Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
Napirenden II forgalmiadó-rendszer változásai A forgalmi adó a legtöbb államban a költségvetés egyik jelentős bevétele. Nálunk is ez volt a szerepe a régi mechanizmusban, amikor elsősorban a termelő vállalatok fizettek forgalmi adót, s ebből számlázott a költség- vetés bevételeinek megközelítően egyhammda. A forgalmi adó 1968 óta a termelői és a fogyasztói árakat kapcsolja össze. Az új mechanizmus bevezetésével egyidejűleg új — általában a hazai ráfordításokat elismerő — termelői árak léptek életbe. Ennek következtében a szocialista ipar egészében a termelői árait színvonala mintegy 8 százalékkal emelkedett. Mivel a fogyasztói árszínvonal a korlátozott körben és mértékben végrehajtott módosítások eben éré is lényegében változatlan maradt, a forgalmiadó-rendszemek kellett alkalmazkodnia az új termelői és a régi fogyasztói árakhoz. Amikor az áruk és szolgáltatások kiskereskedelmi ára fedezi az előállítás költségeit, tehát magasabb a termelői árnál, a költségvetés forgalmiadó-bevételhez jut. Ellenkező esetben, amikor a termelői ár magasabb a fogyasztói árnál, a differenciát a költségvetés fedezi, árkiegészítést fiáéit a fogyasztónak. A forgalmi adó és a fogyasztói árkiegészítés az új mechanizmusban tehát olyan pénzügyi eszköz, amelynek segítségével az állam a fogyasztói árakat különféle szempontok — az életszínvonal és az árpolitika, a termelési lehetőségek és fogyasztói igények stb. — figyelembevételével eltéríti a teirmelői áraktól. A múlt évben életbe lépteti új forgalmiadó-rendszer mintegy 2000 adó- és árkiegészítési kulcsot tartalmazott. Az adó és az árkiegyenlítés pénzügyi mérlege a következő: a kiskereskedelmi forgalomban — ha a forgalmi adóból levonjuk az árkiegészítést —■ 9,6 százalék a forgalmi adó aránya. (Más fogalmazásban: a termelői árakat átlagosan 9,6 százalék forgalmi adó terheli.) A lakosság áru- és szolgáltatás-fogyasztásának egészében a forgalmi adó aránya már alig haladja meg a 3 százalékot. Az elmúlt évben a költségvetés összbevételeinek kb 14 százalékát alkotta a 18,7 milliárdos forgalmiadó-befizietés, ugyanakkor a kiadások oldalán kb., 11 százalékos aránnyal és 15 mil- liárddal szerepelt a fogyasztói árkiegészítés. A forgalmi- adó-rendszer nettó bevétele mindössze 3,7 milliárd, ami szemléltetően bizonyítja, hogy az új mechanizmusban a forgalmi adó elsődlegies funkciója a fogyasztói árpolitika követelményeinek érvényesítése. A fogyasztói arak és árarányok akkor reálisak, ha a fogyasztó, meghatározott pénzösszegért a társadalmi munka azonos mennyiségét kapja, függetlenül attól, I milyen árut, vagy szolgáltatást vásárol. A lakosság teljes fogyasztásában a termelői és fogyasztói árszínvonalat, mindössze néhány milliárd forint választja el. A nagy számú adókulcs és a külön-külön is tekintélyes összegű forgalmiadó-bevétel és az árkiegészítés ugyanakkor arra utal, hogy a termelői és a fogyasztói árarányok ma még széles körben eltérnek. (Az árualap kb., 10 százalékában értékarányosak a fogyasztói árak, egyébként felfelé, vagy lefelé eltérnek a ráfordításarányos áraktól.) Ez abban jut kifejezésre, hogy a különféle árucsoportoknál a forgalmi adó, illetve az árkiegészítés átlaga különböző. Az élelmiszerek átlagos forgalmi adója pl. 5,1 százalék, a ruházati cikkeké 26,7 százalék, a műszaki cikkeké 4, a vegyitermékeké 24,8, a kultúrcikkeké 5—9, ugyanakkor a tüzelőanyagok árkíegészítési átlaga csaknem 53 százalék, a szolgáltatások árkiegészítése pedig 40—160 százalék. A forgalmi adó és az árkiegészítés amellett egyazon árucsoporton, sőt cikkcsoporton belül is változó. Az élelmiszerek 5,1 százalékos forgalmiadó-átlaga pl. abból tevődik össze, hogy az alapvető élelmiszerek 16—44 százalékos árkiegészítésben, részesülnek, míg az egyéb élelmiszereket és élvezeti cikkeket 10—47 százalékos forgalmi adó terheli. A forgalmiadó-rendszer differenciáltságából adódik az egyszerűsítés, az adókulcsok összevonásának, nivellá- lásának feladata. Az egyszerűsítésre azonban nemcsak adminisztratív okokból van szükség. A vásárlóerőt a lakosság pénzbeli jövedelme alkotja s a bérezésnél a munka szerinti elosztás elvét kívánjuk érvényesíteni. A társadalmi ráfordításoktól jelentősen eltérő fogyasztói árak nincsenek összhangban a munka szerinti elosztás elvével, ezért az eltérés mértékének csökkentése, majd későbbi megszüntetése mindenképpen indokolt. Nyilvánvaló, hogy a forgalmiadó-rendszer gyökeres reformja s az értékarányos fogyasztói árrendszer kialakítása hosszabb távon — 10—15 esztendő alatt — valósítható meg. Az adó- és árkiegészítési kulcsok cikkcsoporton be- | lüli indokolatlan differenciáltsága azonban megszüntethető ' anélkül is, hogy az adott cikkcsoport árszínvonala meg- I változnék, hogy módosulna a cikkcsoport átlagos adója, árkiegészítése. Az ilyen egyszerűsítésnek az a lényege, hogy az adott cikkcsoport átlagos adó-, illetve árkiegészítési kulcsát alkalmazzák valamennyi — vagy csaknem valamennyi — választékra, méretre, áruféleségre, ami az egész cikkcsoport változatlan árszínvonala mellett az egyes választékok, méretek és áruk fogyasztói árát növeli, vagy csökkenti. Az egyes cikkcsoportok egyszerűsített forgal- miadózásártak lényeges feltétele, hogy a fogyasztói kereslet várható módosulása összhangban legyen az ipar kapacitásaival. Nem véletlen, hogy a forgalmiadó- és árkiegészítési kulcsok összevonására, a forgalmiadóztatás egyszerűsítésére 1969-ben elsőként olyan termékcsoportoknál, a textil méteráruknál, a textilruházati termékeknél, a kötött áruknál, majd pedig a bőr- és cipőáruknál, valamint a szeszes italoknál — kerül sor, amelyeknél az ipari kapacitások viszonylag gyorsan átállíthatok a különböző modellek, méretek, minták és árufajták gyártására. Az elmondottakból következik, hogv az egyes cikkcsoportok forgalmiadóztatásának egyszerűsítése évről évre napirenden szerepel majd. Márcsak azért is, mert az adókulcsok differenciáltságának csökkentése és a fogyasztói árak ni- vellálása előrelépés az értékarányos fogyasztói árrendszer megteremtése felé. G ARAM VÖLGYI ISTVÁN Ipartelepítés, vagy idegenforgalom? Nyaraljon a „Foglalkoztatja az embereket az a hova-tovább tarthatatlan állapot, hogy Eger városában nem ipart, hanem idegenforgalmat kívánnak nagyobb mértékben meghonosítani. Vajon gyermekeink, unokáink miből fognak megélni?...” (Részlet egy szerkesztőségünkhöz írott levélből.) Elégedetlenségről és türelmetlenségről tanúskodnak a sorok, de levélírónk a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilapból kivágott hirdetést is mellékelt és a Szolnoki Városi Tanács példájának követését sürgeti Egerben. Ebből az is kitűnik, hogy olvasónk nem egyéni panaszt, hanem nagyon is közérdekű kérdést feszeget. Mit is ajánlanak a szolnokiak? Több száz hektárnyi területet és kommunális adó- kedvezményt a letelepedő üzemeknek. És még valamit: Szolnokon előnyben részesítik a minél több női munkaerőt foglalkoztató üzemek ajánlatát. Így, ebben az ösz- szefüggésben feltétlenül fi. gyelemre méltó a szomszédos megyeszékhely kezdeményezése. „Más városok, községek vezetői körömszakadtukkal harcolnak az iparért, mi ezzel szemben azt hirdetjük, hogy Egerben nem kívánunk iparosítani, vagy csak a legszükségesebb mértékben.” — panaszolja türelmetlen levélírónk. Azt is javasolja, hogy a Népújság, vagy a városi tanács végezzen közvéleménykutatást, s majd eldőlj hogy mi a lakosság kívánsága. Vajon közóhaj, vagy elhatározás kérdése, hogy milyen és mennyi ipari üzemünk legyen? Nem, mindez pénz, sok millió forint és nem kevésbé beruházási kapacitás kérdése. Természetesen a lakosságnak előnyösebb lenne, ha válogathatna a helybeli és főleg a jói fizető munkahelyek között. De melyik vállalatnak van 30—40 millió forintja egy újabb ipari üzem alapítására? És ha rendelkezésre is állna a szükséges összeg, melyik vállalat és mikorra építené fel az üzemet? Iparfejlesztés terén valóban olyan rosszul áll Eger, mint ahogyan azt levélírónk panaszolja? Az összehasonlításnál hagyjuk a múltat, felesleges a felszabadulás utáni évekre utalni, amikor Egerben a Dohánygyár és a két téglagyár jelentette az ipart. A Finom- szerelvénvgyárnak ma már önálló import-export joga van, több mint háromezer embernek ad biztos megélhetést, és most bővítik, szinte új gyárat építenek az üzemen belül. Nem tudom, hogy levélírónk látta-e már a Vllati új gyárát és közvetlenül mellette a Bútorgyár új csarnokát? Mindkettőnek a tanács juttatta a telket, a tanács fizette a kisajátításért megítélt ellenértéket, a kapuig a tanács építtette az utat és a vízvezetéket, hogy hozzákezdjeTermelőszövetkezetek ■ ■■ ■■ közös laboratóriuma A Budapest környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó 20 közös gazdaság mezőgazdasági laboratóriumot létesített a fővárosban. Az új laboratóriumban vetőmag-, műtrágyavizsgálatokat, talajelemzéseket és takarmányok biológiai értékének meghatározását végzik, majd az eredmények ismeretében szaktanáccsal látják el a gazdaságok vezető szakembereit. Képünkön: Kénsavval roncsolják a tsz- ekből érkezett takarmánymintákat, fehérje-meghatározáshoz. (MTI foto — Bereth Ferenc • felv.) nek a két korszerű új gyárépítéséhez. Így is 24 millió forintba került a Vilati építkezés első üteme és további 11 millió forintra, sok munkára van szükség, hogy meglegyen mindaz, amire szükség van. A Bútorgyár új csarnoka, gépesítése: 30 millió, a Vörös Csillag Traktorgyár bővítése újabb 30 millió és nem kevesebb a mellé telepítendő KAEV-építkezés. Nem folytatjuk a felsorolást, inkább azt tesszük szóvá, hogy a Vilati új csarnokában egy munkahely beruházási költsége (közművesítés, építés, gépek) mintegy 150 ezer forint. De a gépiparban közel 300 ezer forint egy munkahely költsége. Honnan, miből telik ennyi beruházásra? Csakis munkával teremthetjük elő a szükséges milliókat De ha túlságosan sokat költünk beruházásokra, akkor kevés marad bérekre, szociális és kulturális célokra. Ha az építőipar több gyárat épít, kevesebb lakást és iskolát fog átadni. Mi azt mondjuk, hogy minél előbb be kell fejezni az elkezdett építkezéseket és csak azután kezdjünk újabbakat. Közben azon is gondolkodni kell, hogy a sok milliós költséggel létesített üzemeket hogyan lehetne a legjobban, a leggazdaságosabban kihasználni, hogy ott a munkások is jól kereshessenek. Nem is kevés szakmában már most is munkaerőhiány van és nincs elegendő férfi ^pőshuikbóL E heti postánkkal ismét több olyan levél érkezett, melyek íróinak kisebb-nagyobb bosszúságot okozott különböző szervek mulasztása, furcsa utasítása. íme néhány, az illetékesek figyelmébe ajánlva. Az egri Iglói utcában a lajosvárosi telekkisajátí fásoknál a megmaradt telkeket újra felmérték és „kiegyenesítették”. Sajnos senki nem tudja pontosan, hol a határ, s akad még hatszögletű telek is a felmérés után. Már írásban kérték a városi tanács illetékes osztályát, nézzenek utána, hogy végre pont kerüljön a telek- ügyekre. Megnyugtató válasz ugyan érkezett, de ellenőr még a mai napig sem. Pedig nagyon szeretnék tudni hol van a pontos telekhatár, melyik mellékhelyiséget kell lebontani, máshova építeni, arról nem beszélve, hogy bőven itt az idesegédmunkás. Viszont sok nő és főleg sok leány nem tud elhelyezkedni, pontosabban nem talál neki megfelelő munkahelyet. Ügy véljük, hogy a most felnövő népes korosztályok és a nők egyre korlátozottabb elhelyezkedési lehetőségei az eddiginél gyorsabb és eredményesebb intézkedéseket sürgetnek Egerben és megyénkben is. A nők elhelyezkedéséi, megnehezíti a szakmai képzettség hiánya. Alapvető változtatásra van szükség az iskolai oktatásban és a szakmai képzésben is. De új üzemek telepítéséhez és a szakmai képzéshez hosz- szú évekre és sok millió forintra van szükség. A problémák pedig már ma sürgetnek, holnapra meg szaporodnak. Ezért levélírónknak azt válaszoljuk, hogy a lakosság érdekében nem mondhatunk le megyénk kiváló idegenforgalmi adottságairól sem, de az iparfejlesztésről sem. Kulturáltabb, nagyobb jövedelmet biztosító, több embert foglalkoztató idegenforgalomra és céljainknak, adottságainknak megfelelő ipar- fejlesztésre van szükség. A kettő nem zárja ki, sőt feltételezi egymást. Az is jó lenne, ha az iparon belül több figyelmet és több pénzt szánnánk a szolgáltatásra, mert ez kevesebbe kerül, hamarabb megtérül és sok fiatalnak, idősnek adna munkaalkalmat. Dr. Fazekas László je a veteményezésnek, hiszen tavaly is parlagon maradtak a falmérések miatt a telkek. ★ A parádi Felszabadulás utcában lakók azt kérték a februári tanácsülésen, biztosítsanak kijáratot a részükre, azaz nyissanak egy új utat. Jelentős társadalmi munkával is hozzá akartak járulni, arról nem is beszélve, hogy a 6ZÓbanforgó terület felét térítés nélkül akarták a tanács rendelkezésére bocsátani és a patakon átvezető gyaloghíd megépítését is vállalták. Ennek ellenére a tanácstól azóta sem kaptak érdemleges választ. ★ Kapuvári András verpeléti lakos fürdőszoba-berendezést vásárolt. Miután a berendezés komplett, mindenestől meg kellett venni az egészet. Azaz közben kide- TÜilrt, hogy a lefolyó szifon nem tartozik a komplett berendezéshez és hiánycikk ———iiwim i Népújság költségén! Sorsolás május 12-én Mindenki esélyes, mindenki nyerhet! — Olvashatták felhívásunkat kedves olvasóink. Az elmúlt napokban • örömmel állapítottuk meg, hogy nagyon sok olyan olvasónk, előfizetőnk van megyénkben, aki számít arra, hogy a Népújság költségén nyaraljon. Hogy kik lesznek szerencsések, az május 12-én a sorsoláson dől el. Addig is szeretnénk felhívni kedves olvasóink figyelmét, hogy a sorsoláson csak a beküldött szelvények vehetnek részt. Ezért kérjük az előfizetésgyűjtésben közreműködő olvasóinkat, hogy a posta által lebélyegzett megrendelőlapokat május 11-ig küldjék be szerkesztőségünk címére. A sorsolás eredményét, a szerencsés nyertesek névsorát lapunk május 18-i számában közöljük. a vízöblítő is. Kapuvári. András azóta is azon töri a fejét, miért komplett, ha hiányos? ★ Éles Mátyás Egerből cipő-ügyben panaszkodott. Karácsonyra egy 550 forintos spanyol cipővel lepte meg a feleségét. Sajnos a drága cipőről egy-kettőre kiderült, hogy hibás példány, használhatatlan, levált a sarka, összegyűrődött a bőre. Reklamációjára közölték a boltban, hogy csak a blokkal együtt cserélhetik be. De ki gondol arra karácsonykor, hogy az ajándék cipő, amit tavasszal kezdenek el hordani használhatatlan lesz? Panaszosunk sajnos nem, és most ott áll jogos reklamációjával egy pár használhatatlan cipővel. ★ Verpeléten fogászati szakrendelőt lé tesx tetteit. Nagyon örültek neki a környéken lakók — írta egyik tófalusi olvasónk, — de hamarosan kiderült, kár volt előre örülni. Ugyanis fogászati szakrendelésre, — hiába van a közeli verpeléti rendelő, — továbbra is be kell járni Kálba. S amíg Verpeléten három-négy ember várakozik a fogorvosnál, Kaiban húszan-harmin- can idegeskednek, hogy le ne késsék a vonatot. Panaszosunk szeretné rendbehozatni fogait (s nyílván nem ő az egyetlen azon a környéken) de kiszámította, hogy három-négy hónapig utazgathat Kálba, mire készen lesz, mert Kaihoz összesen hat község Lakói tartoznak. Igen ésszerű a kérdés: nem lehetne a hat községből hármat — Tófalut, Aldebrőt és Feldebrőt — a verpeléti szakrendeléshez sorolni? Késik a válasz . . . Miért komplett, ha hiányos . . . Blokk nélkül csakugyan nem lehet . . . Miért kell messzebb menni, ha közelebb is van . . . ? 1969. május 7., szerda
