Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

1

Élő irodalom

A költészet és a jövő

Jegyzetek Juhász Ferenc új kötetéről

uhász Ferenc harmonikus költői világot sejtető, tiszta költői beszéddel és hagyományosan realista lírai ábrázolásmóddal kiala- ■' kuló pályája az ötvenes évek elején fordult új irányba- A Dózsa-háború utáni Magyarország rettenetes képét vetítő A tékozló ország című eposz után sokan a költő válságáról kezdtek beszélni. Az addig „objektív” költői látásmód bonyolultabb lett, a természet és társadalom jelenségeit a költői szubjektum lázas kereséssel az egymásra burjánzó látomásokban és különleges képzu- hatagokban fejezte ki. Ezzel párhuzamosan látásmódja ko- morabb lett, a lelkesedés optimizmusát felváltották az egyén, a nép, a nemzet és az egyetemes emberiség gondjai. Érlelődött a felismerés: minden kor költőjének korának emberi gondjait kifejező, szuverén költői világot kell teremtenie. Az új költői világkép megteremtéséhez pedig tudatos újítónak kellett lenni. Válság helyett tehát inkább elmélyülésről beszélünk.

Így alakult ki az a csalhatatlanul egyéni költői hang, hogy a személyiség szubjektív indulatát az eposzi méretű nagy vers fejezi ki, a , természetleírást a természetfilozófiai összefüggések költőien emelkedett gondolati elemzése váltotta fel, és az anyagi világ dialektikája — a növényi-állati vegetáció kozmikus méretű egyetemes születése és halála — az ember érzelmi-értelmi útkeresésének hordozója lett.

Juhász Ferenc József Attila példáján is felismerhette, hogy alkotó egyéniségéhez szabva a mi korunkban is meg kell teremteni az atomkorszak emberének kitágult és elmélyült világképét, amely kor morálja és életnormái megnövesztették, esetleg mitologikus méretekre nagyították a jelenségeket- így a félelmet, a felelősséget, a hitet, az elkötelezettséget, az osztályharcot vagy a humanizmust és a jelenből formálódó jövőt.

Az atomkorszak ilyen értelmű szintézisét hozta létre Juhász Ferenc legújabb kötetében, A szent tűzözön regéi (1969) címűben. Nagyobb versépítmények és rövidebb alkotások szólnak az atomhalálról és következményeiről, valamint a költői felelősségről és a költészet jövőjéről.

Az éjszaka képei kristály- tisztán megkomponált oratórium. költői látomás; a Bomba (Gregory Corso amerikai költő versének újrateremtése) a bekövetkezhető robbanás kegyetlenségéről szól; A szent tűzözön regéi a robbanás nyomán patakzó tűz- özönt, a heroikus pusztulást rajzolja meg; a Gyermekdalok (a kötet legnagyobb terjedelmű, több ezer verssoros, de egyetlen látomást kivetítő eposza) a „szent tűzözön utáni megkövesedett tenyészetet mutatja be, ahol az eltorzult ember-szörny, a vegetáció félig sárkány, félig ember élőlénye a hajdani, embervoltára rádöbbentő, tiszta dal után indul, de belepusztul az öntudatlan mozdulásba.

Ezek az oratóriumok és eposzok sajátos költői viláT élen, amikor beáll a víz, mindennap kimegy a folyóhoz. A hóban keskeny csapás vezet le a hegyről. Fúj a szél, a por hó betakarja a lábnyomokat. Másnap újra belehasítanak a csizmák a fehér takaróba, s milliárd csillaga szikrázik, ha kisüt a nap. öreg ember már Szita István, dereka hajlott, álián deres szakáll., lecsüngő bajusz fogja keretbe motyogó ajkát. Magában mindig dúdol valamit, vagy hangosan kiejt egykét szót. A hátizsákból kiveszi a fejszét és pontos csapásokkal meglékeli a folyót. Szikrázik, pattog a jég, szilánkjai szétfröccsennek a sima felületen. S amikor kibuggyan a sötétlila mélység nedve, a folyó megmutatja igazi arcát, előveszi a horgot, s nagy üggyel-bajjal elhelyezi a lyukban. Megtörténik, hogy hátizsákra való halat vises haza.

Sokan úgy tudják, hogy Szita Isrtván mindig a hegyen lakott Pedig nem. A templomszeren volt a házuk, jobb felől a foltozó varga, bal felől Ács János volt a szomszédja. Nehéz lenne mór hivatkozni rájuk, hiszen a foltozó varga rég meghalt Ácsék meg elköltöztek a faluból. Az embereket pedig mintha kicserélték volna. Akkoriban, mikor káváit közülük és végképp a hegyre települt, kétfélének ismerte őket. Az egyik, aki kaján vágyorral nézett rá, ami perzselte a bőrét, a másik, aki szánta volna, ha van elég bátorsága. A bátyjáról is ekként vélekedtek.

Mostanában megszokta mór, hogy többször keresik. A minap is jött egy férfi. Akkor még nem volt hó. A Rábáról fújt a szél, zörgette a kukoricaleveleket Fönt ült a Zetor pótkocsiján, oda kiabáltak fel: István, egy úriember keresd, menjen a tanácsházára. Szita István csak úgy ment, ahogyan a pótkocsin járt: napszítta

overalljában, konyhakötényben. A kézfogásra a csuklóját nyújtotta oda, mert az üszkös kukoricától fekete volt a tenyere.

A férfi mosolygott, azt mondta: a kezet nem a munka piszkítja be. És folyton Szita István arcát fürkészte. ö meg dugta csontos ökleit a konyhakötény alá, amely mindig előtte volt. S csak később, amikor engedett már zavara, s azt mesélte, hogy őt tulajdonképpen a kukorica miatt tartóztatták le a csendőrök, akkor értette meg igazán; a kéz nem a munkától lesz piszkos.

got teremtenek. A költő olyannak fogja fel a világot, amilyen valójában; anyagi összefüggéseiben soha sem statikus, hanem mindig változó egyetemesség, mindig a biológiai aktivitás állapotában- Az örök változás, a nemzés, születés, a létezés, az élet és halál egyetemes szintézise a világ, amelynek költői vetületében nem a jelenség ábrázolása az elsőrendű költői cél, hanem az ezt kiváltó érzelmi és értelmi gondolati komplexum. Az egymásra növő képek, a népköltészetből származó gondolatritmusok nem az ábrázolás célját jelentik, hanem az említett érzelmi-értelmi egységek (félelem, rettegés, aggódás, hit, remény, bizalom) kifejezésének eszközei. A széles sodrású szabadversekben és pró- zaian hömpölygő sorokban nemcsák a versforma gazdagsága lep meg, hanem az a színpompás eredetiség is, amellyel a folklór elemeit, az ősi népi siratóénekek jajongá- sát, a görög tragédiák kórusainak komorságát, a természettudomány jelenségeit, valamint az anyai fájdalom bibliai hangulatú leírását össze tudja kapcsolni a költői látomásban az emberiség természettörténetével, biogenetikai törvényeivel.

A kötet kisebb terjedelmű alkotásai arra keresnek választ, hogy mit tehet a költő, amikor szeretné megakadályozni fenyegető látomásainak megvalósulását, szeretne az emberiségnek segíteni, megmenteni önmagát. Hatalma nincs a költőnek, de van hite, „hogy nem hal meg az Értelem, az ember legszebb reménye”, és megtervezve a jövőt beláttassa végre, hogy az ember bár a természet akarata, de azzal több, hogy saját sorsát irányíthatja.

iábavaló lenne értékmérésnek tekinteni ezt a költői magatartást. Az tény, hogy szembetűnő ennek a költészetnek konstruktív, szintetizáló, építő jellege. Juhász Ferenc eljutott a költői absztrakció egy magas fokára, ahol a dolgok genezisének, materiális eredetének összefüggéseit művészi szintre tudta emelni. A dolgok értékének lekerekített meghatározását átmeneti korunkban még az ilyen tudós-költő, bölcselő művészettől sem várhatjuk. Újításainál talán csak izgalmas költői problémái jelentenek fontosabb eredményt.

E. Nagy Sándor

l'VV\riV'-'VV\/V\/*-*'^A/xyN^*A/vVV\AA/'V\/VNAAAA/VVVV\A/VNAAAA/V\AAA/V\AA/V^

csendőr bededöíte a szuronyt a bátyjába?

— Hát hogyne láttam volna. Világos volt, mert a csendőr meggyúj tóttá a lámpát. Ott álltam a bátyám mellett, az asztalnak szorított a másik csendőr. Láttam, amikor kiserkent a bátyám vére, meg hogy kukoPósfai H. János:

A

LÉK

— Szóval azt mondja, hogy a bátyját maga miatt ölték meg a csendőrök.

— így gondolom.

— És miért gondolja így?

— Mert, hogy miattam jött elő a rejtekéböl.

— Maga látta, amikor a

ricakását evett a szegény Józsi, mert az is kifolyt a kabátjára. De ha a báró nem jön, akkor semmit sem tud csinálni velünk a két kakastollas. Elbántunk volna mi akkor velük, hiszen így is kaptak. A fegyvert kicsavartuk a kezükből, ösa- sze is kötöztük őket, ha nem jön a bíró.

— Az őrsön voltak, vagy a bírónál?

— A csendőrörs a bíró házában volt. Az épület kapu felőli szobájára vágtak egy ajtót az udvarról. Onnan volt a bejárás, hogy a bíróékat ne zavarják a csendőrök, ha valakit vallatni visznek. Mikor a bátyám rájuk rontott, akkor a csendőrök elkezdtek segítségért kiabálni. A bíró meghallotta, mert hamar ott termett, puskával a kezében. Lőni persze nem meri, félt, hogy eltalálja a

FARKAS ANDRÁS:

PORTRÉK

hős

A többiek megváltják, úgy találják,

Hogy az arcán a biztos akaratnak — Ahogy magasba tartja büszke állát — Nemes vonásai majd megmaradnak.

Feje fölött a fény tobzódva Száll át,

Bőréhez mágneses erők tapadnak,

Forgószél fonja koszorúba álmát,

Szemében szent tűz: Csak tervezz magadnak!

Pedig nem így van! ö egy perc adósa,

Bizony egyetlen forró pillanat Szemelte őt ki már a ritka sorsra —

Belül csodálkozik, némán matat,

Talán mosolyog tisztes szán: jetésü Es a magasból el, sétálni készül.

A gyáva

Aggasztja felnőtt férfi-volta,

Úgy retteg, mint egy kisgyerek Mert bűneit ráadagolta A rezgő lelkiismeret —

Ügy érzi mindig, az a dolga,

Hogy lenne egyre emberebb,

Félelme félbe darabolta,

Csak félig hisz, félig szeret —

Mondom neki, hogy lenne benne Öröm is, cél is, lenne tett,

Amely a félő életet

Nemessé tenné! Van az elme,

Amely félelmét megtagadja!!

— Nem szól, mert nines szaza haragra.

csendőrt. Megállt a küszöbön, azt kiabálta; „Szita Józsi, add meg magad, vagy keresztüllőlek!”

— Maga hogy került az őrsre?

— Mondtam már. Bevitték, hogy kukoricát loptam Gerzson Balázs góréjából. Az biztos, hogy engemet a bátyám miatt vittek oda.

— Faggatták?

— Hogy hova tettem a kukoricát?-De a bátyjáról faggat- (feák-e?

—- Akkor nem. Csalt verték. Lehúzatták velem a csizmát, úgy verték a meztelen talpamat. Én meg ordítoztam a fájdalomtól. S egyszer csak reccsent az ajtó. Józsi robbant a szobába, neki mindjárt a vaskosabb csendőrnek. Birkóztak, a főidre zuhantak, egymás nyakát markolászták. Persze akkor már én is magamra leltem, szorongattam a másik csendőrt... Hát így volt.

— Maga tudta, hogy hol •van a bátyja?

— Tudtam, de ezt nem mondtam meg nekik.

— És ő honnan tudta meg, hogy magát bevitték az őrsre?

— Talán valaki megmondhatta neki.

— Maguknál jártak a csendőrök?

— Akkoriban már nem. A tanácshatalom után mindennaposak voltak. Bejöttek a szobába, faggattak ‘bennünket,. hol az a csavargó kommunista. Apám azt mondta nekik, rossz helyen keresgélnek a tiszthelyettes urak. A Józsi úgy elment a faluból, hogy tájára sem jön többet.

— Maguk akkor is tudták, hol van a bátyja?

— Tudtuk is, nem is. Legtöbbet Katusoknál bujkált, ők rejtegették a padláson.

— Katus ki volt?

— Oda udvarolt a Józsi. Egyszer-kétszer járt náluk a diktatúra alatt. Még nem volt a menyasszonya. A faluban sem tudtak róla, hogy szeretik egymást.

— S akkor ott mindjárt meghalt a bátyja?

— Dehogy halt. Mikor a csendőr belevágta a szuronyt, elbődült és kiszaladt az ajtón. Neki a havas utcának. Futok utána én is, látom, hogy mifelénk tart, nem laktunk messze az őrstől. Anyám kinn áűlt a kapuban, kiabált: megölték a gyermekeimet. Az utcán a sok nép. a csendőrök meg utánunk. Kettőt, vagy hármat lőttek de

nem énrám. A bátyámnak eltalálta a karját a goiyó. Így, ilyen véresen zuhant az anyám karjaiba.

— S az emberek mit csináltak?

— Csak álltak a házak előtt, nézték, mi történik. Utóbb odasereglettek a házunkhoz, de a csendőrök senkit nem engedtek közéi.

— A bátyjával mi lett?

— A Józsit a díványra fektettük. Nem sírt, csak szidta. átkozta a csendőröket. Ott álltam az ágya mellett, akkor még megismert, kérdezte tőlem, nekem nincs-e bajom. Mondtam, hogy ninc3, mire nyugodtabbnak látszott az arca. Rámosolyogtam, de apám félrelökött, mit vigyorgok a bátyám halálos ágya mellett.

— Orvosért szaladtak-e?

— A faluban nem volt orvos, de a csendőrök amúgy se engedtek orvosért menni. Azt mondták, maga kereste a baját, ők önvédelemből tét-, ték, amit tettek.

— Ha orvos lett volna, talán megmenekül a bátyja.

— Meg, egész biztos. Másnapra meghalt, de akkor már nem voltam mellette. Engem még aznap bevittek a járásra, vasra vertek, börtönbe dugtak. Utóbb már nem ütöttek, csak elítéltek másfél évre, mivel nekimentünk a csendőröknek.

— A falu mit szólt?

— Azt én csak a későbbiekből tudom. Józsi temetésére húsz csendőr érkezett, mintha bizony az ö halottjuk lett volna. De a népeket nem engedték ki a temetőbe, csak a szűk rokonságot, a hozzátartozókat. Aztán még sokáig ott maradt a sok csendőr, a megbízható házaknál szállásolták el őket...

A hegyen, a kis ház konyhájában beszélgettek. A férfi sokáig gondolkozott, majd azt mondta Szita Istvánnak}

— Maga nem tehet arról, hogy a bátyját megölték.

— Miattam ölték meg.

— Nem maga miatt, maga csak eszköz volt a kezükben, hogy őt ártalmatlanná tegyék.

Szita István tehetetlenül csapott a levegőbe.

★

Szita István a folyóra megy. A frissen esett hóba mély árkot húz a csizmája. A korábbi nyomokat befújta a szél, csak Szita István tudja, hol, merre vezettek. Ott megy ma is. A lyukat keresi a’ jégen, de már nincs meg. Előszedi a fejszét, pontos csapásokkal vág léket. De a tegnapinak a helyét is látja. Befagyott a víz, beíorrt a jég, ahogy a se«» is beheged.