Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Mi lesz Évával? Barátság, együttműködés Beszélgetés az Erfurti Tanárképző Főiskola igazgatójával w «•» Mi lesz magával, Éva? . • — Semmi! Maradok itthon ! Vállrándítása kamaszos, határozottsága felnőttre valló. Szőke hajú, lányos arcú fiatalkorú, tizenhaton innen. Sorsa vakvágányon. A határozat jól ismert mondatai jutnak eszembe. „A gyámhatóság N. Éva kiskorút... állami gondozásba veszi s javasolja különleges nevelőintézeti elhelyezését” Bizalmatlanul kalauzol a ids lakás egyetlen szobájába. Válaszai ridegen tömörek. Lépcsőfokok — lefelé Alig volt tizennégy éves s már körözést adtak ki ellene. mert barátnőjével s két fiúval öt napra eltűnt. Ez volt az első csavargás, az eleső lépcsőfok felfelé. S utána mennyi! Egy éjjel külföldi állampolgár személygépkocsijában találta a rendőrség. Máskor — s nemegyszer — férfitársasában találtak rá a (járőrök az egri éjszakában. Legutóbb márciusban szökött el újra. Csavargóit napokon át s éjszakáit különböző helyeken, férfitár- gaságban töltötte. Lépcsőfokok lefelé . 11 Ám 0 gyámhatóság közbeszólt... t Hasztalan emlékeztetem. T — Csavarogtam. Mi van jäbban? — Miért tette? ? — Nem tudom. így jött <" _ Először öt nap. Mivel ' Költötte? Mit evett? Hol aludt? _ a barátnőmmel ^gyalogoltunk” a megyében. Lakatlan kunyhókban aludtunk. Ennivalót a fiúja holott t •— S a magáé? 8 Hamisítja a valóságot, f — Egyedül voltam. Zavartságát leplezve cigarettát keres. Kínálom. Tü- pet kér rutinos mozdulattal, v — Mióta dohányzik? ? — Még nem voltam titenhárom éves, amikor kezdtem. Mondja, „komoly” fiúpartnere van már egy éve. v■ — <3 mit szólt a kóborlásokhoz? — Tudta, de ntú köze hozzá? . Könyvek az asztalon. — Olvas? Mutatja. Mesekönyvek, Andersen, Benedek Elek. Mekkora kontraszt! — Hány osztályt végzett? — Négy elemit. Érzem, szellemi fejlődésben visszamaradt. Véleménye nincs semmiről. Akarni egyet akar: — Nem megyek nevelő- otthonba. Itthon maradok. Két hete már dolgozom. — S ha újra kezdi? Hallgat. Nevelésből — elégtelen Anyjával beszélek. — Hogy történhetett? — Honnan tudnám? Elment, s nem jött vissza. Talán a baráti kör. A legidősebb lányt említem, aki prostitúció miatt rendőrségi felügyelet alatt áll. Az anya tagad és elismer egyszerre. — ö férfiak után fut, de nem hatott Évára. Egyszer ugyan utána leskelődtek a lányok. Éva jön be, nyersen szói anyjához. — Nem voltak gyengeke- zűek? — Mit tehettünk, ha elcsavarogtak? A két lány a rendőrségen apjuk iszákosságával, ütle- geivel mentegette csavargását — Ritkán, de akkor beszív. Egy feleség többet bir, mint a gyerekek. Éva apja tagad. — Nem iszom, ez rágalom! Munkahelyéin másképp beszélnek. Egyben közös a szülők véleménye: — Megígérte, hogy megjavul. Igaz, korább mi kértük az intézeti elhelyezést, de most fellebbeztünk, nem engedjük a lányunkat! Legyen bármi, tőlünk el nem viszik! Ugyanezt mondja Agnes, az ikertestvér is: — Nem bírok Éva nélkül meglenni. Mikor elvitték a Kertész utcába, felakasztottam magam. Ha kell, újra megteszem! Intézeti elhelyezést! Véleményeket vetek ösz- sze. A gyámhatóság: — Az intézeti elhelyezés Éva sorsát megoldaná. Szakmát is tanulhatna, s két év múlva megváltozott felnőttként kerülne ki Mentesülne Margit nővére káros befolyásától is. Most az utolsó alkalom, a huszonnegyedik óra. A rendőrség illetékese: — Éva két megrontó barátnője is intézetben van. Eleinte megszöktek, de ma már hozzászoktak a normális élethez. Éva szülei képtelenek a nevelésre, erélytelenek, engedékenyek. A szülők s az ikertestvér másképp látják. Éva is tiltakozik. Beszéltem a két lánnyal. Felnőtté lesznek, de szellemileg elemista korban rekedtek. Éva gondolatai összefüggéstelenek. Nem tud egyetlen mondatot formálni egy közelmúltban látott filmről. Életének célját nem látja. Az intézetben tanulhatna, hogy teljes értékű felnőtté legyen. — Mi lesz magával, Éva? Ö makacs határozottsággal: — Semmi: Maradok, itthon! Anak idején, amikor 1962- ben megszerezte a pedagógiai tudományok doktora címet dr. H. Stolz, az Erfurti Tanárképző Főiskola igazgatója, ő volt a Német Demokratikus Köztársaság legfiatalabb professzora. Ma sem látszik sokkal idősebbnek. Az Egri Tanárképző Főiskola igazgatói irodájában beszélgettünk: hivatalos látogatásra érkezett Egerbe helyettesével, dr. P. Furmannal, megbeszélni a további együttműködést a két intézet között. — Hat éve kötöttük az első szerződést az egri főiskolával — mondta. — Az azóta eltelt időre a közösen végzett munka sikerei, s a két Intézet tanárai, illetve hallgatói között kialakult őszinte barátság volt a jellemző. Ami a közös munkát illeti: különösen jó az együttműködés a fizika, a pedagógia és a marxizmus—leninizmus tanszékek között. Több éve „folyik” a hallgatócsere — például a fizikusok és a politechnikai tanszékek hallgatói Magyarországon, illetve az egri főiskolások nálunk töltik gyakorlati idejüket. — Nemrégiben az erfurti főiskolások művészeti csoportjai nagy sikerrel szerepeltek nálunk... — ... hasonlóképpen az egriek Erfurtban — vette át a szót prof. dr. H. Stolz. — Ez volt egyébként még az első kulturális csere a két intézet között. De nem az utolsó! Az egri főiskolások tavaly októberben jártak nálunk, s az NDK megalakulásának 19. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségünk fénypontja volt műsoruk. — Milyen tervek születtek a két intézet további együttműködésére? — Bár a legutóbb hároméves szerződést kötöttünk, ezen belül minden évben meghatározzuk közösen a konkrét feladatokat. A tanszékek közötti együttműködést szeretnénk kiterjeszteni az orosz nyelvi tanszékre is A tanszékek tovább fejlesztik a közös kutatásokat. Terveztük a politikai nevelő- munka tapasztalatainak intenzívebb kicserélését, közösen dolgozzuk ki a tudományos nevelőmunka néhány kérdését. Mint az erfurti főiskola igazgatója mondta, nemcsak a tudományos együttműködés, hanem a barátság is megrövidítette a távolságot a két intézet között. Ezt így jellemezte dr. H. Stolz: — A személyes kapcsolatok igen sokat jelentenek. S hogy ebben is eredményt mutassunk fel: például szabadságcserékre is sor kerül minden nyáron. Ilyenkor hatalmas bőröndökkel érkeznek Egerbe is, Erfurtba is a tanárok — megbízásból ajándékokat hoznak-visznek... A magam részéről már hatszor jártam Egerben. — Mosolyogva teszi hozzá: — de hivatalos látogatáson csak kétszer!... Ügy jövök már ide, mintha hazajönnék. (kátaí) Üzemi, szakszervezeti, segítség: 50 ezer forint korrepetálásra... Két évvel ezelőtt a Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésére — a SZOT támogatásával — indult egy • akció a középiskolákban ta- 1 nuló tehetséges munkás—paraszt származású tanulók . szakkörökben történő korrepetálására azért, hogy a középiskola elvégzése után az értelmiségi származású tanulókkal egyenlő feltételekkel indulhassanak az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra. Megyénkben 24 orosz, illetve matematika szakkör mű- i ködik közel 500 tanuló részvételevei, s a SZOT 50 ezer forint anyagi támogatást nyújt e szakkörök fenntartó- ! Sára, amelyekben — egyedülállóan az országban — megyénkben már a középiskola első osztályától korrepetálják a tehetséges munkás—paraszt származású tanulókat. Most újabb kezdeményezésről számolhatunk be: a Finomszerelvénygyár és az Egyesült Izzó gyöngyösi üzeme szocialista szerződést kötött a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei Bizottságával e szakkörök támogatására. Eszerint a két üzem anyagi-technikai támogatást nyújt a szakköröknek, a szakszervezet és a megyei tanács művelődésügyi osztálya pedig az üzemek szak- káder-ellátását segíti. A Finomszerelvénygyár vezetői egyébként a napokban juttatták el az első ajándékaikat e szakkörök számárat három korszerű megnetefont vásároltak és magúkra vállalták egy 1970-es pedagógiai pályázat költségeiből az .egyik ötezer forintos pályatételt. E pályázat témája a munkás— paraszt származású tanulók még hatékonyabb támogatásának módszereit kívánja kutatni...! (f. s.) Szerencsére a döntés másoké ... Pécsi István A mohácsi ezüst lelet Egy agyagkorsóban a XVI. század ■ elejéről származó ezüst pénzleleteket találtak a közel múltban Mohácson, a Kálvin- közi útépítés során. A pécsi Janus Pannonius Múzeumban megkezdték a pénzdarabok restaurálását. (MTI foto — Kovács S. Sándor felv.) 73. Fent egy polcon amolyan kisebb albumféle fekszik — az egyetlen holmi, amely úgy-ahogy amatőr fényképezésre emlékeztetne, ha nem volna egészen más a rendeltetése. Az album lapjai simák és be vannak eresztve valami különleges emulzióval, amelynek összetételéről még nem tudnak nyilatkozni a szakértők. A lapok között néhány nagyon vékony, de bádogkemény lemez Iáható, a lemezek közepén pedig lyukasztott E betű. Kis sablon ez, pontosan olyan, amilyen a C—L sorozat átalakításához szükséges. — Kétségkívül fotokémiai úton égették beléjük az E-t — mondja a szakértő. Két lemezen az E betű körül elkent száraz festék pi- roslik. Most már érthető, mire szolgált az a holmi, amit az asztal végében, egy alacsonyra szerelt polc alatt fedeztünk fel. Egy nagyobbfajta iskolás füzet nagyságú tükörről van szó, A sarkaira egy-egv körülbelül tíz centiméter magas üveghasáb Van ragasztva kanadai balzsammal. A hasábok felső végéhez, ugyanilyen módon, vastag, csiszolt üveglap kapcsolódik. Ahogy kezembe veszem, kicsúszik belőle egy apró tárgy, amely a tükrön feküdt. Órásoktól ismert nagyítólencse. Tehát a fényszórólámpából a tükörre vetítik a fényt úgy, hogy az felfelé üveglapra verődjön. Az üvegjpe rászorítják a C—L-es bankjegyet. így kellőképpen át van világítva, s most már a ráhelyezett átlátszatlan lemezt addig mozgatják, amíg a lyukasztott E pontosan illeszkedik a nyomtatott. L-re. A sablonlemezen keresztül azután könnyen .1 díszíthető az L, akár festékbe mártott ujjal is, ha némi y korlatra tesz szert az ember. __ Er V :. ugye? — mondja a szakértők egyike. U tasítást adok, hogy az itt talált holmit a legalaposabban dolgozza'- fel, és szültség eset ín hívjanak más szakértőket is. Egyébként a leletek nem lepnek meg túlságosan, vagy alábecsülöm a jelentőségüket. Nagyon is lefoglal az a kérdés, hogy vajon mért nem érkezik még mindig jelentés az ellenőrző csoportoktól. Hová lett a P—37035-ös kocsi? Lehetségesnek tartom, hogy tulajdonosa elrejtette valahol. Egy ház udvarában, egy hotelgarázsban vagy más hasonló helyen. De hiszen ott is nyomozunk! Visszamegyek a harmadik emeletre. A lépcsőjárás egy kissé kifullaszt. Ha ez a drog hatásának gyengülését jelenti, szépen vagyunk. A munkája fölé hajló orvos borúsan néz végig rajtam. — A boncolás valószínűleg semmi újat sem fog kimutatni — dünnyögi —, legfeljebb a fegyver nemét állapítják meg, ha kiveszik a golyót. Átfúródott a kisagyon és megakadt a koponyában. A bűntettet valamikor estefelé követték el. A tettes körülbelül egy méterről adta le a lövést, öngyilkosság kizárt. Véletlen balesetről azonban lehet szó. Trepinsky jelenti, hogy a ház lakói közül senki sem ismeri a meggyilkolt férfit, senki sem látta tegnap Falfar urat, és senki sem hallott lövést. • — A második emeleten, Falfar lakása alatt, senki sincs. Mind elutaztak valahova vidékre. Az első emeleten pedig már aligha hallható a lövés. A gyilkos fegyver nincs sehol. Kint már láthatóan pirkad a reggel. A körzetparancsnok a hátsó helyiségben ül. Rám vár. Persze nincs egyedül. Ott dolgozik a készültségi csoport. Nem érzem magam a legkitűnőbben. Homlokom nyirkos az izzadságtól, a lábam mintha reszketne. Gyengülök. Leülök egy székre és figyelem az orvos mozdulatait. Egy emberünk segítségével lehúzza a meggyilkoltról a zakót. Meg kell néznie, vajon nincsenek-e testén zúzódá- sok vagy sebesülés. A durván kiszakított bélés sokfélét jelenthet. Hanem én még mindig nem látok benne mást, mint a nyom eltüntetését. Csakhogy hát mikor lehet a szabó cégjelzése olyan áruló bizonyíték, mint például a jegygyűrű? Mindent feltermék rá, amim csak van, hogy valóban egy szabó cégjelzése volt azon a helyen. S hogy biztosan megvolt a különös oka annak, hogy eltávolították. Erre a kérdésre váratlan módon kapok megnyugtató, egyben nyugtalanító választ — Trepinsky tartja a kezében. Bláha hadnaggyal együtt kivül-belül tüzetesen megvizsgálják. Az orvos kigombolja a halott férfi ingét. Valamin megakad a szemem. Lecsúszom a székről, és térdeplő helyzetben közelről megnézem a dolgot. Nem tévedek. Az ing a megboldogult vállán két keskeny csíkban gyúródott. A csíkokat részben a mellen és a háton is látni. — Mi az? — kérdezi az orvos bosszúsan. Nem felelek. Megvizsgálom a halotton levő nadrág derekát. Nadrágtartó nélküli viselésre készült. A zefírin- gen látható tipikus gyűrődések pedig azt bizonyítják, hogy a férfi nadrágtartót viselt. Annak pedig nyoma sincs. Intek Trepinskynek. Kimegyünk a folyosóra. — Vannak Falfar ruhatárában öltönyök? ■— kérdezem tőle. — Lóg ott néhány. Zsebkendővel megtörtöm a homlokomat. A házban fülledt a levegő. Nehezen lélegzem. — Pontosan hasonlítsa össze őket azzal, amit lehúztak a halottról. Nézze meg, hogy vajon mind ugyanabból a szabászatból származik-e. Az emberek általában nem szívesen változtatnak szabót. Lehet, hogy a kiszakított bélésű öltöny is Falfaré. Intézze úgy, hogy senki se sejtse meg, mi dolga a ruhák körül. A nadrágtartó nyoma természetesen arra a szörnyű gyanúra vezet, hogy a tettes a gyilkosság után a maga ruhájába öltöztette áldozatát, aztán felvette az övét: ezt valószínűleg a hasonló termetük tette lehetővé. A csere oka világosnak látszik: a meggyilkolt a halála előtt nem civil ruhát viselt, mert hogy a tettes civilből civilbe öltözzék, annak igazán semmi értelme sem lett volna. Az orvos sietve távozik. Szinte csak elsuhan mellettünk. — Doktorkám... — kiáltok utána —. a holttest elszállításával még várunk! — Ahogy akarja — szól vissza a válla fölött. Az ápolók lent várnak! Talán egy pillanatra sem állt meg. Látni sem akar. Nekem pedig sürgősen szükségem volna valamire, ami lelket verne belém, felajzana, bármilyen átkos reakcióval kellene is fizetnem érte. Gondolkodásomból hiányzik a biztonság. Mintha álomban cselekednék. De Faífar szavainak, hogy kettőnk küzdelmében alulmaradok, nem szabad teljesülniük. Hogy is mondta Karlicek? Hogy semmi más, csakis egy időzített akna robbanása fenyegethet. A fekete Falfar őrülten vakmerő huszárvágásra szánta el magát. Most nem fekete. Valami vegyi készítményt kent a fejére, amitől kifakult egy kissé a haja. Egy évvel ezelőtt, éppen ellenkezőleg, ördögien feketére festette. Nem számított rá, hogy ma kedvezőtlenül alakulnak számára a körülmények. Nem sejtette, hogy ügyes emberekkel körülvéve talál rám, hogy az előkészületek forgatagába csöppen. Nyilván úgy vélte, hogy a lakásomon, vagy az irodámban magunkra maradunk, hogy belemerülök a levele olvasásába, ő meg közben észrevétlenül elhelyezi a pokolgépet. Aztán nyugodtan elmegy. Ad némi időt, hogy t'égigolvas- sam a levelét, tudomásul vegyem, milyen szánalmas kontár vagyok őhozzá képest, aztán, egy idő múlva, vagy inkább valamivel hamarább, a levegőbe repülők levelestül, j (Folytatjuk) |
