a munka ismert, ritmikusan változó erőségű zaja hallatszik a nyitott ajtók mögül. És énekszó is. Ez itt a szűcsi Bajza József Tsz melléküzeme. A műanyagból készített malacot ajándékba kaptam az üzem vezetőjétől, amikor búcsúzni akartam. Az ára 1.90 Ft, a rápréselt betűk tanúsága szerint. Ezt most nem láttam egyetlen helyiségben sem a gépek alól kibukni. De láttam műanyag melltartó-tartozékot, amit még utána kellett igazítani ollóval. Néhány asszony ülte körül a munkapadot, körömnyíró kis- ollóval "a kezükben. És ide is csippentettek az dióval, oda is. Egy másik helyiségben több hektós edényekbe drótra fűzött alumínium-gombokat lógattak bele. A kádakban piszkos színű lé, ami lustán pezsgett is. Áramot vezettek a folyadékba, annak segítségével kezelték a gomb felületét, hogy festeni lehessen utána. Próbaként, előttem mártották tintába az alumínium-gombot. — Soha nem kopik le róla a festék. Olyan kemény lesz a felülete ennek a gombnak, hogy minden szerszám kicsorbulna rajta az eloxálás után. De másként festeni sem lehetne. Divatgombokat gyártanak és szállítanak innen. Az egykori bunker, amibe a bányából kitermelt szenet tárolták annak idején, most üzemi épület szerepét tölti be. Az alsó szintjén néhány asszony dolgozik. A fehérre meszelt betonfalak merev kontrasztot vonnak köréjük. Télen olajkályha ad meleget, a nyári hőség ellen pedig a nyitott ajtóval próbálnak védekezni. A bunker legnagyobb része kihasználatlan. Magtár-. nak lenne talán jó, mcndja az üzem vezetője, Martin- kavits Jenő. Végigbotladozunk az udvaron, hogy sorra járhassuk az épületeket. Mindent újra festettek, felújítottak, belülről még minden olyan új, olyan alig használt. Az üzemet januárban kezdték el szervezni, de a termelés csak hetekkel később kezdődött meg. A máELMÉLYÜLT PILLANAT (Körmendi Károly felvétele.) sodik hónapban már 750 ezer forint értéket állítottak elő, három hónap alatt pedig több mint másfél milliót. Így megtérült az a költség, amit a gépek beszerzéséért és a munkadíjakért számol - tak el. Néhány hónap alatt a termelési érték már elérte a befektetett kiadást. Amikor ezt hallom, még egyszer rákérdezek, mert úgy tűnik, mintha rosszul értettem volna. Ügy látszik, a szűcsi termelőszövetkezet műanyag- és görabüzeme üzletnek sem rossz vállalkozás. Az első hónapok eredményei ezt a következtetést mondatják ki. Az összes dolgozók létszáma alig haladja meg az öt- venet. Köztük csak hét férfi akad. Ök a kulcsemberek. Szakmunkások, akik irányítják a betanított munkásokat. A nők fele a tsz tagja. Az ' átlagkereset sem rO§sz eddig, a havi 1200 forintot említik. Télen még tíz-tizenkét fővel tudják emelni a létszámot, de többre nem lehet — egyelőre. A gépek többsége már sok mindent megért, ahogy elnézem. Jó volna még a tmk-t is megszervezni, mondja az üzem vezetője. Mert egyelőre vagy az ecsédi külszíni fejtéstől kémek segítséget, vagy a KAEV gyöngyösi üzemétől. — Nincs harag a KAEV- vel — említi Martinkovits Jenő —, pedig nóhányan onnan jöttünk el. Mert fantáziát láttak az üzemben. Hiszen ennek még múltja nincs, csak jövője. És hogy mennyire így gon- ddják, jó példa erre az egyik műszaki, aki a Dunántúlról jött Szűcsibe, valamint az üzem vezetője, akii jövedelmének egy részét a termelés után megállapított százalékra építi. Az egykori bányaüzem elhagyott épületeit Hasznosítják a szűcsiek. Bérlik a létesítményt. A gomb- és műanyagüzemben egy év alatt nyolc és fél millió forint értékű árut akarnak termelni. Ennek az öszegnek a nyolc százalékát tervezik tiszta nyereségnek. Nem is rossz. Igaz, a melléküzemnek semmi köze nincs a mező- gazdasághoz, de munkaalkalmat ad az asszonyoknak és a jelek szerint jó jövedelmet a tsz-nek, amiből- az egész közösség is hasznot húz. Érdemes volt hát fáradozni a létrehozásával. G. Molnár Ferenc Ritka mester: a fésűs A gyöngyösi Kálvária-parton, az Arany Sas utca egyik újszerű villaházának mellékszárnyában, szűk kis műhelyben, csiszolókorongok, Vajszínű por alatt ősi szakma: a fésűsé, szaruművesé... Messzi környéken egyedüli művelője, a bajuszos mester úgy vallja, hogy tudományát még az édesapjától örökölte, az meg valamelyik rokonától tanulta, aki — éppenséggel Nagyváradon választotta magának e különös foglalkozást. Családjában, apja mellett öten osztoznak már a szakmán, öt testvér, négy férfi — és egy nő, a húga, aki valamennyiük között a legfiatalabb mester: nemrég szerezte meg a sokra tartott, pecsétes oklevelet Bartha Mihályt, a Mátra alji fésűst és szaruművest — a gyöngyösi nagy húsüzem, no meg a jobb piacot jelentő sok, környékbeli kiránduló- hely csalta megyénkbe, jó tizenhárom esztendeje. Merthogy a húsüzemből kikerül péha néhány használható ökörszarv, megfelelőbb nyersanyag — s a belőle készített különféle tárgyakat inkább csak az igényesebb üdülővendégek veszik. Mondani sem kell, hogy mindennapi munkájában számára legnagyobb kincs az ökörszarv, s érte — ha nem kap a városban — messzire is elutazik. Nyakába veszi az országot, nem sajnálja a fáradságot, sokszor órák hosz- szat válogat, latolgat s igen örül, ha kedvére való csontot talál. Legutóbb azonban dolga végezetlenül tért vissza kedvenc „kincsesbányájából”, Debrecen mellől is — mivel még a harminc mázsányi felkínált anyagban sem talált olyat, amilyet szeretett volna. .. — Nagyon bántam — mondja —, mert a jó ökör- szarvból nagyon sok mindent lehet készíteni. Fésűket, asztali díszeket, vitrinbe való nippeket, bizsukat: fülklip- szeket, nyakláncokat, karkötőt és még ki tudja hányféle tárgyat... Valamikor még úgy tartotta, hogy az igazán jó fésű csak ökörszarvból, szaruból készülhet. Azóta, persze változott a világ, a modern technika betört a gyöngyösi mester portájára is: vásárolt egy fröccsöntő gépet, s olykor műanyagból dolgozik. S nem tagadja, hogy egyik-másik műanyag fésű időállóbb, jobb a szarunál is... — Mit árul el a titkaiból? — Nem titok az, hogy először a szarut kifőzzük, utána kiszabjuk, megfaragjuk, formáljuk tűzön, vagy anélkül, aztán többször is csiszoljuk, polírozzuk s a végén teljesen készre munkáljuk... Tanulni kell, mint minden mesterséget, aztán pedig, mi sem természetesebb ennél: vizsgázni. — Van-e tanulója? — Eddig masam is elég voltam, főleg, hogy a feleségem is rendszeresen segít. Az ősszel azonban már felvételt hirdettem én is, de sajnos a hat jelentkező fiatal közül egy sem akadt, aki a poros műhelyben maradt volna! Most a nagy fiamat szeretném „hivatalosan” is magam mellé venni, szerződtetni — de szakoktatás még Pesten sincs! Tudja, régi, ritka szakma már ez, sok helyütt azt sem tudják, hogy van, — Merre viszik e művészettel határos mesterség hírét? — Jobbára csak szezonjellegű cikkeket készítünk, ajándéktárgyként áruljuk valamennyit többnyire itt a kö' zeli üdülőhelyeken. De voltunk biár Szegeden, Pesten is és most Pécsre készülünk. Legelőkelőbb vásárlónk egy magyar miniszter és szovjet kollégája volt, legemlékezetesebb sikereinket pedig a Budapesti Nemzetközi Vásárokon szereztük. Az idén nem mentünk a BNV-re, de a Budapesti Őszi Vásáron már feltétlenül ott leszünk mi is... (gyóni) 1969. június 6., péntek
