Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Eltűnt egy együttes Az énekkar ért el többet, ♦ált országos hírűvé. A tán­cosok szerényebb eredményt mutathattak fel. De a szűcsi hépi együttes neve valami­kor nagyon jól csengett. Hová lettek, mi történt ve­lük? Rádiófelvétel az utcán Amikor a rádió magnósza­lagra akarta rögzíteni az énekkar műsorát, sehol sem találtak megfelelő helyiséget a: felvételhez. Az egyik szűk­nek bizonyult, a másiknak az akusztikája nem volt jó. A műsor vezetője végül az ut­ca mellett döntött. — Még arra is emlékszem, hogy késő estébe nyúlt a fel­vétel időpontja. A dalosok egy része onnan ment a bá­nyába dolgozni, a másik ré­sze pedig akkor csatlakozott az énekkarhoz, amikor ki­jött a délutáni műszakból. Letették a bányászlámpát az út szélére, és úgy álltak be a sorba. A lelkesedés hozta össze és tartotta együtt az ének­kart, állapítja meg ezt is Forrási Etelka, az általános iskola igazgatója, aki szintén tagja volt a kórusnak, a táncosokat pedig ő maga irányította. Énekeltek, mert szerettek énekelni. Nem néz­ték, hogy mennyi időt tölte­nek a próbákon, hiszen jól érezték ott magukat. Szinte barátok lettek mindannyian. És nagyon jól megértették magukat a kar vezetőjével, Uracs Istvánnal. Az első évek így teltek el, így hoztak sikereket, jutot­tak el a rádió mikrofonjá­hoz. Aztán megváltozott min­den. A pénz az oka A bánya átvette a művelő­dési házat, ennek következ­tében az együttes is a bá­el is költözött és Forrási Etelka sem tanította tovább á táncosokat. Lesz még együttes Szűcsiben ? Veszelovszky Imréné, Lá- mor Ferencné, Bállá Ferenc- né, Rudas József né, Hordós Ferencné. Kovács János és a többiek mind szívesen em­lékeztek a múltra. Bevallá­suk szerint nagyon sok él­ményt és kedves emléket adott az együttes mindannyi- uknak. A sikerek felemlege­tése még ma is felmelegíti a szívüket. De mit lehet várni a jövő­től? Egyik részük ftem bízik már abban, hogy még lehet újból híres-neves együttes Szűcsiben. Másik részük azt mondja, ha akadna valaki, aki ismét össze tudná fogni a kart, mint annak idején Uracs István, most is el­mennének még a régiek is énekelni, táncolni. Az asszo­nyok már nehezen tudnának időt szakítani erre, de a fér­fiak és az idősebbek minden bizonnyal. Szűcsiben nem telhet el ünnep vagy ünnepi alkalom ének és tánc nélkül. Ma is van az iskolának kitűnő kó­rusa és jó lábú tánccsoport­ja. Az utánpótlás innen is biztosítva volna. A járási tanács népműve­lési felügyelője, Bodnár László is optimista, ö is azokkal ért egyet, akik az együttes „feltámadásának” reményében élnek. Az adott körülmények Amikor Kovács János párttitkárral beszélgettünk, ő óvott a tűzött remények­től. Hivatkozott a múló évek­kel együtt járt változásokra, amik szinte teljesen átala­kították Szűcsi arcképét. Ma már nincs „üres járat” a községben sem nyáron, sem télen. A technikai fejlődés miatt az emberek inkább időzavarral küzdenek. Az együttes jelentette valamikor az egyetlen, kulturált szóra­kozási lehetőséget is — fia­talnak, felnőttnek egyaránt. Ha nem is dicsekedhet ma mindennel a község, de attól a tizenegynéhány évvel eze­lőtti közállapotoktól is na­gyon messzire jutott, igé­nyekben is változott a lakos­ság. Igaz, a tsz léte önmagában is döntően befolyásolhatná az együttes szervezését, műkö­dését. ö is azt vallja, hogy a szövetkezet ma már ilyen gondot is magára tud vál­lalni. Annál is inkább, mert a jó közhangulat, a jó köz­érzet visszahat a termelő munkára is. A népi együttes támogatása így válik önér­dekké a szövetkezet számá­ra. Az iskola igazgatója, pe­dagógusai szerint nincs köz­tük egy olyan személy, aki­re a népi együttest rá lehet­ne bízni. Nagyra értékelik a fiatal Szabó Magdolna ének­tanítását, de ő nem is akar Szűcsiben maradni és egyéb­ként is — nő! Ezt is számít? Kérdeztem megdöbbentem ErősködteK, hogy ma még nagyon is szá­mít, ha máshol nem is, Szű­csiben minden körülmények között. Pedig a vágy ott él az em­berekben. Emlegették a sa­játosan idevalósi táncot, a Szűcsi kétoldalit, amit csak ebben a faluban járnak, a még ismert népviseletet, a pityókás harisnyát, az idő­sebbek ajkán még gyakran felcsendülő dalokat és mind­ezt olyan nosztalgiával, vá­gyakozással, ami önmagában is bizonyíték: a szűcsiek nem mondtak le az egykori együt­tesről. Csak azt nem tudják, ho­gyan kezdjenek hozzá az új­jászervezéshez. Ha valaki se­gítene nekik...! Ez már a felettes szervek feladata. De úgy is megvalósítható, ha a termelőszövetkezet ösz­töndíjat adna egy tehetséges fiatalnak, aki azért végezné el a tanulmányait, hogy utá­na a szűcsi népi együttes irá­nyítója lehessen. Megérné az áldozatot. Népi eredetű ér­tékeket menthetnének meg ilyen módon az eljövendő időknek. ü. Molnár Ferenc Tiltott terület Gábor Pál első játékfilm­je ez a rendezés. Közérdekű témát választott, egy meg­történt, tűzesetet feldolgozó Vészi-novellát, amely sok szempontból alkalmas arra, hogy a művész jól vizsgáz­zon a mai életérzésből, a val­lomást tevő művész felelőssé­géről győzhessen meg min­ket, nézőket. Az indítás nem is rossz. A liftben maradt asszony arca tükrözi a szerencsétlen­ség megrázó pillanatát, s en­nek ellentéteként gördülnek be hajnalban a Mercedesek, Csajkák, Plymouth-ok és bennük a hallgatag felsőbb- ségek, hogy vizsgálatot in­dítsanak. Aztán minden az 'ügyészre és* néhány hősre marad, a főmérnökre, Kof­ferre, Kis Benedekre, Széki- nére. A nyomozás lassú, de biztos hullámverése végre eggyégyűjt minden apró mo­zaikot, összeáll a kép: sok szinten elkövetett mulasztá­sok, tévedések, emberek kö­zötti apró és nagy súrlódá­sok, érdekek „hozták össze” a tüzet és a több milliós kárt. Ez a film témavállalásban, igazságkeresésében őszinte, jót akar, érdemes nemes gondolkodásra is odafigyel­ni. Mégsem állítjuk, hogy jó film. A képszerűség még nem filmszerűség. Pedig mérsékelten adagolt kamera- mozgatással igyekszik a ren­dező ezt az alapjában véve teljesen egysíkú témát moz­galmassá, elevenné tenni. A jellemek is érdekesek le­hetnének, mert mai embe­rek mai tartása, ismerős fe- Mőisségvál alása, hanghor- dozása áll össze filmmé. Mégsem hat ránk meggyőző e’rővel a történet, mert a hősök nem ütköznek össze, Magyar íilm nincs harc egymásért, vagy egymás ellen, beülnek vagy beállnak' egy pózba, aho­gyan a kihallgatás kénysze- szeríti őket, elmondanak né­hány jól megírt mondatot és vált a szín, a kép, a rende­ző. Még az ügyész sem küzd a rejtvény megfejtéséért, csak kérdez monoton han­gon, a mozaikrendszer felé­pítése érdekében teljesíti kötelességét. A filmnek ez a „hogyanja” nem több az átlagnyomozásnál, ezért is így nincs különösebb rang­ja ennek a fimnek művészi szempontból — értékei elle­nére sem. A hősök megáll­nak és megmerevednek egy hőfokon az indulatban, hogy vérből és húsból valókká ne válhassanak. Pedig Gábor Pál ismeri és le is leplezi a mai élet ismerős blabláit és erkölcsi ítélete mindenütt pontos. Csakhát van az élet­nek és a művészetnek is kü­lön dramaturgiája, amit kü- lön-külön kell tisztelni, a kettőt nem lehet felcserélni, összetéveszteni, vagy egybe­mosni. új színészarcokat hoz. Bánffy György érdekes arca még a rendező által rákényszerített és megszigorított passzivitás ellenére is ad érdekeset és vonzót. Némethy Ferenc csu­pa ideg főmérnöke is re­mekül jogászkodik, amikor a színen megjelenhet. Dayka Margit, Mezey Mária és Bü­ros Gyimgyi pontosan és sze­rényen fogalmazott asszony­alakjai üdítő bázisként je­lennek meg a történetben. Avar István ügyésze a for­gatókönyv hibájából nem kel­het dinamikus életre, mert az író arra vigyáz, hogy az ügyész, a bűn üldözője meg­feleljen a „jogszabályi kere­teknek, de nem engedi érvé­nyesülni benne és általa az igazságkeresés szenvedélyes­ségét. Zsombolyai János képei, fényeffektusai jól szolgálják a rendező elgondolásait. Kár, hogy ez a kitűnő mon­danivaló és filmtémának is jó élményanyag nem tartal­maz elég művészi zamatanya­got ahhoz, hogy a közönség étvágyat kapjon hozzá. Érdeme a filmnek, hogy (farkas) KETTESBEN (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) nyász szakszervezet neve alatt szerepelt. Akik a bá­nya alkalmazottai voltak, azok társadalmi műszakot kaptak a szereplések idején. Magyarul: fizették nekik az éneklésért, a táncért. A két vezető is tisztelet­díjat érdemelt ki. Nem sok pénzt, néhány száz forintot juttatott nekik a most már több lehetőséggel rendelke­ző művelődési ház a költ­ségvetési keretből.- 'Mindez látszólag nagyon is jő, szinte irigyelni való. Mégis ez lett az oka min­den rossznak, a pénz kezdte el bomlasztani az együttest. Azok, akik nem dolgoztak a bányánál, kimaradtak a jó­ból. Egyéni gazdák voltak ezek, akik nem győzték hall­gatni otthon: bezzeg a bá­nyászok...! De ti még tíz fillért se tudtok magatok­nak kikunyerálni...! Adjanak legalább évente két mázsa fát. kérték a sa­ját kenyerükön élő paraszt­tagjai az együttesnek. A bá­nya nem tudta ezt a kérést teljesíteni. Nézeteltérés támadt a ve­zetők között is. A tisztelet­díjért most már „dirigáltak”. Miután az együttessel kitű­nően lehetett reprezentálni, hol ide, hol oda nevezték be, mindig a bánya érdekei szerint. Igenám, de Szűcsi a gyöngyösi járáshoz tartozik. És ha a járás kérte őket, akkor... ez már nem volt olyan fontos. A két gazda miatt mindig feszültség tá­madt. Aztán Uracs István letette a karmesteri pálcát, <prNémfU 1969. május 25., vasárnap PINTÉR ISTVÁN: 13. — Talán én szolgálhatok némi felvilágosítással — vet­te át a szót. — Már utána­néztem egy-két dolognak. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Temer is, Csánkó is a magyar emigráns kormány vezetőjének nevezi magát. Namármost, nyilvánvaló, hogy ha létezik magyar emigráns kormány, annak csak egy ve­zetője lehet. — Sorsolják ki, engem nem érdekel — szóltam. — Vagy vívjanak bokszmeccset a te­levízióban. Aki nagyobbat üt, az legyen a szebb fiú... — Naív maga, fiatalember __ oktatott ki Forster — Az á llamjog komoly dolog. Az Egyesült Államok nem kis összeget áldoz. Nem mindegy, hogy ki élvezi a támogatást... __ Éppen e körül folyik a v ita — fejtegette tovább Le­wis. — Szerkesztőségem azt a megbízatást adta, hogy Be­hatóan elemezzem a helyze­tet. ' - ; I — Akkor elemezze. — Ki kell derítenem még a tényeket. Egyelőre csak a kiindulópontokkal vagyok tisztában. Tern er azt állítja, hogy magától Horthy kor­mányzótól kapta még 1944- ben a megbízást, hogy halála után legyen az utóda. — Hát akkor rendben van. Akkor Temet a nagyobb fiú — vélekedtem. — Igen, csak hiányoznak a szükséges bizonyítékok. Ter- ner ugyanis nem tudja alátá­masztani állításét. Azt mond­ja, hogy Horthytól négyszem­közt kapta a megbízást, ami­kor kihallgatáson fogadta őt 1944. őszén. — És ha hazudik? — kér­deztem. — Előfordulhat. Temer az­zal érvel, hogy a rendkívüli helyzet miatt nem foglalták írásba a kormányzó végaka­ratát. És Csánkó is elismeri, hogy a kérdéses időpontban a magyar kormányzó kihallga­táson fogadta Temert. — Hát akkor? — Viszont Csánkó azt mondja, hogy ott egyáltalán nem arról volt szó, hanem azért hívatták Ternert, mert a kormányzónak tudomására jutott még egy Temer-pana- ma, amelyet mindenki szél­iében hosszában tárgyalt, úgy, hogy Temer búcsút mondhat tábornoki rangjá­nak. .. — És Csánkó? Ö mire hi- vátkozik? — Arra, hogy őt támogatja a többség. — És mit mond erre Ter- ner? — Azt, hogy Csánkó közön­séges szélhámos, aki senki­nek nem kell. Csak azért ho­zott létre cinkostársaival egy szervezetet, hogy a hangzatos név fedezete alatt felszedhes­se a dollárokat. — A dollárokat? — kérdez­tem csodálkozva.- jbewis ismét politikai fejte­getésekbe bocsátkozott. — Mondtam már, hogy mi, amerikaiak, kötelességünknek tartjuk anyagilag támogatni a vasfüggöny mögött élő, el­nyomott népeknek a szabad világban élő képviselőit. — Sok pénzük van, azt lá­tom — mondtam. — Megjegy­zem, amikor én ideérkeztem, ebből a sokból mindössze tíz dollár jutott nekem. — A pszichológiai közvéle­mény-kutatók szerint a túlzott segélyezés rossz irányban be­folyásolja a menekültek el­szántságát— mondta Lewis. — Amerika a szabadság ha­zája és bástyája, amely kész­séggel nyújt menedéket az arra érdemeseknek. Álla­munknak azonban kötelessé­ge vigyázni rá, hogy a befoga­dottak el ne puhuljanak... — Most már értem, miért vannak poloskák az Emigra­tion Service fogdáiban — epéskedtem — Megjegyzem, most csakugyan edzettebb va­gyok, mint tegnap ilyenkor voltam... — Kormányhivatalaink ne­rrr ■ " " -rzteletre méltó elvek ai i ■ in tevékenykednek — lo,j ualta a riporter, nem tö­rődve megjegyzésemmel. — Nagyon sajnálatos, hogy ezzel visszaélnek. Sok, Csánkóhoz hasonló szélhámosnak sike­rült bizonyos előnyölthöz jut­nia. Persze mindez csak azért lehetséges, mert az ille­tő kormányhivatalokban nem játszanak vezető szerepet azok a körök, amelyeket mi támo­gatunk. Ha ők ülnének a leg­fontosabb íróasztalok mögött, sok minden másképp lenne. Az amerikai jólét és szabadság fellendülése... Nem bírtam tovább cérná­val. — Akkor meg foglalkozza­nak a saját dolgaikkal! — vágtam közbe. — Ne adja­nak egy vasat se Csánkónak, meg Ternernek. Nem ez len­ne a legegyszerűbb megoldás? öt perccel később már bán­tam ezt a megjegyzést. Az Evening News munkatársa ugyanis hosszú, unalmas és számomra ebben a helyzet­ben különösen érdektelen fej­tegetésbe fogott az amerikai politika magasztos céljairól... Majd Ruth vette át a szót. — Mr. Temer megmagyarázta, hogy Csánkó azért jött ide Nyugat-Németországból, hogy itteni sikereivel biztosítsa po­zícióját. Ámde nálunk kutyá­ba sem vették és ezért eszel­te ki ezt az egész mesét az ellene készülő merényletről. Ügy okoskodott, hogy ha a budapesti vörösök éppen Csánkót akarják eltenni láb alól, ez azt jelenti, hogy leg­jobban ő van az útjukban. Ha legjobban ő van az útjuk­ban, akkor a legfon tosiabb személy ő. Ha ő a legfonto­sabb személy, akkor mind­azoknak a nyugati kormá­nyoknak, amelyek szívükön viselik a magyar nép sorsát, őt kell támogatniuk. Ezért összebeszélt veled — nézett rám szemrehányóan Ruth —, s te megfelelő fizetség ellené­ben elvállaltad a vörös ügy­nök szerepét. Csináltok vala­mi botrányt, téged elítél a bíróság, és ha a hullámok el­ülnek, Csánkó gondoskodik róla, hogy te a legnagyobb csendben szabadlábra kerülj. Ügy gondolja, hogy ez nem rossz üzlet neked, mert Csán­kó elég szép summát zsarolt ki a különböző országoktól, és így sokkal többet tud ne­ked fizetni, mint amennyit az óragyárban kereshetsz. — Fantasztikus gondolat- menet — nyögtem ki. — És miért mondta el mindezt ne­ked? — Azért, hogy megüzenje: ilyen ügyekben ő nem szűk­markú, mert őt igazán a magyar nép szolgálata vezér­li, és ezért semmiféle áldozat­tól, még anyagi áldozatoktól sem riad vissza. Arra kért, hogy nyilvánosan fordulj szembe Csánkóval és leplezd le a trükkjét. Ez esetben ő, mármint Terner, nem lesz hálátlan. Terner úr becsület­szavát adta, hogy egyedül 6. a Magyar Felszabadítási Egyetemes Alan üqvvezető el­nöke tekinthető a Nyugaton élő magyarok fejének... (Folytatjukl

Next

/
Thumbnails
Contents