Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
Ä vásár ereje H a valamiféle körkérdéssel, Pesten vagy vidéken, a legkülönfélébb foglalkozásúaktól' tudakolnánk az ország népszerű intézményeit, a Budapesti Nemzetközi Vásár bizonyára előkelő helyet kapna a válaszokból kialakuló ranglistán. Nem véletlenül utalunk erre, azaz a vásár népszerűségére, most, hogy ismét búcsúztatunk egy BNV-t, mert ez a közönségsiker véleményünk szerint erősen összefügg a vásár továbbfejlődésének problémájával. De előbb a sikerről. A látogatók számának, az üzletkötések mennyiségének említése nélkül is — amit bizonyára éppen ezekben a percekben rendszereznek és összegeznek az érdekeltek — megállapíthatjuk, hogy az idei vásár egészében még látványosabb és még tartalmasabb volt, mint a tavalyi, amit egyébként tavaly is elmondhattunk az akkori vásárról. Akkor hát szüntelenül folytatódhat ez a fejlődés? Ennek egyértelmű megválaszolásához alighanem azt szükséges tisztázni, mit értünk látványos, illetőleg tartalmas vásáron? A kettő között ugyanis már néhány éve, de különösen a reform bevezetése óta növekszik a feszültség, és alig hihető, hogy a BNV mindkét fontos 1c nalomnák továbbra is eleget tud tenni. Viszonylag egyszerű a dolog. A vásár látványos arca az, amellyel elsősorban a vásárlóközönség felé fordul, és továbbmenőleg mindenkihez, aki a fogyasztási cikkek előállításában és kereskedelmében érdekelt. Nem kétséges, hogy a ruházati cikkek* háztartási gépek és felszerelések, bútorok, gépkocsik, hét végi házak és természetesen, az élelmiszerek hazai és külföldi újdonságai, különlegességei sóikkal jobban érdeklik a széles látogató-közönséget, mint azon gépek, műszerek, amelyek csak a szakembereknek árulják' el igazi kvalitásukat. Ez utóbbiak mind jelesebb felvonultatásáért nevezhetjük a vásárt tartalmasnak. Miután pedig mind több a . külföldi jelentkező, ami ugyancsak a vásár nagy vonzóerejét bizonyítja, és mind nagyobb reprezentációval kívánnak felvonulni a hazai vállalatok, szövetkezetek is, ami ugyancsak a részvétel hasznosságára vall, a vásőrterület minden jel szerint elérte a telítettség felső határát. M arad tehát a kényszerű válogatás, a szelekció. A vásár rendezőségének vissza kell utasítania külföldi jelentkezőket, az illetékes irányító szervéknek pedig meg kell rostálniuk a hazai kiállítókat, illetőleg korlátozniuk kell kiállítási igényeiket. De hát megfelel-e a reform szellemének, ha szőkébb térre szorítjuk ezt vagy azt a vidéki, tanácsi vállalatot, szövetkezetét, mint amennyire igényt tart — és amit meg is fizet — természetesen —, mert úgy látja, hogy megtalálja a számítását? De nemcsak erről van szó. A vásárok intézménye világszerte rendkívül gyorsan terjed és ezzel párhuzamosan kisebb vagy nagyobb mértékben szakosodik. A Budapesti Nemzetközi Vásár példájával élve, valóban nehézen képzelhető, hogy egy ilyen vásár korlátozás nélkül eleget tudjon tenni az említett mindenirányú érdeklődésnek* és figyelembe véve az iparágak napjainkbeli roppant gyors terjeszkedését, áttekinthető maradjon. A megoldást minden bizonnyal az Őszi Vásár hathatósabb felhasználása nyújthatná, amennyiben a fogyasztási cikkek területén, mindinkább nemzetközi jelleggel, tehermentesítené a BNV-t a ránehezedő feladatok egy része alól. Egyébként, bizonyos értelemben ugyancsak jóleső gondok ezek. Jól emlékszünk még, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor először merészkedtek a vásárvárosba még ismeretlen nevű, kis vidéki vállalatok, szövetkezetek, bizonyára sokan gondoltak rá — kezdetleges árukínálatuk láttán —, hogy vajon mit keresnek ezek itt. Ezeknek a *,névtelenek”-nek a többsége ma a legjobb úton van ahhoz, hogy nemcsak idehaza, de határainkon túl is jól csengő nevet szerezzen magának. És ezt részben a vásár pódiumának is köszönheti, ezeknek a számukra világot jelentő deszkáknak, ahol verseny bontakozik ki, amely nagy nyilvánosságot teremt minden kiállító vállalatnak, minden kiállított holminak, és ahol közvélemény teremtődik, mindez nemzetközi mértékben. E bben rejlik a vásár ereje és ez tetté az ez évi Budapesti Nemzetközi Vásárt minden eddiginél emlékezetesebbé. Az Egri Dohánygyárban egy úttörő kezdeményezésnek számító tanfolyam kezdődött, amelynek egyetlen fontos témája van; a munkalélektan. A tanfolyam bevezetőjeként Dulin Lászlóné, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fővárosi pszichológiai szakosztályának vezetője arra adott választ, mivel foglalkozik a munkalélektan ? A hétfőn megtartott előadást nagy érdeklődéssel hallgatták a gyár vezető beosztású dolgozói. A tanfolyam ugyanis a vezetőképzés egyik változata, amelyen az igazgató, főmérrüáhuzűl AZ ILLETÉKES VXXX\XVCCCNXNNNX>XXXXXXXXXNV'OvXX\ Megszűnik a közelharc az autóbuszon A „Közelharc a síkfőkúti autóbuszon” című cikkre válaszolva közöljük, hogy a szolgálatot teljesítő forgalmi szolgálattevő helytelenül járt el, amikor nem gondoskodott arról, hogy a délelőtti órákban kiszállított utasokat az esti órákban mentesítő járattal beszállítássá, illetve mentesítő gépkocsival a járatok zsúfoltságát enyhítse. Ezért a szolgálatot teljesítő dolgozót figyelmeztetésben részesítettük, az utasoktól pedig elnézést kérünk. Hasonló esetek elkerülése végett intézkedtünk, ’ hogy munkaszüneti napokon a nyári idényben Síkfőkútród az esti órákban két gépkocsi helyett az utazási igényeknek megfelelően három gépkocsi, június elsejétől, kis időbeni eltéréssel, négy gépkocsi közlekedjen a jelenleg meglévő járatokon kívül. A retúrjegyek kiszolgálását központi intézkedésre megszüntettük, azok bevezetését a felügyeleti hatóság nem engedélyezi. 4-es számú AKÖV Eger Nem győzi az ipar... „Ing helyett jó tanács” című cikkükkel kapcsolatban közöljük, amennyiben a kifogásolt ing beföldi gyártmányú, az inget pesterzsébeti gyáregységünk meo-osztálya megvizsgálja. A problémákkal kapcsolatban közöljük, hogy az Észak-magyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalatok — melyekhez Heves megye is tartozik — az első negyedévben 28 ezer nyloninget rendeltek (ebből 1300 darab 39-es) és ezt a mennyiséget le is szállítottuk. Meg kell jegyeznünk, hogy bár az elmúlt két év alatt ötszörösére emeltük a nylon- férfiing-termelést, ez jelenleg is hiánycikk. Habselyem Kötöttárugyár, Budapest nők mellett az osztályvezetők és a brigádvezetők is sok új tudományos kísérlet és, felmérés eredményével bővíthetik ismereteiket. A következőkben olyan érdekes témákról hallhatnak előadásokat, mint A vezetés lélektana, Az emberek megfigyelésének vizsgálata, Pályaválasztás, pályaalkalmasság, A balesetek megelőzésének pszichológiai alapjai. A tanfolyamon — amelynek utolsó előadására szeptemberben kerül sor — fővárosi, neves szakemberek találkoznak az egri gyár vezetőivel. Á moszkvai tanácskozás elé I. Közös a harcunk Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és munkáspártok 1969. júniusára Moszkvába összehívták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyakrabban hallani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkás- mozgalomban, amelynek eg>es osztagai a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon eltérő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti felszabadítási mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik hatalmon levő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. Ennek a sokszínűségnek azonban van egy egységes alaptónusa: a szocializmus és a kommuninzmus építésnek közös célja, a marxizmus-leni- nizmus közös eszméje. Világos azonban, hogy az egyes pártok harca — napjainkban sokkal inkább, mint valaha — nemcsak a belső társadalmi és politikai helyzettől, hanem a nemzetközi erőviszonyoktól, a két világrendszer közötti verseny, a béke és a fcéború erői közötti harc kimenetelétől függ. Egységbe fűzi a testvérpártokat az is, hogy mindenütt ugyanazzal a jól szervezett, tapasztalt, ravasz és erős ellenséggel találják szemben magukat: az imperializmussal. A marxisták-lenámisták nem hánynak szemet az eltérő viszonyok felett. Felismerik, hogy a pártok — a különböző feltételek és tapasztalatait alapján — nem mindig egyformán fogalmazzák meg politikájukat^ s sokszor másmás formában határozzák meg harcuk taktikáját. Az eltérő sajátosságok tiszteletben tartása mellett azonban mindennél fontosabb az, ami közös, ami összefűz. Világos tehát, hogy az eltérő viszonyok között tevékenykedő pártok között is lehetséges, sőt szükséges az egység. Nyilvánvaló azonban, hogy teljes egység rövid idő alatt nem teremthető meg, az egységet leginkább akadályozó fő ellentéteket rövid időn belül nem lehet felszámolni. Addig is azonban, amíg helyreállhai teljes egység, erőfeszítéseket keil tenni az akcióegység létrehozására a legfontosabb és a leghalaszthatatlanabb kérdésben: az imperialistaellenes harcban. A szocialista országok kommunista pártjai több fronton is szemben találják magukat a szocializmus megdöntését célzó imperialista próbálkozásokkal. Az európai szocialista országok vonatkozásában általában a fellazítás módszerét igyekeznek alkal-. Az eisä közös lépések Ha valamire, akkor erre elmondható, hogy a kezdet néhéz. Mindenki számított ugyan arra, hogy eleinte lesznek nehézségek, de azért titkon abban is bíztak, hogy azok nem okoznak majd különösebb gondot. Egy-két hét és minden rendbe jön. Nem így történt. Lassan már túljutunk az első negyedéven, és még mindig nem mondhatják el, hogy a kezdeti nehézségek lezárultak. Ilyen az általános kép a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben, amely az idén, március 1-én alakult meg a korábbi négy szövetkezet egyesülésével. ★ Az anyagiakkal kezdődött minden. Ahogy lenni szokott, mindenki azt szerette volna világosan látni az első napokban, hogy mit várhatnak jövedelmet az új gazdaságban? És amikor a garantált bérezést tették általánossá, a munkaegységhez szokott többség sehogysem tudott megbarátkozni az új módszerrel. Nem értették, de akiktől kérdezték, azok sem egyformán magyarázták. A bajt csak tetézte, hogy a különböző üzemegységekben is különbözőképpen számolták el a béreket. Amikor az első részközgyűléseket összehívták, szinte a feje tetejére állt a világ. Néhányan kihasználták a feszült hangulatot és még szították is a tüzet. Annak tapsoltak az emberek, aki „qda- mondott”, aki rosszallt mindent. aki az új vezetőséget okolta. Az asszonyok még így is különvéleményt képviseltek. ök azt is felpanaszolták, hogy megkülönböztetik őket a férfiaktól a bérezésben. A vezetők szinte szotioz sem jutottak, a közgyűlés mintha elvesztette volna a legfőbb fórum jellegét, zűrzavar, kiabálás uralkodott el. A tanulságot már utólag könnyű volt levonni. Ilyen: a közgyűlést elő kell készíteni a brigádértekezleteket előtte meg kell tartani, a panaszokat sem szabad elodázni, mert a közhangulatra ez is nagy hatással van. De ez a késői bölcsesség már eső után köpönyeg. ★ Sipos Sándor a nyolcvantagú alapszervezet párttitkára. — Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, nálunk a pártszervezet pillanatnyilag nem elég ütőképes. A közgyűlésen egyetlen párttag szólalt fel, a többi pedig vagy kényelemből, vagy azért nem szólalt fel. mert szinte kilátástalannak ítélte meg a helyzetet. Ilyennek nem szabad még egyszer előfordulnia. Ezekből a mondatokból az önkritika is kiérezhető. De sorol néhány olyan dolgot is a párttitkár, ami a felettes szervek címére szól. Az egyesülés óta mintha magára maradt volna a tsz. Április 4-én nagy ünnenséget rendezi »’i- Felkérték az egyik vezető személyt, vállalja el az ünnepi beszédet. Az utolsó pillanatban mondta le. Pedig három brigádot tüntettek ki a szocialista címmel, hatan kapták meg a kiválódolgozó- jelvényt, és mindez néhány héttel az egyesülés után, amikor az emberek elvárták volna, hogy ilyen eseménynél a városi pártbizottság és a tanács képviseltesse magát. Megalakították a nőtanácsot. Erre is csak a megyé— Tudnál szeretni? — Tudnálak... — ...és feleségül tudnál venni? — Hogyne... De akkor nem tudnálak szeretni. ★ Jövendőbeli feleségétől azt kívánta volna el, hogy szép legyen, és izgalmas, mint a fekete párduc, okos, művelt, szellemes, mint egy francia filozófus, pedáns és hűséges háziasszony, mint egy holland, politikailag konzekvens, mint egy szovjet komszomolista lány és legyen egy műanyagkészítő kisiparos apja a jövendőbelijének, mint ahogy az egy magyar lányhoz illik. Jelenleg agglegény. ★ w. szerelem, ue uruiimus ugyanaz, mindig ugyanaz, még jő, hogy nem mindig ugyanazzal! (—ó) mázni, más földrészeken elmennek a legdurvább agresz- sziókig, amint azt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk, a Kubai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni fegyveres provokációik mutatják. A pártok feladata az imperializmus taktikájának hatástalanítása, — nemcsak országaikon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkés országokban a kommunista- és munkáspártok harca a monopoltőke hatalmának korlátozására, majd megszüntetésére irányul. Céljuk a dolgozók politikai jogainak védelme, a demokrácia kivívása, a munkásosztály és más dolgozó rétegek életkörülményeinek megjavítása. Ez viszont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszüntetésétől, az agressziók visszaszorításától, — az imperialisták megfékezésétől. Az úgynevezett harmadik világban működő kommunista- és munkáspártok éles harcbán állnak az imperializmussal. A tőkés világ hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin- amerikai államok belső ügyeibe, védelmezve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti felszabadító mozgalom és a régi gyarmatok helyén önálló nemzeti államok keletkeztek, ott agresszióval, gazdasági blokáddal, belső aknamunkával, puccsokkal igyekeznek visszaszerezni elvesztett pozícióikat. Néhány országban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepaktál az elnyomókkal, hogy fenntarthassa kizsákmányoló rendszerét. A kommunistáknak tehát a belső és a külső ellenség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így háríthatja' el az országuk szabadsága és függetlensége, a haladás ellen irányuló imperialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mutatja, hogy az imperialistaellenes harc alapvető feladata minden kommunista- és munkáspártnak, — függetlenül attól, milyen társadalmi rendszerben, milyen fejlettségű országban, melyik földrészen, milyen körülmények között tevékenykedik. Ez indította a pártok túlnyomó többségét arra, hogy a júniusi nemzetközi tanácskozó központi témájának azt v lasszák, miként lehet akr egységet teremteni az imp alistaellenes harcban. : Pálos Tamás J tői érkezett vendég. Egyszer meglátogatta az embereket kint -a határban a városi tanács vb-elnökhelyettese. Még ma is emlegetik, annyira jólesett ez az érdeklődés a tsz- gazdáknak. Akad néhány nyitott kérdés, ami közös erőfeszítésre vár. De még nem találtak alkalmat arra a felettes szervek, hogy a megbeszélés időpontját kitűzzék. Panaszkodik a párttitkár? Egyáltalán nem. Csak azt mag.yárázza, mennyire fontos lett volna, ha az első hetekben több személyi kapcsolat, alakult volna ki a tsz. a párt- és az állami szervek között. ★ A főkönyvelő, Szakkay Imre. Derűlátóan nyilatkozik, bár ő is azzal kezdi, hogy a volt négy tsz közötti különbség már kezdetben is éreztette a .hatását. A gépjavítások mennyiségét említi, a beruházások állását, a szőlő rekonstrukciójának mértékét. — Még semmit nem tudunk mérni, még nem látjuk, hol állunk, de a tervezett számok lényegében várhatók. A jövőt azonban már most alakítanunk kell. És sorolja ... sertéskombinát, szőlőfeldolgozó üzem. Ha a takarmánybázist veszi alapul, az derül ki, hogy a sertéstartást és — tenyésztést feltétlenül fokozni kell. Bár a kétezres sertéskombinát a nyáron már üzemelhet, még azt is kevésnek tartja. A szőlőfeldolgozó nagyon kellene, de egyelőre nincs rá pénz. A pincegazdasággal addig is szerződést akarnak kötni: bérmunkában vállalja el a szőlő feldolgozását és a bor tárolását. A tsz elnöke Visontai László. — Jó a helyzet, nem mintha még jobb nem lehetne, de a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök pillanatnyilag ennyit tesznek lehetővé. Mert az is tény, hogy most tavasszal létre jött Gyöngyösön egy nagy gazdaság, de nem egy nagyüzemi gazdaság! A lényeg tehát itt van, ha a feltételeket vizsgáljuk. De mit lehet elmondani az emberekről? — Nem panaszkodhatunk az emberek szorgalmára. Akad ugyan néhány idősebb ember, aki még nem állt munkába, de ők eddig sem sokszor jöttek a közösbe, mert betegesek. A tagság azt akarja, hogy eredményesen zárjuk ezt az évet is. Nem szeretek jósolgatni, de én is bízom az év végi számadásban. Azt is elmondja, hogy már most négy agrármérnök és hat felsőfokú technikus foglalkozik a termeléssel, vagy annak közvetlen irányításával a szövetkezetben, ami minőségi változás a korábbi állapotokhoz képest. ★ Még a szervezeti formákon nem változtattak lényegében. Az üzemegységek majdnem a volt önálló tsz- ek kereteit mutatják, kivéve a Hazafias Népfront Tsz-t, amely beolvadt egy másikba. Megmaradtak a brigádok, a volt elnökök most az üzemet irányítják, ezért mondják a tagok, ha a vezetőség összeül, hogy tárgyal már az elnöki tanács. A humor sem hiányzik tehát, ami egyben azt is bizonyítja, hogy nem kell borúsnak látni még a panaszok ellenére sem a nagy tsz helyzetét. Hogy a különböző emberek még nem szoktak össze, hogy a jövő kérdőjele mindenkit foglalkoztat. ez természetes. A szorgalom viszont nem hiányzik, ez pedig mindennek a legfőbb alapja. Maradjunk egy ide illő hasonlatnál: a bornak is ki ' kell forrnia magát. Ez történik most a nagy szövetkezetben is. G Molnár Ferenc 1969. május 28., szerda * Tanfolyam a gyárban
