Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

Amerigo Tot — itthon Kiállítás a Műcsarnokban Világhírrel és hatvan éve­sen érkezett szülőföldjére Amerigo Tot szobrászmű­vész, aki hajdan Tót Imre­ként indult el pályáján. A fehérvárcsurgói parasztfiú­ból lett nagy művész a bu­dapesti iparművészeti főis­koláról 1929-ben indult euró­pai vándorútra. Első nagy sikerét ú.i hazá­jában, Olaszországban érte el 1937-ben. Pályázatot nyert, s nevét egy csapásra híres­sé tette. A háború egy időre megtörte művészi pályáját — katona lett, az olasz el­lenállás ejtőernyős tisztje. A háború után, 1949-ben kap­ta az első nagy megbízást a Termini pályaudvar dom- borművére, s ezen túl már semmi nem állt művészi kar­rierje útjába. Ö kapott meg­bízást a római Kennedy-em­lékmű tervezésére is. Negy­ven év után érkezett szülő­földjére, s rendezett kiállí­tást szobraiból, grafikáiból a (MTI foto Szebellédy felv.) Műcsarnokban. Képünk a nagy sikerű tárlaton, dediká­lás közben készült a művész­ről. Gyöngyösi szüret, 1969 Legutóbb két évvel ez­előtt rendezte meg Gyön­gyös a hagyományos szüreti napokat. Azt is mondhat­nánk, hogy a két évvel ez­előtti ünnepsé gsorozat erő­próbának is tekinthető: ak­kor mérték fel lehetőségeiket a rendező szervek és egybe» bővítették is a programot Aa Alanyszőlő vándordíj megalapításával lépett ki a gyöngyösi szüret abból a szűk körből, amit az ilyen jellegű szüreti rendezvények nyújtanak általában- Ez a díj nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonzóerővé is vált. Már korábban az is el­dőlt, hogy a szüreti napo­kat nem lehet minden év­ben megismételni, mert megfelelő idő kell a komoly felkészüléshez. Ezért a két­évenkénti megrendezés pe­riódusát állapították meg. így lett 1969 ismét a gyön­gyösi szüret éve. A szervező, előkészítő munka már tavaly megkez­dődött a művelődésügyi osz­tály irányításával. Különbö­ző szervek bevonásával ösz- szeáUították a szüreti napok műsortervét, amit a városi és a járási tanácsok elé ter­jesztettek tájékoztatás céljá­ból, majd a két érdekelt tanács végrehajtó bizottsá­ga nemrég érdemben is fog­lalkozott a tervezettel. A rendező szervek célja világos és egyértelmű: a szü­reti napokat országos vonzó­erővé kívánják fejleszteni. Ennek figyelembevételével tárgyaltak az Idegenforgalmi Hivatallal. Mivel bővül az idén a program? Sok mindennel. Ilyen a néptáncegyüttesek területi szemléje, a képzőművészeti kiállítás, amelyen a leg­jobb alkotásokat díjazzák, valamint a kereskedelmi hét, az ünnepi filmhét és a vadá­szati kiállítás. Megrendezik a Húszéves a SZOT című kiállítást. A virágkiállításom az érdeklő­dők ötleteket kaphatnak a szép otthon berendezéséhez. A kulturális rendezvények sarából ki kell emelni a szőlészeti és borászati tudo­mányos tanácskozást, amely­nek szervezője az Agrártudo­mányi Egyesület és a Felső­fokú Mezőgazdasági Techni-j keim. A néptámoosok részére egyéni táncversenyt rendez­nek az Aranysarkantyú-dí- jért, a lányok pedig a Gyöngyös szépe szalagért vetélkedhetnek. Akik a sportot szeretik, megtekinthetik majd az autós ügyességi és KRESZ- versenyt, a Mátra Ökölvívó Kupa küzdelmeit, a lovas- versenyeket és fogatbemuta­tókat, a tájékozódási és te-; repfutő versenyt, az erdésze­ti dolgozók ügyességi verse­nyét. A mezőgazdasági termé­nyek kiállításán a különböző szövetkezetek és állami gaz­daságok az Áramyszőlő ván­dordíjért is versenyeznek. Mint ahogy a szüreti felvo­nulás résztvevői is lehető­séget kapnak a vándordíj el­nyeréséhez. A gyöngyöst! szüret. 1969 rendezvényei szeptember 14-ón kezdődnek és 21-én fe­jeződnek foe. A Gyöngyösi Városi Ta­nács végrehajtó bizottsága a járási társszervvel úgy ha­tározott, hogy a Magyar Saj­tó Házában fogadáson tájé­koztatja a rádió, a televízió és a napilapok munkatársait a szüreti ünnepségekről és rendezvényekről. Az előkészületek azt mu­tatják, hogy a gyöngyösi szü­ret, 1969 valóban rangos, ér­dekes, vonzó eseménye lesz megyénknek. (Qmf) Önnek mit jelent A ICŐWYW? Körkérdés a könyvhét előtt önnek mit jelent a könyv? — kérdeztük Hevesen. Akik válaszoltak, különböző korú, képzettségű és foglalkozású emberek. Közös vonásuk: a könyv, a betű szeretete... ★ GACSÖ ZOLTÁN, 18 éves gimnazista: — A barátság nálam is — mint általában mindenkinél — a mesékkel kezdődött. Ezeknek már csak a hangu­lata él bennem. Annál pon­tosabban omló teszem az első regényre, az Egri csillagok­ra. Akkor kilenc éves voltam, s ez a könyv tanított meg egy hősi korszakot érteni és ér­tékelni. Gárdonyi segítségé­vel elevenedett meg előttem a Történelem. Ismertté tette számomra az Ismeretlent, felkeltette bennem a megis­merési vágyat. Bonyolult át­tételekkel, igaz, de nem kis része volt abban, hogy gim­nazista koromban a biológia ismeretlen és éppen ezért vonzó világa keltette fel ép kötötte le érdeklődésem. Ekkortól szakkönyveket búj­tam szabad időmben. Időtöl­tés? Nem a könyv számomra olyan szórakozást jelent, amely azonos a bővülő tu­dással. A legutóbbi könyv? Jack London Eden Martin című önéletrajzi vonatkozá­sokkal telt regénye. Egyéb­ként ő a kedvenc íróm. Vonz írásainak élménygazdasága, bátran reális világlátása. Az ő főhősei élnek tovább ben­nem, nehéz helyzetekben 6k „súgnak” s úgy érzem, hogy megéri hallgatni rájuk. ★ MIKLÓSIÉ LÁSZLÓ, a la­kásépítő ktsz 54 éves dolgo. zó ja: — Krúdy volt az az író, akinek segítségével megbű­völt a könyv. Jó harminc éve már annak a napnak, amikor az egri legényegylet könyvtárában belelapoztam egyik regényébe. Belelapoz­tam, s nem tudtam letenni. Utána Jókai és Mikszáth kö­vetkezett s tart mindmáig. Mit adott nekem a könyv? Megtanított bölcs iróniára, életerőt adó humorra s ami ezeknél is többet jelent: hinni az igaz törekvések sikerében. Adott önérzetet s még bőke­zű ráadásként pihentető, kel­lemes órákat. Ha az ember elkeseredett, általában felke­resi barátait, hogy gondját- baját velük megbeszélje. így vagyok én a rég olvasott könyvekkel. Fellapozom őket s máris megnyugtatnak, erőt adnak. Egyet sajnálok csak: kevés a szabad időm. Itt az asztalosmunka. otthon a mindennapi teendők s elfut a nap. Este már csak egy rö­vid óra jut az olvasásra. ★ IDŐS BAGI FERENC tsz- nyugdíjas: — Vadászember voltam és vagyok, ezért elsősorban a szakkönyvek vonzanak. Szá­momra Molnár Gábor, Kit- tenberger Kálmán és Széche­nyi Zsigmond könyvei jelen­tik a tartalmas és hasznos szórakozást. Írásaikat olvas­va átélem kalandjaikat, s szinte filmszerűen elevened­nek meg előttem élményeik. Alkalomadtán kezembe ke­rülnek szépirodalmi alkotá­sok Is. Legutóbb a Csendes Dont olvastam. Ebben is az élményszerüség ragadott meg, az hogy látni tudtam a cselekményt. A könyvektől tudást, szórakozást, útmuta­tót kaptam az életre. Hiszem, hogy a könyvek csiszolják az ember gondolatait, hogy nyesegetik a durvaságot, el­nyomják az önzést. Aki egy­szer megszerette a könyve­ket, az nemcsak maga lesz rabjukká, hanem igyekszik másokat is olvasóvá nevelni. Két fiam van, én adtam ke­zükbe az első könyvet, én vezettem őket lépcsőfokról lépcsőfokra a betűk birodal­mába. Talán ennél is jobban örülök, hogy 13 éves unokám is sikerült könyvbaráttá ne­velnem. Egyébként is „má­niám” a könyvkedveltetés. A községben én vagyok a va­dásztársaság elnöke s egyben saját könyvtárunk kezelője is. Mindössze 84 kötetünk van, de ezek kézről kézre járnak, s számomra rendkí­vüli öröm, ha egy kezdő ol­vasó ismét megkeres és kérj „Jól választottál, tudnál még ilyen érdekes könyvet adni?” ★ ÁRVÁI JÄNOS, a gyógy­pedagógiai iskola fiatal igaz­gatója: — Ha egy pedagógus ha­ladni akar a korral, ha is­mereteit korszerűsíteni kí­vánja, azt csak szakkönyvek révén érhet el. Ha megjele­nik egy új pedagógiai tanul­mánykötet, feltétlen megve­szem. A gond csak az, hogy kevés idő jut olvasásra. Rendszerint este kerülök ha­za az iskolából. Otthon fel kell készülni másnapra, ol­vasni csak éjjelenként tudok. A tévéhíradó második kiadá­sa után, amikor a család már aludni tér, kezdődik „pár­beszédem” a könyvekkel. A szakírások gondolatokat ad­nak, vitára serkentened s megkönnyítik a mindennapok gyakorlati munkáját. Diák­koromban rajongója voltam a szépirodalomnak. Ha időm lenne, ma is többet forgat­nék regényeket, mert a szó­rakoztatás mellett emberfor­máló erejűek. Hőseik ideálo­kat adnak s hatásuk időtlen. Jókai Bérénd Ivánja a ma fia­talságának is nyújt tisztán nagyratörő álmokat. Szere­tem Berkesit és Szilvásit, nemcsak cselekményes, izgal­mas írásaikért, hanem azért is, mert a hétköznapi szocia­lizmus sokak által ki nem mondott gondjairól tudósíta­nak a jobbítás indulatával. Kezdő igazgató vagyok, kevés az időm olvasásra, ám ha majd otthonosabban mozgok új feladatkörömben, akkor éjszakánként ismét kezembe kerülnek a szépirodalmi al­kotások. Nélkülük ugyanis szürkébb az ember élete. ★ Egy középkori kódex mar. gójára írta a hatszáz év előtti névtelen olvasó: „Olvassátok, mert igen szép!” A könyv, a betű mai bará­tai — Hevesen és másutt egyaránt — így módosítják az évszázadok előtti névtelen mondatát: „Olvassátok, mert tovább él bennetek a betűk adta gondolat.” Az a hatszáz év nemhiába suhant eL Pécsi István PINTÉR ISTVÁN í Könyvhéten — írókról A holnap kezdődő ünne­pi könyvhét alkalmából a TIT egri járási—városi szer­vezete előadássorozatot ren­dez irodalmunk nagyjairól. A következő napokban dr. Nagy Sándor, az Egri Tanár­képző Főiskola adjunktusa napjaink magyar irodalmát. dr. Lőkös István főiskolai adjunktus pedig a paraszti sors ábrázolását elemzi nemcsak a magyar, hanem a szomszéd népek irodalmának tükrében. Az előadók felkeresik ezekben a napokban Sírok, Terpes. Egerszólát, Felsőtár- kány, Verpelét, Váraszó és Bekölce irodalombarátait. 1*69. május 30., péntek 17. — Látja,' ebben megegye­zik a véleményünk Csán- kóékkal. Hogy miket mesél a Nánássy Tern erről! Például azt, hogy hat éve átadott hat ügynököt. Egy csomó pénzt kapott a felszerelé­sükre, de mert olcsón jutott hozzá, mind a hatnak egy­forma órát és táskát vásá­rolt. Az odaátiak az első ügy­nök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyentáskájuk és egyenkarórájuk volt. Amikor a kémek lépre mentek, mind­össze egy misét mondottak a lelki üdvükért, de tízet szá­moltak el a főnökeiknek. Őszintén szólva, untam már Mr. Lewis beszámolóját. Es szégyelltem magam. Hi­szen végtére is én éppúgy Magyarországon születtem, mint Csánkó, Nánássy vagy Terner. Vajon mit gondol ró­lunk, magyarokról,, ez az amerikai, és a többi ameri­kai? — Elnézést kérek, Mr. Lewis, de szeretnék elmenni hazulról. Ruth talán már... Lewis megrázta a fej ék — Szó sem lehet róla! Itt kell maradnia! Abban álla­podtunk meg, hogy minden­ben aláveti magát az utasí­tásainknak. A legjobb, ha ki se mozdul. Akármikor szük­ségünk lehet magára, az ut­cán viszont különböző ve­szélyeknek teheti ki magát. Bízzon bennem, üljön itthon. Holnap délután együtt elme­gyünk a teára, és utána örök­re elbúcsúzunk. A barátnő­jét pedig én értesítem, hogy keresse fel magát. Most én ráztam meg a fe­jem, de nagyon szomorúan. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony. — Volt szerencsém tapasz­talni, amikor becsöngettem. No, de mindegy ő még min­dig jobb, mint az Emigra­tion Service fogdája. A vi­szontlátásra ! Szólt és elment. Az órám­ra néztem, még csak dél volt. Hogy fogom eltölteni az időt holnap délutánig? Unalmas délutánom és unalmas estém ígérkezett A délután azonban izgal­masabbnak bizonyult, mint vártam, sőt annál is, ahogy szerettem volna. Három óra tájban Mrs. Brown kíséreté­ben egy férfi lépett a szo­bámba. Kifogástalan, hátul két oldalt slicceit zakót vi­selt. Negyven év körül lehe­tett, de a halántékán már őszült. Filmszínésznek néz­hette volna az ember. — Banless vagyok, a Cl A embere — mondta, miután Mrs. Brown kiment — Theo­dor Banless. Nem tudtam, hogy a vá­lasztékosságán lepődjem-e meg, vagy azon, hogy ez a nagy és félelmetes szervezet szerény hóhaposszobámba el­küldi munkatársát — Mit óhajt? — kérdeztem a tőlem telhető legnagyobb eleganciával. — Kérem hivatalom meg­bízásából jötteni. A legjobb, ha mindjárt a tárgyra té­rek ;.. Invitálásomra leült Pipát vett elő, rágyújtott. — Hivatalunk tudomására jutott — kezdte sejtelmesen Mn Banless —, hogy ön Mr. tűzött és behízelgő mocTorú úr azért keresett fel, hogy elné­zést kérjen tőlem. Ez nyil­vánvalóan azt jelenti, hogy mindent tisztáztak, engem nem gyanúsítanak többé semmivel, és tíz perc múlva elmehetek Ruthhoz. Csak ott­hon legyen; — önök tehát tudják, hogy ártatlan vagyok — szóltam magabiztosan. — Ennek na­gyon örülök. Igazán nem neheztelek senkire, mert egy akkora nagy országban, mint az Egyesüült Államok, bizo­nyára sok kormánytisztviselő Kása, bizonyos emberek osto­basága miatt kényes helyzet­be került. Hivatalom nevé­ben bocsánatot kell kérnem, hogy ezt nem akadályoztuk meg idejében. A mulasztás elkövetői megfelelő büntetés­ben részesültek, de ez nem segít a dolgon. Nagyot sóhajtottam. Meg­állapítottam magamban, hogy tévedtem, amikor a CIA em­berének látogatásában újabb kellemetlenséget szimatoltam. Lám, ez a kifogástalanul öl­van, akik közül egyesek né­ha elkövetnek hibákat. A magam részéről a dolgot el~ intézettnek tekintem, s leg­feljebb az a kérésem, hogy mivel az ügyből Kifolyólag a munkámat is elvesztettem, szíveskedjenek volt munka­helyem tudomására hozni, hogy nyugodtan alkalmaz­hatnak továbbra is... — Sajnos —, mondta Mr. Banless —, a helyzet nem olyan egyszerű. Azok az em­berek, akiknek ostobasága folytán oly kényes helyzet­be került, bizonyos okok miatt fontosak számunkra. S emiatt nem engedhetjük meg, hogy lejárassuk őket Sajnos nincs mód rá, hogy Önt ilyen formán tisztázzuk, önnek a nyilvánosság előtt továbbra is vörös ügynök­ként kell szerepelnie. — Ezt nem értem —- nyögtem, és éreztem, hogy elönt a veríték, — Pedig a dolog rendkí­vül egyszerű. Nem vallhatjuk! be az újságolvasók milliói­nak, hogy az FBI tévedett A szabad és demokratikus Amerika biztonságának vé­delme szempontjátból elen­gedhetetlen, hogy a közvéle­ményben szüntelenül fenn­tartsuk a kommunisták ré­széről fenyegető veszedelem érzetét. Önnek tehát tovább­ra is meg kell maradnia vöé rös ügynöknek. — Nem hiszem, hogy akad4 na bíróság, amely elítélnek engem olyasmiért, amibenj nem vagyok bűnös — érvel* tem. — Mint tapasztalt tisztvi­selő, akinek kitűnő a minő­sítése, és szakmai körökben becsben áll. csak azt tudón* javasolni önnek, hogy nej próbálja ki ezt a lehetőséget» Ha a szabad világ védelmé­ről van szó, bármennyire fájdalmas is számunkra, időnként fel kell áldoznunk egy-egy embert. Én most nyíltan beszélek magával, hiszen négyszemközt va-’ gyünk, és szüksége van rá, hogy tájékoztassam. Mi rend­kívül sokat költöttünk Csán- kóra meg a szervezetére, és ha most kiderül a szélhá­mosságuk lüaha vehetjük hasznú' - későbbiek fa* Ivam" 'Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents