Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

!

Festő-felfedezésen a Mátrában

BALTA és PALETTA...

Puszpang- tookrok szabnak keskeny ösvényt az öreg házig.

Az ajtón parányi réztábla megfeketedve, az oxidáció zöldes színével:

Csiky Sándor festőművész.

Égrenyíló egyetlen szoba. Ez a hajtó, társalgó, ebédlő, a konyha, a műterem.

Ablaka előtt fürtös virágokkal illatozó orgona- bokrok szűrik a májú® délelőtt beáradó fényét. A szobában hatalmas zöld láda, szekrény, négylábú kisszék, lapos sezlon, e a minden mást eltörpítő festőállvány. Az állványon nagyméretű vászon. Guzsalyos fonólány, olajban. Pászti Maris, a hajdani hollókői modell. Feszes, duzzadó szépség, a palóc viselet alatt is árulkodó ma-, donnái formák.

— Ö-ó. Az ötven felé gyalogol már.í:

A festő Csáky Sándor, az Ypszilonthy hercegek sámoo- gáti birtoka intézőjének ffia, elhaladta a hetvenkettőt is.

Szeret tréfálódzaü, fcedve-i li a bővérű humort. Enalék- iratainak eddig elkészült 700 lapján is leginkább életének humoros fordulatait örökítette meg. Boccacciói foganta- tású történeteiket dús ebédekről^ vászonra is megörökített szép asszonyokról. Kicsit tetszelegve, Matuzsálemnek nevezi magát. Matuzsálem? Sok, vagy kevés az a 72 esztendő?

Gyerekkora óta fest. Munkáinak számát saccolni se tudja- Festményeiből megtartani annyit soha nem birt, hogy önálló kiállításira is futottá volna. Barátai, ismerősei, a ihírét halló s hozzá látogató idegenek szinte a keze alól, a festőállványról vitték el vásznait Legtöbbket megismerje.' A világlátásból semmi nem lett, helyette szerte az országban utazgatott, térképészek műszaki napszámosaként Tőlük szakadt le és telepedett meg végképp a Mátrában. Korábban Bagamér, Hollókő, Buják volt fontosabb lakhelye, a festészetében is nyomot hagyó lényeges élmény.

— Igaz, hogy volt favágó te?

— Mindig szerettem az erdőt és semmilyen miunkát nem szégyelltem. így történt, hogy bezupéltam favágónak öt-hat éve hagytam abba. Elzért is kapok nyugdíjat

Itt él Mátra füveden1, hetvenkét évesen. Tanítványa volt Aba Nóráknak, Hottóssy Simontói tanult rajzkonstrukciót Sokat serkentette, sarkallta a munkára és nagy támogatója, segítője volt Glatz Oszkár. A barátok, kortársak; eszmetársak; a nagy mesterek elmentek, ö maradt, szerényen, csendesen, cím és hírnév nélkül. S idős korral fadöntőnek szegődött, öreg napjaira legalább pár száz forintnyi nyugdija legyen.

sin

■■■■

Egyetlen szobájában friss munkái sorakoznak a falon*

a padlón halmozottan. „Téli patak". Nem tudta befejezni, közben kizöldültek a fák. Régi szibériai emlék: Tan- guz vadászok. Jellegzetes mátrai képek: patakmeder,

őstengeri kavicsokkal. Erdei vizesárok. S egy illusztráció a régi grafikus barát, Muraközi László egyetlen regényéhez: Paráznák gyülekezete. A festőállványhoz támasztva egy táblakép: megkezdett önarckép.

— Munkásságom fő téma-vonulata: a napi népélet. Legszívesebben és leggyakrabban azonban az erdőt festettem. öreg, érdekes formájú törzsek portréit. Faportrékat A fatörzsekre ma is érzékeny vagyok.

Régebb! festményeinek fotóit rakja elém. S az emlékezetből újra és újra megfestett gyertyánok, tölgyek és cserfák portréit

Egyik képéből erő és mozgás sugárzik, a másik fenséges nyugalma ssógot áraszt ismét újabbakon a vitalitás sodrása, az erdő, a hegyi tájak tűnnek elém szelíden, derűsem

A változó színek és formák harmóniájában találja meg azt, amit a világról elmondani érdemes.

Ügy érzem magam, mintha a festett ösvényeken, erdők tiszta csendjében járnék. I Pataky Dezső

Milyenek a megyei gyógyszertárak ?

„Szűkebb hazánk" 119 községének, városának — legutóbbi népszámlálás szerinti — 343 ezer lakosát jelenleg

45 gyógyszertár, egy kisegítő gyógyszerszoba és 54 körzeti gyógyszerszekrény látja el orvossággal. A térképet tekintve megközelítően egyenletesnek tűnik az elosztás — ugyanekkor a betegek „fehér foltokat” emlegetnek türelmetlenül, újabb patikák nyitását szeretnék. — Vajon mit fűz mindezekhez — a szakember...?

Kérdéseinkkel a Heves megyei Tanács Gyógyszertári Központjába látogattunk s ott Sperlagh József főgyógyszerésztől érdeklődtünk.

— Teljesen érthető a beteg emberek panasza, amelyben olykor bosszúsan, ingerülten kifogásolják, hogy bizony kellemetlen a szomszéd, vagy a még távolibb helységbe utazni a gyógyító porokért, tablettákért, cseppekért, kiváltképp éjszaka, sürgős esetben. Lényegesen jobb lenne mindjárt helyben hozzájutni a szükséges orvossághoz — ettől a lehetőségtől azonban, sajnos még messzi vagyunk, szinte elképzelhetetlen, hogy valamennyi körzetnek, kerületnek, községnek önálló patikája legyen. Annyi azonban most is elmondható, hogy többé kevésbé az igények szerint építettük ki hálózatunkat, s hozzávetőlegesen hasonló egy-egy gyógyszertár forgalma, ami gyakorlatilag is egyforma elosztást igazol. Természetesen átlagos forgalomra gondolok, s mellette elismerem, hogy egyes patikák zsúfoltabbak a többinél, sőt túlzsúfoltak, ennélfogva mielőbb mentesítést sürgetnek. Itt említeném például Gyöngyöst, ahol a háború előtti öt helyett ma mindössze két gyógyszertár és egy ideiglenes, kisegítő gyógyszerszoba dolgozik. Hadd fűzzem azonban mindjárt hozzá azt is, hogy ebben a városban 1971-ig két — közte egy korszerű, nagy, központi — gyógyszertárat is létesítünk.

— Negyvenöt patikánk közül valóban csak kevés, mindössze 12 nevezhető a mai értelemben korszerűnek, másik tizenhatról — különösen a szilvásváradiról, a hor- tiról, erdőtelkiről, komlóiról, sarudiról — azt kell mondani, hogy szinte teljességgel elfogadhatatlanok. S miután egy gyógyszertárnái nemcsak a kiszolgáló helyiséget kell tekinteni, a közbeeső tizenhétnek az évei is meg vannak számlálva. Valamennyi kicserélésére, újjal való gyors felváltására sajnos ko- rántsincs lehetőségünk, hiszen csupán egy-egy teljes rekonstrukció átlagosan 1,2 'millió forintba kerül, s mi egész évben összesen mintegy 2,2 millió forintot fordíthatunk fejlesztésre, kötelező állagmegóvásra, javítgatásra. Mindenesetre erőnk szerint próbálkozunk előbbre lépni. Eddig Abasár, Ecséd, Gyöngyös kapott teljesen új patikát, napokon belül Domosz- ló következik, s még az idei

IV. negyedévben az 'egri Hadnagy utcában is nyithatunk egyet.

Csányon, Vámosgyörkön épületvásárlással költöztetjük másik, a mostaninál korszerűbb helyiségekben a patikát.

Ugyancsak ebben az évben Szilvásváradon — a kisvendéglő és a posta között —

teljesen új gyógyszertár építéséhez fogunk. Ami pedig a

továbbiakat illeti: Erdőtelek, Mátrafüred, Apc, az egri északi lakótelep, Lőrinci következik a fejlesztésben, s 1971—76 között Visontán, Bélapátfalván, Poroszlón, Kömlőn, Kiskörén es Sarudon korszerűsítünk.

— Gyógyszertárainkban csupán tavaly 3,5 millió tételt szolgáltak ki. A nagy forgalom tökéletesebb kielégítése nemcsak a patikáktól, hanem a patikusoktól Is függ. Megyénkben vajon milyen a szakember- ellátottság?

— Jelenleg mintegy száz képzett gyógyszerész dolgozik a vállalatunknál s megközelítően ugyanennyi asz- szisztens. Mondani sem kell, hogy számuk: meglehetősen kevés. Csupán most 10—12 gyógyszerész, s legalább 30, érettségizett asszisztens kellene. Az idén meghirdetett pályázatunkra azonban ösz- szesen öt gyógyszerész jelentkezett, s az 1966. óta először kezdődő, ősszel induló, három éves tanfolyamra csupán nők érdeklődtek eddig, holott férfire is nagy szükség lenne... Különösen a diplomás gyógyszerészeket erősen visszatartja a lakáshiány, nem szívesen vállalják még a városi munkát sem, főként pedig a falusit, megfelelő otthon nélkül. Legégetőbb a helyzetünk Gyöngyösön, de van jócskán gondunk másutt is, s ez ugyancsak visszafog bennünket a fejlődésben. Csak a mostaninál több segítséggel tudunk nagyobb léptekkel haladni, eredményesebben helytállni — mondta befejezésül Sperlagh József megyei főgyógyszerész.

(gyóni)

•— Ha az elhelyezés egyenletesnek mondható is, nem minden gyógyszertárral lehetünk esztétikailag, egészségügyi szempontból — ha úgy tetszik: szakmailag — elégedettek. Egyikük, másikuk valósággal siralmas. Vajon mit hoz számukra a jövő, milyen további fejlesztési tervek foglalkoztatják a vállalatot?

válás ütaiüj

szór pénzt se kért értük, örült, hogy ajándékozhatott.

— Egy munkám különös honoráriumot hozott. Megfestettem. egy olasz nő portréját. Kocsmájuk volt itt, Mátrafüreden. Az asszony örömében rámutatott egy stelázsi pálinkára: tessék, ez mind a m agáé .

Képed sokfelé eljutottak. Ki is tudná észben tartani, hová s merre kerültek az erdőkbe vesző, kis, hegyi falvak, vén fák, kanyargós utak, dolgozó hegyi emberek, szénégetők, fadöntők, nyájat terelgető juhászok, hajladozó lányok, alvó stzép palóc asszonyok, erdei patakmedrek hullott levelektől tafcartan, nyugodt lélegzetként lebegő hosszú völgyek, virággal hintés hegyi kaszálók, rétek. Őrzik festményeit Európa sok országában, s legutóbb az óceánt is á (hajózták vásznai, Amerikáig.

— Életemben hetvennégyszer húr colkod tam, költöztem. Mindig csak erdős tájakon éltem. Itt, Füreden, kevés híján negyven észtén-, deje lakom ...

Megpróbált sok mesterséget. Volt katona Kilencszer fenyítették, s mikor szolgálati őrhelyül inkább a debreceni vasútállomás restijét választotta, ahol 39 nagy- fröccsöt megivott, az egyenruhából kivetkezlették. Mind a két világháborúból kiju tott neki, 3—3 évig volt ha difogoly.

Fiatalabb korában megtanulta a török nyelvet, hosszú utazásra készült Kis-Ázsiába, hogy a régészeti emléke

WüVWWWWWWUVWVWWWWVWWWWWVWMWWflWWWVVVWyWVVWVWtfWWWWrWWWWWWWftMWVWWWWWV^

ISTVÍN 3

io.

— A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Ügy tudom, ehhez is jogom van...

Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagyszerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosszallóan csóválta a fejét, s elkísért a beszélgető helyiségbe. Mor- gott valamit, de már nem figyeltem rá. Azt mond, amit akar.

A kék szemet kissé kisírtnak találtam, de azért derűsen ragyogott. Oda akartam ugrani Ruihhoz. hogy megcsókoljam. de a drótháló megakadályozott ebben. Nem kellemes dolog az ilyen drótháló« beszélgetés. Akármennyire szereti is az ember azt, aki a drótháló másik oldalára kerül, kellemetlenül érzi magát. *

Es Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatfigretaare awx*

méltatta őket.

— Hello, drágám, hogy töltötted az éjszakát? —. csicseregte.

— Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni... És te?

— Én egész éjjel le sem hunytam a szemem. Sírtam, és rád gondoltam.

— Igazán szép tőled, Ruth, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sími miattam. Egyszer minden jóra fordul.

— Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen vágyóin Miért szerettem bele egy gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia íoel- lene...

A gengszter szót olyan rajongásai ejtette ki, hogy valósággal sajnáltam ártatlanságomat.

— Én nem vagyok gengszter — felelem. — És fáj, hogy egyáltalán feltételezed rólam.

A Ruth kíséretében, levő egyik férfi ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjék a beszélgetésbe.

— A hölgy nekem azt mondta, nem tudja magáról elképzelni, hogy gengszter, es éppen ezért kérte a segítségemet. Én utánanéztem a

dolognak, és úgy láttam, hogy maga megér nekünk egy misé.

No, ezzel aztán kinn vagyok az összes vizekből! Ruth a nyakamra hozott egy papo.. aki majd misét mond a lelki üdvömért. Nekem viszont sokkal földibb segítségre lenne szükségem, mert húszegynéhány éves koromban semmi kedvem sincs helyszíni vizsgálatokat folytatni a túl- yilágpa,

— Bocsánat, de az urat még nem ismerem — mondtam.

— Lewis vagyok — mutatkozott be az illető —, Louis Lewis. Az Evening News munkatársa. Ez az úr, aki velünk jött, ügyvéd, Mr. Fors- temak hívják.

Mr. Forster kissé meghajolt, úgy, ahogyan csak az ügyvédek és a parkett-táncosok tudnak meghajolni.

— És mit tehetek önökért? — érdeklődtem.

Ruth vette át a szót.

— Te semmit, de az urak sokat tehetnek férted. Louis régi ismerősöm. Reggel azonnal felhívtam telefonon,

a beadványról, de biztos lehet benne, hogy a döntés rendkívül kedvező lesz.

A drótháló mögött nem éreztem valami jól magam, de azért nevetnem kellett. Még- hogy tízezer dollár! Honnan, lesz nekem ennyi pénzem? Legfeljebb tíz dollár óvadékot tudtam volna letenni, de akkor le kellett volna mondanom az ebédről. Egyébként sem dúskáltam a pénzben, de a Ruthtal való ramdevúzga- tás költsége és az ötdolláros tea jegy alaposan megdézsmálta pénztárcámat.

— Tízezer dollár?

— Igen, tízezer dollár — jelentette ki Forster úr. —

hogy tud-e segíteni, ö hozta magával az ügyvéd urat. Megmentünk, drágám!

Az ügyvéd közbevágott.

— Meg vagyunk győződve az ön ártatlanságáról... De kapcsolataink színvonala akkor is lehetővé tenné az ön szabadlábra helyezését, ha történetesen nem lenne teljesen ártatlan. Már beadtuk a kérvényt a bírósághoz, hogy helyezze önt szabadlábra, tízezer dollár óvadék ellenében. A bíró ma két órakor dönt

Nem csodálom, hogy csodálkozik, mert ilyen az súlyos bűnnel vádolt letartóztatottakat általában legalább százezer dollár óvadák ellenében szokták szabadlábra engedni a tárgyalásig. Ügyvédi irodánk kapcsolatai azonban, ismétlem, kiválóak. Ebből az egy tényből meggyőződhet róla. ..

— Sajnos ez esetben kárba vesztek kiváló kapcsolataik — mondtam némi iróniával, — Ugyanis elmulasztották megvizsgálni anyagi helyzetemet. Sajnos nincs tízezer dollárom, és amennyiben a kallantyúkkal vesződöm továbbra is, előreláthatólag életem végig nem is lesz.

— ön félreértett engem — jelentette ki az ügyvéd. — A tízezer dollárt nem önnek kell letétbe helyeznie. Ezt a pénzt megbízóm adja... természetesen csak kölcsön.

Nem is tudtam, hogy a barátnőmnek ilyen sok pénze van. Ilyen jól keresne egy i pincérlány? Vagy talán a „mellékjövedelemből” tette félre? Hát nem... Akkor már inkább a poloskák, meg Búrt. Fagyosan szóltam a lányhoz, akinek szeme most már nem is tűnt fel annyira kéknek:

— Kisasszony, kár kockáztatnia a pénzét. Tízezer dol- árt nagyon nehezen lehet összeszedni, és a világért sem szeretném megfosztani tőle. ..

Az ügyvéd nem hagyta, hogy Ruth válaszoljon.

— Téved uram — kezdte magyarázni —, az ón megbízóm nem a különben általam nagyon nagyra becsüli Ruth kisasszony, hanem Lewis úr. Pontosabban a lapja, az Evening News. ök térítik meg a költségeimet, és ök bocsátják rendelkezésre a tízezer dollárt is.

Elképedtem. Hogy jön ahhoz egy számomra teljesen ismeretlen ember, és mégin- kább egy lap, hogy ennyi pénzt szánjon rám? De nem jutottam szóhoz, mert Lewis azonnal folytatta, amit az ügyvéd elkezdett:

— Természetesen mindennek megvannak a maga feltételei. Annak pédául, hogy mi a tízezer dollárt óvadékként letétbe helyezzük, az a feltétele, hogy ír—-> minden tekintetben aláv -iagát az utasításaimnak. ..jegegyez- tünk?

(Folytatja*?

Y