Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

£« nem lehet iga«. . . olyan áthidalhatatlannak tű­Méhány hónapja a cipóke- Seskedelem egyik illetékese ■— reklamációkra válaszolva *— óva intette a fogyasztót, nehogy az üzleteikben vásá­rolt bizonyos típusú cipőket utcai használatra fogják, mondván, ezek nem arra ké­szültek, hogy — járjunk ben­ne...! Az ember azon gon­dolkozott, hogy mikor nem figyelt a világ alakulására, amely a cipők szerepét eny- nyire megváltoztatta. A helyzet — és a nyilatkozat — abszurd volta természete­sen arra is felhívta a figyel­met. hogy a cipőiparban és -kereskedelemiben valami alapvetően nincs rendben, va­lahol botrány készül. A hétköznapok világában persze nem arra vagyunk el­készülve, hogy abszurdumok­kal találkozzunk, sőt ellenke­zőles. n köztudatban az él, hogy itt a praktikum, a cél­szerűség, a realitás dominál. A fenti példa azonban az ol­vasónak azt is eszébe juttat­ja, hogy az ilyen abszurd eset sajnos, mégsem egye­dülálló. Saját személyi, egyéni ta­pasztalatainkon. túl a napi­lapok hasábjain is sűrűn ol­vashatunk olyan eseteket, amelyekre sokszor mondjuk: ez egyszerűen nerr^ lehet igaz! Csak a közelmúltból idézünk: új házak falai re­pedeznek; a minisztérium nem veszi át az új útszakaszt az építővállalattól, mert használhatatlan, kockázatos rajta megindítani a közleke­dést; márkás termékek gyár­tása akadozik, mert filléres alkotóelemeit nem szállítja a kooperáló gyár; a jó búzá­ból és jó lisztből gyenge mi­nőségű kenyeret készít a sü­tőipar; vagy hogy visszatér- jüflijc az eredeti példához, fi­zetésképtelen lett a cipő- nagykereskedelmí vállalat, mert az általa rendelt cipő­ket a kiskereskedelem nem vásárolta, így bevételei meg­csappantak, a gyárak pedig több hitelt nem adtak a cipő- nagy kereskedelemnek. Itt álljunk meg egy pilla­natra. Mert ha ilyen esetek — szerencsére — csak ritkán fordulnak is elő, mégis van ilyen helyzetben valami, ami általánosságban elgon­dolkoztat és figyelmeztet. Mi lehet az oka annak, ha egy nagykereskedelmi vállalat ilyen helyzetbe kerül? Nyilván a hozzáértéssel van báj, amely az adott lehetőségeket ki, tudná használni, figyelembe véve a fogyasztók igényeit. Tehát olyan egyéni adottsá­gok hiányoznak, amelyek éppúgy nélkülözhetetlenek a kereskedelmi szakmában, mint bárhol másutt, ahol si­keresen akarják teljesíteni a feladatokat Azaz: bizonyos poszton olyan ember, vagy olyan emberek találhatók, akik egyénileg, személyileg, alkalmatlanságuk vagy kép­zetlenségük folytán akadá­lyozzák a korszerű, a fogyasz­tók igényeinek megfelelő termelés és kereskedelem ki­alakulását. És itt már el­mondhatjuk, hogy ez sajnos, nem cipőkereskedelmi spe­cialitás. S ha nem is ilyen mértékben, de sűrűn talál­kozhatunk olyan esetekkel, ahol nem „az objektív” ne­hézségek, hanem a személyi alkalmatlanság keseríti meg a fogyasztók életét. És hogy ennek ellenére az alkalmat­lanok ideig-óraig mégis ma­radhatnak ott, ahol vannak, annak talán az is oka, hogy lassan-lassan hozzászokunk az ilyen abszurdumokhoz, tudomásul vesszük azokat, és beletörődünk, mintha ez lenne a természetes. Persze ez is abszurdum. Mert az eddig elmondottak­ból is világos, hogy az ab­szurdumok nem maguktól születnek nem természeti jelenségek, nem is elemi csa­pósok, hanem az ember a szülőjük. Az abszurdumok emberi tulajdonságok követ­kezményei, lustaság, felelőt­lenség, ostobaság húzódik meg mögöttük. Ha megszün­tetnék az ilyen szubjektív- okokat, amelyek általában az abszurdumokat szülik, a lehetetlen helyzet azonnal, szinte minden külső beavat­kozás nélkül talpraállna, kö­vetné saját, józan logikáját, és megoldódna például egy nő probléma, hogy májusoan ne maradjon éttermek és szórakozóhelyek nélkül a Balaton, mert a vendéglátó­ipar számára nem kívánatos gyorsasággal érkezett a nyár. Vannak a hétköznapi élet­ben olyan abszurdumok is, amelyek függetlenek a fo­rinttól. A kalauz, a tisztvi­selő, a pincér udvariassága — közhely leírni — egy fil­lérbe sem kerül, mégis, lép- ten-nyomon találkozunk mo­gorvaságukkal, mintha nem is ugyanannak a városnak, ugyanannak a társadalom­nak lennének tagjai. Mintha a kalauznak soha nem len­ne hivatalos ügye a tisztvi­selővel, a tisztviselőnek a pincérrel... és a sort hosz- szan lehetne folytatni. Mert az ilyen jelenségek azt is tükrözik, mintha hordozóikra a szocialista együttélés sza­bályai vonatkoznának, ha­nem mindig csak a másikra. És ez azért baj, nagy baj, mert az egyik abszurdum ha­tására a másik is jogot kö­vetel magának. Tehát érde­mes gondolkodni azon. hogy az abszurdumnak is megvan a maga logikája, és következ­ményeiben a közéleti vissz­hangja, mert az emberekben keserűséget és pesszimiz­must, a tehetetlenség érzé­sét váltja ki. A hétköznapi abszurdomok ezért tűrhetet­lenek, ezért — abszurdu­mok ... Mint a példákból is kitű­nik, nem a lehetetlent kér­jük számon. Már csak azért sem, mert a lehetetlen kí­vánság is az abszurdumok világába tartozik. Másik szél­sősége ez az olyan gondolko­zásnak — vagy talán éppen a gondolkozás hiányának — amely nem számol józanul az adott helyzet realitásával és azt szeretné, ha minden mást félretolva csak az va­lósulna meg, amire neki ép­pen szüksége van. Persze, lé­teznek olyan problémáink is, amelyeket a legjobb szándék­kal sem tudunk e pillanatban ideálisan megoldani, úgy, ahogy szeretnénk. De az ab­szurdumokba mégsem szabad beletörődnünk. K. L Mikor vásárolhatnak friss kenyeret Pélyen ? — A kenyér sokszor sület- len volt, néha meg egészen laposra összenyomott. Egy­szóval nem sok örömem tel­lett benne, amikor megszeg­tem otthon. Ezt nemcsak éli mondom, megkérdezhet bár­kit. Pély község ellátása friss pékáruval nem a leg­szerencsésebbnek mondható, — panaszolja Ungvári Fe­renc, a pélyi Tiszamente Tsz főagronómusa. — Ezért ha­tározta el a gazdaság, hogy sütőüzemet létesít, s így meg­szünteti az eddigi panaszo­kat. — Milyen lesz az új üzem kapacitása? Ki tudja-e elégí­teni a lakosság igényét? — A gabonafelvásárló vál­lalat raktárát Vásároltuk meg. Ebben az épületben lesz a sütőhelyiség a kemencével, az elárusítóhely és a raktár. Naponta mintegy 40 mázsa friss fehér kenyeret árusí­tunk majd és ez nemcsak Pély község ellátását bizto­sítja, hanem Tarnaszentmik- lós és Hevesvezékény lako­sainak asztalára is sütödénk kenyere kerül majd. A tsz búzájából készült három és négy kilogrammos kerek ke­nyeret vásárolhatják bol­tunkban, de 'kifli, zsemle, sósperec is bővíti választé­kunkat. — Ha jól értesültem, már át kellett volna adni az új sütőüzemet. Miért nem ké­szült el a bolt határidőre? — Eredetileg május 1-én már kenyérnek kellett volna sülnie a kemencében. Az épület készen is állt, de a beszerelési munkálatok miatt elcsúszott a határidő. Nem tudtuk megszerezni a szük­séges berendezéseket. Így például hiába volt meg a pénzünk a dagasztógépre, egyszerűen nem lehetett kap­ni. A következő határidőt június 15-re tűztük ki, még ekkor sem volt minden rend­ben, így került sor harmadik időpont megjelölésére. Jú­lius 1-re várjuk a vásárló­kat új üzletünkbe a friss, kerek cipókkal. — Nem kerül sor újabb határidő-módosításra? — Reméljük, nem, A vásárlók is. (sz. «.) Nem az ő házasságuk az első, amelyik felbomlott, de nem is az utolsó. Semmi szándék nincs bennünk, hogy elvieskedjünk, a házasságok szétszakithatatlanságát hir­dessük, akár az erkölcs, akár a szocialista társadalmi rend nevében. Mindig voltak rossz házasságok, lesznek is. Ha két ember nem érti meg egy­mást, kár erőltetni az együtt- létet. És mi válthatja ki az elide­genedést? Sok mir.den. Töb­bek között az a bizonyos har­madik. De a mi történetünkben apnak a bizonyos harmadik­nak, úgy gondoljuk, mégsem volt döntő szerepe. Mint a re- A nagy gényben, az ő ismeretsé- szerelem guk is úgy .. kezdődött. Az a bizonyos harmadik ^Egymást meglátták egy mu­latságon, és abban a pilla- ,'r.atban egymáshoz sodródták, í Talán egyikük fejében sem j fordult meg kezdetben a há- ■ ■' zasság lehetőségének gondo- j lata, csupán csak azt érez- ' ték, hogy nagyon jó együtt i lenniük, ha kettesben van­nak, még a cser.d: a hallga­tás is beszédesebb. Minden ‘ szavuk sokszoros jelentőség­hez jutott, nem győzték ki­beszélni magukból az őrömet, a jó érzést, az elégedettséget, az új élmények felfedezésé­nek boldogságát. Minden megváltozott az életükben, mindennek más értéke lett, mindent másként ítéltek meg. És mindent be­töltött valamiféle hangtalan újjongás, a legszívesebben minden magyarázható ok nél­kül fényes nappal is végi sne­vették volna azt a hosszú ut­lakásához vezetett, ha a sar­kon összeakadt a tekintetük. Nem beszélteit a nagy sze­relemről, de nem is kellett erről beszélniük. Igaz, sza­vakkal el sem tudták volna mondani, mi tölti meg szí­vüket. Néhány hét alatt összeháza­sodtak. Ügy érezték, nincs a vilá­gon boldogabb két ember ná­luk. És ezt határozott meg­győződéssel vallották is. Meg­sértődtek volna, ha valaki megmosolyogja ezt a megál­lapításukat. A fiú na­gyon ügyes forgácsoló szakmunkás­ként volt is­Lemondani, tanulni mert a gyárban. Barátságos természete miatt mindenki kedvelte, a főnökök is. Aztán már meg sem lepődtek raj­ta, amikor egy nap azzal állt elő, hogy el akarja végezni a technikumot. Helyeselték az elhatározását. Az üzemve­zető még azt is megkérdez­te, nem akar-e valami válto­zást a beosztásában. Min­denki a keze alá segített. Szinte már kellemetlen volt ez a nagy előzékenység. Attól tartott csak, hogy otthon a felesége ellene szól a tervének. Milyen jólesett, amikor a felesége azt kezd­te sorolni, hogyan1 változtat­ják meg életük eddigi rend­jét, hogy ő zavartalanul tud­jon tanulni, házi feladatot csinálni. A kisbabát áttelepí­tik a másik szobába, nehogy a sírásával felidegesítse az esd alig kéthónapos. De nem lehetett vele betelni. Az asszony úgy élt, mint­ha valamiféle szerzetes rend­nek lett volna a tagja attól kezdve, hogy a férjét felvet­ték a technikumba. Hangta­lanul kiszolgálta a családját, a férjét és a gyerekét. Soha nem volt semmi kívánsága. Mindig csak azt nézte, mit akar a férje. Ahogy teltek az évek, összesen kétszer men­tek el moziba. Táncról, szó­rakozásról szó sem lehetett. A nyarak is rámentek a fu­sizásra, hogy valamit pótol­ni tudjon a férj az évközi, elmaradt túlórák és külön munkák helyett. Az alattuk lévő emeleten lakott egy autóbusz-ka­lauz a felesé­gével. Gyerekük nem volt. A férfi elég sokat járt haza becsípvé. Ilyenkor hangos­kodott, a kiabálástól, vesze­kedéstől zengett az egész ház. Az asszony sikoltozott. — Segítség! Megöl! Nem tudták, mii, csinálja­nak. Megvetették, lenézték őket kultúrálatlan, közönsé­ges viselkedésükért. Az asz- szony egy alkalommal hoz­zájuk csengetett be, ahogy menekült a férje elől, aki állítólag kést fogott rá. — Maguk olyan rendes emberek — mondta. — Biz­tosan megértenek és nem za­varnak el. Az a vadállat ne­kem támadt. A két család rövidesen Belép a harmadik szomszédok. Előfordult, hogy sétálni is együtt mentek. A kalauz mintha megváltozott volna. De csak néhány hétig. Aztán újból kezdődött min­den. A felesége egyre gyak­rabban ment fel hozzájuk se­gítséget kérni. Ki tudja, mikor váltott át az ismeretségük bizalmasabb, meghittebb viszonnyá? Már az oklevél ott pihent a vit­rinben, már a kislány is nagycsoportos óvodás lett, amikor az asszony egyszer kettesben találta a férjét ott­hon a szomszédasszonnyal a tévé előtt. Ettől kezdve fel­ébredt benne a gyanú. Igye­kezett túltenni magát a kínos gondolatokon, szégyellte is a féltékenységét lealázónak tartotta, de nem tudott sza­badulni tőle. A vége válás lett. Volt-e értelme ? Összebaráfkoaatt. Eeljöttek íáv -ami -a- lan.v-szmtónekr'a- '-apját-Hiszen-még«ae<on*k'u --idhihfiaáMfeaégéfc némi« Már túl van rajta, ameny- nyire egyálta­lán túl tudja magát tenni valaki ilyen csalódáson.- A fiatal asszony úgy beszéli el a történetüket, mintha nem is ő lett volna az egyik fő­szereplő. Valami csendes fáj­dalom azért elfátyolozza a hangját. — Megpróbáltam rábeszél­ni, maradjon velünk. Gon­dolja meg, mégis itt van a kislány is. Hajthatatlan ma­radt. ö nem tud velem élni tovább, mondta. Miért? Rossz voltam, nem mindenben az ő javát néztem? Soha egy panaszos szó sem hagyta el a számat a négy év blatt, pe- diS etetem legszebb-négy esz­Manapság már semmi sem szenzáció. Olvasom a két hírt, egymás mellett: az egyik Heyerdal professzor papiruszhajójarúl szól; a másik Vaclav Hősek rollér járói. Heyer­dal papíruszhajójával az Atlanti-óceánon ha­lad Amerika partjai felé; Vaclav Hősek prágai pincér pedig rollerjával elérkezett Prágából Londonba. Valamikor ez külön-külön is szenzáció lett volna. Néhány évvel ezelőtt. Manapság együtt sem az! Mondjuk, talán úgy, és akkor ha Heyerdal papiruszhajója érkezett volna, végig az euró­pai kontinensen át Londonba és a prágai pin­cér most haladna rollerjával az Atlanti-óceá­non át Amerika partjai felé. De hát vannak manapság már szenzációk?! (—6) Átadták a város első KISZ-lakásait Ifjúsági lakótelep Hatvanban A KISZ VI. kongresszusán született meg az elhatározás: a városi, járási KlSZ-bizott- ságok szervezzenek lakásépí­tő akciókat a fiatalok lakás­gondjainak megoldására. A KISZ hatvani városi bizott­sága az elsők között próbál­kozott az akció megszervezé­sével, és igazán nem rajta múlott, hogy évekig kellett várni, míg sor kerülhetett az első kivitelezésre. A tervezgetés, a próbálko­zás évekig tartott, de végül is a fáradozás nem volt hiába­való: A városi tanács, az OTP, a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalat segít­ségükre sietett a fiataloknak és a Balassi Bálint utcában, egy hónappal a kitűzött ha­táridő előtt, már el is készült, és át is adták az első 12 KISZ-lakást. De rövidesen újabb lakásátadás lesz Hat­vanban: a 24 KJSZ-lakás épí­tése jól halad és még július­ban sor kerül az ünnepélyes kulcsátadásra. tendejét áldoztam fel azért, hogy tanulni tudjon. Én is szerettem volna beiratkozni a gimnáziumba, de nem lehe­tett. Miatta. Csúnyábbnak sem tartom magam a másik­nál. Hányszor mondta ő kez­detben arra az asszonyra, hogy milyen rendetlen, nem sokat ad magára, a házat is elhanyagolja. És most tessék! Talán én hidegebb voltam? Ezt sem tudom elhinni, a férjem sem mondta, hiába faggattam emiatt is. Akkor hát...? Négy év keserű le­mondása, gürizése vált füstté. Mi értelme volt? * Szánalom nem fűzhet össze házastársakat. Senkit nem le­het és nem szabad arra kény­szeríteni, hogy együtt éljen valakivel, akitől már elidege­nedett. Most, mégis úgy érezzük, a fiatalasszonynak a panaszá­val kell együtt éreznünk. Mert azt felelőtlenségnek, éppen ezért erkölcstelennek tartjuk, hogy valaki csak úgy cserélgesse a feleségét, mint más a fehérneműjét. A szerelem szabadsága ivem egyenlő a szerelem sza­badosságával. Ehhez az élet­felfogáshoz ugyan lehet tet­szetős elméletet is összeállí­tani, de még így sem ment­hető fel az erkölcsi felelősség alóL Sajnos, nem ennek a két házaspárnak az esete az egyetlen ebben a sajátos helyzetben. Nem szeretnénk álszent erkölcscsőszöknek lát­szani, de a felelősséget min­denképpen hangsúlyozni akarjuk, az ember felelőssé­gét önmagával és másokkal szemben, közvetlen' környe­zete és tágabb körű közössé- Se-iránt. CuMoioar Ferenc , 36 fiatal család tehát rö­videsen otthonra talál, de Hatvanban még közel 150— 160 fiatal házaspár vár lakás­ra, ezért mindenképpen szük­séges újabb akció megszerve­zése, beindítása. Szerencsére ezt a hatvani városi KISZ-bizottság is tud­ja, s az első lépéseket máris megtette az újabb KISZ-la- kások építésére. Felmérte a fiatalok igényeit, kinek meny­nyi pénze van, ki milyen la­kást szeretne építtetni, és egyben felhívással fordult az üzemekhez, vállalatokhoz: anyagilag is segítsék a fiata­lok lakásgondjainak megol­dását. A felhívás megértésre ta­lált: a Hatvani Cukor- és Konzervgyár jelentős anyagi támogatást ígért a fiatalok­nak: 12 fiatal több ezer fo­rintos hitelt, illetve segélyt kap a gyártól. Az apci Quali­tät Vállalat pedig nyolc fia­tal dolgozóját patronálja je­lentős összeggel. Segíteni kíván a fiatalok lakásgondjain a MÁV is. A tárgyalások már megkezdőd­tek és minden valószínűség szerint komoly anyagi segít­séget kapnak a vasutasfiata­lok is. A folytatás tehát biztató. Ha a tervek, az elképzeléseit, az ígéretek megvalósulnak, valóra válnak, akkor a Ba­lassi Bálint úton egy nagyon szép, korszerű, ifjúsági lakó­telep épül majd fel. (—ács) Vállalatok, termelőszövet­kezetek, kislakásépítők ré­szére megvásárlásra felajánlunk deszkának való éger, fűz, nyár linkfál 12—35 cm-es vastagságban. Községi Tanács VB, Bátor.

Next

/
Thumbnails
Contents