Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
/ Árpád népét megelőzték A tudós régészt igazolja az amatőr nyelvész a „Két honfoglalás" kérdésében gálata is. Az eg, omg, onog szó jelentése az anya, a jobb oldal, a nyugat fogalmát takarja. A szó végén lévő „ur”-t pedig akár törökből, akár finnugorból fordítjuk le, egyaránt törzset, nemzetséget, leszármazottat jelent. Az előadáson elhangzott nyelvészeti következtetések igazolják dr. László Gyulának, az ELTE régészprofesz- szorának azt a feltételezését, hogy a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban történt, hogy a magyarság anya-ági csoportja, a „fehér magyarok” 200—250 évvel megelőzték Árpád „fekete magyarjait” a Kárpát-medencében. Rapi Miklós A szilvAsváradi ménes »■MTI foto: — Mizerák) Az oroszlán nem rajongott Jacqueline Dulac, a fiatal francia beat-éneksztár nyilván nem számított arra, hogy rajongói tömegében egy valóságos oroszlán is akad. Dulac kisasszonyt legújabb lemeze „Az oroszlán” elnevezést viseli, s élelmes impresszáriójának az az ötlete támadt, hogy a lemez borítólapján az énekesnőt egy oroszlán társaságában fogja a rajongók elé bocsátani. Lo- rient városka állatkertjében került sor a fényképezésre: Dulac kisasszony pózba vágta magát az oroszlán ketrece előtt, rámosolygott a vadállatra, amely menthetetlen szükségét érezte annak, hogy egy igazi beat-rajongóhoz méltó módon juttassa kifejezésre a sztár iránt érzett áhítatát. Az oroszlán kinyúlt mancsával a ketrecből, és amúgy istenigazából össze- karmolászta Dulac kisasszony arcát és egyéb testrészeit. A napokban a kecskeméti művelődési központban ülése tartott a helyi népkutatóhonismereti kör. Török Sándor kutató ismertette azokat az újabb adatokat, amelyeket a nyelvészet, az etimológia eszközeivel állapított meg a magyar nép honfoglalás előtti gietéről, történetéről. A többi között elmondta, hogv a V. századtól kezdve egy-egy nép egyik részét feketének, másik részét fehérnek nevezik a korabeli források. így voltak fehér és fekete kazárok, fehér hunok, fekete ugorok, stb. Nestor orosz krónikás például Árpád népének Kijev alatti elvonulásáról megjegyzi, hogy ezek voltak a fekete ugorok. A török népeknél az „ak”, y,ax” fehéret jelentő szavakkal a női nemet illetik még ma is. Így van ez a kirgizeknél, a baskíroknál, a csata- gájoknál, de nálunk is él még a „fehérnép” kifejezés. A kínai évkönyvek viszont arról tanúskodnak, hogy az újgurok, az avarok, s az ázsiai vagy fehér hunok az égtájakat színekkel jelölték. Nyugat volt a fehér, észak a fekete, kelet a kék, dél a vörös. Ezek összetevéséből az tűnik ki, hogy a „fehér-fekete” megkülönböztetés nem bőrszínen alapult, tehát nem faji jellegű volt, hanem a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözte a malriarchátusból a patriarchátusba való átmeneti korszakban, amit dr. László Gyula régészprofesz- szor sejtett meg először, s aminek bizonyításában nagy szerepe lehat a nyelvészetnek is. ’v~' Ha a „fehér” szót, amely a nő fogalmát takarta, kapcsoljuk az égtájak szinjelzé- seihez, akkor kitűnik, hogy ez a szokás az anyajogú társadalmakba nyúlik vissza, mikor a nagycsaládon belül a női-ág a nyugati (fehér) oldalon, a családfő az északi (fekete), a férfi-ágak pedig a keleti (kék) oldalon helyezkedtek el. Hasonló elrendezésűek voltak a törzsek, törzsszövetségek is. Később, a férfi-ág felülkerekedésével — ez nyilván nem ment végbe békés úton — két „pártra” szakadtak Ázsia népei; fehérekre és feketékre. Ez történt őseinkkel is. A fehér magyarok — az anya- jogú-pártiak — eljöttek, a feketék pedig továbbra is ott maradtak Ázsiában. Nem véletlen, hogy Árpád népét „fekete magyarokénak nevezik a korabeli források, sőt, lakhelyük után a Volgát fekete folyónak emlegetik és környékét is a feketét jelentő „kara”, „gara”, jelzővel illetik. A kutató — az eddigiektől eltérően — innen származtatja „magyar” népnevünket. Szerinte ez a területelneve- zés szolgált alapul ncmzel- nevünkhöz. A „maa” finnugor és a „gara” ótörök szavak összetételével keletkezett a „magara” (később magyar) szó, amely fekete-országot, fekete földet jelent. Érdekes a fehér-magyarokkal kapcsolatos következtetés. Közismert, hogy a környező népeknél a magyarságnak általában az ongar, Ungar neve terjedt el. E név pedig pontosan megegyezik az „avar” népnév jelentésével és szó szerinti fordításban anya-férfit, vagyis az anya leszármazottját, a fehér olda- i Ion állót jelentette. Ez a ' (tény azt bizonyítja, hogy a környező népeknél az ungar • tnépnév már ismert volt Ár- ’ pád honfoglalása idején még akkor is, ha erre a korabeli (forrásokból nem rendel'ke- SSünk adattal. De ide vezet a középkori ' történetíró!- n'unkáiból ismert onogi"'. illetve ogur gyűjtőnév foga-mának a vizsASSZONYI LOGIKA — Pont most jutott eszedbe, hogy tengerre szállj? KÉSEI TELEFON — Halló, mama, mit tegyek, Fred el akar hagyni! (A Schweizer Illustrierte karikatúrája.) Homokbánya a Balaton közepén A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat siófoki kirendeltségének kotróhajói rendszeresen kotorják a Balaton hajózásra kijelölt útszakaszait. A kiku- tort homokot a partszakaszok karbantartásánál és strandépítésénél használják fel. Az egri pincerém históriája Egerben a bor mindig nagy és szent dolog volt s jaj annak, aki illetéktelen kezekkel nyúlt hozzá. Irgalmat nem ismerő szigorral sújtottak le a bűnösökre. Az 1780-as esztendőkben állandó volt az egri szőlősgazdák panasza, hogy pincéiket fosztogatják, hordóikat „becstelen kézzel csapolják”, vagy éppen egy-egy kisebb gönci hordónak veszett nyoma hol a kőporosi, hol a szalai, vagy éppen a farkasvölgyi pincékből. A magisztrátus tehetetlenül állott az esettel szemben. Amíg őrök vigyáztáki a pincék tájékát, nem is történt semmi, de amint azt hívén, hogy megszűnt a garázdaság és visszarendelték a „vigyázók”-at, újból csak jöttek a panaszosok a városházára a főbíróhoz. A püspöki és káptalani kettős földesurasági kom- misszió megállapította, hogy csakis és kizárólag olyan borok tűntek el, melyeket az egri káptalan földesúri területén szüreteltek. Tehát vagy az Almagyaron, Tihaméren, a Galagonyáson. Kocson vagy éppen a Maklányban. Nem tudtak azonban a bizottság tudós tagjai ötről a hatra jutni, sőt most már a város fallal kerített részén lévő úri pincékből is el-el tünedezett a bor. A botrány azonban csak akkor lett teljes, amikor egy rác kereskedő tett egy szörnyűséges panaszt a főbíró uramnál. Négy kocsi bort szállított le megrendelés szerinte Szolnokra, s amikor a korcsmárosnak átadta a nemes árut, akkor derült ki, hogy egyik-másik hordóból 10—15 liter bor hiányzott. Amikor az élelmes rác a hordókat megvizsgálta, akkor kiderült, hogy „azok meg voltak turkálva”, az^z a teli hordókat megfúrták, leeresztettek belőlük egy-egy jó csöbörre valót, majd egy faragott fácskával eldugaszolta a tettes a lyukat. A hír hallatára mindenki nekiállt körültapogatni, körülnézegetni a hordóit s akkor kiderült a szörnyű valóság: 36 gazda bora ment tönkre, mert úgy fúrták meg titkon a boroshordóit, hogy arról nem tudhatott. Gróf Eszterházy püspök- földesúr magához rendelte a magisztrátus vezetőit és a legszigorúbb felügyeletet rendelte el a pincéknél. Sőt behozatott a városba még néhány vadászt is a felsőtár- kányi erdőből és a város is fegyveres hajdúkkal állt lesbe szerte a városban, sőt a városfalon kívül is. A bakter már elkiáltotta rég az éjfélt, amikor hirtelen dörej rázta meg a rác(MTI foto: — Sándor felv.) Kovács templom környékét. Egy ott cirkáló vadász egy sötétben ballagó és terhet cipelő emberre lőtt. Az illető összerogyott — mint később kiderült a hasába fúródtak a sörétszemek — a keménymarkú vadász már rá is vetette magát. Az illető nem védekezett, de ereje is erősen fogyott, mire egy taligán a városházára szállították. Itt ismerték fel, hogy K. Mihály egri kapás volt az egri pincék réme. Utolsó zsákmánya egy kis tonna vörös bor volt. Láthatóan már végét járta, amikor papot hoztak hozzá, de azt elkergette magától és a főbírónak ereje utolsó megfeszítésével így vallotta meg bűnét. 1777-ben a káptalantól ő is földet kapott az akkor kiosztott Maklányban, de néhány évre rá valamiért elvették tőle, a már szőlőnek megmunkált és beültetett földdarabot. A felesége, aki ekkor éppen állapotos volt, erősen kifakadt és „atta-teremtetté- vel káromolta” a földesurat, hogy így tett velük. Erre az úriszéken 40 botütésre ítélték, melyet elszenvedve „lepedőben vitték haza” és két hétre rá ki a temetőbe. Ekkor bosszút fogadott a szörnyűségekért. Jó tizenöt évre rá kezdte meg a káptalani földesúri részen volt gazdák borainak nagy fur- fanggal való pusztítását, a gazdag kereskedők boraiban való károkozást: a hordók megfúrását, megcsapolását, pincék feltörését, kinyitoga- tását. A város plébánosa is kijött hozzá és látva a végét, kérlelte, hogy térjen meg „pogányságáéul”, hogy „legalább a lelkét megmentse, ha már a testét elsilányították”. Szó már nem jött a szerencsétlen ajkára, de határozott fej- csóválással utasított el mindenkit, aki „fertelmes bűnéből kivetkezni kérte”. Meghűlt tetemét így hát nem fogadja be a temető megszentelt földje, hanem annak árkában ásták el az egri borospincék rémét. Az egri pincerém, K. Mihály a testet öltött bosszú. Bosszú az elszenvedett földesúri méltatlanságért, bosz- szú hitvese szörnyűséges és embertelen- haláláért, bosszú egy megalázott megtaposott egri kapás sorsáért. Életével fizetett teltéért, de alapjában azok voltak a bűnösök, akik odajuttatták, akik olyan helyzetbe juttatták, hogy a maga módján szerezzen elégtételt sérelmeiért. Tette nem ébresztette fel az urak lelkiismeretét, hanem miután a szétlőtt zsigeri!, elvérzett K. Mihályt el- ásatták a temető árkába, még szorosabbra vonták * láncot a borospincék ajtaján# Sugár Istvä» .
