Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

PRAGA: Hétfőn 30 ország 600 tu­dósának és szakemberének részvételével Prágában meg­kezdődött a /nemzetközi űr­kutatási bizottság (COSPAR) ülésszaka. A szovjet küldött­séget Blagonravov akadémi­kus vezeti. A 12 napos ülés­szakon 300 előadás hangzik el a világűr meghódításának és felhasználásának legkü­lönbözőbb problémáiról. BERLIN: A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamará­jának hétfőn kezdődött 13. ülésszakán az elhunyt Johan­nes Diedkmann helyébe Gerald Göttinget választot­ták a Népi Kamara elnöké­vé. Gerald Götting az NDK demokratikus blokkjá­hoz tartozó kereszténydemok­rata párt (CDU) elnöke, az NDK államtanácsának el­nökhelyettese. TOKIO: Az okinawai Kadena ame­rikai repül őtámaszpontra felderítő repülőrajt vezényel­tek át. A japán sajtó jelen­tése szerint a repülőraj gé­pei elektronikus felderítő műszerrel vannak ellátva. BONN: Reinhold Rehs SPD-kép- viselő, a kitelepítettek szö­vetségének elnöke kilépett a szociáldemokrata pártból és átlépett a CDU-ba. Rehst az SPD nem volt hajlandó je­löltként feiléptetni. ATHÉN: Egy athéni különleges ka­tonai bíróság hétfőn meg­kezdte egy újabb bűnper tárgyalását, amelynek 16 vádlottja van, köztük két nő. A vád: a görögországi állami és társadalmi rend erőszakos megdöntésére való szervezkedés. A fővádlott a ■46 éves Grigoriosz Farakosz, akiről a vádirat azt állítja, hogy az illegalitásba kény- szeri tett Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága, politikai bizottságának a •tagja és a múlt év nyarán külföldről ^illegálisan tért vissza az országba. A nyugatnémet neonáci párt kongresszusa A tömegtünte­_ . tések miatt zárt és elbarikádozott ajtók mögött tartotta kongresszusát a nyugatnémet újnácik pártja, az NDP Stuttgartban. A képen: a kongresszus elnöksége (balról-jobbra) Adolf Thadden pártelnök és két helyettese Pöhlmann és Lamke. (Telefoto — AP—MTI—KS) Binh asszony interjúja MOSZKVA: Nguyen Tri Dinh asszony, a vietnami kérdéssel foglal­kozó párizsi megbeszélése­ken részt vevő DNFF-kül- döttség helyettes vezetője, nyilatkozott a Pravda párizsi tudósítójának a DNFF új vietnami béketervéről. Dinh asszony kijelentette: „az Egyesült Államoknak vállal­nia kell a felelősséget, amennyiben ezúttal is eluta­sítja a vietnami nép őszinte békefelhívását.” Binh asz- szony a Pravda hétfői száma által közölt nyilatkozatában a DNFF-békeprogram átfogó jellegét hangsúlyozta, majd így folytatta nyilatkoztát: „Hisszük, hogy a DNFF bé­kés programja megértésre ta­lál azoknál a haladó, józanul gondolkodó amerikaiaknál, akik látják a Pentagon ka­landjának elkerülhetetlen ku­darcát és mind határozottab­ban lépnek jel a háború be­fejezéséért. Reméljük, hogy a DNFF új tervét megértéssel jogadják a saigoni hadsereg és kormányzat azon képvise­lői is, akikből még nem halt ki teljesen a nemzeti érzés,, — mondotta befejezésül Binh asszony. (MTI) 99Keuiénynek9’ ígérkezik az őszi osztrák választási kampány BECS: A kormányzó Néppártban erős irányzatok vannak arra, hogy az 1970-es választások után a Szabadság Párttal ala­kítsanak polgári kormányt — mondotta Bruno Kreisky, az Osztrák Szocialista Párt el­nöke, hétfői bécsi sajtókon­ferenciáján. Véleménye sze­rint a szélsőjobboldali Sza­badság Párt, amely minded­dig visszautasította az örökös osztrák semlegesség gondo­latát, hajlandó lesz majd „engedményekre” a kor- mányképessé válás ellenében. Az ellenzéki szocialisták ve­zetője úgy véli, hogy a Nép­pártban immár nem annyira Klaus kancellár mint he­lyettese: Withalm alkancel- lár és pártfőtitkár a hangadó. Kreisky attól tart, hogy az ősszel kezdődő választási kampány minden eddigit fe­lülmúló méretű lesz, mind méreteiben, mind keménysé­gében. A szocialisták ellen­feleik rágalomhadjáratától, személyes támadásaitól tarta­nak és — amint Kreisky hangsúlyozta — ilyen eset­ben ők sem maradnak majd adósak. A szocialisták irreá­lisnak tartják Prader hon­védelmi miniszter terveit ar­ról, hogy tíz év alatt 60 mil­liárd schillinget fordítsanak a honvédelem korszerűsíté­sére, mivel ilyen távra sem az igényeket, sem az anyagi fedezetet nem becsülhetik fel. Kreisky a néppárti kormány­zást bírálva emlékeztetett rá: Ausztriában 1966 óta 9 száza­lékkal emelkedett az árin­dex, ezen belül a lakáskölt­ségeké 19, az oktatásé 12, a közlekedési kiadásoké pedig 17 százalékkal nőtt. (MTI) DNFF-AKCIÓK SAIGON ELLEN HAZARENDELTÉK AZ NSZK KAMBODZSAI NAGYKÖVETÉT * « OTTO WINZER NYILATKOZATA AZ ÚJ HÉT ELSŐ JELENTÉSEIBŐL kitűnt, hogy megszűnt az a viszonylagos csend, amely a dél-vietnami hadszínteret az elmúlt néhánv hét során jellemezté. Ko­moly lélektani-politikai csapás Washingtonnak és a dél- vietnami bábrezsimnek, hogy most. a párizsi tárgyalások fontos szakaszának kezdetén magában Saigonban robban­tak a szabadságharcosok bombái és gránátjai. Sőt. ennél is merészebb akció színhelye volt a dél-vietnami főváros! A DNFF fontos kulcs-épületek ellen intézett tüzérségi tá­madást. Az akciók nyomán nagy anyagi károkat okozó robba­nás rázta meg Elmo Zumwalt amerikai altengernagy rezi­denciáját és a robbanások folytatódtak Saigon IV kerüle­tében, ahol sok közigazgatási épület van. Nem sokkal ké­sőbb a nagy hírügynökségek vezető helyen közölték, hőgy a szabadságharcosok tűz alá vették az elnöki palotát és a közelben lévő rendőrállomást, amelynek egy része ösz- sze is omlott. Hamarosan félreérthetetlenné vált, hogy a fővárosban végrehajtott jelentős és eredményes megmozdulások or­szágos méretű, összehangolt tevékenység részét képezték. A legutóbbi órákban Déi-Vietnam egész területéről meg­élénkült harcokat jelentettek és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcosai 159 ellenséges célpont ellen intéztek egy időben támadást. SAIGON AZ ESEMÉNYEK NYOMÁN újra pánik- hangulat hatása alatt áll. A városban olyan hírek terjed­nek el, hogy az akció-sorozat már a Saigon elleni nagy DNFF-otfenzíva nyitánya lehet. Riadókészültségbe helyez­ték a dél-vietnami és amerikai helyőrség tagjait, akik. to­vábbi intézkedésig nem hagyhatják el a laktanyáikat. Távolról sem bizonyos, hogy az offenzíváva] kapcso­latos kombinációk megfelelnek a valóságnak. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a DNFF, amely a minap ter­jesztett impozáns és világszerte nagy figyelmet kiváltott béketervet a párizsi Vietnam-konferencia asztalára. *a hadszíntéren is emlékezteti Washingtont és Saigont a helyzet kérlelhetetlen realitásaira. ■; MAS MÖDON. MAS TERÜLETEN, de ugyancsak ilyen „emlékeztető” hangzott el Berlinben is, ahol az NDK Bagdadból hazatért külügyminiszterének nyilatko­zata idézte bizonyos nyugati körök emlékezetébe az NDK iraki elismerésének front-áltörő jelentőségét. Hogy Bonn- nak milyen problémát okoz az iraki lépéssel megkezdő­dött folyamat, arra jellemző: hazarendelték Eicket, az ENSZK kambodzsai nagykövetét. Meg akarják vitatni ve­le. milyen lépéseket tegyenek amiatt, hogy Kambodzsa elismerte az NDK-t. Hírek szerint Bonn olyan komolynak tartja a problémát, hogy minisztertanácsi ülésen foglal­kozik vele. WSfl líátrrrfs. Bonni deivizoSveí^zzet Diehl nyugatnémet kor­mányszóvivő hétfőn közölte, hogy mintegy 2,4 milliárd márka értékű spekulációs pénz visszafolyt az NSZK- ból külföldre. A kormány becslése szerint az utóbbi időben a Nyugatnémetország­ba beáramlott „forró pénz” összege meghaladja a 16 milliárd márkát. A kormá­nyon belül — mondta a szó­vivő — még vita folyik, mi­lyen intézkedéseket tegye­nek a devizahelyzet megszi­lárdítására. Két kérdésben fi marka—frank Bihar NYUGAT EURÓPÁBAN is­mét lejátszódott egyike azok­nak a nagy, spekulációs had­műveleteknek, amelyek so­rán valóságos új vagyonok születnek, s a tőkés orszá­gok központi bankjai is al­kalmat találnak a maguk pénzügyi manővereinek lebo­nyolítására. Ezúttal a valu­tavihart De Gaulle francia tábornok-elnök visszavonu­lása váltotta ki. Emlékezetes, hogy múlt év novemberében a nagy frankválság idején a nyugatnémet kormány meg­tagadta a valóban „túlerős” márka egyoldalú felértékelé­sét, amely nemcsak a frank­nak, hanem a fizetési mérleg nehézségeivel küzdő fontnak, sőt a dollárnak is segítséget nyújtott volna. Ezek után mindenki arról beszelt, hogy a frankot devalválni kell. De Gaulle azonban — elsősorban presztizsokokból — megta­gadta a frank leértékelését és erőteljes devizakorlátozó intézkedéseket vezetett be Franciaországban. Ezek mindmáig érvényben vannak. Ilyen előzmények után szin­te természetes volt, hogy De Gaulle távozása megmozgat­ja a pénzügyi frontot. Nyom­ban megindult a spekulációs tőke áramlása Bonn felé: a spekulánsok frankot, fontot, 1969. május 13., kedd sőt dollárt adtak el, hogy nyugatnémet márkát vásá­roljanak, mert meg voltak győződve, hogy bekövetkezik a felértékelés. Közben az egyes központi bankok a ku­lisszák mögött tárgyaltak egy­mással és különböző manő­verekkel igyekeztek, korlá­tozni a spekuláció hatását. Végűi a spekulációs viharnak ideiglenesen az a bonni be­jelentés vetett véget, amely szerint a minisztertanács hosszas vita után úgy dön­tött: jelenleg nem töréntik meg a márka egyoldalú fel- értékelése. Nyomban ezután a New York-i tőzsdén zuhan­ni kezdett a márka. Persze ez a pénzügyi vihar egyáltalában nem tisztította meg a levegőt. A tények azt mutatják, hogy az egész, rö­vidlejáratú pániknak nagy­mértékben spekulációs jelle­ge Volt. Az igazi, komoly dön­tés még várat magára. A le­hetőségek vizsgálata során mindenekelőtt a nyugatnémet márka esélyeit kell megvizs­gálni. A MÁRKA HELYZETE va­lóban rendkívül erős és pénz­ügyileg indokolt annak felér­tékelése. Ezt tükrözte, hogy a nyugatnémet központi bank vezetői (élükön Blessing, a bank elnöke) már november­ben is a felértékelés mellett kardoskodtak. Akkor Strauss pénzügyminiszter a CDU/CSU nevében és Schiller gazdasá­gi miniszter a szociáldemok­raták szószólójaként egyaránt a felértékelés ellen foglalt állást. Ókét elsősorban po­litikai meggondolások vezet­ték. Amiatt aggódtak, hogy az újra megélénkült nyugat­német konjuktúra lelassul és ez a szeptemberi választások előtt kedvezőtlen helyzetet teremt. Ügy látszik, De Gaulle bu­kása és a választások kö­zeledése megosztotta a „nagy- koalíció” pártjait. Az infor­mációk azonban egyelőre nem világosak és nem is megbíz­hatóak. Annyi bizonyos, hogy Schiller és Strauss, a szo­ciáldemokraták és a CDU/CSU álláspontja már nem azonos a felértékelés kérdésében. A valószínűleg csak az időzítés­sel és más részletkérdésekkel kapcsolatosak. Minden jel arra mutat, hogy néhány döntő kérdésben a bonni politika csúcsain to- vábra is meghatározott fel­tételeket támasztanak. Ezek a jelek szerint a következők: 1. Bonn nem egyoldalúan akarja felértékelni a márkát, hanem lehetőleg úgy, hegy azzal egyidőben felértékelje­nek más, erős valutákat is (líra, svájci frank, holland forint), s ugyanakkor deval­válják a francia frankot. Ez ugyanis lehetővé tenné Bonn számára, hogy a felértékelés miatt bekövetkező export­veszteségek Olaszország, Svájc és Hollandia viszony­latában ne érvényesüljenek. 2. Amennyiben az említett országok — ami valószínű — nem hajlandók követni a márkát, szó, lehet egy márka­frank megoldásról is. Tehát: a márkát felértékelnék, a frankot pedig devalválnák. Struss pénzügyminiszter nagy feltűnést keltett nyilatkozata, amely szerint egy nemzetkö­zi rendezés keretében Bonn hajlandó a márka 5—10 szá­zalékos felértékelésére, erre az eshetőségre vonatkozott. MIUTÁN TOVÁBBRA IS az a helyzet, hogy a márka felértékelését a frank deval­válásához kötötték, indokolt a francia elképzelések vizs­gálata is. Pusztán pénzügyi szempontból nézve a dolgo­kat, úgy tűnik, hogy a fran­cia gazdaság vezetői készen állnak a frank leértékelésére. Ez ugyanis megóvná a még mindig jelentős francia aranytartalékokat a további lemorzsolódástól és verseny- képessé tenné a francia ex­portot. Az időzítés azonban itt is nagyon lényeges poli­tikai szerepet játszik. MINT MINDEN kombiná­ciót, ezt is egy „csipetnyi só­val” kell ízlelni. A nyugati pénzügyi rendszer jelenlegi helyzetében elképzelhető egy olyan drámai lefolyású pánik, amely minden reális kom­binációt felborít és kierősza­kolja a fordulatot. A jelenle­gi helyzetben azonban a való­színűségek arra mutatnak, hogy j az árfolyam-változás nem egyoldalúan történik, hanem valamiféle nemzetközi rendezés keretében és nem azonnal, hanem a nyár dere­kától őszig terjedő időszak­ban. —ie— azonban egyetértés uralko­dik, az egyik: a költségvetés­ben időlegesen befagyasztott mintegy két milliárdot vég­leg törölni fogják a költ­ségvetés kiadási oldaláról; a másik: az adófelesleget nem fektetik be, hanem „kiegyen­lítési alapot” létesítenek be­lőle, tehát egyelőre „eldug­ják”. Ez az összeg 5 milliárd ihárkára becsülhető. A kormányszóvivő meg­erősítette, hogy Kiesinger kancellár üzenetet küldött a Baselben ülésező 10 bank­elnöknek, közölte velük, hogy „visszavonhatatlan” a bonni kormány határozata a márka árfolyamának fel nem értékeléséről és annál ha­marabb lehet kijutni a ne­hézségekből, minél inkább tartják magukat a többiek ehhez a döntéshez. (MTI) Kossuth'terem TORINO: Ünnepélyes keretek között került felavatásra a torinói Risorgimento Múzeumban a Kossuth-terem. Az ünnepsé­gen az olasz kormány képvi­seletében Romita belügyi ál­lamtitkár mondott ünnepi beszédet, melyre dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke vá­laszolt. Beszédet mondott Piero * Piezzi professzor, a múzeum elnöke, dr. Hanák Péter történész professzor, aki előadásában Kossuth tör­ténelmi alakját és szerepét méltatta. Dr. Piero Piezzi és dr. Fuele főigazgató az ün­nepség keretében a Magyár Nemzeti Múzeum által ado­mányozott kiálllítási anya­gokról közös okmányt írt alá. (MTI) Heves megyei Iparcikk Kisker. Vállalat, Eger, Széchenyi u. 16. Mun­kaügy. LEGJOBB. HIRVEÜfS 1TU! m Az Országos Szakipari Vállalat felvesz festő-mázoló, hidegburkoló, ács-állványozó, lágy­szigetelő, hő-hangszigetelő, műanyagburkoló, parkettás, bádogos, tető­fedő, üveges szakmunkásokat, ugyan­ezen szakmákba betanított munkásokat, valamint 18 éven felüli segédmunkáso­kat, szállító- és rakodó- munkásokat. Heti 44 órás munkaidő, minden héten szabad szombat, külünélési és idénypótlék, szállást és üzemi étkezést, utazási költségtérítést biztosítunk, munkába állást követően az első felutazási költséget meg­térítjük. Jelentkezés: Bp., V., Báthory u. 13. II. em. 229. Munkaerő-gazdálkodás.

Next

/
Thumbnails
Contents