Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

/

I

Életképes, ösztönző, jó

Hallgatók véleménye az új ösztöndíjrendszerről

Én, Kőműves Kelemen ..,

Sarkadi Imre drámája

A feieooktatási intézmények ösztöndíjrendszerét eddig sok jogos bírálat érte. Hallgatók. művelődésügyi szakemberek kifogásolták merevségét, sablonosságát. Alapvető hibájaként emlegették, hogy nem elég differenciált. s nem ösztönöz hatékonyan jobb tanulmányi eredmények elérésére.

A Művelődésügyi Minisztérium szakemberei által kidolgozott új ösztöndíjrendszer alapvető célja, hogy kiiktat* ezeket a hiányosságokat E szándékot igazolja az is, hogy szankcionálás előtt kísérletképpen bevezették az ország néhány felsőoktatási intézményében.

Főiskolák közül egyedül Egerben „vizsgázott” az új rendszer. Erről érdeklődtem a legilletékesebbek töl a hallgatóktól.

90 százaléknak kedvező

Mező Mária másodéves matematika—fizika szakos hallgató, aki tagja a diákjóléti bizottságnak is, így ösz- szegezí a tapasztalatokat:

— Nagyon kellett, régen vártuk ezt az új rendszert.

S most, hogy kipróbáltuk, egyértelműen állítom, hogy a hallgat ok kilencven százaléka jól járt, elégedett. Szociális oldalának előnye a differenciáltság. Jövedelem, szerint öt kategóriát különböztet meg, s ehhez mértem szabja meg a juttatásokat.

Viszonyításként a régit emlegetik. Ezzel kapcsolatban gyorsan fakadnak a panasz- mondatok.

— Mindenki egységesen kétszáz forintot fizetett a kollégiumi ellátásért. Itt nem számított tanulmányi eredmény és szociális helyzet. Most viszont e két tényező dönti ei, mennyit fizetünk. Ha a skála ötven forinttól hétszázig terjed, akkor már lehet differenciáltan dönteni. Így az fizet többet, akinek erre módja is van. Ahol az egy családtagra eső kereset 1400 forint vagy annál több, ott nem okoz nehézséget a havi 700 forintos kollégiumi díj előteremtése.

A harmadéves Szentléleki Margit személyes példájával bizonyítja az új ösztöndíj- I

öszesen 550 forintot kapok. Ebből 300 forint a szociális juttatás és 250 a tanulmányi ösztöndíj. Ám mivel jövedelem szerint a második kategóriába tartozom, csak 50 forintot fizetek a kollégiumért. Így tisztán marad öt darab százasom. Biológia —mezőgazdasági ismeretek

szakos vagyok. Tizenhét évfolyamtársam közül' tizennégyet érintett hasonlóan kellemesen ez az új rendszer.

Érdemes tanulni

Legnagyobb elismeréssel az új ösztöndíj-metódus tanulmányi oldalát méltatják a hallgatók.

— Ezen a téren magasabb a forintplafon. Kitűnő tanuló elérheti a havi 500 forint tanulmányi ösztöndíjat is. Régen felénél volt a határ. Ilyen ösztönző rendszer nem srófolta a tanulási kedvet. De most forintokra megy a játék. Jól sikerült félév emelt ösztöndíjat jelent. Érdemes folyamatosan, év közben is tanulni. Ilyenkort vizsgaidőszakban, nálunk mindenki számol: „Ha ez a vizsga jelesre sikerül, elérem a következő kategóriát.” Mióta ez az új rendszer vont sokkal több szabad időt töltenek a hallgatók könyvek mellett. A vizsgák után érdemes tenne kimutatni, mennyire lendítette fel az eredményeket a nagyobb ösztönzőerőt jelentő több fariint.

Bíró Mária a másodéves matematika—fizika szakosok nevében „jósol”:

— Jó néhány tized lesz az ugrás. Az igaz, hogy mögötte munka van, de az is tény, hogy a kedvet a jó lehetőségek sarkallják.

Demokratikus elbírálás

Rendkívüli értéke ennék az új ösztöndíj rendszernek az elbírálás demokratizmusa. A hallgatók szinte versengve kémek szót, amikor ezt méltatják.

— Régebben a tanulmányi osztály döntött. Most az alapszervek és a KISZ-csoportok az elsődleges illetékesek.

— Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy a csoportok vezetősége a patronáló tanár részvételével összeül, s személyenként vizsgálja meg minden csoporttag esetét. A vezetőség készíti el azt a javaslatot. melyet majd a csoportgyűlés elé terjeszt.

— Itt az elbíráltak is jeden vannak, elmondnatják igényeiket, indokaikat. Néha parázs vita kerekedik, ám ez nem baj, mert vélemények és ellenérvek egészéből ötvöződik az igazságos döntés.

A fiatalok örülnek elbírálási joguknak, mert szerintük ók ismerik a legjobban egymást, ők tudják a legpontosabban, kinek milyenek a valódi anyagi körülményei, mekkora a szorgalma s milyen a közösséghez való viszonya.

— így objektív javaslat kerül a KISZ-vb, s majd az igazgató elé. A személyes ismeret, a mindennapos együttlét tapasztalatanyaga mindig egészségesen korrigálja a papírdokumentáció tényeit. — érvel Mező Mária.

Bizonyításul említik:

— Az egyik kolléganőnk apja maszek szűcs. A tanácsi igazolás hivatalosan mindössze 300 forintot mutatott ki egy főre eső jövedeleminek. Mi, akik ismerjük őt,

nyíltan elmondtuk neki: „Ennél sokkalta jobban élsz, több a pénzed”. Ö is megértett bennünket, pedig a juttatások csonkítását kértük, mert így volt igazságos.

Ez a demokratikus elbírálás azt is lehetővé teszi, hogy a csoportok: a juttatások

mérlegelésénél számításba vehessék a KISZ-munkát is.

— Erre is ösztönöz az új ösztöndíjrendszer. Így van jól, ha néhány passzívabb koltegánk rájön, hogy a kollégium nem reprezentatív szálloda, hogv tenni is kell valamit a közösségért.

★

Egerben jelesre vizsgázott az új, a kísérleti ösztöndíj- rendszer, mert a hallgatói zsűrizés lényege egy mondatba tömöríthető:

— Életképes, ösztönzi, jó...

Pécsi István

Sarkad inak ez az alkotása 1947 és 1949 között keletkezett. Lélektanilag és az író műveineK sorába is beállítva valóban nyitját adja a vergődő alkat minden belső háborgásának.

Mondanunk sem kell, hogy Sarkadi teljesen azonosul Kőműves Kelemen belső vívódásával. A ballada is, a lelkiismereti válság is öt tételre bontható. A mű, az alkotás nem akar megszületni, tehát minden áldozatot meg kell hozni érte. Az áldozatot nekem kell meghozni, van-e hitem és erőm hozzá és mi van az áldozat meghozatala után.

Sarkadi szigorú, csaknem asztétikus fegyelemmel építkezik. Az ügynek, a műnek első akarója ő, de még hányán vannak, akik gyávaságból, félelemből gáncsot vethetnek. Nemcsak a többi kőművessel kell Kelemennek megbirkóznia, de mindenekelőtt Boldizsárral, aki más lélekkel akarja mindazt, amit Kelemen elképzelt.

A véletlen, a sorsszerűség is komoly szerepet kap Sarkadénál. amiért éppen kérdé7 se újból és újból mellének feszül. A lelkiismereti válság a mű, az alkotás létrehozataláért emészti Kelement, de a mindent vállalás gesztusa már szorításra, sorsszerűén következik be nála. Nem szabad gyávának látszania, pedig legszívesebben megfutamodna saját vállalt magatartása elől. Mire a valós lehetőségek közelébe ér, az áldozat ára kétségbeejtően magasba szökik előtte. És mégis megteszi az áldozat felé vivő utolsó lépést, mert a beteljesedés az alkotó egyetlen életöröme, izgalma, hite, vallása, szerelme. Mire megnyugodhatna, feltör belőle majd nem a kárvallás hangján a kérdés: Mit bánom és a munkát, csak a művem álljon?! S ez a hang kérdés is, állítás is, valami abból a nagy bizonytalanságból, amelyet az alkotó érez műve láttán. A lelkiismereti érzékenységnek ezt a mélységét ismerjük és szeretjük Sarkadi Imre írásaiban, s ma már tudjuk, tragikus halálában milyen nagy árat fizetett érte.

A dráma színpadi változatát talán sohasem ismerjük meg, de a rádióváltozat arról győz meg bennünket, hogy kiérlelt színpadi műről és súlyos emberi mondanivalóról van szó. A darabot rendező Török Tamás jónak vélte Csernus Mariannái a lélektani lépcsőzet sorrendjében, részelve elmondatni a balladát. A Sarkadi-mű nem igényelte ezt a keretet. A

Vándor Bihari József Ízes hangján mindent jelzett ahhoz, hogy a hallgató még a hangon át is érzékelje azt a tragédiát, aminek be kell következnie.

A lelkiismereti párharcban Gábor Miklós és Módi Szabó Gábor jelesül megállják helyüket. Mádi Szabó a szenvedőén hívő író körüli világot, annak gőgjét, gyávaságát, félelmét és hivatásbéli. hitbéli vakságát hiteti el velünk, s mintha legyűrné az írót, az alkotót, akinek a belső parancs. a hivatás szerint kell cselekednie. E vak és süket környezetből hangzik fel az író a hős kiáltása, mint valami igazolásféle. vagy segélykérés önmaga felmentésére. Anna lírai képét Vass Éva idézte finom árnyalatokkal. Kár, hogy ezt az ünnepi órát „csak” a Petőfi adón szerezte hallgatóinak a rádió.

(farkas)

A HÁZIURAT KERESIK

— Sajnos, nem tud a telefonhoz jönni, mert rendkívül fontot munkát végez!

(A Wochenpresse karikatúrája)

rendszer előnyeit:

— Dupla ösztöndíjat kapok. A régi rend szerint egy hónapra 300 forint szociális segély és 150 forint tanulmányi ösztöndíj jutott nekem. Etoből fizettem ki 200 forintot a kollégiumi ellátásért. Egész hónapra mindössze 250 forintom maradt. Most

Bernard

fokvárosi szívsebész Budapesten

Kedd délután Budapestre érkezett Christian Barnard, a fokvárosi Groote Schuur kórház világhírű szívsebésze, aki a világon első ízben hajtott végre emberen szívátültetést. Barnard professzor részt vesz a nemzetközi atomenergia- ügynökség konferenciáján, amely különféle sugárbiológiai kérdésekkel foglalkozik.

Megérkezése után elmondotta, hogy a konferencia szerdai ülésén a szívátültetés jövőjéről tart előadást. Az előadás végső következtetése csak az lehet, hogy a szív s egyre több emberi szerv átültetésének rendkívül nagy a jövője. Ma még sok az aggodalmaskodó, sokan kétségbe vonják a szívátültetés tömeges elterjedésének lehetőségeit. hangsúlyozta azonban, hogy a technika fejlődéséhez hasonlóan, az emberek gyógyításában sincs megállás. A szívátültetés technikai lehetőségei megoldottnak tekinthetők. bár ma még számi»; problémát le kell küzdeni, mindenekelőtt azt, hogy az ember szervezete biztonságosan fogadja be az idegen szervet. A kísérletek ilyen szempontból is biztatóak.

1969. június szerda

Egy liter víz egy századnak

Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant lefelé a dombhátról. Meglódultak a mexikóiak.

Veszedelmesen közeledtek. Már a sík terepen, vágtáztak a lovak.

ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket.

Már csak negyven. A légiósok várnak.

— Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok altisztjei. A négyszög egyik oldala, amely éppen szemben áll a mexikóiakkal, hirtelen megmozdul. Fel térd re ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akárcsak a gyakorlaton. Egyszerre szólalnak meg a fegyverek.

Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a négy lábát egyszerre törték volna el. Mellette egy másik felágaskodik, azután összerogy. A korbácsos mexikói a melléhez kap, az aki, két pisztolyából tüzelt, fegyvereit az égre etneli, értelmetlenül szórja az ólmot, de az is lehet, hogy a félelem elvette az eszét. Lovak és emberek a földön. Felbomlik a rend.

Ez már értelmetlen akadályverseny. Az újabb lovasoknak halott és sebesült társaikon kellene átugratniuk, ha tovább akarnak haladni. Amint azonban megtorpannak. elég ha csak egy pillanatra, biztos célpontot mutat- ( l nak a ihidegverreL célzó légiósoknak. Egyre több a. vo- nagló és éppen ezért különösen nehéz akadály.

Üjra hangzik a francia altisztek vezényszava:

— Tűz! Tűz!

Véres kavarodás. Gazdátlan lovak rohangálnak. Sebesült mexikóiak tántorognak.

Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a két teherhordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve elügetett a mexikóiak távolodó lovai után.

Keselyük keringenek Cameron fölött. Olyan alacsonyan, hogy egy hatéves fiú kővel eltalálhatná őket.

Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou csak azt hiszi, képzelődés. Maine tizedes azonban harsányan jelenti:

— Támadás a domboldalról, százados úr...

Porzik a vidék. Kaktuszul: dőlnek el, szikladarabok gurulnak le és meglódulnak a mexikói lovasok. Két makacs ellenfél kerül szembe egymással.

Most a légiósok még közelebb engedték a lovasokat és könnyedén lepuffantották őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló rohangált a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett le egy keselyű, hogy messziről úgy

látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget.

Pocsék -rosszul lőtték a mexikóiak. Sok lovas periig kardjával a levegőbe csapdo- sott, kellő szítok és átok kíséretében, úgy viselkedtek, mint akik egyszerűen nem értik, miért nem jutnak a franciák közelébe.

Felváltva vezényelték a légiós század altisztjei:

— Tűz! Tűz!

összeomlott a mexikói támadás.

Elcsendesedett minden, a mexikóiak elvonultak, elhordták sebesültjeiket és ösz- szefogták a száguldozó lovaikat.

A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű. Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vörösek. Az egyoldalú csata nyomai.

Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta százada helyzetét. A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább .elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák voltak a közelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zoldellt néhány kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az Is, hogy embereinek a kulacsát reggel már nem töltethette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó

számottevő tartalékot is elveszítették.

— Elfoglaljuk a haciendát — mondta'a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött védekezzünk.

Gyanakodva néznek könil a légiósok a hacienda udva- x'án. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt.

Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen birtokba veszik a hacienda valameny- nyi részét. Seszínűek a falak, a nap teljesen kifakította. Talán húsz éve üresek az épületek. Nyilván egy hosszú száraz időszak riasztotta el innen a lakókat.

A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexikóiak azonban nem siettek, mert tnint igazi lovasok, először lovaikról gondoskodtak. Állataikról leszedték a nyerget és kipányvázták őket az árnyékban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet.

Danjou határozottan adja ki a parancsait:

— Egy raj álljon az egvije kapuhoz... egy másik helyezkedjék el a másik kapuhoz... Mielőtt elindultok, kiosztom a maradék borunkat.

A százados az övéről leakaszt egy kulcsot. Felen,éli a magasba, hogy mindenki jól lássa.

— Ennyi az egész készletünk — mondja a tiszt. — Egy liter. Mindenki igyon belőle.

Sok nem juthatot egy embernek. De mindenki ivott.

A két raj elindult a kapukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett el, ahol a haciendát körülvevő fal kövei szétgurulva a földön hevertek.

— Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados, — Két mj szádja

meg a hacienda lakószobáit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalékként.

Morzicki őrmesternek fontos szerep jutott, ö felmászott a tetőre, onnan figyelte és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdulatát. Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta és így minden pillanatban könnyedén lelőhette volna. Mégsem vették célba.

Kilenc óra öt perc az idő. Egy parlamenter jelent meg a hacienda előtt. Már messziről hatalmas fehér kendőt lobogtatott és felkiáltott a tetőre. Szavait Morzíckihoz intézte, nyilván azért, mert csak őt látta, mert a többiek biztos védelmet nyújtó fedezék mögé rejtőztek.

— Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságosan sokan vagyunk. Minden harc értelmetlen... Semmi értelme az ellenállásnak.

Csend. Csak a keselyük szárnyának suhogása hallatszott. A parlamenter szünetet tartott, mintha válaszra várna. A mexikói nem tudhatta, hogy a falak mögött olyan emberek várják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik az életüket. Nem jött semmi válasz. A parlamenter végül ezt mondta:

— Milan ezredes garantálja az életeteket.

Danjou felszólt Morzicki- hez:

— Intsen őrmester, hogy a parlamenter távozzon. A harcot folytatjuk.

Az őrmester szó nélkül teljesíti a parancsot. A mexikói megfordul és visszaindul a csapatához.

— Eltávozott a parlamenter — jelenti Morzicki.

— Mi katonák vagyunk. A kötelességünk, hogy harcoljunk — mondja a százados — A diplomaták dolga a tárgyalás. őrmester, jöjjön le * megfigyelőállásából.

(Folytatjuk