Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Mi fáj nekik?

san 30 is kevés. Ügy érzem: már ez a lehetőség sem a fiataloké, nem is tudom, miért szerepel még benne a KISZ neve...

A. L. 25 éves gépmunkás:

— Legalább egyszer mondták volna már a tyét év alatt: hogy jól van fiú, szép munkát végeztél. Észre sem veszik az embert

K. J. 21 éves esztergályos:

— Űj irodám jut, de egy rendes munkásszállóra már nem. És még csodálkoznak, hogy több mint ötven fiatal kérte ki az üzemből a munkakönyvét ...

B. M. 21 éves lakatos:

— Háromszor nyertük el a szocialista brigád címet.

A legutóbbi jutalmazáskor a 40 éven felüli brigádtagok „mindössze” ezer forinttal kaptak többet, mint a 30 éven aluliak. Pedig a munka közös volt...

D. B. 20 éves szerelő:

— Az egyik fiatal kilépett a KISZ-ből és az alapszervezet magatartása miatt nem javasolta az órabér- emelését sem. Az üzem vezetősége mégis felemelte .. N. S. 21 éves betanított munkás:

— A főnökök nálunk észre sem veszik a KISZ-t

Z. L. 20 éves lakatos:

— Amikor kiléptem a cégtől, senki sem kérdezte meg: miért mész el?

O. G. 23 éves, technikus:

— Én jeles, ő elégséges eredménnyel végezte el a technikumot. Engem 6.20, öt 7.40 forintos órabérrel vették feL Én egyszerű technikus vagyok, ő csoportvezető. Az én apám a tsz-ben, az ő nagybátyja itt, a gyárban dolgozik ...

H. J. 23 éves esztergályos:

— Én esztergályos vagyok, a főnökömnek asztalos mesterlevele van. Az én órabérem 7,20 forint, az övé 11,40. Igaz, ő húsz évvel idősebb tőlem, és ez nagy érdem ám...

Fiatalok vallomása önmagukról, munkájukról, életükről, gondjaikról, panaszaikról. Sorsuk a közelmúltban hivatalosan is napirendre került: felmérések, ifjúmunkás parlamenti ülések

vizsgálták, értékelték: hogyan él, dolgozik megyénk mintegy 13.500 ifjúmunkása?

Több tanácskozáson, megbeszélésen, életükről számot adó parlamenten vettünk részt. (A fenti nyilatkozatokat is ott jegyeztük le.) Jóleső, megnyugtató érzés volt hallani, látni, érezni, hogy munkásifjúságunk komoly, érett, felnőtt emberekből áll, közösségük társadalmunkért ragaszkodó, a munkát szerető, az erkölcsöt, a törvényt tisztelő, munkájukat értő, társadalmunk politikáját megértő, elfogadó és támogató egyénekből, s kollektívákból áll. Erejük, lelkesedésük szinte felmérhetetlen. És nemcsak mondják, de hiszik is, és hitük is: országunk vezető munkásosztályának ifjú tartalékai az ő küldetések.

. Nem karrierista, nem türelmetlen, nem elégedetlen megyénk munkásifjúsága, csak mint a fenti példák, egyéni véleményeik is bizonyítják: józanul élnek, gondolkodnak, és fáj az igazságtalanság, az erkölcstelenség, a kapzsiság a nemtörődömség. Nem szeretik a törtetőket, keveslik az őszinte elismerést, a megérdemelt forintokat, a humánus szavakat, a nagyobb feladatokat, a tudásuk bizonyításához szükséges lehetőségeket. Látják, élvezik, dicsérik a szépet, a jót, a munkát, az eredményeket, büszkék,

hogy részesei annak, ami hazánkban történik. De elítélik az olcsó népszerűséget, hiányolják a gondosabb törődést, véleményük kikérését, meghallgatásét, számbavételét.

Nem elégedetlenek, csak panaszkodnak. Nem is mindenki, de nagyon sokan.

Hogyan élnek, dolgoznak megyénk ifjúmunkásai? Az említett példák, esetek kivétel nélkül negatívak, panaszosak. Tettük ezt azért, mert örömeiket, sikereiket valamennyien ismerjük, de gondjaikat, panaszaikat már sokkal kevesebben.

Koós József

W M. G.: 29 évet okleveles i pépészmérnök:

í — Segédmunkásként jöt- s lem ide, a gyár küldött el ! tanulni. Nem vagyok karrierista, se zseni, se lángész. Soha sem lesz Nobel-díjam, nincs házam, kocsim, pártfogóm. Mérnök vágyóik, egy a száz, az ezer közül, aki megszerezte a diplomát, és azóta is várja a lehetőséget: bebizonyítsa, hogy ért valamihez, hogy mérnök, hogy szakember, hogy többre képes. Nekem ez még nem adatott meg. Munkámhoz nincs szükségem mérnöki diplomára. Rajzokat készítek, sablonos terveket másolok. A főnököm most jár technikumba. Harmadéves. Eddig kétszer bukott meg. Ha jól tudom, valaha pék volt. Most ő az üzem vezetője. Ö a főnők. Én 23000, ő 3400 forintott keres. Egyébként nagyon rendes ember. Szorgalmas, becsületes. Nem irigykedik, jó barát. Az a szavajánása: „Fel a fejjel,

fiú!” 29 éves koromban én még summ ásnak sem kellettem mindig. Ne értsen félre: nem akarok üzemvezető lenni, adottságaim sincsenek ilyen munkakörhöz. Nekem csak annyi a vágyam: ittáiagyni ezt a dohos íróasztalt és lemenni az üzembe. A gépek, az emberek közé. Még akkor is örömmel vállalnám, ha csak szakmunkásként dolgozhatnék, de ott —• az üzemben...

K. S. 25 éves szakmunkát:

— Tizenketten dolgoeaunk egy csoportban. Egykorúak vagyunk, szakmánk, beosztásunk is ugyanaz. A csoportban három férfi van. Az ő órabérük: 9.50 forint. Miénk, a kilenc nőé: 7.20 forint. Ugyanaz a képesítés, munka, csak a pénz kevesebb ...

H. B. 19 éves esztergályos:

_ A vállalati lakások 30 százalékában a vezetők laknak, Nekünk, családos, több- gyermekes fiataloknak marad a társaslakás. „Csak“ 150—200 ezer forintot kell összespórolni.

B. B. 27 éves technikus:

— Albérletben lakunk.

Három gyerekünk van. Én 3100-at, feleségem 1200 forintot keres. Tessék nekem elmondani: hogyan gyűjtsék össze 30 ezer forintot, hagy beszálljak a KISZ lakásépítési akcióba? Négy-öt évvel ezelőtt azt mondták: 10—15

ezer forint is elég, már lesnek háromszorosát. Tehát a vállalati igazgatók — a Jól sikerült, eredményes év után — háromszor, és nem hatszor, vagy tízszer annyit keresnek, mint egy munkás átlagos keresete. A minisztériumi ipáiban — tehát a nagyobb vállalatoknál — az igazgatók és helyetteseik 1968. évi átlagos jövedelme 1967-hez viszonyítva 6.7 százalékkal növekedett, a tanácsi és a szövetkezeti ipar felső vezetőinek éves jövedelme nagyobb mértékben emelkedett, de akadt olyan igazgató is. akinek jövedelme nem nőtt, hanem valamelyest csökkent, bár veszteség miatt fizetésmegvonásra megyénkben nem került sor. Természetesen a vezetők es a munkások jövedelméhez nemcsak az alapbért, hanem a prémiumot, a jutalmakat, és az év végi részesedést » figyelembe vettük.

• Tudjuk, a legnagyobb vitát az I-es és a III-as kategória aránya okozta. Majdnem minden vállalatnál vizsgálták a kifizetett részesedés összegét és arányát. Megyénkben az I-es kategóriában 425 vezető, a III-as kategóriában 50.317 dolgozó vett fel részesedést Az I-es kategóriába tartozó vezetőknek a minisztériumi iparban átlagosan 14.433 forint, a tanácsi iparban 15.355, a (BÖvetkezeti iparban 11.372 , üriniot fizettek ki. A

III-as kategóriában szektoronként 1302, 1515, illetve

801 forint jutott Kétségtelen, a részesedés tekintetében többszörös a különbség, de az összes éves jövedelmet számítva, egy igazgató háromszor annyit keres, mint egy munkás.

Mi történne, ha az igazgató és a munkások részesedésének arányát megváltoztatnák? Számoljunk! Egy nagy vállalat igazgatójának húszezer forint részesedés helyett csak 5000 forint jusson, és a 15 ezer különbözetet osszuk fel 3000 munkás között. Akkor egy-egy munkásra öt forinttal több jutna. És ha a megye 425 I-es kategóriába tartozó vezetője részesedésének háromnegyed részét elosztanánk a munkások között, akkor sem sokkal több jutna a III; kategóriában, mert az I-es kategóriába kevesen, a III-asba pedig sokan tartoznak. Tehát az egyenlösdi elvileg helytelen, gyakorlatilag pedig semmiképpen sem jelent megoldást.

Mi lenne az ilyen túlzásba vitt egyenlősdiségnek a következménye? Éppen azoktól vonnák meg az anyagi ösztönzést. akik a legtöbbet tehetnek a vállalati nyereség fokozására. Jogos, hogy a szakmunkásnak több legyen a jövedelme, mint annak, aki az udvart söpri? Jogos, hogy a művezető többet kapjon, mint a szakmunkás? Hát akkor miért ne lenne jogos, hogy az igazgató, vagy a főmérnök a többi dolgozónál többet kapjon?

Mindenkinek végzett munkája szerint

Bármeddig és bármilyen hévvel vitatjuk a jövedelem- arányokat, azzal egy tapodtat sem megyünk előbbre. Tények Igazolják, hogy azt kell a legnagyobb mértékben anyagilag érdekeltté tenni a vállalati eredmény növelésében, akitől az leginkább függ. Az arányok helyességétől is sokkal fontosabb, hogy egyetlen fillért se fizessenek ki úgy. hogy mögötte ne legyen meg a szükséges teljesítmény. Bérezésünk kulcskérdése, hogy az igazgató és a munkás is végzett munkájának értéke szerint részesedjék a társadalmi tiszta jövedelemből.

Ezek után felvetődik az a kérdés, hogy a munkások politikai és gazdasági szerepét leértékeljük, vagy az I-es és a III-as kategóriával új társadalmi ellentmondást teremtünk? Még élesebben fogalmazva a kérdést: a szocialista bérezés elvével, „az egyenlő munkáért, egyenlő bér” követelményével összeegyeztethető a jövedelmek differenciálása?

Igen, a megfelelő differenTizenhétezer szakmunkás - tanuló vesz részt kedvezményes nyári

üdültetésben

A Munkaügyi Minisztérium az idén is kéthetes kedvezményes üdültetéssel bővíti a szakmunkástanulók nyári pihenésének programját. A tanulásban és a KISZ-mun- kában jeleskedő, és a szociális támogatásra szoruló fiatalok, kereken tizenhétezren vesznek részt a kedvezményes nyaraltatási akcióban. A magyar tenger partján a balatonboglári, a siófoki, a balatonlellei, a ba- latonszemesi nagy üdülők és a balatonkenesei kemping várja a fiatalokat. Felújították az újhutai üdülőt, s a Bakonyban, Kardosréten, sátortábort vertek. Ezenkívüli az ország 11 városában idényüdülőnek rendeztek be 14 szakmunkástanuló-otthont.

A szakmunkásiképző-isko- lák saját szervezésében hatezer fiatal — a tavalyinál ezerrel többen — indul gyalogosan, kerékpáron vagy evezős csónakon kéthetes vándortúrára. A tervek szerint több mint 300 fiatal, elsősorban a szakma kiváló tanulói és a tanulmányi versenyek idei győztesei Vjehet- nek részt külföldi cseréüdülésen Legyelországban, az NDK-ban és a Szovjetunióban. A külföldi cserepartnereket Siófokon és Budapesten látják majd vendégül.

(MTI)'

Köszönjük

véleményüket

Véget ért a Népújság közvélemény-kutatásának első félideje és mindjárt hozzátehetem: eredményesen, sikeresen.

Több mint 10 200 olvasónk töltötte ki a kérdőíveket, juttatta el hozzánk véleményét, javaslatát, kívánságát. S ha figyelembe vesszük — és azt nem lehet figyelmen kívül hagyni —, hogy egy-egy lapszámunkat átlagosan 3—4 olvasó forgatja, — akkor láthatjuk igazán, hogy sok-sok ezer olvasónk véleménye, igénye érkezett el hozzánk, tükröződik a kitöltött iveken.

A kérdőivek feldolgozása megkezdődött, az összesítés tapasztalatairól tájékoztatjuk majd olvasóinkat. Amit azonban már most is látni lehet, és amit örömmel közölhetünk: a kérdőíveket kitöltők tollát a jó szándék, s segíteni akarás, a lapunk iránti tisztelet és szeretet vezette. Ezt tapasztaljuk a diák, a nyugdíjas, a technikus, a tanár, a tsz-tag és a munkás, a hivatalnok és a funkcionárius, a háziasszony és az üzemben dolgozó nő által kitöltött szinte valamennyi kérdőívet olvasva. Voltak — nem is kevesen —, akik a kérdőív mellé levelet csatoltak, és közölték még részletesebben véleményüket, tanácsaikat. S ami külön örvendetes: a „Miről írna sürgősen bírálatot?” vagy a „Mely témáról olvasna többször a lapunkban?" című rovatokban írtak szinte kivétel nélkül társadalmi, közös gondok, vagy sikerek megírására biztatnak bennünket, elenyésző az egyéni panasz, az egyedi kívánság. Ez is bizonyítja — ha közvetve is —, hogy olvasóink, megyénk lakossága együtt akar örülni a sikereknek, s közösen akarja megosztani a gondokat, hogy az egyéni és a közös érdek egyre inkább összefonódik a gondolkodásban és a tenni akarásban.

Természetesen — hiszen ez volt egyik célunk — már a közeli napokban találkozik a kedves olvasó az általa javasolt témákkal. Mégis kérjük szíves türelmüket, hiszen olyan bőséges, olyan sok témát ajánlottak szerkesztőségünknek, hogy ezt egyik napról a másikra nem tudjuk közölni, nem bírná ezt el lapunk terjedelme. Ugyanakkor ígérjük, hogy a kérdőívek teljes feldolgozása után lapunk szerkesztésében, a témák megválasztásában, olvasóink rendre találkoznak javaslataikkal, ötleteikkel.

Köszönjük olvasóink véleményét, segitőkészségét! Köszönjük mindazoknak a vállalatoknak, szerveknek és személyeknek a fáradozását, segítségét, akik hozzájárultak közvélemény-kutatásunk sikeréhez. Gratulálunk a szerencsés nyerteseknek, gratulálunk minden olvasónknak. Gratulálunk azért, mert a közvélemény-kutatással nyert a szerkesztőség és nyert a kedves olvasó is. Mi meggyőződtünk olvasóink hűséges segíteni akarásáról, — és ez nem kis jutalom! —, olvasóink pedig meggyőződhetnek az elkövetkezendő hetekben arról, hogy segíteni akarásuk nem volt hiábavaló. Olvasmányosabb, az olvasók kérésének, igényének és ízlésének még inkább megfelelőbb lapot teszünk ezután mindennap asztalukra.

, (papp)

Szövetkezeti közös vállalkozások

Nemcsak a pénz hiányzik

A KÖZELMÚLTBAN egy értekezleten hangzott el: megyénk termelőszövetkezeti közös vállalkozásokat tekintve sajnos nem az élvonalban Jár. hanem alaposan lemaradt más megyék között. Amíg máshol egy- egy vállalkozás már országos hírnevet, tekintélyt szerzett magának, nem is beszélve az új társulások tucatjáról, addig valahogy megyénk szövetkezeteiben alig-alig merül fel a gondolat, hogy néhány közös gazdaság együttesen talán jobban el tudná érni céljait, mint külön, egymagában.

ciálás a szocialista elosztás elvéből fakad. A munka értéke, eredményessége szerint differenciálni kell nemcsak az alapbéreket, hanem a prémiumokat és a részesedést is — a kategóriák szerint, de azon belül, sőt azonos munkakörök és a hasonló alapfi- zetésűek között is.

Az új gazdasági mechanizmus ítováb'oi kibontakozása, a gazdaságpolitikai célok megvalósítása — szubjektív érzéseinktől függetlenül — megköveteli a szocialista elosztás elvének következetes alkalmazását, az anyagi érdekeltség és a differenciált bérezés kiterjesztését. Szükséges, hogy a vállalatok az eddiginél bátrabb, tervszerűbb bérgazdálkodást folytassanak, jobban törekedjenek a helyi adottságoknak legjobban megfelelő érdekeltségi rendszerre. Gazdaságilag és politikailag is jobban szolgálják a termelést; a termelékenység és a jövedelmezőség növelését. Elvileg és gyakorlatilag nem az egyen- lősdire, hanem a munka értéke szerinti differenciálásra kell törekedni. A fokozott differenciálás nem elvi engedmény, hanem az eltorzított gyakorlatot, a helyes elvekhez igazítjuk. Arra törekszünk, hogy a szocialista elvek az új körülmények között és mindnyájunk javára helyesen érvényesüljenek.

Dr. Fazekas László

Helytelen lenne természetesen ezt a megállapítást minden szövetkezetre egyaránt vonatkoztatni, mert több szövetkezeti vezető régóta lelkesen pártolja a közös vállalkozások, társulások ügyét. S ugyanezt el lehet mondani a termelőszövetkezeti területi szövetségekről is. Mégis, a társulások ügye lassan, vontatottan halad.

Sokan úgy vélekednek, hogy elsősorban a pénz hiányzik a közös célok megvalósításához s addig amíg a szövetkezeteik nem rendelkeznek nagyobb anyagi erővel, addig lényeges előbbre- lépés nem is nagyon lehet. Nem vitás, hogy egy-egy közös üzem, állattenyésztő telep megvalósítása nem kis összegbe kerül s az is biztos, hogy megtérülése nem történik egyik napról a másikra. Nem is beszélve arról az időről, amikor a vállalkozás már hasznot is hoe. Az is tény, hogy nincs olyan közös gazdaság, ahol az üzemen belül ne lenne már mit építeni, hiszen ha a géppark már elegendő, akkor még egy istálló hiányzik, vagy éppen meg kell oldani a vízellátást. Azt sem szükséges különösebben bizonyítani, hogy a hitelpolitika sem mindig kedvez a közös vállalkozásoknak.

AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK jelenleg is vannak, sőt nyugodtan leírhatjuk, hogy később is lesznek. Azonban ez nem csupán megyei specialitás, hanem más megyékben is hasonló a

Feldebrőn öt éve gyakran szóba került tanácsüléseken, sőt fmsz-i taggyűléseken is: a régi, korszerűtlen italbolt helyett építsen a szövetkezet egy kulturált szórakozást biztosító vendéglőt.

A fogyasztási szövetkezet vezetősége — öt év után — hajlott a kérésre: Feldebrőn megkezdték • bisztró ápitohelyzet. S ha más megyék mégis előbbre tudnak lépni, akkor úgy tűnik, hogy nemcsak a pénz hiánya az akadály, hanem más is.

A közös vállalkozások, társulások előnyeit, jelentőségét minden szövetkezeti vezető ismeri, így nincs is értelme hangsúlyozni. Azt azonban mégis érdemes megemlíteni, hogy a gazdasági, a technikai fejlődés feltétlenül megköveteli majd a szakosodást, az üzemek fokozottabb együttműködését. Hiszen valóban nagyüzemi módon és sokat termelni feltétlenül olcsóbb és gazdaságosabb, mint kisüzemben, korszerűtlen technikai feltételek között. Nem beszélve arról, hogy a minőségi — nagy volumenben előállított — termékek értékesítése is köny- nyebb.

Néhány szövetkezeti vezető azonban egyelőre előnyösebbnek látja, hogy saját üzemén belül oldjon meg mindent, úgy gondolja, hogy kevesebb kockázattal jár a saját beruházások megvalósítása.

A GAZDASÁGI DÖNTÉS minden szövetkezet szuverén joga. ebbe nem is akar senki beleszólni. Csupán az az elgondolkoztató, hogy azok a szövetkezetek, amelyek bátran választják a társulások. közös vállalkozások lehetőségét, olyan előnyre tehetnek szert, amelyet később nagyon nehéz lesz behozni, akik egyelőre idegerri kednek az együttműködéstől (kaposi)

sét. A több mint félmillió forintos építkezést a tervek szerint augusztusban befejezik, s az alkotmány ünnepén átadják rendeltetésének.

I

1969, június 1., vaeáfMp

Mégis lesz bisztró Feldebrőn...