Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

\ A nagyképű embereket senki sem szereti A nagyképűség ismérveit fel­sorolni is felesleges, olyannyira köz. ismertek: olyan betegség, amelynek szimptómái nem a benne szenvedő beteg, hanem a környezete számára a kellemetlenek. Azt gondolhatnák, hogy a nagyképűség perszonális, egy- egy emberhez kötődő valami és sem­miképpen nem tűnhet helyesnek, hogy mondjuk egy vállalatot, egy gyárat nevezünk nagyképűnek — ál­talános személytelenséggel. Valóban, ha nagyképű vállalatról beszélek, akkor valamilyen formá­ban, még jó szándékú megközelítés­ben is, egy gyár vezetőjéről, vagy vezetőiről mondok, mondunk véle­ményt. Miután az ügyek, sorsok in­tézése nagyon is humán dolog. De hogyan is lehet egy gyár, vagy egy vállalat nagyképű? Könnyen. Nézzünk csak néhány apróhirde­tést. Mondjuk ezt: „... vállalat per­fekt gyors- és gépírónőt keres azon­nal felvételre. Fizetés megegyezés szerint..Most azt ne feszegessük, hogy a fizetés nem megegyezés sze­rint, hanem a bértétel és a bérgaz­dálkodás szabályai szerint történik. Ám kérdezzük meg eme kis vállalat perfekt gyors- és gépírónőjét egy hó­nap múlva...: — Szükség volt arra, hogy ön per­fekt gyorsíró is legyen? — Eddig még nem... S ahogy job­ban megismerem ezt a kis vállalatot, nem is lesz rá talán soha szükség, Sí. — Vállalati nagyképűség hogy én perfekt gyorsíró legyek. Pe­dig az vagyok. De lassan már csak voltam. Elfelejtem,.-. — halljuk a választ a perfekt gyorsírótól, s köz­ben óhatatlanul felvetődik a kérdés: nem volt-e nagyképűség egy ilyen igény megfogalmazása és ilyen ké­pesítés munkába állítása? Találkoztam olyan több nyelvet — német és orosz! — beszélő fiatal köz­gazdász-mérnökkel, aki kifejezetten olyan hirdetésre került jelenlegi vál. lalatához, melyben idegen nyelvtu­dással rendelkező közgazdászt ke­restek azonnali belépésre. Ártani, persze nem árt, ha egy fiatal közgaz­dász —, ha nem fiatal, akkor se árt — két, avagy akár annál is több nyelvet beszél, s az aztán végkép­pen csak hasznos, ha egy több nyel­vet beszélő fiatal közgazdász mérnö­ki diplomával is rendelkezik. A probléma azonban ott van, hogy hónapok óta, sőt lassan már évek óta egyetlen alkalommal sem kellett nyelvtudását a vállalat szolgálatába állítania, s hogy munkakörét egy gyakorlott technikus is jól, sőt bizo­nyos szempontból még jobban ellát­ná. Ám, amikor a hirdetést az igaz­gató jóvoltából és intenciói alapján megfogalmazták, szinte gyönyörköd­tek a szövegben: több nyelvet beszé­lő ... közgazdász... azonnali... Ügy érezték, ‘hogy csak et^ől a hirdetés­től, ha nem is egy fejjel, de nyolc üzemépülettel és ugyanannyi eme­lettel lett magasabb a vállalat. Azt mondhatná bárki: tegyék, ha kedvük van hozzá. Végtére is kit zavar, ha egy vállalat kissé eldobja a sulykot, ha egy vállalat nagyképű, s ezt akár hirdetések útján élvezi is ki. Ha csak a „perfekt” gyors, és gép­írónőt, vagy a „többnyelvű” közgaz­dászt kérdeznénk is meg minderről, már módosítani kellene ezt a meg­állapítást. Utóvégre nemcsak az le­het embertelen intézkedés, ha vala­kit nyugdíja előtt elbocsátanak, de az is, ha valakit életpályája kezdetén, félrevezetve, képességeinek elfecsér- lésére késztetnek. Ám még ennél is többről van szó. Egyszerűen a nép­gazdaság „emberi erőforrásainak” aelyes elosztásáról! Nemcsak a beruházási javákat kell okosan, tervszerűen, jól elosztva a holnap szolgálatába állítani —, ha­nem az embert is. Aki valóban a legfőbb érték! Aki nélkül fabatkát sem érnek a milliárdos beruházások, a legmodernebb gyárak és az auto­mata gépsorok. S ha emberi tudást, energiát, hozzáértést kötünk le feles­legesen, vállalati nagyképűségből, avagy csak egyszerűen jó szándékú, de mégis káros fontoskodásból — a legnagyobb értéket pazaroljuk el. Az emberi tudást, rátermettséget, hozzáértést és akaratot! És itt már a nagyképűség kilép az emberi kapcsolatok illemnormáinak kereteiből, itt már nem arról van szó, hogy bosszant-e, vagy nevettet a nagyképűség. A személyes ügyből így lesz közügy. Nincs statisztikám, de azt hiszem, felesleges is lenne ah­hoz, hogy megállapítsuk: sokan nem is gondolják, hogy milyen sokan let­tek és lesznek áldozatai a vállalati nagyképűségnek. Természetesen ezt „intézményesen” nem lehet megaka. dályozni, azt eldönteni, hogy lcell-e. vagy sem egy vállalat számára pél­dául japánul tudó grafikus — azt mégiscsak a vállalat vezetői tudják a legjobban. Illetőleg az ő lelkiisme­retüknek kell döntenie ebben az ügy­ben. És ha egyszer, csak egyetlen egy­szer megszólal az a bizonyos válla­lati lelkiismeret, akkor szétfoszlik a vállalati nagyképűség is... ... és akkor talán nem írtam még­sem teljesen hiába e sorokat. Válaszol a KPM: A hatvani pályaudvar korszerűsítési terve szeptemberre elkészül A Népújság március 9-i számában a vasúti közleke­dés aggasztó helyzetéről ír­tunk. Szóvá tettük, hogy 1960. óta államunk évente ötmilliárd forintot költ az ország vasúti hálózatának korszerűsítésére, de Egerben, Füzesabonyban és főleg Hat­vanban a nagy forgalomhoz képest elavultak a berende­zések, rendkívül szűk és túl­terhelt az állomás, ilyen kö­rülmények között veszélyes a közlekedés. Most közöljük a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium levélben érke­zett válaszát. Tóth János, a KPM I. vas­úti főosztály 8. forgalmi szakosztályának igazgató- szakosztályvezetője azt írja, hogy a MÁV 1960 előtti be­ruházási és felújítási pénz­ügyi forrásai alacsonyak vol­tak és ez a körülmény or­szágos viszonylatban is csak kismértékű vasúti fejlesztést tett lehetővé. Ezért az 1950- es években Hatvanban csak új állomást építhettek, majd a vonal villamosítására ke­rült sor. Az 1960-as évektől kezdve a vasút erőteljesebb korszerűsítéshez kezdhetett, de a népgazdaság általános fejlődésével összefüggő igé­nyek szerint fontossági sor­rendben rangsorolni kell a fejlesztési célkitűzéseket. Hatvan—Szolnok átmenő pályaudvar forgalmának mentesítésére 1965-ben II. deltavágányt építettek, de további új berendezésekre a MÁV-nak akkor nem volt pénze. Cikkünk rámutatott, hogy Hatvanba egyszerre több irányból érkeznek a vonatok, az utasok a sínek és a sze­relvények között bukdácsol­nak és ilyen körülmények között rendkívül veszélyes az utazás. A hatvani vasútállomás korszerűsítésével a KPM messzemenően egyetért. A terveket már 1967-ben meg­rendelték az UVATERV-nél. A tervezéshez megadott ki­indulási adatok és irányel­vek mindazoknak a kérdések­nek a megoldását célul tűz­ték ki, amelyet a Népújság cikke felsorolt. A tervek szállítási határideje 1969. szeptember. Utasaluljáró és szigetperonok A KPM válaszlevele sze­rint a negyedik ötéves terv második felében, tehát 1973 —75. között kezdődik a hat­vani átmenő pályaudvar vá­gányhálózatának teljes fel­újítása. Ennek során utas­aluljárót, aluljáróval meg­közelíthető szigetperonokat építenek. Ha mindez elke­ltül, Hatvanban biztonságos és kényelmes lesz a vasúti közlekedés. Eger állomás átépítése a negyedik ötéves tervben sze­repel. A KPM egyetért cik­künk megállapításával, hogy Füzesabonyban is indokolt és szükséges utasaluljáró lé­tesítése, de ennek építésére csak a későbbi években ke­rülhet sor, amikor megfelelő pénzügyi fedezet és építési kapacitás lesz. Cikkünkben szóvá tettük, hogy Hatvanban kevés a vá­gány, a miskolc—záhonyi fő­vonalnak nincs átmenő fővá­gánya, a vonatok keresztezik egymást a síneken, és ez fo­kozott baleseti veszélyt je­lent. A KPM közli: a hatvani pályaudvar egyes vágánykap­csolatait előreláthatóan 1970 —71-ben átalakítják, hogy Miskolc—Záhony irányában az egyenes átmenetet — se­bességcsökkentés nélkül — biztonságosabbá tegyék. Az utasok érdekéken Nyomatékosan rámutat­tunk arra a fokozott veszély­re, hogy Hatvanban még ma is kézzel állítják a váltókat, és egyetlen tévedés utastra­gédiát jelenthet. Ezzel kap­csolatosan azt ígéri a KPM, hogy az év végéig, de legké­sőbb 1970. június 30-ig kulcs- azonosító berendezést szerel­nek fel Hatvanban. Ez bizo­nyos mértékig hozzájárul a vasúti közlekedés biztonsá­gának növeléséhez. Azonban, véleményünk szerint ez a megoldás csak ideiglenesen fogadható el addig, amíg a hatvani vasútállomás teljes korszerűsítésével együtt meg­felelő automatikus jelző- és vágányállító berendezést sze­relnek fel. Hiányoljuk, hogy az utasok biztonságát jobban szolgáló berendezésekről a válaszlevél nem tesz említést. A késedelem életveszélyt jelent A hatvani rendező pálya­udvar téríelügyelőségi épüle­te megdöbbentő. Aládúcolt, életveszélyes és túlzsúfolt helyiségből hogyan lehetne biztonságosan ellátni a nagy felelősséggel járó éjjel-nap­pali szolgálatot? Az utasok és az épületben dolgozó vas­utasok biztonsága miatt nem fogadható el a KPM ígérete, hogy a téríelügyelőségi épü­let felújítását csak 1971-ben tervezik. Tudjuk, hogy száz­milliós költségekkel járó és nagy műszaki előkészületeket igénylő korszerűsítésekre várnunk kell. De nem érthe­tünk egyet azzal, hogy a né­hány helyiséges — ám rend­kívül fontos — épület rend behozatalával miért kelléne még további két évet várni. Ez életveszélyt jelent F. L. Afrikai csendélet.:: Bakot lő H. E. egri olvasónk a cím­ben idézett szólással kapcso­latban egy vitatkozó társa­ság nevében kérdezi: logi­kus-e a bakot lő közkeletű, megmerevedett szókapcsolat használata a téved, melléfog, hibázik, elhibáz, hibát, hely­telenséget követ el, elvét, el­téveszt jelentéstartalmak ki­fejezésére. Szerintük bizo­nyos adott helyzetben a va­dász éppen akkor követ el .,baklövést” (hibát, tévedést) ha az őzsutát lövi le. Ismeretes, hogy a szóláso­kat nem eredeti értelemben szoktuk használni. A bakot lő szólás is átvitt értelmű. A benne szereplő szavaknak nincs eredeti viszonyjelölő szerepük, s az egész nyelvi forma mondatainkban úgy viselkedik, mint egyetlen szó. Hogy miért használható .ez a szólás a téped, hibázik, stb. jelentésekben, megma­gyarázzák a szólás keletke­zésével összefüggő adatok. Ez a tréfás színezetű szókapcso­lat a németből átvett, illető­leg lefordított jövevényszó­lás. S az einen Bocit schlos­sen német nyelvi formában szereplő Bock szót a német lövészegyesületek a hibás lö­vés jelentésváltozatban hasz­nálták. Az egri siccek, a „Lövöldöző Companiának” tagjai is ilyen I értelemben éltek a bak szóval. Tudjuk, hogy gyakran a hiba, az. ügyetlenség fogal­mát egy-egv állatnévvel is meg szoktuk nevezni. A leg­gyakrabban emlegetett álla­tok ilyen összefüggésben: ló, disznó, (az írás közben vé­letlenül ejtett tintafolt, pa­ca) stb. Ez is alapot adhatott arra, hogy a bak (hímállat) szóhoz rosszalló jelentéstar­talom, illetőleg hangulat tár­sulhasson. Az sem véletlen, hogy a többi, még ismertebb ma­gyar szólásban szereplő bak szóhoz is áltálában pejoratív, becsmérlő jelentés tapad. Ezekre a szólásokra gondo­lunk elsősorban: bakot fej (hiábavaló munkát végez, ostobaságot követ el) ugyanazt a bakot nyúzza (mindig ugyanazt mondja, ismétel); a bakot teszi ker­tésszé (ostoba dolgot cselek­szik, megbízhatatlan ember­re bízza pénzét, vagyonát); az egyik bakot fej, a másik rostát tart alája (haszonta­lan, hiábavaló dolgot csele­kednek) stb. A bakul cselekszik (hely­telenül cselekszik, nem jó munkát végez) nyelvi forma az egri nép ajkán is élt. Va­lószínűleg van még néhány olyan tréfás színezetű és pe­joratív minősítésű szólá­sunk, amiben a bak szó sze­repet vállal. Az egri válto­zatokra különösen kíváncsi­ak vagyunk. Akik tehetik, adjanak hírt ezekről a nyel­vi formákról is. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa '"yr'"y/'"y''‘""J'"'y'J''-"""'"''"''"S"""S'S'SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSySSS/S/SSSSSSSSSSSSS//SS/YSS/SSSS/SSSSSSS/S/SSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSS.'SSf'.""’"?rSfssSSSSSSrSS*SSSSSSSSSSfSSS4 A témát illető nagy figye­lemmel, s objektiv helyze­temből adódó hozzáértéssel olvastam ama hírecskét, mi­szerint egy amerikai város­ka bírósága előtt az a fogas kérdés áll: nyávoghat-e egy férj az ágy alatt, vagy sem. Az egész dolgot, meglehető4 sen felületes' lélekkel el le­hetne intézni egy fölényes kézlegyintéssel is. Utóvégre — és ez tény — van bőven gondunk ég tennivalónk, akad néhány olyan problé­ma a világban, amelynek megoldása legalábbis sür­getőbbnek tűnhetne mint annak eldöntése, hogy nyá­voghat-e egy férj az ágy alatt? Ám helytelenül cseleked­nénk, ha így tennénk. Az élét nem tűri el, hogy kis és nagy dolgokra osszuk be szapora történéseit: ami ma kis dolognak tűnhet, az hol­nap az emberiség sorskér­désévé válhat. Illő komoly­ságot, nagy figyelmet és együttérzést kíván tehát e fogas kérdés eldöntése nem­csak az amerikai bíróság számára, de mindazok szá­mára ts, akik nem hajlandók hányaveti módon figyelmen NyAV0GWKT-E EGY FÉRJ AI kívül hagyni az első pillan­tásra kis ügynek tekinthető emberi problémákat. A kérdés tehát az: sza­bad-e egy férjnek az ágy alatt nyávognia? Nézzük meg közelebbről magát a kérdést, annak lo­calis, judicális vonatkozásait egyaránt. Tudniillik nem ar­ról van szó, hogy egy férj­nek szabad-e nyávogni, mert erre könnyű lenne akár igennel, akár nemmel vála­szolni. A probléma ott kez­dődik, hogy egy férjnek az ágy alatt szabad-e nyávog­nia. Másodszor: nem az a probléma, hogy egy férjnek szabad-e mondjuk röfögnie, ugatnia, kukorékolnia. bé- getnie nyihognia, fütyülnie, énekelnie, szavalnia az ágy' alatt, hanem hogy egy férj­nek nyávognia szabad-e az ágy alatt. Már ez a megkötöttség is méltó arra, hogy a finomsá­gok és a megkülönböztetettség iránt érdeklődő elmékben felkeltse a kíváncsiságot. Hátha még azt is hozzávesz- szük, hogy a probléma nem úgy vetődik fel, miszerint egy férfinek szabad-e nyá­vognia az ágy alatt, hanem úgy, hogy egy férjnek sza­bad-e. E különbség csak az első pillanatban tűnhet ár­nyalatinak. Válójában sok­kal mélyebb ügyről van itt szó: a férjjé lett férfi jogai merülnek fel. Mert ki vonja azt kétségbe, hogy egy agg­legény nyávoghat-e az ágy alatt? Senki! Az agglegénynek, a még nem férjnek, a férfinek, mindent szabad. Szabadságá­nak korlátozott volta, illető­leg ama rádöbbenés, hogy szabadságában korlátozva lehet egy férfi, lám az csak akkor merül fel, — ha férj lett belőle. A bíróság előtt tehát voltaképpen nem is az a tény áll, hogy nyávoghat-e, vagy sem egy férj az ágy alatt, hanem ez: van-e joga általában egy férjnek avagy nincs. Mert, ha egy férj még ilyen ügyben mint ez az ágy ,alatti nyávogás, a bíróság elé kerülhet, akár mint fel-, akár mint alperes, ez csak azt tanúsítja, hogy a férjek jogai oly mérvű csorbulást szenvedtek, amelyet még az ágy alatt sem lehet kibírni. Hát még az ágy feletti Izgatottan várom a híre­ket az amerikai bíróság dön­tését illetően, s optimista lé­vén bízom benne, hogy a döntés olyan lesz, amely egyszer s mindenkorra elve­szi a feleségek kedvét attól, hogy férjüknek megtilthas­sák, hogy ott nyávogjanak, ahol akarnak, örülök, hogy a magyar sajtó e hír tény­szerű és tárgyilagos közlésé­vel hozzásegített egy ily iz­galmas kérdés feletti töp­rengéshez. Én ugyan egy nagy mar­haságnak tartom, hogy vala­ki pont az ágy alatt nyá­vogjon, amikor van háztető is de a jog és a szabadság mindenekelőtt: aki nyávogni akar, az nyávoghasson! Akár az ágy alatt is! Kár, hogy nem férek a re- kamié alá... (egri) 1969. május 25* vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents