Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
Három lépés a politikáért A HIVATÁSOS POLITIKUSOK leginkább csak alkalmi vendégként fordulnak meg egy-egy szocialista brigádban, de ez igazán nem lehet akadálya a politizáló mikrocentrum kialakításának. Néhány brigád ugyan tagjai között tudhat még parlamenti képviselőt is. pártbizottsági és pártvezetőségi tagot, szakszervezeti, vagy ifjúsági vezetőt. Ezeknek a brigádoknak csakugyan könnyebb. Köztük van X vagy Y elvtárs, aki szükség esetén ismerteti, megmagyarázza, vagy ha kell, helyére teszi mindazt, ami egy ilyen kis közösségben szóba kerülhet, választ igényelhet. De mit tehetnek azok, akiknek nincsenek „saját termésű politikusaik?” „Ugyan, kérem, ez csak nem probléma, nálunk a politikához és a futballhoz mindenki ért” — válaszolhatnak egyesek. E megállapítást természetesen nem vehetjük komolyan, de segítség hiányán valóban nem múlhat és indokoltan hisszük, hogy nem is múlik a dolog. „Szépen néznénk ki, ha még ennyit sem nyújtanánk brigádjainknak” — fakadhatnánk ki joggal a munkahelyek pártszervezetei. De hogyan jelentkezik a segítség, ez már nem mindig ilyen egyszerű. Kezdődik azzal, hogy az emberek többnyire nem nagyon színlelik az előre beprogramozott politizálásokat. Sok buzgó propagandistát lehangol, hogy szépen, szabatosan, jó előre kidolgozott és tervbe foglalt témák iránt gyakran a szocialista brigádok . tagjai is érdektelenek. Egy-egy jobb pártnapi vagy ismeretterjesztő előadás még csak valahogy megmozgatja az embereket, bár egy kicsit ezt egyoldalúnak tekintik. Ám lenne csak közöttük az előadó, amikor hallgatókból alkalmi előadókká válva szinte hajbakapnak egy-egy újságcikken, televíziós, vagy rádióriporton. Örömmel győződhetne meg arról, hogy ugyanazok az emberek, akik esetleg tisztelettudóan végig- bóbiskolják előadását most egymás szavába vágva kérdeznek, vitáznak, jól vagy rosszul állásfoglalnak. LENNE CSAK KÖZTÜK! De hát miért nincs? Ha nem is állandóan — mert ehhez talán az ország összes előadójának is kevés ideje lenne —, legalább időnként. Olyankor, amikor erre is ideje jut az előadónak, kedve és igénye a bigádnak. Szóval, amolyan programon kívüli, — de azért mégis rendszeres — spontán beszélgetésekre gondolok, ahol egyszerre lehetne mindenki előadó is, meg hallgató is. Szőnyegre kerülhetne itt minden, ami az embereket érdekli, foglalkoztatja. A párszervezet azzal teheti meg az első lépést, azzal kezdheti a segítséget ha legalább több-kevesebb rendszerességgel, gyakorlott politikusokat küld. de még jobb, ha az ott dolgozók közül nevel a szocialista brigádoknak. Nem okvetlenül valami nagy keliberű fenoménekre kell gondolnunk. hanem olyan felkészültségű emberekre, akik tájékozottságuk, műveltségük, józan politikai érzékük, vitakészségük és bátorságuk révén képesek jó értelemben vett politikai hangadókká, szóvivőkké válni, a brigádban és a brigád körül az állandó politikai közvéleményt kialakítani. Akár külső, akár belső embernek jut az a szerep, elengedhetetlen a személyes és mindennapos kapcsolata azokkal, akik körében politizálni akar. Nem vitás, hogy ha ütőképes politikai szóvivő gárdát sikerül kialakítani, akkor minden a tájékozottságukon és tájékoztatásukon múlik. Ez lehet tehát a második lépése a segíteni akaró párt- szervezeteknek. TELJESEN IGAZUK VAN azoknak, akik azt mondják, hogy csak kellő tájékozottság esetén képesek a mélyebb, az emberek számára kevéssé ismert összefüggések tolmácsolására, magyarázására és minősítésére. A kis- és nagypolitikában nincsenek és nem is lehetnek titkaink. Egyébként is az emberek nem az állami és katonai titokra kíváncsiak, hanem azokra az eseményekre, okokra és okozatokra, amelyek körülöttünk, vagy a nagyvilágban zajlanak, amelyek így vagy úgy hatással vannak életükre, sorsukra. íme tehát a pártszervezetek^ harmadik lehetséges segítő lépése. Figyelemmel kell kísérni, hasznosítani a szocialista brigádokban és brigádok körül kialakuló politikai közvéleményt. Más szóval: választ keresni, igényelni és adni mindazokra a kérdésekre, amelyek — legyenek akár kényesek akár kevésbé kényesek — a közvéleményt foglalkoztatják. A tapasztalatok hasznosítását illetően pedig érdemes arra gondolniuk a pártszervezeteknek, hogy működési területekre vonatkozó elhatározásaiknál, közelebbi és távolabbi terveik kialakításainál stabil támpontot nyújthat számukra a brigádok "mindenről tudni akaró, mindenről állást foglaló szocialista módon dolgozó és politizáló közössége. A politika így termékenyíti, színesítheti meg a szocialistává váló emberek életét, s az életet így kötheti a valóságnak megfelelően a politikához. Gyertyános Zoltán Gyöngyöstarjám tervek A község legnagyobb vállalkozása, a törpe vízmű megépítése miár lassan kilép a tervezgetések időszakából és egyre inkább a megvalósítás kerül napirendre. Két lépcsőre bontották a vízellátási rendszer elkészítését Gyöngyöstarjántoan Az első lépcsőben a gerincvezeték kiépítése szerepel, a másodikban pedig a kutak és a víztároló összekötése. Az első lépcső tervrajzai elkészültek. Ezért a munkáért 130 ezer forintot kellett kifizetni. A többi terv pedig az őszre lesz készen. A nagy munkában a tsz is részt vesz, méghozzá komoly mértékben. Ha sikerül az érdekeket egyeztetni, akkor a tsz lenne az építkezések végzője is. Eddig már van két mélyfúrású kút a | községben, de még egyet ^ fúratnak, hogy a vízellátás^ hiánytalan legyen. Építenek | két ötven köbméteres viztá- ^ roló medencét a község fő- « lőtt, innen jut majd el aS víz a háztartásokba. Terme- S szetesen azok is artézi vizet S kaphatnak, akiknek a lakásé- S ba nem vezetik be a vizet: s huszonöt helyen lesz vízcsap,« i.-; ooc Trözterü leteken. Eddig csak azt soroltuk fel, hogyan képzelik el a törpe vízmüvet a gyöngyöstarjá- niak. De arról még nem szóltunk, mennyi pénz kell ezeknek a terveknek a megvalósításához. Nem kos ösz- szeg, az biztos. Mintegy ötmillióra számítanak. Ennek egy részét állami támogatásból remélik, más részét saját erőforrásaikból, a hiányzó részt pedig a víztársulás útján biztosítják. Maga a két kút és a tervezés eddig hétszázezer forintot követelt. A további tervek között szerepel az ötven személyes óvoda megépítése. A helyét az iskola kertjében jelölték ki. Ezt építkezést a járási tanács biztosítja, közéi nyolcszázezer forintos költséggel. Jövő májusban már meg akarják nyitni az új óvodát. Nem olyan mutatós beruházás, de nagyon szükséges: az Ady Endre utcai fahíd átépítése vasbeton híddá. Ehhez is háromszázezer forint kell. Mint ahogy majdnem félmilliót kell felhasználni az iskola bővítésére, illetve a környékének rendezésére. Egy tanterem készül el még a meglévők mellé. A községi tanács vezetői örömmel sorolják el a község fejlesztését segítő terveket, mert tudják, valamennyi a lakosság kulturáltabb, kényelmesebb életét biztosítja. (&mf) fZsxrrxrc íitamkan Aníil az aíkai Timföldgyár. A magyar alumíniumprogUicmwcil ePui ram legnagyobb létesítménye, az ajkai II. számú timföldgyár építése gyors ütemben halad. Befejezéshez közeledik a nyolc vörösiszap ülepítő berendezés alapozása és a 23 kikeverő tartály betonalapzata is. A gyár 1971-ben kezdi meg a termelést és 1973-ra, a beruházás befejezésére már évi 240 ezer tonna timföldet ad. Az új Ajkai Timföldgyár műszaki berendezése lényegesen modernebb az előzőeknél. (MTI foto: — Kovács Sándor felv.) Beszélgettünk az olvasókkal Mozi vagy tornaterem? Áz év 364 napján is... A tsz-asszonyok szabadsága „Ezt írja meg az újságban ...” hangzik el naponta a felszólítás, amikor a lap munkatársa és az olvasó találkozik. És valóban sok érdekes probléma merül fel, sok gondolatébresztő javaslat hangzik el ilyenkor. íme: „A mi iskolánk az egri IX- es számú. Régi, nem éppen a legkorszerűbb. Tornaterme sincs a gyerekeknek, pedig most lépten-nyomon szó esik a fiatalok testneveléséről. Tanácstagi beszámolón, SZM-íiléseken, és mindenütt, ahová csak eljutunk, elmondtuk már a kérésünket. ■Van a mi iskolánktól nem messze, a Szovjet Hadsereg útján egy régi mozi. A Béke. Valamikor nagy szükség volt rá, ide jártak a környék kispénzű emberei. Most már az előadásokat legfeljebb 30— 40 gyerek nézi meg. Tudjuk, a MOKÉP-nek sem jó üzlet, az emberek sem járnak oda szívesen, mert néhány száz méterrel odább van az új Bródy mozi, kultúrált környezet. Kértük, adják ide a régi mozi helyiségét, tornateremnek. Mi nagyon szívesen rendbe hoznánk az épületet társadalmi munkával. Az udvarán kézilabda-, vagy kosárlabdapályát építenénk, hiszen ott van az iskolai napközi otthon. Csak lenne már valaki, aki eldöntené, mi kell jobban: tornaterem és tágas napközi otthon, vagy egy nem látogatott, ráfizetéssel működő mozi... Amikor megalakult a nagy- tályai szociális otthon, a környező községek nőtanácsai vállalták, hogy patronálják az öregeket. Hamarosan minden szobába térítők, függönyök kerültek, hogy otthonosabbak legyenek a rideg, fehér szobák. Azóta is minden évben ellátogatnak az öregek napján, cukrot, csokoládét, virágot hoznak. Ám „öregek napja” csak egyszer van egy évben, az évnek pedig még 364 napja van. S év közben ritkán kopogtat be látogató az öregekhez. Az Egri Dohánygyár egyik szocialista brigádja arra vállalkozott, hogy két „öregek ’’napja” között is törődik velük. Egy szoba patronálását vállalták, családtagként befogadták az öregeket, pótnagymamának, pótnagyapának, hetenként látogatják őket. A magukra hagyott idős gondozottak nagyon boldogok. De ez csak egy szoba. A töbv az OTTV. Alközpontja Karcag, Püspökladányi u. 82. Tel.: 120. Telex:07-22-71. — Milyen tanuló volt, Pis- i? — Négyes voltam. — te- zi le az újságot a fiú. — Tanulsz tovább? — Nem. — Mindenki nem tanulhat ovább, — teszi hozzá az ap- a. — Kellenek a fiatalok a tunikában. — Van kedved itt dolgozni? — Igen, szeretem ezt a nunkát. — ö szereti, de a legkiseb- ák fiam, ha kijön, háttal áll : földnek, — szól közbe újra lz apa. — A faluba szoktál bejár - ii? — Szoktam. Voltam vasárlap is moziban. — Mit láttál? — A Fényes szeleket. — Tetszett? — Nem értettem. Sokat áncoltak benne. — Én nem járok moziba, - mondja az apja. — Estén- :int vigyázok a dinnyére. Megeszi a nyúl. Folyton zavarni kell őket. Vigyázni kell (lágyon -a dinnyére* hogy jól fizessen. Különben sincs mar túl nagy fantázia benne. Tavaly is alig vitték. Nem mondom, a korán érő fajta, az jól fizet. — Mennyit keresnek egy szezonban? — Harmincöt- negyvenez - rét. Az időtől is függ. A bevétel 40 százaléka a miénk, 60 százalékát kapja a tsz. összesen hét holdunk van. Ebből négy a dinnye, a többi uborka, meg tök. Nem tudom, milyen lesz a termés. A múlt héten nagyon megcsigázta a fagy a növényeket. — Meddig fog még diny- nyésként dolgozni? — Nekem az apám is diny- nyés volt. Gyerek voltam, amikor beleszoktam. Én már nem is tudnék mást csinálni. Jó ez így. — Mennyi időt töltenek naponta kint a földön? — Mikor, hogy. Általában 10—11 órát. Az a baj, hogy nem egyben van a hét hold, sokat kell menni egyik helyről a másikra, este meg őrizni kell a földet, az állatokból. bi szobának is vannak magukra hagyott, egyedülálló, szeretetre éhes lakói. Talán, ha hallanának a többi szocialista brigádok a dohánygyáriakról ... ★ Van egy törvény a szövetkezeti parasztok fizetéses szabadságáról. Tudja milyen nagy dolog ez? Fizetéses szabadságon a paraszt. A félté* tel csak a szorgalmas munka. De aki megszabta, hogy. mennyit kell érte dolgozni, megfeledkezett az asszonyokról. Évente 250 munkanapot kell ledolgozniuk. A nők többségükben a növénytermesztésben dolgoznak. Ott pedig, ha „megidvezülnek” sem tudnak ennyi munkanapot letölteni. Ezt vették fir gyelembe a nyugdíjnál is, mikor mást állapítottak meg a nőknek és mást a férfiaknak. Azt mondják, volt olyan szövetkezet, ahol az alapsza1- bályban a nők részére kevesebb teljesítendő munkanapot állapítottak meg, mert így is lehet. De a lehet, meg a kötelező, az kettő. Mert nálunk például nem csökkentették a fizetéses szabadságra jogosító munkanapok számát a nőknél. És hozzánk hasonlóan jártak el más szövetkezetekben is. Persze, ha kötelező lenne, nem feledkeznének meg olyan köny- nyen az asszonyokról. Higy- gye el, attól sem kellene félni, hogy nyár közepén vennénk ki a szabadságot. Aki keresni akar, teljesíteni a kötelező 120 munkanapot, az minden időt kihasznál. Valahol, valakinek szólni kellene a nők érdekében... mert nekünk is jól jönne az a fizetéses szabadság... ★ „Ezt írja meg az újságban” — hangzik el gyakran, amikor az olvasó és a lap munkatársai találkoznak. Kis emberek, kisebb-nagyobb problémái, amikről valóban kell írni. S hogy az illetékesekhez eljussanak ezek a panaszok, feljegyezte: Deák Rózái ma jó.. Szigethy András ^ 1969. május 31., szombat A kutya két lábra állv; aCsarkodik a láncon, amikor i kunyhó felé közeledünk. Bu gyi István lecsendesíti, betes sékel az ajtón. Vegyes érzel mekkell lépem át a küszöböt vajon hogyan él, gondolkodik, milyen problémák fog lalkoztatják a mai dinnyést Hiszen ezek a kunyhók, ame lyekkel az ország minden tá ján találkozunk, külsőleg mi sem változtak évtizedek óta A feleség a tűzhelynél szór goskodik, a nagyobbik fii képes újságot forgat kézé ben. a rádióban Beatels-él zenéje szól, egy szalmás ko sárban kotlóstyúk ül a to jáson. Letelepszünk az egyil ágyra. Lábunk keményri döngölt földet ér. — Évekig jártam az orszá got, feleségemmel — a csá nyi dinnyéseket mindenho örömmel látták —, de mos már három év óta nem me gyünk máshová. Itthon ma radunk. Elég volt a sok ide oda mászkálásból. Meguntam Évenként hét hónapot töl tünk ebben a kunyhóban, t falu itt van, három kilómé ternyire. Ott a házunk, ha za tudunk menni amiko akarunk és az időnk is enge di. A kisebbik fiam innen, ; kunyhóból jár az iskolába. I nagyobbik most végezte a általánost. A dinnyés kun yh ójá ban — És az emberektől nem! keil? — Itthon nem szoktak lop-! ni. Itt mindenki tudja, hogy! mit jelent az, ha elvisz egy-) egy dinnyét az arra járó. Sok! kicsi, sokra megy. — Miért váltak olyan hí-: réssé a csányi dinnyések? ! — Mert itt csinálták azt! először, hogy melegágyban,! palántát csíráztattak, és úgy! tették ki a szabadba a dinv~! nyét. Azelőtt. közvetlenül! magról vetettek. Száz napra) újév után. — Esténként, hogy telik az! idő? — A rádiót hallgatjuk. Va-! sárnap meg bemegyünk té-! vét nézni. Egyik este kint fi- S gyeltük a holdat a kunyhó í előtt, mert bemondta a rádió, $ hogy szabad szemmel is lehet $ majd látni, amikor az Apollo j begyújtja a rakétákat. De! nem láttuk. Lehet, hogy túl! korán abbahagytuk a néze-! lődést, fáradtak voltunk, ! aztán korán lefeküdtünk. i Elbúcsúzunk. A poros útonj ballagva még messzire eljut! hozzánk, ahogy a töredezett! nádpallós tető alól kihallat- $ szik a zene egy-egy dobba- 5 nása, és Zalatnay friss, fia- § tál hangja, „...nevetve... más$ ma már a módi... nekem! “ ................ S
