Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
Fiatalok válaszúton: Merre Ügy nap csupán, s az cgr; Gárdonyi Gimnázium IV. c. osztálya 44-es létszámmal zárja az utolsó tanévet. írásbeli, szóbeli érettségi nem kis erőpróba. S utána a még nehezebb: pályát találni. öt plusz egyes tagozatú osztály. A lányok szabás •—varrást, a fiúk autószerelést tanultak. Közülük még sincs egy sem, aki az elsajátított szakmát választaná hivatásának. Huszonnégyen pályáznak egyetemre, s más felsőfokú intézménybe. Közülük tizennégyen pedagógusok szeretnének lenni. A lobbit 02 íróasztal, s-eset- leg a munkapad várja. De nem a tanult szakmában kívánnak szakképesítést szerezni! Negyvennégy’ ük közül kerestem meg négy fiatalt, ér.- deklődve terveikről, lehetőségeikről, vágyaikról. Vali, az esélyes Ramoffy, határozott, amolyan tanártípus. —• Eltalálta, angol—német szakos szeretnék lenni. Erre készültem úgyszólván gyermekkorom óta. S ez nemcsak homályos vágy volt! Hét éve tanulom a németet magán- szorgalomból. Szabadidőm fordítás és beszédgyakorlatokkal töltöttem. Német levelezőpartnerem révén évente egy—két hónapot időztem aa NDK-ban, ezért megy „be- szédfokon.” könnyen a nyely. Tavaszi szünidőm jó részét Debrecenben, a egyetemen töltöttem; próba felvételin. — Az-eredmény? — Erős mezőny volt. Úgy érzem; helytálltam; de ez még nem élég! i — Bizakodik? —- Kitűnő tanuló voltam minden évben, szeretem a tanítást, a gyerekeket, megteszek mindent, hogy a lehető legjobban felkészüljek. — S ha mégsem sikerül? —- Nem adom feL Újra próbálom minden évben. Feri bizonytalan Talpraesett, életvidám fiú. Gond jait nem, kendőzi: tovább — Bonyodalmas négy évem volt. Pesti vagyok. Elsős koromban autóbaleset ért, s emiatt lemaradtam a tanulásban. Bukás után 4,7- re tornásztam fel. Matematikus szeretnék lenni, a szegedi egyetemre pályáztam. Tudom, nem lesz könnyű, mert csak két éve foglalkozom alaposabban matematikával. S még egy baj: minden érdekel. Anyám pesti színésznő, a kedveltette meg az irodalmat. Írok novellát, verset, persze csak magamnak. Vonz a zene is. — A fontosabb csafc-a mate ínat ika? — Egy feladat mellett észrevétlen suhannak az órák. Szavakban nehéz kifejezni a megtalált megoldás örömét. — Sikertelenség esetén mit) választ? — Erre ígymégmem-gort- Öoltaro. Mária túl optimista ö is pedagógus akarlenrú, biológia—mezőgazdasági ismeretek szakos. — Felkészült? — Későn döntöttem, mező- gazdasági ismeretekben elméletileg tájékozatlan vagyok, bár felvételiigívaí»-ngég idő. —3V5-ÖS tanúlTnányí ftflaga nem lesz kevés a sikerhez? — Majd erősítek*®».érettségin. — S zated'TttejébeTT'dl vásott biológiai szakkönyveket? IV.c.? — Tagja voltam a biológia szakkörnek... — Nem lenne jobb a tanult szakmát folytatni? — Talán, ha nem sikerül. Előbb azért megpróbálom. Hátha... Miskát a vendéglátóipar „bűvöli" — Döntöttem; felsőfokú vendéglátóipariba jelentkeztem. — Nagy a verseny, s kevés a hely. A 3,3-as átlag nem biztos belépő. — Nem lehet valamit eleve feladni. Odaállok a rajthoz. Ha mégsem megy. akkor is maradok a vendéglátóiparnál. Pincértanulónak is jelentkeztem Pestre. Az csak sikerül. — Ott ás nagy a túljelentkezés. — Szeretem a vendéglátóipari szakmát. Otthon gyakoroltam a felszolgálást. Csak ezt tudom választani. Sikerülnie kell! — Az autószerelés? — Esetleg kényszermegoldás, ideiglenesen. ★ Válaszúton a IV. <vNegy- Vennégy fiatalnak pályát .kell találnia. Négy éven át szakmát tanultak, mégis jó részük az egyetemek és főiskolák kapuin kopogtat. Mindent egy lapra tettek, ki több* ki kevesebb reménnyel. Sikerül. — nem sikerül?' «-két hónap múltán eldől. Pécsi István Elsőként az egészségügy! dolgozók Megkezdődtek az egri véradó hetek Bár a Vöröskereszt a kórház vérellátói osztályának szervezői még járják az üzemeket, toborozni az önkéntes véradókat, a keddi nappal már megkezdődtek aa egri véradó hetek. Elsőként az orvosok és az egészségügyi dolgozók adtak vért ezen a napon. A következőkben minden héten kedden és csütörtökön, reggel nyolctól délután négy óráig várják aa önkéntefl véradókat a* egri S. számú kórház (Széchenyi utca) vérellátó osztályán. A minap egyébként Hatvanban is eredményes véradó napot tartott a Vöröskereszt a , vasútállomáson: 115 vasúti dolgozó adott vért. A szolgálati helyek közül a legtöbben a villamos vonalfelügyelőség- -<ről és a- kocsiműhelyből jöttek eL Egri siker Lengyelországban Katowicéi élmények öt nemzet zászlaját lengeti a magas árbocok tetején a friss tavaszi szellő. Középütt a magyar zászló ez alkalommal az Egri Tanárképző Főiskola kulturális delegációját köszönti. Azt a 67 fős csoportot, melyet a KISZ KB Kulturális Osztálya a főiskolán folyó művészeti.munka elismeréseként Katowicébe küldött ki a magyar színek képviseletében, a Nemzetközi Egyetemi-Főiskolai Folklór Fesztiválra. ★ A katowicei bányász-zenekar pattogó indulójára felvonuló jelmezeseket ütemes taps fogadja a több ezer né- :,RŐt befogadó rendkívül korszerűen felszerelt művelődési palotában. Minden csoport- mák kijut a tapsból. Wegry- i<Magyarország — olvashatjuk táblán, mely alatt ott sorakoznak fel az egri főiskolá- -sok, kik először vesznek részt ilyen szintű nemzetközi fesztiválon. A fesztivál első napja ,,csak” bemutatkozás. Az együttesek az ünnepélyes megnyitó után húszperces műsorokat adnak. A 25 tagú főiskolai zenekar R ezessy ImszIó főiskolai tanar vezetésével egymás után szólaltatja meg a magyar népzene , legszebb dalait táncosaink lába alá. Már az első szám: Létai: Patakparton, elnyerte a közönség tetszését. Taps tapsot követ egész a befejező számig Kodály—Rábai: Kállai kettőséig. Az énekkar, mely Tar Ijőrinc főiskolai adjunktus vezetésével Bartók-, Kodály-, Bárdos-, Karai-mű- veket szólaltatott meg, hasonló szép sikert mondhat magáénak már a bemutató napján. / A fesztivál második napja volt az együttesek számára a legnehezebb. Harminc perc tiszta műsoridőt kellett a legjobb számokkal kitölteni. A nagyszerűen felkészült román együttes, mely saját díszleteivel, rendkívül szép jelmezeivel már a megjelenésével is nagy hatással volt, szerepelt csoportunk előtt. A gyors sodrású román néptáncok után —• mintegy ellen- pontozásul — lassú számokkal kezdték az egri főiskola, sok. Táncosaink, énekeseink, zenészeink mondhatni önmagukat múlták felül. Olyan volt a szereplésük, ahogy csak álmodni mertük. A siker nagyszerű hangulatot teremtett. A szereplés után a boldog magyar csoport nemzetközi találkozót szervezett a szállodában, hol éjfélkor együtt köszöntöttük a május elsejét a szovjetekkel, románokkal. lengyelekkel es a bolgárokkal. A harmadik nap újabb húszperces, még be nem mutatott műsorral kellett szerepelniük az együtteseknek, melyet a zsűri az előző naphoz hasonlóan értékelt. Az egri főiskolások ezen az estén is kitettek magukért. Ilyen jól talán még soha nem szólt a zenekar, ilyen szépen még talán soha nem csengett énekeseink hangja. Hogy a Háromugrósnak volt-e nagyobb sikere, vagy a Tápéi darudübögőnek. Kodály: Nagyszalontai köszöntőjének, vagy Karai: Estéli nótázásának... alig lehet tudni. . Bár éreztük, hogy szépen sikerült szereplésünk, mégis igen nagy várakozás előzte meg a fesztivál negyedik napját, amikor a zsűri eredményt hirdetett. Láttuk a műsorokat, melyek egészen más karakterűek, koncep- ciójúak voltak és az összehasonlítást, rangsorolást szinte lehetetlenné tették. Nagyon örültünk éppen ezért a zsűri döntésének, mély szerint a nem egybefüggő táncjátékokat különdíjjal honorálták. Az első helyen a krakkói egyetem együttese végzett, az első különdíjat viszont az egri főiskolások, a magyar együttes nyerte, kiemelve énekkarunk magas művészi színvonalú szereplést. Az arany diploma, a csodálatosan szép, kőszénből mesteri módon faragott serleg, a sok szép ajándék birtokában, élményekkel gazdagodva térhetett haza együttesünk lengyelországi szerepléséről. Ezrek, sőt milliók láthatták, hallhatták népünk táncait, dalait. A Patakparton című táncunkat közvetítette a televízió is, az énekkarunk számaiból pedig műsort sugárzott a Lengyel Rádió. Együttesünk szereplésének méltatására elegendő azt megemlíteni, hogy meghívást kaptunk 1970-re a bukaresti nemzetközi fesztiválra és elindulásunk éjszakáján a csoportot búcsúztató főrendezők közölték, hogy két év múlva visszavárnak Katowicébe. Dr. Nagy Andor E. f iker: í. •iHiWá H 75. Ülök a karosszékben, látszólag kényelmesen. Be az hiszem, nem volna bennem annyi erő. hogy feláll jak. Három lépésre előttem Hugo Foliar áll. A két ember m®L mindig keményen tartja. Falfarról lerí, hogy ha tehetne* őrjöngve rám vetné magák Esztelen erőlködéssel rangatj-* az öklét, hogy széttépje a bilincset. , __„ A szobában síri csend. Semmi moccanás. A jelenlevői® többségének óriási meglepetés ez a jelenet. Karlicek az, aki kezembe adja a gyűrűt, mag a taskatk A gyűrű belső felét sebtiben megvizsgálta. Most félreérthetetlenül jelzi: a bevésett kezdőbetűk és dátum megfelel annak, amit megállapítottunk. Hugo Falfar levette a gyűrűt a meggyilkolt rendőr ujjúról és a magáéra húzta. Nem nézem meg a gyűrűt. A táskát nyitom ki. Mozdulataim. megfeszített akaraterőm jóvoltából, biztosak es céltudatosak. Kihúzok a táskából két vaskos koteg otdollaroet meg nagyobb bankjegyet. Lám csak! Hugo Falfar dollárt vásárolt a hamis C—L sorozatértV' A Nemzeti Bank kára tehát ebben az arányban csökken... De most csali nem ezen fogok elmélkedni. A bankjegyeket Loubal veszi gondjába. Még valami lapul a táska mélyén. Egy bádog gyógy- szeresdoboz, leragasztva széles ragtapasszal. Oldalából ráforrasztott sárgaréz rudacska áll ki, a végén finoman fogazott kerékkel, amely pontosan olyan, mint amilyent Hátik lakásában találtunk. A bádogdoboz körülbelül egy kilogramm súlyú, de lehet, hogy nehezebbnek érzem a valóságosnál. Kétségtelen, hogy időzített aknát tartok a kezemben. Ahogy felpillantok, úgy tetszik, Falfar gonosz szeméből maró gúny árad felém. És Falfar beszélni kezd. Merőben más hangon, mint ahogy eddig beszélt. Rekedten, szinte hörögve tör ki belőle a szó szadista szenvedélyében. — Végre! Mégis vesztett! Átkozott embervadász! Mintha Srámeket látnám pár pillanattal a robbanás előtt! Most mentse a bőrét, aki tudja! Rikácsolva szakadtak ki torkából az utolsó szavak; szeme vadul forog, súlyosan a földre veti magát, hogy a két erős férfi sem bír.ia megtartani. Senkinek közülünk még a legválságosabb helyzetben sem szabad elveszítenie a fejét. Hanem kinek volna kedvére, hogy darabokra tépesse magát? Itt én vagyok a parancsnok. Ez azt jelenti, hogy ha nem teszek semmit, ami megoldaná ezt a helyzetet, ha nem adok valamilyen utasítást, akkor az itt jelenlévő bátor férfiak valamennyiének a függelem diktálta kötelessége. hogy nyugodtan, hidegvérrel bevárja a robbanást. Hanem ebben a pillanatban én vagyok a legkevésbé alkalmas ilyesmire, s iszonyú érzés kerít hatalmába, hogy az összes biológiai folyamat megáll bennem. Keld, hogy ura maradjak a helyzetnek. Olyan erőfeszítéssel. amit magam is emberfelettinek érzek, szedem össze energiám foszlányait egy határozott parancs kiadásra. — Nyissák ki az ablakot! Közben mintha szétpattanna az agyam. Inkább homályosan emlékszem, mint látom, hogy Falikar lakásának ablaka tagos kertre néz, aránylag messze van a kerítése, amögött pedig műveletlen föld széles sáv- j ja húzódik. Az ablakot sebesen kinyitja az. akire a parancsadás közben véletlenül éppen ráesett a pillantásom. — Fogja... — mondom Falfar őrei egyikének, — és hajítsa ki az ablakon a kertbe, amilyen messzire csak tudja, gyorsan! Iszonyú, hogy ez az ember még szabályosan rávágja: — Igenis! Habozás nélkül elveszi ölemből a dobozt, és két ugrással az ablaknál terem. De egy lépésnyit ismét hátrál, hogy nagyobb lendületet vehessen. Mindez végtelenül lassúnak tűnik fel előttem. Görcsösen szorítom a szék karfáját, hogy nyugodt tudjak maradni. Az orvos drogja ronggyá szagatta az idegeimet. — Lépjenek hátrább! — mondja az aknát dobó ember. A pokoli doboz végre, erős kéztől hajítva, sebesen kirepül az ablakon. Egy pillanatra ráesik egy sugara a napnak, amely nemrég már felkelt, és tompán megcsillan. Azután senki sem moccan, szinte nem is lélegzik. Elég idő eltelt. Nem hallunk robbanást. Egy perc. Kettő... — Lépjen el az ablaktól! — mondja Trepinsky hűvösen. A nap vidáman, fényesen hág egyre feljebb, mintha a komor éjszaka után boldog nyugalom beköszöntét hirdetné. Az úszó felhőfoszlányok egyetlen óriási, aranyosfehér halmazzá verődnek össze, aztán megállnak. Bensőmben azonban emésztő tűz perzsel. Annak az átkozott orvosnak igaza volt a reakciójával. Éhes vagyok, szomjas, hevesen ver a szívem, kínzó fájdalmat érzek a fejemben, s egész testemben zsibbadt merevséget. Falfar ott térdel előttem. Olyan mélyen meggörnyed, hogy homlokával szinte a padlót érinti. Mérhetetlenül visszataszító látvány. Tekintetem Loubal t keresi. — Biztonsági őrizet! — mondom, s úgy hallom a hangomat, mintha valaki más beszélne. — Szigorú magánzárka. Szüntelenül figyeljék. Várják be a további utasításokat! Vegye át a parancsnokságot! A szék támlájára hajtom a fejem, szemem behunyom. A robbanásra várok? Nem. Az többé nem érdekel. sU— mm mmmsmm Szabad térségen nem okozhat komolyabb kárt. Minden jól van. Hanem a robbanás egyáltalán be sem következett. Ahogy utólag megtudtam, ezen legjobban maga Falfar csodálkozott. Harmadnapra újra friss és egészséges vagyok. Az orvos drogjáról hallani sem akarok többé, míg élek. Elővezettetem Falfart. Természetesen már nincs rajta az egyenruha. Lecsillapodott, csaknem cinikus. Kérkedő, sőt büszke a tekintete, egyébként a külsejéről ítélve senki sem mondaná, hogy többszörös gyilkos. Nem jón előttünk zavarba, noha éppen elegen vagyunk itt: az ezredes, Loubal, Trepinsky, Skála, az ügyészség képviselője, jegyzőkönyvírók, őrök... A levél szerzőségét minden kényszer nélkül vállalja. Nem tagadja azt sem, hogy találmánya segítségével el akart tenni láb alól. Csak azt jegyzi meg, hogy nem habozott volna velem együtt halni. Mint mondja, ezzel is bizonyságát adta volna felsőbbrendűségének. Azt mondja: — Ezért csalogattam be a körzetparancsnokot a lakásomba. Az ürügy viszonylag naiv volt. Maguk is tucatjával kitalálnak hasonlókat. Sajnálom, de személyes politikám megkövetelte ezt az áldozatot. Tettem igazolását megtalálják a levelemben. Elmondtam ott mindent meggyőzően. Beismerem a dolgot, mert hiszen úgyis rám bizonyítanák. .Megkímélem hát magukat a fáradságtól. Örült ez az ember, vagy csak adja az őrültet? Egész vagyon volt nála dollárban. Terve az volt, hogy egyenruhában, a biztonsági szervek teljhatalmával éjszaka megállít valami alkalmasnak látszó autót, kényszeríti a sofőrt, hogy üldözőbe vegyen egy nem létező bűnöst, a sofőrt aztán megfelelő módon elteszi láb alól. Az autón átlépte volna a határt. Remélte, hogy az egyenruha ezt megkönnyíti neki. Most a vállát vonogatja. — Az idegen kocsi természetesen nem lett volna gyanús — mondja, valami nyugodt beletörődéssel. — Azi enyém annál inkább. Ezért hagytam ott a kocsimosóban, és szívből mulattam az erőlködésükön, hogy megtalálják. Maguk tűvé tették értem a várost, én meg ott álltam maguk előtt. Remélem elismerik, hogy a tervem ragyogó volt. Sajnos meghiúsult, és nekem végem. A törvényt az erő diktálja, és most maguk az erősebbek. Nem tudok róla, hogy valami rendkívüli szörnyűséget követtem volna el. Megfosztottam néhány embert az élettől — ez minden. Egyikük sem tudta, egészen az utolsó pillanatig, hogy mi vár rá. Tehát kétségtelen, hogy nem is gyötörte őket halálfélelem. Senkit sem kínoztam. — Olyasmit hoz fel mentségére. — mondom —, ami még sokkal rosszabb lényt vet magára. Ismét megvonja a vállát. — Hát igen. Indulat nélkül öltem. Amint látom, roppantul eltérő a véleményünk az emberélet értékét illetően. Részemről meg vagyok győződve, az életet csak az becsüli nagyra, aki pillanatnyilag a hordozója. Tekintettel lenni idegen életekre, ez logikusan esztelenség. Gyanakszom, hogy Hugo Falfar valami sajátos, kör- mönfontan kiagyalt őrültséget színlel. (Folytatjuk) 1 ! --------------------------N agy sikert aratott a tánccsoport a ..Tépéí darudü- 1)ögő”-vel. (Foto: Nemes Péter)
