Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
MŰSOROKRtictüí KOSSUTH 8.15 8.55 9.05 9.50 10.05 10.30 11.00 11.40 12.30 13.40 14.00 14.40 15.10 15.30 16.05 16.25 17.04 17.^5 17.40 18.05 18.38 19.25 21.15 21.50 22.20 22.45 23.00 22.30 0.10 Opera részletek Népművészek a mikrofon előtt Tudományos magazin Könnyűzene Ha.ydn-művek Rádióegyetem Balettzene Magyar nóták Melódiakoktél A tanácstagi beszámolók tapasztalatai A magyar kórusmozgalom Sámánok és táltosok. Előadás Korszerű nyelvoktatás Daljátékokból Filmklub Operettrészletek Titkos háború Régi magyar dalok feldolgozása Nyitott stúdió Könnyűzene Orökszép áriák Közvetítés az U. Dózsa— Newcastle VVK-döntő mérkőzésről Könnyűzene Két opcrettdal Verbunkosok Regényrészlet Tánczene Mozart-divertimento Romantikus kórusművek PETŐFI 8.05 9.00 9.30 12.00 12.25 13.05 14.00 18.10 18.30 19.30 20.00 21.50 22.10 22.40 23.10 23.30 Tánczene Csajkovszkij: Hegedű- verseny Rádiós Boy-szolgálat Népdalok Muzsikusok történetei Zongoramúvek Kettőtől — hatig . . . Zenés délután Casals gonrdonkázik Mérkőzések percről percre Rádióegyetem A Bajor Rádiószimfont. kusok Beethovenhangversenye Népdalcsokor Operarészletek Hanglemezgyűjtők hús* perce Két Vivaldi-hegedüverseny Operettrészletek MAGYAR 17.58 Hírek 18.05 Kuckó 18.30 A holnap . . . 18.50 Esti mese 19.05 Tv-híradó 19.25 WK labdarúgó-döntő közvetítése Angliából 31.20 A párduc Szicíliája. (Olasz doumentumíllm) 22.05 Gálakoncert — Montreux. (Az Eurovizió műsora, felvételről) 22.30 Tv-híradó POZSONYI 16.05 Férfi röplabda-mérkőzés 17.15 ifjúsági tv-fllm 18.05 Táncdalok 10.50 Halhatatlanok sorsa. (Tv-játék) 21.05 Beat-hangverseny Á Dardanelláktól nyugatra Verpeléten, este fél 8 órakor; RIGÓ JANCSI I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az oroszlán ugrani készül EGRI KERTMOZI: Ungern báró végső tévedése EGRI BRÓDY: (Telefon: lí-07) Bajtársak voltunk GYÖNGYÖSI PUSKIN: Sarokba szorítva HATVANI KOSSUTH: Pokclrév FÜZESABONY: Minden dalom a Tiéd Valaha különös hőstettnek számított révkai a 112 nélkül átkelni hajóval a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk kapitánya, s fiatal fedélzetmester először járt ezen a vízen, mégis idegeskedés nélkül, nyugodt hangú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyörködtünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatuk. A hajó személyzete megfeszítetten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljes kényelem vett körül bennünket. A Márvány-tengeren filmet néztüpk, aztán megcsodáltuk a Dardanellák sziklacsúcsait, de amint elhagytuk a Dardanellákat, s kifutottunk az Éged-tenger- re, vihar, fogadott bennünket. Hegjöff a posta A hullámok veszélytelennek látszottak. A lehorgonyzóit hadihajóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A „Kutuzov” hadihajón már vártak bennünket. Nem is annyira engem és fotóriporter barátomat, hanem a postát. Ott volt Nyikolaj Fjodo- rov, első osztályú kapitány, a zik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajóival. Ez fokozott éberséget követel matrózainktól, hisz szorosan egymás mellett úsznak az amerikaiakkal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzetközi vizek gazdáinak tartják magukat, és nem idegenkednek a különféle provokációktól. Egy alkalommal részt vettem a hadihajó egyik gyakorlatán. Lövészetet is tartottak, amelyekről, a szokásoknak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Reggel aztán feltűnt egy amerikai „Goordroch” aknalövő hajó, és egy mérföld távolságból kísért bennünket, Végre Ismét szárazföldim. A matrózok sétára Indulnak a városba. (APN fotók) hajó parancsnoka, ott volt minden tiszt, minden matróz. A postabontás után mindenki, aki csak nem volt őrségben, levelet, újságot, folyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is hozott a hajónk, amelyeket esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak vetíteni. Hadgyakorlat — kísérettel A Földközi-tengeren az ember elég gyakran találkoa fejünk fölött pedig megjelentek a mélyrepülést végző Shakletonok. Egy szombati napon vetettünk horgonyt, a hajó személyzete a vasárnapi pihenésre készülődött. A műkedvelők következő műsorukat próbálták, a különböző egységek között evezős versenyt rendeztek, a társalgóban bi- liárdoztak, folyt a röplabdamérkőzés, igaz, szokatlanul kicsi pályán, s a labdát vékony műanyag fonálhoz köSor akozó a fedélzeten. főtték, nehogy átrepüljön a hajókorláton. Egyszóval békés vasárnapi pihenőt tar- tottunk, Alexandriában A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab országok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyiptomban, Szíriában, Algírban. A kikötők lakosai fellátogatnak a hajóra, virágot hoznak, s elismeréssel adóznak hadihajóinknak, amelyet a partjaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, láttam az utcán, sétáló matrózainkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők talán az általuk ismert, egyetlen orosz kifejezéssel üdvözölték őket: „Ruszki karaso”. Matrózaink megcsodálják, fényképezik az „Európa elrablása” szoborcsoportot, a bazárokban emléktárgyakat válogatnak, valamennyien szeretnének ajándékot vinni az ősi kultúrájú Egyiptomból. A part azonban csak rövid epizód a tengerész életében. Az idő gyorsan elrepül, és újra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajózást jelzi. Aztán ismét hosszú napok következnek a tengeren, amelynek hullámai az urópai civilizáció első bölcsőjét ringatták. M. Novikov Jogászunk válaszol Nyolc napon keresztül dolgoztam éjszakás műszakban. A vállalat az első hat napra 10 százalékos éjszakai pótlékot fizetett, s csak két napra kaptam meg a 20 százalékos pótlékot. Ügy tudom, hogy a folyamatos éjszakai műszaknál 20 százalékos pótlék illett volna meg. Szabályosan járt-e cl az üzem esetemben. — kérdi Sz. J.-né egri dolgozónk. A Munka Törvénykönyvének végrehajtási utasítása két fajtáját különbözteti meg az éjszakai munkának. A hat munkanapot fneg nem haladó és a hat munkanapnál hosszabb éjszakai munkát. Az éjszakai pótlék mértéke a hat munkanapot meg nem haladó beosztásnál az alapkereset 10 százaléka. A hat munkanapnál tovább tartó éjszakai beosztás esetén 20 százalék. Az üzemben tehát helytelenül fizették ki az éjszakai pótlékot. Értesülése helyes, valóban az első naptól számítva 20 százalékos éjszakai pótlókra jogosult. Férjemtől három évvel ezelőtt elváltunk, a bíróság a két gyermeket nekem ítélte, és volt férjemet gyermektartás fizetésére kötelezte. Volt férjem munkatársaitól hallottam, hogy jövedelme azóta magasabb lett, azonban még mindig csak a bíróság által megállapított összeget fizeti. Kénem kereseti igazolást üzemétől, azonban ott megtagadták azzal, hogy csak a bíróság megkeresésére adhatják ki. Valóban csak így kaphatok hivatalos igazolást? Es mi történik akkor, ha kiderül, hogy nem növekedett a jövedelme? — kérdezi II. K.-né Hatvanból. Nincs olyan munkajogi szabály, amely megtiltaná a tartásdíjra kötelezett dolgozó munkabérének közlését. Sőt a család- gyermek- és anyavédelem segítése megköveteli, hogy a szükséges támogatást mindenütt megadják. Ezért a munkáltatóknak hatósági megkeresés nélkül iá kötelességük a jogosultak ké-j relmére az igazolást kiadni} A felvilágosítás iránti kére-j lemre jogosultnak kell tekin-í teni a tartásra jogosultat, an4 nak hozzátartozóját, az, akt, az ügyben eljárásra megbi'4 zást kapott, s többek közot a társadalmi szervek család és gyermekvédelem területéni dolgozó aktivistáit is. Java-i saljuk, kérje az üzem párt-* vagy társadalmi szerveinek] segítségét, s ha megkapta az' igazolást és volt férje keresete valóban nagyobb mint abban az időben volt, amikor a tartás összegét megáll?ni- , tották, kérésével a területileg} illetékes járásbírósághoz kell fordulnia. Bubuka hazatalált Három napig tartotta izgalomban Bubuka az Állat- kert rovarházának egész környékét. Bubuka ugyanis rendkívül értékes lakója fővárosunknak. 7—8 centiméteres, sötétszürke, szőrös testű, mexikói madárpók. Szívesen vadászik otthonában kisebb madarakra, kolibrikre, békákra. stb. Európában szerencsére nem otthonos, még az állatkertekben is ritkaság- számba megy. Nálunk is egyetlen képviselője fajtájának. Az elmúlt napokban egyik reggel hiába keresték üvegfalú „lakásában”. A borító- fedél valami okból félrecsúszott és éjszaka Bubuka elindult világot látni. Tűvé tették érte az egész rovarházat és környékét. Még az Állatkert idomított macskáját is segítségül hívták: felküldték a közeli fákra, hogy majd jelez, ha meglátja az ijesztő külsejű szökevényt. De minden hiába, sehol semmi eredmény. Márpedig Bubuka nemcsak alig pótolható érték, hanem veszedelmes is le-’ hét, hiszen marása még az embert is alaposan meggyöt- ri. A negyedik napon aztán reggel, amikor már lemondtak minden reményről, az ablaknyílásban megjelentek a kapaszkodó lábak, majd a sötétszürke, hasas, szőrös lest, és Bubuka — láthatólag bűntudatosan — meglapult a belső párkányon. A kitört üdvrivalgástól megijedve még elrohant ugyan az ablak sarkáig, de ott már sikerült egy rádobott törülközővel ismét rabságba ejteni és óvatosan visszavinni „cellájába”. Hogy Bubuka közben hol járt, mit művelt, miért tért vissza és hogyan talált haza, azt senki nem tudja. De a fedőlapot ma már kulccsal zárják föléje, nehogy újból valami kalandos útra indulhasson. Hátizsák ezzel, azzal Egerben: 19 órától péntek reg- i gél 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky btcai rendelőben. (Telefon: ii-10). Rennies gyermekek ré-I ■Uce.jE. A A meleg tikkasztó. Az indulás előtti vonat fülkéje, mint a kemence, s benne az utasok pihegő mézeskalácsfigurák: olyan az arcuk, mint az a vásári díszes tészta. Minden ablak lehúzva, mindem szem az órákon, hogy induljon már végre a vonat, s vele együtt meginduljon a száguldás hűvösségé, amely talán képes életre kelteni a pihegő. ájulás szélén izzadó utasokat. Ingujjban mindenki, sőt egy idős férfi félmeztelen, mellette egy fiatal lány, kigombolt ingblúzban, alatta mintás melltartó. Mintha fürdőruha- felsőrész lenne. Lehet, hogy nem az, de mintái alkalmassá teszik.- hogy hetyke kis mellei szembeszegüljenek a forrósággal. Ekkor tolakszik be a vonatba egy tömzsi kis fekete rongycsomó, felette öklöm- nyi arc, s azon még egy fekete kendő. A rongyosomé hátán magasra púpozott hátizsák, kezében hatalmas kosár . .. — Jaj, kedveskéim, az isten áldja meg magukat, ez a miskolci gyors? — Ez, néni... Hogy gyors-e, majd meglátjuk, de miskolci, az biztos — mondja valaki. A választól az öregasszony megnyugszik, körülnéz, talál-e még egy helyet magának, feje felett helyet a hátizsákjának ... — Segítsen, kedveském, — csipog ki a hang csillogó fogú szájából, mígnem egy fiatalember íelkászálódik ... — Adja, nyanyus — s nyúl könnyedén, fél kézzel a hátizsák után, amely dagadt ugyan, mintha felfújták volna, de hát mi lehet benne, súly, egy kis öregasz- szony hátán, aligha. Rongyok azok is, nyilván, amit már nem tudott felvenni a nyolc szoknya, négy blúz, kötött szvetter fölé .. . A nyanyus fordul, hogy kéz alá kerüljön a hátizsák, aztán csak azt látni, hogy a fiatalember szinte megrogy- gyan, de hallani is, amint sziszegi: —... a jó szentségit, mi az, vasat visz? — és nyögve, izzadva, erőlködve tornássza fel a most már tiszteletet és osodiái'kozást kiváltó batyut a csomagtartóba ... — Még hogy vasat.... Hogyan is gondolja ... Egy kis ezt, azt... Nehéz, ugye . .. Van vagy ötven kiiló! — mondja kicsit büszkén, de mégis sírós hangon az öregasszony. miközben lepihegi magát az üres helyre. Ötven kiló, fél mázsa. Alig lehet több az öregassszony is. Meg a kosár. Az sem lehet köonyű, most már biztos ... Tisztelet, csodálkozás és egy kis akaratlan gúny, a batyuzó rongycsomóval szemben . .. — Aztán hány éves, öreganyám? — kérdi az iménti — Én, fiacskám, lassan már hetven .. . Vagy nem is .., Hetvenegy ... Na, feledékeny vagyok már, hiába. Az, feledékeny, öregszem — sóhajt az öreganyám, aztán elsírja magáit. Nem könnyezik, csak rázkódik a teste, valahol a cuccok, rongyok, kabátok, szoknyák alatt, hogy mindenkit elfog a szánalom... —... Mert ide jutottam, ide .. . Minden héten fel és le, fél és le, leikeim. Ez az én sorsom. Hogy megéljek. Mert mi az a nyugdíj, amit a tsz ad, dolgozni meg nem bírok ám már... Túl vagyok én a hetvenen, hogyan is bírnám már — húz elő egy menkű nagy zsebkendőt, s dörzsöli a szemét, az orrát és panaszkodik, mintha kihúzták volna panasszal terhelt lelke dugóját... — ... hordok fel ezt, azt, viszek vissza ez£ azt, aztán. ebből kell megélnem. Ebből bizony. És micsoda költség. Ez a vonat. Gyors. Igaz, hogy van feleáru igazolványom, a lányom miatt... Amiatt van. De akkor is. Micsoda pénz az... — Ejnye, öreganyám. a kapa nem könnyebb mint az? — mutat fel a félmeztelen férfi a hátizsákra. — Könnyebb-e, nem köny- nyebb-e, mit tudom én már. Feledékeny vagyok, öregasszony vagyok. És így kell élnem. Így — hüppög, miközben a kosárban matat, kendőt húz elő, de nagyot, benne kenyér, valami sült hús, (friss zöldpaprika, amitől összefut a vitaminra éhes emberek nyála, s egy falat, egy panasz... — ... viszem a zsákot minden héten. Hogy legyen valami öreg napjaimra, meg hogy legyen miből élésem most is. A lányom az perel velem, de mit ért ő ahhoz. Neki lesz nyugdíja, ő mit gondol az öregkorral. De amit én kapok a tsz-től, mi az nekem, meg mit lehet abból félretenni? Semmit. Einni meg kell. Anélkül az asszonyember se bírja — faragja egy istentelen bi- csakkal a csontról a húst. A vonat utasai izzadnak. És haragszanak. Nem tudnák megmondani, miért, de most határozottan haragszanak a kis öregasszonyra. Már nem sajnálják, nem is csodálják. Cinkosan összeka- csint a fülke, aztán van, aki újságot vesz elő, van, aki hányát veti a fejét és aludni készül, de már senki sem figyeli a csámcsogó motyogást: —' öreg vagyok én már a kapára. Élni meg ke!L Ugye? ... és ha közben nem szállt volna fel utas, tisztesség ne essék, senki sem akadt, aki segített volna a szegény kis rongycsomónak, hogy vállára vegye a hátizsákot, az ezzel, meg az azzal... Gyurkó Géza 1969. május 29., csüförtapft
