Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium aranyérmes énekkara a gálaesten. (Foto: Kiss Béla) A második is sikerült... Utószó a diáknapokhoz Valamiért mindenkinek tetszett a Gárdonyi Géza diáknapok programja. Nem találkoztunk olyan rendezvénnyel, olyan közönséggel, mely csalódást okozott volna egymásnak. Csak a hangulatot nézve: a vendégek többsége, de a vendéglátók is jól érezték magukat ez alatt a néhány eseménydús, valóban „fiatalos” nap alatt. A Gárdonyi Géza diáknapok rendezői joggal elmondhatják magukról, hogy hagyományt1 teremtettek. A második is sikerült.}. A KISZ megyei és városi vezetői értően fogtak a szervezéshez, s ez elsősorban a rendezvények sikerén, színvonalán mérhető le. A demonstratív eseményektől a fiatalokat valóban érdeklő, vitát teremtő és értékes gondolatokat tápláló tanácskor zásokon át a színvonalas, nagy sikerű kulturális bemutatókig, a diákélet szépsége, érdekessége és komolysága szinte megfogható közelségbe került a szemlélődőhöz. A tanácskozások, ankétok témája mind aktuális volt, mind kívánta, szükségesnek érezte a fiatalok véleményét. A kulturális bemutatókon, a három nap alatt sok tehetséget látott, fedezett fel a közönség. Az a csaknem háromszáz minősítés önmagában is arról a sokféle tehetségről vall. amely a fiatalokat jellemzi. A megnyitó ünnepségtől a feledhetetlen várjátékon át a diáknapokat záró bálig hatalmas munkát vállalt és végzett a vendéglátó megyei KISZ-bizottság. Ezt a szép feladatot a különböző szervek — a tanács, a főiskola, a gimnáziumok, a honvédség, s valahány más intézmény —, melyek segítségét kérték, ■önzetlenül segítették. Ugyanez mondható el a részt vevő másik három megye — Nóg- rád, Pest és Szolnok — vezetőiről. Ennek a szép, a fiatalok iránti szeretettől áthatott összefogásnak köszönhető, hogy nehéz volt elbúcsúzni a vendégektől, mint ahogy ők is nehezen búcsúztak el a vendéglátóktól. Bizonyára őszinte volt a kívánság: — Viszontlátásra, a következő diáknapokon! k. g. PROFIÉ Hit tehet a falusi értelmiség ? Ankét Poroszlón Mit tett és mit tehet az értelmiségi a íalusi közélet és kultúra fellendítéséért? Hogyan lehetne a munkát hatékonyabbá tenni? Ezekről a kérdésekről tartottak Poroszlón értelmiségi ankétot. A téma érdekessége magyarázza, hogy á község értelmisége úgyszólván teljes létszámban megjelent. A több mint ötven résztvevőnek Bála Albert, a TIT megyei szervezetének elnöke tartott rövid vitaindítót. A hozzászólók őszintén beszéltek gondjaikról, s megvitatták a legfontosabb feladatokat. Nekik adjuk át a szót... ★ A község állatorvosa: — Kulturális eredményeinkkel csöppen sem lehetünk elégedettek. Igaz, van értelmiségi klubunk, de az is tény, hogy értelmiségünk többsége kerüli foglalkozásait. Életképesebbé lehetne és kell is tenni, mert itt ismernénk meg egymást, itt tanulnánk meg egy nyelven beszélni. Még ennél is sürgetőbb gond az ismeretterjesztő és szakelőadások vegetálása. Részemről úgy látom, hogy ezek iránt teljes az érdektelenség Poroszlón. Személyes példát említek. Nemegyszer jöttem lelkesen a kul- túrházba megtartani előadásaim a baromfitenyésztésről. Mindössze nyolc idős asszony várt. Mindegy, nekikezdtem lelkesen, s mire befejeztem, közülük is aludt négy. Ez annál is elszomorítóbb, mert a községben nagyüzemi baromfitenyésztés folyik. Én úgy látom: hiába van értelmiség, hiába az akarás, ha a többre, a korszerűbb ismeretre egyáltalán nincs igény. Tóth János községi pártitkár: — Nekem más a véleményem. Igaz, nincs érzékelhető igény. Ebbe azonban nem lehet belenyugodni. Azért nincs érdeklődés, mert nem ismerik az újat. A mi feladatunk, hogy csiholjuk a tüzet Persze. ehhez türelem, szívósság, s fokozatosság szükséges. Fokozatosnak tartom a jó módszereket is. Nem kell elkeseredni, hogy nyolc részvevő közül négy az igazak álmát alussza. A másik négy ugyanis meghallgat bennünket, s ez már indulásnak elég, mert ha jó volt az előadás, hamar híre fut. Ahogy én a poroszlói asszonyokat Ismerem. meggyőződésem, hogy néhány nap múltán már a fél falu tudja, hogy érdemes az előadót hallgatni. Mind persze nem jönnek el, de ha legközelebb két asszonnyal több ül a padokban, az is valami. Még egy hiányosságot említenék: értelmiségünk jó része csak hivatalos formában, s általánosságban végzi a politikai felvilágosító munkát, Ez is valami, de ennél tovább kell lépni. Minden értelmiséginek vállalnia kell, s nemcsak hivatalos jelleggel, az őszinte, nyílt politikai fel- világosító munkát. Ezt várja tőlünk a falu. Zsoldos Erzsébet, általános iskolai pedagógus: — Hiszem, hogy valahol mélyen minden falusi munkás- és parasztemberben él a kultúra, a több tudás iránti vágy. Ezt kell felszínre hoznunk. Hogyan? Semmi esetre sem elméleti vitázgatással, semmi esetre sem sosem megvalósuló tervtömeggel, hanem cselekvéssel. Minél hamarabb fel kellene mérni az igényeket, s ahhoz tervezni a kultúr- és ismeret- terjesztő programokat. Ehhez azonban — nekünk, értelmiségieknek, össze kellene fognunk, egy nyelven kellene beszélnünk. Sok feltételes módot használok, de indokolt, mert a valóság az, hogy mi, poroszlói értelmiségiek ismerjük egymást, de alig találkozunk. Eredményt csak úgy érhetünk el, ha egy nyelven beszélünk, ha egyet akarunk. Tennivaló viszont bőven akad. Ki törődik falunk fiatalságával, lei érdeklődik gondjaikról, ki vitatja meg velük nemegyszer extravagáns viselkedési módjukat? Nekünk kellene, de... Néha siralmas a mozi látogatottsága, nemegyszer húsz, huszonöt fő lézeng a nézőtéren. Változtatni ezen is nekünk kellene, de ... Mindig de, vagy ha ez sem, akkor csak hallgatás. Jól tudom, nem kevés elfoglaltságunk akad, mégis meg tudnánk változtatni a jelenlegi helyzetet. Részletek a vitából: — Miért nem tevékenykedik a községi kulturális bizottság? Feltétlenül sablonosnak kell lennie a kulturális szervező /munkának? Sokan vagyunk itt, de hol maradtak a mezőgazdasági szakemberek? Szükség lenne rájuk is a község ' közéletében! Nincs közönség a TIT- előadásokra? így igaz, de előfordul, hogy az előadást akkor mondták le, amikor már összegyűlt a közönség. A csalódás nem vonzerő! Jobban a faluhoz kellene kötni az értelmiségiek egy részét. Akik munkaidő után rohannak a vonathoz, azok nem tudnak részt venni a község közéletében. Jókora kultúrházunk van, a lehetőségek sorát kínálja, de fogad juk-e mindig? A kultúrotthon egyre pénzzavarral küzd. Miért nem segít gondjain az fmsz és a tsz-ek, közös erővel többet, jobbat lehetne produkálni! Az ankét este hétkor kezdődött. s már jóval elmúlt tíz óra, amikor véget ért. Az előadó, a látogatók, s a részvevők véleménye egyezett: kellett, jó voll, s-ezután még inkább kell több ilyen összejövetel. A látogató, a hallgató egyet azért hiányolt, éspedig azt, hogy a gondokról, a feladatokról csak néhány ember vitatkozott, az ankéten viszont félszáz poroszlói értelmiség! vett részt. Az eszmecsere mégis hasznos volt, mert a csend megtört, a ez kedvezd alap a későbbi tevékeny és kötetlen hangú via fához. Pécsi Istris „rókavadászok második fordulója Hajóm od el lo/ők versenye a/ erőmű taván Az MHSZ rádiósklubjainak szokásos, évi „rókavadász” versenyét befejezték a minap a megyei döntő második fordulójával. Az izgalmas ver. senyben, amelyet Eger környékén rendeztek meg, első Kulcsár József (Eger), második Bakondi János (Eger), a harmadik pedig Szűcs János (Hatvan) tett. Csapatversenyben első az egri, második a hatvani, harmadik a gyöngyösi rádiósklub csapata. A hajómodellezők versenyét — egy megyei és két területi bajnokságot — a Mát- ravidéki Erőmű taván rendezték meg. A megyei sebességi hajómodell-bajnokságot Váradi Károly, az erőmű versenyzője nyerte meg 160 km órás eredménnyel A területi sebességi hajó- modell-ba.jnokságon első Varad: Sándor Heves megyei versenyző (153 km óra) lett. Második az ugyancsak Heves megyei versenyző, Váradi Károly (145 km/óra). A területi vitorláshajó bajnokság DM-kategóriájá- ban 54 pontos eredménnyel a Heves megyei Begov Aladár lett a második, a Díjkategóriában Begov 30 ponttal a harmadik lett. a DX kategóriában pedig szintén i harmadik helyezést hozta el 36 pontos eredményével. íi). május 'í'i., csütörtök I PINTÉR ISTVÁN: 16. Nem állhattam meg nevetés nélkül. Igaz, pácba kerültem, de a dolog azért mulattatott is. A két vén szenilis marakodik. Közben az egyik bukméker-irodát tart fenn, a másik meg a jó ég tudja, miből él. És ráadásul tizenöt éve legfeljebb csak fényképen látták Magyarországot. Majd éppen rájuk várnak az otthoniak! Másnap azonban megtudtam, hogy nem is olyan jelentéktelen emberek ezek a Csánkóék. Lewis jött, az újságíró. Elmondta, hogy elment abba a bizonyos bukméker-irodába, és sikerült megismerkednie vitéz alsóná- nási Nánássy Tódorral, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének amerikai főigazgatójával. — Nagy élvezet lehetett — jegyeztem meg. \ — Nagy is — mondta az «újságíró —, mert én igen eretem a whiskyt. Azt it- • —’ p k> mond ha te*'an Nagy '"T- ; írni a vöro ök készülő merényletéről, hát politikust, hanem a Cl A egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi emberét? — csodálkoztam. Tudtam, hogy a CIA az amerikai titkosszolgálat, amelynek élén a hires Allan Dull es áll. — Mi köze lehet Csánkónak a CIA-hoz? — Gondolkozzék csak, fiatalember — biztatott az újságíró. — A CIA-nák emberekre van szüksége, akik bejutnak a vasfüggöny mögé és megszerzik a kommunisták titkait. Ezeket azok! közül lehet a legjobban kiválasztani, akik a vörösök elől szöknek meg. Csánkó szervezetében sok olyan magyar van, aki gyűlöli a a füstöt, hogy azt váltam, a cipőjéből jön ki... Türelmesen vártam, mert akármilyen furcsa és ellenszenves filozófiával szórakoztatott is. mégiscsak ő volt az egyetlen, akire számíthattam. — Nos — folytatta nagy sokára —, magát persze az érdekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássyból. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azonban elmondta, hogy a vörösök merényletterve Csánkó ellen nemcsak a neve« katonát és máj hazai kormányt, de jól beszél magyarul, ismeri az otthoni körülményeket, s ráadásul nemigen dúskál a dollárokban. — Ez aljassági' Én soha nem lennék képes rá. hogy Magyarország ellen kémkedjek. Végtére is, gz a hazám ... — Utoljára a vasárnapi iskolában hatódtam meg eny- nyire! — mondta. — Jól van, fiatalember, én szeretem az idealizmust. Valaha magam is idealista voltam. De m úlsáeíréB acm kedvez a lírikus telkeknek, m az ember annyi uwnden* megtud, hogy.-. Nagyot nyelt Elnyomta Mi Csikket — Nánássy Ctezwai semns kivetnivalót nem talál abban, hogy a CIA-val vannak kapcsolatban. Sőt, büszke ró. Eldicsekedett nekem; hogy ők mindig elsőrangú emberanyagot szállítanak, akiknek jó használt vették a legkényesebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — legyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Ee- tvís. — Megírhatom, de úgyse jelenne meg. A szenzációnak is vannak határai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, amilyennek gondolná. — Azt hätte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél. — Maga megmondta» hogy újságíró?! — Persze: De az era ex ezredes meg volt róla győződve, hogy valójában a CÍA tisztviselője vagyok. Kissé titokzatosan viselkedtem, annyi az egész. Mindert szakmának megvannak a maga fortélyai, a miénknek is. Képzelem, milyen elégedett most Nánássy, hogy M CIA emberénél, vagyis nálam, sikerült etóztaöwa 9 konkiirrenciát. — A konkunenciát? —- Igen. Azt a bizonyos Temer nevű alakot, aki meglátogatta Ruthot, és különböző gorombaságokat irt Csánkóról a New York News levelesládájába. Elmondta, hogy Terner jórészt elsikkasztotta a pénzt, amit a CIA-tól kapott ügynökök kiképzésére és felszerelésére. — Ezek szerint Temer I« a CIA-nak dolgozik? — kérdeztem **»-«-.• <?azember’ fizettem neki, s 6 beszélt, mint a vízfolyás. — Ha csakugyan arról akar írni, akkor én nem értem az egészet... Komolyan mondom, ha ebben a készülő merényletben én vagyok a bérgyilkos, akkor szó sincs semmiféle gyilkosságról. És különben is, ha így van, akkor miért intéztette el, hogy óvadék ellenében szabadlábra kerüljek, és miért tették le a tízezer dollárt? I Lewis nevetett. — Fiatalember, nem ért maga az üzlethez, a szenzációhoz. Soha nem lesz magából újságíró. A vörösök merényletet készítenek elő egy volt magyar tábornok, az antákommunista magyar emigráció vezetője ellen. Ezt már megírta a New York News. Én viszont az Evening Newstól kapom a béremet, nekem ennek a lapnak kell szenzációról gondoskodnom. Ha most megírom, hogy Csánkó közönséges szélhámos, az már érdekes lehet nekünk. Es ráadásul kellemetlen a New York Newsnak. Ért engem? — Idáig értem. De mi ér ezen tízezer dollárt? — Igaza van. Ez nem ér meg száz dollárnál többet. De hát a tízezer dollárt visszakapjuk, hacsak maga meg nem szökik. De miért is szökne, hiszen teljesen ártatlan! És a szökéshez pénz kellene, pénz. ami magának nincs. Meg aztán azt se felejtse el, hogy a két FBI-os állandóan itt strazsál a kocsival a ház előtt... De pech ük van: sebezhetetlen vadat üldöznek. Legfeljebb bakot lőnek ... — Maga olyan biztos az ártatlanságomban, Mr. Lewis? — Persze. Már abban a pillanatban biztos voltam, amikor ott ültem a Csánkó- féle 'a'jtóértékezleten. Azért ’jem is írtam meg, amit mondott. Szélhámos társaságnak látszottak az első pillantásra. Aztán meg nagyon jól tudom, hogy a vörösöknek eszük ágában sincs semmiféle merényletet elkövetni. Húsz éve foglalkozom politikával... — A lapok tehát mindennap hazudnak a kiagyalt merényleteikkel ? — Meg kell győzni az olvasókat, hogy milyen veszélyt jelentenek a vörösök Amerika számára. Ezért kell ilyesmivel tr aktái ni őket. Csakhogy én újságíró vagyok és nem újságolvasó. Nekem nem szabad mindent elhinnem, amit írunk, mert... Nem fejezte be a mondatot. alighanem megijedt a Saját őszinteségétől. Rágyújtott, olya« mélyre szívta le
