Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
■ 1 ••• Wifi' A lakosság áruellátásának problémái a „kerékasztalon” Füzesabonyba, Vertseiéire és Gyöngyösre járnak vásárolni az egriek A vásárlók, a kereskedelem és a bank egyenlőtlen versenye Az első harmadban vesztésre áll: a vevő Az elmúlt évben, vagy hónapokban kinek, hogyan alakult az egyéni jövedelme? Ezt nem, tudhatjuk, de megbízható, hivatalos adatok szerint Heves megye lakosságának 1968. évi átlagos jövedelme 9—10 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Ugyanebben az időben a kiskereskedelmi áruforgalom 7,5 százalékkal emelkedett. Tehát többet vásárolhattunk és ez egészében véve kedvező a vásárlóknak, s a kereskedelemnek is. De a m,egye lakosságának takarékbetétje már megközelíti az egymilliárd forintot. Vajon ennyire szeretünk takarékoskodni, vagy nem tudjuk azt vásárolni, amit akarunk és ezért nőnek a betétek? Ezt az utóbbi feltevést erősítették közvetlen tapasztalataink és olvasóink észrevételei, panaszai, amelyeket a kereskedelmi áruellátásra tesznek. Vajon az igényekhez és a lehetőségekhez képest megfelelő mértékben javult-e a lakosság áruellátása? Hová kell összpontosítani az anyagi erőt? Hol kell és melyik városban, faluban lehet bővíteni, korszerűsíteni az üzethelyiségek'et, illetve az adott lehetőségek jobb felhasználásával hogyan lehetne javítani a lakosság áruellátását? Mit tehet a kereskedelem, miben segíthet a tanács és a bank? Véleménycserére, a javaslatok egyeztetésére és a megoldás útjának keresésére jött szerkesztőségünkbe: dr. Lendvai, Vilmos, Eger város tanácsának vb-elnöke, Ferencz János vb-elnökhelyettes, Somodi Lajos, a megyei pártbizottság munkatársa, Novák Gusztáváé, a Magyar Nemzeti Bank (Budapest) főcsoportvezetője, Grósz Tivadar, a Magyar Nemzeti Bank (Eger) osztályvezetője, Bágyi Imre a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Mácsai István, a Centrum Áruház egri igazgatója, Csépány György (Gyöngyös), az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Bocsi László, a Hatvani Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatóságának elnöke, Csernyánszky Taniás, a Gyöngyösi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatóságának elnöke és Forgács György, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetője. A Népújságot Papp János főszerkesztő és dr." Fazekas László rovatvezető képviselte. Egerben a legrosszabb az ellátás Jelenleg a megye lakosságának 29 százaléka él a három városban. Felnémettől függetlenül Eger lakóinak száma 1960 óta 6400-zal növekedett. A városiasodás országos, sőt világjelenség. — De Eger kereskedelmi hálózatát és áruellátását csak a város lakóihoz kell viszonyítani? Nem, mert a megyeszékhelyre naponta több ezer ember érkezik vasúton, busz- szál és autóval, ezek többsége Egerben vásárol és étkezik is. Az utóbbi években Egerben négy ÁBC-áruház épült, de a jelenlegi üzletek többsége elavult, korszerűtlen. A legnagyobbat pedig, a Centrum Áruházat, az elmúlt évben lebontották. Mindezek következtében a három város közül jelenleg a megyeszékhely ellátása a legrosszabb. A vásárlók sorban állnak, kevés a konfekcióé ruha és cipő, a vevő alig tud választani. Egerben gyakran nem lehet kapni gyermekruhát, sportszereket,' valamint fehérneműt. Az egriek közül sokan Füzesabonyba, Vérpe- létre és Gyöngyösre járnak cipőt, kardigánt és gyermekholmit vásárolni, mert ott nagyobb a választék és kényelmesebben vásárolhatnak. Mindezt nemcsak a lakosság panaszolja, nemcsak mi tettük szóvá, hanem elismerik az illetékesek is. — Mikor kezdik építeni, és mikor nyitják meg az új Centrum Áruházat? — Ez a kérdés nagy vitát váltott ki. A Centrum Áruházak budapesti vezérigazgatója, 1969. január hónapban —, amikor már lebontatta az áruházat — bejelentette, hogy nincs elegendő pénzük, egyelőre nem építenek új áruházát, legfeljebb akkor, ha a tanács nyolőmilliós kölcsönt ad. — Miért bontották le a régit? — Az elhamarkodott intézkedés miatt a korábbinál is rosszabb lett Eger ellátása, hiszen ezerszáz négyzetméteres üzlethelyiség helyett most a 300 négyzetméteres, volt bankhelyiségben árusítanak, alig van raktáruk. Kevés áru érkezik, mert nem tudják hová tenni, sokan még hozzá nem férnek és az előtte állók 't^r elkapkodták a valamirevaló cipőt, fürdőruhát, fehéremül. A Centrum Áruház bontását és az új építését még az ómechanizmusban határozták el, és az új „játékszabályok” szerint a vállalatnak nincs pénze? Az üzleti vállalkozáshoz a tanács zsebébe kell nyúlni? A vállalat előbb Miskolcon, Zalaegerszegen és Szolnokon építkezik, Egerben csak lebontatta régi épületét? De a Centrum Áruházak vezetőinek 1968-ban már ismerniük kellett a pénzügyi szabályokat és vállalatuk anyagi erejét. Vagy döntés előtt nem mérlegelték, hogy mire vállalnak kötelezettséget a bontással? Szerkesztőségi vitánkon elhangzott, hogy Egerben 1971- ben elkezdenék és 1972 végére befejeznék az új áruház építését, ha a tanács 6—8 milliós kölcsönnel hozzájárulna a Centrum Áruházhoz. — A tanács megadja a kölcsönt? Adná, ha volna pénze. De lakásépítkezés, csatornázás, vízvezeték-, út- és járdaépítés ... ezer helye lenne a tanács pénzének. Aki bontott, az építkezzék i. — Az új áruház építésével megoldódik Eger város és környékének jobb áruellátása? Ha az új áruházban „tegnap” kezdték volna az árusítást, akkor a „ma” igényeit kielégíthetnék. De négy év alatt, amíg megnyitják az új áruházát, előreláthatóan 30 százalékkal növekszik a forgalom. Az áruházon kívül szükség van iparcikk-, divatáru-, ruházati szaküzletekre, élelmiszer- és ajándékboltokra is. Ezt bizonyították nemcsak az egri, hanem a gyöngyösi és a hatvani szakemberek is. Nincs elegendő pénze a Centrumnak? Igaz lehet ez, vagy sem? A Centrum nem fogadta el a Csemege Vállalat ötmilliós társulási ajánlatát. A Heves megyei Kiskereskedelmi Vállalatról feltételezik, hogy a versenytárs nem akar közös üzletet. Igaz, a kisker sem erőlteti a sógor-komasá- got. Bankhitelre egyelőre nincs kilátás. De Eger nem mondhat le az áruházról. Az igazságérzet, a józan ész és a lakosság érdeke azt diktálj,^ hogy az építtessen új áruházát, aki a ró^t elbontatta. Az elmúlt évben elővettek. a döntést, és máris késnek az új áruházzal? Meggondolatlanság, mulasztás történt? Személy szerint ki a felelős ezért? A szerkesztőségi kerekasz. tal-konferencián mi nem tettük fel ezt a kellemetlen kérdést, mert vendéglátók vol- túnk, másrészt ennek részletes vizsgálatára mást tartunk illetékesnek. A részleteket most sem firtatjuk, mert feltételezzük, hogy a Centrum Áruház egy 47 ezer lakosú megyeszékhelyről és hazánk egyik legnagyobb idegenforgalmi városából vesztesként nem vonul vissza, másnak nem adja át a piacot éj, mielőbb megoldást találnak az egri áruház építésére. Új üzletek, bővülő áruválaszték Gyöngyösön, Hatvanban A Gyöngyösi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a közeli napokban Gyöngyösön megnyit egy majdnem akkora új ÁBC- áruházat, mint amiért Egerben még vitázni kell. A szövetkezet távlati tervei szerint a Róbert Károly út és a Pesti út találkozása közelében újabb ÁBC-áruházat és étterem-presszót, a Jászság és a Kolozsvári út találkozásánál élelmiszer, az Üveghegyen háztartási-élelmiszerboltot akarnak létesíteni. A (nagytemplommal szemben épülő OTP öröklakások alatt ruházati és divatáru szakboltot nyitnak. Gyöngyös kísérleti szövetkezet volt, már eddig is sok árut vásárolták közvetlenül a helyi ktsz-ektől és szövetkezetektől. Űjabb tárgyalásokat folytatnak a megyei és a távolabbi szövetkezetekkel, hogy közvetlenül a termelőktől kötött árut, háztartási cikkeket, szőnyeget, dísztárgyakat és bőrruházati cikkeket szerezzenek be. Ezzel a helyi igényeknek megfelelően méret, szín, fazon szerint választékot akarnak nyújtani a vásárlóknak. Bizományi árusításra is vesznek át árut, ez Gyöngyösön jó üzletnek bizonyult, a kereskedelemnek és a lakosságnak is. — Hogyan akarja vásárlóinak tetszését, megelégedettségét elérni a Hatvan és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet? Már az elmúlt év elejétől arra törekedtek, hogy zöldség-, gyümölcsárukon kívül egyéb termékeket is minél nagyobb mennyiségben vásároljanak fel közvetlenül a termelőktől. így bővítették a választékot és több esetben „hiánycikket” hoztak az üzletekbe. Igaz, a kereskedelemnek és a bolti dolgozóknak is jövedelmezőbb televíziót, bútort és táskarádiót eladni, mint fűt, tejet, és kenyeret, de a szövetkezeteket saját tagságuk, a falu és a kis város lakossága jobban rá tudja szorítani, hogy a mindennapi közszükségleti cikkeket árusítsa a szövetkezet. Sok nyereség — kevés cipő — Hogyan tud vásárolni a hatvani szövetkezet közvetlenül a cipőgyártól, méghozzá úgy, hogy a forgalmi adót a termelőüzem fizeti és a nagykereskedelmi hasznon a gyár osztozik a „kis” szövetkezettel? A „hatok” társulásával. Hat szövetkezet társult és nagy tételben együtt vásárolnak a cipőgyárban. Nem lehetne ezt a példát máshol is követni? Vajon nincs szükség a folyamatos, jó áruellátásra, a választék bővítésére? A hatvani szövetkezet a közelmúltban bővítette áruházát, Űj-Hatvanban ÁBC- áruházat nyitott. Boldogon is új boltot akarnak létesíteni még az idén. Persze, panasz és baj akad Hatvan környékén is. Az elmúlt évben a hatvani szövetkezet ötezer £ár cipőt vett vissza a vevőktől, mert levált a lábbelik talpa, vagy egyéb minőségi hiba bosszantotta a vásárlókat. A kereskedelem vezetői sem tagadják, hogy a hiánycikkek, az árazási viták még sok gondot okoznak, de az új mechanizmus első próbáin már sikerrel túljutottak. Gyöngyösre, Hatvanra ugyanazok a fejlesztési és pénzügyi szabályok vonatkoznak, mint Egerre. A másik két városban miért gyorsabb a fejlődés és miért jobb az ellátás? A korábbi években nyerei- ségükből jelentős összeget fizettek be a SZÖVOSZ-nak, aztán, amikor jogosan nyújtotta kezét a szövetkezet, Gyöngyös és Hatvan kérését teljesítette a felettes szerv és segített a tanács is. Tehát a szövetkezetek helyi előnnyel startoltak az új mechanizmus versenypályáján. De az sem járt messze az igazságtól, aki tréfásan megjegyezi^, hogy a gyöngyösiek töl&síg-c született kereskedő, és az utóbbi időben a hatvaniak jobban közelednek - Gyöngyöshöz, mint Egerhez. Az anyagi előnyökön felül mi segítette Gyöngyös és Hatvan kereskedelmének nagyobb ütemű fejlődését? A járás, illetve a város párt-, tanácsi és kereskedelmi vezetőinek közvetlenebb, élőbb és alkotóbb kapcsolata. A kerekasztal mellett olyan vélemény is elhangzott, hogy a helyben kezdeményezett, nagyvonalú árleszállítás egy kissé gyanús. Tudja meg a jobb kéz, mit csinál a bal A vita és a tanácskozás során többen kifejtették, hogy elismerik és értékelik a kereskedelem dolgozóinak erőfeszítéseit, de az eredményekről azért nem beszélnek többet, nehogy dicsekvésnek tűnjék és elbizakodottságra adjanak alkalmat. Különben is a kereskedelemnek többet ér a vásárlók sze- répy forintja, mint az Öndí- cséret tömény füstje. Éppen azért a tanácskozás és a vita harmadik órájában is újabb problémákról esett szó. Nem azért, hogy bárkit személyében bántsanak, vagy összehasonlítással szégyenkezésre adjanak okot, de a gyöngyösi sikerek és az egri problémák összevetése után derült ki, hogy Eger belvárosának rekonstrukció^ ja már javában folyik és még legalább tíz évig eltart. Nemesük a Dobó téren bontottak, hanem a Bajcsy-Zsi- linszky utcában is, nem is egy üzletet költöztettek ki és már aládúcolták a Napsugár Áruházát is.. Eger belvárosának rekonstrukciója során mit akarnak a. tervezők, a műemlékvédelem, mit tervez a tanács és az iparcikk kiskereskedelem? A kerékasztalnál azit a következtetést kellett levonnunk, hogy egymás terveiről nagyon keveset tudnak az illetékesek, a különböző elképzeléseket megfelelően nem egyeztették. Pedig a belváros rekonstrukciója vissza nem térő alkalmat jelent a környezethez illő kereskedelmi hálózat korszerűsítésére és kisebb üzlei helyiségek létesítésére. Mégis, eddig az egyik kereskedelmi szektor a másik terhére, vagy a szolgáltató ipar. esetleg a lakók „nyakéira” akar telepedni. De egyetlen megalapozott igény sem érkezett a tanácshoz, hogy Eger belvárosában hol, milyen ke- ♦ reskedelmi — szolgáltató egységet akarnak létesíteni? A kiskereskedelemnek kellett volna a tanácshoz mennie, vagy a tanács miért nem kezdeményezte eredményesebben az ésszerű és az előrelátó tervezést? Az ösz- szes illetékesek összefogásával miért nem keresik jobban a közérdek érvényesítését? Ha mindezt egyetlen megbeszélésen akartuk volna tisztázni, még mindig a kerékasztalnál vitatkoznánk. ,,Ez a megállapodás megér egy msét" Hosszú vita helyett rövid úton megállapodás jött létre, hogy Eger város kiskereskedelmi és szolgáltató hálózatának fejlesztési tervét pz egyik budapesti intézet hamarosan elkészíti. A tanulmányt és a terveket a városi tanács a kereskedelem vezetőinek rendelkezésére bocsát velük megvitatta és együtt fogják keresni a jelenlegi problémák megoldásának célszerűbb módszereit. Ha semmi másért, ezért az egyetlen megoldásért, annak nyilvánosságra' hozásáért érdemes volt három óra hosszáig vitatkozni. „Ez megér egy misét” — ezt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk. A kerekasztal-konferencia tanulságaként megállapíthatjuk, hogy a kereskedelem dolgozóinak munkája az uj mechanizmus eddig eltelt szakaszában általában eredményes. A gazdaságirányítási reform kezdeti tapasztalatai biztatóak. — De a tanácskozás részvevői sem hallgatták el a kisebb-nagyobb zavaró körülményeket, amelyek miatt joggal bosz- szankodnak a városlakók, amelyek — ha időben nem figyelünk rájuk — később nagyobb károkat okozhatnak. A kereskedelem minden problémáját nem lehet megoldani csak üzletfejlesztéssel és az ismert okok miatt elsősorban nem is ezt az utat kell választani. Szükséges, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a jelenlegi hálózat, a berendezések, a kereskedelmi módszerek korszerűsítésére és tökéletesítésére. De egyes községekben és Egerben további üzlethelyiségek is szükségesek ahhoz, hogy a lakosság áruellátását javítani lehessen. — Mi határozza meg az üzleti érdek, vagy a lakosság jobb ellátása, hogy hol kell fejleszteni, jobb és igényesebb áru- választékot biztosítani? Egyes ellátatlan falvakra, vagy inkább a megyeszékhelyre összpontosítsák az anyagi ég « szellemi erőt? Erre általános, mindenütt alkalmazható sablont nem lehet adni. Ezt csak anyagi szempontok szerint nem szabad eldönteni. Ehhez megfelelő politikai és gazdasági tisztánlátás szükséges. Gazdaságirányítási reformunk kellő gondot fordít a vállalati nyereségre, ez általában szükséges, gyorsabb fejlődésünk érdekében célszerű is. De több jel arra mutat, hogy a kereskedelemben egyes esetekben túlzott mértékben és minden áron az első helyre került a nyereség, viszont háttérbe szorult a lakosság ellátása. Lehetséges, hogy ez átmeneti jelenség, olyan „gyermekbetegség”, amely kisebb kellemetlenség után elmúlik? De nem szabad tétlenül várni, hogy a szabályzók automatikusan jó irányba hatnak, majd minden egyenesbe jön. Az új mechanizmus nem automatizmus és ma még semmi esetre sem működik olyan tökéletesen, hogy önmagától megmentse az anyagi eszközök leggazdaságosabb fel- használásának és az emberek boldogulásának tökéletes összhangját. A gazdaságirányítási reform nagyszerű eszköz — de csak eszköz — arra. hogy biztonságosabban, gyorsabban haladhassunk céljaink felé. Ezért a lakosság jolpb áruellátása érdekében a gondolkodó felelős embereknek kell megteremteniük az üzlet és a közérdek jobb összhangját. Szöveg: Dr. Fazekas László Foto: Pilisy Elemér 1969. május 2á,, vasárnap )
