Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
Magyar-szovjet együttműködés a képzőművészet a felső- és a közoktatás területén Budapestre érkezett J. A. Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere A Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális Együttműködési Bizottság V. ülésére fővárosunkban lterül sor, s az eseményre hétfőn délelőtt Budapestre érkezett — öttagú küldöttség élén — J. A. Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere, a kormányközi vegyes bizottság szovjet tagozatának elnöke. A vendégek fogadására a Ferihegyi-repülőtéren megjelent llku Pál, az MSZMP politikai bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, a kormányközi vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke. Ott volt a fogadtatásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti, nagykövete. Szívélyes, baráti szavakkal köszöntötte a magas rangú vendégeket llku Pál. Az üdvözletre a szovjet delegáció nevében J. A. Furceva válaszolt. Az ülés napirendjén két téma szerepel: az együttműködés tartalmi kérdései a képzőművészet területén, illetőleg a felsőoktatási és közoktatási téren történő együttműködés további tervei formái. (MTI) es Ki tud többet Egerről ? (Kiss Márta tudósítónktól) Vasárnap rendezte meg a Bükki Vörös Meteor SK az immár hagyományos versenyét, melyben Egerről szerzett ismereteikkel mérték össze tudásukat a jó helyezésekre pályázók. Huszonhét helybeli és vidéki csoport „állt rajthoz” a verseny napján: kétórás útjuk a népkerti kisvendéglőtől indult. Segítségül térképvázlat szolgált, mely a célállomásig kalauzolta őket — a szépasz- szony-völgyi kisvendéglőig. Itt következett a verseny nehezebb része — kérdőlapokat kaptak a csapatok, melyeken írásban kellett válaszolni az úton látottakkal kapcsolatos kérdésekre. A városisme.reten kívül természetesen a „borismeret” is helyet kapott — kérdések formájában, melyeket a pincegazdaság tett fel a versenyzőknek. A népes mezőny legjobbjának a Budapesti Vörös Meteor csapata bizonyult, az „egri kategóriában” pedig az Alpári Gyula Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola csapata győzött megérdemelten. A kitűnő tévé-hét Akik kedden este a Fórum, után kikapcsolták készülő-; küket, joggal mondhatták; hogy ez a tévé-hét is jól kezdődött. Azt tudtok eddig is, hogy a Fórum Országos és komoly gondokat, kérdéseket igyekszik a nézőknek testközelbe hozni, de ez a jogász- ankét és mozgalmassága még minket is meglepett. Ismertük a szándékot, hogy az ország vezető jogászai, az igazságügyminiszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az egyetemi dékán, a köz hangját megszólaltató újságíró reagál és így reagál rövid adásidőn belül száznál több kérdésre. Elddig is tudtuk. hogy a jog mindennapi életünk sok-sok megoldhatatlannak látszó kérdésében adhat eligazítást, de vannak bizony esetek, amikor a gyakorlott jogásznak is töprengenie kell a megoldáson. Az első komoly meglepetés mégis akkor ért. mint televízió-nézőt és hallgatói, ez alkalommal, amikor a rázós és kényes kérdések egész sorát magától értetődőnek fogva fed, magától értetődő természetességgel válaszolták meg az illetékesek. A lakáskérdés és a bürokrácia problematikája íme átvándorolt a vicclapok hasábjairól mindennapban megközelített gondjaink közé és mert tudjuk, hogy minden téma annak az első és egyetlen, akinek fáj, éreztük is, hogy a? e heti Fórum vendégei ezzel a kívánt felelősséggel válaszoltak. Nemcsak a nézők gyakorló jogászok kérdezték az ország „jogi nagyjait”, de az újságíró is tebt fel foga« kérdést. Szakember számára is nagyon tanulságos volt, ahogyan a műsorban a legfőbb ügyész, vagy az igazságügy-miniszter indokolt Nem lehet egyetlen vitábar részt vevőt sem az őszinteség hiányával vádolni. Főképp, ha a budapesti húszmilliós építési problémára utalok és arra, ahogyar " kérdés kapcsán a jogi reí :sk működtek. Sok-soi :n adást! S ez alkalommal kell le . írni talán azt is, hágj Szepesi György riporteri rész vétele olyan műsorvezető erényeket csillogtatott meg frappáns, szellemes mondataival, amelyek már réger tűlemellék őt a sporldiplomá ciai szinten. A németek tévésí tét Shakespeare-sorozatának Othellójaismét meggyőzött ar ról minket, hogy az igazi drá mai játék mindig idő- és kor szerű, mindenfajta tolmácso lásban. Ez a Jago-alakítá: például annál kiszámítottabb nak és kegyetlenebbnek tűni minél inkább azt hangsúlyozta a színész, hogy csal jót akar Cassiónak, Othelló nak és mindenkinek. Ez i Stefan Wigger által játszót és Kállai Ferenc által elmon dott Jago együttes hatása bait- megremegtetően izgalmas élményt nyújtott A kétrészes szovjet film, á Lélekben erősen, némely részletében dr. Sorge sorsára emlékeztet. A históriai hűségre törő film eseményén, sorsain ma is fennakad figyelmünk, mert a veszélynek ilyen tömény sorozatát vállalni valóban nagy elszántság és erős lélek szükséges. Cilinpzkij és Fjodorova ala- ' kítása mellé Mensáros László, illetve Dániel Vali hangja csatlakozott a szinkronban, jellemileg fedve a színészek játékát. Viktor Grigorjev rendezése lényegre tör. Szombat este döbbentünk -•rá, hogy nekünk kár dollárt és fontot adni krimikért, amikor itthon, hazai anyagból is remek „gyilkososdit” tudunk szerkeszt.ni. Darvas Iván Dartley-je jobb néhol az ellenállhatatlan Roger Moore-nál, Páger AntaT télügyelője nemcsak nyugdíj, hanem a megoldás előtt is áll, s azon sem csodálkoznánk, ha a végén a saját főnökét is besorolná a gyanúsítottak közé. Na, de mi ne tippeljünk, mert az ország kilencven százaléka hétfőtől két hétig nemcsak a futballcsapatokra köt fogadásokat, hanem Burelly villájának eltűnt modelljeire is. Makk Károly, az eddigiekben kitűnően rendezte Bozó László írását. Vasárnap este Rita Pavone ismét bebizonyította, hogy leány a talpán és szórakoztatóan telejátszotta, teleénekelte a fíilünket-szívünket fiatalságával és jókedvével. Az igényes Une-Bruno Canfoia munkája feledtette a mese naivitását. Igazán jó volt a hét a tévé-ben. (farkas) Felkészülni, vigyázz, rajt! írásbeli érettségi a hevesi gimnáziumban 15 1969. május 12., 8 óra perc. Ünneplő ruhás, izgatott fiúk és lányok az emeleti tantermekben. Néhány perc, és kezdődik az írásbeli érettségi magyar nyelv és irodalomból. A téma mindenütt egy: — Vajon mi lesz? Jól tervezi ünk-e? Nem kellett sokat várni. Nekem így tűnt, de nem így a fiataloknak. Koncentrált figyelem követte Nagy János igazgató minden mozdulatát. Ahogy elhangzottak a nehezen várt mondatok, úgy oldódott a napoik óta tartó idegfeszültség. Minden tekintet beszédesen tudatta: — Nincs baj, menni fog. S mintha versenybíró jelezne, egyszerre nyúlnak fiúk, lányok a toliakért. A tét a siker a továbbjutás, a belépő az, érettségire. Hagyom a fiatalokat dolgozni.'A felügyelő tanart — Csontos Béla orosz szakost — őrhelyén, a folyosón találom. Régen volt írásbeliket idézünk. — Izgul a tanár is, hiszen négy év annyi emléke köti a fiatalokhoz. Kétórás pauza után kezdődik csak a pihenő. Addig be-benézek a termekbe. Sárga függöny szűri a napfényt, s mindenki papírja fölött, könyvei között. Hatos János IV/A-as az első, aki igénybe veszi a pihenőt. •— Nehéz volt? — Nem nagyon, mert bizonyos mértékben ezt vártuk. ■— Mi van még hátra? — A másolás, s holnap ma tematika - írásbeli. — János, nem izgul, persze nem könnyű, már felvették a repülőtiszti iskolára. Molnár Magdolna a humán tárgyakat kedveli, neki még csak álma, hogy magyar szakos tanár legyen. — Először izgultam, de Vasas Veronika és Nagy Sarolta az írásbelin (Foto: Kiss később minden simán ment. Most már csak a dolgozat befejezése hiányzik. — Miről ír? — Az első tételről. Tetszik a téma: Költői sorsak a XX. században. Kedvemre való, mert József Attiláról s Adyról írhatok. A második tétel problematikája (A XX. század első két évtizedének irodalmi-politikai harca a változásért, 1918— 19-ért.) Szerintem iskolásabb jellegű. — Egyébként milyennek tartja a tételeket? — Hozzánk mértek, engedtek gondolkodni. Németh Rozália IV./B-ből láthatóan ideges. — Ilyen a természetem. Majd megnyugszom, ha vége lesz. — Dolgozatából csak < íejezés hiányzik, hogy zeli? — Ha én azt tudnám siet el ideges bocsán; réssel. Érthető, várja a mi az első nagy próbatéte nem akar szégyent vall Délelőtt 11 óra. A fj sókon ünnepélyes c Készül a hevesi gimnaz írásbeli dolgozata. Nagy János igazgató csúzik: — Hiába negyedik ségiző évfolyamunk a ni, csak izgulunk, ilyenkor egy kissé vizsgázunk, s a remélt kér a mienk is. PINTÉR ISTVÁN í kedd láda. május 13. Elhatároztam, hogy elmegyek erre a teára. Nem, mintha különösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csán- kó András vezérezredes úr látogatása, hiszen azt sem tudtam, högy egyáltalán kicsoda. A Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre még kevésbé érdekelt, öt éve volt már, hogy elhagytam Magyarországot, és az Ausztriában töltött négy esztendő alatt is legalább féltucat olyan szervezet próbált megnyerni, amelynek a nevében mind ott szerepelt a magyar szó. Egyiküknek sem adtam be a derekam. Engem Kása Bertalant, soha 'nem érdekelt a politika. Azért hagytam el Magyarországot, hogy ne szalasszam el, ha már valami érdekesben lehet részem. És kalandban aztán nem volt hiány. Szóval nem érdekelt engem sem vitéz Csőnké, sem a hosszú nevű szervezet, amelynek az elnöke volt; de azért elhatároztam, hogy el- megyeka-,teára. Ha ogyszer meghívják rá a New Yorkban élő magyarokat, akkor azok bizonyára el is mennek. Én pedig magyarokat kerestem. Ha szerencsém lesz a teán, még olyasvailaíkivel is megismerkedem, akinek magyar felesége van. És esetleg meg is hívhat magához, egy jó magyaros vacsorára, mondjuík tejfeles bableves-’ re, csipetkével és kolbász- szál. Nagyon untam az amerikai kosz tot. Ettek már virslit édes szósszal? ★ A virsliit igazán nem azért említettem, mert most jön a bukmékeriroda, hiszen ösz- szetalálkozásuk csupán a véletlen műve. Az iroda falán színes plakátok virítottak. Különböző versenyekről adtak hírt. középen egy feszes tomporé, kitűnő állású ló képe díszlett. Igazán rejtély, hogyan tudnak ilyen jó lovaikból olyan rossz virslit csinálni. A helyiséget pult osztotta ketté. A puliit belső oldalán, négy tisztviselő szorgoskodott — Melyik futamra óhajt fogadni uram? — kérdezte készségesen az egyik, amint odaálltam. Mondtam neki, hogy én nem lóversenyezni hanem teázni szeretnék, magyarokkal. Erre se szó. se beszéd. h távolabb ülő, idősebb tisztviselőre mordult, aki odajött hozzám és megkérdeze: — Mit óhajt uram? Ennek is megmondtam, hogy teázni szeretnék. Az illető rögtön magyarra fordította a szót: — Vitéz alsónánásí Nánás- sy Tódor, vezérkari ezredes vagyok — és a kezét nyújtotta. — Szervusz kedves öcsém! Lekezeltünk. — Ha szabadna megkérdeznem még egyszer: kihez van szerencsém? — szóltam ismét. — Vitéz a'sónánási Nánás- sy Tódor, vezérkari ezredes, a Magyar Nemzeteiveniek Bajtársi Körének amerikai főigazgatója vagyok. Kissé meglepődtem, hiszen én a bukmékeriroda tisztviselőjének néztem az illetőt, nem pedig főigazgatónak. De hát, gondoltam, szégyell» előttem. hogy olyan kis ember, és felvág egy kicsit. Istenem, emberek vagyunk. — Nánássy úr, szeretnék elmenni arra a teára... — közöltem kívánságomat. — Fiam, nem tudom, ki vagy — mondta az öregúr —, de szeretettel látunk sorainkban. És kérlek, szólíts méltósága» úrnak. Nálunk meg él a régi magyar katonaeszmény. Mi még nem feledkeztünk meg a hagyományok ápolásáról. Ez a biztosítéka annak, hogy hazatérvolt az első ember életemben, akit méltóságos úrnak kellett szólítanom. Gyermekkaromban a háziúr megelégedett azzal, ha „méltó bácsinak szólítom, viszont közölte a papámmal, hogy félvíz idején kitesz bennünket az utcára, ha én, a büdös kölyök még egyszer lecsúszom a korláton, és ezzel rongálom az ő tulajdonát. Az ezredes úr kösse meglepődött, mikor meghallotta, hogy csak tizedes vagyok. Némi gondolkodás után rájött, én nem az ő hadseregükben, hanem a néphadseregben szolgáltam, 1961-et írunk, elég volt, ha Nánássy az én harminc esztendőmből kivonta azt a tizenhatot, amióta ő nem a Honvédelve azonnal átvehessük majd az ügyek irányítását. — Értem méltóságos úr. önnél kaphatok jegyet? Az öreg bólintott, de még most sem vette el kezemből az ötdollárost. Arról érdeklődött, hogy milyen katonai rendfokozatom van. — A tizedesi rangban le- ledzem — mondtám, hogy vicces legyek. Hiszen egyébként is oly humoros volt az egész Nánássy, már közelebb lehetett a hatvanhoz, mint az ötvenhez, viszont legalább hetvenötnek AütíüoU» És ő mi Minisztériumban, hanem a bukméterirodában ,katonáskodott . s rájöhetett, miként is áll. a dolog. Aggódva kérdezte: — Sokat szenvedtél, fiam? Elmondtam neki, hogy csak egyszer szenvedtem a katonaságom idején: amikor az egészségügyi őrvezető újonckoromban érzéstelenítés nélkül kihúzta az egyik fogamat. Igaz, a tettes még jobban megszenvedte a dolgot, mert a vezető orvos rájött, és a nyakába varrt tizennégy nap szigorítottat, Ezzel úgy látszik, fe tettem a méltóságos úi deklődósét, mert szapora kezdett kérdezgetni. 1 katonai dolgok érdeki Immel-ámmal íelelgetten térő válaszokat adtam: szén, ha ezredes, jobban tudnia, milyen a katon Ha pedig nem tudja, úgy neki! Különben is, miér váncsi egy New York-i mékerdroda alkalmaz arra, hogy én milyen esi testnél szolgáltam, mi annak a fegyverzete, lé ma, kik a parancsnokai? ilyen tisztviselő — mé| méltóságos úr és ezredes is — inkább azzal legyen tában, melyik 16 esélyese harmadik futamban, és milyen fogadást ajánlai Nánássy azonban i csak hazai katonáskodá ra volt kiváncsi, hanem York-i körülményeimre Már láttam, hogy vele ha kötök majd baráts nem náluk eszem meg a feles bablevest, ha egyált eszem még egyszer az ben. Így aztán nem m tam el, hogy egy óragyá dolgozom, hanem azt ha tam, hogy bankbetétből és lakóhelyemül a Hotel C ot jelöltem meg. A tel Clive csuda előkelő s: volt, s úgy jutott eszei hogy Ruth ott hordta a. lókat a vendégeknek, mi még jelenlegi munkahel; a Bar Paradisóba került na. Már itt megjegy hogy Ruth soha nem h ta volna ott a Hotel C ot, ahol kitűnően érezte gát, ha Mr. Cucke, a sz da igazgatója nem at volna jól érezni magát R tál. Ruthnak sehogy se szett a dolog, és addig nekült Mr. Cucke elől, í elmenekült a szállóból, dig a Hotel Clive fénybe pompában az első tíz York-i szálló közé tart« (Folytatja
