Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

Milyen lesz a fogadtatás?

Pedagógusokat várnak Apcon

A nagy pillanat ma már csak emlék. A volt negyedéves főiskolai hallgatók ma már általános iskolai tanárok. Jó részüket már állás várja augusztus elsejétől. Nem kevesen még most keresik jövendő munkahelyüket. Mindany- nyiukat egy kérdés izgatja: milyen lesz az új munkahely, az első; milyen'lesz a fogadtatás.

Erről tájékozódtunk a hatvani járásban, Apcon. A község két pályakezdő pedagógust vár. Kellene egy tanító s egy matematika—kémia szakos tanár. Az előbbi állást megpályázták, az utóbbi még igénylőre vár...

Segítséget ad a tanács

Pályakezdő pedagógus számára sokat jelent a községi tanács vezetőinek állásfoglalása, támogatása. Ezért kerestem fel először Márta Ferenc vb-titkárt.

— A fogadtatás? Évek óta mondják a gyökeret vert pedagógusok, hogy nálunk érdemes kezdeni. A tanács ahol csak lehet és tud, segít a pályakezdők gondjain, problémáin. Kötelességünk ezt tenni, hiszen csak emberséges légkörben bontakoznak ki a képességek. A pedagógusmunka nívóssága viszont közügy.

Hogy ezek nemcsak szépen formába öntött mondatok, azt tények bizonyítják. Apc huszonegy pedagógusából húsznak van lakása. Jó részüknek a községi tanács juttatott állami lakást, méghozzá• a köz- / ség egyik legszebb, legcsendesebb részén. Ugyancsak a tanácsi vezetők törekedtek arra, hogy minél nagyobb legyen a juttatott földterület.

— Mit várhatnak az új pedagógusok?

— Eddig nálunk csak az alsótagozátos pedagógus férje jelentkezett. Pályakezdő fiataloknál természetes igény a lakáskérdés. Noha ezt pályázatában nem hirdette az iskola, mégis konkrétan ígérhettünk, mert szeptembertől két állami lakás üresedik.

— Az anyagiakon túl is remélhetnek támogatást?

— Természetesen. Mi mindig örülünk, ha egy pedagógus gondjaival felkeres. Ahol lehet, kötelesség segíteni.

A tantestület megértést ígér

A szűkebb körű fogadtatásról beszél Stölmár Aladár igazgatóhelyettes is:

— örülünk a kezdők tettvágyának, egészségesen türelmetlen reformterveinek, örülünk, mert nem is olyan régen mi is kezdtünk. Akkor maximálisan megkaptuk a segítséget, a megértést, így kötelességünk nekünk is azt nyújtani fiatal, pályakezdő kollégáinknak. Lakáskérdés? Remélem, hamarosan megoldódik. Addig albérletet keresünk az új tanároknak. Ne gondoljon nagy összegre. Az egyik nőtlen kollégánk havi száz forintért jutott hozzá. Mi „őslakosok”, akik ismerjük a falut, ilyen téren is igyekszünk a legideálisabb körülményeket biztosítani. Nem lesz gond az étkezés sem, mert megoldható az óvodában.

— A kezdők fizetése nem túl magas. Számíthatnak mellékjövedelemre, túlórára?

— Csak pillanatnyilag.

Szeptembertől ugyanis két kartársnőnk szülési szabadságra megy, s így adódik lehetőség helyettesítésre.

Egyébként csak heti egy-két óra többlet akad.

— Az első helyen nem könnyű a beilleszkedés. Hogyan igyekszik ezt megköny- nyíteni a tantestület?

— Szeretjük a fiatalokat, kezdőéveinket juttatják eszünkbe. Barátilag akarjuk patronálni őket. Nem horkolással, hanem kollégális tanácsokkal reagálunk minden jóhiszemű túlkapásra. Ebben a tantestületben nem lesz nehéz gyökeret verni, itt mindenki törzstag lett, itt nem szokás az állandó vándorlás.

A segítség értközéleti aktivitást

Nem rossz körülmények között kezdenek majd az Apcra kerülő pályakezdők, annál is inkább, mert fejlődőképes községbe jutnak. Jó az ellátás, öt önkiszolgáló bolt, fodrász és cipész ktsz, ruházati szaküzlet, Ízléses cukrászda és bisztró biztosít válogatási, szórakozási lehetőséget. Művelődni is lehet, mert a 7000 kötetes községi könyvtár mellett közel 2000 szakkötettel várja a tanári könyvtár a magát képezni óhajtó pedagógust. A kultúr- házban rendszeres színházi előadások vannak, tevékeny irodalmi színpad működik, az fmsz is biztosít szórakozási lehetőséget. Apc tehát nincs a világ végén, itt nem állt meg az idő.

— Hogy így történt, hogy eddig eljutottunk, abban nem kis része, van a község aktív pedagógusainak. Ök patronálják a gyengén működgető KISZ-szervezetet, közülük

került ki a népfront-elnök, a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság elnöke. Elmondhatom, hogy nincs olyan feladat. amelynek megoldásában ne segítene a tantestület. Ezt a közéleti aktivitást várjuk a fiataloktól is. Mit tehetnek? A legfontosabb tennivaló a KISZ-esek „életre- keltése” lenne, — érvel a tanácstitkár.

A tantestület kívánságát tolmácsolja az igazgatóhelyettes.

— A fiatalság tettvágytól sarkallt. Itt kiélhetik jobbító, újító ambíciójukat. Tevékenykedni lehet az MHSZ- ben, jó ötletekkel — báb- és tánccsoport szervezésével — színesebbé tehetnék a kultúr- ház munkáját. Tarthatnak TIT-előadásokat. így még mellékjövedelemhez is juthatnak. Érdekességet, színt vihetnek a napi munkába. Alkalmazhatják a főiskolán tapasztalt, s elsajátított új módszereket. Szakmai féltékenységtől nem kell tartaniuk, mert itt minden kolléga azt tartja, hogy pályafogytáig lehet tanulni. Mi átadunk tapasztalatokat, tőlük hasznosítható ötleteket kaphatunk. Ezzel az együttműködéssel a nevelés hatékonysága javul. Ezért is szeretjük a pályakezdő kollégákat.

*

Apc pedagógusokat vár. Nemcsak szép szavakkal, hanem tényszerű ígéretekkel. Aki itt, aki innen indul el a pályán, az könnyen tud majd többet, a képességei maximumát adni.

Pécsi István

Czine Mihályi

Móricz Zsigmond

a Tanácsköztársaság szolgálatában

A Tanácsköztársaság kezdetén, ha lehet, még sokrétűbben indul munkássága. Adyt nemrég búcsúztatta, édesapját március elején temette; azt is megérthetnénk, ha a veszteségek egy időre magányba falaznák. A forradalom lüktetése azonban személyes bánatát is elviselhetőbbé teszi. A nagy érzés, hogy most a magyarság valósággal „népmeséi dolog véghezviteléhez” kezdett — felemeli, megsokszorozza erejét és életkedvét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert- álmával magára maradva, a mesterüket vesztett tanítványok pünkösdi nyelvén kell szólnia. Tovább szerkeszti a Néplapot, főmunkatársa lesz

a Világszabadságnak; ír a Pesti Futárba, az Emberbe, a Vörös Lobogóba, a Somogyi Vörös Újságba, az Érdekes Újságba és az Ifjú Proletárba. Tagja lesz az írói Direktóriumnak és az írók Szak- szervezete Végrehajtó Bizottságának. És megint jária az országot. Most a Dunántúlt, Hamburger Jenő népbiztos társaságában. Míg vállalni tudja az eseményeket, a fő sodorban halad; a proletárforradalom legszebb hadijelentéseit ő írja. Ahogy mondta somogyi riportjairól: himnuszokat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, élén ragyogott az embereknek,

Elén ragyogtam az

embereknek, és minden szabad volt nekem.

Fáklya volt a kezemben és mindenki

látni akart annak a fényénél s toltak, toltak előre és előre és én magasra tartottam elől a sorban,

hogy világot jak nekik ...

— emlékszik vissza erre az időre (Misanthrop).

A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság sorsa foglalkoztatta legtöbbet. A kultúráé, amelyen keresztül — így tudta — az ember belső értékei kivirágozhatnak, s a parasztság, amelynek képviseletére elsősorban vállalkozott.

Négy nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása után a Nemzeti Színházban új közönséggel találkozik. A gróf Széchenyiek páholyából fejkendős nénik és dohánygyári lányok nézték Herman Heyermans Reményét. A nyílt és tiszta tekintetekben a szívet és értelmet látta fényleni:

„Ez .igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívbe veszi az igazságot, s nem engedi kiütni onnan. Ezt áhítattal lehet megközelíteni, ennek lehet értelmes szót megadni: ez

menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlött habitüé, ennek nem kell rossz szagú iparművészet; ez ember, ez él, ez igazságítélő lélek. Egészen megújhódtam ezen az estén. S valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról.”

Ez az élmény nemcsak Móricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek legtöbbjénél most oldódott fel a művészet és a szocializmus heinei dilemmája, legalábbis időlegesen. Korábban talán csak Ady emelkedett felül e hamis alternatíván, felismerve a forradalmi munkásságban a „kultúra igézett népét” is. A Tanács- köztársaság kultúrpolitikáját, művészetpártolását látva, szinte mindenki a szocializmustól kezdte várni a művészetek s tudományok felvirágzását. Még Babits is, mikor meghajtotta a „tudomány komoly lobogóját a for. radalom vörös zászlaja” előtt.

A kulturális felemelkedés lehetőségét meglátta Móricz Zsigmond a parasztságnál is. A Tanácsköztársaság közoktatásától egyik legkínzóbb problémájának megoldását várta, az elsikkadó népi tehetségek, a Rojtos Bandik, a gyermek Túri Danik szabad kibontakozását. A megújhó- dó művészetektől és tudománytól pedig az emberi gondolkodás és érzés felszabadítását, közreműködését, a „világszabadság új boldogságának” a felépítésében. Ezért ír oly lelkesülten a szentja- kabi kopott iskoláról.

»Részlet a szerző Móricz Zsigmond útja a forradalmakig című kötetéből. Az írást nagy írónk születésének 90. évfordulója alkalmából közöljük.

„EG YOLDALU”ABLAKÜVEG

A korszerűen berendezett kecskeméti óvónőképző intézetben a legmodernebb eszközök segítségével oktatják a jövő óvónőit. Az úgynevezett demonstrációs teremben a hallgatók ablaküveg mögül figyelhetik az óvodai foglalkozást, anélkül, hogy látnák őket. A különleges kiképzésű ablaküveg az óvodai rész felől nem átlátszó.

(MTI foto: — Fényes Tamás felvétele.)

MOLNÁR KÁROLY’h

16.

„A halál fiai vagyunk'

Két oldalról indult meg a nagy vietnami támadás. A vietnamiak keletről a Nam Ron folyó felől rohamozták meg az „A”-dombot, amelyet négy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden erejükkel kitartottak Az ettől északra fekvő „C— 1” és „C—2” dombon át és a folyó melletti 505. és 506. álláson keresztül próbálták a néphadsereg harcosai ezt a fontos pontot megközelíteni „Ha ezeket sikerül kézre kerítenünk, akkor már alig százméternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától” — írja a küzdelemnek erről a szakaszáról a Tran Do tábornok, — „Nyugaton No Noong

ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a „Szem- golyó” állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdt.

Thiet Cuong zászlóaljparancsnok három tisztjével és négy emberével éjfél után előretört az 506-os állásig. Heves harc alakult ki. Vizesen, a felismerhetetlenségig sárosán álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat, amikor nehéz volt megállapítani, ki az ellenség, és ki a barát.

Thiet Cuong felkapott néhány kézigránátot és így kiáltott:

— Harcosok utánam!

Elhajította kézigránátjait és erre buzdította katonáit is. A példa hatott. Társai követték. Negyven gránát repült az ellenséges állásokra

Capeyron francia százados a harcnak erről a szakaszáról így emlékezett vissza: „Amióta-fél kellett adnunk

az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai vagyunk. Nyomorúságos tengődésünk vas- rudakból és fatörzsekből, hevenyészett fedezékekben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hozzánk.”

Feltartóztathatatlanul közeledett a vég.

1954 május 7. „Utoljára ezen a napon szólaltak meg Dien Bien Phu-nál a csatakürtök és milyen szomorúan’ — állapítja meg a légió történetének egyik francia írója.

Reggel repülőgépek jelentek meg az égen. Több hullámban érkeztek Hanoi és Észak-Laosz felől. Bombázták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon tevékeny volt. A gépek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fölött.

Délben már alig volt lőszere a franciáknak. Mozsárágyújuk és gépfegyvereik

nem tudtak tüzelni. Kétség- beesés és zűrzavar a franciák fedezékében. Castries tábornok ekkor rádiótelefonon összeköttetésbe lépett Cogny tábornokkal:

— Csaknem teljesen elfogyott a lőszerünk. Az ellenség áttört drótakadályam- kon.

— Nem réndelkezik a főparancsnokság több tartalékkal — válaszolja Cogny. — Nem tehetünk önökért semmit. Cselekedjék belátása szerint.

— Az út hosszú, erőnk kimerült Hogyan tudnánk elmenekülni? — kérdi Castries.

Délután két órakor készen állt a vietnami erők támadási terve. A jelszó ez volt:

— Alig kétszáz méterre vagyunk Castries főhadiszállásától. Fogjuk el élve Dien Bien Phu parancsnokát.

Száiról-szájra járt a jelszó a támadók között. Készenlétbe helyezték a tartalékot is.

Pontosan három órakor megindultak a vietnamiak az 507-es állás ellen. Okádták a tüzet az ágyúk, majd rohamra indult a gyalogság. A franciák már nem védekeztek megfontoltan, hanem csal; úgy ötletszerűen. A folyótól keletre, az 509-es 510-es állások életben maradt katonái menekülni kezdtek Muone Thanh felé. A 207-es állás védői is elhagyták fedezékeiket és megpróbáltak a gyűrűből kitörni. Két vietnami szakasz feltartóztathatatlanul tört előre. Az állás fölött ím- bolyogva megjelent az első fehér zászló. Feltartott kézzel jöttek kifelé a védők.

Egy vietnami szakasz körülvette Castries tábornok főhadiszállását. A parancsnok a legmélyebb vasbetonállásban húzódott meg. Vékony, alig nyolcvan centi- méteres folyosó vezetett hozzá. Ez alatt aknák. Castries ekkor még rádiótelefonon kapcsolatot tartott fenn, Cogny tábornokkal.

— Már csak néhány méterre vannak tőlem... mindenhova benyomulnak. . — ez volt utolsó üzenete a parancsnoki bunkerból.

Castriest elfogták. Vietnami tisztek és katonák ösz- szeölelkf:2tek, táncoltak örömükben. Géppisztoly-sorozatokét lőttek ki a levegőbe.

1500 légiós halt meg és 4000 sebesült meg az erődrendszer vasbeton falainál, a hivatalos veSzteséglista szerint. Fennállása óta egységeit olyan megsemmisítő vereseg sehol sem érte, mint Vietnamban, mert Dien Bien Phu csak egy volt, a légiót felőrlő küzdelmek sorozatában.

1914 és 1918 között, az első világháborúban az alakulat l000 embert vesztett. 1939 és 19-15 között, a második világháborúban 9000 fehér kepis katona halt meg. 1946 és 1954 között a vietnami háborúban 10 382 légionárius esett el.

__ .__ (Folytatjuk) j

M

e» jelent a „Béke és Szocializmus legújabb számi

Az idei hatodik szára folytatja a Lenin születésének századik évfordulója előtt írt cikkek közlését. Tim. Buck- nak, a Kanadai Kommunista Párt elnökének írása konkrét példákkal illusztrálja, hogy a lenini életmű kimeríthetetlen kincsestárában korunk milyen sok időszerű kérdésére találunk választ.

Nicolea Ceaucescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és a Román Szocialista Köztársaság- Államtanácsának elnöke „Románia és az európai biztonság” című cikkéber.- hangsúlyozza, hogy az államok közti együttműködés fejlesztése az európai biztonság megteremtésének fontos eszköze, és hogy a békéért folyó harcban döntő szerepet játszanak a szocialista országok.

S. G. Sardesai, az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottságának tagja és Országos Tanácsának titkára, a több in-diai államban legutóbb lezajlott választások jelentőségét és a politikai erőviszonyokat taglalja.

A „Kerekasztal” rovatban a lap közli munkatársainak bolgár szövetkezeti parasztokkal folytatott beszélgetéseit, amelyekből képet kapunk a bolgár mezőgazdaság gyors ütemű fejlődéséről.

Karlheinz Kniestedt a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt vezetősége titkárságának tagja ismerteti pártja legutóbbi kongresszusának eredményeit és a nyugat-berlini dolgozók antiim- perialista harcát.

A könyvismertetések közül kiemeljük O. Lev recenzióját Ludvig Svobodának, a CSSZK elnökének Buzuluk- tól Prágáig című könyvéről, mely a Szovjetunióban most új — harmadik — kiadásban jelent meg, továbbá a Todor Pavlov bolgár filozófus életművéről szóló írást.

A lap mellékletében a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Világgazdasági és Világpolitikai Intézete konjunktúrakutató részlegének „A kapitalizmus gazdasága: a konjunktúra élénkülése és az ellentmondásak növekedése” című cikkét köziM