Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Befejeződött a Vili. közgazdász vándorgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Havas Péter, a Beruházási Bank vezérigazgató-helyettese a harmadik csoportban elhangzott vita összegzéseként elmondta, hogy a vállalatok egyre jobban figyelembe veszik a piac törvényeit, a kereslet-kínálat várható alakulását. De a vita és az összefoglaló során hangsúlyozták, hogy a szocialista piac feltárásának módszerei még nagyon hiányosak, a legkézenfekvőbb nemzetközi együttműködést sem használjuk ki kellő mértékben, Dr. Vilcsek Jenő kandidátus, egyetemi tanár, a háromnapos tanácskozás zárószavaként elmondta, hogy a VIII. közgazdász vándorgyűlés eredményes munkáját nemcsak az élénk vita, a sok hasznos javaslat, hanem a szemlélet formálása jelenti, melyet a vezető beosztásban dolgozó közgazdászok és mérnökök a mindennapi munkában fognak hasznosítani. A részvevők egyetértettek azzal, hogy a gazdasági tevékenység egészének javításához műszaki fejlesztés, a piacképesség fokozása és a gazdaságirányítási reform további kibontakoztatása szükséges. Többen szóvá tették, hogy a gazdasági szabályozók állandóságának bizonytalansága, az esetleges módosításokra vonatkozó információk hiánya akadályozza a vállalatok műszaki fejlesztési céljainak meghatározását, fékezi a határozottabb vállalati stratégia kibontakoztatását, — bár elismerték, hogy a szabályozott szocialista piac nagyobb biztonságot ad, mint a kapitalista piac ösztönössége. j A Magyar Közgazdasági Társaság, a MTESZ és a TIT közgazdasági választmánya az elhangzott észrevételeket és javaslatokat az illetékes párt- és állami vezetőkhöz továbbítja. A korábbi tapasztalatok alapján a rendezőség joggal reméli, hogy a gazdaságirányítási reform kibontakoztatásáért felelős vezetők a VIII. közgazdász vándorgyűlés tapasztalatait tanulmányozzák és hasznosítani fogjákr. £u Fock lenő visszaérkezett ausztriai látogatásáról Ausztriával erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására — felesége társaságában — hivatalos látogatást tett Ausztriában, szombaton délután kíséretével visszaérkezett Budapestre. ★ Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egyebek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi látogatását viszonozzuk. Most a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — mindenki előtt világossá teszi azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kormány szeretné ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhessen létre. ★ A látogatás befejeztével Fock Jenő és Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt és Waldheim külügyminisztert. (MTI) fgy hét q világpolitikában Fock Jenó Ausztriában — Pártplénnm Prágában (Jrnák előtt a franciák — A NATO és a Közel-Kelet Fordulat Szudánban Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kívül okkal lehetne még tárgyalni fontos problémákat, mindenekelőtt a hétről-hétre fő- és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet változatlan, s csupán az érdemelt különös figyelmet: hogy „házi válság” kerekedik: Washinbton és saigoni bábja nézetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérelheti meg csóválni a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mögött.) A főbb események sorában mostanában mind gyakrabban szerepelnek kontinensünk ügyei; a két világrendszer határán egyre követelöbben, egyre sürgetőbben jelentkezik az európai biztonság problémája. A magyar—osztrák kapcsolatokon túlmenően, nemzetközi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő téma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pénteki sajtóértekezletén elmondott szavai szerint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy: meg kell rendezni az összeurópai értekezletet e tárgykörben. Ekként a magyar- osztrák tárgyalás fontos része lett annak a folyamatnak, amelyet a budapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése indított el. Fock Jenő bécsi útjának e momentuma beleillik a szocialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilvánvalóan jelzi, hogy valójában mit is kell értenünk a konferencia előkészítési szakaszán, amelynek tartalma és hosszúsága viszont már vita tárgyav nemcsak a NATO-országok, hanem például Ausztria és köztünk is. Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését A csehszlovákiai szocialista konszolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bizottságának plénuma, amelyen, a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellentmondásában a kialakulit helyzetet. Husák alapvetőnek minősítette a párt marxista—leninista egységének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltomyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kétséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet—nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota ' új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az elnökválasztás első fordulójában. Eképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek megfelelően programjuk is sokban hasonló. Az Huma- nité „Pom—Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Fompi- dout illeti, kétségtelen, hogy máris végrehajtotta azokat a változtatásokat De Gaulle vonalán, amelyek a gaulle- isák és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetetlenek és a szükségesek voltak. Poher viszont az atlairtisták törzsbérének „bosszúját” képviseli. így mégiscsak tetemes a különbség Pompidou újsütetű atlantiz- musa és Poher-é között- Pompidou a gaulle-izmus revideált politikáját jelenti. Poher a korábbiak teljes elvetését A megosztott baloldalnak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság folytán. Pedig, ha Duclos lehetne a második helyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna figyelmeztetést már a startnál az új elnöknek- A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — viselkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutintalálkozónak a NATO-hadügy- miniszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegyverkezési program szerepelt napirendjén és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugateurópaiak atomfegyverkezé- sérőL S ha Wilson elutasította is a napokban Strauss Londonban felvetett „nukleáris elképzeléseit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizsban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott vannak a konzervatívok. A NATO-értebezlet ráütötte a pecsétet a földközi-tengeri közös flotta tervére. Ex is jelzi számunkra a közel-keleti válság igazi közelségét, ahol a tűz- párbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négyhatalmi konferenciát elnapolják. Valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszögezésén kívül ért-e el eredményeket a négyhatal- értekezlet. A közel-keleti térség fontos eseménye a szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ haladó folyamatainak megállapítására, éppen a közel-keleti tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. októberében már végbement némileg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irányából. Avar János Eredményes tárgyalások A magyar—osztrák kapcsolatok fejlődésének jelentős és örvendetesen eredményes állomása volt az az öt nap, amelyet Fock Jenő miniszterelnök és kísérete a héten Ausztriában töltött. Viszonyunk a nyugati szomszéddal immár sok év óta korrekt és zavartalan, elmondhatjuk azonban, hogy a fejlődés egy ideje nem tudta átlépni a már évekkel ezelőtt kialakult kereteket. Ugyanakkor a két ország sok tekintetben mégis közelebb került egymás-; hoz. Csak a közismert példát említjük: hazánkban mindenütt szívesen látott vendég az osztrák turista és Ausztriában is nagy számban fordulnak meg a magyar utazók. Fock Jenő miniszterelnök látogatásától már előzetesen is sokat várt a közvélemény és most, hogy tárgyalásainak eredményei közismertté váltak, teljes elégedettségünket fejezhetjük ki. A megbeszélések két témakörét külön is kiemelhetjük: a magyar—osztrák gazdasági kapcsolatokban tett előrelépést, valamint az európai béke és biztonság érdekében kifejtett álláspontokat. Mindkét vonatkozásban olyan sikereket mutat fel a találkozó, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi figyelmet is felkeltette. A gazdasági együttműködésben szemmel láthatóan a kölcsönös előnyökre való törekvés vezette a feleket, amikor egy ötvenmillió dolláros magyar timföld-szállítási üzlettel szemben az osztrák fél ipari berendezések produkálására vállalkozott. A már eddig is összekapcsolt villamosén ergia-hálózat mintájára javasoltuk, hogy hasonló közvetlen összeköttetést létesítsünk kőolaj és földgáz vezeték-rendszereink között. Nem hivatalos osztrák értesülések szerint még ezeken felül is több konkrét megállapodás terve merült fel. Most majd a pénzügyi és más gazdasági szakértők feladata következik: a részletek kidolgozása és a vállalkozások lebonyolítása. A gazdasági együttműködésben tett előrelépés több következtetés levonását engedi meg. A legfontosabb: ha kölcsönösen és rendszeresen keressük a kapcsolatok bővítésének lehetőségeit, akkor továbbra is folyamatosan biztosítani lehet a két ország gazdasági összmunkájának olyan formáit, amelyek nemcsak korrektek, de mindkét félnek biztosítják a legnagyobb előnyöket is. A másik: népgazdaságunk folyamatban levő reformja megfelelő rugalmasságot biztosit vállalatainknak ahhoz, hogy bővítsék nemzetközi kapcsolataikat és azon ország olyan cégjeivel lépjenek egyezményre, amelyek a legelőnyösebb feltételeket tudják biztosítani. Fock elvtárs tárgyalásai során nagy nemzetközi figyelem kísérte az európai béke és biztonság kérdéseiről szóló véleménycserét, nevezetesen az európai biztonsági értekezlet ügyében elfoglalt álláspontokat. Elégedettséggel és megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a magyar és az osztrák álláspont két lényeges alapkérdésben megegyezik, a konferencián való részvételt nem szabad feltételekhez kötni, továbbá aktwan kell tevékenykedni a tanácskozás előkészítése érdekében. Különböző társadalmi rendszerű országokról lévén szó, nem tekinthető meglepetésnek, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében vannak véleménykülönbségek is. E vonatkozásban említésre méltó, hogy a magyar kormányfő kifejtette álláspontját a német kérdésről. Mint mondotta, ha az NSZK teljes mértékben elismerné a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint önálló államnak a létét, akkor az európai biztonsági konferencia előtt álló feladatok jelentős része mái- megoldottnak lenne tekinthető. Miniszterelnökünk és a kíséretében volt személyiségek eredményes tárgyalásokat folytattak Ausztriában. Aligha túlzott az a feltételezés, hogy ennek nyomán a magyar—osztrák kapcsolatok megélénkülésére lehet számítani nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában és a kultúra területein is. Asr ausztriai látogatás sajtóvisszhangja A szombati bécsi lapok többsége részletesen tájékoztat Fock Jenő miniszterelnök pénteki sajtókonferenciájáról. — A lapok kiemelik. hogy a magyar kormányfő különös részletességgel foglalkozott az európai biztonsági konferencia előkészítésével, hangsúlyozva az osztrák és a magyar kormány alapvető egyetértését ebben a k '-lésben. Ugyancsak részle' sem méltatja a Ajtó az osztrák-magyar gazdasági együttműködés eredményeiről és további lehetőségeiről mondottakat. A Volksblatt, a kormányzó Néppárt központi lapja idézi Fock Jenő kijelentéseit arról, hogy a kétoldalú tárgyalások sikerrel jártak, míg a félhivatalos Wiener Zeitung aláhúzza: a magyar kormányfő szerint különösen fontos a bizalom légkörének erősítése. Ugyancsak a kapcsolatóknak a bizalmon alapuló erősödését méltatja az Arbeiter Zeitung, a szocialista párt központi orgánuma. (MTI) Ki mennyit keres? személyi jövedelmek alakulásának tapasztalatai forintot, Senki zsebébe nem nyúlunk. Sem a feleségnek, sem az adóhivatalnak nem áruljuk el, hogy kinek mennyi az alapbére, név szerint azt sem kutatjuk, hogy a prémium, a jutalom és a részesedés elszámolásakor ki mennyit vett fel. Inkább azt kérdezzük, hogy akad-e olyan ember, akit csak a munka érdekel, és közömbös, hogy anyagilag hogyan becsülik meg? Nem, ezt nem hisszük. Vajon magánügy-e a személyi jövedelmek alakulása? Nem, ez fontos társadalmi, sőt politikai kérdés. Éppen ezért a megyei pártbizottság a közelmúltban vizsgálta a személyi jövedelmek alakulását, ezt a kérdést ismételten napirendre tűzte a párt, és ennek nyomán a személyi jövedelmek alakulásával foglalkozunk most mi is. Ügy tűnik, az is bonyodalmat okoz, ha sok a pénz. Mert ugye emlékszünk még rá, hogy mennyi vitát váltott ki a jövedelmek alakulása, különösen az I-es, illetve a III-as kategória aránya. Valóban sok forint jutott az új mechanizmus első éve után? A* 1968. év után 6.8 milliárd forintot, megyénkben 160 millió forint részesedést fizettek ki, csaknem minden vállalatnál többet, országos átlagban pedig mintegy 50 százalékkal többet, mint az elmúlt évben. A fejlődés üteme tehát dinamikus. a n'5n"-zdas’g és a dolgozók számára u kedvező. Mégis, loob proDiéma zavarja közéletünket. A gyorsabb haladás motorja Az új mechanizmus első éve után leszűrhetjük azt a tapaszta latot, hogy gazdasági fejlődésünknek nélkülözhetetlen hajtóereje az anyagi érdekeltség. Természetesen a részesedés csak egyik — bár lényeges eleme — ösztönzési rendszerünknek. De nem vitás, hogy nemcsak a részesedésért, hanem elsősorban az alapbérért dolgozunk és ha prémiumot, vagy jutalmat is kitűznek, akkor annál jobban iparkodunk. Másrészt az anyagi érdekeltség csak egyike azoknak a közgazdasági eszközöknek, amelyek segítségével gazdaságpolitikai céljainkat megvalósíthatjuk, Ki, mennyit keres? Ezzel kapcsolatosan különböző találgatások kaptak lábra. A vélt, vagy a hallott összegekkel kapcsolatosan sok véleményt, különböző észrevételt, sőt ingerült kifakadáso- kat hallottunk. Ezek közül a legszélsőségesebbek egyikét idézzük: „A munkásem- bemek odavetik a koncot, a főnökök meg maholnap szocialista bárók lesznek.” Az indulatos ember köny- nyen elveti a súlykot, akaratlanul is elrugaszkodik az igazságtól. Találgatások helyett nézzük az adatokat, és idősorrendben sorakoztassuk fel a tényeket, hogy a változás irányát és ütemét tárgyilagosan állapíthassuk meg. A háborút megelőző években, pontosabban 1939-ben, az iparban dolgozó műszakiak keresete háromszorosa volt a munkások keresetének, 1949-ben 1.9-szerese, de 1967-re ez az arány már 1.6-szeresre csökkent. Hasonló tendencia érvényesült a mezőgazdaságban és a közlekedésben is. A felszabadulást követő első években helyes volt, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmeket közelítették, mert akkor a létminimum biztosítása volt a fő cél, de a későbbi években az egyenlősdi akadályozta a gyorsabb fejlődést. Mennyi volt nálunk a tőkés-tulajdonos jövedelme, mennyit keres egy nyugati menedzser, és nálunk menynyi a jövedelme egy nagy vállalat igazgatójának? Erre vonatkozóan felesleges összehasonlítást termi. Inkább konkrét megyei adatokat közlünk arról, hogy miként változott az egyes rétegek jövedelme. Az ipari és a mezőgazdasági üzemekben a bértételek egyre inkább figyelembe veszik az elvégzett munka mennyiségét és minőségét, a korábbinál jobban ösztönöznek a bonyolultabb, a nagyobb felelősséggel járó munka vállalására. A nehéz fizikai munkások magasabb bér juttatásban részesülnek, az egyes ágazatok közötti bérarány általában elősegíti a fontosabb ágazatok fejlődését. Egyenlősdi helyett differenciálást Megyénk ipari munkásainak átlagkeresete — 1968ban 2054 forint volt, az előző évhez képest 5.7 százalékkal növekedett. Az igazgatók jövedelme, az elmúlt évben valamelyest meghaladta a munkások átlagkeresetéi
