Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

TOKIO: Indira Gandlhi indiai mi- mszterelmök ötnapos tokiói látogatása befejeztével Indo­nézia fővárosába, Djakartába utazott. Az Indira Gandhi— Szato tárgyalásokról kiadott közlemény szerint Japán gaz­dasági segélyt nyújt Indiá­nak, és a két ország a keres­kedelmi csereprogram széles­körű fejlesztését dolgozza ki. LISSZABON: A Salazar-féle fasiszta dik­tatúra 40 éve után az idei novemberi nemzetgyűlési vá­lasztások előtt első ízben en­gedélyezik Portugáliában, hogy az ellenzéki jelöltek a választási kampány során szavazó-listákat használja­nak. PÁRIZS: Párizsban élő gulneaiak egy csoportja pénteken vállalta, a felelősséget a Sekou Touré elnök ellen kedden elköve­tett merényletért CHARLESTON: A dél-karolinai Charleston város kórházi alkalmazottai­nak három hónapos sztrájk­ját pénteken siker koronázta: a hatóságok elfogadták a sztrájkolok követelését. A sztrájkmozgalom hőse, a Martin Luther King örökébe lépett Abernathy lelkész azonban változatlanul a vá­rosbörtön foglya. ALGECIRAS: Spanyolország szombaton megtagadta a Gibraltárból érkező postaküldemények to­vábbítását, s ezzel újabb lé­pést tett ama szándékainak megvalósításában, hogy a „sziklát” elszakítsa a britek­től. TOKIÓ: A tokiói Kokugakuin egyetemen pénteken véres összetűzésre került sor az egyetemi diákszervezet „jobb­os balszárnyinak” képvise­lői között. 86 diák megsebe­sült. NOUAKCHOTT: Mauritánai Iszlám Köztár­saság kormánya elhatározta, hogy gazdasági küldöttséget meneszt a Bolgár Népköztár­saságba és a Magyar Népköz- társaságba. WnlcTheimi lövőre már összeülhet az európai biztonsági értekezlet LONDON: Dr. Kurt Waldheim oszt­rák külügyminiszter angliai hivatalos látogatásának befe­jeztével Londonban újságírók előtt kijelentette, hogy véle­ménye szerint az 1969-es év fennmaradó részét a Buda­pesti Felhívásban javasolt eu­rópai biztonsági értekezlet alapos előkészítésének kell szentelni, s fennáll az a lehe­tőség hogy a konferencia ta­lán már 1970-ben összeülhet. Az MTI tudósítójának kér­désére Waldheim kijelentet­te, Ausztria támogatja a kon­ferencia összehívásának esz­méjét, nagyon szívesen fel­ajánlaná Bécs városát az ér­tekezlet színhelyéül. „Mivel azonban a finn kormány már kezdeményezést tanúsított és Helsinkiben szeretné vendé­gül látni a konferencia rész­vevőit, mi nem kívánunk konkurrenciát támasztani finn barátainknak’’ — fűzte hoz­zá. Waldheim, aki Londonban Wilsonnal, Stewarttal, Cros- land brit kereskedelmi mi­niszterrel tárgyalt és rövid kihallgatáson vett részt Er­zsébet királynőnél, emlékez­tette Fock Jenő magyar mi­niszterelnök és Todor Zsiv- kov bolgár kormányfő bécsi látogatására és rámutatott: a szocialista országok ugyan­csak azt a nézetet vallják, hogy az európai biztonsági értekezletet alaposan elő kell készíteni. Ausztria úgy véli, hogy az Egyesült Államokat és Kanadát is meg kell hívni az értekezletre. A miniszter véleménye szerint a szocialis­ta országok nem ellenzik ezt a pontot, bár hivatalosan nem nyilvánították ki egyet­értésüket. Az osztrák külügyminiszter részletesen kifejtette, hogy Ausztria különleges társas viszonyt kiván létesíteni az Európai Gazdasági Közösség­gel, mert a semlegesség nem teszi lehetővé a Közös Piac­ba való belépését Ezt a kér­dést is megvitatta a brit ve* zetőkkel. Egyetértettek ab­ban, hogy sem az angol felvé­tel, sem az osztrák társulás tekintetében nem lehet gyors eredményre számítani, s hosszú tárgyalássorozatra van kilátás. (MTI) A texasi farm remetéje ii WASHINGTON, Kiss Csa­ba, az MTI tudósítója írja: Nem rossz állás volt elnök­nek lenni az Egyesült Álla­mokban, legalább is Lyndon D. Johnson példája szerint. Johnsonnak a kongresszus „átmeneti időszaka” több mint 360 ezer dollárt szava­zott meg, elnöki nyugdíj és egyéb juttatásokon felül. A volt elnök három iro­dát tart fenn Texasban, köz­tük egy olyat, amely a Fe­hér Házbeli hivatali helyiség pontos mása, de egy újabb hivatal is épül az eljövendő Johns on-emlékkönyvtárban. Texasi birtokán különrepülő- gép és helikopter áll rendel­kezésére és megtartotta né­hány közeli munkatársát is. Walt Rostow, egykori nem­zetbiztonsági tanácsadója például napi száz dolláros térítést kap jelenlegi szolgá­lataiért, nem különben John­son volt hivatalos fényképé­sze, Yoichi Okamoto, aki se­gít az elnöknek a róla ké­szült többtízezer fénykép ren­dezésében. • • • A volt elnök új hivatalait az elképzelhető legnagyobb luxussal szerelték fel. A be­rendezések között van egy mindenttudó írógép, amely még ,a helyesírási hibákat is kijavítja, több mint tízezer dolláros vételára fejében. A levélnyitó gép 245 dollárba, a villamos papírkosár, amely automatikusan megsemmisíti a beledobott bizalmas fogal­mazványokat, 445 dollárba került... Johnson egyébként egyelő­re meglehetősen visszavonult a közéleti szerepléstől, a Nixon-kormány azonban fo­lyamatosan tájékoztatást nyújt a volt elnöknek a leg­fontosabb nemzetközi és bel­ső fejleményekről. (MTI) £bv hót a világpolitikában Új kormány Párizsban — Nincs előrehaladás a vietnami tárgya- lásokon — Részletek a közel-keleti béketervekről — A berlini béke-világtalálkozó felhívása — A nagy tanácskozás mérlegét vonják meg a kommunista pártok Ma már csökken a világ érdeklődése a párizsi politi­kai helyzet alakulása iránt, mert Pompldounak köztársa­sági elnökké való megválasz­tása és Chaban-Delmas-nak miniszterelnökké történt ki­nevezése, valamint az új kormány megalakulása után elmaradtak a francia politi­ka várt, azonnali és látvá­nyos változásai. A kormány- lista ismeretébe.-t sokan azt jósolták még hogy a gaulle- ista politika egyes elemeit gyorsan módosítani fogják: erre következtettek például Maurice Schumann külügy­miniszteri kinevezéséből... Schumann korábban való­ban a NATO és a Közös Pi­ac melletti megnyilatkozá­sokkal vétette észre magát, egyelőre azonban Chaban- Delmas miniszterelnöknek a nemzetgyűlésben elhangzott nyilatkozata tekinthető mérvadónak. Eszerint pedig az új francia kormány foly­tatja a gaulle-ista külpoliti­kát: „a függetlenség az alap­ja, a béke keresése a célja...” ax atlanti szövetséghez való hűséggel párhuza­mosan meg akarja szi­lárdítani a francia kor­mány a szocialista orszá­gokkal az együttműkö­dési politikát, amely gazdaságilag is meg­hozta gyümölcseit, s amely arányait és jellegét tekintve fontos politikai tényezővé vált. Chaban-Delmas Nagy- Britanniának a Közös Piacra való bebocsáttatása elé nem emelt akadályokat, de hang­súlyozta, hogy a hat ország­nak, amely az Európai Gaz­dasági Közösséget alkotja, előzetesen megállapodásra kell jutnia a feltételeket ille­tően. Chaban-Delmas burkolt formában a hat kö­zös piaci ország vezetőinek találkozóját javasolta. Párizsnál maradva kell említést tennünk a Vietnam­ról tárgyaló négyes konfe­renciáról, amelynek e heti ülése — sorrendben mór a 23. — sem hozott eredményt és nem mutatta az előrehaladás legcsekélyebb jelét sem. Pe­dig Cabot-Lodge a csütörtö­ki ülés előtt közvetlenül ér­kezett vissza a francia fővá­rosba Washingtonból, ahol módja volt Nixon elnökkel is találkozni. Az amerikai kül­dött azonban a jelek szerint üres kézzel jött... A VDK képviselője a pá­rizsi ülésen joggal álla­píthatta' meg, hogy Nixon szavai és tettei között teljes az ellentét. Az amerikai elnök a béke előkészítéséről szónokol, e mögött azonban a háború folytatása és a katonai erő­feszítések fokozása húzódik meg. Amerika felelős azért, hogy a tanácskozás már öt hónap óta egy helyben to­pog... Ugyanígy nem látszik kö­zeledés az ellentétes állás­pontok között a négy nagy­hatalom képviselőinek a kö­zel-keleti válságról folyó New-York-i tanácskozásain és az ugyanerről a problémá­ról megindult kétoldalú, szovjet—amerikai megbeszé­léseken sem. A Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britan- nia és az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusai már ti­zennégy alkalommal talál­koztak. Kairói forrásokból egyébként a világsajtó hírt adott az amerikai, illetve a szovjet béketerv egyes rész­leteiről. Az Egyesült Arab Köztársaság elutasította az olyan imperialista elgondolá­sokat, mint hogy a ghazai övezet kerüljön Jordániához, cserébe azért, hogy Jordánia lemond Jeruzsálemről, vagy hogy a Sinai-félszigetet nyil­vánítsák fegyvermentes öve­zetnek. Jordánia a legutóbbi lé- , gitámadások miatt a Biztonsági Tanács össze­hívását kérte. Az ENSZ e fontos, operatív szerve hétfőre tűzte ki az ügy megtárgyalását. A héten a rhodesiai kérdés foglalkoz­tatta a Biztonsági Tanácsot. Mint emlékezetes, Jan Smith Magyar vendégek Finnországban Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével ma­gyar szakszervezeti küldöttség érkezett Finnországba, a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének meghívására. A SZOT és a június 17-én megalakult finn testvérszervezet ve­zetői eszmecserét folytattak a szakszervezeti együttműködés­ről és megvitatták az időszerű kérdéseket, amelyek a nem­zetközi szakszervezeti mozgalmat érintik. Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke fogadta Gáspár Sándort és Henúajainent, a szakszervezetek központi szövet­ségének elnökét és baráti eszmecserét folytatott vélük. A SZOT küldöttségét Koivisto miniszterelnök is fogad­ta. (MTI) § PQRTJ£llNT£HMK Biztos egri győzelem vízilabdában EGRI DÖZSA—BP. VASAS 6:4 (1:0, 1:1, 1:1, 3:2) Eger, 300 néző. V.: Sala­mon dr. Eger: Rüll — Ringelhann dr., Pócsik — Katona J., — Bolya, Regös, Frank. Edző: Baranyai György. Vasas: Darida — Kiss A., Kusztos dr., — Katona A. — Mahner, Rusorán II., Olajos. Edző: Szalai Iván. Góllövők: Bolya 2, Pócsik 2 (egyet 4 m-esből), Frank, Katona J„ illetve Mahner 3 (ke*'őt 4 m-esből), Kusztos dr. 1 'ítások: Eger 3, Vasts £. Nagy lendülettel kezdett az egri csapat, előbb Pócsik nagy lövését a kapufa men­tette, majd Katona hibázott jó helyzetben. Mindkét csa­pat szoros emberfogásra tö­rekedett. így rendkívül küz­delmes volt a játék. A har­madik negyedben eleredt az eső, fokozódott az iram és a küzdelem hevessége. A haj­rában a Dózsa erősíteni tu­dott és végeredményben ki­tűnő játékkal szerezte meg a biztos győzelmet. Az egri csapatban valamennyi játé­kos átlagon felüli teljesít­ményt nyújtott, közülük is ki kell azonban emelnünk Pócsik, Katona J. és Bolya tsIjesítercéBjnÉi. A Pompidou-karrier közeiről A De Gaulle nélküli gaulleizmus Az a Pompidou-kép, ame­lyet a világsajtó az utóbbi hetekben lázas igyekezettel igyekszik megrajzolni, több szempontból hiányos. Főleg azért, mert a De Gaulle nél­küli gaulleizmus vezérét nyi­latkozataiból, fellépéseiből, külsőségekből magyarázza. Igaz, a külsőségek r.agy szerepet játszanak karrierjé­ben. Nem kedveli a feltűnést, inkább a közvetlenség és nagyvonalúság, a társaságban járatos ember magabiztossá­ga és könnyed elegancia jel­lemzi. Miniszterelnök kará­ban néha órákra eltűnt hi­vatalából, ilyenkor valame­lyik modern festő legújabb kiállításár.' bukkant fel. Vi­déki birtokán a francia bo­rokkal megrakott asztalnál hosszasan elvitatkozik a köz­ség elöljáróival lótenyésztés­ről, politikáról, italokról. Mindez azonban külsőség, eszköz a kedélyesen mosoly­gó de hidegen é3 pontosan számító politikus számára céljai eléréséhez. Felesége is ügyes munkatársnak bizo­nyult ebben a törekvésben. Amikor például De Gaulle tábornok és felesége jóindu­latát kellett megszerezniük, Pompidouné csendben és fel­tűnés nélkül ióitékanysági magánakciót indított a testi fogyatékosságban szenvedő gyermekek segélyezésére. Madame de Gaulle természe­tesen tudomást szerzett az akcióról, s ha valaki méltá­nyolni tudta, akkor ő igen, hisz Anna nevű lánya, ugyan­csak testi fogyatékosságban szenvedett... Később pedig, amikor Pompidou elég erős­nek érezte magát önálló po­litikai akciókra és ahhoz, hogy a tábornok oldalán mint a leendő utód magára vonja a figyelmet, ismét fe­lesége volt az, aki ügyesen kiegészítette a férj pénzügyi és politikai sakkhúzásait, no­ha szüntelenül hangoztatja: sohasem kedvelte a politikát. Egy fényes fogadáson, amit Sikirit thaiföldi kiránynő számára rendeztek, madame Pompidou merész miniszok­nyában jelent meg — a nagy­világi hölgyek, köztük De Gaullené általános megrö­könyödésére ... Párizsi házukat is oly gon­dosan választották ki, hogy több szempontból is megfe­leljen céljaiknak. Párizs szí­vében, a Szent Lajos szige­ten áll a ház, XVIII. századi kútja miatt műemlékké nyil­vánították, első emeletén Claude Mauriac regényiró, az új hullám egyik ismert íróegyénisége, Francois Mau­riac fia él, a harmadik eme­leten pedig a világhírű fran­cia író, Marcel Proust uno­kája: Susanne Mante-Proust. Az utóbbi hetekben azután megkezdődött a roham a csúcs felé: Pompidou pénzt és energiát nem kímélve küzdött az elnöki székért. Politikájának lényege meg­egyezik a rivális Alain Po- herével, mindkettő a nagy­tőke embere. Pompidou mégis élvezte azt az előnyt, amit ügyes taktikázással és a fel­tűnés nélkül, de gondosan adagolt külsőségekkel a fran­cia kispolgárság körében megszerzett. S hivatkozhat arra, miután a tábornok vég­legesen a „köztársaság tar­talékába’’ Vöfiuíí, iiuajt ö nem követi mindenben vakon a nagy elődöt. „Nem vagyok De Gaulle tábornok” — mondta legutóbb, s ezzel po­litikai ellenfelének vádját védte ki. (Poher ugyanis sze­mére vetette, hogy De Gaulle kiszolgálója volt'.) Programja természetesen homályos, hi­szen maga a program kifeje­zés nem is szerepel a gaul- leisták szótárában, de sejteti, hogy bizonyos kérdésben haj­lékonyabb irányvonal híve lesz, mint a tábornok volt. Elsősorban az atlantisták hí­veire gondol. Hogy végül mégis mit va­lósíthat meg elképzeléseiből, azt nemcsak ő és a mögötte álló francia nagytőke, sem a tábornok nélküli gaulleis- ta sereg dönti el. Bizonyára beleszól majd a francia nép is. Pompidou nem olyan te­hetségtelen politikus, hogy ezt ne tudná. Tavaly, amikor a májusi események megráz­ták Franciaországot és meg­ingatták De Gaulle „trónját”, csak bravúrral vághatta ki magát és a gaullizmust a zűr­zavarból. Kissé szándékosan úgy mentette meg a táborno­kot, hogy magának és párt­jának szerzett előnyöket. Az akkori „igen” Pompidoué volt — tábornoka pedig egy éven belül megkapta a „nem”-et. Az egykori iroda­lomtanár bizonyára ismer: már a politika drámáit any- nyira, mint a klasszikus iro­dalmi drámákat, s tudja, hogy ebben a játékban a leg­jobb dramaturgia és rendezés ellenére is becsúszhatnak elő­re nem látott, vagy rosszul kiszámított konfliktusok... őcrtal&n Lajos fajüldöző rendszere egy nép- szavazási komédiával az ed­digieknél Is tovább ment, gyakorlatilag már megszakí­tott minden kapcsolatát Nagy-Britanniával és az új alkotmánnyal véglegesítette a terület fekete bőrű lakos­ságának jogfosztását. A lon­doni kormány ennek ellenére sem hajlandó gazdasági szankciókon túlmenő, kemé­nyebb lépésekhez folyamod­ni. A Biztonsági Tanácsban az afrikai és ázsiai tag­államok határozati ja­vaslatot nyújtottak be Rhodesia elítélésére, eb­ben felszólították Nagy- Britanniát fegyveres erő alkalmazására is. A BT vitájában felszólalt ha­zánk képviselője, Csatorday Károly és a magyar kor­mány nevében támogatta az afrikai és ázsiai országok kezdeményezését. A Bizton­sági Tanács szavazása során azonban — a nyugati orszá­gok állásfoglalása nyomán — nem kapta meg a javaslat a határozattá emeléshez szük­séges 9 szavazatot. Az imperialista mesterke­dések, a vietnami, a közel- keleti agresszió, s megannyi neokolonialista akció láttán még csak indokoltabbnak tű­nik az a felhívás, amelyet a Berlinben megrendezett bé­ke-világtalálkozó részvevői adtak ki. 101 országból 1201 küldött, közöttük 55 nemzet­közi és 320 nemzeti szerve­zet képviselője fordult min­den néphez, minden jóaka- ratú emberhez, hogy harcol­jon az agresszió és az elnyo­más minden formája ellen. A béke-viiágtalálkozón határozatot hoztak Viet­namról, az amerikai ag­resszió elítélésére és a VDK ideiglenes forradal­mi kormányának, az egész harcoló vietnami népnek a támogatására. A világtalálkozó főbizottsága az európai biztonság kérdé­seit vitatta meg és támogat­ta a földrész biztonságának megszervezését célzó buda­pesti felhívást. A kommunista- és mun­káspártok moszkvai tanács­kozásán. elhangzottak tovább visszhangzanak a világsajtó­ban. A kommunista pártok központi bizottságai számos országban meghallgatták a moszkvai értekezleten résft vett küldöttségek beszámo­lóit. A pártok nagy része a központi bizottsági ülé­seken hozott határozata­ikban nemzetközi tevé­kenységük vezérfonalá­nak tekintik a moszkvai fő dokumentumot, amely így máris növeli a közreadáskor is tapasztalt történelemformáló hatást. Pálfy József Argentina Teljes készültségben a Rockefeller védelmére Buenos Airesben és két más argentin nagyvárosban pénteken este újabb heves tüntetések robbantak ki Nel­son Rockefeller New York-i kormányzó ma esedékes lá­togatása ellen. A tüntetéseket a rohamrendőrség rövid idő alatt leszerelte. A Buenos Aires-i egyetem környékén baloldali diákok kezdték az első megmozdu­lást. Röpcédulákat osztogat­tak amíg a rendőrség meg nem támadta őket. Sok tün­tetőt letartóztattak. Egy tün­tető meghalt, egy rendőr meg-: sebesült. A brutális beavat-« kozás következtében elma­radt a város egyik főterén tervezett nagygyűlés. Az argentin fővárosban az amerikai nagykövetséget és az amerikai tulajdonban lé­vő épületeket a Rockefellert látogatás előestéjén rendőr«', különítmények védelmeztél^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents