Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
Ki intézze a közügyeket? f A tanácsok önkormányzati i jellegének fejlődésével, mum- i kajuk további demokratizá- ! lásévad előbbre kell lépnünk I a társadalmi ügyintézés út- I ján is. Mit is jelent ez? Tud- ! juk, hogy az igazgatási, az ál- f iami és közügyek intézése I valamikor kizárólag a kütön- [ böző hatóságok feladata és 1 jogköre volt. Az állaitvpolgá- ! rok természetesnek vették azt a gyakorlatot, hogy ha : bármilyen, a magánügyeik kereteit meghaladó igényük, ! panaszuk, jogsérelmük támadt, akkor abban állami, megyei, járási vagy községi tisztviselők döntöttek- Az ügyintézés tehát a hivatalokban összpontosult, hivatalos ügyet csak hivatalos személy intézhetett A tanácsok rendszerének kiépülésével, majd tevékenységük fokozatos fejlődésével mind nagyobb szerephez jutott a társadalmi ügyintézés. Ez azon az alapelven nyugszik, hogy minél több, a lakosság bizalmát élvező állampolgár vállaljon szerepet és kapcsolódjék be a közélet és az ügyintézés vérkeringésébe. Ezen a módon a társadalmi bizottságok és szervek minél több közügy érdemi intézését vegyék át a hivatalos apparátustól. Az ügyintézés ilyen demokratizálásában már sok területen előre jutottunk. Például a helyi tanácsok tagjaiból alakult állandó bizottságok általában számottevő szerepet töltenek be a közérdekű ügyek elemző vizsgálatában és eldöntésében. Aztán: a tanácsok segítségére, az állandó bizottságokon kívül sok helyütt alkalmi bizottságok is működnek, egy- egy meghatározott megbízatással. Gyakran találkozunk ilyen bizottságokkal például a községfejlesztés területén: felmérik a lakosság igényeit, rendszerezik a javaslatokat, kidolgozzák a községfejlesztés programját a tanács számára és így tovább. Mind gyakoribb, hogy a "»^tanács végrehajtó bizottságának elnök hely etesi tisztségét egy-egy' tanácstag társadalmi munkában vállalja. A társadalmi elnökhelyettes, mondhatni a jövő előfutára. Olyan alakja az állami, az igazgatási és közéletnek, aki tisztségét nem fizetésért tölti be, viszont szerepe, jogköre, hatósági tekintélye semmiben sem különbözik a többi vezető tisztségviselő pozíciójától. A társadalmi bíróságok is az ügyintézés, közelebbről az igazságszolgáltatás társadalmasításának tényezői. A társadalmi bíróság tulajdonképpen az állam igazságszolgáltatási funkcióját veszi át a társadalmi érdeket sértő vétségek elbírálásának meghatározott körében. De itt említhetjük a népi ülnökök szerepét is. Egy másik területen a népi ellenőrök képviselik a társadalmi ügyintézés igen fontos szerepkörét. A társadalmi ügyintézés kibővítésének rendkívül változatos formái képzelhetők el, Július l-lffl: . Cipőár- változások Július 1-től életbe lép a cipők egyszerűsített forgalmi- adó-rendszere összhangban a fogyasztói árrendszer tökéletesítésével. A lábbelik fogyasztói árát július 1-től az eddig 251 helyett húszféle forgalmiadó-kulccsal képezik, így. az azonos jellegű cipők forgalmi adója egyforma lesz. • Az új adókulcsokkal képzett árak helyesebben tükrözik majd a ráfordítási arányokat. A forgalmi adó egyszerűsítése egyes lábbeliknél, választékoknál különféle méretű áremelkedésekkel és árcsökkenésekkel jár. Az árváltozásokban kifejezésre jut a kész- bőr termelési árának csökkenése is. A vásárlók számára általában kedvező ármozgás várható azoknál a cipőknél, amelyeknek a felsőrésze bőrt helyettesítő anyagból készül. A gumilábbelik ára körülbelül 10—20 százalékkal csökken. Az árak nem feonnal, hanem folyamato- fokozatosan változnak. s nem is szükséges, hogy országosan egységes sémák szerint folytatódjék ez a fejlődés. A lényeg az, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeit vonják be az ügyintézésbe. Olyan állampolgárok sokaságát, akik ezt a társadalmi megbízást ugyanolyan közéleti felelősséggel teljesítik, mintha fizetett tisztség- viselők volnának. Mindazonáltal Itt vigyázni kell a mércére: ne feledjük el, hogy az emberek a feladatokon nő nek fel, éppen a megbízások teljesítése közben szerzik meg azt a jártasságot és fejlesztik ki magukban azt a közéleti felelősségtudatot, ami a társadalmi ügyintézéshez szükséges. A társadalmi ügyintézés további fejlesztésének döntő feltétele tehát a bizalom. Viszont akadálya lehet kicsinyesség, és a féltékenység. Van olyan hivatásos tisztség- viselő az apparátusokban, aki ugyan roskadozik a munka terhe alatt, ideje sem jut elegendő arra, hogy minden ügyet tüzetesen szemügyre vegyen, mielőtt a döntő szót kimondja, mégsem bízná társadalmi aktivistákra az elemző vizsgálatot, mert úgy van vele, hogy amit nem 6 maga csinál, az nem lehet jó. Jó néhány olyan közéleti munkaterület kínálkozik, ahol nagyon is célszerű a társadalmi ügyintézés kiterjesztése. Ilyen például az eszközökkel való gazdálkodás, az elosztás, a felhasználás társadalmi ellenőrzése, a panaszok és a jogsérelmes esetek kivizsgálása, legalább a tények pontos felderítéséig, mert ennek alapján a törvényeket és a lehetőségeket szakszerűen ismerő tisztviselő már könnyen és igazságosan mondhatja ki a végső szót. Ki intézze hát a közügyeket? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk: minél előbb és minél kiterjedtebben — maga a közösség. Éppen ez a közéleti demokrácia továbbfejlesztésének alapvető célja. Ezen az úton kerül a társadalom mind szorosabb ellenőrzés alá az egész közélet, benne a hivatalos ügyvitel is. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének menetében ezeket a fő törekvéseket kell szem előtt tartanunk és lépésről lépésre haladva, megvalósítanunk. Horváth József Minden harmadik forintunk „elvész a piacon" — A drágaság okai „ördögi körbe" zárulnak ? — Hová lett ezer hold zöldség ? Amint a beavatottak mondták; a statisztikusok keze egy pillanatra megállt mielőtt leírták volna a számot, hogy ez év első felében a piaci árszínvonal 128 százalékra növekedett országos szinten, megyénkben pedig még ennél is magasabbra szökött. Mit jelent ez a hétköznapi ember nyelvére lefordítva? Azt, hogy aki a „piacról él ’ ez évben 30 százalékkal drágábban vehette meg a zöldségét, gyümölcsöt, halat, baromfit, gombát, savanyúságot, mint a korábbi évben. S még inkább egyszerűsítve ezt a közgazdasági fogalmat, majdnem minden piacon elköltött harmadik forintunk „elveszett”. Ugyanannyi pénzért móst egyharmadával kevesebb árut vehettek a háziasszonyok, vásárlók, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ez elsősorban a városokat, pácokról élőkét sújtotta, hiszen a termelőszövetkezetek általában tartanak üzletet a faluban, ahol majdnem önköltségi áron vásárolhatják meg a helybeliek a zöldséget, gyümölcsöt, tojást, baromfit, Vagy más terméket. A kérdést elsősorban a városban, ipartelepeken, a bérből és fizetésből élő munkások, alkalmazottak tették fel az idei piaci árakat látva: Miért ez a drágaság? o o o o Kezdjük talán a termelőknél. A kérdésre, hogy az idén miért szöktek olyan magasra a piaci árak Fekete Sándor á boconádi tsz kertészeti agronómusa azzal válaszolt, hogy közbeszólt az időjárás. — Két-három hetet késtünk. Tavaly ilyenkor már javában szállítottuk a paradicsomot, paprikát és egyéb zöldséget. Most meg... — csak legyint és távoli időpontokról beszél, amikor már igazán nagy tömegben tudnak szállítani ezekből a zöldségfélékből. Érdekes hallani... nemcsak tőlük, de a szomszédos közös gazdaságoktól is, hogy szinte „leálltak a primőrről”. Sokba kerül! Szentes környékéről meg valósággal özönlik a korai zöldség. S sz nem éri meg, hogy piacra vigyék — saját autójukkal, — a korai, vagy későbbi zöldségféléket. Nekik is volt standjuk Egerben, de rossz üzletnek bizonyult. így főleg szerződésre termelnek. — Az árak? — A salátánk „már lement”. Átlagban egy húszért adtuk el... főleg exportra. Effelől nem panaszkodhatunk. Az uborkaárak már kevésbé tetszettek — mondják a kertészek. Ügy saccol- ják, hogy az idén egyharmadával kevesebbet kaptak árujukért, mint tavaly, pedig majdnem kétszáz holdról adják az idén is — a vártnál jobb termést — paradicsomból, paprikából, borsóból, zöldbabból, karalábéból, uborkából. A másik termelő a hevesi Rákóczi Tsz kertészei is megerősítik azt a véleményt, miszerint zöldséget, gyümölcsöt elsősorban szerződésre érdemes termelni. Nem kifizetődő házalni, a termékekkel, hiszen szabadpiacon — haszonnal — legfeljebb a húsz százalékét lehet eladni az évi termésnek. Töröcsik Gábor bizonyítja ezt, aki nagy szakértője a budapesti, iparvidéki piacoknak, s akinek sokat kell alkudni ezeken a helyeken ... lefelé, mert rendszerint a szerződés alapján át nem vett termékeket próbálja értékesíteni. Perger László főkertész arra is magyarázatot adott, hogy a hevesi Rákóczi Tsz- ben, de máshol is, — miért csökkent évről évre a kertészet területe. — Lassan mi kertészek is „búzapártiak” leszünk, ha ez így megy tovább. Nemrégen százharmincán mentek nyugdíjba a tsz-tagok közül. Nagyon meg kell gondolni, mennyi munkaigényes növényt termesszünk ezután. A szőlő és gyümölcs területét nem lehet csökkenteni. így tehát nem marad más megm Nem nőknek való A piszkos olajfesték darabokban maliik le az italpult melletti falról. A délelőtti nap félszegen botorkál a kompolti kocsma olajos padlóján. A biliárd-asztalnál kopott vasutasruhás férfi dülöngél. Az asztal szélére helyezi a féldecis poharat, a dákóval meglöki a golyókat. Elégedetten felnevet, kivillannak sárgái fogai. Egy bajuszos férfi zsíros kalapban ücsörög a sarokban. Fiatal szóke nő lép be világoskék ruhában. Két üres szódásüveget cserél és már megy is. Mozdulok, hogy nyissam az ajtót. Szerencsétlenül. Kiverem a szódát a kezéből. Nem ismerkedési trükknek szántam, de most már elkerülhetetlen. Viszem a szódát, beszélgetünk. Főiskolát végzett. Agrármérnök. Kölcsönösen bemutatkozunk. Harangozó Károlyné. Lánynevet vártam. Túl fiatalnak látszik. — Pedig már öt éve végeztem. — Azóta itt dolgozik Kom- polton? — Egy esztendő kivételével. Négy éve vagyunk a férjemmel a kísérleti intézetben. A kutatási központ impozáns épülete karcsún emelkedik a fehérre meszelt házak fölé. A kocsma ajtaja feketén ásít — Azt nem kérdezem, hogy szereti-e a munkáját. Biztosan. De arra kíváncsi vagyok, hogy szereti-e a falut? — Ha azt mondom, hogy igen, nem mondok teljesen igazat. Négy éve élek itt. Falun ea sok idő. Megszoktak már az emberek. És mégis. Ha megyek az utcán és találkozom a brigádomban dolgozó férfiakkal, nem köszönnek. Mert én csak asszony vagyok. Odaköszönök, nekik, vagy elfogadják, vagy nem. — Járnak valahová szórakozni ? — A kocsmába járjunk? — Mozi? — Az étteremben van vetítés. Régi idők mozija. — Az ország egyik fontos kutatóintézete ez. Nem kellene gazdagabb szórakozási lehetőséget biztosítani ? — Es ha azt mondom, hogy kellene? És ha nem az ország egyik fontos kutatóintézete lenne, akikor nem kellene? — Eredetileg is az volt a terve, hogy kutatóintézetben dolgozik, vagy véletlenül került ide? — Nem véletlenül. Választhattam. Mehettem volna Tenkre az ottani termelő- szövetkezetbe. — Miért nem oda ment? Sokkal jobban lehet keresni. — Féltem. — Félt? Mitől? — Az egész termelőszövet- kezetbeni élettől. A strapától. Nem bírnám elviselni a munkamódszereket, a körülményeket. — Ezek szerint nem is tartja magát alkalmasnak arra, hogy bármelyik tsz-ben vezető szerepet töltsön be? — Nem tartom. — Általában a nőket nem tartja megfelelőnek erre a szerepre? — Egyáltalán nem. Szerin tem a nők nem valók a mezőgazdaságba, külünosen termelőszövetkezetben kulcspozíciók betöltésére. — Vannak női tsz-elnökök! — Extrém eset. A nők biológiai. pszichológiai felépítésük alapján nem versenyképesek egy olyan területen, ahol a fizikai képességeknek néha meglehetősen erőszakos hatalmi elgondolásokkal kell párosulni. — Csak nem tagadja a női egyenjogúságot? — Bizonyos mértékig igen. El tud képzelni egy nehézbombázó parancsnokának nőt? — Nem. De kanyarodjunk vissza a realitáshoz. Véleménye szerint a nőknek hol a helye a mezőgazdaságban? — Semmiesetre sem a kapa mellett. — Nem dolgozhat mindenki kutatóintézetben. — Nem. De ki lehetne választani olyan munkaterületeket, amelyek megfelelnek a női nem fizikai és sajátos lelki adottságainak. Ez az igazi egyenjogúság. Különben is, a falusi nők, asszonyok koránt sincsenek az egyenjogúság olyan szintjén, mint a városiak. Ne haragudjon, hogy elbúcsúzom, de sietnem kell. Két gyerek vár otthon. Átadom a szódásüvegeket. Presszó híján visszaballagok a kocsmába, A biliárdasztal szélére három féldecis pohár sorakozik. A vasutasruhás izzadó homlokkal töpreng a megfakult biliárdgolyók felelt. Vajon otthon hogy köszön majd az asszonynak... Ssisetb" Aüdrás oldás, mint a kertészet „csonkítása”. Ez pedig nemcsak hevesi gond, Máshol is hozzájárul a munkaerő hiánya a kertészeti területek csökkenéséhez, amely megyei szinten immár az ezer holdat is meghaladta, s nem lehetetlen, hogy a következő években tovább tart a „kertészet válsága”. o o o o — Nagyon furcsa és sokat vitatott kérdés ez nálunk is — csatlakozott a „kertészet válságáról” szóló megállapításhoz Urbán Imre a Dél- Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára. — Azt tapasztaljuk, hogy a termelőszövetkezetek általában tisztességesen alacsony árön adják el termékeiket, a piac mégis drága. Említhetném a főzőtököt, amelyet 40 filléres áron vesznek és a piacon ennek négyszereséért árulják. Az uborkának is igen alacsony az átvéteti ára, a zöldbabé is, hiszen tavalyi kilenc forintos kezdő ár helyett most 3,40 forintot adnak érte. A káposzta is igen alacsony áron kel el s több más zöldségféle, amelyet olcsón ...olcsóbban vásárolhatnának meg a piacokon, ha nem lenne annyi közbeeső állomás, ahol ráteszik az újabb és újabb terheket, százalékokat a zöldségre, gyümölcsre. Ezért nem vásárolhatják tehát olcsón ezeket az árukat, még akkor sem —, ha mint néhány példa mutatja — a szövetkezetektől viszonylag alacsony áron veszik meg a vállalatok a termést? o o o o Kövessük az áru útját, amely a jelek szerint igen hosszú és göröngyös a termelőtől a piacig. Az első állomás a MÉK felvásárló telepe Kálban. Batki József, a szakma régi ismerője igyekszik magyarázatot adni. — Miért drága a zöldség és a gyümölcs? Mert a szövetkezetek termelési költségei még mindig magasak. Egyre jobban „fáznak” a kertészettől. Nem mindenből termelnek eleget, a szállítás sem szervezett... a piacról nem is beszélve. És az árak .. Tavaly alig tudtunk a burgonyáért két forinton felül fizetni, most 3,80-ig „mentünk fel”. Almából az elmúlt évben 3—4 forintért áraszthattuk el a piacot, az idén 14 forintért is megvették. Ez is magyarázat.. — S mi várható a következő hónapokban? — Javulás...! Bízom benne, hogy az elmúlt évhez képest olcsóbb és több árunk lesz. A felhozatal biztató, áraink szinte naponként csökkennek majd. A telepvezető felsorolta, hogy aznap mennyiért vásárolták az uborkát, borsót, zöldbabot, főzőtököt, szamócát. Kíváncsiságból megnéztük, hogy az egri piacon másnap milyen árban kerültek ezek a vásárlókhoz. Nos... eléggé nagy volt a „szórás”. A 40 fillérért vásárolt főzőtököt 1,60-ért árusították, míg a hetvenfilléres hegyes paprika ára — mire a piacra kerül — tízfilléres veszteséget zárt magába. A MÉK standjain ugyanis hatvan fillérért volt kapható. A borsó, szamóca, bab, uborka nagyjából a tisztességes haszonnal tetézett áron került forgalomba. De így is drágán, mert a ribizli, cseresznye, meggy és az eper ára jóval felette volt a tíz forintnak. o o o o — Igen, a vevőik drágáillják áruinkat, — ismeri el Patkó József, a Heves megyei Szövetkezetek Értékesítő Központjának elnöke. — De bennünket is szorítanak az árakkal s bármilyen furcsa eddig kétmillió forintot fizettünk rá a zöldség és gyümölcs vételért, eladasara. A kisköreiek például panaszolták, hogy csak 3.40 forintért vesszük át tőlük a zöldbabot, holott tavaly a kezdő ár 9 forint volt. Mit tehetünk? A HUNGAROFRUCT maximálisan négy forintban állapította meg a zöldbab árát. Félő, hogy a paradicsomnál is problémák lesznek, hiszen a külkereskedelem szintén négy forintban állapította meg a kezdő árat. Mi most még 30 forintot is adunk a paradicsom kilójáért ... A napokban emeltük fel az uborka átvéteti árát is, mert az egri piacra 80 mázsát kellett soron kívül szállítani. Sok esetben hiába igyekszünk elfogadható árakat kialakítani a két legnagyobb vevő Budapest és a HUNGAROFRUCT „diktál”. Es a piaci szervezetlen- lenség. Egy példa: jó az uborkatermés. Nagy szállítmányok érkeznek a „Bos- nyákra”. A fővárosi vevők turkálnak az áruban és alacsony árat kínálnak. Akik felvitték az árujukat most már a „fejsze r.velét mentve” olcsón eladják ... S néhány napig nem vállalkoznak szállításra. A fővárosban kevés lesz az uborka. Az ára újból fölmegy és újból elindulnak a szövetkezeti teherautók tele uborkával... és aztán iámét „letörik” az árat. Tehát a szervezetlenség ... — Ez a mi piacunk legnagyobb átka — mondja Patkó József. — Nem az a lényeg, hogy ki látja el a piacot a tsz-ek, a MÉK, vagy a fogyasztási szövetkezet, hanem az, hogy lehetőleg rendszeres koordinált, évekre összehangolt legyen a termelés, szállítás, ellátás. Tőle is megkérdeztük miért volt eddig ilyen drága a piac? — Két okot említhetnék. A múlt évben eltett zöldség és gyümölcs közül sok megromlott. Különben is kevesebb volt a raktárakban, mint amennyire szükség lett volna az „árak tartásához”. így adódhatott, hogy az almát, az elmúlt év hasonló időszakához képest az idén kétszereséért vehették csak meg a vásárlók. A másik okból; a későbbi érésből adódott, hogy az újburgonya szintén duplájába került, hasonlóképpen a zöldpaprika is. de a hagyma, s más termékek ára is fölötte volt a tavalyinak. o o o o Ezért veszett hát minden harmadik forintunk a piacon ... A piaci szakemberek most már optimisták. Azt mondják néhány hét... és minden jóra fordul. Több olcsóbb termék kerül a piacra, mint az elmúlt évben, gondosabb lesz az ellenőrzés és bizonyos fokig kiegyenlítődik a vásárlók eddigi negatív mérlege. De így lesz-e? Egyelőre ugyanis az a helyzet, hogy a termelőik panaszkodnak az alacsony felvásárlási árak miatt! A MÉK kétmilliót fizetett rá a zöldség és gyümölcs idei adásvételére. A vásárló is elégedetlen, mert sok forintja veszik ott a piacon anélkül, hogy bármit is kapna érte. Ördögi kör ez? Olyan lakatja van, amelyet képtelenek vagyunk feltörni; szervezettebb, jobb ellátást s nem utolsósorban olcsóbbat biztosítaná a piacokon? Nehezen hihető ez el, bár nehéz leckének ígérkezik. Megoldása mégis sürgető, hiszen itt az életszínvonal növekedésére, vagy csökkenésére megy a „játék”. Ez pedig nem játék... és nem egyszerű piaci ügy. Kovács Endre 1969. június 29., vasárnap
