Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-03 / 125. szám
*/ At ünnepélyes megnyitás után Bertha Bulcsú és Mocsár Gábor dedikál. Ünnepélyes megnyitó Egerben — Klubkönyvtárat avatott Adács és Tenk — Bertha Bulcsú, Cseres Tibor és Mocsár Gábor találkozott olvasóival Megkezdődött a könyvhét Az ünnepi könyvhét megyei rendezvénysorozatainak megnyitóját vasárnap délelőtt tartották az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban. Megyei művelődésügyi szakemberek és könyvbarátok előtt dr. Bakos József, az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Megnyitójában méltatta a megyei könyvtárhálózat és akönyvterjesztés dolgozóinak egy évi eredményes munkáját. Az előadó hangsúlyozta, hogy szép szavaik helyett elsősorban tényszerű számvetést készített. Éppen ezért az eredmények méltatása mellett említést tett gondokról, kivitelezést sürgető tervekről is. Kiemelte, hogy új lakások tervezésénél több lehetőséget kell biztosítani a házikönyvtárak elhelyezésére is. Különös fontosságot tulajdonított az olyan, úgynevezett komplex iskolai könyvtáraik kialakításának, melyekben nemcsak szakrendszerű katalogizálás, hanem di- afitonek, opera- és előadói lemezek, valamint magnószalagok is rendszerezetten megtalálhatók. Méltatta az olvasóklubok jelentőségét és sürgette mind széleskörűbb elterjesztésüket, mert csak ezek révén válhatnak az olvasás kedvező mennyiségi mutatói tantalmi értgkjel- aőkké. Dr, Bakos József megny»-’ tója után az ünnepségen megjelent Bertha Bulcsú, Cseres Tibor és Mocsár Gábor írók dedikálták műveiket. ★ Déhjtán három órakor Tenk község avatta klub- könyvtárái. A megnyitás ünnepségsorozatán részt vett Cseres Tibor és Bertha Bulcsú is. Az impozáns külsejű épület előtt „díszőrséget” állt majd a fél falu. Eljöttek a hetvenévesek, s „megjelentek” édesanyjuk karján a jár. ni még nem tudó apróságok is. Hetvenen jóval túli asz- szony állt mellettem. Kérés nélkül informált: — Nagy nap ez nekünk. Nyolc éve várta a falu, hogy kultúrháza legyen. Ezelőtt még a könyveknek sem volt állandó helye. Egy ideig a buszmegálló egyik helyiségében, majd a sportszertárban tartották őket. Nyolc éve tartalékoltunk, lemondtunk a járdaépítésről. A faluban mindenki úgy gondolta, hogy inkább tapossa a sarat, csak legyen végre rendes könyvtár és kultúrház. Kórozs István vb-elnök /községe nevében meghatot- tan vette át az épületet: — „Kiéhezve” vártunk erre a napra. Köszönöm Tenk ezer lakosának nem mindennapi áldozatkészségét, s együtt örülök mindenkivel 35 év legnagyobb tenki beruházásának. Az ünnepélyes átadást hangulatos ünnepség követte, melynek keretében a meghívott két íróvendég egy- egy novelláját olvasta fel a zsúfolásig tett színházteremben. Tenk község lakói először találkoztak a mai magyar irodalom képviselőivelA kultúrműsor után érdeklődők járták a termeket, s csillogó szemmel és elismerő szavakkal méltatták a reprezentatívan berendezett könyvtári termeket, letelepedtek a tágas és elegáns előtérben berendezett presz- szóban. A fiatalok klubtermüket dicsérték versengve. Az újságíró alig győzte jegyezni a spontán fakadt mondatokat. Nemesik János pedagógus az új létesítmény klubvezetője és könyvtárosa: — Most már megindulhat n kultúráiét. 3000 kötet könyv ezer lakosra. Ezt vártuk. Kun Sándor, a KlSZ-szer- vezet szervező titkára: — Eddig nem volt megfe-' lelő klubtermünk, e mégis teremtettünk tartalmas klubéletet. Ezentúl kettőzött kedvvel produkálhatunk. Egy idős bácsi: — Csak téblábolofc itt, a könyvek közi, mert írni— olvasni nem tudok. Ha az én koromban ilyen könyvtár lett volna, most én is az olvasók között lennék. A poharak a tenki őröm köszöntéséne emelkedtek... ★ Délután négykor Is Moh- könyvtárt avattak. Adács is új létesítményét ünnepelte. Az ünnepségen megjelent Mocsár Gábor író, aki olvasóival beszélgetett eh Tapasztalatairól így nyilatkozott: —> Jólesett elbeszélgetni. Még földieket is találtam. Meglepett a község lakóinak irodalmi érdeklődése, tetszettek, hasznosíthatók is gondolataik, elképzeléseik. Az ilyen tartalmas „párbeszédet” az író kettősen köszöni. Pécsi István Ä „Párduc” Szicíliája Naphosszat a fákon A héten nem kényeztette el nézőit a televízió. Igaz, az időpontok kergették egymás ellen a különböző döntőmérkőzéseket az európai labdarúgásban, de mindezt így — megfejelve az étvágyrontó vasárnapi NB. I. B-beli mérkőzéssel — túladagolták. S főként a fő adásidőben, amikor a műsor más hetekben mégiscsak művészi szinten igyekszik maradni. Egy regénnyel is be lehet jutni a világirodalom fő sodrába, egy írással is meg lehet írni egy országrész történelmét és tragédiáját, még akkor is, ha csak egy hercegi családot szándékszik elsíratni önmaga sorsában az író, Lampedusa könyve nyomán elindulva fedezte fel az írói szándék mögött az olasz rl* portfüm csütörtökön este ezt a Szicíliát, amely évszázadok óta kegyetlen hazája az olaszoknak. S milyen különös: a „Párduc” unokája, az író, , mennyire nem ura már a vidéknek, a földnek, a városkának, „Donna fugatának”. A nevet hordja már csak, az emlékeket őrzi idegeiben, a történelmi elhivatottság nehéz terhét és lelkiismereti örökségét Nem is tudja sietve összerótt vallomását palermói palotájában megírni, lemegy kavéházába, könyveket rak ki. mintha tudományos munkákban süllyedne el feite téje mellett, s lopva, mintegy feloldozást keresve egy nagy család múltjára, gyónja meg Szicíliát, a Párducban és Tanerőéiben oldva fel a közelmúltat, a jelent és a kiszámítható jövendőt. Más ízeket hozott Boldizsár Iván írországi útijegyzete. Ezen az író által elmondott riporton átsüt az az- éberség és személyes élmény, ahogyan és amivel a hirtelen befogadott jelenségeket a lexikális műveltségű utazó tudása tükrében csillogtatja meg. A Marguerite Duras regényéből készült tévé-játékban Sulyok Máriának nyílik lehetősége nagy alakításra. A francia írónő belülről ábrázolja az anya tragédiáját, aki nagyon és agyonszereLctt gyermekét, akit lustává nevelt, meglátogatja. Nem akarja megváltoztatni, ilyennek akarta és akarja látni őt, a .sorból kilógónak, különbnek, másnak mint az elhízott ny kispolgárokat, akik gyarapodásukkal dicsekszenek, ha a gyerekkort elhagyva felnőttként találkoznak rokonaikkal valahol a világban. Ügy érezzük, hogy az anyának ez a mindent feláldozó és megértő szeretete és ebből fakadó tragédiája maradéktalanul nem tűnik természetesnek ebben a játékban. Nem tudni, mit vettek el az eredeti írásból, vagy a képi fogalmazás mit nem értett meg az írónő finom megfigyeléseiből, de ezt a fájdalmas Urát nem érezzük befejezettnek. Petiig Sulyok Máriában minden készség megvan a legárnyal- tabb érzelmek átélésére is. Kálmán György és Várkonyi Zoltán mértéktartóan adta a keretet e játékhoz, míg Almást Éva Várkonyi Zoltán rendezői felfogásának áldozataként úgy volt közönséges, ahogyan az ehhez a játékhoz nem Illett. (farkas) A politikai gazdaságtan áj kézikönyve Igényes és egyben problematikus vállalkozás eredményét tükrözi a Bányai Mária által megírt, új politikai gazdaságtan kézikönyv. (Politikai gazdaságiam alapismereték; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó). A szerző ugyanis arra tett kísérletet, hogy a marxista-leninista közgazdaságtan alapismereteit egészen rövid, könnyen áttekinthető — tanulható, népszerű tankönyvben foglalja össze. Az általánosnak tekinthető gyakorlattól eltérően, nem népes szerzői- szerkesztői kollektíva, hanem egyetlen szerző" munkája az -új „polgazd"-könyv, Elsősorban a lehetőség alapos kihasználása jelenti a könyv legfontosabb erényét. A tankönyv írója főleg a saját oktatói, ismeretterjesztői munkája során szerzett tapasztalatok, tanulságok kiértékelése alapján építette fel a könyvnek a hasonló tárgyú tankönyvekétől sokban különböző szerkezetét. A szocializmus gazdasági problémái az utóbbi időben ■ — mint ismeretes — különösen az új gazdasági mechanizmus létrejöttével kapcsolatban, országszerte fokozódó, a nem szakemberek körében is egyre erősebben jelentkező érdeklődést váltottak ki. Az új politikai gazdaságtan! könyv szerkezete jól alkalmazkodik ehhez az igényhez, elsősorban azzal, hogy — mint a szerző az előszóban rámutat — a tankönyv „a szokásosnál részletesebben foglalkozik egyes ágazati gazdaságiam problémákkal és a szocialista, kiváltképpen a magyar népgazdaság működésének és fejlődésének legfontosabb kérdéseivel”. A hagyományos politikai gazdaságtan tankönyvektől való eltérés különösen a tőkés termelési mód alapvető vonásait és fejlődési szakaszait tárgyaló résznél figyelhető meg (nem követi a szerző olyan szorosan a Tőke felépítését, mint általában a politikai gazdaságtan tankönyvek). A mai tőkés gazdasági viszonyokat, s a szocializmus gazdaságtanát illetően jóné- hány, újabban felvetődött, s vitatott kérdésre is kitér, s színvonalasan állást is foglal a szerző, ám nem érezteti kellően az olvasóval, hogy egyes viták egyelőre lezáratlanok,1 -hogy. a marxista—leninista [ közgazdaságtan nem adhat | azonnal minden új problémára végleges választ, ha- i nem változó, fejlődő, időn- ‘ ként heves viták, s eltérő álláspontok összeütközése ré* 1 vén tökéletesedő tudomány. G. Ft PINTfR ISTVÁN 2 20. Gyors elhatározással becsöngettem a kapun. Még sohasem volt náluk, szégyellt volna egy bevándorlóval mutatkozni a szülei előtt. Az idős asszony, aki ajtót nyitott, minden bizonnyal az anyja'lehetett. — Mit óhajt? — kérdezte. — Miss Ruth Caldwéllt keresem — mondta. — Itthon van? — Rögtön küldöm . 1; Az asszony eltűnt, s két perc múlva megjelent Ruth. Pongyolában volt, kikészítet- lenül, de így is csinosnak találtam. Nagyon meglepődött. — Hello — üdvözöltem. — Sajnálom, uram — mondta , elvesztettem az állásomat, és emiatt fel kell mondanom az életbiztosításoI mat... Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek. — Nem, már az e havi részletet sem tudom kifizetni — mondta Ruth hangosan, de suttogva hoaátette: — Menj tovább az utcán, két sarokkal odább van egy teázó, várj meg ott.,. Félórát vártam. Köziben az FBI-osok két asztallal odább alaposan megreggeliztek. Fejenként négy lágyto- jást hozattak, dupla adag. sonkát, és narancslevet ittak hozzá... Nemsokára mégiscsak megjelent Ruth. Szokás szerint meg akartam csókolni, de ő elhúzta az arcát — Megőrültél? — mondta halkan. — Itt engem mindenki ismer. Ha meglátja a talaj, estére tudja az egész környék. Így is elég sokat kockáztatok, hogy lejöttem.- Az anyáimnak azt hazudtam, hogy állás után nézek. Elmondtam a lánynak Barv- less látogatását, meg a két telefont Sírva fakadt. — Véged van, drágám — mondta könnyek között, de tárgyilagos hangján. Ezek az amerikai lányok a legmeglepőbb helyzetekéiben is racionálisak tudnak lenni, viszont a legracionálisabb dolgokban is érzelmeséi«. — És most mit akarsz tenni? Ha igent mondasz Banlessnek, soha többé nem láthatlak— Nem élném túl... Megnyugtattam, hogy nem mondok igent, Erre azonban még nyugtalanabb lett — Ha nem engedelmeskedsz, megtalálják a módját hogy megszelídítsenek. Nem is tudom, mit lehetne tenni. Most már ketten voltunk tanácstalanok. Becsületszavamra mondom, nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy kettesben a bajokat is könnjgefaj* «teróetai* -A, helyzet továbbra is elviselhetetlennek látszott Ültünk és hallgattunk. Aztán Ruth a fejéhez kapott — Temer! — mondta. — Kicsoda? — Hát Temer. Az a fickó, aki megkeresett, hogy beszéljek veled, aki azt hiszi, hogy Csánkó cinkosa vagy. Megkeressük és tanácsot kérünk tőle. — Megőrültél? Miért segítene ő Csánkó cinkosának? — Annak nem. De neked igen. Mert szépen elmagyarázzuk néki, hogy te nem vagy Csánkó cinkosa, és sasággal adta kj a tiketteket, és szedte be a pénzt. Ruth mint ismerős üdvözölte, s közölte, hogy halaszthatatlan ügyben akarunk vele beszól-, nu. — Fél kettőig szó sem lehat róla — mondta 'ferner, — Jöjjenek vissza fél kettőkor ... A livings tone Derby t nem hagyhatom ki... Beleegyeztünk, hogy fél kettőig várunk. Temer úr pedig ismét belemerült a tikettjeibe, és csak akkor vettük észre az ajtón függő táblát: „Fogadjon nálunk a Livings tone Derbyre! Kaszhogy milyen pácba kerültél. Segíteni fog rajtad, ha másért nem, hát azért, hogy üssön Csánkón. Hiszen végeredményben Csánkó miatt kerültél ilyen helyzetibe ... Taxiba ültünk, hogy ne vesztegessük az időt. A bukméker-iroda tömve volt. Terner úr, az „emigráns magyar kormány feje”, a Magyar Felszabadít ás i Egyetemes Alap ügyvezető elnöke ingujjban ég nadrág- ttartóbast, boszorkányos gyorszazárás fél kettőkor!” Én kissé furcsának találtam, hogy egy ilyen fontos személyiség, mint Terner úr, aki a kinti magyarok vezetőjének vallja magát, többre becsüli a fogadásokon keresett dollárokat, mint a magyarok sorsdöntő kérdéseit. Ruthot azonban másképpen nevelték, ő mindezt természetesnek vette. Én is megnyugodtam, hiszen fél kettőkor még nem késő. Banless háromra jelezte látogatását, addig még cselekedhetünk. Fél kettő előtt tíz perccel már ott voltunk a bukméker- irodában. A fogadók a pultnál tolongtak. — öt dollárt a hetesre! — öt ven dollárral a befutóra az egy-hármat.., Természetesen oda-vissza! — Rosyra nem fogadok. Majd ha ló leszek! Virslinek való az, nem versenylónak! Temer úr tábornokhoz illő bátorsággal és hidegvérrel állta az ostromot. Pontosan lel kettőkor felberregett a telefon. Terngr úr felvette, s beleszólt: — Oké! Még sokan álltak a pult előtt, kezükben a bankjegyekkel, hogy ne mulasszák el a pénzüket elveszíteni. Terner azonban ügyet sem vetett'rájuk. Felvette a zakóját, meghúzta meglazított nyakkendőjét és ünnepélyesen bejelentette: — Uraim, zárunk! Megjött a körtelefon ... A hoppon maradt ügyfelek szitkozódtak, de a bukméker nem törődött veiül«. Intett, hogy fáradjunk be az irodájába. Az üvegfülkében leültetett bennünket, s hamarosan egy üveget vett elő az íróasztalából. — Igyál, fiam! Valódi magyar barack. — Aztán le- gyintve hozzátette: — Már amilyen valódit ma csinálnak. Közel sem jöhet ahhoz, amelyet annak idején az én szeszgyáramban magamnak főzettem. 1 Én alig-alig kortyoltam be-' lőle. Meg akartam őrizni a józanságomat. Temer viszont alaposan meghúzta az italt. Csak úgy üvegből ivott, ahogyan az aratók szokták erősíteni magukat az arató* pálinkával. — Nos, fiam, haUgiatta&L (íb4i#aö»fc4; j
