Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

í *jA €*yorshír Visonta — áramot ad! Csütörtökön, a késő délutáni órákban telefonon jelentette Kallós József, a Gagarin Hőerőmű Vállalat igazgatója, hogy a beruházás területén 18.15 órakor az épülő centrálé első 100 megawattos blokkegységét párhuzamosan kapcsolták az országos energiaháló­zatra, s ezzel Visonta megkezdte az áramszolgáltatást. Á bejelentés — a visontai beruházás eddigi/legkiemelkedőbb eseményéről tudósít. Hz útépítésben jobb együttműködésre van szükség a KPM, a kivitelezők és a közigazgatási szervek között □ Júliusban aluljáró-avatás Gyöngyösön □ Folytatják a kékesi szakasz munkáit □ Jövőre végeznek a 3. számú főút megyei korszerűsítésevel Gór ér.tg termés, jó a szezon Utazik a Petit, az Alaszka, a Lincoln, a Meteor és a Debrecen 21 □ Naponta 21 vagon borsó □ „Láthatáron" az uborka 'üvegekben a jó zamatú Meteor. (Foto: Kiss Béla) Csütörtökön az egri me­gyeházán, egy késő délutáni órákig tartó tárgyalás során adtak számot az útépítés 1968-as eredményeiről, is­mertették az idei és a követ­kező évi programot. Mint a tanácskozás végén Berecz István, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese ösz- szefoglalójából kitűnt: tavaly összesen 196,3 mil­lió forint értékben végez­tek területünkön út- és híd korszerűsítési illetve különböző fenntartási munkákat, túlnyomórészt a 3. számú fő közlekedési vonalon, vala­mint a 24. számú úton. Ebben az esztendőben kö­zel 250 millió forintot fordí­tanak hasonló célokra, öt­vennégy kilométer hosszú­ságban folytatják a 3: számú fő közlekedési út korszerű­sítését, előreláthatóan július végén elkészülnek az új, gyöngyösi aluljáró építésével, december utoljára végeznek a hatvani térségben folyó munkákkal Ugyaneddig be­fejezik a Gyöngyös—Párád— Eger közötti mátrai út gá­lyái elágazásig tartó részé­nek építését is, tehát gyakor­latilag ismét zavartalan lesz a járműforgalom a hegyek között. Ami pedig szintén jó hír a kirándulóiknak: a ter­vek szerint ősztől ismét folytatják a Kékestetőre ve­zető út korszerűsítését, illet­ve az autóparkoló létesítésé­vel kapcsolatos feladatok megoldását. Az 1970-es elképzelésekből jelentős, hogy teljesen befe­jezik megyénk területén a 3. t számú fő közlekedési út kor­szerűsítést, s végre beütemezik Gyön­gyösön a Vöröshadsereg útja, az Alkotmány utca, illetőleg a Wachott Sán­dor utca erősen megron­gált burkolatának felújí­tását. Viszont kissé aggasztó, hogy a vállalati fenntartási tervek pénzügyi előirányzata nincs egészen szinkronban az idő­közben számottevően megnö­vekedett s még tovább felfu­tó forgalommal! Szóba került a tárgyaláson a KPM Egri Közúti Igazga­tósága, az Egri Közúti Építő Vállalat, általában a kivite­lezők és az illetékes közigaz­gatási szervek jobb együtt­működésének szükségessége. A jobb összhangra példa, hogy befejeződtek a Kisköré­re vezető utak javításai s a heves-átányi út bekötő sza­kaszának elkészítését a ta­nács vállalta. Egyidejűleg, tájékoztatóul közölték, hogy körvonalai­ban már a negyedik ötéves terv útépítési programja is kezd kibontakozni. Mint ismeretes, a Mátra- alji Szénbányák dolgozód is részt vállaltak hazánk első atomerőművének építéséből. A vállalat az 1971. közepéig terjedő időszakra összesen 167 millió forint értékű szer­ződést kötött az ERBE-vel s ennek során már hozzá is lá­tott feladatához. Május óta a Mátraalji Szénbányák három üzeme vesz részt a paksi atomerőmű alapozási munkáiban. Az idei, együttesen 63 millió forintos programból a „vegyes üze­miek” a felvonulási épületek Eddig nincs panasz az idei szezonra a Hatvani Konzerv­gyárban: már több mint 300 vagon borsó került üvegek­be, és még a borsószezon „ereje” csak ezután követke­zik ... — Valóban jó az idő és nem panaszkodhatunk a tér. mésre sem — informált ben­nünket Angeli József, a gyár művezetője, — Igaz, hogy most egy kicsit csökkent a termelés, mivel a korai bor­só már kezd elfogyni és a ké­sei még ezekben a napokban — lakóbarakkok, műhelyek, raktárak, fürdők — kivitele­zését végzik, a gépüzemie­ket az energiaellátás bizto­sításával s kisebb javítási feladatok elvégzésével bízták meg, míg a közép-dunántúli külfejtéses üzem dolgozói csatornát kotornak, töltése­ket építenek. Közel harminc kisebb-nagyobb földgép segít az embereknek s hozzávető­legesen 40 gépkocsi. Jelenleg százhatvanra tehető a kivi­telezői létszám, de rövidesen már kétszáz dolgozónak ad­érik. De műszakonként hat­hét vagon borsót még így is legyártunk. Ha ilyen jó ma­rad az idő, és a termést sem éri kár, akkor bőven meglesz a tervezett 750 vagon borsó. Egy biztos: az idei szezon sokkal jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi. — Tulajdonképpen hogyan, és milyen „akadályokon’” ke­resztül kerül a borsó az üve­gekbe? — Először is: vagy hüve­lyesen, vagy már kifosztva kerül a borsó a gyárba. Ez­nak nap nap után elfoglaltsá­got. Miután a két petőfibányai üzem lehetőséget teremt a költözködésre, a Mátraalji Szénbányák közelmúltban nevet változtatott szépvizéri üzeme Paksra teszi át a szék­helyét. így a • Heves megyei nagy vállalatnak nemcsak al­kalmi munkahelye, hanem állandóbb jellegű telephelye is lesz már az épülő atom­erőmű szomszédságában s valószínűleg további megbí­zásokra nyílik kilátása. (—ni) után a tisztítás, a mosás, majd az osztályozás követ­kezik. Ezt követi a főzés, a töltés és a sterilizálás. Ha ez is megvan, néhány napra a raktárba kerül, aztán irány: a hazai és a külföldi üzletek. — Az idén hová utazik, s merre jut el a hatvani borsó? — Természetesen a hazai boltokba, aztán1 a Szovjet­unióiba és több nyugat-euró­pai országba. Az asztalon borsóval töl­tött üvegek sorakoznak. Mindegyiken cédula, s rajta, egy név: Petit, Alaszka, Ju- vel, Kelvedon, Lincoln, Me­teor, Debrecen 21. Mit jelen­tenek ezek a nevek? — Egy-egy borsófajta csa­ládi nevét. Ezek az üvegek az eddig legyártott 300 vagon borsó mintapéldányai. — A borsószezon a felénél tart, de nemsokára már a „konkurrencia” is jelentke­zik ... — Igen, „láthatáron” az uborka, több mint 400 vagont gyártunk. Az uborka után a bab, majd később a paprika, paradicsom, s a lecsó a sor­rend. A szezon neheze még hátra van, de az a fő, hogy van, s reméljük lesz mit az üvegekbe tölteni. Egyébként már a szezonmunkások né­hány „csapata’’ is visszatért, és a jó termés mindenkit a fedélzetre parancsolt a gyár­ban. — k — Este hat óra, a lakótelep él, nyüzsög. Minden ablak­ban fej vagy kéz, minden ablakban tompán csattog a por­rongy. Kétszáz ablak, kétszáz porrongy. A modem bérház ajtaja előtt két sámli. Rajta két feketén darvadozó varjú. Két áliig feketébe öltözött, fekete fejkendős öregasszony. Megadóan hagyják, hogy arcukat cirógassa a késő délutá­ni napsugár. Egykor szép falusi estéket látott öregek, ott­hon éppen ilyenkor hajtották haza a jószágot, és a port megszűrte az akác édes illata. Itt csak a por maradt, a sámli és a fekete főkötő. Jönni kellett. A gyerekeket Pest­re helyezték. Nem is beszélnek róla, minek. A két öregtől valamivel odébb három ember üteme­sen dolgozik. A kocsimosó család. Ócska kis Fiat, de nagyon szeretik, mindennap munka végeztével, hogy ha­zatérnek, kisvártatva megjelennek hárman, sorban, vö­dörrel, szivaccsal. Nekik már nem jutott garázs, mindenki szeme láttára végzik dolgukat. Nyűg ez a kocsi. Az asz- szony combja ijesztően hatalmas, hurkás, mint egy túl­táplált óriás bébié. Széles háta húsvéti kötözött sonka. A vékony trikón áttetszik a melltartó kínnal összeszorított pántja, alatta, felette buggyan a háj. Dolgozik, csorog róla a víz. Férje,' Gandhi. Pipaszár láb, a térdig érő sort­ban, a magáén kívül még öt idegen férfi lába elférne. Egyetlen csöpp verejték nincs az arcán és a homlokán, pedig keze motolla, a derekát' sem kíméli. A harmadik, a fiú. Jól sikerült, izmos gyerek, a munkát, talán a szituá­ciót is rühelli. Arca szégyenlős, időnként minden ok nél­kül röhög, és markírozik. Beül a kocsiba, fékpróbát tart, azután a világítást tanulmányozza, nyomkodja a dudát, sajnos minden jól szuperál. És akkor jön a haverja, ő a ház külön száma. Minden este és vasárnap a százméternyi járdán, a ház előtt, általában három-négy órát sétál, hátra tett kézzel, le-fel, le-fel. Jól felépített, fiatal testét külön­böző maskarákba bújtatja, hinné az ember, a cirkusz porondjára készül, vagy éppen az ágyba bújna már a pizsamájában, de ő tempósan Lépeget száz métert előre, száz métert hátra. Arca torz. Haja vékony szálú, seszínű, egyenes haj, hosszúra növesztve a vállát veri. Szemére_ a vakok fekete szemüvegét rakja és sétál. Egy-két óráig élvezi a helyzetet, sütkérezik az ablakokból rámeredő f tekintetek bámulatában és akkor jön ö, az igazi. Egy or­szág őrjöng érte. Alacsony, szemén a vakok fekete szem­üvege, haja vékony, seszínű, egyenes szálú, hosszú, a vállát veri. Járásában nyoma sincs annak a ritmusnak, amellyel egy ország fiatalságát megőrjíti. Felesége is jön. Feltűnően szép, szőke nő. Éppen egy fejjel magasabb, híres férjénél. , A kapuból még együtt léptek az utcára, azután egy mé- ■ iter, két méter, öt méter és az asszony előnye egyre nő, nőért a férje okosan lemarad,. Zsebébe tnyúlkál, talán kul­Egy délután a lakótelepen csőt keres, vagy mit. Kínos helyzet, de nem teheti nevet­ségessé a feleségét, hogy olyan magasra nőtt. Az asszony már a kocsiban ül a volánnál, akkor a férfi is siethet már. És titkos imádója, rajongója, majmolója, a gyenge másolat, aki egy kapu alól lesett, most kibújik is ismét rója a járdát, már ismét azt hiszi, hogy ő — ö! Van itt a téren egy kövér, de nagyon fiús leányzó. Ügyes, erős, bátor. Minden fiút megpofoz, biciklizik, fut- ballozik, ha megunja, lehozza hatalmas bernáthegyi ku­tyáját sétáltatni, és ha évődnek vele, földhöz csapja a ve­le egykorú fiúkat. És a ruhája mindig tiszta, a zoknija mindig fehér, a cipője mindig ragyog. Sokat dolgozhat a mamája. A kutyája harapós, de nincs rajta szájkosár és ő mindenkit megnyugtat: — Ne tessék félni, csak játszik, nem harap a Bundi. A fiúk elkerülik, pedig fejlett, anyányi. Barátnői már ráébredtek testükre, már kisírták otthon a nylonharisnyát és borzalmas színű retikülökkel sétálgatnak, lopva nézik a zöld gyepen focizó fiúkat, de azok nem néznek vissza. Semmit sem vesznek észre, rohannak a bőr után, poros, piszkos arcukon a fülük tövétől az állukig tiszta csíkokat mos a veríték. És a csupa kéz, csupa láb leányok reményvesztetten, de azért a harcot fel nem adva ringatják fejletlen testüket és szomorúan konstatálják, hogy a nylonharisnyának, a re- tikülnek egyelőre semmi hatása. Tudják, más is keÚ majd ehhez a küzdelemhez, de már ma sem tudnak várni, türel metlenek. A homokozóban a helyzet változatlan. Kifogyhatat­lan energiával, kedvvel dolgoznak a kis emberkék. Fiatal apukák, anyukák vigyázzák mozdulataikat, barátkoznak, megértőén összemosolyognak. Az apukák észreveszik a kislányokat, a retikülöket. Kis marhák — gondolják a fiúkról — aztán ijedten, némi lelkiismeret-furdalással kapnak botladozó kicsinyeik után. Odébb száll a hinta, kis palinta.. A lakótelep él, nyüzsög Ezren és ezren laknak már itt, de még mindig épül a telep. Apró hangyák, tíz, tizen­hat emeletes házakat húznak az ég felé, dömperek ro­bognak földdel, homokkal felpúpozott hátuk tűnik föl és tűnik el a kanyarban, hatalmas teherautók kész szo­bákat szállítanak, a már fölrakott sárga függönyöket lo­bogtatja a szél. A dömper a ház mögül kanyarodik az útra, a sofőr semmit se lát, fiatal, sósvérű fickó, élvezi a sebességet. Először a homokozó gyerekek veszik észre, hogy a leve­gőben magasan és hosszan repül egy bácsi. Azután a foci­zó nagy fiúk látják, hogy repül a bicikli is és nyolcasba csavarodik a kerékpár mindkét kereke. Fékcsikorgás, csúszik a hatalmas gumi, a dömper megáll, a férfi éppen a kerekek előtt fekszik. Szeme nyitva, csodálkozik. Enyhe kísérlet, szeretne felülni, feltápászkodni. Száján kibugy- gyan valami, füléből patakzik a vér. Csendben, fáradtan visszafekszik az úttestre, hirtelen nagyon sápadt lesz az arca. Feje mellett összetört üvegcserepek, egy fél vekni, egy csomó zöldhagyma és egy jókora darab szalonna. A kenyeret fel kéne emelni, a port lefújni róla és megcsó­kolni, mert a kenyér az áldás, az élet. A dömperes első gondolata, nem is gondolata, inkább csak érzése ez, de rohan az üzletbe a mentőkért telefonálni. A zenészék már elmentek, a többiek a térről mind odarohannak és nézik az áldozatot, borzadállyal, kicsit messziről. Egyszerre szá­zan, kétszázan, ötszázan állják körül az embert, valaki, aki ért a tudományokhoz, azt mondja, hogy koponyaalap! törés. Locsolóautó jön, a tömeg szétrebben, a hanyattíek- vőt tisztességtudóan kihagyja a vízsugár. A tömeg vissza­húzódik, majd ismét gyűrűt alkot. Sikolt, üvölt a mentőautó szirénája. A tömeg ismét szétrebben. A kocsiból fekete darócruhás alakok ugrál­nak, mozognak, körültáncolják a hanyattfekvőt, a szíve fölé hajolnak, aztán a halottat pillanatok alatt papírzsák­ba csomagolják. Fejére egy, lábára egy papírzsák, a de­reka egy kicsit kivan, de az nem fontos. Ketten felemelik az úttestről, a fű szélére teszik, ne akadályozza a forgal­mat addig sem, míg a gyászkocsi megérkezik. Milyen ki­csi az ember, ha meghal és papírba csomagolják. A darócruhás emberek ítéletét mindenki tudomásul veszi, a fiús leányzót elhúzza éhes, rokonalkatú kutyája, a fiúk újra választanak, most ezután ki-kivel játsszon a csapatban. A kocsimosó család oda se ment. Csalt ér­deklődnek az arra járóktól, él-e még a hulla. Egy most érkező hölgy kék blúzban, zöld kockás aljban, aranyövvel a derekán megkérdi a két feketébe öltözött Varjú nénit, mi történik itt. Az öregasszonyok nem tudják és fogatlan szájukkal bocsánatkérően vigyorognak, nem tudják, hon­nan is tudnák, hiszen nem az ő falujukból valók. Ablaka alatt egy ötéves kislány visítozik. — Anyu! Dobd le a liftkulcsot.:: Suha Ander Petőfi bánya iák „alapoznak" az épülő paksi atomerőműnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents