Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
Még mindig félúton? Vita a közéleti bátorságról és a szocialista tanár—diák viszonyról F Mondhat-e véleményt a ta- , nuló a sorsát érintő kérdésekről? Figyelembe* veszi-e az iskolavezetés a diákok javaslatait? Megvalósítható-e a középiskolai KISZ-szervezetek érdekvédelmi tevékenysége? Ismerik-e a tanárok a fiatalok mozgalmi életét? Kialakult-e már a szocialista tanár—diák viszony? Ezekről a kérdésekről vitáztak tegnap négy megye középiskoláinak KlSZ-tltiká- nai s a témák iránt érdeklődő diákok. ★ A vita előtt Gara Irén, a jászapáti gimnázium KISZ- titkára tartott gondolat- ébresztő referátumot., ötletesen — saját iskolája viszonylatában elemezte a mindenkit foglalkoztató kérdéseket. Megállapításai szerencsés módon úgyszólván .provokálták” a vitát. Ezekből ragadtuk ki a legjellem- aöib'frdkclr — Mi körülbelül félúton tartunk. A végcél még mesz- szi, de hogy eddig is eljutottunk, az már megnyugtató. Két évvel ezelőtt a tantestület egyáltalán nem igényelte KISZ-eseink javaslatait. Arra meg hiába is gondoltunk, hogy jogainkért szóljunk. — Az egészséges kibontakozás a d i ákparl a m elittel kezdődött. Itt minden fiatal elmondhatta véleményét a közéleti bátorságot akadályozó tényezőkről. A gondolatok talán nyers csomagolásban fakadtak, de a tantestület felfigyelt. Mit, kértünk? Hiányoltuk, hogy tanáraink nem ismerik mozgalmi életünket. Kifogásoltuk a tanár-diák viszony merevségét. Igényeltük a KlSZ-szer- vezet és a tantestület kapcsolatát Először „kemény” rendreutasítást kaptunk, de hosszú távon csak közelebb kerültünk egymáshoz, — Ma már kölcsönös a bizalom. Véleményünket meghallgatja az iskolavezetés. Fegyelmi ügyekben mi is döntünk. 7 — Van azért még tennivaló is bőven. Alapszervezeteink többségében még nem alakult, ki ehhez hasonló kapcsolat a tanárok, az osztályfőnök ök és a diákok között. Az iskolai pártszervezet ugyan segít, de az egyetértést hátráltatja az a tény, hogy nálunk mégr nem alakult ki egészségesen a szocialista tanár—diák-viszony. ★ A vita során négy megye KI§Z-esei cseréltek véleményt Minden kommentárnál beszédesebb felsorakoztatni gondolataikat, javaslataikat. Az egri Gárdonyi gimnázium képviselője: — Elmondom, milyen ne legyen, a tanár. Minek az idegfeszítő lapozás a naplóban? Ha van feldltetési terv, megszűnne ez a tortúra. Helytelen, hogy rossz hangu- jlaliámak következményeit, á felelők érzik meg. Miért- kérnek számon a tankönyvKórusaink Szolnokon (Szigetváry József tudósítása): A szolnoki kulturális hetek során a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére megrendezték a szövetkezeti énekkarok II. országos dalostalálkozóját. A kétnapos eseményre huszonhat falusi és városi fmsz énekkara érkezett a Tisza-parti várasba. Heves megyét a füzesabonyi Erkel, és a káli Bartók férfikar képviselte. A nagyszabású dalostalálkozó a szolnoki szabadtéri színpadon rendezett ünnepséggel kezdődött, majd itt került sor a kórusok bemutatkozó hangversenyére. Ezen a bemutatón a füzesabonyiak is nagy sikert arattak. Színpompás látvány volt az énekkarok lampionos és fáklyás felvonulása a városon keresztül, ma;id a Lenin- parkban sorakoztak fel az énekkarok és megkoszorúzták Lenin szobrát. A hivatalos megnyitó után nagy élményt jelentett a parkba látogatóknak a közeli másfél ezres egyesitett kórus előadása ... Ezt követően a város több pontján adtak szerenádot Szolnok város lakóinak a vendég kórusok. A füzesabonyiak a Kossuth téren énekeltek. A káli férfikar a vasárnapi hangversenyre érkezett meg. A füzesabonyi Erkel férfikar a zsűri előtt Koczka István karnagy vezényletével Kodály Felszállott a páva, Bárdos Jól van dolga, és Péter Csillagos dalok jól sikerült előadásával nyerte meg a zsűri tetszését. Különösen a Felszállott n pava és a Csillagos dalok előadásáért kapott szép dicséretet a kórus. A káli Bartók férfikar Galambos László karnagy vezényletével mutatta be műsorát. Négy számmal léptek a zsűri elé és különösen a Heves megyei népdalcsokor és Bartók Huszárnótájával arattak szép sikert. A dalostalálkozó minden résztvevője műanyag borítású emléklapot és egy szép, zománcozott jelvényt kapott a dalostalálkozó emlékére. ben nem szereplő többletismereteket? ■— A diák könnyebben közeledik tanáraihoz. Nem így a pedagógusok, akik hajlamosak javaslataink leértékelésére. A jó tanár—diák viszony kialakításához ezért az ő alapállásuk megváltoztatása szükséges — érvel az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium képviselője. Horváth Sándor' Balassagyarmatról: — Nem egy tanár korholja a mai fiatalokat. Mi ezt joggal furcsálljuk, mert olyanok lettünk, amilyenné a megelőző nemzedék nevelt. Nem kevesen akadnak, akik hibáztatnak azért, mert bennünk él a közéleti véleménynyilvánítás vágya. De bűn e ez? Mi a jónál jobbat altarunk. Ehhez viszont nemegyszer nemet kell mondanunk. Igaz, sokkal többet „lázadunk”, g kevesebbet alkotunk. Ám ezt is tanultuk valahonnan. Szabó László, a gyöngyösi Bajza gimnáziumból: — Ideálokat keresünk, de kapunk-e? Miért nem mutat a tv pozitív hősöket? Lehetetlen Kossuthról, Petőfiről tévéjátékot készíteni? A szerkesztő és a riporterek foglalkozhatnának a tanár—diák viszony kérdéseivel. A vita során szót kért a pedagógusoktól is. Véleményét Kőszegi Jenő, a salgótarjáni Gépipari Technikum igazgatója sommázta: — 20 évig voltam K1SZ- vezeto, megérteim a tiatalo- SsjaS. Helyesnek tartom, hogy az iskolai KISZ-szervezet választott vezető testületé partnere legyen az iskolavezetésnek. A tanároknak foglalkozniuk kell a tanulókkal, ismerniük kellene őket. Érdemes alapozni javaslataikra. Kevés pedagógus 'olit jelen a vitán. N éh anyukkal beszélgettem. Mindannyian elégedettek voltak: — Megérte hallgatni a fiatalokat. Amit elmondtak, megszívlelendő. A diáknapok egyik legtartalmasabb rendezvénye lett ez a vitafórum. Érdemes lenne folytatni! Pécsi István Azt csinálok, amit akarok Magyar ülni A néző — mert felnőtt és felelősség- érzet ragadt rá élete munkában eltöltött évtizedei során, no, meg azért is, mert gyakorló családapa — kitágult pupillával és ijként feszülő idegzettel figyeli ezeket az arcokat, amelyek a dokumentumfilmben ijesztik őt. Nem azzail rémisztgetik esek az arcok a nézőt, hogy csúnyák, vagy gonoszak lennének. Szó sincs róla! A szőke csinosabb, mint a barna, a szakállas fiú szelíd vonásokkal rendelkezik, talán egy vállalkozó festő Krisztus-arcot is mintázna róla, annyi harmónia van vonásaiban, hangjában annyi csendesség, hogy egy békenagygyűlés lelkét képes lenne megjeleníteni. A szemek is értelmesek, fiatalosan üdék. kirajzolás nélkül is beszédesek. A nézőt azzal ijesztgetik és rémítik meg, hogy az arcukon, a szemük közén nyoma sem látszik a belső izgalomnak, a lelkiis- meret-furdalásnak, annak, hogy ők valamit is rossznak tartanak saját magatartásukban. Azt, még megértem, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak indokot találni arra, miért is szöknek meg minduntalan a nevelőintézetekből, mert a fegyelmet nevén nevezni, vagy a fegyelem elleni lázadást bevallani, azt, hogy nem bírja elviselni az ilyen szökevény a mindennapi rendet, el tudom képzelni. De az — bőr törvény- szerű — mégis aggasztó, hogy ezeknek a fiataloknak nincs semmi igényük önmagukkal szemben, nincsenek társadalmi céljaik, csak az, hogy azt csinálhassanak, apid akarnak. Ez az állapot csak a társadalmon kívül lehetséges. De van-e egyáltalán lehetőség manapság a társadalmon kívüli élésre? Főként Európában? S ha van, hol van az? Csak búvóhelyeken, bent a társadalom kötelékein belül! S akkor a filmben elhangzó szám, hogy ugyanis évente mintegy háromezer fiatalkorú kerül a rendőrség gyermekvédelmi osztályára, elgondolkoztat. Mert ez a szám Pesten négyszáz búvótanyát tételez fel, legalább négyszáz felnőttel, aztán további felnőtt ezreket, akiket ezek a fiatalok foglalkoztatnak és megszomorítanak, s további felnőtt ezreket, akik ezt a bűnözési és bujdosási fórmát pénzükkel, szexuális éhségükkel és egyéb vétkeikkel lehetővé teszik, vagy tenyészetét szélesítik. Szemes Marianne, a rendező erkölcsi ereje és tiszta szándéka addig kíséri ezeket a fiatalokat, amig felteszi nekik a kérdéseket, a miértet és a hogyant, néha a mikort is, de mert a lencse elé kerülő lányok és fiúk rendszerint a dadogásig sem jutnak a válaszban, fordít egyet a kamerán és más eseteket sorol fel. Vallatása és bátorság» így is figyelemre méltó. Tükröt tart a fiatalok és felnőttek elé, s a nézőre bízza, a képek nyomában hogyan és merre indul gondolataival. A felfedeztetést nehezen tűrik el ezek a fiatalok, a szexualitást, mint témát pedig igen-igen kerülik. Pedig mintha a szabadosságnak, a társadalmon kívüliségnek, az éjszakai és zabolátlan élet utáni vágyódásnak ez a tisztázatlan és rendezetlen kér* dése lenne egyik fő oka.' Mit engedünk meg és mikortól, hogy engedjük meg és hogyan nem, meg kell-e nekünk egyáltalán engednünk valamit ebben a tekintetben a fiataloknak, vagy saját életberendezkedésükhöz joguk van? Honnan a jog — az éretlenség jogán? Ez a film felelősségérzetében és gondolatsorában csatlakozik ahhoz a filmhez, amit Kovács András készített * beat-zenérőL Egy jelenséget tár fel pontosan Szemes Marianne rendezői szándéka is — reméljük, nagyszerű hatással. Farkas András [Urn •*'[!$ 1969. május 28.» szerda pintér istvan; 15. 15. Brs.. Brownnak kijelentettem, hogy az egész csupán rossz tréfa, de ő eiTe dühöd- ten kifakadt, hogy most már aztán tényleg takarodjak, mert ráadásul rágalmazom az FÉI-t. Ha nem olvassa az újságban, hogy én vörös ügynök vagyok, akkor is rájön, hiszen ki más rágalmazná a derék amerikaiakat, ha nem egy odaátról belopakodott megátalkodott? Bármilyen furcsán hangzik is, örültem, hogy Mrs. Brown ennyire bízik az FBI-ben, és -ennyire tiszteletben tartja intézkedéseit. Ha már Ruthtal nem maradhattam kettesben, szerettem volna mielőbb egyedül lenni. Untam az ostoba huzavonát. Felvilágosítottam Mrs. Bro-wpt, -hőjükén eredetileg sem akartam ezen az éjszakán szégyent hozni a házára, azzal, hogy ott alszom, hanem másutt, kellemesebb körülmények között szerettem volna kivárni a reggelt, de az FBI mélyen tisztelt tisztviselőinek kifejezett óhaja, hogy idejöjjek, és reggelig ki se mozduljak. A háziasszony olyan fegyelmezetten vette tudomásul ezt az illetékesektől érkezett parancsot, mint egy német katonaló. Jó éjszakát ugyan nem kívánt, de könnyű szívvel elviseltem, hogy köszönés nélkül távozott. A szobámba vonultam. Gondosan meggyőződtem róla, hogy a néhány helyi háborún, a rakétakísérleteken, a repülősze- ren cséllensegeken, a rablógyilkosságokon és a világiü- rességek válásain kívül semmi néven nevezendő nem történik a világon. És végül is kedvenc rovatomnál, a „Levelesládádnál kötöttem ki. Azért szerettem ezt a rovatot, mert a szerkesztőség tiszteletre méltó bőkezűséggel válogatta össze az olvasók leveleit. Mindenféle nagyszerű dolgokról lehetett itt olvasni. Egy vénlány például macskája halála alkalmából megemlékezett a hű állatról, és kifejtette, hogy egy férfi soha nem lehet olyan állhatatos, mint egy ilyen kandúr. De aztán mire bukkantam. „Lapjuk tegnapi számában helyt adtak egy bizonyos Csánkó András nevű egyen hazugságainak, aki magát a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre vezérelnökének, a régi magyar hadsereg vezér- ezredesének és az emigráns magyar kormány fejének nevezi. Én, aki az emigrációba kényszerült, “valóban nemzeti erzeteou és . hazaf ias magyarság jó folytonosságon alapuló és egyszersmind demokratikusan megválasztott feje vagyak, mint a Magyar Pelszei- badíiási Egyetemes Alap ügyvezető elnöke, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Csánkó András teljesen jogtalanul nevezi magát vezér- ezredesnek és a magyar kormány fejének. Mint a régi magyar hadsereg altábornagya és egyszersmind a legfőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó bizalmasa, tudomással bírok arról, hogy a legfőbb hadúr akiket a legfőbb hadúri jogokat gyakorló kormányzó úr őföméltósága szolgálaton kívüli állományba helyezett, rangjukat ugyan megtarthatják, de csak „szolgálaton kívüli" megjelöléssel használhatják. Ebből viszont az következik, hogy Csánkó András jogtalanul nevezi magát vezérezredesnek, mivel csak a szolgálaton kívüli vezérezredes címre tarthat igényt. Ami pedig azt az állífást illeti, hogy ő a nemzeti érzelmű magyarság törvényesnek tekintendő kormányának fe1944. szeptember 29-én szolgálaton kívüli állományba helyezte Csánkó Andrást. Horthy Miklós kormányzó úr azért kényszerült erre az elhatározásra, mert Csánkó András hadteste — éppen parancsnokának katonai analfabétizmusa folytán — megsemmisítő vereséget szenvedett. A magyar hadsereg tiszti kódexének 138. paragrafusa pedig kimondja, hogy mindazok a tiszti személyek, je, meg kell mondanom, hogy ilyen szemenszedett hazugságot még nem hallottam. Az azóta elhúnyt vitéz Bagóffy vezérőrnagy, a kormányzói kabinetiroda volt beosztottja és dr. Csuthy orvos-vezérőrnagy, a kormányzói kabinet- iroda volt egészségügyi szolgálatvezetője tiszti becsületszavukra kijelentették, hogy a kormányzó úr őfőméltósá- §a jelenlétükben a jövőre vonatkozólag engem bízott meg az országlással és a minisz-i terelnöki teendők ellátásával. És kijelenthetem, hogy az általam létrehozott Magyar Felszabadító Egyetemes Alap is engem — mint elnököt — bízott meg ennek a jogfolytonosság alapján amúgy is rám háruló tisztnek a betöltésével. Itt bátorkodom megjegyezni, hogy a Csánkó András által alapított Magyar Nemzet- mentők Bajtársi Köre senkit sem képvisel; legfeljebb olyan egykori magyar tiszteknek a csoportosulása, akik már réges-rég elvesztették tiszti becsületüket Csánkó jelentéktelen figura. Fellépése csak arra jó, hogy megbontsa a honavesz- tett magyarság egységét. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a budapesti kommunista kormány semmiféle) parancsot nem adott ki Csán-j kő meggyilkoltatására. Aa egész akció csupán azt a célt szolgálja, hogy növelje Csánkó fontosságát az ügyet nemi ismerők szemében, és fizetővendégeket toborozzon, a szombat délutánra tervezett teára. Hogy kinek az agyában született meg az álmerénylet terve, és hogyan hozták össze a detektívregénybe illő mesét, azt még csak sejtem, de ígérem, hogy a magyar ügy valóban önzetlen híveivel együtt ló fogom deríteni. Az eredményről alkalmas időpontban a lap hasábjain beszámolok. Terner Gusztáv altábornagy, a Magyar Felszabadító Egyetemes Alap elnöke, a szabad világban élő magyarság egyedüli választott és jogfolytonos vezetőf je.” fUnijrtatjMÉp'
