Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-03 / 125. szám
Hír és üzlet Hogyan less as egri bikavérből — Erlauer Stierblut A Raeke-konszern szerződése „Heíezer kilometer J BÚCSÚ Okos Miklóstól alkohol nélkfil Hatvannégy éves korában váratlanul elhúnyt Okos x Joggal mondta Daruzz Pál, az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság igazgatója: — A termelés, a technológia fejlesztése egyre több üzletfelet szerez az egri bornak. Olyan külföldi kereskedelmi vállalatok jelentik be igényeiket amelyeknek a világpiacon is komoly szerepük van. Az ilyen látogatásokat, mint amilyen a vasárnapi •s volt, mindenképpen szívesen vehetjük; már a látogatás ténye az egri borok hírét-nevét illusztrálta —- a szó leggyakorlatibb értelmében is. Mintegy ötven nyugatnémet külkereskedelmi vállalat tulajdonosa, képviselője látogatott el Egerbe, melyek a Racke-kon- szemnel állnak komoly üzleti kapcsolatban, s maga a konszern a MONIMPEX-en keresztül nagy mennyiségű magyar bort szállít, a tokaji és az egri szőlőhegyek levét ... A vendégeket, akik a MO- NIMPEX meghívására tartózkodnak hazánkban, vasárnap délelőtt dr. Lendvai Vilmos, az Egri Városi Tanács vb-elnöke fogadta^ s tájékoztatta őket Eger történetéről, majd koktélpartit adott tiszteletükre. A városnézés után került sor a tulajdonképpeni programra: meglátogatták a pincegazdaság egri, modem pincészetét. A kölni magyar külkereskedelmi képviselet munkatársa, Terelmes László elmondotta, hogy a Racke- konszemnel kötött értékes üzleti megállapodás után a külkereskedelmi vállalatok tulajdonosai — akik a nyugatnémet piac hetven százalékát a kezükben tartják — látogatásuk céljaként szeretnének az úgynevezett „termelési háttérről” is megnyugtató bizonyítékokat szerezni maguknak. Miképpen sikerült ez? A pincészetben Dancz Pál mindenekelőtt tájékoztatta a vendégeket a pince- gazdaság munkájáról, eredményeiről, majd bemutatta magát a „pincevárost” is. S mintegy „koronaképpen” az egyik pinceágba vezető ajtón belépve gyertyafényben úszó, szépen megterített asztalokat pillanthatták meg a látogatók. Cigányzene zen- dült, pattogó magyar csárdások szóltak, s népviseletbe öltözött lányok szolgálták fel az ízes egri borokat, köztük a'bikavért is. Jól érezték magukat a vendégek. Alfons Heimen, a Racke-konszern vezetője így nyilatkozott munkatársunknak: — Tíz nappal ezelőtt járt Magyarországon Haro Maler Packe, a konszern tulajdonosa s öt évre szóló szerződést kötött tokaji és egri bor szállítására, mintegy millió nyugatnémet értékben. Az egri kizárólagos joggal forgalomba Németországban. Ezzel egyrészt a bor márkáját védjük, másrészt a piacot is uraljuk, mint a tokaji és az egri bor kizárólagos képviselői. A szerződés szerint a bikavért saját címkével. „Erlauer Stierblut” felíratta1 hozzuk forgalomba Ha sikerül jó piacot teremtenünk nagyobb propagandával még többet is Ä bar ávizsgája” cigányzene mellett.*; 1 húszmárka bikavért hozzuk tehe- «“‘ff & volabbi célunkat: Hámillió üveggel hoznánk forgalomba magyar borokat Az eddigi benyomások, tapasztalatok a legjobbak. Biztos vagyok benne, hogy ha hazamegyünk, üzlettársaink még nagyobb meggyőződéssel kínálják az egri bikavért Mindenki el van ragadtatva, s így „fél gőzzel” elérhetjük üzleti célunkat. A pincegazdaság elsőrangú bort szállít, mi meg azon igyekszünk, hogy vásárlóink elégedettek legyenek. (Foto: Pilisy) A tapasztalatok persze korábbi időkre is szólnak, mivel a Raoke-konszemnel az elmúlt évben egymillió dollár értékű forgalmat bonyolítottak le! Ha pedig ez az értékes szerződés megszületett, az azt jelenti, hogy az egri bikavér jól képviselte a pincegazdaságot és megyénket — és természetesen a magyar borokat — a világpiacon. K. G. Verseny az „útpiacon Az Útépítő Tröszt tsz- és tanácsi beruházásokat vállal A reform bevezetésével az „útpiacon” is megszűnt az •építők monopolhelyzete. A Közlekedési Építő Trösztből, — amelyet újabban Útépítő Trösztnek neveznek — még tavaly kiváltak az anyagi technikai eszközökkel legjobban ellátott vállalatok. A specializált és jól felszerelt aszfaltút-, a betonút-, illetve a hídépítő vállalatokkal nem könnyű most felvenni a versenyt. Az Útépítő Tröszt tízezer dolgozója és az egész ország területét behálózó tizenkét Közúti Építő Vállalata feladatkörét azért is módosítani kényszerült, mert 1968-tól csökkenitek a népgazdaság központilag előirányzott út- beruházásai. A központi útépítkezések a negyedik ötéves tervben ismét növekednek, de addig is hasznos munkát kellett találni, A tizenkét megyeszékhelyen működő Közúti Építő Vállalatok fő megbízóivá így a termelőszövetkezetek, a tanácsok váltak. A mezőgazdaság gépesítésével, a közúti személy- és teherszállítás fejlődésével megnőttek a helyi útépítési igények, ám kielégítésükre sem pénzügyi fedezet, sem kivitelező kapacitás nem volt elegendő. Mivel az új mechanizmusban a gazdálkodó szervek már nem kapnak a pénzügyi alapok fel- használását részletező kereteket, ezért az Útépítő Tröszt igyekezett a rendelkezésre álló fejlesztési összegek minél nagyabb hányadát útépítési célokra megnyerni. Ehhez rugalmas, gyors és olcsó útépítésre, versenyképes munkára volt szükség. Így mind a tizenkét vállalatnál önálló műszaki tervező részleget hoztak létre, 2—10 fővel. Az Útépítő Trösztnek az idén kétmilliárd forint értékű munkára van rendelése. Ennek még a felét se teszi ki a Közlekedés és Posta ügyi Minisztérium megbízása. Jellemző, hogy az 19Ö9. évi rendelések szerint 2000 különböző munkahelyen dolgoznak a közúti építő vállalatok. Ebből 1400 munka egymillió forintnál kisebb értékű. Igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tsz-ek anyagilag is megtalálják számításukat és ne hozzanak létre például önálló útépítő részlegeket. Ugyanez a tröszti és vállalati szervezet, amely a tsz-ek belső szállító útjait építi, egyben országos fő közlekedési útvonalakat is létesít. A nagy országút-épít- kezéseken egyébként — így a 3-as, a 4-es, a 6-o®, a 24-es számú utakon — jól hasznosítják a tröszti szervezet előnyeit és szükség szerint több Közúti Építő Vállalat technikáját és munkaerejét összpontosítják egy-egy országos jelentőségű beruházásra, vagy rekonstrukc ióra. K. J. Hattagú csehszlovák újságíró-delegáció járja be ezekben a hetekben Európa tíz országát. Elsőként hozzánk érkeztek meg, s innen indultak tovább hétfőn délután, hogy fölkeressék Romániát, Bulgáriát, Jugoszláviát, Olaszországot, Svájcot, Franciaországot, Belgiumot, Nyugat-Németországot és végül az NDK-n keresztül érkezzenek haza. Elindulásukat megelőzően hétfőn délelőtt a Magyar Sajtó Házában ismertették a „Hétezer kilométer alkohol nélkül” jelszóval szervezett európai expedíciójuk célját. Elmondották, hogy június 20 és július 13 között Plzenben nemzetközi gasztronómiai kiállítás lesz, amelyen az alkoholmentes italok népszerűségét szeretnék fokozni. Az újságíró-expedíció a meglátogatott országokban kapcsolatba lép az alkoholmentes italokat gyártó üzemekkel, az érdekelt kutatókkal és más szakemberekkel, s igyekszik elősegíteni, hogy a nemzetközi kiállításon való- han a legjobb alkoholmentes italok kerüljenek a látogatók elé(MTI) Miklós, a Heves megyei Nyomda Vállalat korrektora. Nehéz a toU és fájnak a szavak, amelyek most a végső búcsúzáséi. Pár napja még közöttünk járt, s legújabb írását rakta le a szerkesztő asztalára. Ki gondolta volna, hogy a legújabb írás lesz egyben a legutolsó is. Miklós bácsi nem ül le többé nyomdai íróasztala mellé, hogy az újságkéziratok hasáb- és oldallenyomataiból a hibákat, elszedéseket kigyomlálja. Hatvannégy évesen érte el a halál. Váratlanul és hirtelen fejeződött be a változatos életút. Minden gyökérzete az egri talajba kötődött. Itt született, itt tanult asztalosmesterséget, s kurta szünetekkel itt élte végig életét. Alapítói tagja volt a szociáldemokrata párt városi szervezetének 1929-ben. 24 éves, mikor titkárrá választják, s hosszú időn át ő tölti be e tisztet. A felszabadulás után a szociáldemokrata párt megyei titkárává is megválasztják. A koalíciós időszakban képviselő. Szerkesztője az „Igazság” című lapnak, amelyet a mai Népújság is elődjének vallhat. S utóbb, kilenc éven át, ő volt a nyomda laprészlegének korrektora. Sokan ismerték, mint közéletben tevékenykedő embert, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagját. S még többen vannak, akik a tollforgató irodalmárt szerették és tisztelték benne. Szerelmes-szenvedélyes kutatója volt Gárdonyinak. A felderített életrajzi adalékokból előbb tanulmányt, majd regényt formált. A tanulmány a Gárdonyi-emlékkönyvben jelent meg, a regényt — „Író a királyszéken” címmel — lapunk közölte folytatásokban. Utóbb az egri vár utóélete is írásra sarkallta. A vár visz- szavételéről írt regényt „Holdfogyatkozás” címmel, amelyből lapunk ugyancsak közölt egy részletet. Szabad idejében levéltárak, könyvtárak, múzeumi gyűjtemények iratanyagában búvárkodott. A történelmi múlt csendjében nyomozott... S most váratlanul és hirtelen ő maga is a csendbe költözött. (Pataky) A vád alaptalan Aki kért, kapott Á. L. egri olvasónk felháborodott hangon írja levelében : „Személyes tapasztalataim, de más üzemekben dolgozó sorstársaimtól is hallom: a szociális segélyt nem azok kapják, akik rászorultai!, akik megérdemelnék. Több mint felelőtlenség, ahogyan ezzel a pénzzel bánnak. Ebből vacsorázik a futballcsapat, s mennek kirándulni, sörözni a jó fiúk, a szerencsétlen melós pedig fizeti a szakszervezetet, nem győzi ra- gasztgatni a bélyegeket, de a segélyt, azt várhatja. Sorstársaim nevében is kérem: piszkálják már meg az ügyet...” Nem tudjuk miért: levélírónk „elfelejtette” tudatni velünk üzemének nevét, és azt sem írta meg, hogy sorstársai hol, merre dolgoznak, pedig szívesen utánajártunk volna a panasznak. De így is „vettük a lapot” és puszta találomra „kiszúrtunk” egy üzemet, a Selypi Cukorgyárat, és „megpiszkáltuk”: hogyan is bánnak a gyárban a szociális segéllyel, kik kérik és kik kapják? Egyszerre nem jut mindenkinek Több dolgozótól kérdeztük meg a gyárban: kért-e már szociális segélyt? Válaszuk: nem is egyszer és mindig kaptak. Verebélyi Pál, aki idestova már tizenegy éve szb-titkára a gyárnak sem emlékszik olyan esetre, amikor a jogos kérelmezőt elutasították volna... — Ilyen még sohasem történt. Aki megérdemli, áld rászorult, annak segítünk. — Kik kérhetnek szociális segélyt? — Csak azok részesülhetnek a vállalati és a szociális segélyből, akik szakszervezeti tagok. Ez gyakorlatilag majdnem azt jelenti, hogy mindenki, mert a szervezettség közel százszázalékos az üzemekben. Az egy-két százalékos kívülállókat a vándormadarak alkotják. — Kik bírálják el a kérelmeket? — Szemben az eddigi gyakorlattal — amikor a gazdaságvezetés döntötte el, hogy kik kapnak segélyt és mi csak „statisztáltunk” — gyárunkban 1968. január 1-től a szakszervezeti tagság által megválasztott társadalmi biztosítási tanács mondja ki az igent vagy a nemet. Tagjai a tanács elnöke, a segélyezési albizottság vezetője és a szak- szervezeti titkár. Mindkét segélyformát: a szociális ég á vállalati segélyt is a tanács osztja szét. A gyakorlatban úgy megy, hogy a dolgozó beadja a kérelmét, és ha a műhelybizottsági titkár javasolja, gyakorlatilag már csak idő kérdése, hogy mikor veheti fel a pénzt. — „Idő kérdése” — mondotta. Ez okozhatja talán a félreértéseket, lehet hogy levélírónk panaszát is... — A lehetőségek természetesen korlátozottak. És bizony gyakran előfordul, hogy egy- egy havi keretre sokszorosan többen jelentkeznek. Ilyenkor nem tudunk egyszerre mindenkinek adni. Egy-két hónapos elcsúszás lehetséges, de ilyenkor mindig szólunk: az e haviból nem jutott, de a következőből igen. Természetesen vanak olyan esetek, amikor még egy napot sem lehet várni, s ilyenkor minden alkalommal segítünk... „Kivették a mandulámat a meccsen lesérültem" — Az elmúlt évben is több mint 60 ezer forint segélyt osztottunk szét, és már ebben az évben is közel vagyunk a 30 ezerhez. Itt szeretném még elmondani, hogy az aktív dolgozóinkon kívül több mint száz nyugdíjasunkat is ren- szeresen támogatjuk. Érdemes belelapozni a kérelmekbe, ahány „feladó”, annyi indok: K. L.: Új lakást kaptam, sok a kiadás; Sz. Gy.: Húsz hónapig beteg voltam; Ny. J.: A diétás koszt sokba kerül; L. J.: A felettesem buta intézkedése miatt baleset ért; V. J.: Még sohasem kértem; B.S.: Szülés; J. S.: Tüzelőre kell; K. M.: Öreg édesanyám beteg; N. M. Kivették a mandulámat; K. J.: A lányom férjhez ment; K. J.: A meccsen lesérültem: P. J.: A lányom tanítóképzőbe jár, sokba kerül a könyv... —- Higgyék el, — hogy a különböző segélyeket a rászorult dolgozók kapják. Ehhez vita, kétely nem férhet. Lehet, hogy a levél írójánál! is azt mondották, hogy most nem jut, de a következő hónapban igen és ezért fogott tollat a kezébe... — koós — / legmagasabb lakóházát alapozzák ahol a budapesti út az új lrYOngyO.> «*«*£«** ■ ^uni^riVállalat hozzákezdett a 19 emeletes lakóház alapozásához. Ez lakónegyedbe torkollik a^ l“a^p^asbetonozását’ol már végeztek, a föld felszín* felett, fel a 19 emeletig már lesz Gyöngyös legmagasabb lakonaza. az uuiy (Pozsonyi Zoltán felvetele.) gyorsabban halad a munka.
